Magyar Hirlap, 1931. július (41. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-16 / 159. szám

1 Csütörtök A prágai sakkolimpiász Előretört a fiatal gárda ! Már a múlt évi sakkolimpiászon megkez­dődött a fiatal és ismeretlen sakkgeneráció előretörése. Sultan Khan, az egyik homo fiovus legyőzte a félelmetes Rubinstein mes­tert, aki pedig egy év előtt veretlenül, majd­nem százszázalékos eredménnyel vitte el az első díjat. Flohr, a még ismeretlen prágai mester pedig dr Vidmárral szemben szerzett elismerést a fiatal sakkozó generáció szá­mára. Ugyanez a helyzet Aljech­innál is, aki tavaly galoppstílusban nyerte összes játsz­máit, most két remis mellett még Rashdan­­hal, a fiatal amerikai óriással kénytelen bir­kózni. Ezeknek az évről évre megismétlődő nem­zetközi csapatmérkőzéseknek óriási nevelő hatásuk van a fiatal generációra. Bennünket különös büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy ezekről a hasábokról hangoztattuk először a mai rendszer szükségességét. A szerdai forduló eredményéről a követ­kező prágai távirat számol be: A sakkolimpiász csütörtöki napján délelőtt a függő játszmákat fejezték be, délután pedig a a hatodik fordulót játszották le. A hatodik forduló ideiglenes eredménye a következő: Anglia—Csehszlovákia Dk'.V/t (1), Svédország—Litvánia lY'.'A (1), Amerika— Ausztria l'/s:1A (1), Franciaország—Norvégia 2K:114 (1), Spanyolország—Románia 1:0 (3), Németország—Dánia 3:0 (1), Magyarország— Olaszország 2:1 (1), Svájc—Lengyelország 2:2, Lettország—Hollandia 2:1 (1). A magyar—olasz mérkőzés részletes ered­ménye a következő: Steiner Lajos győzött Monticelli ellen, Havasi Kornél győzött Hell­mann ellen, dr Vajda Árpád pedig veszített Romival szemben. A többi mérkőzés érdeke­sebb játszmái közül felemlíthető Aljechin győ­zelme a norvég Christofersen fölött és Rubin­stein veresége a svájci Jonerrel szemben. ...........................in■■■■ mini h ■■ ......... Kigyulladt a Mecsek erdeje a kánikulában 38 fokos meleg árnyékban Pécsett Pécsről jelenti a Magyar Hírlap tudósítója. Szerdán délután fél három órakor a Mecsek- Tiegységben levő úgynevezett Skoko-tetőn ki­gyulladt a város erdeje. A tűzoltóság és a környékbeli lakosság együttes Al­lakájával sikerült két és félórai pusztítás után a tüzet lokalizálni Addigra körülbelül 3000 négyzet­­méternyi területen a fenyőerdő teljesen porrá égett. A tűz valószínűleg a száraz avar ön­gyulladása folytán keletkezett. Egy másik tűz­eset a budapest—pécsi vasútvonalon, a szentlőrinci vasútállomás közelében történt, ahol a délutáni gyorsvonat mozdonyának kipattanó szikrája gyújtotta lángra a mezőt, amely nagy sávban leégett. A pécskörnyéki tűzoltóság és a pécsi utászszázad katonái lokalizálták a tüzet nehéz munka árán. A tűzesetek számának gyarapodását nagy­ban előmozdítja a szinte abnormális idő­járás. Pécsett szerdán árnyékban 38 fokot mértek, amire 75 év óta nem volt példa. A rettenetes hőségben teljesen kiszáradt fűnek, bokornak és fának csak egy parányi szikra kell, hogy tűz keletkezzék, sőt mint a városi erdő kigyúlása is mutatja, a száraz avar ön­gyulladása is tüzet okozhat, a—nsvmmmmm■■ n­w mri Adományok az élve hazatért nagy­­kanizsai hősi halottnak Egy hősi halott élve visszaérkezett Nagy­kanizsára című cikkünk nagy hatást keltett olvasóink között. Az emberek idegében még benne vibrál a nagy világégés minden bor­zalma és így egyáltalán nem csodálatos az a spontán felfakadó részvét, amellyel olva­sóink közül többen Horváth Gyula további sorsát kísérik. A szerdai nap folyamán több adományt juttattak szerkesztőségünkbe azzal a kérés­sel, hogy rendeltetési helyére juttassuk, ami nyomban meg is történt. A szerdai nap folyamán a Belvárosi Divatáruház küldött jelentékenyebb ajándékot. A cég főnöke, Várady Árpád, többek között a következő­ket írja levelében: „Biztosra veszem, hogy embertársaim, akik e cikket olvasták, hasonló érzéssel eltelve gondoltak arra, hogy miként lehetne a sze­rencsétlen Horváth Gyulát, a 20. ezred kür­tösét, aki tizenöt évi hadifogság után agyon­­sanyargatva érkezett és akit családja hősi halottnak vélt, újra valódi életre kelteni, hogyan lehetne visszaadni önbizalmát, nyu­galmát “ A Rosenthal Artúr-cég is adományt jutta­tott el hozzánk Horváth Gyula számára. „Arra kérem önöket, hogy az egyidejűleg megküldött csomagot, amelyben különböző ruhaneműek vannak részére, szíveskedjenek „egy volt orosz hadifogoly“ nevében el­juttatni.“ Ugyanez a meleg emberi hang árad ki a többi adományokat kísérő levelekből is. HÍRLAP 1930 július 16. 5 A pékek csütörtökön délután döntenek a kenyérárak emeléséről A Sütőmesterek Ipartestülete a gabona­rendelet megjelenése óta állandó permanen­­ciában van és már összeállították a külön­böző bejelentések alapján a pékek lisztkész­letét. 360 budapesti pékiparos közül 69-nek egyáltalán nincs lisztkészlete és három pék már be is zárta üzletét. Kállay Miklós keres­kedelmi államtitkár felszólítására a Sütők Ipartestülete memorandumot állított össze, amelyben a pékek az ármegállapító­ bizott­­ság sürgős felállítását kérik, hogy az szab­hassa meg a sütemény- és kenyérárakat. A javaslat szerint a bizottságba öt sütőmester, egy sütő­munkás, egy mezőgazda, egy malom­ipari képviselő, egy viszonteladó és egy fogyasztó kerülne be, a bizottság elnökét pedig a kereskedelmi mi­niszter nevezné ki. Ez a bizottság állapítaná meg az úgyneve­zett standard produktumokra nézve az egy­séges árakat és a különböző lisztfajták mi­nőségét. A pékek azt is kérik, hogy a tőzsde­­tanácsba bekerülhessen a sütőmesterek egyik reprezentánsa. A memorandum utolsó pontja a vevőknél visszamaradt áruk kérdé­sével foglalkozik és higiénikus szempontból azt kéri, hogy ezt az árut ne lehessen vissza­adni az elárusítóknak. A memorandumot szerdán este nyújtották át Kállay Miklós kereskedelmi államtitkár­nak, akitől Deutsch Mór ipartestületi elnök sürgős intézkedést kért, hogy a liszt nélkül álló pékeket lássák el holéramentes liszttel, mert csak így le­het elkerülni a kenyér árának föleme­lését. A minisztériumban lefolyt tárgyalásokról az ipartestület vezetősége csütörtök délután tá­jékoztatja az elöljáróságot és csütörtökön dől el, hogy m megmaradnak-e a régi kenyér­árak, vagy pedig már a türelmi idő alatt a pékek kénytelenek lesznek felemelni a süte­mény- és kenyérárakat. Az országúton it feszített drótkötellel terveztek autók ellen merényleteket Szolnokról jelentik. Július 14-én Törökszent­­miklós és Szajol községek között vezető ország­úton keresztül, egy 1 cm. átmérejű drótkötelet feszítettek ki két fa között ismeretlen tettesek. A kötélnek először Ratk­ó István mezőtúri lakos futott neki teherautójával. A kötél az autó hűtőjét megrongálta, azon­ban a nagy feszülés következtében eloldód­­zott és nagyobb bajt nem okozott. Utána Jurenák Sándor törökszentmiklósi lakos ment neki személyautójával, mert az ismeret­len tettesek időközben a kötelet újra kifeszí­tették. Jurenák autójának a szélvédőjét törte össze, de itt is engedett a kötél. Nemsokára odaért a csendőrjárőr, amely a kötelet szintén kifeszítve találta. Feltevés szerint a tettesek célja az volt, hogy a kötél rézsútos kifeszítésével az autót az árokba boríttatják, azután az utasokat ki­rabolják. Eddigi megállapítás szerint a merényletet egy 1­5 tagú csavargótársaság követtte el, amely ott ólálkodott az útszélen. Személyleírásuk alapján a nyomozás megindult. Uralkodócsaládi rangot perel tetoválás alapján Albur egy párizsi asszony két uralkodócsalád címerét tetoválták csecsemő korában a testére (A Magyar Hírlap párizsi tudósítójától.) A párizsi polgári törvényszék a maga ne­mében kétségkívül teljesen egyedül álló pert fog rövidesen tárgyalni, amelyben erjtt. 41 éves francia nő annak az elismerését kö­veteli, hogy ő tulajdonképpen egy uralkodó herceg és hercegnő gyermeke. Ilyen pörök, ha mindjárt szokatlanok is, nem állanak egyedül a történelemben, de az a mód, ahogyan ez a koldusszegény párizsi asszony az igazát be akarja bizonyítani, egészen rendkívüli. Bizonyítékul ugyanis arra h­i­­vatkozik, hogy testére 16 elmert tetováltak még cse­csemő korában, de később, amikor három éves volt, a tetoválás nyomait erőszakkal el akarták tüntetni testéről. A szerencsétlen asszony, aki egész életét a legnagyobb nélkülözések közepette töl­tötte, elsősorban arra hivatkozik, hogy már az anyakönyvben is szabálytalanul van be­jegyezve a születése. Tényleg meg is álla­pították, hogy a párizsi első kerület elöl­járóságán az anyakönyvi bejegyzés nem tel­jes és nem felel meg a törvényes formák­nak sem, amennyiben csupán az anyakönyv margójára jegyezték fel ezt a születést és a tinta nyilvánvalóan mutatja, hogy ez a be­jegyzés sokkal később történt, mint az előtte és utána levő anyakönyvi bejegyzések. Még komplikáltabbá teszi a dolgot, hogy a margón levő bejegyzés egy másik, ki­törölt születési bizonyítvány szélén van, úgyhogy valószínűnek látszik, hogy ere­detileg egészen más lehetett a bejegy­zés, mint ami most van az anya­könyvben. Hosszú és fáradságos nyomozás után a szerencsétlen asszony, akinek nincs is ve­zetékneve, miután az anyakönyvben csak a keresztneve szerepel, megállapította, hogy mint egészen kis gyermeket Párizsból Nor­­mandiába vitték, ahol először mint pásztor­leány dolgozott meg a kenyeréért, később pedig koldulásból tengette életét. A ható­ságok maguk is elismerték a szerencsétlen leány nyomorát, mert koldulási engedélyt adtak neki, de hallatlan szorgalommal ké­sőbb sikerült helyzetén javítania, legalább annyira, hogy koldulás helyett két keze munkájából élhetett meg. A szerencsétlen nő teljesen véletlenül fedezte fel születése titkát. Öt évvel ez­előtt megbetegedett és az az orvos, aki kezd­te, a testén tizenhat különös seb­helyet fedezett fel. Ezek pontosan egyforma nagyok voltak és az orvos tüzetes vizsgálat után megállapí­totta róluk, hogy a tetoválásból származ­nak, egyben pedig rögtön látta azt is, hogy ezeket a tetovált jeleket később tüzes vassal meg akarták semmisíteni. Az eset tudomá­nyos szempontból nagyon érdekelte az or­vost és megmutatta különös páciensét több tetoválási szakértőnek is, akik azután fel­derítették azt is, hogy mit ábrázoltak ezek a tetovált jelek. A szakértők először nagyítóval vizsgálták meg a tizenhat forradást az asszony testén s már akkor is rögtön látták, hogy a teto­­vációk címereket ábrázolnak. Pusztán nagyító segítségével nem tud­ták még megállapítani, hogy milyen címerek vannak az asszony testére teto­válva, de most már segítségül hívták a modern technika legújabb eszközeit is és speciális fényképeket készítettek a tetovációkról, amelyeket azután sokszorosan megnagyítot­­tak. Elképzelhető a szakértők meglepetése, amikor kiderült, hogy mind a tizenhat teto­vált jel két egyesített dinert ábrázol, amelyet igazán nagyon sok ágú korona fűzött össze. Most már a tetoválási szakértő kezéből a heraldikai tudósok kezébe ment át a nyomo­zás, akik rögtön tudták, hogy milyen két csa­ (áfáját megcsodáltak haCj) U lycauon shampoonnal apolja 1 csomag 36 fillér 2 mosásra elég! lád címerét tetoválták az asszony testére még csecsemő korában. Anglia és Németország heraldikusai határozottan ki is jelentették, hogy semmi kétség nem lehet: a névtelen asszony testén talált tetová­lások pontosan olyanok, amilyeneket előkelő fejedelmi családok tagjai szok­tak használni, ha házasságra lépnek egymással. Egyelőre nem hozták még nyilvánosságra, hogy melyik az a királyi vérből származó herceg, akinek címerét az asszony testére tetoválva találták, sőt még csak a hercegnő nevét sem közölték. Ilír szerint az asszony tulajdonképpen uralkodónői címre tarthatna igényt, de mindaddig, míg a per el nem dől, a nyilvánosságnak türelmesen várakoznia kell a kétségkívül szenzációs meglepetésre. Kicserélték a külügyminisztériumban a magyar-görög kereskedelmi egyezményt A Görögországgal 1930. június 3-án Athén­ben aláírt kereskedelmi egyezmény megerő­sítő okiratait gróf Károlyi Gyula külügymi­­niszter és Delmouzos követ szerdán délután 5 órakor a külügyminisztériumban kicserél­ték. Az egyezmény folyó évi augusztus 4-én fog életbe lépni, amikor az 1925. június 4-én kötött és ma is érvényben lévő kereskedelmi megegyezés hatályát veszti. Míg az eddigi megegyezés a mazsolaszőlő vámmérséklésé­től eltekintve, csupán a legnagyobb kedvez­ményes záradékot tartalmazta, addig az új egyezmény a két ország kölcsönös árufor­galmát számos vámmérsékléssel hivatott elő­mozdítani. Vele együtt életbe lép a két or­szág között a vasúti fuvarozások tárgyában kötött megállapodás is. Viharok a cionista kongresszuson Bázel, július. A cionista kongresszus tegnap éjszakai ülésén tárgyalta legfontosabb határozatait. A politikai albizottság előterjesztette határozati javaslatait, melyekben körvonalazta a cionizmus végcélját. Mint a Magyar Hírlap már megírta, ez az állás­­foglalás az angol kormány magatartása folytán vált szükségessé és a különböző cionista pártok különböző — mérsékelt és extrém — állás­pontra helyezkedtek. A politikai bizottság javaslata sajnálkozását fejezte ki Weizmann elnöknek a cionizmus vég­céljára vonatkozó kijelentései fölött és ezt a ja­vaslatot a kongresszus határozattá emelte. Ilyen­formán Weizmann elnök újra megválasztása le­hetetlenné van téve. Ugyanekkor a politikai bizottság beterjesztett javaslata nyomatékosan leszögezi a zsidóság jo­gát, hogy szabad bevándorlás és letelepítés ré­vén Palesztinában szabad otthont teremtsen a zsidó népnek és visszautasítja mindazon tenden­ciákat, amelyek ezt a törekvést szűkíteni akar­ják. A baloldali (munkás-) pártok ellenezték ezt az állásfoglalást, míg a jobboldali revizionisták túl kevésnek tartották és határozati javaslatuk­ban a zsidó többségen alapuló zsidó állami, eszméhez való ragaszkodást követelték.. Végül is a kongresszus elfogadta a politikai bizottság diplomaatikusabb szövegezésű javasla­tát, a revizionisták javaslata fölött pedig napi­rendre tért. Eközben igen heves jelenetek ját­szódtak le és a bal- és jobboldal közt az ellentét csaknem a tettlegességig kiéleződött. Az elnök lehetetlen volt a szörnyű zajban, mivel a pártok a zsidó himnusz eléneklésével akadályozták meg a túloldal felszólalását. Végül is a revizionisták Jabosinszky vezetésével kivonultak a teremből. Az új vezetőség megválasztása a legközelebbi ülésen várható.

Next