Magyar Hirlap, 1930. december (40. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-25 / 293. szám

Csüütörtök tos sítereln­ökre, amikor az belekotnyeleske­­­dett a magyar ügyekbe, hogy „ez csak egy előkelő idegen műkedvelő nyilatkozata“. Először Gladstone mondta „distinghuisen foreigner“ a Vilma királyné férjére.) Mondvacsinált szenvedélyek és fékevesz­tett képzelődés. (Így jellemezte Tisza István az ugrai levél­ben a függetlenségi törekvéseket. Ugyan­ebben: Szégyenletes elem­ek garázdálkodása.) Ocskay brigadéros: Jó éjszakát! (Herczeg Ferenc Ocskay brigadérosának szólásmondássá lett mondata. Ugyaninnen: A selmát megfizetjük, de kezet nem fogunk vele.) A jó házassághoz nem kell hozomány. (Herczeg „Gurkovics leányok“-jából.) Légből kapott koholmány. (Sturm kőnyomatos­ szerkesztő cáfoló mon­data.) Prohászka. (E gúnynévvel illették bizalmasabb kör­nyezetben Ferenc Józsefet Prohászka pórul­járt prizrendi konzulról.) Nagy idők tanúja. (A 48-as honvédekre mondták, gúnyosan pedig így: Nagy idők hamis tanúja.) Nem a kutya változott meg, csak a nyakravalója. (Id. Ugrón mondta, amikor a Wekerle­­kabinetet a Bánffy-kabinet váltotta fel.) Sallang-politika. (Tisza István mondása.)’ Ne neked, dádé, benne vagy a bajban. (Kiss József-idézet.) Az a baj, hogy nincs benne. (Mondta Eötvös Károly, amikor a tör­vényt idézte , rásütötték, hogy ilyen nincs a törvényben.) Felteszem a kalapot, hogy levehessen­ előttetek. (Állítólag így kezdte mindig Barabás Béla népgyűlési beszédeit, vagy így: Cipőmön a Vértanuk városának pora.) Méla akkord. (Rákosi Viktor írta először.) Újpesti hatos. (A hamispénz, amelyet Újpesten nagyban gyártottak.) Kalánghy Menyhért. (Mikszáth figurája a kormánypárti kép­viselőről.) Szent vagy őrült. (Echegeray-dráma­ címéből lett szállóige.) Vörös Tatár. (­Brieux-dráma címe után alkalmazzák a bírákra.) Generál petermacher. (Polónyi Gézára mondták igaztalan vádak nyomán; annyit jelent, hogy valaki, aki min­dent ki tud járni, mindent el tud intézni, el tud kenni.) Állat az emberben. (Zola regény címe után.)­ Bálványdöntő. (Barabás Bélát hívták így, amikor Nagy­váradon megbuktatta Tisza Kálmánt.) Az orvosok szerint jó író, az írók szerint jó orvos. (Ágai Adolf mondta ezt önmagára.) Pesttől Budapestig. (Ágai Adolf könyveime.) Mackó bácsi. (Sebők Zsigmond gyermekregényéből lett Szállóige.) Áldott rossz ember. (Szomaházy írta először.) Tarján Gida. (Herczeg Ferenc után a huszártiszt figu­rája. Szállóige lett, mint Pekár Gyula hu­szártiszt-figurá­jai: Dodó főhadnagy.) Lüa test és sárga sapka. (Szomaházy után.) üveggyöngyök. (Beöthy Zsolt nevezte így a szépen hangzó Üres frázisokat.) Láthatatlan ember, A hatalmas harmadik. (Gárdonyi Géza regénycímei után lettek szállóigék.) Óhaza. Szülőhaza. (Az amerikai magyarok — az „ameriká­­sok“, ez is szállóige — nevezték így el Magyarországot s ezzel szemben Amerika: Fogadott haza.) Jók­ voltak még. Futottak még. (Az újságírás sablonjából lett szállóigék, éppen úgy, mint a: Jelen volt. Lapunk ba­rátja.) Elfúl az események mellett. (A riporter, aki nem látja meg az esemé­nyekben a fontosat. A jelentéktelen újság­író: Vízállás-rovatvezető.) Kis sakálok. Bolyhosok. (Herczeg Ferenc regényfigurái után a nagyhangú, minden régi, komoly embert le­kicsinylő fiatal újságírók típusa.) Vörös trikolór. (A Neues Pester Journal egy elírása után lett szólás-mondás.) Hebron rózsái. (Verhovag használta gyakran a zsidó nőkre.) Floridornak ipaza van, Floridor az Celeszlin. (Nebántsvirág-operett után.) Így beszél egy úr! (Rakovszky István egy közbeszólása után tett szállóige.) Célszerű­, szegény emberek. (Tömörkény könyveimé után.) Svarcgelb. Mameluk. Mungó. (Az első kettő a szabadelvűpártiak, az utóbbi a munkapártiak gúnyneve volt. Ezek jelentéktelen képviselőit nevezték így: Fej­bólintó Jánosok.) Szeretném azt a kormányt látni, amelyet én ne támogatnék. (Mikszáth tette szállóigévé, de régebbi keletű.) Citromfacsaró tálján. Bugyogós kiadású, kis Kossuth. (Bartha Miklós írt így Kossuth Ferenc­ről.) A szobor fia dicstelen szerepe. (Ezt mondta Kossuth Lajos Tivadar egy intervjúban — amit éppen e sorok írója csi­nált — Kossuth Ferencre. Ugyanakkor mondta a függetlenségi képviselőkre ugyanő: Atyám hulláját kimérték ezek fontszámra.) Fecsegő vénasszony. (Id. Ugrón mondta Fejérváry bárónak.) Az utolsó Mohikának. (Cooper után Kemecheg Jenő regénye tette az utolsó nemes urak fogalmává.) Még nem vagyunk a Linpertnél. (Az Otthon Körben mondták a szerencsés kártyásokra, hogy még játszanak, még nem értek el a nyereséggel a sarkon lévő Lip­­pert-vendéglőig. Minden szerencsés emberre alkalmazták.) Mit csinálok én 8 órakor Gyöngyösön? (Egy régi viccből lett szállóige. Ugyanúgy, mint ez: Úgy él, mint Marc Hevesen. Csak az erőszaknak engedek. (Gúnyos mondás. Amikor ugyanis kido­bálták a parlamentből az ellenzékieket, so­kan, mihelyt feléjük közeledett a rendőr, már ezt kiáltották s nyomban eltávoztak.) öreg ember nem vén ember. (Jókai regénycíme után. Különösen Jókai öregkori második házassága után használ­ták. Ekkor nagy patvarkodás kerekedett abból, hogy közeli hozzátartozói így írtak róla: özvegy Jókai Mór.) Harcok írójának, béke­szerzőjének. (Akkor tett szállóige, amikor Thaly Kál­mán egyetlen beszédével megakadályozta a parlamenti harc kitörését s ily feliratú pla­kettet kapott.) Rituális kerületek. (így nevezték azokat az erdélyi kerülete­ket, amelyek zsidó kormánypárti képviselőt küldtek: Rosenberg Gyulát, Sámuel Lázárt, Neumann Ármint, Neményi Ambrust, Révai Mórt, Nagy Sándort, stb.) Vak ugrás a sötétbe. (Mondta Tisza István az általános titkos választójogra.) Imádunk István! (Állítólag Telead,y mondta ezt Tiszának.) Általam elrendeltetik. (Bánffyt gúnyolták így, aki rosszul be­szélt magyarul.) Dunaünnepély. (A­ rosszul sikerült ünnepélyeket, moz­galmakat nevezik így, azután az elázott, vagy kudarcba fulladt Dunaünnepély után, amelyet Szapáry Pál gróf rendezett.) Döntsön a nemzet! (Kiáltotta Tisza Istvánba parlamenti puccs után, amikor elrendelte a választásokat. Meg is bukott a pártja. Akkor mondta s tette szállóigévé id. Wekerle: Sohasem kér­dezem meg a nemzetet, ha nem tudom előre, hogy mit fog válaszolni.) Parvenü arisztokrácia, amelyik ősöket bé­rel s a parkjába uraságoktól levetett romo­kat vásárol. (Vázsonyi az új bárókról.) A modern hűbérurak, akik tandémek el­lenében mameluk-bandériumokat szállítottak. (Vázsonyi a fővárosi törzsfőnökökre.­) Kulturbestia. (Óriási botrány kerekedett ebből. Vá­zsonyi ugyanis egy debreceni előadásában ennek nevezte azt a történetírást, amelyik csak csatákat, vérengzéseket tanít s nem művelődéstörténetet.) Nők az alkotmányban. (Ezt a régi vígjátékcímet tették szálló­igévé azok a híresztelések, amelyek szerint mágnásasszonyok rendezték a Bánffy, majd Tisza elleni harcokat.) Elfelejtett elbúcsúzni az ügyésztől. (Azokra mondják magyar Amerikában, akik büntetőügyek elől mentek ki.) Papok vízhordó számára.­tólag mondta ezt a durvaságot a kleri­kális néppárt híveire.) Pártánk tömörül: bukásunk biztos. .(Pichler sürgönye egy kortesútról), Hosztalek. (Az az ismeretlen fiatalember, aki meg­jelent, hogy bérbeveszi a Népszínházat. Tejbe-vajba fü­rösztették, kezet is csókoltak neki, hamarosan kiderült, hogy egy vasa sincs, akkor kirúgták.) Pokrócz Ádám (a vasutas figurája), Sa­­nyaró Vendel ( a dijnoké), Hombár Mihály (a rabulista ügyvédé), Ifj. Hombár, V­e­­­reshegyi (az új zsidó mágnásé, Schossber­­ger után), Tolyás Dániel (a gazdatiszté), Bu­­kovay Abszentius (az ősjogászé), Red Me­­nachem Ch­eszbolszer, Seifensteiner stb. (A Borsszem Jankóból.) Alborák Em­őd Mária (a riporteré), Papa­­nek Dániel, a Hosszú Solymosi stb. (Kakas Mártonból, Mátyás Diákból.) Mucsa. (A Borsszem Jankó után a falu gúnyneve.) Göre Gábor bíró úr, Vurbint sógor, Kátsa cigány. (Gárdonyi Géza figurái.)'­ö. m. f. (egye meg a fene. A Göre Gábor-mondás után lett szállóige.) Osztályparlament. (A szociáldemokraták tették szállóigévé.) Hazaffyak. Honhazaffyak. (A szociáldemokraták gúnyolódása a so­véneskedőkre.) Góg és Megég fia vagyok én. (Ady Endre.) A disznófejű nagyúr. (Ady Endre.) Szeretem a tűnő szerelmet. Szeretem aki elmegy. (Ady Endre.)­ Gémestül, ■ matematja, fokos. Sivatag, lárma, durva kezek. Vad csókok, bambák, álomlakók. A Tisza partján mit keresel? (Ady Endre.) Párizs az én Bakonyom. (Ady Endre.) Halálvirág (a csók), Csókcsárda, ős ka­ján, Erőkút, Fekete zongora, stb. (Ady Endre.) Új vizeken járok. (Ady Endre.) Vér és arany. (Ady Endre.) A halottak élnek. (Ady Endre.) Mennyi asszony és mind a másé. (Ady Endre.) Naptalan Kelet. (Ady Endre.) Én a halál rokona vagyok. (Ady Endre.) Szeretném, ha szeretnének. (Ady.) Népcsászári általános választói jog. (Rákosi Jenő irta, a darabontok választó­­jogi tervére.) Jogot a népnek, a munkásnak kenyeret. (A szociáldemokraták jelszava.) Ideo-, szocio- és egyéb éretlen lógiák. (Vázsonyi.) Politikai vizesnyolcasok, akiket ha de­rékon vágunk, két nulla marad belőlük. (Vázsonyi.) Hátulgom­bolós ateisták, akik szavazat­többséggel akarják detronizálni az Istent. (Vázsonyi írta, amikor egy gyűlésen arról volt vita, hogy van-e Isten.) Kosaras asszony. (A leány kereskedő. Egy leány kereskedő­­nőről, aki kosárral a karján járt. Kemény Simon adta egy újságcikknek ezt a címet.) Liliomtipró. (Valamelyik újság használta először ná­lunk.) Szivart a sajtónak! (Sajtófogadtatásról, ahol egy vidéki újság­író szólt így a házigazdához.) Vádat emelek. (Lengyel Zoltánnak Polónyi Géza elleni cikksorozat címe: Zola „J’accuse“ után.) Ütődött ember. (Benedek János használta a viharos múltú emberekre.) A hangya egy ember-arasznyira, az em­ber egy isten-arasznyira lát. (Gárdonyi Géza.) Elnémult harangok,­­ Korhadt fakeresz­tek.(Rákosi Viktor könyveimet tették igévé.) Vissza a zálogházba! (A darbont-időkben — a darabont is szállóige — mondták azokra a főispánokra, akik zálogházból váltották ki avatásukra a díszmagyart. Ekkor lett szállóige arról a helyről, ahol a darabontokat verbuválták a­ Bacchus-pince.) Nemzeti ellentállá­s. (Az ellenzék mozgalma a darabont-uralom ellen.) Én vagyok a Panama Manó. Én vagyok a Goldstein Számi. A Berzserék Zsuzsája. Bloch majd hegedűk Ujjé a rizsében nagyszerű. , Móric maga nekem ilyen fiatal. Hogy van a Zsiga bácsi? Mert a Berta nagy liba, stb. stb. (Kuplékból lett szállóigék.) Őrszemnek, őrszem-politika. (Mezőssy Béla követelte, hogy a függeet­lenségi párt állítson „őrszemeket“ a minisz­tériumokba s arra őt nevezték ki államtit­kárnak. Innen származik ez a szállóige.) Keresztes vitézek. (Azokat az ifjakat nevezték igy, akik ki­tűzték az egyetemi termekbe a kereszteket­! Európa legnagyobb panamistája. (Dési Zoltán mondta Lukács László mi­niszterelnökre. A biróság előbb elítélte, azután felmentette. Lemondott s akkor ne­vezte igy tüntetőleg Tisza Lukácsot. Az én igen tisztelt barátom!) Jogállatok, Jogbarmok, Jogtinók. (Kunitzer ügyvéd írta az ügyvédekről körlovas­nak nevezett röpirataiban. Renge­teg fegyelmit kapott ezért, végül eltiltották az ügyvédségtől.) Sópénz. (A munkapártra mondták, minthogy a pártkassza alapja a sószerződés után kapott provízió volt.) Jogta. (így hívták a szocialisták „Jogot a nép­nek“ jelvényét.) Ahasverusok. (A rossz színészek, a ripaes-ok gúnyneve, eredetileg a vándorszínészé A.-ról, a bolygó zsidóról.) Éjjeli ügyész. (Azoknak az ügyészeknek gúnyneve, akik az újságokat cenzúrázták éjjel, hogy reg­gelre elkoboztathassák.) Nagy hatást vált ki. (Veszi írta ezt először.) Fiúka. (Bródy Sándor szólásmondássá lett ked­venc kifejezése.) Kozarek. (K.-ról, a hóhérról így nevezték a komisz embert.) Bankokrácia. (A bankuralomra alkalmazta ezt a kife­jezést az arisztokrácia, plutokrácia mintá­jára P­adó Sámuel.) Választójogi priusz. (Justh Gyula jelszava, hogy előbb vá­lasztójogi reform s azután véderőreform.) Nincs többé kopasz fej. Én Csillag Anna. Tudja Ön mi a Lysoform? Masthner diadala. Marha,­­ miért nem iszol Gottschlige rumot? stb., stb. (Szállóigékké lett üzleti plakátok. Az utolsó Újházi Edére céloz, akinek kedvenc szavajárása — a marha — ugyancsak szállóigévé lett.) Hazamehet, Krausz. Molnár Ferenc karcolatéból lett szálló­ige. Az Állatkertben nem volt oroszlán, napidíjért Krausz bujt oroszlánbőrbe s esténként ezzel a mondattal bocsátotta el ápolója­.) Túró bácsi. (Paulini figurája.)­ Zöld mezőben áll egy ember és hazudik. (A Borsszem Jankó rajzolta így egy állam­férfi nemesi címerét.) Árnyék székely. (A Borszem Jankó csinálta azokra a pesti képviselőkre, akiket székely kerületek rá­osztottak meg s túlzó székelyek lettek.) Mármarosi tanú. (A hamis tanukra mondták a mármarosi monstre hamis tanuzási per idején.) Magyar Svájc. Kelet Svájc. Íjászi elmélete Magyarországnak nem­zetiségi kantonok szerint való átalakításá­ról.) Kérem én meg vagyok ijedve. (Szállóigévé lett, amikor Nagy Endre igy kezdte első konferanszait.) Pát-óccai fiúk. Liliom. Nemecsek. Józsi, stb. (Molnár Ferenc szállóigévé lett alakjai.)) Bornál, Kató, Tündérlaki lányok, stb. (Heltai Jenő szállóigévé lett alakjai , azzá lett a:) Lószőr vitéz. A fekete lovas. A hét sváb. (Herceg Ferenc szállóigévé lett figurái.)­ Szív a szívnek szívesen. (Molnár Ferenc.) így írtok ti. (Karinthy szállóigévé lett paródiái.) Lóhivatal. (Az utolsó időkben mondják, hogy men­jen a só­ ba, annak, akit el akarnak küldeni.) Háborús korszak Mindent meggondoltam, mindent meg­fontoltam.­­Ezzel kezdődött az uralkodó hadpa- A háború előtti évtized korszaka wvAGKijj HIPLAP T930 december 55. 73 Mindig igazaink volt, de sikerünk sohasem volt. (Andrássy Gyula mondása.)’ Én a nővérem szégyene vagyok. (Eötvös Károly elbeszélésében mondta a törvénytelen gyerek, amikor kérdezték tőle, hogy kicsoda.) Az idő erősebb, mint az emberek. (Id. Wekerle kedvenc mondása.)­­ Jog, törvény, igazság. (Széll Kálmán miniszterelnök jelszava.) Kék szalon. (Salon bleu. Az a főrangú szalon, amelyik nagy befolyást gyakorolt a magyar reakciós politikára.) Gyorstalpala. (Az ellenzék kivonulása után a parla­ment, ahol naponként m-i javaslatot fo­gadtak el.) Peersehnb. (Angol kifejezés után arra mondták, hogy Ferenc József annyi főrendet nevezett ki, amennyi biztosította az egyszer már lesza­vazott egyházpolitikai javaslatok főrendi­házi megszavazását.) Zöldszászok. Bakszászok. (így hívták a magyar rendszer ellen har­coló politikusokat, akiket Németországból támogattak.)

Next