Magyar Hirlap, 1931. június (41. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-02 / 122. szám

4 1103. június 2. "kérdést nem tartja aktuálisnak, az annak­idején való megoldási módra vonatkozóan pedig semmiféle határozott nyilatkozatot nem tett. A legitimisták most változatlanul eddigi taktikájukat kívánják folytatni és a súlypontot továbbra is a külpolitikai akciók keresztülvitelére helyezik, idehaza pedig egyelőre megelégszenek azzal, hogy a válasz­tásokon mandátumot akarnak szerezni né­hány, jelenleg a parlamenten kívül álló, legitimista érzelmeiről ismert politikusnak. HALÁSZ ERNŐ Margherita Boni előadása a Corvin Mátyás Egyesületben A Corvin Mátyás Egyesület irodalmi szak­osztálya vasárnap délelőtt a Tudományos Aka­démián ülést tartott, amelyen megjelent Ber­­seviczy Albert, Pignatelli herceg, a magyar­­olasz tudományos és irodalmi kapcsolatok alap­vetői, igen sok magyar író és művész, továbbá a budapesti olasz kolónia tagjai. Kradó Antal elnöki megnyitóbeszéde után Margherita Boni, írói nevén Gáspár Miklós, felolvasta Az új olasz rinascimento című érte­kezését Mindenekelőtt kifejtette, hogy a mai Olaszország íróinak és művészeinek teljes a művészi szabadsága és Olaszország irodalma az utóbbi néhány év alatt nagy tehetségeket termelt ki. Erről az új rinascimentóról csak a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni. Az előadót a közönség előadása után melegen ünnepelte. Megkezdődött Varsóban a súlyos adók miatt a mozik sztrájkja Varsóból jelentik: A lengyel fővárosban hétfőn este az összes mozik becsuktak. A mozitulajdonosok szövetsége úgy határozott, hogy nem nyitja ki addig a mozikat, amíg a városi tanács nem enyhít az elviselhetet­len adóterheken. Mindössze négy külvárosi moziban tartanak előadásokat, amelyeknek bevételeit teljes egészében a sztrájkalap ja­vára fordítják. A III. ker. FC győzelme Temesvárott Temesvárról jelentik. A III. ker. FC túrázó csapata hétfőn Temesvárott a TAC és TMTE kombináltjaival játszott s 2:1 (1:0) arányban győzött. A mérkőzést kétezer főnyi közönség nézte végig, amely a vendégek játékát tetszés­­sel fogadta. S a Dr. Morisson finomító krém A­­ffi Nagytubusa F 1.80 mindenütt .|||­fS Főraktár: KOZMOCHEMIA RT BE Budapest, VII., Hermina­ut 8/a Galambok az erkélyen Írta: Ifj. HEGEDŰS SÁNDOR Galambok szálltak az erkélyre és szede­gették az odaszórt kenyérmorzsát. Turbé­­kolva felelgettek egymásnak, megértve saját madár­nyelvüket. Megelégedetten kurrogtak, arra gondolva, aki nap-nap mellett fölter­t részükre az erkélyen, gondtalanná teszi részükre az életet és aki bizonyára az ég angyalai közül való, csak most leszállt a földre és bevonult ebbe a furcsa városba, így turbékoltak a galambok az erkélyen, mikor egyszerre elnyílt az erkélyajtó és szépruhájú asszony lépett ki rajta. A ga­lambok felrebbentek, az asszony pedig ke­nyérmorzsákat szórt az erkélyre. „Ó az, ő az­t turbékolták a galambok és Tiszaszálltak a morzsalakomára. Az ajtó nyitva maradt és a beszélgetés kihallatszott a szobából, ahol a szépruhájú nő és egy férfi beszélgettek. A galambok búgva csipe­gették az eledelt és befigyeltek a beszélge­tésre.. A férfihangra egyik galamb azt turbékolta: ,,A férje! A férje!“ A párbeszéd pedig a szo­ljában folytatódott: „Nem értem egészen az ön szavait!“ „Csodálom, pedig elég világosan beszélek, ön többé engem nem érdekel!“ „Szabad kérdeznem, miért nem tetszem önnek?“ „Ez ízlés dolga — erről nem tehetek!“ „Volt idő, mikor másként beszélt!“ „Ami volt, az volt — és nem tér vissza többé!“ „És én most mihez kezdjek?“ „Az az ön dolga, idegen emberek magán­ügyeibe, nem szoktam avatkozni!“ „Idegen ember? De Ilus, hát én az vagyok a te számodra?“ „Kérem ne tegezzen, — én az ön számára idegen nő vagyok!“ A férfi zokogni kezdett. A galambok az erkélyen turbékoltak és rázogatták tarka­fényes nyakacskájukat, mintha azt gondol­nák: „Furcsa, furcsa! Rossz férfi lenne, hogy a jószívű nő így bánik vele?“ A férfi megtörölte szemeit és újra kezdte panaszát: „Hiszen rendben van, ki tudja, talán ma­gának van igaza. A hibás én vagyok, mert nem volt erőm elmenni messze-messze mikor megismertem magát. Pedig az volt a szán­dékom, már be is pakkoltam, de nem vol­tam elég erős,­­ akkor mindez most nem történt volna. De fiatal voltam, vakmerő és elszánt, azt hittem, hogy enyém a világ és fejjel nekirohantam a falnak. Volt vagyonom, azt magára költöttem, volt ifjúságom, azt magának szenteltem, most se az, se ez nincs! Semmim sincs! Az egész olybá tűnik nekem, mint valami furcsa álom, melyből most ébredtem fel. Álom, melyben a valóság eltű­nik, benne az ifjúság, megsemmisül a va­gyon és a tönkretett ember kifosztva — mehet további* Erre dühösen felugrott az asszony: „Azt akarja ezzel mondani, hogy én fosz­tottam ki, mert nem nevez egyszerűen tol­vajnak és pöröl be kártérítésért, — hát nem önként hozta ajándékait? Kértem én azo­kat, tartóztattam magát valaha. Jó, hogy nem követel tartásdíjat, azon címen, hogy tönkrement szerető!“ Csend lett erre a szobában, a kis galambok pedig az erkélyen izgatottan topogtak, halk kurrogásuk jelezte meglepetésüket: „Nem a férje, nem a férje, tönkrement miatta! Rossz nő, rossz nő — angyalnak hittük őt!“ A szobában a férfi szólt: „Könnyű kifor­gatni szavaimat, bármit mondanék is, f el­csavarná! Nem kértem egy fillért se, de ha adna se fogadnám el, férfi voltam, vagyok és maradok. Mindig tudtam, mit kell ten­nem, most is tudom. Falhoz vagyok állítva, de van erőm és elhatározásom, melyet meg nem másít sem ön, sem más!“ — Kérem — kérdezte az asszony —, muszáj nekem ezeket végig hallgatnom? Jobb lenne, ha ezeket a fejtegetéseit más­­hol és másnak adná elő, mert engem ezek egyáltalán nem érdekelnek! — örülök, hogy ennyire tisztázódott hely­zetünk — válaszolta a férfi — mert most egyetlen szavában sincs tettetés, míg a ró­zsaszínbe burkolt múlt hazug volt minden örömével. És én semmit se szeretek jobban, mint az őszinteséget. Azért beismerem, hogy aljas módon tud áltatni a férfi, ha szerelmet tettet; de mi az ahhoz az álnok­sághoz képest, amire a nő képes, ha azt akarja, hogy szeressék! Tudom, hogy nagy komédiás­ mutatvány az a játék, melyet életnek nevezünk, de azt is tudom, hogy az élet titka az, hogy nem szabad hagyni, hogy legyűrjék az embert! Az asszony idegesen felugrott: „Uram, vé­gig kell ezt nekem hallgatnom?“ „Igen!“ — hangzott a válasz. „És miért, ha szabad kérdeznem?“ „Mert én úgy akarom! — kiáltott a férfi." „Ügy­­ön tehát parancsolni akar nekem, aki szabad és független vagyok, akinek sen­kihez semmi köze, de főleg semmi köze ön­höz!“ „Oly őszinte ön asszonyom — felelte rá a férfi, — hogy az egész lelke, teljes valójá­ban itt van előttem, úgy ahogy azelőtt soha. Semmim sincs, — tehát megint!“ „Kikérem magamnak, hogy engem leckéz­tessen, ez a ház az én házam, ez a lakás az én lakásom, itt csak az maradhat, akit én megtűrik itt! Itt nincs az ön számára hely! Adieu!“ A galambok fölverődtek az erkélyen, majd megint visszaszálltak. Turbékoló hangjuk búgta: „Nem jó nő! Nem jó nő! Csalód­tunk! Nem angyal! Kegyetlen! Önző! önző!“ Ekkor az asszony újra az erkélyre lépett és kenyérmorzsát szórt a galambok részére, de ezek nem rebbentek rá nagy örömmel, hanem lassan tipegtek az erkélyen. A szobából kihallatszott a férfi hangja: „Rendben van. Világos a leszámolás, sőt az ön részéről már el is van intézve, csupán az én részemről nincsen, még hiányzik va­lami, de ez a hátralevő akkord egyedül rám tartozik. Nekem itt úgy sincs többé, mit ke­resnem!“ „Ezt eltalálta — kiáltotta az asszony.“ „De ön nem találta el, hogy én mit akarok mondani. Nekem nincs mit keresnem többé — ezen a földön. Tönkrementem anyagilag, lelkileg, testileg. Háromszorosan törtem ösz­­sze, pedig egy is elég lett volna... Magának legalább van vagyona, körülbelül annyi, mint amennyi nekem volt... helyet cserélt a va­gyon. Azelőtt én mondtam rá, hogy az enyém, most az enyémre maga mondja, hogy az öné!... Az asszony dühösen kiáltott: „Takarod­jék!“ A galambok ekkor felverődtek és magasra szállva körülrepülték az erkélyt, majd mi­kor visszaszálltak, a kőkorlátra telepedtek le, de turbékoltak szorgalmasan: „Gonosz asz­­szony, rossz asszony!“ A férfi az ajtó felé indult: „Úgy hát me­gyek, — megyek a nagy útra!“ „Jó utat! — szólt az asszony.“ De ebben a pillanatban villant a revolver csöve és a férfi halántékon lőtte magát. A galambok ijedten repültek el, messze, messze a borzasztó erkélytől. Az asszony odalépett a hörgő férfiúhoz és dühösen szidta: „Ilyet tenni — ilyet az én lakásomon, mit fognak az emberek gon­dolni!“ Majd összeszedte magát és intézke­dett, hogy vigyék el,a halottat. A galambok fönt repdestek a levegőben, de nem szálltak le az erkélyre. • ! A kormánypárt vezet a romániai választásokon A végleges eredményt kedden hozzák nyilvánosságra Bukarestből jelentik. A képviselőválasztá­sok az egész országban a legnagyobb rend­ben és nyugalomban folytak le. Jelentékenyebb incidenst sehonnan sem jelentettek. A választásokon való részvétel igen nagy. Az általános benyomás az, hogy a kormány hatalmas többséggel kerül ki a választási harcból. Argetoianu ideiglenes belügymi­niszter hétfőn délután jelentést tett a király­nak a helyzetről. A választás első részletes eredményeit még hétfőn éjfél után közük. A végleges eredményt kedden este hozzák nyilvános­ságra. A választási törvény értelmében az összes pártokra az egész ország területén le­adott szavazatokat össze kell olvasni és azután osztják el az eredmények alapján a mandátumokat aránylagosan az egyes pár­tok között. Egy későbbi jelentés a következőket közli: Az ország egyes vidékeiről eddig beérkezett hírek szerint a kormánypárt eddig túlnyomó többséggel rendelkezik. A kormánypárt után következik a nem­zeti parasztpárt, utána pedig a Bratianu György vezetése alatt álló disszidens nemzeti liberális párt. Késő éjszakai jelentések szerint az erdélyi választókerületekben majdnem mindenütt a magyar lista vezet. A legnagyobb győzel­met a magyar párt Kolozsvárott aratta. Fel­tűnően jól végződött a választás a magyar lista szempontjából Brassóban is, ahol a magyar nemzeti párt 3400 szavazatot ka­pott. A nemzeti parasztpárt Brassóban csak háromezer szavazatra tett szert, míg a kor­­mánylista 12.700 szavazatot kapott. A nem­zeti parasztpárt mindenütt letört, Constan­tin Stere független parasztpártja szintén megbukott. Bukarestben éjjel fél egy óráig húsz vá­lasztási iroda eredménye vált közismertté. Az eredmény szerint a kormánypárt Buka­restben nagy győzelmet aratott, míg az ösz­­szes többi pártok letörtek. A hősök emléknapját az egész ország megünnepelte A főváros közönsége az idén is ünnepélyes keretek között tartotta meg a hősök emlék­napját és vasárnap délelőtt tíz órakor meg­koszorúzta a Hősök Emlékművét. Az emlékmű előtt Andréka Károly főkapitányhelyettes fo­gadta az ünnepélyre érkezőket. Sorra felvo­nultak a leventék, a cserkészek, a különböző iskolák és egyesületek, valamint az előkelő­ségek. Megjelent az ünnepélyen Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, Almásy László, a kép­viselőház elnöke, Bezegh-Huszágh Miklós fő­kapitány, Ripka Ferenc főpolgármester és még számosan. A kormányzót képviselő Kárpáthy Kamilló hadseregfőparancsnok levett sapkával tisztelgett az emlékmű előtt, azután elhelyezte az emlékkövön a kormányzó babérkoszorúját. A felsőház nevében Rakovszky Endre, a kép­viselőház nevében Almásy László koszorúzta meg az emlékművet, majd Gombos Gyula he­lyezte el a kormány koszorúját ezekkel a sza­vakkal: „Akik a hazáért haltak meg, örökké élnek.“ A főváros koszorúját Ripka Ferenc fő­polgármester, a honvédség koszorúját Kánássy Legay Ernő altábornagy helyezte el, azután 11 órakor megkezdődött az ünneplő közönség elvonulása. . Emlékünnepélyt rendezett vasárnap a pesti izraelita hitközség és a pesti szentegylet is a világháború zsidó vallású hősi halottainak em­lékére, a rákoskeresztúri temetőben. A temp­lomi énekkar éneke után, amelyet Abraham-sohn Manó főkántor vezetett, dr Weisz Miksa tartott ünnepi beszédet, majd dr Grauer Vil­mos elöljáró koszorút tett le a hősök parcellá­jánál elhelyezett gyászfátyolos nemzeti lobogó alá. Koszorút helyezett el a zsidó vallású hősi halottak parcelláján Vidor Jenő felsőházi tag a felsőház képviseletében, Vitéz Somogyváry Vilmos ezredes a hadsereg nevében és koszo­rút tett le a főváros kiküldöttje is. Az 1914—1918. évi világháború hősi halottas emlékének m­egünneplése céljából a budapesti aut. ortodox izr. hitközség május 31-én Ka­zinczy utcai főtemplomában istentiszteletet rendezett, amelyen számos hívő, az összes ke­belbéli intézmények, Óbudai Freudiger Ábra­hám hitközségi elnök vezetése alatt résztvettek. Az istentisztelet éneki részét Holzer kántor látta el, Sussmann rabbi pedig a nyitott frigy­láda előtt megható imát mondott. Vasárnap egyébként az ország minden váro­sában és több külföldi városban kegyeletes ünnepségeken emlékeztek meg a világháború magyar hősi halottairól. Vasárnap az ország több helyén hősi emlék­műveket lepleztek le, így Hajmáskéren, Solt­­vadkerten és Pestersscbeten. Bécsben csökkent a munkanélküliség Bécsből jelentik. Május második felében a munkanélküliek száma Bécsben 3149-cel 87.903-ra csökkent. Számuk most 12.639-cel magasabb, mint a múlt évben, amikor ebben az időszakban számuk 2660-nak csök­kent. Ke 33 Vasárnap megkezdődött a vidéken a választási küzdelem Az országgyűlés feloszlatását illetően hét­főn az a hír tere­dt el, hogy a kormány megváltoztatva eredeti tervét, mégsem szom­baton oszlatja fel a parlamentet, hanem né­hány nappal előbb, már szerdán megtörté­nik a feloszlatás, csütörtökön reggel pedig a hivatalos lap már közölni is fogja az új vá­lasztások kiírását. Természetesen ez nem változtatja meg a választási terminust és így a választások június 28—29., illetve július 5—6-iki terminusa befejezett ténynek tekint­hető. Az elmúlt vasárnapot már sokan fel is használták arra, hogy megkezdjék a korté­­ziát. Egyelőre csak kormánypárti képviselők gyűléseztek. Azok a jelöltek, akiknek most nincs mandátumuk, még nem tudtak gyűlést tartani, mert hivatalosan még nem kezdő­dött meg a kortézia, a mostani képviselők azonban beszámológyűlés címén megkezd­hették az agitációt. Kecskeméten Zsitvay Tibor igazságügyminiszter mondott beszé­det. Kijelentene, hogy elfogadja a kecske­méti jelöltséget, majd Bethlen István állam­­férfiúi nagyságát méltatta. Czettler Jenő, a képviselőház alelnöke, Jászfényszaruban mondott beszámolót, amelyen megjelent Ernszt Sándor népjóléti miniszter is. Czett­ler a kereszténypárt új programjáról nyilat­kozott, a közszabadságok és a titkos választó­jog megvalósítását kívánta. Ernszt Sándor népjóléti miniszter a hitelviszonyok meg­javítását helyezte kilátásba s a fiatalságot arra buzdította, hogy lépjen produktív pá­lyákra. Gelldömölkön Jánossy Gábor mondott beszámolót, majd utána Sztranyavszky Sán­dor belügyi államtitkár szólalt fel és azt hangoztatta, hogy Bethlen kormányzása alatt elsimultak a felekezeti ellentétek. Vasárnap délután Rákospalotáin Fábián Béla beszámolóbeszédet mondott nagy kö­zönség előtt. Az üdvözlő szónokok után Bródy Ernő mondott beszédet, majd­ Fábián Béla tartotta meg beszámolóját. Rámutatott arra, hogy az öt év előtt ígért adócsökkentés helyett újból srófoltak egyet az adóprésen, majd a hadigondozottakról beszélt. A közön­ség zajos éljenzéssel fogadta Fábián Béla be­számolóját. A jelöléseket illetően még most sem feje­ződtek be a tárgyalások, a kormánypárti je­lölések ügyében hétfőn délelőtt a belügy­minisztériumban újabb tanácskozás volt, de még ezek után is maradt néhány olyan ke­rület­, amelyre nézve nem tudtak véglegesen dönteni. A liberális polgári ellenzéken szin­tén napok óta folynak a bizalmas megbeszé­lések, a fővárosi lista összeállítása és a vi­déki jelöltek személyének megválogatása ügyében. Valószínű, hogy ezek a tanácskozá­sok egy-két napon belül befejeződnek és az ellenzék teljes erővel kezdi meg a választási küzdelmet. A Magyar Hírlap előfizetési árai: 1 hóra 2.90 P, Vi évre 8 P. V* évre 15 P.

Next