Magyar Hirlap, 1928. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-12 / 9. szám

3 1928 január 12. — Halálos ítélet után 6 évi súlyos börtön. Másfél évvel ezelőtt Perkáta községben Mezei Gyula, Bánszky Mihály és Tóth Mihály közlegények ittas fővel garázdál­kodni kezdtek a község főutcáján, mire a csendőrök be akarták őket kísérni az Örsre, azonban a katonák ellenálltak, fegyverüket használták és a közelharcnak két áldozata lett: egy csendőrtiszthelyettes és egy katona meghalt. A budapesti honvédtörvényszék nemrégiben tartotta meg a perkátai halálos verekedés ügyében a főtárgyalást és Mezei Gyula közhonvédet golyó általi halálra ítélte. Bánszky Mihály három, Tóth Mihály pedig kétévi súlyosbított súlyos börtönt kapott. Dr. Boda Dezső, Mezei Gyula védője sem­miségi panaszt jelentett be, minek folytán a legfelsőbb honvédtörvényszék Szabó tá­bornok elnöklésével szerdán tárgyalta a perkátai ügyet és Mezei Gyulát hateszten­dei súlyos börtönre ítélte.­­ Az egységes polgári front megalakítását sürgették a Terézvárosi Polgári Kaszinó vacso­ráján. A Terézvárosi Polgári Kaszinó­ és a Te­rézvárosi Egységes Községi Polgári Párt szer­dán este vacsorát rendezett dr. Politzer Gusztáv tiszteletére, abból az alkalomból, hogy egységes községi párti mandátummal Grindl Károly he­lyébe rendes tagnak hívták be a törvényható­sági bizottságba. A vacsorán Bayer Antal, a Te­rézvárosi Egységes Községi Polgári Párt elnöke üdvözölte, majd több felszólalás után Politzer Gusztáv hangoztatta az egységes polgári front megalakításának szükségességét, mert csak ez biztosíthatja a szociáldemokráciával szemben a polgári érdekeket. K­ét új autóbuszjárat tesz. A közlekedés­ügyi bizotság autóbuszüzemre felügyelő albizott­sága ma este hat órakor Lobmayer Jenő tanács­nok elnöklése alatt ülést tartott, amelyen a 24 új Rába-autóbusz üzembehelyezésével megnyi­tandó új relációk útirányát tárgyalták meg. Az útirányok kijelölése körül hosszabb vita in­dult meg és a bizottság végül is, mint már je­lentettük, magáévvá tette azt a propozíciót, hogy öt új járatot indítanak. A bizottság elvben ki­mondotta azt is, hogy leghelyesebbnek tartaná, ha az új autóbuszvonalak központja a Vörös­marty tér lesz s onnan indulnak ki sugársze­­rűen a különböző irányokba. A bizottság fog­lalkozott a már megrendelt 100 új autóbuszhoz szükséges karosszériák szállítási versenytárgya­lásának kiírásával is. — Országos jogászgyűlés Az országos jo­gászgyűlés április 26., 27. és 28-áin lesz. Az igazságügyminiszter intézkedett, hogy a bírói eljárások az érdekelt jogászközönség részvéte­lét ne akadályozzák s ezért a bíróságok ezekre a napokra nem tűznek ki tárgyalásokat, a bí­rák, ügyészek és fogalmazók pedig, ha a jo­gászgyűlésen részt akarnak venni, rendkívüli szabadságot kaphatnak. — Miklós Elemér olasz kitüntetése. Rómából jelentik: Az olasz király dr. Miklós Elemért, akit legutóbbi olaszországi tartózkodása alkal­mából kihallgatáson fogadott, a „corona detalie commendatore“ érdemjelével tüntette ki az olasz—magyar gazdasági, kulturális és idegen­forgalmi kapcsolatokban szerzett érdemeiért. — Alaptalan zsarolási vád egy ügyvéd ellen. Dr. Szemák Jenő tanácsa szerdán tárgyalta dr. Taub Ármin ügyvéd ügyét, akit zsarolás vét­ségének kísérlete címén vádolt meg az ügyész­ség, mert állítólag 1925 márciusában egy ügy­fele nevében fenyegető levelet küldött a Donau Spedition Gesellschaft regensburgi céghez. Az ügyvéd a tárgyaláson tagadta, hogy ilyen le­velet küldött és kijelentette, hogy az inkrimi­nált levélen szereplő aláírás nem tőle, hanem egy már elbocsátott írnokától származik. Az írásszakértők ellenkező véleményen voltak az aláírást illetően, amelynek megtörténtét a ki­hallgatott tanuk sem igazolták és így a bíró­ság felmentette az ügyvédet a vád alól azzal, hogy nem merült fel bűnössége mellett bizo­nyíték. — Orvosi hír. Dr. Müller Vilmos kir. taná­csos, a tátraházi szanatórium volt igazgató főorvosa, az Újságírók Kórház- és Szanatórium­ Egyesülete szakorvosi tanácsadója, ismét rendes IV., Károly körút 3. Telefon: József 421—45. — A Természetbarátok foto- és alpin­­osztályai január 12-én, csütörtökön este 7 óra­kor az egyesület központjában (Bérkocsis utca 1. sz.) rendes évi közgyűléseiket tartják meg. A fotó­ osztály fényképkiállítását is ugyan­akkor meg lehet tekinteni. Vendégeket szívesen látnak.­­ Dr. Dénes Istvánt felmentette az ügy­védi kamara fegyelmi bírósága. Érdekes fe­gyelmi ügyet tárgyalt szerdán délelőtt az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága dr. Kö­vess Béla elnöklete alatt. A fegyelmi ügy vádlottja dr. Dénes István volt nemzetgyű­lési képviselő volt, akit azért állítottak a fegyelmi bíróság elé, mert a kúria nemré­giben egyhavi fogházra ítélte osztályellenes izgatás miatt. Az ügy előzményeihez tarto­zik, hogy Dénes még 1924 november 30-án a szerkesztése alatt álló Rög című lapban Viharfelhők tornyosulnak cím alatt vezér­cikket írt, amelyben erősen támadta a nagy­­birtokosokat. Az ügyet áttették az ügyvédi kamarához, amely fegyelmi eljárást indított Dénes ellen. Dr. Melczer István kamarai ügyész 200 pengő pénzbüntetést javasolt, dr. Auer György királyi ügyész viszont azt indítványozta,, hogy Dénest hat hónapra ügyvédi gyakorlatától függesszék föl. Dr. Grün Béla védőnek és dr. Dénes Istvánnak felszólalása után a fegyelmi bíróság kihir­dette az ítéletét, amelyben fölmentette Dé­nes Istvánt azzal az indokolással, hogy a kamarai bíróság megállapítása szerint az ügyvédi tisztesség ellen nem vétett abban az ügyben, ami miatt a Kúria elítélte. — Reformok a telefonforgalomban. A keres­kedelemügyi miniszter megengedte, hogy úgy a belföldi, mint a nemzetközi távolsági táv­­beszélőforgalomban a felek felvilágosítást kér­hessenek saját távbeszélő-központjuktól arra nézve, hogy a) pontos nevével és lakáscímével megjelölt természetes vagy jogi személy vala­mely más távbeszélő-központnál előfizető-é­s állomásának mi a kapcsolási száma?; b) vala­mely más központ kapcsolási számának ki az előfizetője és ennek mi a pontos címe? Az ilyen tudakozódás díja úgy a belföldi, mint a nemzetközi forgalomban a díjegység egyhar­­mad része, díjminimum 60 fillér. A tudakozó­szolgálat a magyar—belga, magyar—svájci és magyar—angol viszonylatokban egyelőre még nem lépett életbe — ősszel és télen igen sokan hurutosak. Bezzeg az nem, aki Cigelkai vizet iszik. Tele­­fon: 120—20. V., Sas u. 29. — Veszedelmes kasszafúrót fogott el a rendőrség. A rendőrség elfogta Gampe Ist­ván rovott múltú betörőt, amint a 19-es vil­lamoson egy elegánsan öltözött úr pénz­tárcáját akarta ellopni. Gampe a háború alatt a haditengerészetnél teljesített szolgá­latot és leszerelése óta különféle bűncselek­ményeket követett el. Néhányszor börtön­­büntetéssel is sújtották. Múlt évben két tár­cával a nagyváradi jogakadémia páncél­­szekrényét fúrta meg és ötszázezer lejt el­vitt. A nagyváradi rendőrség elfogta, de Gampenak sikerült a fogházból megszöknie. A rendőrségen bevallotta, hogy ő követte el a nagyváradi betörést és még sok más bűn­tettet beismert. — A gödöllői izr. hitközség gyászistentisz­telete. A gödöllői izr. hitközség az erdélyi hit­­testvéreket ért sérelmek miatt ünnepélyes gyászistentiszteletet tartott. Eisenberger Géza főrabbi imája és gyászbeszéde mély hatást gyakorolt a hallgatóságra, melynek soraiban a helyi hatóságok és szervezetek képviselői is megjelentek. — Alapítványok az Erzsébet Királyné Sza­natóriumban. A M. Kir. Folyam- és Tenger­­hajózási III. igazgatósága és a Budapesti Áru- és Értéktőzsde tanácsa egyenként 12.000 pen­gős ágyalapot létesítettek az Erzsébet Királyné Szanatóriumban, amelyeknek kamatai terhére szegénysorsú tüdőbetegeket fognak ápolni. A Szanatórium Egyesület elnöksége hálás köszö­netét nyilvánította a nagylelkű adományozók­nak.­­ Az előkelő körök if­ala a Villányi-pezsgő.­­Schaumburg-Lippe herceg udvari pincéjéből.) x „Oh, jaj, megfojt az átkozott köhögés", — használjon Egger mellpasztillát, ez gyorsan meggyógyítja. x Papírsapkák, hólabdák, álarcok, tréfás tárgyak, kisebb-nagyobb meglepetések családi és gyermekzsúrokra Barna Vilmos Ezermester­­bazárában, József körút 17. Árjegyzék. A Dr. Morisson-szőrtelenítővel mindenki fe­lesleges hajszálait azonnal kiirthatja. Egyesületi hírek Az Országos Kereskedő- és Iparos­ Szövetség­ben (Andrássy út 25.) január 12-én dr. Feleky László a kereskedők és iparosok jóléti intéz­ményeiről előadást tart. A Magyar Társadalomtudományi Társulatban dr. Jancsó Benedek: A nyelvi és érzelmi asszi­miláció feltételeinek vizsgálata címen január 13-án előadást tart. A Vívó és Atlétikai Club és VÁC futballklub január 14-én az Erzsébetvárosi Kör helyiségei­ben (Dohány utca 76.) zártkörű táncestélyt rendez. — Ha fáj a feje és szédül, ha teltséget, bél­izgalmat, gyomorégést, oldalszúrást, mellszoru­lást és szívdobogást érez, igyék minél előbb valódi „Ferenc József“ keserűvizet. Gyomor- és bélszakorvosok bizonyítják, hogy a Ferenc József víz remek, természetalkotta hashajtó. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Nem hagyom magam Bemutató a Fővárosi Operettszínházban Nincs itt semmi hiba. Pontosan ugyanaz — ha úgy tetszik, ugyanaz a jó — történik a kedvesen pikáns jelenetek pergőtüzében, ami legalább néhány ezerszer kipróbáltan hatott. A rutinos Maurice Hennequin és Pierre Veber urak konvencionális ötletes­séggel rángatják az ismerős bábukat: idegen hölgy a férj ölében, a feleség idegen úr kar­jaiban, mire váratlanul benyit, hol a férj, hol a feleség, sőt a papa, mama, jóbarát és inas is, általában mindenki benyit, min­denki csodálkozik, mindenki megmagyaráz mindent és hogy senki ne hiányozzék, a ma­gánnyomozó iroda zseniális detektívje is sziporkázik az együttesben, hol álszakállal, hol anélkül. Kell-e ennél jobb? Az igazán nem sokat változtat a rakoncátlan helyzete­ken, hogy ezúttal a házasságtörések nem valódiak, mert a házastársak idegenek kar­jaiban is csak egymást imádják és hogy a bohózati bonyodalmak között jazz-band-et is kapunk. Mindenesetre elmés a bohózat elindulása. A férj a közismert cukrászreceptet akarja követni. Ha cukrászdában ugyanis új el­árusító hölgyet vesznek fel, rengeteg édes­séget etetnek vele az első napokban, hogy örökre elmenjen a kedve a kisasszonynak a süteményektől. A Nem hagyon magam férje a vidéki naív menyecskét éjszakáról éjsza­kára a párizsi mulatók, dancingok pezsgős levegőjébe viszi, hogy őnagysága megutálja az éjszakai dorbézolásokat. Már hónapok óta tart szünet nélkül ez a „megutáltatás“, de a szende nagyságos asszony úgy bele­melegszik a lokáléletbe, hogy a férj két­ségbeesésére tudni sem akar a szolid életről. Innen a bonyodalom, innen a három fel­vonás. Az ilyen védjegyű darabok sikert jelen­tenek már akkor, ha lehetőségeket nyújta­nak ötletes színészi produkciókra és így ha nem menti meg a sikert a bohózat , meg­menti a színész. Színdarabok megjátszásra, de nem olvasásra. Erről van szó itt is. Nem többről. A Nem hagyom magam publikuma sokat nevetett és ezért az érdem legalább is ötven százalékig a darab színészi együtteséé. Első helyen kell megemlíteni a gamines kedvű, friss Fejes Terit, aki legjobb vígjátéki szí­nésznőink közé emelkedett. Dévai humora, kamaszos elevensége, üde, szellemesen köz­vetlen játéka olyan franciás bájt adnak egész lényének, hogy Párizsban is biztosan az elsők között ünnepelnek. Kellemes meg­lepetése volt az előadásnak Haraszthy Mici, akit eddig főleg kabarészínpadokon láttunk. Egy ősz, megbocsátó marquise szerepében játékstílusa , a legelőkelőbb és legfinomabb nívóig emelkedett. Amikor a marquis-val közli, hogy húsz éve behunyt szemmel, né­mán és megértéssel tűri kikapós férje csíny­­jeit,­­ túlmenve a bohózat durva keretén, tiszta művészetet adott. Székely Lujza ter­mészetes játékával illeszkedett a darab tem­pójába, a jó megjelenésű Kerékgyártó Olga pedig szerepében is kitűnő kvalitásokat vitt az együttesbe. Hegedűs Gyula most is pompás. Figurája, a kikapós, mókásan nyers tábornok valóban él a színpadon. A vidámság direktora Kabos Gyula, aki pazar gesztusokkal, annyi gro­teszk színnel rajzolta a divatos Stáni bárót, hogy nyíltszíni tapsokkal honorálta a kö­zönség. Sarkadi Aladár három mulatságos karikatúrájáért volt még hálás a nézőtér. Kertész Dezső ösztönös biztonsággal „vitte“ a bohózatot. És segítettek a többiek is: Abonyi, Fenyő, Gál, Nagy. A darabot La­katos László fordította ötletesen. Diószeghy Miklós A bécsi és budapesti közönség előtt játszom legszívesebben — mondja Huberman Broniszláv Huberman Broniszláv, a világhírű he­gedűművész tegnap megérkezett Budapestre, hogy ismét egy felejthetetlen este élményé­vel gazdagítsa a budapesti közönséget. Felkerestük a mestert, aki a következőket mondta munkatársunknak: — Mondhatom, hogy a magyar és lengyel közönség közt zenei fogékonyság és hajlam tekintetében igen nagy rokonság van. Azt hiszem, eltekintve attól, hogy ennek a két nemzetnek történelmi élete is sok rokonsá­got mutat, ez a hasonlóság leginkább tem­peramentum kérdése. Általában az európai országokat zenei kultúra szempontjából több csoportba lehetne felosztani. Vannak országok, amelyeknek igen nagy művészei vannak, de magának a népnek zenei kultú­rája igen csekély. Vannak országok viszont, ahol a nagyközönség zeneileg beidegzett (musikalisch aufgelegt) és ennek ellenére az ország nagyon kevés zenei nagyságot tudott kitermelni. Erre talán Franciaország a legjobb példa. Magyarország ama nagyon kevés ország közé tartozik, amely népének nagy zeneszeretete mellett igen nagy zené­szeket is adott a világnak. . — Általánosan elismert Németország nagy zenei kultúrája, de én ezt a véleményt nem minden tekintetben látom igazoltnak. Né­metországban a közönségnek csak az a ré­sze fogékony a zene iránt, amelynek meg­van az anyagi lehetősége, hogy már gyer­mekkorában zenével foglalkozzon. A kon­certek közönsége mindig nagyon válogatott, azért szívesen is játszom mostanában Né­metországban. Ellenben Németország inflá­ciós korszakának idejében nem szívesen mentem­ oda, mert a közönség zöme ennek az időnek jellegzetes típusaiból állott. Az olaszok viszont, akik a legmusikálisabb népnek vannak elismerve, csak a hazai szerzőket kedvelik és általában csak a könnyű, felületes muzsika iránt van érzé­kük. Legjobban a bécsi és budapesti közön­séget szeretem, amely a legszigorúbb, de egyúttal a leghozzáértőbb is. Huberman mosolyogva említi, hogy mi­lyen sokáig küzdött, amíg a budapesti kö­ Csütörtök zönség elismerte. Tizenöt esztendeig tartott a harc, de a közönség szeretet és lelkese­dése, amellyel most körülveszi, megérte a fáradságot. Most már rekordközönsége szo­kott lenni, de régen, noha a kritika egy­hangúlag elismerte, gyakran nagyon gyenge házak előtt játszott. Hubermann Egyiptomba utazik pihenni, de ott is ad néhány hangversenyt, aztán újra Budapest, Bécs, Berlin ... Mindenütt szívesen látott vendég. Mégis hozzánk jön a legszívesebben, még 1911-ben felvette a magyar állampolgárságot is. Ezt csak na­gyon kevesen tudják róla. Molnár Ferenc ötven éves Miközben napról napra hajszálpontos és megbízható értesüléseket kapunk arról a fantasztikus ünneplésről, amelyben az Óceánon túl a magyar színpadnak nagy ér­tékét, legnépszerűbb reprezentánsát ünnep­ük, ebbe az ünnepi hangulatba egy mindennél fantasztikusabb hír csúszik bele, époly komoly valóságként, mint mindezek az óceántúli jelentések. Molnár Ferenc ma ötven éves. Ez az, amit ma már odaát Ame­rikában sem hisznek el. Nem hiszi el róla senki, aki személyes­­ érintkezésből ismeri Molnár Ferencet, akiről általában azt szok­ták csodálkozva megállapítani: hogyan le­het ilyen fiatalon, fehér hajjal tüntetni az öregség mellett? Mert Molnár Ferencnek va­lóban fehér a haja. De illetéktelenebbül a kornak e külső jele még nem jutott senki­nek osztályrészül, írásban, szóban, munká­ban és privát érintkezésben senki a fiatal­ságát, az életkedvét s a szellemének derűjét nem őrizte meg, mint ő s hiába írjuk ki ma némi habozás után, hogy valóban ötven esz­tendős, a szemének fiatal csillogása s a szellemének sziporkázása úgy lecáfol ben­nünket, ahogy még újságot és újságírót soha le nem cáfoltak. És hiába szól e félszázad mellett darab­jainak világotjáró sikere, regényeinek, köny­veinek sok-sok kiadása itthon és külföldön. Nincs születési bizonyítvány, nincsenek premier-évszámok, kiadói évszámjelzések, amelyek plauzibilissá és elhihetővé tegyék számunkra ezt a születésnapot. Molnár Fe­rencnek bele kell nyugodnia, hogy még azok is, akik szemtől-szembe, a nagy írónak ki­járó hódolattal címezik megtisztelő nagy címekkel, a háta mögött a bizalmaskodás s a fiatalságnak kijáró becéző Feri névvel ti­tulálják Nem is szólva közvetlen barátairól, akik ma nyilván azon a véleményen vannak, hogy a születési bizonyítvány olyan papiros, amelynek lehet dokumentális ereje min­denki más számára, de Molnár Ferenc az írásaiban és egész ember­ valójában olyan másik születési bizonyítványt írt a maga fiatalságáról, tehetségének friss, eleven ifjú­ságáról, hogy vele szemben e leghivatalo­sabb okmány sem bizonyító erejű. A hiva­talos hír azt állítja, hogy Molnár Ferenc ma lett ötven éves. Hivatalos hírek is tévedhet­nek néha. (*) K. Durigó Ilona dalestje. Tisztelettel és örömmel üdvözöljük minden látogatása alkalmával K. Durigó Ilonát, a Svájcban élő kiváló magyar énekesnőt Hosszú évek óta szerzett ő nagy elismerést zenekultú­ránknak mindenhol, ahol csak megfordult és itthoni hangversenyei is mindenkor a legmagasabb színvonalú zenei előadást je­lentik. Mai estélyén Schubert-, Schumann-,­­Val­er-ciklusok mellett bemutatta dr. Kerntler Jenőnek négy új, érdekes, igen jól sikerült Ady-dalát, melyeket a közönség nagy tetszéssel fogadott, de hasonló meleg­séggel tapsoltak a nagyhatású német soro­zatok után is. Az illusztris művésznő egész estén lelkes ovációk központjában állott. (*) A János vitéz a Nemzeti Színházban. A Nemzeti Színházban szerdán este a János vitézt adták a Hírlapírók Nyugdíjintézete javára. Kacsóh Pongrác gyönyörű daljátéka ezúttal is ünnepélyes külsőségek között ke­rült színre és a színházat megtöltő közönség nagy ovációban részesítette a címszereplő Fedők Sárit, aki a szerda esti előadás ked­véért halasztotta el külföldi utazását. Sok tapsot kapott Nagy Izabella is, aki Puskát játszotta, továbbá Lánczi Margit, Iványi Irén, Horváth Jenő, Cselényi József, Fehér Gyula és Tábori. A János vitéz előtt Rákosi Jenőt ünnepelte a közönség érdekes be­vezető előadásáért. (*) Stefániái Imre zongoraestje. Stefániái Imre idei zongoraestjének változatos műso­rán Liszt—Bach (Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen), Schumann (C-dúr fantázia op. 17.), Dohnányi (IV. rapszódia op. 11.), Chopin Godovszky, Paganini—Liszt kisebb kompo­zíciói szerepeltek. A művész, ki pompás diszpozícióban volt, elsőrendű virtuóz kva­litásait minden műben más oldaláról ra­­gyogtatta. Billentésének férfias erejét és finom lágyságát tónusának fényes és pasz­tellszíneit, dinamikájának széles skáláját, bravúros futamtechnikáját a legkülönbö­zőbb változatokban csodálhattuk. De az in­terpretálás ragyogó külső oldala ma az elő­adások tartalmának értékével is arányban állott és a közönség a kitűnő művész elmé­lyedését, játékának nagyvonalú felépítését is örömmel tapasztalhatta. Rendkívül lelke­­­en ünnepelték. (p. t.)

Next