Magyar Hirlap, 1931. február (41. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
2 1931 február T. HuPlAP Budapest szenzációja . NOVODYN EGYEN- és VÁLTÓÁRAMÚ KÉSZÜLÉK PHILIPS hangszóróval 6-12-18 havi részletre Gyártja: A TT f for Budapest, VI. ker., Nagymező^ U JLJ il 1^1 utca 31. Telefon: Aut. 113-75. Kíné „NOVODYK-akapunnal! Kapttasd minden számon! nép bizonyos rétegei nagy kiábrándulást éreznek a Népszövetséggel szemben. Az emberek türelme kezd fogytán lenni Németországban. Az együttmunkálkodás a többi népekkel a Népszövetség keretén belül nem hozta meg a várt eredményeket és most a német nép kiábrándulásában már-már vissza akar térni a „vas és vér“ régi doktrínájához és ahhoz a nemzetközi cinizmushoz, amely nem hisz semmi másban, csak az erőszakban és amely végeredményben csak a világháború megismétlődéséhez vezethet.Nem kétséges, hogy mindez a német munkanélküliséggel, a gazdasági válsággal és a sértett nemzeti büszkeséggel együtt nagyszerű fegyvert adott a német szélsőnacionalisták kezébe, amelyet természetesen elsősorban a leszerelési előértekezlet határozatai ellen használtak fel ugyan, de ezeket az érveket felhozzák az ellen is, hogy Németország továbbra is tagja maradjon a Népszövetségnek. Franciaországban, Olaszországban, sőt még Anglia bizonyos köreiben is egyre erősebbé válik az a törekvés, hogy „térjünk vissza a reálpolitikához“, ami azonban ebben a fogalmazásban nem jelent mást, mint hogy „csak a fegyveres erő képezheti a nemzeti lét alapjait“. Ez a reakció — mert nem nevezhetjük másnak, mint reakciónak — részben arra a sokévszázados tradícióra vezethető vissza, hogy a nemzetek biztonsága kizárólag hadseregeik és flottáik erejétől függi. Egyes országokban a parlamentáris demokráciába vetett hit és bizalom megrendülése bizalmatlanságot ébreszt a hasonlóan demokratikus nemzetközi rendszerek eredményességében is. Végül a gazdasági bajok is nemzeti nyugtalanságot keltenek és ez azután megint csak idegengyűlöletre vezet. Ezek az okok terelik most a világot a nacionalisták „reálpolitikája“ felé, de ez mégsem következhetett volna be, ha az emberek nem kezdenék elfelejteni a háború borzalmait. Vajjon tényleg „reálpolitika“-e az, amit ezek a nacionalisták hirdetnek, vagy pedig még nagyobb illúzió, mint amilyen a rendszeres nemzetközi együttműködés lehet? Engedjék meg nekem, hogy nyíltan szóljak azokhoz, akik Németországban és másutt is a háborúelőtti gondolatvilághoz akarnak visszatérni a nemzetközi kapcsolatok terén, vagyis ahhoz a mentalitáshoz, hogy csak az erőszakon alapulhat minden a világon. Van olyan ember, aki azt állíthatná, hogy a világháború rettenetes véráldozataival és egyéb súlyos következményeivel nem bizonyította be napnál világosabban ennek a politikának a teljes csődjét? Ez a szövetségi rendszer egyáltalán nem is rendszer és nem is lehet soha az, hanem egyszerűen botor tagadása a nemzetek közösségének. Ez a szövetségi rendszer ellentétben áll a lelkiismerettel, a józan ésszel és a gazdasági életparancsaival. Ostoba is ez a rendszer, mert amikor egy bizonyos nép érdekében az erőszakra hivatkozik, nemcsak hogy kétségbevonja a többiek jogait, hanem nem gondol azzal a reakcióval sem, amelyet gonosz önzése másutt kelteni fog. Mert nem szabad elfelejteni, hogy ha erőszakhoz folyamodunk, mindig kettőn áll a vásár és nemcsak arról van szó, hogy belpolitikai győzelmet arassunk a nemzetközi megértés és a Népszövetség barátai között. Ha egy nemzetet bizonyos agitátorok annyira félrevezetnének, hogy ez megtagadná kötelességeit és lemondana jogairól, amelyeket a Népszövetség biztosít számára s felborítaná a leszerelési konferenciát, hogy azután a nyers erőszakhoz folyamodjon, abban a pillanatban a szomszédok azonnal ugyanolyan katonai előkészületeket tennének, sőt nemcsak a szomszédok, hanem minden ország, amely komolyan akarja a béke megóvását. Újból elkezdődne a régi rivalizálás, újból szövetségeket és ellenszövetségeket kötnének Európa minden sarkában, egészen addig, míg újabb világháború közepén találnák magukat a népek. Vajjon még mindig vannak olyanok, akik ilyen diszkreditált, katasztrofális rendszerekhez akarnának visszatérni? Nem tudom és nem akarom ezt elhinni. Egyetlen tényező van csupán, amely bizonyos mértékben alátámasztani látszik ezeket a törekvéseket és pedig az, hogy vannak országok, — mint például Anglia is —, amelyek szenvedélyesen békepártiak. Vannak Európában elvakult emberek, akik azt hiszik, hogy Anglia békeszeretete olyan erős, hogy bármi is történik a kontinensen, Anglia egy új háború esetén semleges fog maradni. Nos, akik ezt állítják, tévednek és csak arra akarom felhívni a figyelmüket, hogy ugyanilyen tévedésben ringatództak egyesek tizenhét év előtt, a világháború kitörésekor is, amikor azt hitték, hogy Anglia nem fog beavatkozni a világháborúba! Kétségtelen, hogy egész sor nemzet — tehát például az angolok és az amerikaiak — meg van győződve arról, hogy az együttműködésnek és az igazságosságnak kell felváltania a nyers erőszakot. Angliában olyan erős ez a meggyőződés, hogy nyugodtan kijelenthetem, hogy amely nemzet megtagadja a nemzetközi együttműködést és az esetleges ellentétek pártatlan döntőbíróságok útján való elintézését, továbbá, az a nemzet, amely nem dolgozik őszintén és tiszta szívvel a béke megóvása és a leszerelés érdekében, hamarosan el fogja játszani úgy Anglia, mint Amerika barátságát, márpedig ez pénzben kifejezve is sokat jelent. Ha az „erős kéz“ politikájának hirdetői azt hiszik, hogy felér ezzel az a szövetség, amelyet két vagy három másik hatalommal való összefogás jelent, úgy egyenesen őrülteknek kell őket mondanom. Németországban a szélsőséges elemek most rá akarják kényszeríteni a népet arra, hogy válasszon a két út között. Vájjon melyik oldalra fog állani Nérmetor«" 'és a Népszövetszég támogatja-e továbbra is és együtt akar dolgozni a többi nemzettel, bármilyen lassan halad is előre ez a munka, vagy pedig nemzetközi anarchiát akar, amely csak háborúban végződhetik? Azt hiszem, ideje lenne már színvallásra kényszeríteni mindenütt a militaristákat. Azok az üres beszédek arról, hogy „Németország lerázza a bilincseit és erőszakkal foglalja el az őt megillető helyet“; azok a pánikcikkek, amelyek a párizsi lapokban nap-nap után arról beszélnek, hogy Franciaországnak — Európa legerősebb és leggazdagabb országának — még nagyobb gondot kell fordítania a biztonságára; azok a hangos kijelentések, hogy „Olaszország maga a megtestesült ördög, ha egyszer felingerlik“, nagy mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a nemzetközi helyzet egyre jobban kiéleződik. A nacionalista sajtó mindenütt rendszeresen elferdíti a genfi tárgyalások előrehaladását és ez nagymértékben járul hozzá ahhoz, hogy az újságolvasó publikum egyre jobban kiábrándul a Népszövetségből. A leszerelési előértekezlet egyezmény-tervezete a legjobb példa erre, mert ezt az egyezmény-tervezetet egészen elferdítve hozzák a német lapok, így azután az emberekben azt a téves hitet keltették, hogy ez az egyezménytervezet stabilizálni akarja a mostani egyenlőtlenséget a nemzetek között. Nem kell talán mondanom, hogy ilyesmiről szó sincsen az egyezménytervezetben, sőt éppen ellenkezőleg, kifejezetten benne foglaltatik, hogy mindenkinek le kell szerelnie lehetőleg addig a mértékig, ameddig erre a békeszerződések Németorországot és volt szövetségeseit kényszerítették. Ahelyett, hogy a lapok ezt írták volna meg, szándékosan és tudatosan összezavarták a kérdést és egyszerre csak a versaillesi békeszerződés revízióját állították az ügy homlokterébe. Egyik előző cikkemben azt indítványoztam, hogy szavaztassuk meg világszerte mindenütt az embereket, hogy melyik úton akarnak haladni. A Kölnische Zeitung szavamon fogott és ő is népszavazást javasol. Nos, én ugyan teljesen tisztában vagyok egy ilyen, az egész világra kiterjedő, népszavazás nehézségeivel, mindazonáltal szívvel-lélekkel helyeselném ennek a népszavazásnak az elrendelését, csak azt kötném ki, hogy a szavazók elé igaz megvilágításban helyezzék a kérdést. Én így állítanám fel azt: « ,«y* j 1. Akarja-e, hogy fiait, akik most ai iskola padjaiban ülnek, y.'v még odahaza játszanak a gyerekszobában, megöljék, vagy megcsonkítsák abban a háborúban, amelyet rivalizáló nemzetek külön csoportokba tömörülése idézne fel? 2. Helyesli-e azt, hogy minden nap mintegy 60 millió pengőt költenek a különböző nemzetek fegyverkezésre ugyanakkor, amikor a munkanélküliség csapása és a legborzasztóbb nyomor nehezedik millió és millió család vállaira világszerte és amikor minden jó és igaz ügy pusztulásra van ítélve pénzhiány miatt? 3. Nem akarja-e inkább azt, hogy kormánya minden erejével a nemzetközi viták békés elintézésére törekedjen és együtt dolgozzon a többi nemzettel az emberiség közös javára? Copyright by Magyar Hírlap and Cooperation 1951. ZAIDEE JACKSON Igl a londoni Piccadily Hotel jazz-énekesnője és LUPONITZKAYA , a világhírű orosz zongorahumoristanő minden este a ROYAL SZÁLLODÁBAN Vasárnap Qmianuítoo P^PHísínpBHotóssst Ü ü f fl I 10 ü »Ä VUIUIIJ IIUU m|a, hölegi tonte*, or, *tb. LIPÓTVÁROSI VIZGYÓGYINTÉZET, V., Báthory nee* B A szellemi szükségmunkaakciót február 15-én meg akarják szüntetni Hatszáz szellemi szükségmunkás helyett 1500-at alkalmaztak és emiatt a fedezet kimerült Szombaton délelőtt az a hír terjedt el az érdekeltek körében, hogy a főváros szellemi szükségmunka-akciója február 15-én váratlanul befejeződik. A főváros törvényhatósági bizottsága annak idején úgy határozott, hogy a szellemi szükségmunka-akció keretében 000 állásnélküli tisztviselőt és tisztviselőnőt alkalmaznak, akiket öt hónapjon keresztül foglalkoztatnak. A súlyos gazdasági viszonyok következtében azonban olyan ostrom indult a szükségmunkások érdekében, hogy a főváros elnöki ügyosztálya nem tudta a hatszázas létszámot betartani. A fővárost a legkülönbözőbb egyesületek és intézmények állandóan ostromolták, a jobboldali városi pártok pedig 600 állásból 1100-at a maguk embereivel akartak betölteni és úgy Wolff Károly, mint Kozma Jenő kívánságait a főváros kénytelen volt honorálni. Ilyen körülmények között a fővárost kényszerítették arra, hogy a hatszázas létszámot felemelje. Jelenleg több mint 1500 szellemi szükségmunkást foglalkoztatnak. Tekintettel arra, hogy a szellemi szükségmunka-akciónak öt hónapban való megállapítása hatszáz szellemi szükségmunkás alkalmaztatására vonatkozott, az akció lefolytatására kiutalt fedezet idő előtt kimerül. Miután a főváros háromszor annyi szellemi szükségmunkást val kénytelen alkalmazni, mint ahogy azt eredetileg a törvényhatósági tanács megállapította. Gallina Frigyes tanácsnok, az elnöki ügyosztály vezetője felhívta Sipőcz Jenő polgármester és J.umotte Károly pénzügyi tanácsnok figyelmét arra a körülményre, hogy lehetőleg újabb fedezetet kell keresni a szellemi szükségmunka céljára, mert a létszámemelés miatt az öthónapos terminust nem lehet betartani. Mindeddig azonban újabb fedezetet nem tudtak találni és a főváros február 15-én kénytelen lesz az összes szellemi szükségmunkásokat elbocsátani. A polgármester épúgy, mint Lamotte Károly és Gallina Frigyes tanácsnokok, tőlük terhelőleg mindent megtesznek, hogy a szellemi szükségmunkaakciót a lehetőség szerint továbbra is fenntarthassák és a városházi pártok is akciót indítanak majd a szellemi szükségmunkaakció meghosszabbítása érdekében. Valószínű, hogy a főváros vezetőségének megértő, szociális politikája módot fog találni arra, hogy az idei költségvetésbe pótlólag beállítsák a szükségmunka folytatásához szükséges összeget. Ebben az esetben is azonban legfeljebb egy-két hónapi meghoszszabbításról lehetne csak szó. Sultan Khán nyerte a semmeringi sakkversenyt Semmeringből jelentik. A Panahans-szállokban rendezett sakkverseny döntő fordulója sokáig elhúzódott. Tartakower, bár két gyalogot vesztett, elkeseredetten védekezett és egészen a 77. lépésig tartotta magát. Ezután feladta a játszmát. Végső eredmény: Sultan Khán 4, Tartakower 3, Remis 5. A verseny befejezése után dr Seitz, a verseny vezetője, gratulált a két nagymesternek nagyszerű játékukhoz és annak a reményének adott kifejezést, hogy legközelebb revánsmérkőzést játszanak. Pótlásra utasították Vácott az ellenzéki jelölteket Vácról jelentik. A február 5-i képviselőválasztás választási biztosa, Csonka Antal most hirdette ki döntését az ajánlások felett. Kornis Gyula államtitkárnak 4753 aláírását, Szente Józsefnek 5811 aláírását fogadta el, úgyhogy Itt aláírást még pótolnia kell, dr Báthory Józsefnek 572 aláírását fogadta el, pótolnia kell 428-at. Ezt a pótlást a két utóbbinak hétfőn, február 2-án reggel 8 óráig kell beadnia. mmm mmmmmmm mmmmsimmmmmmmmmmmmmt Egy fővárosi orvos tragikus halála Dr Lados Lajos közkórházi segédorvos, a főváros fertőző kórházának segédorvosa, hivatása teljesítése közben fertőzés következtében szombaton este 6 órakor elhunyt