Magyar Hirlap, 1930. október (40. évfolyam, 222-248. szám)
1930-10-01 / 222. szám
t" 1.60 vászonkötésben A TM H. G. WELLS MAGYAR HÍRLAP A TENGERI *flTl||| If mil M TÜNDÉR grail 11 .JUM, m ff MINDEN ELŐFIZETŐ RÉSZÉRE a MAGYAR HÍRLAP ifg fi II Bfi SlP®^ PENGŐ | PENGŐ októberi könyvkedvezménye. irmMralA """"........................... Állampárt *_ Mellékzönge az osztrák válsághoz — Schober urat, ki alól Seipelék most egyre-kettőre kihúzták a gyékényt, némely felől arra akarják rávenni, hogy álljon élére egy polgári állampártnak, mely a nemzeti s a szabadabb érzésű kis pártok, a nagynémetek s a vidéki szövetség körül mind a haladó polgárságot egyesítené, mely ma az osztrák politikában képviseletlen. Nem hiszem, hogy Schober urat erre rá lehetne venni s ha igen, hogy a dologból, még csak prédikációs halott is lehetne. Halvaszületett. Mindenekelőtt: Schober úrban bizonyára vannak egy s más képességek, de tán mégsem vezérnyi ember. Igaz, hogyAusztria kormányzatához nem kell az a stílus, mint például a British Commonwealth-éhez, ám valamivel több mágia szívek s elmék felett csak kell hozzá, mint a rendőrfőnöké, kinek inkább az a titka, hogy mindenkiről tud valamit. Schober úr magáról tudhatja, hogy vannak közéleti emberek, kikről nagyítóüveggel sem tudhatni semmit s hogy éppen megbuktatói: Seipel ésVaugoin, azok a fajta közférfiak, kik, ha egyébből nem, de már okosságból Sem mívelnek olyat, amit aztán jobb Szeretnének, ha nem tudódik ki. Vannak, bizonyára vannak hatalmas és jelentős gazdasági körök, melyek szívesen látták e jóravaló s ügyesen tranzitáló főtisztet az osztrák ügyek élén. De éppen e körök sokkal jelentősebbek s hatalmasabbak, semhogy bármely más kormányra is ugyanoly feltétlen ne számíthatnának, mint a Schober úréra. Nagyipari nagybankok azok a hatalmak, melyek a mai világban a fejedelmek helyébe léptek. Mint ahogy Angliában György király számára roppant mindegy, hogy Baldwin, Lloyd George vagy MacDonald van-e kormányon, mert mind a három őt szolgálja. Ausztriában Rotschild úrnak sem kell kétkétségbeesnie, ha Schobert Seipel váltja fel, mint ahogy Thyssen úr sem esett volt kétségbe, mikor most egy éve Seipel a Streerowitzékat felváltotta Schober. Aztán: a nemzeti s szabadabb érzésű kis pártok s a polgárság. Ami a polgárságot illeti: van nagypolgárság és kispolgárság. A nagypolgárság: éppen azok a gazdasági nagyhatalmak, melyek hol vannak ma már attól, hogy törődjenek nemzetiséggel és szabadsággal? Száz év előtt: igen, akkor iskola, szabad sajtó, szabad vallásgyakorlat s miegymás fontos volt a gazdaság számára, mert akkor a polgárság, a gazdagja is, alul volt s szabadság s nemzetiség erejével kellett megtörnie a dinasztikus és feudális mindenhatóságot. De ma? Ma ő a mindenható, ma őt szolgálja állam és egyház, iskola és nemzet. S amennyiben nem s amenynyire a közszabadság ellenkezést vagy pláne lázadást leheltetne, az éppen az ő hatalmát ásná alá, az éppen az ő nyakára nevelne olyan versenyt, mint amilyet ő jelentett száz év előtt dinasztikum és feudum számára. A nagypolgárságnak tehát semmi külön érdeke a nemzetiségben és szabadságban — semmi olyan, mit klerikális uralom s nemzetközi fasizmus legalább oly biztosan nem szállítana neki. Abba, hogy például az egyetem is klerikalizálódik, sem a Creditanstalt, sem az Alpine nem őszül bele. Az ő fiúk kap helyet a padokban, ha diák s a katedrán, ha eszébe jutna, hogy tudós legyen. S a grossdeutschok? S a landbündlerek? A német birodalmi Thyssen úr ma az Alpine-Montangesellschaft révén ura az osztrák gazdaságnak s a pénz révén, amit nem sajnált tőle, ura a Heimwehrnek. Mit várhat többet a grossdeutschoktól, mi érdeke abban, hogy ezek megerősödjenek? A keresztényszocialisták, a nagytőke ellen ordítozott Lueger volt pártja, egyenest a Thyssen úr kedvéért tette el láb alól az inkább Rothschildékhoz húzó Schobert. Thyssen úrnak semmiféle grossdeutschok nem szállíthatják jobban Ausztriát, mint szállítják a klerikálisok. Ami pedig a landbündlereket illeti: ezek az osztrák kisgazdák. Ezeknek nem a szabadság s a nemzetiség a fontos, hanem a gabonaár s hogy a disznójukat hogy tudják eladni. S ne adj Isten, hogy egyébre, gabonamonopóliumra, ki- és bevitel államosítására s bármi más igazi segítségre gondolnának, mint inkább — sicher ist sicher! — csakis vámokra, vámokra, mindig csak vámokra és notopferra, ami egy kutya a mi bolétánkkal, mert végső soron ez is azt jelenti, hogy vagy egyenest vagy adó útján a hazai kenyérfogyasztó s húsemésztő fizet rá, hogy az élet és a sertés ára kiadós legyen. Mindez pedig nem fáj a nagypolgárságnak, mert ő viszont ennek fejében úgy emeltetheti az ipari vámokat, ahogy kedve tartja ... Nem, nem: a nagypolgárságnak semmi oka, hogy külön állampártot alapítson, mikor mindig s mindenesetre övé az ország, a hatalom s a dicsőség, legyen kormányon bárminő párt. Viszont a kisebb polgárság, amennyiben van j még mit harapnia, e kenyere révén úgy függ a nagytól, hogy van esze, hogy meg ne mukkanjon, ha pedig semmije nincs, akkor annyira nincs semmije, hogy megy szocialistának, ha ugyan nem még véresebbnek s szélsőbbnek. Tanulságos volna összeszámolni, hogy az osztrák kommunisták és hackenkreutzlerek közt mennyi a klienstelen ügyvéd, a pácienstelen orvos, a katedrátlan tanár s az állástalan hivatalnok. Vagyis éppen az a polgárság, melyet nehéz volna Schober úrnak állampárttá csoportosítania, minek utána most három éve az állam megmentésére lövetnie kellett bele. Állampárt ma már csak kettő van: a Mussolini és a Staliné. Minden egyéb kísérlettel elkéstek. I.. Húsz százalékkal csökkentik Hindenlurg, a miniszterek és a képviselők fizetését A birodalmi közalkalmazottak illetményeit 6%-kal szállítják le . A legszigorúbb takarékosságon alapszik a Brüning-kormány gazdasági és pénzügyi programja Berlinből jelentik. A Brüning-kormány nagy érdeklődéssel várt programját kedden délután nyilvánosságra hozták. A kormányprogram hivatalos címe: A birodalmi kormány gazdasági és pénzügyi tervei. A program bevezető része megállapítja, hogy az új tervek a mai idők nagy gazdasági nyomorából születtek meg. Az árak összeomlottak, a nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek világpiaci pozíciója megrendült. Kiderült, hogy revízió alá kell venni a háború utáni évek gazdasági világszemléletét, amely abból indult ki, hogy a népek lényegesen magasabb árak mellett élnek, vagyis az arany vásárlóereje csökkent. A mostanában beállott árösszeomlás következményei természetesen még nem terjedtek ki a német nép valamennyi szükségleti cikkére, miután az általános olcsóbbodásnak még útjában állnak a magas termelési költségek, amelyek a fizetésektől, bérektől, adóktól és társadalmi terhektől függenek. A gazdasági romlás eredménye a munkanélküliség állandó növekedése és az adóbevételek tartós csökkenése. Az 1930. év költségvetési előirányzatában ily körülmények között 750—900 millió márkás deficittel kell számolni. Ennek a deficitnek a fedezése külön alapból történik, mégpedig a következő három év költségvetési előirányzatának keretén belül. A következő évi költségvetést az 1930. évi költségvetéshez képest kereken egymilliárd márkával csökkentik. A kiadások csökkentését a legkülönbözőbb intézkedésekkel hajtják végre, így elsősorban a közalkalmazottak fizetésének általános csökkentésével. A birodalmi elnök, a miniszterek és a képviselők fizetését húsz százalékkal csökkentik, a közalkalmazottak fizetését, ellátási illetékeit, várakozási illetékeit és nyugdíját pedig hat százalékkal. A birodalmi vasutaknál és a birodalmi bankban hasonló arányú fizetésleszállítást vettek tervbe. A birodalmi kormány reméli — mondja a kormánynyilatkozat —, hogy a köztisztviselői kar, amely mindenkor az állam legbiztosabb támaszának bizonyult, ezekben a nehéz időkben is magára veszi az átmenetileg szükségessé vált áldozatot a köz érdekében. A közalkalmazottak fizetésének csökkentése a tartományok és községek részére átutalandó birodalmi hozzájárulás összegét is csökkenteni fogja százmillióval. Ami már most a munkanélküliek biztosításának fontos fejezetét illeti, ezt a biztosítást a jövőben a birodalmi költségvetés megterhelése nélkül kell végrehajtani A kormány alapvető reformot készít elő a munkanélküliek biztosítása terén. A költségvetési előirányzat kiadásai tételeiben keresztülvitt csökkentések összege kereken háromszáz millió márkára rúg. A birodalmi kormány biztosítani akarja a takarékosság elvének egységes végrehajtását s ezért megállapodást köt az egyes tartományokkal, amelyeknek értelmében a tartományi költségvetések felállításánál ugyanazok az elvek érvényesülnek, mint a birodalom költségvetési előirányzatában. A tartományok és községek költségvetési jogát minden tekintetben hozzá kell illeszteni a birodalom adópolitikájának alapelveihez. Birodalmi törvény útján lehetővé fogják tenni, hogy a birodalom felülvizsgálhassa a tartományi és községi háztartásokat. A jogszolgáltatás büntetőszankcióira nézve is megfelelő törvényjavaslatot készítenek elő. Tervbe vették a közigazgatás egységes egyszerűsítését is, amit a birodalom szintén a tartományokkal egyetértésben fog végrehajtani. Az adóügy terén ugyancsak messzemenő egyszerűsítésekre van szükség. A birodalmi pénzügy- és adóigazgatás ez idő szerint több, mint ötszázmillió márkába kerül, tehát az adóbevételek négy és fél százalékába. Ez az arány az angol költségvetésben mindössze két százalék. Németországban természetesen egyelőre még nem lehet elérni ezt az alacsony százalékarányt, azt azonban feltétlenül keresztül kell vinni, hogy a pénzügyi és adóigazgatás költségeit a minimumra kell redukálni. A birodalmi kormány ezért egész csomó adótechnikai újítást határozott el, amelyeknek végrehajtása a legrövidebb időn belül megtörténik. Ilyen például a jövedelmi adó adómentes határának húszezer márkában történő megállapítása. Az adómentes határ felemelésével igen sok jövedelmi adóalany nem szerepel többé az adóigazgatásban. Mentesítik többek közt a forgalmi adó alól azokat a vállalatokat, amelyeknek összforgalma nem több ötezer márkánál. A pénzügyi program ezután a lakásgazdálkodás reformját ismerteti. Az 1931. évi költségvetés 215.000 állami lakás építését irányozza elő. Ezek között 165.000 kislakás lesz. A szükséges eszközöket a birodalmi kormány a hátbéradóból teremti elő. Az alapelv az lesz, hogy a nagyvárosokból el kell távolítani a tömegeket és a városokon kívül kell folytatni a lakásépítést, villaszerű kertgazdaság formájában. Az ingatlanadó csökkentését illetően azt mondja a kormánynyilatkozat, hogy a lakásépítésnek a hátbéradó felhasználásával történő finanszírozása négyszázmillió márkát szabadít fel, amely összeget az ingat-lanadó csökkentésére fordítják. A kormányprogram ezután az agrártörvényhozás kifejlesztéséről beszél. A mezőgazdasági termékeket standardizálni fogják és erre vonatkozóan törvényes rendelkezéseket adnak ki. Törvényes úton akarják megkönnyíteni a belföldi mezőgazdasági termékek elhelyezését is. A birodalom, a tartományok és a községek pénzügyi egyensúlyának biztosításával egyidejűleg meg fogják állapítani, hogy mekkora lehet a közkiadások maximuma. Külön törvény útján fogják biztosítani, hogy a gazdasági válság nyomása alatt minimumra csökkentett kiadások három éven belül sem az birodalmi, sem a tartományi és községi háztartásokban ne emelkedhessenek. Amennyiben a bevételek esetleg emelkedni fognak, úgy az előálló fölösleget az adóterhek csökkentésére fordítják. A birodalom részére külön takarékossági törvény készül, amely további államháztartási megtakarításokat irányoz elő. A birodalmi kormány új programja a német nép valamennyi rétegétől áldozatokat követel — mondja végül a kormánynyilatkozat. Németországnak azonban még a huszonnegyedik óra előtt alkalmazkodnia kell a világgazdaságban beállott nagy fordulathoz, amelynek fő jellemvonása az árnívó csökkentése. Amit a birodalom a fizetések csökkentésével megtett a német közgazdaság érdekében, ugyanannak természetesen a magángazdaságban is meg kell történnie. Úgy a vállalkozóknak, mint az alkalmazottak és a munkások minden rétegének hozzá kell illeszkednie az alacsonyabb fizetéshez és az alacsonyabb életstandardhoz. A német árucikkeknek olyan árt kell biztosítani, amely lehetővé teszi, hogy Németország sikerrel vehesse fel a versenyt a külföldi árucikkekkel. A termelés csak így fog újból megélénkülni és csak így lehet megszabadítani a német népet az egyre növekvő