Magyar Hirlap, 1932. július (42. évfolyam, 145-159. szám)
1932-07-01 / 145. szám
Mai számunkban közöljük a teljes heti rádióműsort 4MtofrjaBiggrgregiiMMin«MB4aB»a»3MiMranWMi inriwwmCTaiawMMti—mii»mianiniimvi«mnj»a«aasi«iimmii nimmmt»a#aaawcii«i*mrfT—--.i wumi«i««■"» tOroiiR- *H^jL ELŐFIZETÉSI ÁRAK: MB -mena— Szerkesztőség . MAGYARORSZÁGON: .gjKgfligE I és kiadóhivatal 1 hóra 2.9a ‘I, évre &. «/, évre 15 peng«. |&SB| I VI., Aradi UCC3 10. szám. ROMÁNIÁBAN: IK&jfjsfl §§8|{ ijEra I telefon: 21-8-47, 23-6-86 és 10-6-06 1 hóra 150 lei. 1, évre 400 tel. WWM jSjjSsl Gjjjjjgy «S «KE& JUGOSZLÁVIÁBAN: gPlL W Ilii ÜIIüítjEE§ 8 Utazási és fürdőirodai hóra 60 db»■. «I, éTM 180 db.«* g|g ® M |M £ WBkmJW 1VI., Aradi acca 10. szám. TheSTMTITL 100 eK. JB JB [telefon: 21-S 47, £-6-S6 és 10-6-06 A KORMÁNY MARAD A kormány lemondott, de marad —és most az a kérdés, hogy a kormányon kívül minden marad-e a régiben? A miniszterelnök a formális lemondás s a valóságos maradás publikálása után a 33-as bizottságban beszédet tartott, amelyben annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a „legnehezebb problémákon már túlestünk“. Szeretnék hinni, hogy azok a nehéz problémák, amelyeket— mint például a költségvetés egyensúlyának problémája — a kormány papíron már megoldott, a valóságban is megoldódnak. De ebben a kijelentésben is megnyilvánul az az egyoldalúság, amelyet a mai kormány hivatalbalépése óta hibáztatunk, hogy az állampénzügyi problémák mellettnem tulajdonít megfelelő fontosságot a magánháztartás rettenetesen nehéz problémáinak. A miniszterelnök azzal az optimizmussal, amely föltétlenül szükséges volt a maradásához, hisz abban, hogy a munka nehezén már túl van és nem veszi észre, hogy a problémák kormányralépése óta is növekvő súllyal nehezednek az egész magyar társadalomra. A társadalom, szemben a kormánnyal, nem veszi észre, hogy akár egyetlen problémája megoldódott volna, sőt napról napra problematikusabbá válik számára a legelemibb állampolgári funkció: maga az élet. A kormány marad és most az a kérdés, marad-e minden a régiben s nem indul-e meg végre a máris elkésett kormányzati munka, amely az államháztartás, állampénzügy szempontjait végre összeegyezteti a termelő és dolgozó társadalom érdekeivel? Az az intézkedés, amely az agráradósok számára négyhónapos „stillhalte“-t teremt, látszólag egy lépés az egyoldalúan a fiskus és a büdsé szempontjait szem előtt tartó politikától a társadalom felé — valójában azonban csak az eddigi egyoldalúságot új egyoldalúsággal tetézi. A valóság az, hogy sem az államháztartás egyensúlyának, sem a gazdák megsegítésének tervével nincs elintézve minden. Az állam— oly sokszor írtuk le — nem nézheti tétlenül éppen azoknak az adózó millióknak menthetetlen pusztulását, akikkel szemben az államháztartási egyensúly fenntartása terén a legnagyobb igényeket támasztja. A mezőgazdaság átmeneti lélegzetvétele érdekében túlságosan nagy áldozat a biztos pusztulásnak kiszolgáltatni a kereskedelmet, a kisipart s a hozzákapcsolódó intellektuális tömegeket, amelyek a mezőgazdaságnak eddig legfőbb fogyasztói voltak. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar mezőgazdaságnak mégiscsak a legnagyobb vevője a magyar kenyérevő és hús- és cukorfogyasztó , s ha valaki összeveti az idevágó mai statisztikai adatokat a régiekkel vagy a nyugateurópaiakkal, ráeszmél, hogy a mezőgazdasági termékek elhelyezésének nehézségei manapság már a belső piacokon kezdődnek, mert kedvezőbb körülmények, a társadalom életfeltételeit jobban respektáló kormányzás mellett a magyar fejadag a mainak akár duplájára is emelkedhetnék! Erre is kellene gondolni a kormánynak, amikor egyik kezével úgy segít az agrártársadalmon, hogy az elkerülhetetlen kenyörtelenség útját egyengeti a mezőgazdasággal szervesen összefonódott egzisztenciáknak s amikor úgy állítja helyre az államháztartás egyensúlyát, hogy nem tesz semmit az adózó magánháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében. Egy kis túlzás tehát az állampolgárok túlnyomó részének szempontjából, hogy a „legnehezebb problémákon már kis vagyunk“. Legalább is, ellentmond ennek a jól végzett munka tudatában tett optimista kijelentésnek a kisiparosok és a kiskereskedők múltheti tüntetősztrájkja, a félegyházi kereskedők és iparosok nagygyűlése, amelynek konkrét sérelem-áradatából szívetelállítóan hangzik ki a legtragikusabb polgári panasz: „Szegyéljük gyermekeink előtt, hogy nem tudjuk teljesíteni szülői kötelességünket.“ Nem vagyunk szentimentálisak, de ezt az apai kiáltást, amelyben nincs semmi pátosz, nincs semmi póz, végtelenül komolyan veszszük s a kormánynak is végtelenül komolyan kell vennie. A polgári család, mai rendünk alapépítménye esik szét, szakad kétségbeesett, tanácstalan egyedekre, ha idejében nem segítenek! Gyerekek indulnak el összeszorított ököllel, vagy a bűn felé abból a kispolgári otthonból, amely a törvénytisztelet, a kisigényűség vára volt — ha minden marad a régiben. A pesti iparosok, kereskedők negyvennyolc szervezete csütörtökön hasonló világossággal mutatta meg összeroppanásuk okait és útját, mint a pestkörnyékiek és a félegyháziak —, a kétségbeesés szenvedélyessége nem túlzott, mert csakugyan elérkeztek a végső ponthoz! Biztos, nem is próbáljuk elvitatni, hogy Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter teljesen őszinte és jóhiszemű, amikor most ismét kijelenti, hogy ,,nyugodtan fog foglalkozni kívánságaikkal és szívesen ül össze megbízottaikkal, hogy alaposan megbeszélje bajaikat és a segítés módját“ — de a kereskedelmi miniszternek, szemben a miniszterelnöki nyilatkozat szellemével, e tárgyalásokhoz azzal a tudattal kell leülnie, hogy az ő problémáik ugyanolyan nehéz problémák, mint az államháztartáséi és a mezőgazdaságé s az e problémák megoldása nélkül a többi problémák is csak ideig-óráig látszanak megoldottaknak. Az iparos, a kereskedő, az ipari munkások, a magántisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak ügye is itt dől el s az orvosé, ügyvédé, mérnöké, építészé s a háziúré is, akiknek egzisztenciája rájuk van építve! Hányszor ismételjük az elemi szabályt, hogy mindenki mindenkivel összetartozik s az egymásrautaltságból eredő forgalomból keletkezik a gazdasági élet, ebből a vagyon, a jövedelem és a fogyasztás, amiből az állam megadóztathat és eltarthatja háztartását, alátámaszthatja pénzügyi biztonságát! Valójában tehát keveset kérünk a kormánytól, amely marad: csak ennek az elemi gazdaságtani törvénynek szent előtt tartását! Csak azt, hogy az állam ne tegye tönkre az államháztartás érdekében a közteherviselőket, a mezőgazdasági termelés érdekében a többi termelőágakat és fogyasztókat. Csak azt, hogy eszméljen rá az illúzió gyakorlati képtelenségére, amely azt hiszi, hogy ha a szegény ember egyik zsebéből a másik zsebébe rakja át minden pénzét, akkor több lesz a pénze! A szegénységen nem lehet átcsoportosítással segíteni, mert a végén minden kiderül : gazdagodni, erősödni csak termelés és munka révén lehet! A parlament most majd szünetre indul, helyette az újonnan választott 33-as bizottság lesz a kormány tanácsadó szerve. A felhatalmazási törvény alapján tulajdonképpen eddig is a kormány személyes cselekedete volt minden, ami gazdasági és pénzügyi intézkedés történt, a parlament szünetelése tehát —különösen mai parlamentarizmusunk mellett — nem jelent változást. Ha a kormány nem tudja, hogy éppen a legnehezebb problémák vannak még hátra, hogy a termelés, a munka feltételeinek helyreállítása nem tartozik a kevésbé nehéz, a kevésbé sürgős problémák közé, akkor a miniszterelnöknek rövidesen rá kell eszmélnie a jól végzett munka tudatától fűtött optimizmusa alaptalanságára. KM A magyar kormányt meghívták Lausanneba A magyar kormány a meghívásnak örömmel eleget tesz . Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök bejelentette az egységes párt értekezletén, hogy Walko külügyminiszter és Korányi pénzügyminiszter, később esetleg maga a miniszterelnök is elutazik Lausanne-ba A Magyar Távirati Iroda jelenti: Csütörtökön megjelent a külügyminisztériumban lord Chilsson angol követ és az agol miniszterelnöknek, mint a lausannei konferencia elnökének, következő üzenetét közvetítette: ,, Ramsay MacDonald miniszterelnök a lausannei konferenciát összehívó tat hataA kormánypárt csütörtökön este pártértekezletet tartott, amelyen gróf Károlyi Gyula miniszterelnök hosszabb beszédet mondott. A miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány meghívást kapott Lausanne-ba. — Ma kaptuk meg a hivatalos meghívót Lausanne-ba — mondotta a miniszterelnök —, ahová legközelebb kiutazik egyelőre a külügyminiszter, azután valószínűleg a pénzügyminiszter és esetleg én magam is. lom nevében felkéri a magyar kormányt, hogy a konferenciára delegátusait a lehető legrövidebb időn belül kiküldeni szíveskedjék.“ A magyar kormány haladéktalanul közölte az angol követtel, hogy a meghívásnak örömmel eleget tesz és kiküldöttei a legrövidebb időn belül Lausanne-ba mennek. A jóvátételi kérdés természetesen érdekel bennünket, valamint Európa gazdasági rekonstrukciójának kérdése is, hasonlóképpen a dunai államok problémája. Leghatározottabb meggyőződésem szerint a gazdasági rekonstrukció nem szorítkozhatik a dunai államokra, mert ilyen formában életképes és gyakorlati megoldás nem várható. — Miként és hogyan folynak majd ezek a tárgyalások, milyen javaslatok merülnek föl, milyen fázisokon fognak azok keresztülmenni, előre tudni nem lehet. Bizonytalan ideig folynak még a leszerelési tárgyalások, amelyek bennünket más formákért érdekelnek, mint a többi államok legtöbbjét, hiszen mi le vagyunk szerelve. Az ott kötendő megállapodásokkal szemben a kormány leszögezte már álláspontját és mindenesetre kitart amellett, hogy semmi olyan megállapodást alá nem ír és el nem fogad, ami az egyenlőtlenséget ebben a kérdésben továbbra is fenn akarja tartani. A leszerelési tárgyalások több-kevesebb vonatkozásban belejátszanak és befolyásolják a pénzügyi és gazdasági tárgyalásokat ■ és megállapodásokat is és azt lehet mondani, hogy Genfben és Lausanne-ban a világot érdeklő összes problémák, mint egy nagy üstben kavarognak. A kormánynak tehát a közeljövőben ezekkel a kérdésekkel kell majd foglalkoznia hosszabb ideig úgy itthon, mint a külföldön — folytatta a miniszterelnök. — A kéthetenként tartandó nyári összejöveteleken a kormánynak módjában lesz, hogy a tárgyalások folyásáról és az esetleges eredményekről tájékoztassa a pártot. A pártértekezletről egyébként lapunk más helyén közlünk tudósítást. A miniszterelnök a magyar kormány meghívásáról a lausannei konferenciára