Magyar Hirlap, 1928. március (38. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-01 / 50. szám
10 FILLÉR FILLÉR A PÉLDÁN VÜNKÉN I ^ ^ ______ «| UDlL'rm A iIyäääere jKSS* MAGYAR HÍRLAP 90 FILLÉR UW ^E|g3| ll fi Ifii REVENYESSMENYt “ 5 a 11 II ll ufST ||LONDON miiiiók ^ästä**** oMmt 1 sötét szemei i ■ ««mi ■■ «ésiib iütii—uhum .......... iiiiiiiiiiiiiii unni un mm« BUDAPEST,1928 MÁRCIUS 1 * A? J . CSÜTÖRTÖK. XXXV IIl. EVE. 50. SZ. Mii III lT~'lini—llliF'~trTiri'(NIWiM II——■ITMÍIWWMIII Willi nfrpgjW—------ Kegyelem Nyolcéves kormányzóságának nagyjelentőségű határkövet állított Horthy Miklós kormányzó, amikor egy nagylelkű államfői gesztusról tanúskodó kegyelmi elhatározással amnesztiában részesítette az elmúlt beteg és válságos esztendők politikai bűnpereinek elítéltjeit és terheltjeit. A kormányzó nyolcéves államférfiúi ténykedése egybeesett a magyar történelem legnehezebb és legkeményebb korszakával, amely tele volt külső és belső veszedelmekkel, a társadalmi egyenetlenség nyugtalanító, sőt véres jelenségeivel, a gazdasági krízisek sorozatával. A kormányzói amnesztia nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar társadalomban ártalmatlanná váljék az az izgalmi anyag, amely újra és újra egymásnak lódította a szenvedélyeket. A politikai bűnpörök, amelyek sokszor évek után is felszínre hozták a megbokrosodott indulatokat, amelyeket jobbról és balról a vesztett háború, a forradalmak és ellenforradalom hisztériás atmoszférájában irányítottak a tömegek és sokszor az egyének érzelmi világát és cselekedetét, egy kegyelmi elhatározással lekerülnek a napirendről. Megnyílik a börtön cellája és a szabadság pótolhatatlan perspektívája azok előtt, akiket akár egyéni hajlandóságaik, akár tévedéseik, akár a helyzetek kényszere sodort a törvénnyel szembe. A kormányzó hivatalbalépésének nyolcadik évfordulója határköve egy szenvedélyekkel, indulatokkal, szertelenségekkel teli korszaknak és az egész ‘ország reménykedve tekint az’új epoéka elé. " A kormányzó megkegyelmezett az élőknek, ám a kormány nem ilyen kegyelmes. A kormányzó megbocsát, de a kormány nem mer megbocsátani Lovászy Mártonnak még a halőporában sem. A kormány tagjai egyénileg bizonyára mélyen fájlalják, hogy Lovászy Márton özvegye előtt az ínséges öregkor réme kísért, de sem érzelmi szempontoknak, sem a közigazgatási bíróság aprólékos jogászi álláspontjának nem áldozzák fel a hatalmi elvből eredő álláspontot. Elképzelhetetlen, hogy a miniszterek és a kormánypárt tagjai emberileg ne éreznék kiáltó igazságtalanságnak és méltatlanságnak, hogy a magyar függetlenségi politika feledhetetlen nevű, bátor vezérének, a fedhetetlenség e hagyománytermelő alakjának özvegyét akármilyen politikai rezsimtől, akármilyen kormánytól ne illetné meg a nyugdíj. A kormányzó megbocsát, de a kormány nem akar megbocsátani még a sírköveknek sem, legfeljebb ha szoborrá nőnek a történelem távlatában. De nem lehet megbocsátani a friss hatottaknak, mert mi történnék akkor, ebben az országban egyszer régi politikai tévedések, régi politikai ellentétek csakugyan kiegyenlítődnének? Honnan venné a kormánypolitika a fensőbbséges, leckéztető indulatot, amellyel ma minden szabadságtörekvést lehengerel? Honnan venné szabadságkorlátozó intézkedéseinek, rendeleteinek és törvényeinek megokolását, ha egyszer itt az ellenfelek férfiasan bevallják tévedéseiket és megbocsátanak egymásnak? És honnan veszi a demagógia és az uszító sajtó a gyűlölködő hangot, ha egy évtized után csakugyan napirendre térnek a politikában is olyan tévedések felett, amelyek javarészt nem személyi defektusokból, hanem egy ország ezeréves életében legfeljebb ha egyszer előforduló tragikus szituációból erednek? Az ország érdeke és az igazi államrezon azt követelné, hogy ne csak az államfői magasságban, de a politika harcvonalában is — legalább a halottakkal szemben engesztelődjék meg a könyörtelenség. De a hatalmi rezon, mely minden eszközt felhasznál arra, hogy töretlenségét fitogtassa, még ezt az engedményt sem hajlandó megtenni. A halott Lovászy esetleges hibáiért nyomorognia kell az élő özvegynek, mert a kormány nem lehet érzelgős. Kinek használ ez a konokság, amely akaratlanul is alkalmas arra, hogy árnyat vessen a kormányzói közkegyelem hatására az ország közvéleményében és a külföld előtt? Senkinek sem használ, sőt egyenesen ártalmas pedagógiai hatást gyakorol az etikailag kialakulatlanabb tömegekre, ha a kormányhatalom lélektelen és látszólag céltalan megtorló szisztémáját látják. A kormányzó kegyelmez, de a kormány nem ismer bűnbocsánatot. A kormányzó visszaadja az élőknek a szabadságot, a kormány hatalmi rezónja a síron túl is uralkodik. A kiáltó ellentétet, amely a kormányzói amnesztia nemes intenciója és a kormány politikai konoksága között tátong, össze kell egyeztetni ahhoz, hogy a szétszakadt magyar társadalom a kölcsönös megbocsátás, a kölcsönös feledés, a kölcsönös mobilitás jegyében újra megtalálja egymást és összeforrjon a teremtő egység lendületében. Széleskörű amnesztia Horthy Miklós kormányzásának nyolcadik évfordulóján Mint lapunk más helyen olvasható, az igazságügyminiszter a Ház csütörtöki ülésén beterjeszti a magyar magánjogi törvénykönyvet és illetékes helyen hangsúlyozták, hogy holnap megjelenik egy magas elhatározás, amely a javaslat tárgyalására szükséges társadalmi összhang megteremtését célozza. Ez az elhatározás a kormányzónak egy kegyelmi elhatározása, amelyről illetékes helyen a Magyar Hírlap munkatársának a következőket mondották: — Ez a legfelsőbb kegyelmi elhatározás egyfelől a politikai bűncselekményeknek szabatosan meghatározott csoportjával szemben hirdet kegyelmet és pedig úgy elítéltekkel, mint terheltekkel szemben, másfelől azonban lehetőséget nyújt arra, hogy kivételes esetekben az elhatározásban fel nem sorolt politikai természetű indokokból elkövetett egyéb cselekmények miatt elítéltek is kegyelemben részesüljenek. Eszerint tehát két csoportra oszlanak azok, akik kegyelmet kapnak: olyanokra, akiknek bűncselekményét a legfelsőbb elhatározás fölsorolja és olyanokra, akiknek bűncselekménye az elhatározásban nem szerepel, belül elkövetett szándékos vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jogerősen el voltak ítélve. . Felhívom a m. kir. igazságügyminisztert, hogy ezen elhatározásom végrehajtására szükséges intézkedéseket tegye meg. Kelt Budapesten, 1928. évi március 1. napján. Horthy s. k. Dr. Pesthy s. U. A kormányzói kézirat szövege A kegyelemre vonatkozó kormányzói elhatározás szószerinti szövege a következő: Nyolc esztendeje múlt annak, hogy a nemzet akarata végzetterhes időkben úz állam élére állított. Ebből az alkalomból egyrészt hálatelt szívvel gondolok mindazokra, akik a jogrend ét jogbiztonság helyreállítására és megszilárdítására irányuló törekvésemben támogatják, másrészt, amennyire az ország érdeke megengedi,jövendő magatartásukba vetett bizalommal megbocsátást kívánok gyakorolni azokkal szemben, akik a minden állampolgárt kivétel nélkül kötelező mérséklet és önfegyelmezettség elvetésével politikai természetű indokból bűncselekményt követtek el. Az amnesztiások első csoportja Ehhez képest kegyelemben részesítem azokat, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés büntetésre vagy pénzbüntetésre ítélt. • 1. az államfő megsértésének az 1913. évi XXXIV. törvénycikkben meghatározott (1920. évi I. törvénycikk 14. §.) vétsége, valamint a királyi ház tagja megsértésének a büntetőtörvénykönyv 141. §-ában meghatározott vétsége miatt; 2. a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló, az 1921. évi III. törvénycikk 7. és 8. §-ában meghatározott vétség miatt; 3. az alkotmány, a törvény, a hatóságok vagy a hatósági közegek ellen elkövetett izgatás (büntetőtörvénykönyv VI. fejezet) miatt, 4. a választójog ellen elkövetett, az 1925. évi XXVI törvénycikkben és az ezt megelőző 1913. évi XXIII. és 1918. évi XVIII. törvénycikkekben meghatározott bűncselekmények miatt, valamint az országgyűlési és nemzetgyűlési választásokkal kapcsolatban politikai természetű indokokból elkövetett egyéb vétségek miatt. 5. a büntetőtörvénykönyv második részének VII. fejezetében meghatározott, magánosok ellen elkövetett erőszak miatt, valamint a hatóságok büntetőjogi védelméről szóló 1914. évi XLI. törvénycikkben meghatározottbűncselekmény miatt, ha ezeket politikai természetű okokból követték el, 6. az 1897. évi XXXIV. törvénycikk 20. §-ában, valamint az 1912. évi LIV. törvénycikk 96. §-ában meghatározott vétség miatt (tiltott közlés). A második csoport 7. politikai természetű indokból elkövetett egyéb bűncselekmény miatt, ha rendkívüli méltánylást érdemlő esetben a bíróság az elítéltet — egyéniségének, életviszonyainak, a bűncselekményt megelőző és azt követő példás magaviseletének, valamint az eset többi körülményeinek figyelembevételével — ez elhatározásom keltétől számított három hónapon belül kivételesen kegyelemre méltónak nyilvánítja. Ez a kegyelem kiterjed a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre is, ha behajthatatlansága folytán szabadságvesztésbüntetésre kellene átváltoztatni, nem terjed ki azonban az ítélet egyéb rendelkezéseire. Kegyelemben részesítem azokat is, akik ellen az 1—6. pontokban megjelölt, a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett bűncselekmény miatt kell eljárást indítani vagy folytatni, amennyiben a cselekményre a törvény öt évet meg nem haladó szabadságvesztés-büntetést vagy csupán pénzbüntetést állapít meg. Kommunisták és emigránsok nem kapnak kegyelmet Sem az I., sem a II. pont alapján nem részesülnek kegyelemben azok: 1. akiket a 4039/1919. M. E. számú rendelet 1. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt ítéltek el, vagy aki ellen ily bűncselekmény miatt kell eljárást indítani vagy folytatni (a kommunista bűncselekmények), 2. akik a bűncselekményt külföldön követték el, 3. akik magukat a bűnvádi eljárás vagy a büntetés alól elvonva külföldre távoztak. 4. akik a jelen elhatározás kelte előtt elkövetett bűntett miatt vagy három éven A büntetőtörvényszékeken külön kegyelmi tanácsok alakulnak Illetékes helyen kijelentették, hogy a második csoportba tartozó esetekben kegyelemre nyilvánító határozatot a bíróság csak igen kivételes esetekben hozhat, mégpedig oly módon, hogy a felek indítványa és meghallgatása nélkül, hivatalból hozza meg a döntést, arra tehát semmiféle külső fórum befolyást nem gyakorolhat A kegyelmi elhatározás tehát részint határozottan felsorolja azokat a bűncselekményeket, amelyeknek elkövetői kegyelmet kapnak, részint pedig a bíróságokra bízza, hogy kegyelemre méltónak nyilvánítsanak olyanokat is, akiket olyan bűncselekmény miatt ítéltek el, amely nem tartozik a felsorolt bűncselekmények közé. Értesülésünk szerint ez utóbbi intézkedést megtételére is minden büntetőtörvényszéken külön tanács alakul, amely hivatalból megvizsgálja azoknak az elítélteknek ügyét, akik nem tartoznak az első csoportba és eldönti, vájjon méltó-e 4 elítélt a kegyelemre. A második csoportba tartozó elítélt kérelmezheti is, hogy a bíróság vizsgálja meg, vájjon méltó-e a kegyelemre, azonban a bíróságnak ennél az eljárásánál a feleket nem hallgatják meg. Illetékes helyen érdeklődtünk, vajjon mennyire tehető azoknak száma, akik a holnap megjelenő , kormányzói elhatározás következtében amnesztiát fognak kapni és azt a választ kaptuk, hogy ezt még csak hozzávetőlegesen sem lehet megállapítani, egyrészt, mert nem lehet megállapítani, vájjon hányan tartoznak az első csoportba, még kevésbé pedig azt, hogy a bíróságok hány elítéltet fognak kegyelemre méltónak nyilvánítani. • Mri . illetékes helyen rámutattak arra, hogy, az amnesztia-rendelet a magánjogi törvénykönyv tárgyalásához szükséges társadalmi és politikai összhang megteremtését akarja szolgálni és az államfő és maga a kormány is annak a szándéknak és óhajnak akár kifejezést adni, hogy közeledni akar az egyéb felfogásúak felé, de ezzel a közeledéssel szemben kívánalma is van, hogy ez megértésre is találjon. Kap-e kegyelmet Windischgratz és Nádosy Jogászi körökben már ma este, amikor az amnesztia-rendelet híre elterjedt, sokat vitáztak arról, vájjon az ismertebb emberek közül kik részesülnek ebben az amnesztiában. Megállapították, hogy igen sört, újságíró kap kegyelmet, illetve pertörlést.