Magyar Hirlap, 1930. április (40. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-20 / 90. szám

r­ ,____ ... „ 24 1930 április 20.__________________ HÍRLAP Vasárnap A színházak vasárnapi hétfői és keddi műsora Operaház: Schereiade; Pillangókisasszony (*/18). — Hétfő: Carmen (Anday Piroska fel­léptével: 1/28). — Kedd: Nincs előadás. Nemzeti Színház: A vén gazember (3); Légy jó mindhalálig; 148). — Hétfő: Légy jó mind­­halálig (3). A velencei kalmár (B. bérlet; 18). — Kedd: Légy jó mindhalálig (Vi8). Kamaraszínház: Arra (%4); Az ezüst páncél (­■ 38). — Hétfő: Arra (/14); Az ezüst páncél (*48). — Kedd: Az ezüst páncél (*48). Vígszínház: Grand Hotel (*44); Ma este vagy soha­ (8). — Hétfő: Liliom (’/1t); Ma este vagy soha (8). — Kedd: Grand Hotel (8). Magyar Színház: Volpone (*44); Tizenötezer­­ pengő (8). — Hétfő: Morfium (*44); Tizen­ötezer pengő (8). — Kedd: Tizenötezer pengő jutalom (8). Belvárosi Színház: Fruska (*44); Fruska (8). — Hétfő: Fruska (*44); Fruska (8). — Kedd: Fruska (8). Városi Színház: Meluzina (3); Meluzina (*48). — Hétfő: Meluzina (3); Meluzina (*48). — Kedd: Meluzina (*48). Király Színház: Alvinczy huszárok (3); Al­vinczy huszárok (8). — Hétfő: Viktória (3); Alvinczy huszárok (8). — Kedd: Alvinczy huszárok (8). fővárosi Művész Színház: A csúnya lány (*44); A csúnya lány 8). — Hétfő: A csúnya lány (V 44); A csúnya lány (8). — Kedd: A csúnya lány (8). (Új Színház: Béla, aki 26 éves (*44); Copper­field Dávid (8). — Hétfő: Szegény angyalok (*44); Copperfield Dávid (8). — Kedd: Copperfield Dávid (8). Hadai Színkör: Vasárnap délután: Eszes Matyi (gyerekelőadás; 3); este: Három a kislány (8). — Hétfő délután: Mit susog a fehér akác (3); este: A drótostól (Va8). András-­y úti Színház: Bajor Gizi, Somlay Artúr, Uray Tivadar, Vaszary Piroska, Békeffi László, Peti, Kökény, Radó, stb. felléptével; A nagyságos asszony álmodik; A legújabb di­vat; Braun ki lesz csapva; Sötét pont; Kiadó lakás; Békeffi konferál (Kezdete 9 órakor, vasárnap délután 4 órakor.) Verézkönyti Színpad: Nagy Endre, Salamon Béla, Rajna Alice, Boross Géza, Gárdonyi Lajos, Herczeg Jenő; Az antenna-betyár; Az utolsó éjszaka; Ártatlan József; Gandhi el­indul. (Kezdete 9 órakor.) Minden vasárnap délután fél­­ órakor igazi gyerekszínház. St­oval Orfeum: Diane Loyal; 3 Santanas; Klatt and Partner; Illusztrált jazz-kvartett; Henry Saturn; Gallay & Co.; Sisters Mignon; Su­gár Flóri, Érczkövy, Sárossy, Roskó. (Kez­dete fél 9 órakor; vasár- és ünnepnap dél­után 4 órakor.­ Het­den téri Színpad: Új műsor. Zerkovitz— Harmatti: Falu végén kurta kocsma; Szőke Szakáll: Homokzsák; Urmánczy Nándor­né: A protekció; Kellér Dezső: Falisiak Pesten; Vécsey Leó: A Demido­ff -gyöngyök. Tréfák, magánszámok, stb. (Előadások kezdete is min­­dennap 6 és 9 órakor. Vasárnap délután 3 órakor gyermekelőadás.) (*) Góth Sándor tárgyal a Fővárosi Mű­ Vész Színház bérlete ügyében. Színházi kö­rökben híre terjedt, hogy a Fővárosi Művész Színház a jövő szezon kezdetétől ismét új bérlő kezébe megy át. Értesülésünk szerint a bérlő részvénytársaság valóban tárgyaláso­kat kezdett Góth Sándorral, a Vígszínház művészével, akinek tizenkét esztendőre aján­lotta fel a színház bérletét. Erre vonatkozó­lag kérdést intéztünk Góth Sándorhoz, aki megerősítette más oldalról kapott informá­ciónkat. — Valóban — mondotta Góth Sándor­­— tárgyalást folytatok a Fővárosi Művész Szín­ház bérletére, de eddig még semmiféle szer­ződést nem perfektuáltunk. A tárgyalások nagyon kedvezően folynak és remélem, hogy a jövő hét végére kedvezően be is fejeződnek. Góth Sándor vegyes műsorra, tehát drá­mai és operettelőadásokra rendezné be a Fővárosi Művész Színházat, mely az új ve­zetőség alatt bizonyára nyugodtabb jövő elé nézhetne. (*) A Nemzeti Színház és Kamaraszínház húsvétja. A Nemzeti Színházban húsvét két napján négy előadás lesz, még­pedig vasár­nap délután a Vén gazember, vasárnap este és hétfőn délután a Légy jó mindh­alálig, hétfőn pedig a Velencei kalmár. A Kamara­­színház húsvétját, vasárnap, hétfő és kedd este is Szenes Béla és Huszár Péter újdon­sága, az Ezüstpáncél, foglalja le. (*) Szerzői est. A legifjabb modern ma­gyar zeneszerzőgenerációnak valóban nehéz a helyzete. Közönnyel találkoznak minden­felé, nincs kiadó, nincs mecénás. Mennyi idealizmusra van szükségük, hogy kitartsa­nak komoly törekvéseik mellett és ne siesse­nek a jazz-számok, nóták h­asznot hajtó kó­láihoz. Pedig igen sok igazi talentum van közöttük és Kodály iskolájának kitűnő taní­tása meglátszik mindegyiknek alapos kép­zettségén. Most legutóbb a Musica kamara­termében két nagyon tehetséges Kodály­­növendéknek öbb kompozícióját hallottuk. Kadosa Pál neve gyakran szerepel már a koncertprogramokon. Legelsőrangú előadó­­művészek szívesen játsszák szerzeményeit. Nemrégiben Szigeti József előadásában tap­solták meg egyik igen sikeres opusát. Van invenciója, tudása, egyéni dolgozásmódja és minden jel szerint megtalálja az utat a kö­zönséghez. Szabó Ferenc szintén nem min­dennapi tehetség. Vonósnégyesét, mint tartal­mas művészi és hálás darabot lehet a kvar­tett-társaságok figyelmébe ajánlani. Mellesék lelkes, megértő játékát külön is megdicsér­jük.. . .) T­arrcél, az angolok és mt Írta * Relle Pál Bécs, április Esztendők óta sokat hallottam és sokat olvastam Tairoffról. A név: Tairoff, egy új színházi világfelfogás programját jelentette, forradalmi elméletet, melyet bizonyos átme­neti, kompromisszumos formájában, Rein­­hardtól Piscatoron keresztül Karl Heinz Martinig, gyakorlati megoldásaiban is lát­hattam a német színpadon. Sok-sok keserű­ségem, amellyel a magyar színpad tétlensége és mozdulatlansága ellen fordultam, a tairoffi elméletben keresett igazolást. Most aztán ma­gát Tairoff­ot is láthattam és gyakorlati szemléletemben nem tudom elleplezni az ér­zést, hogy elkésve láttam. „Elmúlt“ — ebben az egy szóban tömörül első és utolsó impresz­­szióm és ezt nem az elméletre értem, mely százszázalékos dogmatizmussal ágál tovább Tairoff rendezésében. Bár ez az elmélet fo­gantatása óta nagyot fejlődött, tisztult és ala­kult, a túlhaladottságot elsősorban a gya­korlati érzékeltetéssel szemközt érzem. Ha ma a magyar színpad fejlődésének irányt­­vállalását követelném­­— eltekintve a tairoffi elmélet leszűrődöttségeitől és érvényes álta­lánosságaitól —, gyakorlati szempontból nem merném vak követésre ajánlani a látott Tairoff-színpadot. Tudom, a magyar színpad elmulasztotta, hogy Stanilawsky, Mayerhold és Tairoff elméleti útbaigazításai szerint ke­resse az érintkezést az élet és a kultúra fej­lődésével, vagy akár visszaeséseivel. De ezt az elméleti késésit ma már a leggy­orsí­tottabb gyakorlati menetsebességgel se tudja behozni. Erről a vonatról, a Tairoff színpadi expresz­­széről a magyar színház végleg lemaradt. * Hogy pontosabban mi az, amit Tairoffnál elmúltnak, vagy legalább is a mi részünk­ről lekésettnek érzek? Csak a főbb irány­elvekre akarok kitérni. Itt van elsősorban a kollektív színpad. Az egész előadás alatt ezt kerestem. (Már a múlt heti cikkemben emlí­tettem, hogy D‘NoilI drámáját, A néger­t ját­szották.) Nagyon jól értem és helyeslem az elméletet. De a gyakorlati megoldást nem találtam. A színpad, azaz az előadások kol­lektivizálásához fűzött igényeket nem elégít­heti ki Tairoffnak az a tendenciája, mely az összes szerepekről lefejti az írói mondani­valók húsát és a jól végzett szövegirtás után csak gimnasztikába és mimikába fegyelmezett típus-Csork­vázakkal teremti meg, mondjuk, az együttes demokráciáját. És ez a demo­krácia is véges. Pontosan a női főszereplőig tart. Valakinek mégis csak képviselni kel a darabot s így kénytelen-kelletlen az íróit is. Tairoff tehát a szöveg birtokában hagyja női főszereplőjét, akihez, nehogy monológba bá­gyadjon, megfelelő szövegintegritással férfi­­partnert is mellékel. Ezzel a duettel aztán a gyakorlatban olyan sztár-rendszer nő Tairoff együttes-elmélete fölé, amilyen a polgári színpad konjunktúra-mámorában se volt el­képzelhető. Ezerszer hallottam, hogy a há­ború utáni színpad kénytelen a hirtelen írói, vagyis darab-értékcsökkenést a rendező ha­táskörének kiterjesztésével pótolni. Ez ért­hető és magyar színpadon is kívánatos volt, sőt kívánatos ma is, nemcsak a rendezői ki­egészítésre szoruló új szerzőknél, de az ér­tékes régi íróknál is, akik nyilván maguk sürgetnék leghevesebben az új közvetítőt, aki a mai színpadról a mai közönség kegyeibe juttassa őket. De kérdem: ha akad színpadi író, mint ahogy D‘Neill kétségen kívül az, mi szükség erre a rendezői túltengésre? Mi szük­ség arra, hogy az egész drámairodalom el­értéktelenedésén és korszerűtlenségén fejlő­dött rendezői princípium az értékes és kor­szerű drámákon is hatalmaskodjon és kizá­rólag önérdekeit glorifikálja. Szerintem az adott esetben O‘Neill drámájának épúgy nem volt szüksége a Tairoff rendezői tolmá­csolására, mint ahogyan az egész tairoffi el­méletnek nincs szüksége arra a színpadi iro­dalomra, melynek O‘Neill is egyik képvise­lője. Végeredményben Tairoff rendezői elve is csak egy stílus, mely nem arrogálhatja ma­gának, hogy minden más, sőt ellentétes drámastílust a saját képmására formáljon át. * Aztán itt van a szintetikus színpad, ami annyit jelent, hogy a naturalista színpad fes­tett valószínűsége helyett Tairoff a közönség fantáziájára akarja bízni a cselekmény szín­terének összeállítását. Az architektonikus és lineáris díszletjelzés azonban, mellyel Tairoff a színpad festett vagy plasztikus realitását akarja pótolni, azonkívül, hogy megtéveszti a fantáziát, lépten-nyomon egyebet se tesz, mint hogy hang- és fényhatásokkal igyekszik visszacsalogatni a képet, melytől megszabad­­­dította a színpadot. De nem is ez a legna­gyobb baj. Nagyobb baj, hogy még ez a dísz- , set-szintézis is megtorpan abban a pillanat­ban, amikor a színész a maga fizikai anyag­­talaníthatatlanságában és hozzá még mai ru­ ,­hában lép a színpadra. Szegény, szintetizáló , alany a nézőtéren, mit kezdjen ezzel a testi naturalizmussal, amikor az Tairoff fejtörő­­színpadán egyszerre csak azon a hangon és i nyelven kezd beszélni — ha oroszul is be-­­­szél —, hogy még a legcsökönyösebb német­­ vagy magyar felfogóképesség is simán és­­ egyszerűen megérti. Nem segít ezen Tairoff­­­­nak az a törekvése se, mellyel a színészt a­­ konzervatív mozgás, vagy mondjuk, a civil­­mozgás, megkötöttségei alól akarja felszaba­dítani. Igaz, hogy a lejtős színpad, mely Tairoffnál a vízszintes színpad helyére ke­rült, más mozgási irányokba kényszeríti a színész testét, de ez nem felszabadítását, ha­nem egyszerűen a mozgás más irányú meg­kötését jelenti. Mégis — azt hiszem — a magyar színpad nagy mulasztást követett el, amikor Tairoff­ról nem vett tudomást, nem vett tudomást Mayerhold törekvéseiről és Stanislawskyt se engedte túl közel magához. Tőlünk nyugatra és tőlünk északra is történik valami a szín­padon, amiben kétségen kívül úttörő része van a nagy orosz triásznak, majd annyi, amennyi például Brahmnak volt a színpad realizálásában, Antoinenak vagy általában Párizsnak a színpadi társalgó-stílus megte­remtésében, vagy teszem Gordon Craig-nek a színpadi stilizálás értelmezésében. A ma­gyar színpad már rég nem lenne ott, ahol van, ha őket se vet­te volna tudomásul. Nem régen itt járt egy angol színtársulat, az English Player. Nem nyújtottak korszakalko­tót és mégis észre kell venni őket. Mert, amit nyújtottak, az százszázalékosan angol szín­játszás volt, angol az előadás menetének hű­vös, de okos ökonómiája miatt, a dialógus kiélésének klubnyugatijia és a kísérő gesztu­sok abszolút lefokozása miatt. Riasztóan pu­ritán egyszerűségüket mégse ajánlanám má­solásra a magyar színpadnak, mint ahogyan nem ajánlanám, teszem, a túlfűtött olasz színjátszást se. De annyit mégis észre kell venni, hogy minden színpadi világáramlaton és internacionális közösségen túl, tehát Tairoffékon is túl, minden jellegzetes nem­zet megtalálja a maga jellegzetes játékstílu­sát, színpadi kifejezésmódját. Az orosz szín­padi forradalom programja mégis csak né­met formanyelven szólalt meg a német szín­padon és bajos ráfogni, hogy a német na­turalista áramlat elnemesítette a magyar színpadot. Ma tisztábban érzem, mint valaha, hogy magyar játékstílus van, mint ahogyan a színpad minden internacionalizmusa elle­nére, német, orosz, angol, francia és olasz játékstílus van. Az Ördög berlini próbáján annak idején Brahm mondotta nekem: — Valami van ebben a darabban, valami idegen, amit se megfogni, se hangsúlyozni, se kiirtani nem tudok. Ez a valami — ha itthon nem is érez­zük — a magyarsága volt. És ez a valami, amit én is csak érzek, de nem látok és amit megmagyarázni se tudok, benne kell, hogy legyen a mi előadásmódunkban is. Egész kultúránk és életünk sajátos fejlődése miatt, de származásunk, vérmérsékletünk, helyze­tünk és gondolkodásunk következtében is feltételezhető, hogy minden külső hatás elle­nére egy magyar játékstílus is különlegesült, mely magyar akkor, ha német, vagy orosz naturalizmust visz a színpadra és akkor is, amikor amerikai bűnügyi drámát rettent a kulisszák közé, vagy párizsi szalon- és háló­szobaszellemet cseveg a közönségnek. Ha ez a játékstílus nem vallotta kárát annak, hogy a múltban megkereste kapcsolatait az élő élettel és kultúrával, nem vallotta volna ká­rát a jelenben sem. Kár volt megállítani... ♦ Ebből a szempontból külön sajnálom, hogy Tairoffnál mindössze egy magyar ren­dezőt láttam. A „Templom egere“ elő­adása veszélyes a köz­rendre , május 1-e körül Szolnokról jelenti a Magyar Hírlap tudósí­tója. A Szolnoki Általános Munkásképző Egy­let, amely politikamentesen a munkásság taní­tását, nevelését és sportra szoktatását végzi, nemrég színpadot épített és a színpadavatón Fodor László „Templom egere“ című víg­játékát mutatta be. A világot járt színdarab nagy sikert aratott, a szereplők nagyon jók voltak, úgy, hogy a munkássághoz nem tar­tozó hallgatók kérésére és tanácsára elhatá­rozta az egylet, hogy az előadást megismétli, de hogy valami anyagi haszna is legyen —­­ saját helyiségében nem szedhet belépődíjat a nagy közköltségek miatt — az előadást a városi színházban rendezi meg. A színügyi bizottság készséggel átengedte a színházter­met, az előkészületek nagyban folytak, már­­ a jegyek is el voltak helyezve, mikor a rend­­őrség az előadás megtartását betiltotta, il­­­­letve nem engedélyezte. „Nem engedélyezem­­ a f. hó 28-ára kitűzött előadást — mondja­­ az indokolás — mert május 1-je körül ilyen­­ nagyszámú munkás együttléte közbizonsági okokból nem kívánatos.“ Így szól a határoz­­­zat, az előadás pedig elmarad. (*) Magyar énekesnő külföldi sikere. Zoltán * Irén, a prágai német színház kitűnő magyar­­ koloratúrénekesnője legutóbb A király című , Giordano-opera főszerepében aratott nagy . i sikert. ( t legttamobi szinházi szenzáció szinusz ■■mHi híres műsora­i Húsvét vasárnap és hétfőn dél- Bajor Gizi utáni előadás, olcsó helyárakkal. (*) Az operaház műsora. A Magyar Királyi Operaházban április 20-án, húsvét vasárnapján bérletszü­netben fél nyolc órakor az idei évad nagysikerű balettje, a Seherezade, továbbá a Pillangókisasszony kerül színre, húsvéthétfőn ugyancsak bérletszünetben Anday Piroska, a bécsi állami Opera művésznője lép fel a Car­men címszerepében. Kedden nincs előadás, szerdán Leuer Hubert kamaraénekes vendég­­szereplésével a Siegfried van kitűzve (B. 6'/b), a csütörtöki Mignon címszerepét Anday Piroska énekli (D. 71/e)­ Pénteken Rethberg Elisabeth, a newyorki Metropolitan Opera tagja vendég­szerepel az Avfol-ban (Bérletszünet, 7%), szom­baton Istenek alkonya, Leuer Hubert föllépték vel (E. 6*4). Vasárnap, április 27-én Rethberg Elisabeth énekli Leonórát a Trubadúr­ban (Bérletszünet, 7*4), hétfőn, április 28-án nincs előadás, kedden, április 29-én Tannhäuser (F. 7Va), szerdán, április 30-án pedig a Nyugat leánya (G. 7 Vi) szerepel az operaház műsorán. (*) Gyerekek! Húsvét vasárnap és hétfőn a Royal Apollóban találkozunk! Lakner Bácsi Gyermekszínháza mindkét napon teljesen más műsort mutat be. Vasárnap­i kacagó-matinc, hangos burleszk, Margit néni mesét mond, Ibrik Ikrek bohózat és még 15 szám. Hétfőn Királyok kincse, Margit néni mesét mond, han­gos burleszkek. Mindkét napon 25—25 Fenyves tweed-gyermekruhát és 15—15 Elida-nyere­­ményt osztunk ki. Legdrágább hely 2 pengős műsor ingyen, ruhatár nem kötelező. Kezdete fél 11 órakor. A SZÍNHÁZAK JÖVŐHETI MŰSORA Operaház. Kedd: Nincs előadás. Szerda: Sieg­fried (a Wagner-ciklus III. estje; Leier Hubert vendégfelléptével; B. bérlet 25. szám). Csü­törtök: Mignon (Anday Piroska vendégfellép­­tével; fölemelt helyárak; D. bérlet 25. szám). Péntek: Aida (Rethberg Elisabeth vendégfel- léptével; fölemelt helyárak; bérletszünet). Szombat: Istenek alkonya (a Wagner-ciklus IV. estje; Leuer Hubert vendégfelléptével; E. bér­­let 25. szám). Vasárnap: A trubadúr (Reth­berg Elisabeth vendégfelléptével; fölemelt helyárak; bérletszünet). Hétfő: Nincs előadás. Kedd: Tannhäuser (F. bérlet 26. szám). Szerda: Nyugat leánya (G. bérlet 14. szám). —Nemzeti Színház. Kedd, vasárnap este: Légy jó mind­halálig. Szerda: Rang és mód (D. bérlet). Csü­­törtök: Bánk bán (új betanulásban; díszelő­adás Katona József emlékezetére; kétszázad­­szor.) Péntek (A. bérlet), hétfő (B. bérlet)* kedd (K bérlet): Bánk bán. Szombat: Azra. Vasárnap délután: Az aranyember. — Kamara­színház. Kedd (K. bérlet), csütörtök, szombat, hétfő: Az ezüst páncél. Szerda: Szendrey Júlia. Péntek, vasárnap este, kedd: Azra. Va-­ sárnap délután: Nem élhetek muzsikaszó nél­kül. — Vígszínház. Kedd: Grand Hotel. Szerda, péntek: Ma este vagy soha! Csütörtök, vasár­nap délután: Takáts Alice. Szombat: Az ifjú pásztor (először). Vasárnap este, hétfő: Az ifjú pásztor. — Magyar Színház. Kedd, csü­törtök, szombat, vasárnap este, hétfő: Tizen­­­ötezer pengő jutalom. Szerda: Romeo és Júlia (e színpadon először). Péntek: Volpone. Va­sárnap délután: Romeo és Júlia. — Belvárosi Színház. Minden este: Fruska. — Városi Színház. Kedd, csütörtök, szombat este, vasár­nap délután és este: Meluzina. Szerda: A sze­­villai borbély (C—D bérlet). Péntek: Melu­zina. Szombat délután: Az álarcosbál. — Ki­­rály Színház. Egész héten minden este: Al­vinczy huszárok. Vasárnap délután: Viktória. — Fővárosi Művész Színház. Egész héten min­­den este: Huszárfogás Vasárnap délután: A­ csúnya lány — Iíj Színház. Egész héten min­­den este: Copperfield Dávid. Vasárnap délután: A népbiztos. — Andrássy úti Színház. Egész héten minden este: Bajor Gizi, Somlay Artúr, Uray Tivadar, Vaszary Piroska, Békeffi László, Peti, Kökény Radó. stb. felléptével. A nagy­ságos asszony álmodik; A legújabb divat; Braun ki lesz csapva; Sötét pont; Kiadó lakás; Bé­keffi konferál. (Kezdete 9 órakor, vasárnap délután 4 órakor.) — Terézkörúti Színpad. Egész héten minden este: Nagy Endre, Sala­mon Béla, Rajna Alice, Boross Géza, Gárdonyi Lajos, Herczeg Jenő; Az antenna-betyár; Az utolsó éjszaka; Ártatlan József; Gandhi el, indul. (Kezdete 9 órakor.) Minden vasárnap délután fél 4 órakor igazi gyerekszínház. —A Royal Orfeum. Egész héten minden este: Diana Loyal; 3 Santanas; Klatt and Partner; Ill­uszt­­rált jazz-kvartett: Henry Saturn; Gallay & Co.J Sisters Mignon: Sugár Flóri. Érczkövy, Sá­rossy, Roskó. (Kezdete fél 9 órakor: vásár, és ünnepnap délután 4 órakor.) — Bethlen téri Színpad. Effélz héten mindennap: Új műsor. Zerkovitz—Harmath: Falu végén kurta kocsma: Szőke Szakáll: Homokzsák; Urmánczy Nándorné: A protekció; Kellér Dezső: Palu­­siak Pesten; Vécsey Leó: A Demidoff-gyön­gyök. Tréfák, magánszámok, stb. (Előadások kezdete mindennap 6 és 9 órakor. Vasárnap délután 3 órakor gyermekelőadás.)

Next