Magyar Hirlap, 1929. május (39. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-25 / 116. szám

4 1929 május 25. 1 lap 1 — Izgalmas vita a kartelkérdés körül a képviselőház pénteki ülésén Herrmann miniszter összecsapása Sándor Pállal, Bethlen miniszter­­­­elnök heves szóharca Friedrich Istvánnal Megr­­entett gyermekek között az első magyar iskolaszanatóriumban az első A képviselőház pénteken előbb folytatta a népjóléti tárca költségvetését. Rothenstein Mór kifogásolta, hogy az elnök és két al­­elnök miniszteri, illetve államtitkári fize­tést kap. Vass szerint ez a tétel az államot terheli és nem a Társadalombiztosítót, az elnök és az alelnökök különben is egész te­vékenységüket a Társadalombiztosítónak szentelik. Ezután a népjóléti tárca költség­­vetését részleteiben is elfogadták s megkezdték a kereskedelmi tárca költ­ségvetésének tárgyalását Görgey István előadó ismertette a költség­­vetés tételeit, a közmunkaváltságra vonatko­zólag törvényjavaslatot fognak benyújtani és rendszeresítik a postás­ pótlékot. Az auto­­mata­ telefon 850 községet fog éjjel-nappalra bekapcsolni a forgalomba. A rádiónak ma már 219.000 előfizetője van. Ha a MÁV pénz­ügyi egyensúlyát fenn akarja tartani, fel kell emelnie tarifáját, ami, Görgey szerint, túlságosan alacsony. HERRMANN MIKSA kereskedelemügyi miniszter szólalt föl az előadó után. Először arról a repülő­­katasztrófáról beszélt, amely a napokban történt. A felhangzott vádakkal szemben elmondotta, hogy a Légiforgalmi azért vá­sárolta ezt a Fokker-gépet, mert ezek a legkeményebb munkakörben is kiállták a próbát. A szóbanforgó gépet 1922-ben vá­sárolták. Olyan szerencsétlenség történt, amely az aviatikában előfordul. Nálunk az első eset, hogy komoly szerencsétlenség történt. Bizottságot küldött ki, bár erős a meggyőződése, hogy mulasztásról nincs szó. Rassay szóvátette, hogy ő 264.000 pengő szubvenciót adott a Légiforgalminak. Az aviatika nem fejlődhetik támogatás nél­kül. A támogatással mindig elszámoltak. Sajnálatos viszonyok uralkodtak a társa­ságnál, amiből pörök keletkeztek és mint­hogy az ügy a bíróság előtt van, nem akar vele bővebben­ foglalkozni. Foglalkozott ezután a miniszter Sándor Pál,­ fölszólalásával, amelyet a vasiparral kapcsolatban mondott. Biró Pál kérelmére elküldött hozzá szakembereket, megnézték az adatokat és ezek alapján fejti ki néze­tét Sándor Pál összehasonlítási bázisa té­ves és ezért azután téves a konklúzió is. Mert ugyanannak a cikknek az ára külön­böző, aszerint, hogy a gyár, a nagykeres­kedő vagy a kiskereskedő adja-e el. Ha arról van meggyőződve, hogy Biró Pálnak igaza van, akkor ezt nyíltan kimondja, ha gazdag ember is él­ az iparnak egy oszlopos tagja, sőt ebben a minőségben kalapot is emel előtte. — Nem lehet egy miniszter ilyen el­fogult! — kiáltják közbe a szocialisták. Herrmann Miksa kereskedelemügyi mi­niszter: A dumping kérdése olyan jelenség, amely megvan és amely előtt szemet hunyni nem lehet. A kereskedelmi miniszter ez­után erről a kérdésről beszélt állandó zaj­ban és azt hangoztatta, hogy bármilyen egészségtelen is a dumping, nem dobhatjuk ki a kezünkből, mert akkor áldozati bá­rányai leszünk a körülöttünk dumpingelő farkasoknak. A vasárakat vizsgálva azt lát­juk, hogy száz kilogram rúdvas Budapes­ten 36­­, Bécsben 35.12, Prágában 32.30. A lemez Budapesten 46.50, Bécsben 43.83, Németországban 46.44—47.17, számottevő különbségek tehát egyáltalában nincsenek. Az abroncsvas Budapesten 42, Bécsben 42,38, Prágában 38.50, vagyis 8 százalékos a differencia. Ebből lehet látni, hogy a hozzánk közel­álló államok és a mai áraink között nincsenek olyan differenciák, amelyért iparunkra kígyót-békát lehetne kiáltani. A kereskedelmi miniszter ezután kijelen­tette, hogy a Rimamurányinál a könyvek alapján a legalaposabban történtek a meg­állapítások. Kétségtelenül megállapították, hogy a rúd- és abroncsvas áremelkedése összesen 8,8 százalék. Kérdi, jogosít-e ez olyan beállításra, mintha itt kalózpolitika folynék egy nagy vállalat részéről, amely­nek legmagasabb kincse az üzleti becsülete. A vasgerendáknál a belföldi index 104.3, az emelkedés 4.3 száz­alék, finom lemeznél az indexszám 111.4, az emelkedés 11.4 száza­lék, a huzalnál az indexszám 99.2, vagyis nem áremelkedés, hanem árcsökkenés van az átlagos belföldi eladási árnál. Ha most hozzávesszük az exporttevékenységet is, akkor a kép egy csapásra még tovább vál­tozik. A belföldi és az exporteladásokból kiadódó átlagindexár a rúdvasnál száz szá­zalék, a lemeznél 105,7 százalék, a huzal­nál 87,4, százalék, a vasgerendánál 94,3 százalék. Végeredményben tehát az index­számok nemhogy emelkedtek volna, de süllyedtek, ami az egész üzleti gesztióban kifejezésre jut, mert a Rimának a mérleg szerint 1912—13-ban 10,102.101 pengő volt a nyeresége, 1927—28-ban pedig csak 2,600.337 pengő, vagyis a nyereség tíz­millióról lement 2.6 millióra, holott az acél­­termelés 2.7 millió mázsáról felemelkedett három millió mázsára. Azelőtt egy mázsa gyártott acélra esett 1912—13-ban 29.6 fil­lér adó, míg 1927—28-ban 39.5 fillér, szo­ciális terhekből 1912—13-ban esett egy mázsára 16.5 fillér, 1927—28-ban 83,5 fil­lér. A Rimamurányi ezekkel az árakkal, ezekkel a kalkulációkkal nemcsak kifelé ad engedményt, hanem az egyéb vasipari vál­lalatok exporttörekvéseit szintén elősegíti. Aki pártatlanul megnézte a Rimát, annak az a felfogása, hogy bár nagyságban el­marad a külföldi gyárak mögött, berendezé­sével a legelső helyen áll. Az a kép, amely a Rimának egész tevékenységéből kibonta­kozik, mutatja, hogy közgazdaságunknak egy olyan faktorával állunk szemben, amely­nek kimúlása a legsúlyosabb következmé­nyekkel járna. Különben a kormány nem hunyt szemet azok előtt a jelenségek előtt, amelyek Sándor Pál beszédéből kiütköztek. A kereskedelemügyi miniszter ezután a szénkérdést tette szóvá, rámutatott arra, hogy Németországban 1913 óta 40 százalék, Franciaországban 33, Belgiumban 61 százalék a szén árának emelkedése. A salgótarjáni szén 1914 óta 54 százalékkal, a tatai 56 százalékkal emelkedett. A szén­­iparnál és vasiparnál jobb helyzetben van a cementipar, általános szempontból nem le­het azt mondani, hogy nálunk kedvezőtlen viszonyok volnának. A tarifapolitika terén is dolgoznak, az utolsó két év alatt a tarifa­engedmények két és félmillió pengőt tettek ki. Az útépítés terén lehetnek panaszok, de az eddigi hetven millióval igen nagy ered­ményt értek el. A kormány folytatja az út­építést és ha megfelelő hitelkeretet lehet biztosítani, úgy évente 400 kilométer utat fognak építeni. Beszélt még a miniszter a kisvasútépítési terveiről, majd kérte költség­­vetésének elfogadását. SÁNDOR PÁL sajnálja, hogy a miniszter felült informá­torainak. A miniszter most a vállalatok ügyvédjének szerepét játszotta itt.­­ Herr­mann professzor úrtól semmiféle kitanítást sem fogad el. A miniszter adatai nagy felü­letességre vallanak. Szomorú, hogy a mi­niszter a mezőgazdasági iparral és a fo­gyasztóval szemben a kartel mellett mond védőbeszédet, anélkül, hogy megvizsgálná az ő faktúráit, amelyeket letett a Ház asz­talára. A mezőgazdasági ipar azért termel drágábban, mert nem tud kartellrozni. A német szén 30 százalékkal olcsóbb, mint békében volt, a MÁV pedig 100 százalékkal drágábban vásárolja most is a szenet. Tény, hogy a MÁV széndifferenciál 12 milliót tesznek ki, de ezt jobb lett volna hadiköl­­csönök valorizációjára fordítani. A szén pedig mindent megdrágít. A vállalatok ne dolgozzanak százszázalékos haszonnal. — Hol van a százszázalékos nyeresége — kérdezi Biró Pál. •— Saját ügyemben nem nyitnám ki a számat, — feleli Sándor Pál, amire óriási lárma tör ki, amelynek során Rothenstein rendreutasításban is részesül. Sándor Pál pedig azzal folytatja, hogy Herrmann sta­tisztikai frontot csinál az igazság ellen. Mi­nek ülnek ők itt, ha a kormánnyal szem­ben el sem mondhatják nézeteiket. Nem lehet három nagy vállalattal bírni, ha a miniszter védőbeszédet mond mellettük. A baj az, hogy Baross Gábor óta nem volt igazi kereskedelmi miniszter. Friedrich valamit közbeszól, amire Beth­len harsányan így szól feléje: —­ Maga ne beszéljen most! — Miért nem? — kérdezi Friedrich. — Mert most más beszél, — mondja Bethlen. — Nono, miért ne beszéljen? —­ jegyzi meg Rassay. — Maga menjen a Lánchídra! — kiáltja Friedrich felé Bethlen. — Arra járok mindennap, mindennap fel van lobogózva! Maga kérte, — válaszolja ingerülten Friedrich, — hogy lépjek be a kabinetjébe, ugy-e? Sándor Pál hangsúlyozta, hogy adatait a MÁV elnöke sem vonta tagadásba. A mi­niszter nem cáfolta meg, hogy a cementnél 150—200 százalékkal dolgoznak. Szabad-e ilyen hasznot csinálni ebben az országban? Csodálkozik, hogy éppen az ő Vida barát­ját tartja alkalmasnak a miniszter, hogy a felvilágosításokat tőle szerezze be. Sándor Pál szerint itt int­inacionális kartelről van szó és Párizsban vas ára mégis 17 pengő, nálunk pedig 36 A miniszter dumping­­teóriáját nem érti! Nemrégiben is egy mész­égetőt, aki nem akart a kartelbe belépni, azzal akartak ad­a kényszeríteni, hogy 4 pengő helyett 2,1 pengőért adta a kartel ott a meszet. Közben kigyull­d a klotúrlámpa és Sán­dor Pál azzal fej­zi be beszédét, hogy még igen sok mondat valója lett volna, de azt hiszi, hogy a mai­szternek elég volt a mai porció is. Ha a M­rmány nem nyújt kezet a kalózpolitika elle­n, akkor tönkremegy az ország. Vértes Vilmos I­stván volt a délutáni ülés első szónoka, aki után MAJ­ÁSITS GÉZA támadta a keres­edelempolitikát. A keres­kedelem haldokl­­. Békében 519 milliót ka­pott a kereskedl­mi tárca, most csak 33 millió pengőt. El­len benne van az útépítési­­ program is. Az e­lami és egyéb gyárak foly­ton többet keres­ek, a munkásoknak azon­ban éhbért fizeti­­k. A magyar mu­kások bérei a legkiseb­bek Közép-Eu­ópában, viszont a drá­gaság lassan,­­­­ folytonosan emelkedik. A munkások oty rossz helyzetben vannak, hogy jó, ha pá fehérneműjük van s ezer közül egynek vt­t rendes cipője. BT DRY DEZSŐ szomorúan kor datálja, hogy alig talál A legszomorúbb iskolásgy­ermek­ek szonöt százalékk. Két évvel ezelőtt kétszáz, a leguta­tása szerint pedi tuberkulótikus­­. A gyermekkori­­ de azokat a gyer­­egséget, ki kell ezek számára áll most már nálunk statisztikai adat: a magyar közt évenként csaknem hu­nő a tüdővészesek száma, ötezerhétszáz, tavaly hétezer­­bi orvosi vizsgálatok kimuta­­az idén kilencezerháromszáz é rmek jár magyar iskolákba, idővész csak ritkán fertőző é nekeket, akik terjesztik a be­kenni a nyilvános iskolákból, tanak föl, külföldi mintára, is iskolaszanatóriumokat. Budakeszin, ál­gyas zöld erdőben, a budai hegyek közt, a de tiszta a levegő és süt a nap, már működik az első magyar iskolaszanató­rium. Tulajdonké­ppen még csak kis mintája az iskolaszanatórium­nak, mindössze negyven gyer­mek fér itt el, e a minta tökéletes, a buda­keszi iskolaszam­óriumban minden megvan, ami ezeknek a már csaknem elveszett apró embereknek meg­gyógyításához szükséges. Árnyas erdei it vezet az iskolaszanatórium­hoz. Az épület előtt harminc fiú fekszik a na­pon, olvasnak és tanulnak. Ott van köztük a szerencsétlen Cholnoky László fia is. Élénk, beszédes gyermek. El­mondja, hogy ő is ír, mint az apja, de mégsem lesz író, inkább mérnök. . Az egyik „ligéző“ fiúcska hegedűtehetség. Hubay Jenő tanítványa, őt is tönkretette volna a tuberkulózis, ha nem hozzák ki ide, a buda­keszi iskolaszanatóriumba. Van itt egy kisfiú, sovány, szőke gyerek, aki pompásan szaval. Néhány hónappal ezelőtt még annyira gyönge volt, hogy beszélni is alig tu­dott. Elszaval egy verset, kifejező a mimikája, kedvesek a gesztusai, hangja pedig úgy zúg, mintha pompás tüdeje volna. A levegő, nap­fény, jó táplálkozás és pihenés megmentette az életét. Most arról beszél, hogy a Nemzeti Szín­ház tagja szeretne lenni. A leányok közül most csak hatan vannak az iskolaszanatóriumban. Híznak, jókedvűek és örülnek az életnek. Maga a szanatórium pompásan van beren­dezve. A rendelőben elsőrangú röntgenező- és kvarcoló-készülék. A laboratóriumban az orvo­sok naponta száz­ és száz gyerek nyálkáját vizs­gálják meg, hogy azokat, akiknek fertőző az állapotuk, rögtön eltávolíthassák az iskolából, hogy megszabadítsák a veszélytől az egészsége­seket. Egy szerkezettel a legsúlyosabb betegek tüdejébe levegőt szivattyúznak. Dr. Müller Vil­mos igazgató-főorvos vezeti a szanatóriumi részt, nagy tudással, végtelen türelemmel és gondos lelkiismeretességgel. A lakószobák tiszták. Mindegyikben két-két ágy, vízvezeték, az ablakok tárva-nyitva, való­sággal ömlik be a szobákba az illatos hegyi le­vegő és a gyógyító napfény. Az iskolai rész is nagyszerűen van beren­dezve. A tanítás rendesen a szabadban folyik, az egész épületben csak egyetlen tanterem van. Mindenhonnan kapott az iskolaszanatórium ajándékokat, hiszen mindenütt vannak apák, anyák és érző, jó emberek , csaknem minden szobácskában van rádió, a tanítást megkönnyí­tik a térképészeti intézet térképadományai, a könyvkiadóvállalatok valóságos kis könyvtárra való jó könyvet küldöttek ide, játékok : do­minó, sakk és még ezer szórakozás, mind aján­dék , megnyílt szívek ajándéka. A tanítás nagy­szerű eredménnyel folyik : négy tanító és ta­nítónő adja elő az elemi és középiskolák anya­gát és azonkívül még élő nyelvekre is oktatják a gyerekeket, konkrétumokat a kereskedelmi miniszter programjában. Okosabbnak tartaná, ha kis­vasutak helyett utakat építenének. Az autó előbb-utóbb lekonkurálja a vasutat. A kar­telek túlkapásai okozzák, hogy áraink ver­senyképtelenek. Erélyes rendszabályokat kö­vetel a kartelekkel szemben. A beruházások tempója nem elégíti ki. Ezután következett Rassay Károlyy érde­kes felszólalása a Légiforgalmiról és Zsitvay igazságügyminiszter válasza, amelyet lapunk más helyén közlünk. BÁRÓ KRAY ISTVÁN a kézműveskamara mielőbbi felállítását sürgette és a kereskedők súlyos anyagi helyzetével foglalkozott. A magántisztvise­lők rendkívül sivár helyzetben vannak. Statisztikai adatokat olvasott fel erről és rámutatott arra, hogy már néhány balkáni államban is rendezték a magántisztviselők jogviszonyait és a magántisztviselők tör­vénye nem halasztható. ROTHENSTEIN MÓR szerint a közszállítási szabályokat nem tartják be. A kereskedelmi miniszter poli­tikájával nem támogatja a munkásokat. Az állami munkaközvetítő hivatal működését bírálja és követeli, hogy az ipar­felügy­elet­nél orvosokat és nőket is alkalmazzanak. Ezután az elnök indítványára elhatároz­ták, hogy a legközelebbi ülés hétfőn lesz, amikor folytatják a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalását. Önképzőkörük is van. Itt brillírozhatnak a kis szavaló, a hegedűművész, a poéta, csupa­ megmentett ember. Erős tempóban dolgozik az Iskolaszanató­rium Egyesület. A fontos és sürgős munka gyors­­aságát néhány dátum jelzi: 1928 március­a megalakul az egyesület, októberben kibérlik ai mostani helyiséget, novemberben megindul a munka. 1929 szeptemberében Vas megyében százötven személyes iskolaszanatórium nyílik meg, egy évvel később pedig százszemélyes is Balaton partján. Rövid idő múlva a statisztika fogja bizonyí­­tani, hogy milyen eredményeket ér el az iskola­­szanatórium. De az eredményhez pénz is kell , az egyesület reméli, hogy jól fog sikerülni hu­­szonkilencedikén a gyűjtőnap, hiszen máris lel­kesen sorakoznak szegény és gazdag anyák a­ nagy cél érdekében a jótékonyság zászlaja alá. G. L. Szombat A hősök emlékkövét felavató ünnepsége A világháborúban elesett magyar hősök kövét, amint azt már jeleztük, nagy űr keretében vasárnap délelőtt fél 11 órako­rák fel. Ugyanakkor történik meg a Ma­szág ezeréves fennállásának emlékére ezredéves emlékmű felavatása is. Vasáru után 1t 7 órakor a KMAC és a MAC.fm alapján a magyar motorosok dísznelt tartanak a hősök emlékkövénél. Az inn megjelenik Horthy Miklós kormányzó­­ fogadja az Andrássy úton kivonuló hor­vátok tiszteletadását. Az emlékbeszéde Bethlen István miniszterelnök mondja. A emlékkövének leleplezése pillanatában a hegyen ágyúlövések dördülnek majd el a város valamennyi templomának harangja kondítják. A hősök emlékkövét a főváro­son Sipőcz Jenő polgármester veszi át, az emlékmű megkoszorúzása következik elsőnek a kormányzó helyezi el koszorú emlékkövön. Az emlékmű megkoszorúzó: a kormányzó a kivonult honvédcsapatok menetét személyesen vezeti el a hősök köve előtt A miniszterelnökség felkéri mindazok, a hősök emlékkövének és ezzel kapcsolt Millennáris emlékműnek május 26-án végbemenő felavatási ünnepélye alkalmi 1. és 2 számú emelvényre meghívót kap megjelenésüket eddig még a miniszterei­nél nem közölték, szíveskedjenek ponto jelenésüket legkésőbb május 25-én délu óráig közölni, hogy megfelelő elhelyez gondoskodás történhessék. Felkérik a­­at, akik meghívót kaptak az 1., 2. és 3. emelvényre, hogy meghívójukat okvetlen zák magukkal, miután ezekre az emelvi külön belépőjegyeket nem állítottak ki, belépőjegyül a névre szóló meghívó szó! A felsőház háznagyi hivatala is kéri a­ felsőházi tagokat, akik az ünnepségen venni akarnak, hogy ezt a szándékukat 25-ig a miniszterelnökségen jelentsék be. A hősök emlékkövének és a Millenná­lékműnek május 26-án, vasárnap reggel menő felavatása alkalmából Sipőcz Jenő, pest polgármestere felkéri a főváros vala háztulajdonosát, hogy házaikat lobogózz

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék