Magyar Hirlap, 1928. július (38. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

Vasárnap íí i ISa. Akinek az élet csak álom, akit az önvád marcangol és aki nem tudja, mi a különbség a fa és a bokor között Látogatás a lipótmezei elmegyógyintézetben, ahol ambulanciát állítottak fel az elmebeteg-gyanúsak számára A lipótmezei állami elmegyógyintézet épü­letében ambulanciát állítottak fel az elme­beteggyanúsak számára. Többnyire azok kerülnek ide, akiknél a törvényszék, vagy a rendőrorvos szükségesnek tartja az elme­állapot megvizsgálását, de gyakran előfordul az is, hogy magánosok fordulnak az intézet­hez, akik valamelyik rokonukat, hozzátarto­zójukat hozzák ide. Kedvező eredmény ese­tén az illetők hivatalos okmányt kapnak, amelyben az ambulancia vezető orvosa iga­zolja elmeállapotuk épségét. Ellenkező eset­ben házi megfigyelés alá kerülnek, ami azt jelenti, hogy az intézet egy-egy orvosa időn­ként látogatást tesz a lakásukon, hogy ellen­őrizze, nem rosszabbodott-e az állapotuk? Ezerfajta érdek és ellenérdek szálai fut­nak itt össze, sokan azért kerülnek ide, mert valaki­nek érdekében áll, hogy az derüljön ki róla, hogy elmeállapota nem ép. Egy órát töltöttünk el ebben a különös, furcsa világban. Az épület parkjában együtt sétálnak a könnyebb betegek az intézet sze­mélyzetével. Virágágyakkal szegélyezett ka­­vicsozott út visz szökőkutak, tenniszpályák mellett a parkon keresztül az épület felé. Az első emeleten van az ambulancia. Az előszobában már tömegesen várnak a bete­gek, hogy megkezdődjön a rendelés. Rend­kívül óvatosan kell beszélni ezekkel az em­berekkel, hiszen legtöbbjük az őrület hatá­rán áll már. Egy kopasz fiatalember hirte­len felém fordul: — Uram, mi már kétszer találkoztunk az Lelben. — Nem hinném, de lehetséges — válaszol­juk óvatosan. — Hogyan, hát nem emlékszik? Egyszer találkoztunk már évekkel azelőtt az Argon­­neokban, nem emlékszik, mi ellenségek vol­tunk, nagy gáztámadás volt. Másodszor ma reggel találkoztunk a strandfürdőn. Ápoló érkezik, aki karonfogja a fiatal­em­bert Ajtó nyílik, az ambulancia vezető or­­vosa kiszól, hogy kezdődik a rendelés. Elő­­ször a kopasz fiatalember kerül sorra. A hivatalos engedély felmutatása után mi is bejutunk az ambulanciára. A költő, a filozófus, akinek az élet csak álom — Doktor úr — kezdi a kopasz fiatalem­ber — én nem vagyok őrült, de érzem, hogy meg fogok őrülni. Nekem van egy regényem, az életem regénye. Ezt hallgassa meg, dok­tor úr, aztán mondja meg, igaz-e, hogy meg fogok őrülni? Keresztes dr., az ambulancia vezetője hir­telen egészen váratlan kérdéssel fordul hozzá. — Kedves uram, meg tudná-e mondani, mikor volt a kommün? — Meg tudom mondani, de hagyjuk ezeket a dolgokat doktor úr. Nem olyan egyszerű eset az enyém. Olvastam orvosi könyveket és ismerem ezeket a kérdéseket. Hallgassa meg az én életem regényét. Szerettem egy lányt, de ezen ne moso­ lyogjon, doktor úr, mert a lány is sze­retett engem és ez, a legnagyobb dolog a világosi. A kommün pedig 1918-ban volt. De mit je­gyez ez az út itt? Semmi köze az én életem regényéhez. Egyszer úgy is meg fogom írni Mert most már elárulhatom önnek, doktor úr, hogy én költő és filozófus vagyok és azért az életet nem becsülöm semmire. Az orvos, fiatalember, barnára sült ke­mény koponyájáról sugárzik az orvosok megértő jósága és fölényes intelligenciája. — Nagyon helyes. Az életet tehát nem becsüli semmire. Tehát akkor mi az ön éle­tének alapgondolata? — Uram elárulom önnek, de ne nevessen rajtam, mert most egy nagy igazságot fogok mondani. Az élet csak egy álom és az egyet­len dolog, amit érdemes csinálni, álmodni. Akkor még látom néha a nőt, akit sze­rettem és aki szeretett engem is, de most már nem szeret. Azt is megálmod­tam előre, hogy egyszer el fog hagyni. És tudja, milyennek látom álmomban? Egy hosszú, nagyon hosszú út végén, én­ megyek feléje, mintha a boldogságom felé mennék, de soha nem érek el hozzá, mindig meg­marad közöttünk a távolság. Néha pedig azt is érzem, hogy a nő eljön hozzám, felvágja A következő beteg egy fekete ruhába öl­tözött idősebb hölgy. Testvére kíséri, aki szintén fekete gyászruhát hord. Az orvos le­ülteti mindkettőjüket egy székre és megkér­dezi tőlük, miért jöttek? Az asszony testvére akar válaszolni, az orvos azonban leinti és a beteghez fordul, aki halk, alig érthető hangon beszél. — Meghalt a fiam, doktor úr... • Többet nem tud mondani. Az orvos fag­gatja: — Milyen betegségben halt meg? Nekünk ezt tudnunk kell. — Nem tudom, doktor úr, én semmit sem tudok, én már nem emlékszem semmire. Én megérdemelném, hogy meghaljak, mert nem fordultunk azonnal Donátii pro­fesszorhoz. Az orvos újra diktál és belekerül a könyvbe: — Melankóliára hajlamos, állandó önvád marcangolja, azt hiszi, hogy fia halálának ő az okozója. A másik hölgy, a beteg testvére könnye­zik. Az orvos most a beteghez fordul: — Kérem, tessék ezt utánam mondani: titoknokoknak okvetetlenkedése. Tik ... tok ... okok. Az asszony elsírja magát. Az orvos tovább próbálkozik. — Tessék utánam mondani: Nabukado­­nozor. —• Nak ... búd ... or. Félig sírva, szepegve vesződik a szóval, amit nem tud kiejteni. A másik széken a testvére most már hangosan zokog. Tovább folyik az orvos és a beteg párbeszéde. — Kérem, nem szokott időnként árnyéko­kat látni, vagy suttogást hallani, árnyakat, szellemeket, amik a fülébe beszélnek, a mellemet és a kezébe veszi a szívemet. Az orvos adatokat diktál a könyvbe, pon­tosan jegyzik a beteg minden szavát. — Aztán jött, doktor úr, a háború. Nem tudom volt-e ön a háborúban. A háború ret­tenetes dolog, a gáztámadás, amikor az em­bernek az az érzése órák hosszat, hogy hánynia kell és nem tud hányni. Egy gáztámadás végén öngyilkos akar­tam lenni, le akartam tépni magamról a maszkot. Megakadályoztak ... hát jó most itt vagyok és a doktor úr meg fogja mondani, hogy egészséges leszek-e még valaha? A beteg elhallgatott. A csöndben hallani a toll sercegését is. Az orvos diktál egy­ kol­légájának: — Súlyos idegbajjal egybekötött neurasz­ténia, beszéde kissé extatikus, de különben tiszta, gondolatai logikusak, reflexe normá­lis, bal pupillája kissé tágult. A fiatalembert elbocsátják, lakáscímét fel­jegyzik, mert ellenőrizni akarják, nem sú­lyosbodik-e az állapota, ő is belekerül abba a listába, amelybe ennek a szomorú társada­lomnak tagjai vannak felvéve. — Nem, csak fütyülni hallok néha. — Szóval, azt hiszi, kérem, hogy a fiát meg lehetett volna menteni? — Igen, meg lehetett volna menteni és azért hallom a fütyülést. — Azt nem tudja, hogy ki szokott fü­tyülni ! — Nem tudok semmit, én már nem em­lékszem semmire. ■— Mi a legnagyobb kívánsága az élettől? — Szeretném, ha a lányom nem fütyülne annyit. Az orvos a kísérőhöz fordult. — Kérem, rendben vagyunk. Valamire figyelmeztetem önöket. Egyelőre nincs semmi veszély, a betegre nagyon kell vigyázni, mert hajlamos az önveszélyes tettek elkövetésére. Tehát nem szabad egyedül hagyni erkélyen, folyosón, vagy lépcső közelében. Most még mástól nem kell tartani, majd figyelni fog­juk őnagyságát. Kap valami idegcsillapí­tót is. A beteghez fordul: — Ezt vegye be ha fütyülést hall. Aki nem akar a takarítónője gyámsága alatt állni Amíg a következő beteget bevezetik, az orvos magyaráz: — Súlyos melankólia, ilyen a legtöbb ese­tünk. Leggyakrabban ezek a betegek követ­nek el öngyilkosságot. A sok öngyilkosság az utóbbi években, amit semmivel sem tudnak megmagya­rázni, innen származik. Állandó felügyelet alatt kell tartani a bete­get. Az ápoló egy középkorú asszonyt vezet a szobába. Az asszony nyugodtan, öntudato­san viselkedik, láthatóan semmi különösebb baja nincs. Rendesen van öltözve, iparos le­het a férje, vagy ilyesmi. Az ügyvédje is mellette van. Az orvos tőle is megkérdi, hogy miért jött? A válasz kissé meglepő: —Nem akarok a takarítónőm gyámsága alatt állni. Az orvos, aki már mindenhez hozzá szok­hatott, meglepődik kissé. Egész kis regényt lehet sejteni a szavak mögött. Az ügyvéd előadásából aztán kiderül, hogy valami perből kifolyólag az asszony a takarítónője gyámsága alá került. Minthogy a per kedvezőtlenül végződött, most szeretné lerázni magáról a takarítónő gyámságát. A kerületi elöljáróság tehát el­rendelte az asszony elmeállapotának meg­vizsgálását. Most azért van itt. Értelmesen válaszol a kérdésekre, tisztán beszél, csak a következő kérdésnél jön zavarba. — Mi a különbség a tévedés és a hazug­ság között? A melankolikus asszony, aki fütyülést hall 10 napos ingvásáp ! A rossz időjárás miatt tavaszi szezonunk nem érte el a szó- jji giraij fi© |»,h kásos forgalmat, ezért túlhalmozott raktárunk apasztására jlIaiHii® eddig még nem létezett áb­ban 10 napos vásárt rendezünk •fi /Tfo AT!!s!Rkj!|]& darab saját készítményül bélelt meilfí Jj fii?©v wf wvSJ? elsőrangú minőségű angol zefír, *'"■*' selyem puplin, oxford ésbrosche FÉRFI INGET m É® és 16 pengő helyett |IJ m pengős 1 egységárban bocsájtjuk t. vevőink rendelkezésére KR£ éve fennálló cégünk garancia, hogy, vevőink a szokott jó szabást és minőséget kapják. | pw BÜßTEST, Wir, MH0SZ3 ÜT 2 I g gjiSjffl IPKliB3 ftuffiíiaiomoie. tyw­al ua 1110 Vidékre szálítás postán utánvéttel 1 _________Cint detail v­e­v­tt­e szolgálunk kit!______________ •— Ha fáj a feje és szédül, ha teltséget, bél­izgalmat, gyomorégést, oldalszúrást, mell­­szorulást és szívdobogást érez, igyák minél előbb valódi „Ferenc József" keserűvizet. Gyomor- és bélszakorvosok bizonyítják, hogy a Ferenc József víz remek természetalkotta hashajtó. Kapható gyógyszertárakban, drogé­riákban és fűszerüzletekben. 1928 július 1. 11 — Én csak elemit jártam, ilyen dolgokat nem tudok. — Hát mi a különbség a fa is a bokor közötti — Jaj, ne tessék tőlem ilyet kérdezni. A férjem is, amíg élt, mindig ilyen találós kér­déseket adott fel. Miután néhány egyszerűbb kérdésre könyy­nyen válaszol, többek közt arra, hogy hányadika van és hogy egy pengő hány korona, megkapja a hivatalos okiratot, hogy épelméjű. Azután jönnek egymásután a többi bete­gek, a természet misztikus szeszélyének ál­dozatai. Jókedvűek és szomorúak, fiatalok­ és öregek, tréfálkoznak és filozofálnak. Csak egy dologra vigyáznak rettenetesen. Ezt a szót, hogy őrült, az egész idő alatt nem hallottam kiejteni. Távozunk a szomorú épületből. Az elő­szobában két „beteg“ azon vitatkozik, lehet­séges-e, hogy az Isten egyedül teremtette a világot. A legtöbben megegyeznek abban, hogy igenis lehetséges. Boldog emberek. A tudósok még vitatkoz-­ nak ezen. Nekik már nincsenek kétségeik. Nógrádi Béla " A Kertváros házhelyhez jutott tisztviselői örökbérlet alapon kapnak cseretelkeket a várostól Az immár három éve húzódó Kertváros­­pör, mely a főváros és az OFB által ház­helyhez jutott tisztviselők között folyik, a jövő héten megoldáshoz jut. A hosszú ideig tartó tárgyalások folyamán az érdekeltek megállapodásra jutottak és a végérvényes döntést a jövő heti szerdai közgyűlés fogja jogerőre emelni.­­ A döntés szerint az alsórákos­ rétek kiutalt telkeit a tisztviselők vissszaadják a városnak és ehelyett a főváros a Hungária körúton a Népliget előtt, továbbá a Bertalan uccában, Lenke úton és a Böszörményi úton 7000 négyszögölnyi területet társasház építésének céljaira, azonkívül a Róna uccában és a Ke­repesi út mentén 41.000 négyszögöl területet családi házak építésére cserébe ad az érde­kelteknek. Ezeket a telkeket kilencven éves­­örökbérlet formájában kapják a házhelyhez, jutottak, akiknek száma körülbelül ötszáz. A kilencven évi bérleti idő alatt az építtetők­ a telekérték öt százalékát fizetik évi bér fe­jében, de harminc év múlva a fővárosnak jogában áll az akkori értéknek megfelelően a bért újból megállapítani. Kilencven év múlva a főváros vagy az akkori érték ötven százaléka ellenében megváltja a házakat, vagy pedig jogában áll a telkeket a tulajdo­nosoknak eladni. A 131.000 négyszögölnyi terület értéke jelenleg 1.180.000 pengő. A kisajátító­ bizottság hétfőn foglalkozik­ mégegyszer ezzel az ügggyel és ilyen értelmű javaslatot terjeszt a keddi pénzügyi bizottság és a szerdai közgyűlés elé. Újabb aranyszállítmány érkezett Amerikából Franciaországba Párizsból jelentik. A Párisi Midi jelenti, hogy tegnap este Le Havre kikötőjébe megérkezett a­ Paris nevű személyszállító hajó, amely Ameri­kából a Francia Bank részére 48 ládában 13 millió dollár érékű aranyat hozott. A Le Temps jelentése szerint legközelebb újabb 28 millió dol­lár értékű arany szállítmányt indítanak útnak Amerikából a Francia Bank részére. Szeptember óta Franciaország aranyvásárlása az Egyesült Államoktól 257 millió dollárra, vagyis 6 és fél milliárd frankra rúg. I 14 NAPOS SZENZÁCIÓS OLCSÓ CIPŐVASÁR 2500 PÁR NŐI DIVATCIPŐ MINDEN SZÍNBEN ÉS NAGYSÁGBAN SÁMFÁVAL EGYÜTT . 19.­REINHARDT BUDAPEST, VII., ISTVÁN­ ÚT 26. SZ. 8­­ IV. MÚZEUM-KÖRÚT 31.­­

Next