Magyar Hirlap, 1932. szeptember (42. évfolyam, 196-220. szám)

1932-09-08 / 202. szám

, 1932 szeptember 8. NÁDIHEGEDŰ I. A nevető ember jellegzetes macskabajusza, mely két végén tömötten kunkorodott, még kihívóbbá tette széles arcán terpeszkedő vigyorgását. Elő­ször kínosan feszengeni kezdtem, amint rám­nevetett s valami toalett-hibát sejtettem e provokáló derű mögött. Megnéztem a kala­pomat, hogy szórakozottságom a szalag­csokrot nem fordította-e előre, gyors mozdu­lattal rántottam egyet felfelé a nyakkendő­mön, lefelé a mellényemen, szóval hirtelen elvégeztem mindazt a körültekintést, mely meggyőzhetett róla: semmi olyan megszokot­tól feltűnően eltérőt nem szolgáltat a kül­sőm, hogy a nevetés bergsoni lélektana sze­rint az ismeretlen vigyorgó arcidegeit vonag­­lásra izgatnám. A villamos reggeli utasai között, ahol a ne­vető emberrel szembekerültem, az ellentét erejénél fogva még erősebben halott a torz jókedvnek ez a merev lárvája, mely pillanatra sem hullott le. Már elfordult tőlem a nevető ember tekintete, de még mindig nevetett, hangtalan, idegesítő nevetéssel. Talán utolsó mohikánja ez az ember azoknak a vidám teremtéseknek, akik a száműzött jókedv ide­jén nem engedik kiapadni lelkükben az op­timizmus forrását? Nem tudtam megállni, hogy egy kérdéssel közelébe ne férkőzzem az öntesl vigyorgás titkának. — Jó, akinek jókedve van — mondtam. Változatlan nevetéssel nézett rám és csüg­gedten felelte: — Arcidegzsábám van, így találkoztam Hugo Victor L'homme, qui rit-jével, az örök nevetésre torzított arcú Gwynplain-nel, a gondoktól ostromolt dél felé rohanó reggeli villamoson. . II. A névjegy " Ügyes-bajos dolgában keresett egy kishi­­vatalnok. Szerény, szinte riadozó ember, olyasféle típus, mint amilyen Csehov novel­láiban örökü­lt halhatatlan életre. Miután el­mondta az ő kis nagy ügyét, megígértem, hogy majd Levélben adok neki felvilágosí­tást. — A címem... — csetlett-botlott a nyelve ■— nem tetszik tudni... Névjegyet halászott ki a kopott redingot­­jából, melynek fekete színe legalább másfél­­évtized robotjában sáppadt zöldesre és szinte bocsánatot kérve, nyújtotta át. —­ Óh, kérem, nem felejtem el a nevét és címét, hiszen már volt szerencsém­ — udva­riaskodtam. Szinte meggörnyedt a szerénység egy éle­ten át viselt alázatos terhétől. — Akkor lesz olyan kegyes — bátorodott neki — visszaadni a névjegyem. Tetszik tudni, nincs már csak 2—­3 darab és olyan nehéz újat nyomatni. Talán nem is a szürke kis öreg, hanem 1932 adta le nálam és kapta vissza tőlem a vizitkártyáját. Várkonyi Titusz 908 pengő­s 69.880 pengőós berendezésért Szerdán délelőtt újabb árverés volt a Rá­kóczi út 19. szám alatt lévő automata­ bü­ffé­­ben, ahol a legutóbbi árverés eredmény­telen maradt, mert a hatvanezerpengős be­rendezésre a 4000 pengős kikiáltási ár két­harmad részéért sem akadt vevő. Most je­lentékenyen mérsékelték a kikiáltási árat. A vevők az egész berendezést és felszerelést 900 pengő 44 fillérért vették meg. Jellemző, hogy 110 alig használt Thonet-széket 67 pengőért, egy 800 pengős grammofonnal egybeépített dinamikus hangszóró-rádiót húsz pengőért vásárollak meg. fwninnsio­­lf a tengeri sót tartalmazó P­lavin- L­ifi lenyőfürdőbe fürössze. P­lavín kap-­lg ható patikában és drogériában. Újabb sterilizáló „miftíitt" fedeztek föl Bécsből jelentik. A sterilizálási ügy tisz­tázására Grácban és Bécsben megindult nyomozás során kedden éjjel újabb „műtő­­helyiséget“ találtak és kutattak ki. Ez Zer­­savil betonmunkás lakásában volt, ahol szin­tén nagymértékben űzték a sterilizációt, a műtétek száma azonban pillanatnyilag még nem állapítható meg. Állítólag naponként 30 operációt hajtottak végre. Ez a hely is Grossmann Rudolf író vezetése alatt állott. A műtőhelyiségek fő­ügynökei a következők voltak: Hartl, a szö­vetségi vasutak műhelyének kovácsa, egy bizonyos Knauer, akinek a felesége mint a Ranunssi-­é­e Freiheit und Befreiung című lap kiadója szerepelt, továbbá valami Rubik nevezetű ember. Grossmann villájában a rendőrség ter­jedelmes terhelő anyagot talált. Több le­vélből kitűnik, hogy a sterilizációk pénz­ügyeit intézte, sőt ő fizette ki a felhajtók provízióit is. Krenn mérnök elaista az év 24.000 dollárért Nem bszott az a Sajkirály leányában, pedig négymilló dollárt hagyott rá A néhány nap előtt elhunyt Mrs McCor­mick végrendeletének ügye egyre tovább bonyolódik. Mint a Magyar Hírlap szerdán már megírta, az olajkirály lánya, alig há­rom héttel halála előtt — augusztus 8-án — végrendeletet készített, amelyben vagyo­nának 5/11-ed részét Edwin Krenn-re, egy svájci építészre hagyta, akihez a milliomos­­nőt hosszú évek óta meleg barátság szálai fűzték. A család most egy régebbi végren­delet alapján meg akarja támadni Edith Rockefeller utolsó intézkedéseit, mert nem akarják a dollármilliókat az olajkirály leánya svájci barátjának kiszolgáltatni. Hosszú és izgalmas örökösödési perre van ilyenformán kilátás. Ami a legérdekesebb a dologban: Edwin Krenn nem sok pénzt fog látni az örökségből, akárhogyan is dönte­nek a bíróságok, mert Edith Rockefeller barátja szinte egy tál lencséért eladta mil­liós örökségét üzlettársának, Edward Dato­­nak. Az olajkirály leányának romantikus szerelme Mrs McCormick és Edwijs Krenn regénye több, mint húsz év előtt kezdődött Svájc­ban. Az olajkirály lánya kéjutazáson volt Európában és amikor az Alpeseket járta háromezer méter magasságban, egy roman­tikus kilátóhelyen véletlenül összetalálko­zott egy fiatalemberrel, Edwin Krennel, aki hiába próbált odahaza mint építész megküzdeni a nyomorral.. Hogy mi játszó­dott le azután Svájcban az olajkirály lánya és a fiatal építész között, azt senki sem tudhatja, tény azonban, hogy Edith Rocke­feller magával vitte Chicagóba újdonsült barátját, aki ott egyszerre a legnagyobb jó­lét közepébe csöppent. Kreamn mindezt Mrs McCormicknak köszönhette, amennyiben a milliomosnő svájci barátja számára hatal­mas vállalatot alapított: a Krenn & Date céget, amelynek legnagyobb üzlete az óriási McCormick-vagyon házainak és ingatlanai­nak a kezelése volt. Edwin Krenn és Edith Rockefeller barát­sága nem hidegült el az azóta eltelt húsz esztendő alatt sem és ennek a bizonysága Mrs McCormick most felbontott végrende­lete, amely igazán fejedelmi vagyonnal ajándékozta meg a svájci építészt. Ma az értékpapírok és ingatlanok példátlan ár­zuhanása után természetesen Mrs McCor­mick hagyatéka sem jelent olyan fantasz­tikus vagyont, mint még két év előtt is, azonban még mindig mintegy 15 millió dollárra becsülik a hozzáértők az olajkirály leányának hagyatékát, sőt az örökösök is 9 millió dollárt vallottak be a hagyatéki bíróság előtt, úgyhogy ezen az alapon Edwin Krennre, mintegy négymillió dollár örökség várna, ha a bíróság az augusztus 8-i végrendeletet mondaná ki érvényesnek. Négymillió dolláros örökség Négymillió dollár óriási összeg ma Ame­rikában, amikor igazán potom pénzen lehet összevásárolni jóformán mindent, így Edith Rockefeller régi barátja egyszeriben dúsgaz­dag emberré lépett volna elő, ha­­ komo­lyan hitt volna , abban, hogy barátnője bár­mit is láttat neki hagyatékából. Edwin Krenn, úgy látszik, nagyon pesz­­szimista lehetett, mert alig néhány nappal Mrs McCormick halála után szabályos adás­vételi szerződésben eladta minden jogát az örökséghez társának, Edward Dato-nak, aki potom évi 24.000 dollár járadék fizeté­sére kötelezte magát ezért. Évi 24.000 dol­lár igazán nem nagy pénz, amikor azért négymillió dollár tőkét kell odaadni. Így érthető Edwin Krenn keserűsége könnyelmű­sége fölött, kivált ha tekintetbe vesszük, hogy nagy­on könnyen lehetséges, hogy az örökség nem is 4 millió dollárt fog kitenni, hanem esetleg 7, vagy 8 millió dollárt, ha nem a hatóságoknak bejelentett értéket veszik alapul, hanem elfogadják a szak­értők 15—20 millió dolláros becslését. Ami a vagyon fennmaradó 7/12-ed részét illeti, Mrs McCormick idősebbik leánya kap egy­harmados fiatalabbik leánya egyhatodot, végül fia, akiről mindenki úgy tudta, hogy Edith Rockefeller dédelgetett kedvence, csupán Wir­ed részt örökölt. Haszonn­yak­ kom­munista vmm mm zsm iratot mit el a szegedi törvényszék Szegedről jelentik. Több mint egy hétig tartó tárgyalás után szerdán hirdetett ítéle­tet a szegedi törvényszék a monstre kommu­nista perben. A 28 vádlott közül csak hatot ítéltek el. Korom Mihályt, Gombkötő Pétert, Fontyik Pált és Gombkötő Dezsőt 3—3 hó­napi fogházzal, Komócsin Antalt 5 hónapi, Gera Sándor és Gladics József vádlottakat pedig 8—8 havi fogházzal büntették. Felmentette a bíróság dr Szepesi Imre orvost, Sebes László magántisztviselőt, Strausz Sándor és Szam­ek György egyetemi hallgatókat és még 14 vádlottat. Az ítélet megokolása szerint a bíróság egyáltalán nem állapította meg, hogy az Országos Ifjúsági Bizottság, melynek a vád­lottak tagjai voltak, tiltott alakulat lett volna és ott kommunista szervezkedést foly­tattak volna. A felmentett vádlottak terhére a bíróság semmiféle bűncselekményt nem állapított meg. A detektívek előtt tett be­ismerő vallomásokat, amelyeket a főtárgya­­láson visszavontak, nem fogadta el a tör­vényszék ítélet alapjául, mert a vádlottak ezeket a vallomásokat kényszer hatása alatt tették. Az elítélt vádlottakról megállapította a bíróság, hogy sejtszervezkedést folytattak. A bíróság elrendelte a felmentett vádlottak azonnali szabadlábra helyezését. Szabadon­­bocsátották azokat az elítélteket is, akik büntetésüket a vizsgálati fogsággal kitöl­tötték. Az angol St.­Leger Doncasterből jelentik. Az angol lóverseny­idény 5 klasszikus eseményének utolsó verseny­számát, a Saint Leger-t szerdán futották le. Eredmény: Saint Leger, 2000 méter, 5000 font. 1. Fiidaussi (lov. Fred Fox), 2 Dastor (Peary), 3. Silvermere (R. Dick). Indult 19 ló. Nyakhossz, 4 hossz. Tot, 20:1, 6:1, 33:1. iS SR. 1 \-M Wa‘W'h NI kiállítás I i IE * aE 'M li StE olcsó ela^^s a ® \a -«6^ ti K» H 'w óriási választék O UT ga nagy zsigmond BU­­ OR LftZARU.3 Csütörtök­ tMaeyar BBMtBSi&a TElEfOKSZÉBI­­­IBfl­ 01 IN­YK­ÁRKÉPZŐ l­lftFOLYftfflA Prasperitus KI míntht­ rcmten­ mus*j szamtra Kikeresztelkedett asszony csak akkor költsen egyházi házasságot, ha elvárt férje megmaradt zsidónak Előkelő társasági emberek kötöttek az éli múlt vasárnap házasságot, még­pedig nem­, csak az anyakönyvvezetőnél, hanem a temp­lomban is. Az esküvő fényes közönsége nem­ is sejtette, hogy milyen bonyodalmak előzték meg az esküvőt és milyen nehezen jutott el a fiatal pár addig, hogy katolikus templom­ban oltár elé léphetett. A menyasszony, aki előkelő budapesti nagyiparos és nagykeres­kedő leánya, korábban egy bécsi ember fe­lesége volt, akitől azonban elvált, visszatért szüleihez Budapestre és itt élt addig, míg volt legénye, aki keresztény családból származik, feleségül megkérte. A vőlegény családja csak abban az esetben egyezett bele a házasságba, ha a fiatalasszony a zsidó hitről áttér a római katolikus val­lásra. Az asszonyka ezt a feltételt vállalta és tanúival kéthetes időközökben kétszer egy­másután megjelent az illetékes rabbinátusi hivatalban, hogy a zsidó egyházból való ki­lépését bejelentse, a második jelentkezése előtt azonban visszafordult az ajtóból, mert attól tartott, hogy a keresztény hitre való át­térésének Budapesten híre terjed és ennek­ édesapja üzlete adná meg az árát. Ezért aztán a zsidó vallás elhagyásának más módjához kellett folyamodnia. Elvált férje révén megszerezte az osztrák állam­­polgárságot és miután Ausztriában elegendő, ha a közigazgatási hatóságnak ajánlott le­vélben jelentik be az egyházból való kilépést, ő is megírta a bécsi községtanácshoz szóló ajánlott levelét és a feladóvevénnyel igazolta az itteni illetékes plébános előtt, hogy a zsidó vallást elhagyta. A plébános ezt sza­bályszerű kijelentkezésnek vette és a hölgyet megkeresztelte. Ehhez hasonló eset még nem történt. A hölgy azt hitte, hogy a kikeresztelkedéssel minden akadályt elhárított új házassága út­­jából, de csalódott. Első házasságát ugyanis egyházilag is megkötötte és ebből származott a nehézség. A plébános közölte vele, hogy ha elvált férje értesülne az ő kikeresztelke­­déséről és maga is elhatározná a katolikus hitre való áttérést, akkor vőlegényével a katolikus egyház szertartása szerint házas­ságot nem köthetne. Ezért azt ajánlotta, fo­lyamodjék az illetékes püspökhöz, a konkrét esetben az esztergomi érsekhez, aki a folya­modvány nyomán ajánlott levélben értesíti a bécsi elvált férjet felesége áttéréséről és megkérdi, megmarad-e a zsidó hiten? Ha a levélre három napon belül nem jön válasz, vagy a válasz kedvező lesz, akkor az egy­házi házasságkötésnek nincs akadálya. A levél elment, válasz nem jött és így vasári nap meglehetett az esküvő. Valutaü­zerke­lésért elő- Alif fojtott a füstapitányságra Hajós Osztkár bankigazgatót A főkapitányság intellektuális osztályára szerdán délben előállították a Budapesti Hitel- és Jelzálogbank igazgatóját, H Hajós Oszkárt. A rendőrség valutaellenőrző cso­portja ugyanis többnapos megfigyelés után megállapította, hogy a Mérleg utca 4. számú házban lévő bankhelyiségben a bank, illetve a bank igazgatója valutaügyekkel foglal­kozik. Szerdán délben egy detektív vidéki föld­­birtokosnak öltözve megjelent a bankban és elmondotta, hogy vidékről jön és valutára lenne szüksége. Lehetőleg többezer dollárra. Hajós Oszkár igazgató nem sokkal később át is adott neki hétszáz dollárt azzal, hogy egyelőre csak ennyit tud szállítani, de többet is fog adni. A következő pillanatban a de­tektív felfedte inkognitóját, a hétszáz dollárt elkobozta és a bankigazgatót bevitte a fő­kapitányságra. Hajós Oszkárt szerdán délután kihallgat­ták a rendőrségen. Hajós elmondotta, hogy a valutát Stiller Mihály tőzsdeügynöktől kapta. A detektívek felkeresték Stiller Mi­hályt, aki beismerte, hogy tényleg ő adta el a dollárokat Hajósnak, de ő is csak kapta egy Stark Vilmos nevezetű ügynöktől és ő,­­csak mint közvetítő, szerepel az­ ügyben.

Next