Magyar Hirlap, 1930. április (40. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-20 / 90. szám
r ,____ ... „ 24 1930 április 20.__________________ HÍRLAP Vasárnap A színházak vasárnapi hétfői és keddi műsora Operaház: Schereiade; Pillangókisasszony (*/18). — Hétfő: Carmen (Anday Piroska felléptével: 1/28). — Kedd: Nincs előadás. Nemzeti Színház: A vén gazember (3); Légy jó mindhalálig; 148). — Hétfő: Légy jó mindhalálig (3). A velencei kalmár (B. bérlet; 18). — Kedd: Légy jó mindhalálig (Vi8). Kamaraszínház: Arra (%4); Az ezüst páncél (■ 38). — Hétfő: Arra (/14); Az ezüst páncél (*48). — Kedd: Az ezüst páncél (*48). Vígszínház: Grand Hotel (*44); Ma este vagy soha (8). — Hétfő: Liliom (’/1t); Ma este vagy soha (8). — Kedd: Grand Hotel (8). Magyar Színház: Volpone (*44); Tizenötezer pengő (8). — Hétfő: Morfium (*44); Tizenötezer pengő (8). — Kedd: Tizenötezer pengő jutalom (8). Belvárosi Színház: Fruska (*44); Fruska (8). — Hétfő: Fruska (*44); Fruska (8). — Kedd: Fruska (8). Városi Színház: Meluzina (3); Meluzina (*48). — Hétfő: Meluzina (3); Meluzina (*48). — Kedd: Meluzina (*48). Király Színház: Alvinczy huszárok (3); Alvinczy huszárok (8). — Hétfő: Viktória (3); Alvinczy huszárok (8). — Kedd: Alvinczy huszárok (8). fővárosi Művész Színház: A csúnya lány (*44); A csúnya lány 8). — Hétfő: A csúnya lány (V 44); A csúnya lány (8). — Kedd: A csúnya lány (8). (Új Színház: Béla, aki 26 éves (*44); Copperfield Dávid (8). — Hétfő: Szegény angyalok (*44); Copperfield Dávid (8). — Kedd: Copperfield Dávid (8). Hadai Színkör: Vasárnap délután: Eszes Matyi (gyerekelőadás; 3); este: Három a kislány (8). — Hétfő délután: Mit susog a fehér akác (3); este: A drótostól (Va8). András-y úti Színház: Bajor Gizi, Somlay Artúr, Uray Tivadar, Vaszary Piroska, Békeffi László, Peti, Kökény, Radó, stb. felléptével; A nagyságos asszony álmodik; A legújabb divat; Braun ki lesz csapva; Sötét pont; Kiadó lakás; Békeffi konferál (Kezdete 9 órakor, vasárnap délután 4 órakor.) Verézkönyti Színpad: Nagy Endre, Salamon Béla, Rajna Alice, Boross Géza, Gárdonyi Lajos, Herczeg Jenő; Az antenna-betyár; Az utolsó éjszaka; Ártatlan József; Gandhi elindul. (Kezdete 9 órakor.) Minden vasárnap délután fél órakor igazi gyerekszínház. Stoval Orfeum: Diane Loyal; 3 Santanas; Klatt and Partner; Illusztrált jazz-kvartett; Henry Saturn; Gallay & Co.; Sisters Mignon; Sugár Flóri, Érczkövy, Sárossy, Roskó. (Kezdete fél 9 órakor; vasár- és ünnepnap délután 4 órakor. Hetden téri Színpad: Új műsor. Zerkovitz— Harmatti: Falu végén kurta kocsma; Szőke Szakáll: Homokzsák; Urmánczy Nándorné: A protekció; Kellér Dezső: Falisiak Pesten; Vécsey Leó: A Demidoff -gyöngyök. Tréfák, magánszámok, stb. (Előadások kezdete is mindennap 6 és 9 órakor. Vasárnap délután 3 órakor gyermekelőadás.) (*) Góth Sándor tárgyal a Fővárosi Mű Vész Színház bérlete ügyében. Színházi körökben híre terjedt, hogy a Fővárosi Művész Színház a jövő szezon kezdetétől ismét új bérlő kezébe megy át. Értesülésünk szerint a bérlő részvénytársaság valóban tárgyalásokat kezdett Góth Sándorral, a Vígszínház művészével, akinek tizenkét esztendőre ajánlotta fel a színház bérletét. Erre vonatkozólag kérdést intéztünk Góth Sándorhoz, aki megerősítette más oldalról kapott információnkat. — Valóban — mondotta Góth Sándor— tárgyalást folytatok a Fővárosi Művész Színház bérletére, de eddig még semmiféle szerződést nem perfektuáltunk. A tárgyalások nagyon kedvezően folynak és remélem, hogy a jövő hét végére kedvezően be is fejeződnek. Góth Sándor vegyes műsorra, tehát drámai és operettelőadásokra rendezné be a Fővárosi Művész Színházat, mely az új vezetőség alatt bizonyára nyugodtabb jövő elé nézhetne. (*) A Nemzeti Színház és Kamaraszínház húsvétja. A Nemzeti Színházban húsvét két napján négy előadás lesz, mégpedig vasárnap délután a Vén gazember, vasárnap este és hétfőn délután a Légy jó mindhalálig, hétfőn pedig a Velencei kalmár. A Kamaraszínház húsvétját, vasárnap, hétfő és kedd este is Szenes Béla és Huszár Péter újdonsága, az Ezüstpáncél, foglalja le. (*) Szerzői est. A legifjabb modern magyar zeneszerzőgenerációnak valóban nehéz a helyzete. Közönnyel találkoznak mindenfelé, nincs kiadó, nincs mecénás. Mennyi idealizmusra van szükségük, hogy kitartsanak komoly törekvéseik mellett és ne siessenek a jazz-számok, nóták hasznot hajtó kóláihoz. Pedig igen sok igazi talentum van közöttük és Kodály iskolájának kitűnő tanítása meglátszik mindegyiknek alapos képzettségén. Most legutóbb a Musica kamaratermében két nagyon tehetséges Kodálynövendéknek öbb kompozícióját hallottuk. Kadosa Pál neve gyakran szerepel már a koncertprogramokon. Legelsőrangú előadóművészek szívesen játsszák szerzeményeit. Nemrégiben Szigeti József előadásában tapsolták meg egyik igen sikeres opusát. Van invenciója, tudása, egyéni dolgozásmódja és minden jel szerint megtalálja az utat a közönséghez. Szabó Ferenc szintén nem mindennapi tehetség. Vonósnégyesét, mint tartalmas művészi és hálás darabot lehet a kvartett-társaságok figyelmébe ajánlani. Mellesék lelkes, megértő játékát külön is megdicsérjük.. . .) Tarrcél, az angolok és mt Írta * Relle Pál Bécs, április Esztendők óta sokat hallottam és sokat olvastam Tairoffról. A név: Tairoff, egy új színházi világfelfogás programját jelentette, forradalmi elméletet, melyet bizonyos átmeneti, kompromisszumos formájában, Reinhardtól Piscatoron keresztül Karl Heinz Martinig, gyakorlati megoldásaiban is láthattam a német színpadon. Sok-sok keserűségem, amellyel a magyar színpad tétlensége és mozdulatlansága ellen fordultam, a tairoffi elméletben keresett igazolást. Most aztán magát Tairoffot is láthattam és gyakorlati szemléletemben nem tudom elleplezni az érzést, hogy elkésve láttam. „Elmúlt“ — ebben az egy szóban tömörül első és utolsó impreszszióm és ezt nem az elméletre értem, mely százszázalékos dogmatizmussal ágál tovább Tairoff rendezésében. Bár ez az elmélet fogantatása óta nagyot fejlődött, tisztult és alakult, a túlhaladottságot elsősorban a gyakorlati érzékeltetéssel szemközt érzem. Ha ma a magyar színpad fejlődésének iránytvállalását követelném— eltekintve a tairoffi elmélet leszűrődöttségeitől és érvényes általánosságaitól —, gyakorlati szempontból nem merném vak követésre ajánlani a látott Tairoff-színpadot. Tudom, a magyar színpad elmulasztotta, hogy Stanilawsky, Mayerhold és Tairoff elméleti útbaigazításai szerint keresse az érintkezést az élet és a kultúra fejlődésével, vagy akár visszaeséseivel. De ezt az elméleti késésit ma már a leggyorsítottabb gyakorlati menetsebességgel se tudja behozni. Erről a vonatról, a Tairoff színpadi expreszszéről a magyar színház végleg lemaradt. * Hogy pontosabban mi az, amit Tairoffnál elmúltnak, vagy legalább is a mi részünkről lekésettnek érzek? Csak a főbb irányelvekre akarok kitérni. Itt van elsősorban a kollektív színpad. Az egész előadás alatt ezt kerestem. (Már a múlt heti cikkemben említettem, hogy D‘NoilI drámáját, A négert játszották.) Nagyon jól értem és helyeslem az elméletet. De a gyakorlati megoldást nem találtam. A színpad, azaz az előadások kollektivizálásához fűzött igényeket nem elégítheti ki Tairoffnak az a tendenciája, mely az összes szerepekről lefejti az írói mondanivalók húsát és a jól végzett szövegirtás után csak gimnasztikába és mimikába fegyelmezett típus-Csorkvázakkal teremti meg, mondjuk, az együttes demokráciáját. És ez a demokrácia is véges. Pontosan a női főszereplőig tart. Valakinek mégis csak képviselni kel a darabot s így kénytelen-kelletlen az íróit is. Tairoff tehát a szöveg birtokában hagyja női főszereplőjét, akihez, nehogy monológba bágyadjon, megfelelő szövegintegritással férfipartnert is mellékel. Ezzel a duettel aztán a gyakorlatban olyan sztár-rendszer nő Tairoff együttes-elmélete fölé, amilyen a polgári színpad konjunktúra-mámorában se volt elképzelhető. Ezerszer hallottam, hogy a háború utáni színpad kénytelen a hirtelen írói, vagyis darab-értékcsökkenést a rendező hatáskörének kiterjesztésével pótolni. Ez érthető és magyar színpadon is kívánatos volt, sőt kívánatos ma is, nemcsak a rendezői kiegészítésre szoruló új szerzőknél, de az értékes régi íróknál is, akik nyilván maguk sürgetnék leghevesebben az új közvetítőt, aki a mai színpadról a mai közönség kegyeibe juttassa őket. De kérdem: ha akad színpadi író, mint ahogy D‘Neill kétségen kívül az, mi szükség erre a rendezői túltengésre? Mi szükség arra, hogy az egész drámairodalom elértéktelenedésén és korszerűtlenségén fejlődött rendezői princípium az értékes és korszerű drámákon is hatalmaskodjon és kizárólag önérdekeit glorifikálja. Szerintem az adott esetben O‘Neill drámájának épúgy nem volt szüksége a Tairoff rendezői tolmácsolására, mint ahogyan az egész tairoffi elméletnek nincs szüksége arra a színpadi irodalomra, melynek O‘Neill is egyik képviselője. Végeredményben Tairoff rendezői elve is csak egy stílus, mely nem arrogálhatja magának, hogy minden más, sőt ellentétes drámastílust a saját képmására formáljon át. * Aztán itt van a szintetikus színpad, ami annyit jelent, hogy a naturalista színpad festett valószínűsége helyett Tairoff a közönség fantáziájára akarja bízni a cselekmény színterének összeállítását. Az architektonikus és lineáris díszletjelzés azonban, mellyel Tairoff a színpad festett vagy plasztikus realitását akarja pótolni, azonkívül, hogy megtéveszti a fantáziát, lépten-nyomon egyebet se tesz, mint hogy hang- és fényhatásokkal igyekszik visszacsalogatni a képet, melytől megszabaddította a színpadot. De nem is ez a legnagyobb baj. Nagyobb baj, hogy még ez a dísz- , set-szintézis is megtorpan abban a pillanatban, amikor a színész a maga fizikai anyagtalaníthatatlanságában és hozzá még mai ru ,hában lép a színpadra. Szegény, szintetizáló , alany a nézőtéren, mit kezdjen ezzel a testi naturalizmussal, amikor az Tairoff fejtörőszínpadán egyszerre csak azon a hangon és i nyelven kezd beszélni — ha oroszul is be-szél —, hogy még a legcsökönyösebb német vagy magyar felfogóképesség is simán és egyszerűen megérti. Nem segít ezen Tairoffnak az a törekvése se, mellyel a színészt a konzervatív mozgás, vagy mondjuk, a civilmozgás, megkötöttségei alól akarja felszabadítani. Igaz, hogy a lejtős színpad, mely Tairoffnál a vízszintes színpad helyére került, más mozgási irányokba kényszeríti a színész testét, de ez nem felszabadítását, hanem egyszerűen a mozgás más irányú megkötését jelenti. Mégis — azt hiszem — a magyar színpad nagy mulasztást követett el, amikor Tairoffról nem vett tudomást, nem vett tudomást Mayerhold törekvéseiről és Stanislawskyt se engedte túl közel magához. Tőlünk nyugatra és tőlünk északra is történik valami a színpadon, amiben kétségen kívül úttörő része van a nagy orosz triásznak, majd annyi, amennyi például Brahmnak volt a színpad realizálásában, Antoinenak vagy általában Párizsnak a színpadi társalgó-stílus megteremtésében, vagy teszem Gordon Craig-nek a színpadi stilizálás értelmezésében. A magyar színpad már rég nem lenne ott, ahol van, ha őket se vette volna tudomásul. Nem régen itt járt egy angol színtársulat, az English Player. Nem nyújtottak korszakalkotót és mégis észre kell venni őket. Mert, amit nyújtottak, az százszázalékosan angol színjátszás volt, angol az előadás menetének hűvös, de okos ökonómiája miatt, a dialógus kiélésének klubnyugatijia és a kísérő gesztusok abszolút lefokozása miatt. Riasztóan puritán egyszerűségüket mégse ajánlanám másolásra a magyar színpadnak, mint ahogyan nem ajánlanám, teszem, a túlfűtött olasz színjátszást se. De annyit mégis észre kell venni, hogy minden színpadi világáramlaton és internacionális közösségen túl, tehát Tairoffékon is túl, minden jellegzetes nemzet megtalálja a maga jellegzetes játékstílusát, színpadi kifejezésmódját. Az orosz színpadi forradalom programja mégis csak német formanyelven szólalt meg a német színpadon és bajos ráfogni, hogy a német naturalista áramlat elnemesítette a magyar színpadot. Ma tisztábban érzem, mint valaha, hogy magyar játékstílus van, mint ahogyan a színpad minden internacionalizmusa ellenére, német, orosz, angol, francia és olasz játékstílus van. Az Ördög berlini próbáján annak idején Brahm mondotta nekem: — Valami van ebben a darabban, valami idegen, amit se megfogni, se hangsúlyozni, se kiirtani nem tudok. Ez a valami — ha itthon nem is érezzük — a magyarsága volt. És ez a valami, amit én is csak érzek, de nem látok és amit megmagyarázni se tudok, benne kell, hogy legyen a mi előadásmódunkban is. Egész kultúránk és életünk sajátos fejlődése miatt, de származásunk, vérmérsékletünk, helyzetünk és gondolkodásunk következtében is feltételezhető, hogy minden külső hatás ellenére egy magyar játékstílus is különlegesült, mely magyar akkor, ha német, vagy orosz naturalizmust visz a színpadra és akkor is, amikor amerikai bűnügyi drámát rettent a kulisszák közé, vagy párizsi szalon- és hálószobaszellemet cseveg a közönségnek. Ha ez a játékstílus nem vallotta kárát annak, hogy a múltban megkereste kapcsolatait az élő élettel és kultúrával, nem vallotta volna kárát a jelenben sem. Kár volt megállítani... ♦ Ebből a szempontból külön sajnálom, hogy Tairoffnál mindössze egy magyar rendezőt láttam. A „Templom egere“ előadása veszélyes a közrendre , május 1-e körül Szolnokról jelenti a Magyar Hírlap tudósítója. A Szolnoki Általános Munkásképző Egylet, amely politikamentesen a munkásság tanítását, nevelését és sportra szoktatását végzi, nemrég színpadot épített és a színpadavatón Fodor László „Templom egere“ című vígjátékát mutatta be. A világot járt színdarab nagy sikert aratott, a szereplők nagyon jók voltak, úgy, hogy a munkássághoz nem tartozó hallgatók kérésére és tanácsára elhatározta az egylet, hogy az előadást megismétli, de hogy valami anyagi haszna is legyen — saját helyiségében nem szedhet belépődíjat a nagy közköltségek miatt — az előadást a városi színházban rendezi meg. A színügyi bizottság készséggel átengedte a színháztermet, az előkészületek nagyban folytak, már a jegyek is el voltak helyezve, mikor a rendőrség az előadás megtartását betiltotta, illetve nem engedélyezte. „Nem engedélyezem a f. hó 28-ára kitűzött előadást — mondja az indokolás — mert május 1-je körül ilyen nagyszámú munkás együttléte közbizonsági okokból nem kívánatos.“ Így szól a határozzat, az előadás pedig elmarad. (*) Magyar énekesnő külföldi sikere. Zoltán * Irén, a prágai német színház kitűnő magyar koloratúrénekesnője legutóbb A király című , Giordano-opera főszerepében aratott nagy . i sikert. ( t legttamobi szinházi szenzáció szinusz ■■mHi híres műsorai Húsvét vasárnap és hétfőn dél- Bajor Gizi utáni előadás, olcsó helyárakkal. (*) Az operaház műsora. A Magyar Királyi Operaházban április 20-án, húsvét vasárnapján bérletszünetben fél nyolc órakor az idei évad nagysikerű balettje, a Seherezade, továbbá a Pillangókisasszony kerül színre, húsvéthétfőn ugyancsak bérletszünetben Anday Piroska, a bécsi állami Opera művésznője lép fel a Carmen címszerepében. Kedden nincs előadás, szerdán Leuer Hubert kamaraénekes vendégszereplésével a Siegfried van kitűzve (B. 6'/b), a csütörtöki Mignon címszerepét Anday Piroska énekli (D. 71/e) Pénteken Rethberg Elisabeth, a newyorki Metropolitan Opera tagja vendégszerepel az Avfol-ban (Bérletszünet, 7%), szombaton Istenek alkonya, Leuer Hubert föllépték vel (E. 6*4). Vasárnap, április 27-én Rethberg Elisabeth énekli Leonórát a Trubadúrban (Bérletszünet, 7*4), hétfőn, április 28-án nincs előadás, kedden, április 29-én Tannhäuser (F. 7Va), szerdán, április 30-án pedig a Nyugat leánya (G. 7 Vi) szerepel az operaház műsorán. (*) Gyerekek! Húsvét vasárnap és hétfőn a Royal Apollóban találkozunk! Lakner Bácsi Gyermekszínháza mindkét napon teljesen más műsort mutat be. Vasárnapi kacagó-matinc, hangos burleszk, Margit néni mesét mond, Ibrik Ikrek bohózat és még 15 szám. Hétfőn Királyok kincse, Margit néni mesét mond, hangos burleszkek. Mindkét napon 25—25 Fenyves tweed-gyermekruhát és 15—15 Elida-nyereményt osztunk ki. Legdrágább hely 2 pengős műsor ingyen, ruhatár nem kötelező. Kezdete fél 11 órakor. A SZÍNHÁZAK JÖVŐHETI MŰSORA Operaház. Kedd: Nincs előadás. Szerda: Siegfried (a Wagner-ciklus III. estje; Leier Hubert vendégfelléptével; B. bérlet 25. szám). Csütörtök: Mignon (Anday Piroska vendégfelléptével; fölemelt helyárak; D. bérlet 25. szám). Péntek: Aida (Rethberg Elisabeth vendégfel- léptével; fölemelt helyárak; bérletszünet). Szombat: Istenek alkonya (a Wagner-ciklus IV. estje; Leuer Hubert vendégfelléptével; E. bérlet 25. szám). Vasárnap: A trubadúr (Rethberg Elisabeth vendégfelléptével; fölemelt helyárak; bérletszünet). Hétfő: Nincs előadás. Kedd: Tannhäuser (F. bérlet 26. szám). Szerda: Nyugat leánya (G. bérlet 14. szám). —Nemzeti Színház. Kedd, vasárnap este: Légy jó mindhalálig. Szerda: Rang és mód (D. bérlet). Csütörtök: Bánk bán (új betanulásban; díszelőadás Katona József emlékezetére; kétszázadszor.) Péntek (A. bérlet), hétfő (B. bérlet)* kedd (K bérlet): Bánk bán. Szombat: Azra. Vasárnap délután: Az aranyember. — Kamaraszínház. Kedd (K. bérlet), csütörtök, szombat, hétfő: Az ezüst páncél. Szerda: Szendrey Júlia. Péntek, vasárnap este, kedd: Azra. Va- sárnap délután: Nem élhetek muzsikaszó nélkül. — Vígszínház. Kedd: Grand Hotel. Szerda, péntek: Ma este vagy soha! Csütörtök, vasárnap délután: Takáts Alice. Szombat: Az ifjú pásztor (először). Vasárnap este, hétfő: Az ifjú pásztor. — Magyar Színház. Kedd, csütörtök, szombat, vasárnap este, hétfő: Tizenötezer pengő jutalom. Szerda: Romeo és Júlia (e színpadon először). Péntek: Volpone. Vasárnap délután: Romeo és Júlia. — Belvárosi Színház. Minden este: Fruska. — Városi Színház. Kedd, csütörtök, szombat este, vasárnap délután és este: Meluzina. Szerda: A szevillai borbély (C—D bérlet). Péntek: Meluzina. Szombat délután: Az álarcosbál. — Király Színház. Egész héten minden este: Alvinczy huszárok. Vasárnap délután: Viktória. — Fővárosi Művész Színház. Egész héten minden este: Huszárfogás Vasárnap délután: A csúnya lány — Iíj Színház. Egész héten minden este: Copperfield Dávid. Vasárnap délután: A népbiztos. — Andrássy úti Színház. Egész héten minden este: Bajor Gizi, Somlay Artúr, Uray Tivadar, Vaszary Piroska, Békeffi László, Peti, Kökény Radó. stb. felléptével. A nagyságos asszony álmodik; A legújabb divat; Braun ki lesz csapva; Sötét pont; Kiadó lakás; Békeffi konferál. (Kezdete 9 órakor, vasárnap délután 4 órakor.) — Terézkörúti Színpad. Egész héten minden este: Nagy Endre, Salamon Béla, Rajna Alice, Boross Géza, Gárdonyi Lajos, Herczeg Jenő; Az antenna-betyár; Az utolsó éjszaka; Ártatlan József; Gandhi el, indul. (Kezdete 9 órakor.) Minden vasárnap délután fél 4 órakor igazi gyerekszínház. —A Royal Orfeum. Egész héten minden este: Diana Loyal; 3 Santanas; Klatt and Partner; Illusztrált jazz-kvartett: Henry Saturn; Gallay & Co.J Sisters Mignon: Sugár Flóri. Érczkövy, Sárossy, Roskó. (Kezdete fél 9 órakor: vásár, és ünnepnap délután 4 órakor.) — Bethlen téri Színpad. Effélz héten mindennap: Új műsor. Zerkovitz—Harmath: Falu végén kurta kocsma: Szőke Szakáll: Homokzsák; Urmánczy Nándorné: A protekció; Kellér Dezső: Palusiak Pesten; Vécsey Leó: A Demidoff-gyöngyök. Tréfák, magánszámok, stb. (Előadások kezdete mindennap 6 és 9 órakor. Vasárnap délután 3 órakor gyermekelőadás.)