Magyar Hirlap, 1932. június (42. évfolyam, 120-144. szám)
1932-06-02 / 121. szám
Csf W MBf i egy-ötszázmillió pengőértOKO magyar vagyont síbpnak Ml egyesen Liechtensteinbe Izgalmas interpelláció a képviselőházban a közgazdasági Rózsa Sándorok és Al Caponek nemzetrontó tevékenységéről és vagyonmentéséről COCKTAIL KISASSZONY Bécsi vidám történet LEHÁR-MUZSIKA Georg Alexander Betty Bird Ma premier UFA KERTWICZI COBUSN A képviselőhöz szerdai ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Almásy elnök. A kultusztárca költségvetésének részletes vitáját folytatták. Pintér László rövid felszólalása után Klein Antal tette szóvá, hogy az alapok kezelése körül súlyos hibák történtek, így gróf Apponyi Sándor 3500 holdas birtoka, amelyet a Gyűjteményegyetemnek hagyott, tele van adósságokkal. Meskó Zoltán a tanítóság helyzetéről, majd a fiatalság problémáiról beszélt. Utalt arra, hogy egyes magasállású urak egyenesen kerékkötői a fiatalságnak. Malasits Géza a filmcenzúra működését kifogásolta, majd arról szólt, hogy Az ember tragédiájából kicenzúrázták a Marseillaise-t. Téglássy Béla beszédében Klebelsberg politikáját helyeselte, Turchányi Egon pedig támadta a volt kultuszminisztert. Hivatkozott Klebelsbergnek egy hírlapi nyilatkozatára, amely szerint Klebelsberg politikai ellenfeleit egyszersmind ellenségeinek is tekinti. Ezután a Nemzeti Színház vezetőségét kritizálta Turchányi és szóvátette, hogy a szegedi passiójátékok 30.000 pengős ráfizetéssel jártak. „Megbocsátottam lapoknak és papoknak“ — mondotta Klebelsberg Gróf Klebelsberg Kunó nyomban válaszolt Turchányi Egonnak, kijelentve, hogy Turchányi beszéde nincs összhangban az igazsággal. Ő soha személyes ellentéteket nem vitt át a közéletbe, amit Turchányi Egon is tudhat, mert vele szemben nagyon lojális volt. Belügyminiszter korában ugyanis Turchányi az erzsébetvárosi bombamerénylet után egy plakátot szerkesztett ellene, amelynek sértő szövege miatt bíróság elé került, ő azonban megbocsátott. Megbocsátottam pápoknak és papoknak! — mondotta Klebelsberg. Turchányi Egon közbekiáltott, hogy a veszprémi káptalannak viszont Klebelsberg levelet írt ellene. Gróf Klebelsberg Kunó erre felolvasta a veszprémi nagyprépost levelét, amelyben Kránicz Kálmán nagyprépost megcáfolta Turchányi Egon állításait. Felolvasta azután a volt kultuszminiszter Turchányi Egonnak a veszprémi nagypréposthoz intézett levelét, amelyben kijelenti, hogy sajnálatos tévedésben volt a tekintetben, hogy Klebelsberg a veszprémi káptalannak írt volna egy levelet. A képviselő úr magatartása mindenkit meggyőzhet arról, hogy amíg más papképviselő ■felszólalását áhítattal hallgatják, addig ő benne nincs meg a kellő papi lelkűlét. Gál Jenő felszólalásában kérte, hogy tegyék állami feladattá az elemi iskolai tanulók tankönyvvel való ellátását. Majd reflektált egy közbeszólásra, amely a zsidó hitközség legutóbbi választására vonatkozott. Ezzel kapcsolatban kérte a kultuszminisztert, hogy a hitközség törvényes jogait pártatlan ítéletével védje meg. Petíciót nyújtottak be legnagyobb sajnálatukra ugyan, a választás ügyében. — Ennél ízléstelenebb dolgot még nem hallottam a Házban. Papírkosárba az egész petícióval! — szólt közbe Sándor Pál. Tóth Pál felszólalása után Sándor István, majd Zsindely Ferenc beszélt. Zsindely kérte, hogy az Operából dobják ki a páholyokat és azok helyén olcsóbb ülőhelyeket helyezzenek el. Sérelmezte, hogy a Nemzeti Színháznak nincsen narvája. Pakots József a magyar írók nehéz helyzetéről Pakots József felhívta a kultuszminiszter figyelmét az irodalompolitika terén mutatkozó hiányok pótlására. Balatonfüreden nyolc év óta rendeznek orvostanfolyamokat. Úgy kellene, hogy más tehetős közületek is lássák vendégül a magyar írókat és tudósokat. — Megcsináljuk! — szólt közbe a kultuszminiszter. Pakots József ezután a most lezajlott tanulmányi versenyről beszélt. Ez a verseny a magyar tehetségek seregszemléje volt. Felemlítette, hogy nemrégiben 42 nemzet íróinak közös pályázatán Londonban magyar író, Körmendi Ferenc, nyerte el a regénypályázatot. Ki kell bányászni az elrejtett magyar írótehetségeket. Magyarországon olyan tehetségek pusztulnak el, akiktől még sokat vártak. Beszélt Színi Gyula tragikus sorsáról, majd elmondta, hogy megalakították az írók Gazdasági Egyesületét. Kérte a minisztert, hogy hívja össze ankétra az írókat. Madai Gyula felszólalásában sérelmezte, hogy a Nemzeti Színház igazgatója hatféle címen húz fizetést. Hegymegi Kiss Pál a tanítói fizetések folyósítása ügyében kért sürgős intézkedést, majd szóvátette a kerekipusztai vallásalapítványi birtok bérbeadásának az ügyét, ami által sok kisember teljesen föld nélkül maradt. Petrovácz Gyula az alsópapság súlyos helyzetéről beszélt. Dinich Ödön tiltakozott az ellen, hogy miniszterviselt egyetemi tanárok, mikor visszatérnek a katedrához, miniszteri fizetést kapnak. A polgári iskolák fejlesztését ajánlotta még a miniszter figyelmébe. Az elnök 2 órakor ebédszünetet adott. A szünet után Andaházi-Kasnya Béla művészeti kérdésekről beszélt. Ulain újabb éles támadása Klebelsberg ellen Ulain Ferenc megismételte, hogy az alapítványoknál pénzáttolások történtek. A mostani miniszter gesztiója ellen nincs kifogása. Az a hiba, hogy a pénzeket a múltban nem kezelték szabályszerűen. Klebelsbberg ne hivatkozzon arra, hogy ő ellenőriztette a számszékkel ezeket az alapokat, mert a valóság az, hogy erre Klebelsberget rászorították és az erre vonatkozó jelentések még máig sem kerültek a Ház elé. Az egyetemi alapból is 200.000 pengőt a halbiológiai intézetre fordítottak. Klebelsberg például megengedte magának azt a drága játékot, hogy a Rockefeller-alaptól lá0.000 dollárt vett fel és ezt Szegedre és Tihanyra költötte, amivel szemben kötelezte magát, hogy a szegedi egyetemnek évi 100.000, a tihanyi intézetnek évi 15.000 pengő segélyt rendszeresít. E megállapodást a Ház csak Klebelsberg bukása után, véletlenül tudta meg. Klebelsberg úgy bánt a nemzeti vagyonnal, mintha az Csáky szalmája lenne. A volt kultuszminiszter 800.000 pengőért megvetette Széchenyi Károly egyik birtokát, holott ez 500.000 pengőt sem ér. Ez olyan albertfalvai gesztus. — Csalbertfalvai — mondja Mojzes János. Ulain Ferenc azzal folytatta, hogy a debreceni egyetemi építkezéseknél 3 millió pengő túlkiadás merült fel. Honnan vette Klebelsberg ehhez az önkényes pénzpocsékoláshoz a bátorságot? Micsoda dolog az, hogy Klebelsberg, Szeged képviselője, 21 millió pengőt köttetett a szegedi egyetem építkezéseire. Magyar Velencét akart csinálni abból a szerencsétlen városból és ezzel Szegedet tönkretette. Tönkretette Klebelsberg Szegedet az ő kultúrláz-hóbortjával. Vékával öntötte Szegedre az állam pénzét. Árkádokat építtetett ma, amikor az árkádokat mindenütt lerombolják. A régi rómaiak mintájára elkövette azt az ízléstelenséget, hogy a kövekbe égettette a nevét. — Téged dicsérnek a kövek, a Kunó! — jegyezte meg gúnyosan Turchányi Egon. Ulain kifogásolta általában ezt az ízléstelen önistenítést, amit dokumentál az is, hogy a volt miniszterek önmagukról freskókat festtettek. Kéri a minisztert, hogy ne kövesse elődje lázgyötört kultúrhajhászását. Rövid felszólalások A részletes vita további folyamán Eckhardt Tibor az egyetemi tanszemélyzet létszám- és fizetéscsökkentését kifogásolta. Mondjanak le inkább ezek javára az óriási vizsgapénzeket kereső egyetemi tanárok jövedelmük egy részéről. — Le is fognak mondani, ha megkérjük erre őket! — jelentette ki Jánossy Gábor. — Naiv ember, ha feltételezi, hogy egy fillérről is lemondanak! — felelte Malasits Géza. Kun Béla Teleszkyt és a 6-os bizottság ,,bankokrata és kartellista" tagjait támadta, akik szerinte rákényszerítették a minisztert, hogy sok tanítót bocsásson el, gyöngítse a mezőgazdasági iskolákat és ne támogassa a dalárdákat. Pintér László felszólalása után Kóródi Katona István az egyházi vagyont védte és elszámolást kért az alapokról. — Kábák Lajos és Szeder Ferenc az egyházi vagyont és egyházi birtokot támadta. — A szocialista vezérek jobban élnek, mint akármelyik püspök! — kiáltotta Pintér László, aki később a nyugdíjak revízióját kérte, mert helytelennek tartja, hogy az állam rengeteg munkaképes fiatal nyugdíjast tart el. Kéthly Anna és Maday Gyula rövid felszólalása után Hegymegi-Kiss Pál bejelentette, hogy a debreceni építkezéseknél súlyos szabálytalanságok történtek, amiket meg kell vizsgálni. Utána Kócsán Károly és Ernyei István beszéltek. Klein Antal sem azt nem helyesli, ha a szabadkőművesek vagyonát elkonfiskálják, sem azt, ha az egyházi vagyont akarják szekularizálni. Kéri a szociáldemokratákat, hogy inkább a nagy ingóvagyonokat támadják. A következő címeknél Kéthly Anna és Ernyei István szólaltak fel. Turchányi Egon újból az állami színházak vezetését, illetve Hevesi Sándor igazgatót támadja igen élesen, mire a kultuszminiszter közbeszól, hogy minden konkrét vádat megvizsgál. A következő címeknél Ernyei István és gróf Almásy Alajos szólaltak fel, márd a Ház a kultusztárca költségvetését részleteiben is elfogadta. Az elnök jelentette, hogy Takách Géza indítványozta, hogy a földművelésügyi tárca költségvetésének általános vitájára 12 órás ülést tartsanak. Az indítvány fölött csütörtökön reggel szavaznak és az nyomban életbe lép. „Klebelsberg politikai redívivus akar leírni...“ Turchányi Egon személyes kérdésben szólalt fel, azzal kezdve, hogy Klebelsberg Kunó délelőtt beléje kötött. Szerinte, ha a polkár- és levélügyben kettőjük közül az egyik nem korrekt módon járt el, úgy az nem ő volt. Csodálja, hogy Klebelsberg délelőtt így beszélt, mikor ő a fejére olvasta, hogy a valósággal ellenkezőt mondott. Vádolja Klebelsberget azzal, hogy Kránicz nagyprépost útján pressziót akart reá gyakorolni. Klebelsberg politikai redivivus akar lenni és a folyosón szaglássza a lehetőségeket. Interpellációk Ezután áttértek az interpellációkra. Dinich Ödön a tököli községi képviselőtestületi választásoknál elkövetett visszaéléseket tette szóvá első interpellációjában, a másodikban pedig azt, hogy a soroksári Dunaág halászatánál kinullázza egy kincstári érdekeltség a községi halásztársulatokat. Lingauer Albin szóváteszi, hogy az állami bürokrácia nehézségeket okoz a burgenlandi határmenti forgalomban. Tegyék lehetővé, hogy a lóeladás könnyűszerrel lebonyolítható legyen. Purgly Emil földművelésügyi miniszter azt válaszolta, hogy intézkedni fog az akadályok elhárítására. Eckhardt Tibor a jutakartell ellen interpellál. Elmondta, hogy sem a nyersanyag-, sem egyéb előállítási árak nem emelkedtek, a jutakartell mégis megdrágította az árakat. Az összesen háromtagú kartell teljesen külföldi érdekeltségek kezében van. Vad egy gyár, ahol munkabérben egy év alatt egymilliót fizettek ki, de ugyanannyi volt az igazgatók jövedelme is. A mai árak mellett a jutakartell hat és félmillió pengő nemzeti ajándékot kap. wiAGm w piaB mi ftnhj 1. 5 Izgalom a Liechtenstein hercegségbe kimentett magyar vagyonok közül Eckhardt Tibor következő interpellációjában követeli, hogy a Liechtenstein hercegségbe kimentett vagyonokat adóztassák meg. Közgazdasági Rózsa Sándoroknak nevezi ezeket a vállalatokat. Elmondja, hogy a Magyar Kender-, Len- és Jutaipar Rt. részvényeinek megszerzésére direkt alakítottak kisebb részvénytársaságokat, amelyek megbuktak. Az anyavállalat Liechtensteinben van. Bűnügyi eljárás indult még 1922-ben, amely azonban ma sem ért véget. A fent elmondott eljárással egész sereg gazdát károsítottak meg. Felkiáltások a baloldalon: És ezek még szabadon járnak? Eckhardt Tibor:Sikkasztással, csalással, lopással vannak vádolva. Ulain Ferenc: Vájjon melyik pártnak a tagjai ezek? Eckhardt Tibor: Az egyik vállalatról nyíltan megírták, hogy a pénzt elsikkasztották. Ezután arról beszélt Eckhardt, hogy a svájci tőke nagy része Közép-Európából odavitt tőke. Andaházi-Kasnya Béla: Kérjenek bővebb felvilágosítást dr Görög képviselő úrtól! — Ki az, ki az? — kiáltják a Ház minden oldalán. Andaházi-Kasnya Béla: Most ilyen néven van az illetőnek útlevele. Különben itt ül közöttünk! Érdekes nevek Eckhardt Tibor: Ezek a Valuta-Al Caponék körülbelül 4—500 millió pengőt vittek ki, majd neveket is sorol fel. Elmondja, hogy Liechtensteinben 2400 részvénytársaság van, füzetekben tanítják ki az érdeklődőt, hogyan lehet ott részvénytársaságot alapítani. Oda vittek ki nagy tőkét: Báró Gerliczy Félix, az ismert Róbert bácsi, azaz Feinsilber Róbert, Ben Blumenthal, a Vígszínház tulajdonosa. A kisíbolt vagyonosból él az egész Liechtenstein, a liechtensteini herceg is és felesége, Guttmann Eliz bárónő. — Hol van ilyenkor a kormány? — kiáltják a baloldalon. Eckhardt Tibor azt követeli, hogy minden liechtensteini érdekeltség itteni vagyonát vegyék zár alá, állapítsák meg, mennyi adót titkoltak el, semmiféle liechtensteini üzlet itt érvényes ne legyen. Az interpelláció befejezése után a Ház mindkét oldalán indulatos kifakadások hangzottak el. — Hol a kormány? — Azonnal intézkedjék! — kiáltották a baloldalon, míg jobbról így feleltek: — Ebbenegyek vagyunk! Téglássy Béla interpellál azután az úgynevezett zöldpengő-agitáció ügyében. Zsigmond Gyulainterpellált ezután. Azt kérte, hogy a földteherrendezést terjesszék ki, csökkentsék a kamatlábat és szüntessék be az árveréseket. Minősítsék a párbajt gyilkossági kísérletnek! Az utolsó interpelláló Meskó Zoltán volt. Azzal kezdte beszédét, hogy nem szándéka senkinek a magánügyébe avatkozni, de a párbajok elharapódzását mégis szóvá kell tennie. Az utóbbi időkben — mondotta — valósággal rendőri asszisztencia mellett, a hatóságok tudomásával párbajoznak. Pedig a törvény tiltja a párbajt. Ez a párbajmánia demoralizálólag hat, mert a nép azt látja, hogy őket büntetik a törvény megszegéséért, az urak azonban szabadon áthágják a törvényt. .A fegyveres támadás statárium alá esik és egyes törvényhozók mégis fegyverrel támadnak egymásra. Annál kontroverzebb dolog ez, mert keresztény jelszavakat hangoztató időkben tombol a párbajmánia. Különben is a párbaj nem korrektúrája a lovagiasságnak. Követeli, hogy minősítsék a párbajt gyilkossági kísérletnek és a párbajozókat büntessék fegyházzal.. Este háromnegyed kilenckor ért véget a parlament szerdai ülése. Csütörtökön a földművelésügyi tárca költségvetését kezdik tárgyalni. Bársony Rózsi filmpartnert keres . Színházi Élet új számában Darabmelléklet: Angyalt vetítem feleségül