Magyar Hirlap, 1928. július (38. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
Vasárnap íí i ISa. Akinek az élet csak álom, akit az önvád marcangol és aki nem tudja, mi a különbség a fa és a bokor között Látogatás a lipótmezei elmegyógyintézetben, ahol ambulanciát állítottak fel az elmebeteg-gyanúsak számára A lipótmezei állami elmegyógyintézet épületében ambulanciát állítottak fel az elmebeteggyanúsak számára. Többnyire azok kerülnek ide, akiknél a törvényszék, vagy a rendőrorvos szükségesnek tartja az elmeállapot megvizsgálását, de gyakran előfordul az is, hogy magánosok fordulnak az intézethez, akik valamelyik rokonukat, hozzátartozójukat hozzák ide. Kedvező eredmény esetén az illetők hivatalos okmányt kapnak, amelyben az ambulancia vezető orvosa igazolja elmeállapotuk épségét. Ellenkező esetben házi megfigyelés alá kerülnek, ami azt jelenti, hogy az intézet egy-egy orvosa időnként látogatást tesz a lakásukon, hogy ellenőrizze, nem rosszabbodott-e az állapotuk? Ezerfajta érdek és ellenérdek szálai futnak itt össze, sokan azért kerülnek ide, mert valakinek érdekében áll, hogy az derüljön ki róla, hogy elmeállapota nem ép. Egy órát töltöttünk el ebben a különös, furcsa világban. Az épület parkjában együtt sétálnak a könnyebb betegek az intézet személyzetével. Virágágyakkal szegélyezett kavicsozott út visz szökőkutak, tenniszpályák mellett a parkon keresztül az épület felé. Az első emeleten van az ambulancia. Az előszobában már tömegesen várnak a betegek, hogy megkezdődjön a rendelés. Rendkívül óvatosan kell beszélni ezekkel az emberekkel, hiszen legtöbbjük az őrület határán áll már. Egy kopasz fiatalember hirtelen felém fordul: — Uram, mi már kétszer találkoztunk az Lelben. — Nem hinném, de lehetséges — válaszoljuk óvatosan. — Hogyan, hát nem emlékszik? Egyszer találkoztunk már évekkel azelőtt az Argonneokban, nem emlékszik, mi ellenségek voltunk, nagy gáztámadás volt. Másodszor ma reggel találkoztunk a strandfürdőn. Ápoló érkezik, aki karonfogja a fiatalembert Ajtó nyílik, az ambulancia vezető orvosa kiszól, hogy kezdődik a rendelés. Először a kopasz fiatalember kerül sorra. A hivatalos engedély felmutatása után mi is bejutunk az ambulanciára. A költő, a filozófus, akinek az élet csak álom — Doktor úr — kezdi a kopasz fiatalember — én nem vagyok őrült, de érzem, hogy meg fogok őrülni. Nekem van egy regényem, az életem regénye. Ezt hallgassa meg, doktor úr, aztán mondja meg, igaz-e, hogy meg fogok őrülni? Keresztes dr., az ambulancia vezetője hirtelen egészen váratlan kérdéssel fordul hozzá. — Kedves uram, meg tudná-e mondani, mikor volt a kommün? — Meg tudom mondani, de hagyjuk ezeket a dolgokat doktor úr. Nem olyan egyszerű eset az enyém. Olvastam orvosi könyveket és ismerem ezeket a kérdéseket. Hallgassa meg az én életem regényét. Szerettem egy lányt, de ezen ne moso lyogjon, doktor úr, mert a lány is szeretett engem és ez, a legnagyobb dolog a világosi. A kommün pedig 1918-ban volt. De mit jegyez ez az út itt? Semmi köze az én életem regényéhez. Egyszer úgy is meg fogom írni Mert most már elárulhatom önnek, doktor úr, hogy én költő és filozófus vagyok és azért az életet nem becsülöm semmire. Az orvos, fiatalember, barnára sült kemény koponyájáról sugárzik az orvosok megértő jósága és fölényes intelligenciája. — Nagyon helyes. Az életet tehát nem becsüli semmire. Tehát akkor mi az ön életének alapgondolata? — Uram elárulom önnek, de ne nevessen rajtam, mert most egy nagy igazságot fogok mondani. Az élet csak egy álom és az egyetlen dolog, amit érdemes csinálni, álmodni. Akkor még látom néha a nőt, akit szerettem és aki szeretett engem is, de most már nem szeret. Azt is megálmodtam előre, hogy egyszer el fog hagyni. És tudja, milyennek látom álmomban? Egy hosszú, nagyon hosszú út végén, én megyek feléje, mintha a boldogságom felé mennék, de soha nem érek el hozzá, mindig megmarad közöttünk a távolság. Néha pedig azt is érzem, hogy a nő eljön hozzám, felvágja A következő beteg egy fekete ruhába öltözött idősebb hölgy. Testvére kíséri, aki szintén fekete gyászruhát hord. Az orvos leülteti mindkettőjüket egy székre és megkérdezi tőlük, miért jöttek? Az asszony testvére akar válaszolni, az orvos azonban leinti és a beteghez fordul, aki halk, alig érthető hangon beszél. — Meghalt a fiam, doktor úr... • Többet nem tud mondani. Az orvos faggatja: — Milyen betegségben halt meg? Nekünk ezt tudnunk kell. — Nem tudom, doktor úr, én semmit sem tudok, én már nem emlékszem semmire. Én megérdemelném, hogy meghaljak, mert nem fordultunk azonnal Donátii professzorhoz. Az orvos újra diktál és belekerül a könyvbe: — Melankóliára hajlamos, állandó önvád marcangolja, azt hiszi, hogy fia halálának ő az okozója. A másik hölgy, a beteg testvére könnyezik. Az orvos most a beteghez fordul: — Kérem, tessék ezt utánam mondani: titoknokoknak okvetetlenkedése. Tik ... tok ... okok. Az asszony elsírja magát. Az orvos tovább próbálkozik. — Tessék utánam mondani: Nabukadonozor. —• Nak ... búd ... or. Félig sírva, szepegve vesződik a szóval, amit nem tud kiejteni. A másik széken a testvére most már hangosan zokog. Tovább folyik az orvos és a beteg párbeszéde. — Kérem, nem szokott időnként árnyékokat látni, vagy suttogást hallani, árnyakat, szellemeket, amik a fülébe beszélnek, a mellemet és a kezébe veszi a szívemet. Az orvos adatokat diktál a könyvbe, pontosan jegyzik a beteg minden szavát. — Aztán jött, doktor úr, a háború. Nem tudom volt-e ön a háborúban. A háború rettenetes dolog, a gáztámadás, amikor az embernek az az érzése órák hosszat, hogy hánynia kell és nem tud hányni. Egy gáztámadás végén öngyilkos akartam lenni, le akartam tépni magamról a maszkot. Megakadályoztak ... hát jó most itt vagyok és a doktor úr meg fogja mondani, hogy egészséges leszek-e még valaha? A beteg elhallgatott. A csöndben hallani a toll sercegését is. Az orvos diktál egy kollégájának: — Súlyos idegbajjal egybekötött neuraszténia, beszéde kissé extatikus, de különben tiszta, gondolatai logikusak, reflexe normális, bal pupillája kissé tágult. A fiatalembert elbocsátják, lakáscímét feljegyzik, mert ellenőrizni akarják, nem súlyosbodik-e az állapota, ő is belekerül abba a listába, amelybe ennek a szomorú társadalomnak tagjai vannak felvéve. — Nem, csak fütyülni hallok néha. — Szóval, azt hiszi, kérem, hogy a fiát meg lehetett volna menteni? — Igen, meg lehetett volna menteni és azért hallom a fütyülést. — Azt nem tudja, hogy ki szokott fütyülni ! — Nem tudok semmit, én már nem emlékszem semmire. ■— Mi a legnagyobb kívánsága az élettől? — Szeretném, ha a lányom nem fütyülne annyit. Az orvos a kísérőhöz fordult. — Kérem, rendben vagyunk. Valamire figyelmeztetem önöket. Egyelőre nincs semmi veszély, a betegre nagyon kell vigyázni, mert hajlamos az önveszélyes tettek elkövetésére. Tehát nem szabad egyedül hagyni erkélyen, folyosón, vagy lépcső közelében. Most még mástól nem kell tartani, majd figyelni fogjuk őnagyságát. Kap valami idegcsillapítót is. A beteghez fordul: — Ezt vegye be ha fütyülést hall. Aki nem akar a takarítónője gyámsága alatt állni Amíg a következő beteget bevezetik, az orvos magyaráz: — Súlyos melankólia, ilyen a legtöbb esetünk. Leggyakrabban ezek a betegek követnek el öngyilkosságot. A sok öngyilkosság az utóbbi években, amit semmivel sem tudnak megmagyarázni, innen származik. Állandó felügyelet alatt kell tartani a beteget. Az ápoló egy középkorú asszonyt vezet a szobába. Az asszony nyugodtan, öntudatosan viselkedik, láthatóan semmi különösebb baja nincs. Rendesen van öltözve, iparos lehet a férje, vagy ilyesmi. Az ügyvédje is mellette van. Az orvos tőle is megkérdi, hogy miért jött? A válasz kissé meglepő: —Nem akarok a takarítónőm gyámsága alatt állni. Az orvos, aki már mindenhez hozzá szokhatott, meglepődik kissé. Egész kis regényt lehet sejteni a szavak mögött. Az ügyvéd előadásából aztán kiderül, hogy valami perből kifolyólag az asszony a takarítónője gyámsága alá került. Minthogy a per kedvezőtlenül végződött, most szeretné lerázni magáról a takarítónő gyámságát. A kerületi elöljáróság tehát elrendelte az asszony elmeállapotának megvizsgálását. Most azért van itt. Értelmesen válaszol a kérdésekre, tisztán beszél, csak a következő kérdésnél jön zavarba. — Mi a különbség a tévedés és a hazugság között? A melankolikus asszony, aki fütyülést hall 10 napos ingvásáp ! A rossz időjárás miatt tavaszi szezonunk nem érte el a szó- jji giraij fi© |»,h kásos forgalmat, ezért túlhalmozott raktárunk apasztására jlIaiHii® eddig még nem létezett ábban 10 napos vásárt rendezünk •fi /Tfo AT!!s!Rkj!|]& darab saját készítményül bélelt meilfí Jj fii?©v wf wvSJ? elsőrangú minőségű angol zefír, *'"■*' selyem puplin, oxford ésbrosche FÉRFI INGET m É® és 16 pengő helyett |IJ m pengős 1 egységárban bocsájtjuk t. vevőink rendelkezésére KR£ éve fennálló cégünk garancia, hogy, vevőink a szokott jó szabást és minőséget kapják. | pw BÜßTEST, Wir, MH0SZ3 ÜT 2 I g gjiSjffl IPKliB3 ftuffiíiaiomoie. tywal ua 1110 Vidékre szálítás postán utánvéttel 1 _________Cint detail vevtte szolgálunk kit!______________ •— Ha fáj a feje és szédül, ha teltséget, bélizgalmat, gyomorégést, oldalszúrást, mellszorulást és szívdobogást érez, igyák minél előbb valódi „Ferenc József" keserűvizet. Gyomor- és bélszakorvosok bizonyítják, hogy a Ferenc József víz remek természetalkotta hashajtó. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben. 1928 július 1. 11 — Én csak elemit jártam, ilyen dolgokat nem tudok. — Hát mi a különbség a fa is a bokor közötti — Jaj, ne tessék tőlem ilyet kérdezni. A férjem is, amíg élt, mindig ilyen találós kérdéseket adott fel. Miután néhány egyszerűbb kérdésre könyynyen válaszol, többek közt arra, hogy hányadika van és hogy egy pengő hány korona, megkapja a hivatalos okiratot, hogy épelméjű. Azután jönnek egymásután a többi betegek, a természet misztikus szeszélyének áldozatai. Jókedvűek és szomorúak, fiatalok és öregek, tréfálkoznak és filozofálnak. Csak egy dologra vigyáznak rettenetesen. Ezt a szót, hogy őrült, az egész idő alatt nem hallottam kiejteni. Távozunk a szomorú épületből. Az előszobában két „beteg“ azon vitatkozik, lehetséges-e, hogy az Isten egyedül teremtette a világot. A legtöbben megegyeznek abban, hogy igenis lehetséges. Boldog emberek. A tudósok még vitatkoz- nak ezen. Nekik már nincsenek kétségeik. Nógrádi Béla " A Kertváros házhelyhez jutott tisztviselői örökbérlet alapon kapnak cseretelkeket a várostól Az immár három éve húzódó Kertvárospör, mely a főváros és az OFB által házhelyhez jutott tisztviselők között folyik, a jövő héten megoldáshoz jut. A hosszú ideig tartó tárgyalások folyamán az érdekeltek megállapodásra jutottak és a végérvényes döntést a jövő heti szerdai közgyűlés fogja jogerőre emelni. A döntés szerint az alsórákos rétek kiutalt telkeit a tisztviselők vissszaadják a városnak és ehelyett a főváros a Hungária körúton a Népliget előtt, továbbá a Bertalan uccában, Lenke úton és a Böszörményi úton 7000 négyszögölnyi területet társasház építésének céljaira, azonkívül a Róna uccában és a Kerepesi út mentén 41.000 négyszögöl területet családi házak építésére cserébe ad az érdekelteknek. Ezeket a telkeket kilencven évesörökbérlet formájában kapják a házhelyhez, jutottak, akiknek száma körülbelül ötszáz. A kilencven évi bérleti idő alatt az építtetők a telekérték öt százalékát fizetik évi bér fejében, de harminc év múlva a fővárosnak jogában áll az akkori értéknek megfelelően a bért újból megállapítani. Kilencven év múlva a főváros vagy az akkori érték ötven százaléka ellenében megváltja a házakat, vagy pedig jogában áll a telkeket a tulajdonosoknak eladni. A 131.000 négyszögölnyi terület értéke jelenleg 1.180.000 pengő. A kisajátító bizottság hétfőn foglalkozik mégegyszer ezzel az ügggyel és ilyen értelmű javaslatot terjeszt a keddi pénzügyi bizottság és a szerdai közgyűlés elé. Újabb aranyszállítmány érkezett Amerikából Franciaországba Párizsból jelentik. A Párisi Midi jelenti, hogy tegnap este Le Havre kikötőjébe megérkezett a Paris nevű személyszállító hajó, amely Amerikából a Francia Bank részére 48 ládában 13 millió dollár érékű aranyat hozott. A Le Temps jelentése szerint legközelebb újabb 28 millió dollár értékű arany szállítmányt indítanak útnak Amerikából a Francia Bank részére. Szeptember óta Franciaország aranyvásárlása az Egyesült Államoktól 257 millió dollárra, vagyis 6 és fél milliárd frankra rúg. I 14 NAPOS SZENZÁCIÓS OLCSÓ CIPŐVASÁR 2500 PÁR NŐI DIVATCIPŐ MINDEN SZÍNBEN ÉS NAGYSÁGBAN SÁMFÁVAL EGYÜTT . 19.REINHARDT BUDAPEST, VII., ISTVÁN ÚT 26. SZ. 8 IV. MÚZEUM-KÖRÚT 31.