Magyar Hirlap, 1928. június (38. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-10 / 130. szám

i Vasárnap Éles szóvita a pénteki Grigor-affér miatt, határozatképtelenség, katalógusolvasás Igen csendesen kezdődött a mai ülés, t amely később nagy viharokba fulladt és e viharnak megvolt az a pikantériája is, hogy a kormány és főként a házelnök elleni e demon­strációban a szocialistákkal és demo­kratákkal együtt részt vett a kormányt támogató keresztény párt is. Az öregségi javaslat első szónoka Haller István volt, aki hibáztatta, hogy a munka­adók kihasználva a munkanélküliséget, a munkásokra fogják áthárítani a szociális terheket is. Persze, a javaslatot elfogadja. Beszéde alatt érkeztek meg az észt képvi­selők, akik a diplomaták karzatán foglaltak helyet. Haller, megszakítva beszédét, meleg szavakkal üdvözölte az észt vendégeket. Lukács György tartott azután érdekes be­szédet, amelyben kifejtette a Ház állandó figyelme közben szociális nézeteit, a javas­latot pedig elfogadta. Utána Farkas István hibáztatta, hogy több mint három millió em­ber maradt ki a biztosításból. Helyteleníti, hogy a nagybirtokosokat kivonják a köz­teherviselés alól, hogy a földmunkások hal­latlan alacsony munkabéreket kapnak s vé­gül is a javaslatot csak azért fogadja el, mert mégis valamelyes haladást lát benne. Élesen bírálta a javaslatot Malasits Géza is, mert olyan javaslatot szeretne látni, amely nemcsak a holnapot és holnaputánt bizto­sítja a dolgozóknak, hanem a mát is. Szociálpolitikai bankóhamisítás az, amikor a kormány hoz néhány szociál­politikai törvényt, de a gyakorlatban úgy valósítja meg, hogy ebben a munkásságnak nincsen semmi haszna. A javaslatot egyéb­­ként elfogadja. Vanczák János ugyancsak elfogadja a javaslatot, bár azt jónak nem tartja. Vanczák alig beszélt valamicskét, máris be kell fejeznie beszédét, mert a na­pirend szerint át kell térni az interpellá­ciókra.­­ Egyszerre megtelik a terem, amikor szavazni kell a nyolcórás ülések fölött, amit a kormánypárt el is fogad, utána azonban nyomban eltávoznak a kor­mánypárti képviselők. Éles és szenvedélyes napirendi vita kö­vetkezik ezután. A kormánytámogató keresztény­­párt éles támadása Zsitvay ellen Petrovácz Gyula, a kormánytámogató ke­reszténypárt tagja, tart pikáns beszédet és élesen támadja az elnököt. Azt mondja, hogy felhasználja a napirendi vitát, mert ez az egyetlen alkalom, amikor a képviselőknek felszólalási lehetőségük van. Azért támadja Zsitvay elnököt, mert az a minap Griger Miklóst elütötte a felszólalás jogától. — Puccsal! Puccsal ! ■— kiáltja Griger. — Egy perc miatt, — mondja Rassay, Pa­kots pedig megállapítja, hogy : — A múltkor még az óramutatót is meg­állították, most pedig egy perc miatt nem hagytak beszélni egy szónokot. Azt fejtegeti Petrovácz, hogy a múltkor pár perc miatt elütöttek egy szónokot a beszéd jogától, most pedig hétfőre szünetet akarnak adni, hát ez nem egészen logikus dolog. Precedensekre hivatkozik, hogy Grigorrel szemben olyan mereven alkal­mazta a házszabályokat Zsitvay, hogy azt előtte sose tették. — Felszólítom a képviselő urat, hogy ma­radjon a napirendi javaslat keretei között ,— szól rá Petrováczra Zsitvay. — Engedjenek beszélni, hiszen jogom van ellenindítványomat megindokolni — feleli Petrovácz. — Ön valóságos Intelligencprüfungot tar­tat velünk! Ez mégsem járja, — hallatszik Griger Miklós hangja. Petrovácz Grigort dicséri, amire a demok­raták megtapsolják s a taps átharapódzik a kormánypártra is. — Megtapsolják, de beszélni nem engedik! ,— jegyzi meg erre Baracs. Az elnök ismét figyelmezteti Petrováczot, hogy maradjon a tárgynál. Az egész ellenzék és kereszténypárt nagy zajjal tiltakozik az elnök figyel­meztetése ellen, Petrovácz pedig inge­rülten, mondata közben félbehagyja a beszédet és lefil. A kormány részéről Csontos Imre szólal fel, majd utána ismét Petrovácz kér szót, a házszabályok alkalmazása címén. Kifogásolja az elnök merevségét és precedensre hivatko­zik, hogy ilyen szigorúan még senki sem al­kalmazta a házszabályokat. Az elnök állan­dóan dezavuálja alelnöktársait is. — Cédulákkal dirigálják a kormánypárti szónokokat, — kiáltja közbe Grigor. — Igen, cédulákat küldenek a szónokok­nak, hogy fejezzék be beszédüket, — kapja fel a szót Petrovácz, majd arra kéri az elnö­köt, hogy mutasson jó példát a hászszabályok egyforma kezelése tekintetében. Rassay a lojalitásról Rassay Károly szólal ezután fel általános figyelem közben a házszabályok helyes alkal­mazása címén. Ő súlyosan megsértve látja a lojalitást. Griger Miklós kiváló ember és egyik legképzettebb szociálpolitikusunk, nem volt tehát lojális dolog, hogy egy pár perc miatt elütötték őt a szólás jogától. Minden ilyen esetben meg szokták adni a beszéd el­halasztására az engedelmet. Giiger meg is egyezett Usettyvel, hogy az kibeszéli az ülést, és azért hagyta abba mégis Usetty beszédét, mert cédulát juttattak hozzá beszéde köz­ben, amelyben az állott, hagyja abba a beszédét, mert akkor gyorsan be le­het fejezni a vitát. — Ezért a feltevésért, amely durva sér­tést tartalmaz, a képviselő urat rendreuta­­sítom, — pattan fel Zsitvay. Rassay viszont kijelenti, hogy tényeket állított és valóság az, hogy Usetty ilyen cé­dulát kapott, azt a folyosón meg is mutatta. Giigor elkeseredése teljesen jogos, mert ez lojalitás kérdése, amit mindenki saját ízlése és lelkiismerete szerint dönt el. Ha az elnök nem lesz lojális, akkor az ellenzék is kri­tika tárgyává fog tenni minden eltérést a házszabályoktól, még akkor is, ha az jó­hiszemű. — Az órának a megállítását is szóvátesz­­szük majd, — mondja Rothenstein. — Ha így bánnak velünk, akkor csak az ellenzék számát növelik, — kiáltja a kormány támogató Giigor. Rassay végül bejelenti, hogy ezután min­den esetben ragaszkodni fognak a tanács­kozóképesség megállapításához, mert mégis csak lehetetlenség, hogy a legfontosabb ja­vaslatokat 5—6 képviselő jelenlétében tár­gyalják. — Majd akkor katalógus-olvasás lesz! — kiáltja valaki a jobboldalról. — Az kellemetlenebb lesz a kormánypárt­nak — feleli Rassay, aki annak a meggyő­ződésének ad kifejezést, hogy az elnök a Giiger esetében nem alkalmazta helyesen a házszabályokat. A tanácskozóképesség meg­állapítása gyakran amerikázással megy, hogy a lassú olvasással kivárják, am­íg a kor­mánypárti képviselőket becsődítik a folyo­sókról. Gyakran megesik, hogy a képviselő a közbeszólások és a viharok miatt három­negyed óra hosszáig nem jut szóhoz és ha ez a vihar eltart két óra előtti öt percig, akkor csak ötpercnyi lehetősége lesz a kép­viselőnek a beszédre. Ezt a kérdést lojálisan kell kezelni. Végül kijelenti, hogy azt az elnöki rendreutasítást, amit durva sértés címén kapott, elteszi em­lékbe, mert ilyen címen még nem uta­sították sohasem rendre. Az egész ellenzék tapsai között kéri föl az elnököt, hogy értelmezze helyesen a ház­szabályokat. Rassayt a kormányt támogató kereszténypárt is megtapsolja. Zsitvay Tibor magyarázza ezután, hogy a házszabályok értelmében járt el a Griger Miklós ügyében, a régi gyakorlatra támasz­­kodva. A jogokat lehet kiterjesztően magya­rázni, hanem a házszabályokat azok értelme szerint kell alkalmazni. O, ahol csak módja van, lojális az ellenzékke­l szemben, de ebben az esetben nem járulhatott hozzá a parlament idejének pocsékolásához. — Mi van a cédulával? — kiáltja Györki. Malasits pedig hozzáteszi, hogy: — Lássuk a planétás embert! Zsitvay azt feleli, hogy a cédula-ügyre méltóságán alulinak tartaná a feleletet. Gróf Bethlen István is válaszol Rassaynak­ és kijelenti, hogy ő semmiféle cédulát nem küldött Csettynek, ezt az egész ügyet nem is ismeri. Egészséges fejlődést biztosit gyermeklélek tudomé­­nyos ismeretére épített 14 éve működő nyilvános angd H írj mmm.A I f­ranci­any­elvű. félinternátussal­­ I. Biró ucca 16—18 £&­ Városmajornál. Speciális módszerével végző el a M leanyKőzc^sttsia ihuaiaiss tananyaga­. ■'% Beiratkozás naponta. Nyilvánosságtíi elemi Iskola. Kerti tanítás.­­ Igazgató: DP. Dom®fS08 13SZ­Ö?1É Közlekedés: 4, 14, 44, 61 és 77-es villamossal, 9-es autóbusz. Telefon: Automata 503-63. A sáfár. . „ írta: SZALAY LÁSZLÓ ■— Dícsértessék ... •— Mindörökké ... *— Panaszom van ... —­ Még hogy ... ■— Tegnap hoztam a talfái erdőmből két szekér ölfát... — Nocsak ... — Lehánytam az udvarra ... *— Az udvarra ... •—• Osztán ölbe raktam ... — Ölbe . .. — Hát ahogy reggel felérzök, oszt nízöm a fát — hát híjjá van ... — Ahun­e ... — Éccaka elloptak vagy félölet... .— No, ne mongya ...­­—■ Elindulok a csapáson, hát nem messze tőlem az ürgés szélén, ott repe­­geti a fám, az udvarán az Ölyvödi Miska! ... — Hüjnye, az apja Ölyvödi Miska! ... •— Mondok: Hun vetted a fát, Mis­ka? ... Egy ballószögi gazdátul vettem — azt mondja... Mondok: Hogy hív­ják? ... Nem ösmerem — azt mondja ... Oszt mikor? ... Hajnalba!... Hol? ... A piacon! ... Ki látta? ... Nem látta azt senki, mer’ sittét vót — azt mondja... — Ne nézd már a gyalázatost! ...­­— Mondok: Nem igaz ám az, te Miska, mer’ tűlem loptad a fát!... Erre csak megköpi a markát, oszt két kézre fogja a fejszét: Emönnyön ám innét, aszondja, oszt úgy bizgassa az én böcsületem, hogy mingyá magát is hasábjának nézi ez a fejsze!... — Hüjnye, az apja Ölyvödi Miska!... Kisbíró! ... Brigy, osztán hozzad be nekem azt a bitangot! ... — Te vagy az az Ölyvödi Miska!? ... ■— Csakis!! ...­­—­ Osztán minek loptad el ennek a jóembernek a fáját?!...­­— Lopta ám a nyavalya, aki beleáll! Egész i­caka otthon vólam, tanú rá a fe­­leségem, meg az édesanyám! ...­­— Az se igaz ám!...­­— Rend ne papajon!... Én teszem az igazságot! ... Hát csak abba maradsz, hogy nem te voltál? ... — Abba hát!... Mer’ úgy igaz!...­­— Kisbíró! ... Fogd meg a fület, oszt vidd le a kóserbe! ... Kend meg mehet a dolgára, majd kivizsgáljuk az ügyet!... * Este tíz óra ... A nagyterem ... A hosszú asztalon pislákoló petróleum­­lámpa ... A kisbíró a díványon hor­­tyog ... Az egész falu alszik .. . Nyílik az ajtó:­­— Hej, kisbíró!.... A kisbíró fölül, aztán föláll: — Parancs?!...­­— Itt a kóterkulcs, vezesd elő azt az Ölyvödi Miskát!... — Igenis! ... Elővezetik Ölyvödi Miskát... — Te elmehetsz, kisbíró ... Aludd ki magad...­­— Köszönöm szívesen!...­­— Hát, izé­l te, Miska. Tudnál ne­kem is hozni abból a fából vagy fél­elet? ... -— Mér’ nem? ... -— Oszt leginkább jó fa ? ... — Hát rossz fát csak nem hozok!...­­— Nem red­vés? ... — Nem! ... -— Oszt száraz? ... — Az? ... Úgy fog az égni, akar a gyertya! . .. — Nohát csak erigy... Osztán hord­jál az udvaromra olyan jó félölet... Oda a szénaboglya mögé... — Értem ...­­— Csak oszt ügyelj ... Értelmesen csinálad ... A javát... — Csakis .. .­­— Oszt ha elkészültél, verd meg csön­­deskén az ablakot, itt pipázgatok a dí­ványon .. .—­­Te vagy az, Miska? . .­. «—­ Én ... 1— No, elláttad? ... El. s j 1— Nem vót semmi? .*. 1— Nem . s. No, gyere, bezárlak, oszt majd regge szabadúsz ... — Dícsértessék . .. —­ Mindörökké — de még hasztalan gyütt ke’, mer még nem vizsgáltam ki az Ölyvödi Miskával az esetet... Úgy ám, de még én baj van ... — Mögén? ... Oszt mi a fene?!... ■— Az iccaka mögén elloptak félöl fá­mat ... — Hajnye, azt­a!... Hászen az öly­, vödi Miska be van zárva *—M ott lóg a kóterkulcs a falon!.. .­ — Mégis ... — No, látja kee’... Ide gyün kee’ vá­daskodni, hogy így meg amúgy, Ölyvödi Miska ellopta félöl fámat.. . Erre én bezárom ezt a szerencsétlen Ölyvödi Miskát, oszt rittig tovább lopják a fát!... Hát én töhetök rúla?!... Én nem töhetök rúla! ... — Nem töhetök rúla, nem töhetök rúla — könnyű ezt mondani, de az én lelkiösmeretem se kutya!... Vagy meri kee’ nyugodt lélekkel vállalni, hogy ez a szegény raboskodó Ölyvödi Miska lop­­dossa a fáját?? ... — Mert ám a kórság, de nem én!. Hiszen be van zárva!... — No, látja!... Hát most osztán mit csináljak ezzel az Ölyvödi Miskával?... Maga ítélkezzen! — Erissze ki!... — Úgy legyen!... Kisbíró!... Ott van a kulcs, kergesd haza azt az Öly­vödi Miskát! ... Kend meg ahelyett, hogy vádaskodik, inkább tegye zár alá azt a még megmaradt félös fáját, nehogy, azt is ellopja valaki!.. . A3 1928 június 16. 7 Határozatképtelenség, katalógusolvasás Áttérnek végül az interpellációkra, amikor Pakots kéri, hogy beszédét félórával meg­hosszabbítsa. Mielőtt azonban Zsitvay föl­tenné a kérdést, hogy a Ház megadja-e ezt, Rassay kér szót a kérdés föltevéséhez és kéri a határozatképesség megállapítását. Percekig csilingelnek a csengők, a kor­mánypárti képviselők azonban lassan gyülekeznek és végül is megállapítják, hogy a teremben nincsenek ötvenen, tehát a Ház nem határozatképes. Majdnem egy óráig verbuválják a kormány­párti képviselőket, titkárok, jegyzők futkos­nak, telefonon próbálják a képviselőket be­hozni, autókat küldenek bankettekre és végre háromnegyed háromkor az elnök újra meg­nyithatja az ülést, ekkor azonban Pakots kéri a határozatképesség megállapítását és kiderül, hogy a Ház most sem határozatképes. Az ellenzékkel együtt a kormánytámogató kereszténypárt is kivonul a teremből. &* ejju' 4 1^ ’oAtifc • PENCÍis nt^K o- .„fTÁ-. Pl 4<V Creppdesin jK 'Jifm Tassra;!

Next