Magyar Hirlap, 1928. december (38. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-25 / 292. szám
Költő HAPILAP HOGYAN LEST, MOLNÁR FERIBŐL MOLNÁR FERENC Irta: CSERGŐ HUGÓ (Copyright 1928 bg Alexander Marton, Budapest) XIIL A VILÁGHÍR CSÚCSAIN Egy érzelmes ifjú idegeinek játéka — Molnár és az ifjú írók — Az Est bölcsőjénél — A közvélemény asztala — Városatyai szereplése — Barátsága Vázsonyival és Bárczyval — Műveinek sorozata — Egy elfelejtett operettje — Darabjainak hősnői és hősei itthon és külföldön — A Vörös malom newyorki premierjének estéjén — Emlékezés Bibiről — Hogyan élt Molnár tíz évig és hogyan él most? Mennél magasabbra emelkedett Molnár Ferenc tehetségének és népszerűségének csillaga, annál befelébb mélyült lelki élete s annál választékosabb aggályossággal szorította szűkebbre intim körét, amelyben szabadon a régi Molnár Ferit adhatta meg magából. A „Lilions“mal lett tulajdonképpen Molnár végleg azzá, aminek a „Werdegang“ ját ez a lazán összefűzött emléksorozat megrajzolni próbálta: — Molnár Ferenccé, s itt tulajdonképpen be is fejezhetjük ezt a regényes korrajzot, mert megadta immár teljesen, amire e sorozat a címében vállalkozott: hogyan lett Molnár Feriből Molnár Ferenc. Belső életének lelki válságokban gazdag viszontagságai komolyították fokozatosan külsőleg is Molnár Ferenccé, a „külső“ alatt értve nemcsak emberi, hanem írói egyéniségét is. A távolabb álló szemlélőnek sérelme sem lehet arról az intenzív lelki és idegzetről, melyet a vidám társaságokban oly ellenállhatatlanul szórakoztató s elmésségében oly gondtalanul csillogó Molnár élt. Apró incidensek, futólagos jelentőségű epizódok halálos tragédiákká éleződtek benne , amin más közönséges ember egy boszszús gesztussal, egy erélyes huszárvágással, vagy fölényes semmibevevéssel tette volna túl magát: őt, az amúgy is sorvasztó idegéletét élő művészt, halálos mérgeként emésztette, idegzetét a végletekig felkorbácsolta és olykor szinte az ideg-contenance összeomlásának lethargiájába sodorta. „Andor“ című regényében festi meg egy érzelmes ifjúnak ilyen végletekbe sodródó lelki és idegéletét s a regény egyes lélekrajzi részletei saját lelki és idegéletéből merítik megrázó hangulataikat. Magánéletének egy belső megrázkódtatása volt az, mely Molnár Ferencet néhány hónappal a „Liliom" után minden addiginál mélyebb lelki válságba döntötte, idegessége annyira fokozódott, hogy barátai a Vöröskereszt-kórházba szállították. A legszigorúbb izoláltságra, a leggondosabb orvosi ápolásra volt szükség, hogy Molnár idegerejét valahogy helyreállítsák és e nehéz időkben Miklós Andor, Szegő Elemér, Mester Sándor, Vázsonyi Vilmos, aki mindvégig legbensőbb barátságával ajándékozta meg és Légrády Imre, a Pesti Hírlap főszerkesztője, állottak önfeláldozóan mellette. Molnár a Pesti Hírlap munkatársa volt akkoriban és Légrády Imre sok felejthetetlen jósága mellett, melyet munkatársai iránt és felejthetetlenül irántam is tanultott, szinte apai gyöngédséggel igyekezett Molnár lelki egyensúlyát helyreállítani. Sűrűn jártam akkoriban Molnár betegágyához én is és megindító volt az a ragaszkodás, amelyet azok iránt tanúsított, kik e nehéz időszakában jók voltak hozzá. A Vöröskeresztben úgy ahogy helyreállva, külföldi szanatóriumba, Judendorfba ment néhány hétre s hazatérve onnan, azt hittük, rendben van végleg. Pedig az idegek játéka éppen Csak hogy elcsöndesedett egy darabig, az itthoni környezet megint felújította oktalan lelki gyötrődéseit, csak veronállal tudott aludni, mindig több és több Veronált szedett, csakhogy el tudjon aludni, s egy ízben véletlenül akkora adagot, hogy csaknem komoly baj lett belőle. Elmúlt az ideggyöngeségnek ez a néhány hónapos korszaka is és a „Testőr“ után a „Farkas“ sikere visszaadta önmagának Molnárt. Csak éppen annak a kis iár** körnek * a megvydogatásában lesz mindinkább aggályoskodóvá, amelyben társaséletét éli. Tudja, hogy a rossz májúság, irígykedés élesebben bántja, mint akárki mást, ezért gondosan ügyel hogy csak olyanokkal érintkezzék, akiknek körében lelkének és idegzetének érzékeny tükörfelületét karcolás sem érheti. Az Est asztal a legkedvesebb tanyája ekkortájt. Nemcsak Miklós Andorhoz, Az Est főszerkesztőjéhez s nemcsak Sebestyén Arnoldhoz, a lap nagyszerű szervező tehetségű igazgatójához fűzi intim barátság, de a lap legtöbb munkatársához és elsősorban magához a laphoz, amelynek bölcsőjénél ott állott ő is hihetetlen leleményt fejtve ki, hogy ennek az egészen új laptípusnak első lépéseit támogassa a népszerűség útján Molnárban egyébként is mély gyöngédség mutatkozott, hogy hozzá közel álló jó embereinek úttörő próbálgatásait elősegítse. Garai Ferenc, a Tolnai Világ lapjának kitűnő szerkesztője, meghatatlan meséli, hogy az ifjú Molnár mintka rótta őt fel, a kezdő újságíró-írót: első regényéhez előszót írt, átcsiszolta a kéziratát is és amikor „Általános Hírlap“ címen szépirodalmi hetilapot indított, heteken keresztül oktatta, támogatta a lap megszerkesztésében ifjú írók, de „beérkezett" szerzők egész sorozata hasonlókép tanúskodhatik arról hányszor kértek és kaptak jótanácsokat Molnártól készülő műveikre. Magára hálásan emlékszem vissza, mily kedves baráti készséggel simítgatta Molnár „Lovag úr“ című első vígszínházi darabomat, elmés megjegyzésekkel fűszerezve a szöveget is sűrűn; ugyanez a baráti készsége támogatott életem nem egy fordulójánál, legutóbb az „Első Hajnal" című színművem megírásánál, melynek legmélyebb részletei az ő ösztönzésére kerültek ki a tollból. Korán elhunyt, szegény Szenes Bélánk ugyancsak Molnárnak mutatta be darabjai kéziratait s ő is, mint sok más színházi szerző, úgy járt Molnárhoz, mint ahogy a legjobb professzorhoz járunk, akinek csalhatatlan a diagnózisa, biztos hatású a receptje és kifogyhatatlan a patikája.) Az Est bölcsőjénél is egész barátként állott Molnár. A lap indulásakor a reklám akciónak ő volt a legfőbb tanácsadója és sokszor végrehajtója. Sokan emlékezhetnek azokra az ötletes röpívekre, melyeket tízezerszámra osztogattak az utcán s amelyeknek csaknem minden egyes szövegszavában benne volt „Az Est" szó valamely formában. Az ő tanácsára árasztották el a kávéházakat ezerszámra poharakkal, hamutálcákkal, melyeken „Az Est“ jellegzetes betűi ékeskedtek s meg kell állapítani: Molnárnak jelentékeny része van abban, hogy Az Est címe rohamosan, szinte napok alatt ment át a köztudatba. De azonfelül szellemi részében is ott állott az új lap mellett az indulás első idejében, témákat adva, nem egy cikket, riportot maga megírva és az ő példájára vetekedtek Miklós Andor más redakcióbeli barátjai, hogy egy-egy nászajándékkal kedveskedjenek Az Estnek. (Magam egy Khuenliéderváry miniszterelnöki interjút küldtem nászajándékba.) Csak természetes, hogy ennyi lelki közösség után, Molnár Ferenc hűséggel, szeretettel ragaszkodott mindvégig Miklós Andorhoz és lapjaihoz. Amikor megszűnt*»' 5 minden szerkesztőségi belső kötélért. Az Esték számára mindig szívesen írt, a háború alatt mint Az Est haditudósítója, rendes munkatársa is lett a lapnak s ezek a háborús rajzai, melyek „Egy haditudósító élményei" címen nagy kötetben is megjelentek, a magyar hadi dicsőségnek s a magyar katona lelkivilágának legszebb gyöngyeit fogalják haditudósításai nemesveretű foglalatába. Az összeomlás után, a legnehezebb időkben, ő vállalja „Magyarország“ szerkesztését, mely akoriban került Miklósékhoz, s az utolsó tíz évben írásainak javarésze Miklós Andor „Pesti Napló“-jának presztízsét gazdagítja. Hiányos volna ez emléksorozat korrajzi jellege, ha csak néhány sorban meg nem emlékezném az előbb csak futólag érintett „Az Est-asztal ”ról. Az Esték redukciója nemcsak szerkesztőségi közösség, hanem baráti közösség volt s Miklós Andor baráti köre minden ebéd után feketekávéra ennél az Est-asztalnál gyűlt egybe, melynek előbb az Abbázia, majd a Király ucca és Körút sarkán levő akkori Berger-kávéház, végül a háború utolsó éveiben a New York kávéház volt a hajléka. Az Est-asztal fokozatosan valósággal a „közvélemény asztaláévá nőtte ki magát s az újságírókon kívül sűrűn jelentek meg az irodalom, művészet és közélet vezető egyéniségei ennél az asztalnál. Gyakori vendég volt itt Vázsonyi Vilmos, (miniszter korában is megjelent sokszor), gróf Bánffy Miklós, akkori operai intendáns, Sándor László, akkori főkapitány, Bárczy István, a népszerű polgármester — és ritkán hiányzott a társaságból Molnár Ferenc. Az aktív közélettel tulajdonképpen csak ennél Az Est-asztalnál volt közvetlen érintkezése Molnárnak s nem egy produktív megjegyzését, mely itt hangzott el, váltották tettre az asztalnál vendégszereplő „illetékesek.“ De egyébként az aktív közélettől mindenkor távol tartotta magát Molnár. Egy ízben történt csak, hogy közfunkciót vállalt, amikor — 1910-ben — Vázsonyi megtisztelő felhívására elfogadta, hogy Budapest törvényhatóságába bizottsági tagként, városatyának megválasszák. Egy párszor el is járt a fővárosi közgyűlésre, amikor szigorú vezéri ukár szavazásra berendelte, de felszólalni csak egyetlenegyszer szólalt fel, a Weingruber-féle ligeti kávéház bérletügyénél, amikor beszédét így kezdette: — Tisztelt közgyűlés! Én erről a kávéházi bérletügyről nem hasból, hanem gyomorból beszélek ... Harsogó derűbe fulladt e szavaknál beszéde. Mint városatya még egy ízben szerepelt nyilvánosan: Pest, Buda, Óbuda egyesülésének negyvenéves jubileuma alkalmából, a Vigadóban tartott ünnepi közgyűlésen. Bárczy István és Vázsonyi Vilmos mellett ő volt az ünnepi szónok (Ekkor is, nem bízva szónoki szabad előadói készségében, írásból olvasta fel beszédét.) A háború kitörésekor az ő ötlete volt egy népsegítő iroda megszervezése a hadbavonultak itthonmaradt családtagjainak istápolására. Bárczy nyomban meg is valósította Molnár ötletét (a népsegítő iroda első plakátjait Molnár szövegezte) és ebből a népsegítő irodából sarjadzott ki a háború alatt a főváros nagyszabású szociális intézménye, a népjóléti központ, melyet én voltam szerencsés vezetni, míg a háború után bekövetkező idők meg nem szüntették ezt a még sok szépre hivatott intézményt. Városatyai minőségében jutott bizalmas baráti vonatkozásba Bárczy Istvánnal. Vázsonyi Vilmos mellett az egyetlen közéleti egyéniség Bárczy István volt, akivel benső barátságba került s ez a barátság az évek során mind szorosabbra fonódott és tart zavartalan bensőségében ma is. őszintén értékelő barátság szálai fűzik Molnárt Hegedüs Lóránthoz is. Amikor Hegedűs Lóránt a legnehezebb időkben vállalt pénzügyiminisztersége után hónapokig tartó súlyos betegségbe esett. Molnár is meglátogatta a nagybeteg államférfit Ami kevés embernek sikerült neki sikerült még ebben az állapotában is felderítenie Hegedűst. — Hiába — mondotta Hegedűsnek Molnár, — te csak pénzember vagy bankár! Annyi pénzt fektettél bele ebbe a betegségedbe, hogy nem hagyod egykönnyen elveszni, amit befektettél, ezért nem akarsz meggyógyulni. Hosszú idők után, e szavaknál jelent meg az első mosoly Hegedűs Lóránt ajkán. Sokat írt, sokat dolgozott Molnár Ferenc mindig kötetben megjelent műveinek és színdarabjainak egyszerű felsorolása is képet ad termékenységéről. Íme regényeinek sorozata: Az éhes város (1900). A gazdátlan csónak története (1901), Éva (1903). A Pál ucczn fiúk (1906). Rabok (1901), Andor (1918). A gőzoszlop (1926). Novellás kötetei, rajzai: Magdolna (1898). A csókok éjszakája (1899). Pesti erkölcsök (1904). Józsi (1905). Az óriás (1905). Gyerekek (1907). Muzsika (1908). Ketten beszélnek (1909). A hétágú síp (1911). Ma, tegnap, tegnapelőtt (1911). Kis hármaskönyv (1914). Egy haditudósító élményei (1916). Ismerősük (1917). Az aruvimi erdő titka (1917). Toll (1928). Színdarabjai, ahogy sorrendben színre kerültek: A doktor úr (Vígszínház, 1902). Józsi (Vígszínház, 1904). Az ördög (Vígszínház, 1907). Liliom (Vígszínház, 1909). A testőr (Vígszínház, 1910). A farkas (Magyar Színház, 1912). A vacsora, egyfelvonásos (Vígszínház, 1915). Farsang (Vígszínház, 1916). A fehér felhő (Nemzeti Színház, 1916). Úri divat (Nemzeti Színház, 1917). A hattyú (Vígszínház, 1920). Színház, három egyfelvonásos: Előjáték Lear királyhoz, Marshall, Ibolya (Magyar Színház, 1921). Égi és földi szerelem (Magyar Színház, 1922). A vörös malom (Magyar Színház, 1923). Az üvegcipő (Vígszínház, 1924). Csendélet, egyfelvonásos (Vígszínház, 1925) . Riviera (Renaissance-színház, 1926). Játék a kastélyban (Magyar Színház, 1926) . Olympia (Magyar Színház, 1928). Ha ehhez hozzávesszük a „Disznótor a Lipótvárosban" című ragyogó szatírájú kabarétréfáját, „A Ferencvárosi angyal“ című bájos bijou-ját, melyet Szirmai Albert zenéjére Ilokai Jenővel írt, és egy ifjúkori kiruccanását a zenés revü terére, — amiről ma már kevesen tudnak, a „Madár Matyi" című háromfelvonásos operettjét, melynek ugyancsak TV8 december 55. Kafii a sim, úgy csekély mennyiséget a Szent Rókus lábjából felold egy lavór meleg vízben s ázlalja lábait vagy 10 percig Ezen idő alatt a kínzó, égető érzések, feltörések, fáradtság okozta dagadtság, kipállások, fagyások megszűnnek Hosszabb áztatás megpuhítja a tyúkszemeket és bőrkeményedéseket anynyira, hogy azok kés vagy borotva nélkül eltávolíthatók. Fáradtsistéllek f 4 ZúzódÁsok duzzadt böki 1 Feltörések | i |[ Horzsilások . Bütykök '"'ít'j?^Elzsibbadás Tyúkszemek ✓ 'X. J Lábujjak kösö«»l /jiv kipállisokXj y^A. \, Tat-Mt éget* y. iff / \\/ írzésel F«“®/y * etre kiuiu szorítása Bőrkémén védések SZi illiS IftlSSSSitiPVd • lege banvr.jjoHabb lábat I» lek.ele;e»ea rcm!behoz.tat ESO najj csxnag szánt sksuns '£Sso ara 1 £* u illi. Ha raiatio) nem kapná, ugyéeszerezhető a Szövi! Ees?is-3'?63.Isr5 p.55*naii Budapest, VII., Rákóczkut 70.