Magyar Hirlap, 1932. február (42. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-02 / 26. szám
Történelmi osztályok, történelemcsináló erők Gróf Bethlen István Széchenyi-emlékbeszéde, amit tegnap a Nemzeti Kaszinó közgyűlésén elmondott, különösen őszintesége miatt tarthat számot a különleges értékelésre. A volt miniszterelnök, akinek aktív kormányzása idején is egyik alaptétele volt, hogy „vannak vezetésre predesztinált osztályok, amelyeknek szupremáciáját mindenképpenbiztosítani kell 4, nagyon őszintén beszélt osztályáról, amely „dacára minden pusztításnak, amelyet soraiban az 1918. évi összeomlás és az azt követő idők válsága végeztek — még mindig az ország legvagyonosabb, legfüggetlenebb, legműveltebb, nyelvismereténél fogva megfelelő külföldi összeköttetésekkel rendelkező és a legtágabb látókörrel bíró rétege, amely legtöbb ellenállóképességgel bír minden nyomással és felforgatással szemben, jöjjön az felülről, a hatalom polcáról, jöjjön alulról, a demagógia terrorjának eszközeit használva, a legjobban meg tudja állni a helyét“. Bethlen hite osztályának nemcsak kiváltságos jogaiban, de kiváltságos képességeiben tehát rendíthetetlenül erős, ugyanakkor, amikor megállapítja, hogy közben a „ma még fiatal, és azért nem homogén, de a vezetésben öntudatosan részt követelő polgári osztály kifejlődött és a maga világszemléletét kívánja a közéletben érvényre juttatni, a világháború és az általános választójog diadalra jutása óta pedig ezeknek a fiatal társadalmi osztályoknak ambícióit is túlszárnyalta a proletariátus előretörése“. Bethlen tehát, ha be is ismeri, hogy „a fórumon új emberek, új eszmék, új problémák, új szenvedélyek küzdik a maguk csatáit és a történelem a történelmi osztályok kizárólagos vezetőszerepe fölött mindenütt napirendre tért“, változatlanul vallja, hogy „a fiatal, nem homogén“ polgárság fölött és az „előretörő proletariátussal szemben a történelmi osztályok fölénye, kormányzásra való alkalmassága még ma is kétségbevonhatatlan. Ez az osztályérzés, ha kissé időszerűtlen is, amikor a történelmi osztályok közjogi megkülönböztetése háromnegyed század óta megszűnt s amikor már azokban az európai országokban is, amelyekben nem a demokratikus elv, hanem a diktatórikus, dinamikus elv uralkodik, nem történelmi jogcímek, hanem egyes rétegeknek vagy személyeknek pillanatnyi erőbeli fölénye predesztinálnak a hatalomra, a maga feszélyezetlen nyíltságában kevésbé ellenszenves, mintha a volt miniszterelnök nem beszélne ilyen őszintén, illetve, mintha csak a nemzet egyeteméről beszélne, de közben állandóan osztályára gondolna. Mi, akik a polgárság fogalmán nem értünk egy zárt, körülhatárolt osztályt, hanem a múlt korszerűtlen hagyományai és a jövő korszerűtlen utópiái között a jelen szociológiai, kulturális és gazdasági formáiban élő egységes társadalmat, természetesen őszintesége ellenére nem tudjuk honorálni ennek a fensőbbséges különállásnak eszmei tartalmát. Mi a polgárság uralmán nem egy osztály uralmát értjük a proletariátus és a történelmi osztályok fölött, mert a polgári államokban a jogok és a kötelességek, amelyek társadalmi osztályt társadalmi osztálytól, embert embertől megkülönböztethetnek, mindenkire vonatkozóan azonosak s ez az azonosság automatikusan polgáriasítja lefelé az arisztokratát és fölfelé a proletárt. Polgárnak lenni nem osztályálláspont ,— mert az osztályálláspontot exkluzivitás jellemzi, kaszinói vagy szakszervezeti exkluzivitás —, polgár mindenki lehet, aki elfogadja a többségi elv, a társadalmi önrendelkezés intézményes uralmát s elfogadja az egyéni értékek szabad versenyét az érvényesülés, a tömeg fölé emelkedés szelekciós módszeréül. Ez a szelekciós módszer ugyanúgy a polgári társadalom élére röpíthet egy arisztokratát mint egy proletárt, szóval, nem indul ki az eredet, a született kiváltság vagy a bizonyos körhöz, réteghez tartozás külsőségeiből. Ha például gróf Bethlen István idejében, bizonyos körökben tagadhatatlanul nagy népszerűsége idején törvénybe iktattatta volna az általános titkos választójogot, ezt a tipikus polgári válogatási módszert, meggyőződhetett volna arról, hogy esetleg a polgárság minden történelmi jogcím nélkül is felhatalmazta volna a vezetésre. A polgárság csakugyan nem „homogén“, mert csak az alapvető kérdésekben, amelyeken az egész társadalom, az egész nemzet léte fordul meg, követeli az egységes állásfoglalást, egyébként azonban a benne élő, de különböző kultúrfok, ízlés, foglalkozás szerint, egymás mellett elhelyezkedő rétegeknek és egyéneknek megengedi, sőt biztosítja az akciószabadságot, a vetélkedés jogát. S éppen a heterogénségből, a sokféle árnyalat vetélkedéséből kialakuló középmegoldások biztosítják, hogy a polgáriasult társadalmakban a kormányzás egyik osztály fölényét sem támogatja a többi osztály rovására,, hanem a minden érdeket egyformán respektáló, gyakorlati kiegyenlítésre törekszik. A polgári társadalom nem ad kiváltságokat egyes osztályoknak — a polgárnaksem —, de mindenkinek megadja a jogot, hogy tehetséggel és munkával a tömeg fölé kerekedjen, anélkül, hogy e felülkerekedéssel a tömegek jogait vagy életérdekeit csorbítaná. Megadja ezt a jogot a történelmi osztályoknak is, amelyeknek szerepét hiba volna letagadni az ország haladásában épúgy, mint haladásának megakadályozásában. A magyar történelem 1848-ig főkép a történelmi osztályok történelme volt, tehát sem a polgári, sem a póri erény nem juthatott benne fontos szerephez. De az igazán fényes történelmi alakok addig is azok a főnemesek és középnemesek voltak, akik éppen a történelmi kiváltságok rovására akarták a nemzeti életet a kiváltságtalanok, a jogtalanok felé kiszélesíteni. Maga Széchenyi is, minden konzervatizmusa és osztályöntudata ellenére, a nyugateurópai polgáriasultabb államrend és gazdasági rend eszményét és intézményeit akarta elplántálni a pátriárkáns-feudális magyar társadalomban. A történelmi osztályok — ahogy Bethlen mondja, „a magyar urak“ — nem akkor voltak nagyok a magyar történelemben, amikor a legkíméletlenebbül védelmezték az uralkodó felé az oligarchia, a nép felé a hűbérúr jogait, hanem akkor, amikor megértették az idő parancsát s önként tudtak lemondani arról, amit a kérlelhetetlen fejlődés esetleg nagy megrázkódtatások árán elvett volna tőlük. Gróf Apponyi Albertet, a történelmi osztályok kétségtelen ékességét idézzük: „A magyar arisztokrácia azért tudta megtartani vezető szerepét. 1848 után is, mert a jobbágyságot önként szabadutlotta fel s nem várta be, amíg a jobbágyság önmaga vörekszi ki emberi,és gazdasági önállóságát.“ .Ez a bölcsesség épúgy vonatkozik a múltra, az elmúlt háromnegyed századra, mint a jelenre.: a tör, ténelmi osztályoknak ma is és a jövő,ben is, gróf Bethlen István beszéde után is meg kell érteniük a fejlődés útmutatását s ha továbbra is vezetőszerepet akarnak játszani a nemzet életében, akkor e vezetőszerephez nem történelmi, hanem mai jogcímeket kell keresniük.• A nyelvismeret és a külföldi összeköttetés jogcíme semmi esetre sem a legalkalmasabb jogcím, hiszen ezzel ma már a legtöbb bankár is rendelkezik — az egyetlen jogcím, a kiváltság helyett a kiválóság, a tehetség és a munka kiválósága, amely a polgáriasult társadalomban a történelmi osztályok számára épúgy elérhető, mint az előretörő prole,tár számára. A tehetség és a munka nem történelmi kiváltságok, hanem történelemcsináló erők is ma azok a vezetésre predesztináltak, akik az egész nemzet számára és a néppel együtt a nép fölemelése érdekében tudnak történelmet csinálni, anélkül, hogy egyes osztályok történelmét összetévesztenék a nemzetével. A történelmi osztályok előtt nem záródik le az érvényesülés útja a polgári, a demokratikus társada-lomban sem, ahogy ezt a nyugati polgári államokban elfoglalt szerepük bizonyítja — ha azokat az erényeket, amelyeket gróf Bethlen István tegnapi beszédében felsorolt, nem kiváltságuk védelmében, hanem a szabad versenyben használják fel. " SZÁM ÜNNEPI m rroftt 16 FIttÉR ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ,, ^ -»p ——" Jfcfcrf«/ mangakokszAvon: rHeT NsraSts EgasBr Trfflfr0* pas 1 bóra 2.90.1( évre S./j évre 15 pengő. ji88| |»||| WSSSk Mjfl'jS 1 bóra 180 lel. «U ívre 460 lei. ||i|j Wgfö llffra jSF |jg|l|| glll«a “ Jugoszláviában: n jgjfo JigjP Eggj Jaj WBk HR Mm Február 21 bóra 60 dinár.1, évre ISO dinár. SMS, Jap jESK&a ■ -E Szlovákiában : ÜK gffjjjil Ja (73 szelvény ellenében jár egy ,ra 85 cK. '/ évre too ch. f&m&L fjaatll j JBS km újévi ajándékkönyv) Hadihajók tüzérségi védelme alatt japén katonaság szállt Ostromállapot partra Hankingban Kína fővárosában is . A Japán hadiakció végcélja: az összes kínai kikötők megszállása A nagyhatalmak együttes denapja Japánhoz Sanglujból jelentik. Ugyanakkor, amikor Sanghajban valamennyire enyhült a helyzet, a japán hadiflotta teljesen váratlanul megjelent Nanking előtt és bombázni kezdte Kína fővárosát. A Sanghaj előtt horgonyzó japán csatahajók egy része a hétfőre virradó éjszaka a legnagyobb titokban elindult a Jangcsekiangon fölfelé, a Sanghajtól 320 kilométernyire fekvő Nanking felé és hétfőn reggel minden előzetes figyelmeztetés vagy a polgári lakosság értesítése nélkül, gyilkos gránáttűzet indítottak Nankingra. A gránátok nemcsak a kínai főváros erődítményeit érték, hanem a város belső részében is nagy károkat okoztak. A „Simson“ amerikai torpedóromboló, amely Nanking előtt horgonyzott, alig tudott kimenekülni a japán csatahajók ágyutüzéből. Az amerikai torpedóromboló továbbította egyébként az első hírt Sanghaiba Nanking kivetéséről. Nankingban a japán csatahajók megjelenésére nyomban kihintették az ostromállapotot. A kínai hatóságok lázasan készülnek a főváros védelmére és mindenütt ássák a lövészárkokat. A főváros kapuit elbarrikádozták és drótakadályokat állítanak mindenütt. Sanghajban a katonai hatóságok szintén elrendelték az ostromállapotot, amely kedden délelőtt tíz órakor lép életbe. Az „Associated Press“ sanghai jelentése szerint a Jangcse-folyón álló japán csatahajók ágyútüzének védelme alatt Nankingban japán tengerészek szálltak partra. Kisebb harcok Sanghaiban Sanghaiban magában is egész nap folyt a harc és hétfőn a kínaiak és japánok között az ellenségeskedések kiújultak, de most már csak kisebb csatározások voltak és komolyabb ütközetre nem került sor. A japánok most azt a taktikát követik, hogy mindenért kínai fzanktitórok állítólagos lövöldözését teszik felelőssé és erre hivatkoztak az amerikai főkonzul tiltakozására is, amikor felelősségre vonta a japán parancsnokot, mert egy amerikai gyárat is súlyosan megrongáltak a gránátok. . nemzetközi koncessziós területből most már végig kiépült a védelmi vonal. Különösen a franciák dolgoztak lázas sietséggel negyedük védelmén és hétfőn kiderült, hogy nagyon is helyénvaló volt elővigyázatuk, mert a japánok hétfőn délelőtt megkísérelték, hogy csapatokat küldjenek a francia negyedbe, azzal az indokolással, hogy a francia városrészben igen sok japán is él, akiknek a biztonságáról japán csapatoknak kell gondoskodnak. A francia főkonzul erélyesen..tiltakozott és