Magyar Hirlap, 1933. február (43. évfolyam, 26-48. szám)
1933-02-01 / 26. szám
ív: -r . IPrmiR fOrraiR ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! Szerkesztőség W mc és kiadóhivatal Romaniaban I $£*§ §§£§ saga BSfflfe BPjffl arTOt Jffgr VI., Aradi ucca 10. szám. i Sóm iw ua. * *TT» 400 m, | Ilii BpEr m Wjk gUa SpSak Teleíón. 21-8-47. 23-6-86 és 10-6-06 esBHszujvaiuaban: I B||§ §§§ Égi Süll B VL Aradi ucca 10. Mám. I bénus cK. ■!, tn» 100«.______I Bpli ipL M relefón: 21-8-47.23-6-86 és 10-6-06 I Wm HmL&Mr 8 jLJjpk M Mg Utazási és fürdőiroda ♦ Matematika és élet Egyet nem lehet tagadni, őszinte, sőt könyörtelenül őszinte volt a pénzügyminiszter mai expozéja. Jobbfelől fagyos csönd hallgatta. Balfelé az elnök kénytelen volt mindig újból megszólaltatni a viharcsengőt. Az egységes párt nem nagyon tett eleget annak az ismételt, barátságos felszólításnak, hogy kísérje tapssal, helyesléssel a pénzügyminiszter beszédét. A fagyos csend érdeme, nem bűne a pénzügyminiszternek. Mert bizonyíték, hogy az expozé nem hallgatott el semmit, nem szépített semmit, őszintén, kíméletlenül tárt fel mindent. Ez a keserű és fanyar expozé még mindig rokonszenvesebb, mint az a másik pénzügyi politika, amelyet a népgyűléseken szokott hirdetni a nemzeti egység pártja. A keddi expozé mondatainál és fordulatainál mindig újból felmerült a kérdés: ki ellen foglal állást és kivel polemizál a pénzügyminiszter? Az ellenzékkel, vagy pedig a saját pártjának népgyűlési frazeológiájával és népgyűlési ígéreteivel? Mert a köztisztviselői illetmények újabb leszállítása csak egy kérdés a sok olyan közül, ahol a pénzügyminiszteri expozé nyílt ellentétbe került a népgyűlési ígéretekkel. A pénzügyminiszternek ma joga van, sőt kötelessége az, hogy népszerűtlen legyen, mondotta talán kissé más szavakkal Imrédy Béla. Ezt a kötelességet teljesítette. Ezt a jogot maradéktalanul igénybe vette. Pénzügyminiszteri beszédet mondott, nem népgyűlési beszédet. Ennyit igazán illik elismerni. De az már más kérdés: vájjon pozitív részeiben volt-e annyira pozitív a pénzügyminiszter expozéja, mint amilyen becsületesen kellemetlen volt a negatív részekben és a negatív tételekben? ★ Csak a termelés, a munka az élet tempójának felfelé lendülése hozhat javulást, hozhat reális költségvetési egyensúlyt... Ez is lehetett volna kiindulási pont, vezérmotívum és végakkord. A pénzügyminiszter elfogadta alapul a mai helyzetet, mint adott tényt. Holott ez a mai helyzet legalább néhány lényeges részletében politikai hibák, gazdasági tévedések következménye. Nem pedig szükségszerű fejleménye a dolgok menetének. A tévedések lefaragásával és kiküszöbölésével nem foglalkozott eléggé a pénzügyminiszteri expozé. És nem foglalkozott eléggé az élet tempójának felfelé lendítésével. Pedig csak az élet felfelé lendülése küzdheti le azt a gazdasági és pénzügyi passzívumot, melyet elismert, sőt hangsúlyozott az expozé. A jobboldal kínosan feszengve hallgatta az expozénak azt a negyedórás, vagy még hosszabb részét, amely minden szépítés nélkül sorolta fel a közvetett adók egy részének felemelését és néhány új indirekt adó bevezetését. Végül pedig kiderült, hogy az összes ilyen kellemetlen rendelkezések együtt 8 millió pengő bevételi többletet fognak jelenteni akkor, ha minden az előzetes számvetésekhez igazodik majd. De talán, sőt valószínűleg csak 4 millió pengő lesz gyakorlatilag ez a többlet, vagy ennyi sem ... Érdemes-e, szabad egyen bevételi többletért, amely a legkedvezőbb esetben egy százaléka és valószínűleg csak félszázaléka az állami kiadásoknak, bizonytalanságot, rossz hangulatot, fokozott nyomást kiváltani a gazdasági élet egy sor területén? A legkeserűbb Magenbitter még mindig hasznosabb a mai időkben, mint az a rózsaszín csipkepapírba csomagolt, túl édes, túl olcsó szaloncukor, amelyet a nemzeti egység tartja a népgyűléseken összegyűlt közönségnek oszt ki. De mégis nagy kérdés: érdemes-e akár a mai zord időkben esetleg 8, esetleg 4, esetleg 2 millió pengőért annyi irányban ennyi forgalmi akadályt állítani az amúgy is lankadt gazdasági élet elé? A számok tudományát kell összeegyeztetnie az igazi pénzügyminiszternek — az élet művészetével. Mert a számok rideg szavának meghallgatása nélkül hiába próbál új ütemet vinni valaki az életbe. Viszont a számok rideg szava egymagában nem hozhat megoldást és kibontakozást. Az élet erőinek felszabadítása és józan, szerencsés szabályozása nélkül. Könnyű megérteni a pénzügyminiszter idegenkedését a szép szavaktól, a lendületes ígéretektől, az optimista beállításoktól. Valószínűtlenül nagy a túltermelés ezekben az árucikkekben négy hónap óta. Talán az volt Imrédy Béla érzése: ma már az ígér legtöbbet, aki nem ígér semmit... Ilyen alapon szeretnénk hinni, hogy a fanyar és keserű expozénak volt egy másik része. Amelyet csak azért hallgatott el a pénzügyminiszter, mert ma igen rossz árfolyamuk van az ígéreteknek és a fogadkozásoknak. Ez jogos érzés. De a pénzügyminiszter kissé vagy túlságosan messze ment el az ilyen érzés követésénél. Ha ugyan itt az oka annak, ha beszédéből hiányzott minden optimista és szuggesztív lendület. Minden, ami hitet kelt, reményeket ébreszt, álomba merült energiákat mozgósít. Hét sovány esztendőt, száz bajt jósolni becsületes, korrekt eljárás. Mert nincs ennél hálátlanabb feladat. Amint sok szempontból helyes, ha a pénzügyminiszter a legrosszabb esetből indul ki és mindig, mindenben a legrosszabb lehetőségekkel számol. Tehát kiküszöböli a csalódások kockázatát számításaiból. De szabad volt-e a túlzott ígéretek divatja után ilyen túlzott őszinteséggel lelankasztani az amúgy is bágyadt, vérszegény gazdasági erőket? Szabad volt-e ennyi kellemetlen igazságot egymás mögé sorakoztatni, a pozitív jövő útjának pozitív kijelölése nélkül? Imrédy pénzügyminiszter a Házban bejelentette az adóemeléseket, az új adókat és a tisztviselői fizetések leszállítását A 33-as bizottság letárgyalta a kormány rendelet-tervezeteit Az ellenzék erélyesen állást foglal az adóemelésekkel és a tisztviselői fizetések csökkentésével szemben Bemutatója volt ma a tisztelt Háznak: az első délutáni ülés. Háromnegyed öt óra kezdtek szállingózni a képviselő urak, parlamenti tudósítók, párttitkárok s a folyosóknak az a meghatározhatatlan közönsége, amely minden vitát végighallgat, végigcigarettázik vagy diskurál a piros pamlagokon. De háromnegyed ötkor kellemetlen homály és borongás fogadta az érkezőket. A csillárok félárbócon, csak minden második körtével világítva s kint a szürkületbe vesző jeges Duna, másik partján a ki-kigyulladó budai ablakokkal. A büfében Festetich Sándor — nemrégen az érdektelen egységespárti csoport vezére — uzsonnázik egyedül s fizet is hamarosan, mert kedélytelen a hangulat itt is, a telefonfülkék nyitott ajtói sem erősítik a világosságot. Pontosan öt órakor megszólalnak az elnöki csengők. Még egy sor körte gyullad ki az ülésteremben és még egy, kicsit derül a kép, a padok is kezdenek megtelni, de a hangulat feszült és nyomott. Mert a délutáni ülések premierjén kívül a kormánynak is nagy bemutatkozó napja van: a régóta készülő és suttogó hírekkel beharangozott szanálási program vár elmondásra. Mindenki tudja, hogy egész sor új adó és régi adónak emelése várja már készen, nyomdában a hivatalos lap megjelenését s az ellenzéki folyosókon felháborodott elkeseredés, a kormánypárti oldalon hol néma, hol berzenkedő belenyugvás várja a pénzügyminiszteri bejelentést. Berregnek a csengők és lassan megtelnek az ülésterem sorai. Az elnök elparentálja a szerencsétlen Gábry képviselőt, a Ház feláll. A miniszteri bársonyszékekben: Gömbös, Imrédy, Lázár. Az elnök jelenti Hadik megválasztását: viharos éljenzés az ellenzéken. Bejön Bethlen István: viharos ellenéljenzés a kormánypárton. Az ellenzék tüntetése melegebb, a kormánypárté szervezettebb. Bethlen elmegy a miniszterek előtt s Gömbös feláll és kezet szorít vele. Még Fallavicini levele hangzik el az emelvényről — bizottsági tagságokról mond le —, azután a további elnöki bejelentések általános zsongásba vesznek. Imrédy pénzügyminiszter jelentkezik szólásra. Csend fogadja, a szorongás csendje, egy pillanatra. Aztán — de megint csak szinte egy pillanatra — kis vihar kerekedik, heves elővágásokkal az ellenzék részéről. — Jön a feketeleves — kiáltja Lázár Miklós. — Kilencvennyolcadik pont: mindenünket adóba — süvíti Malasits, de amilyen hirtelen kell, olyan hamar el is ül a vihar és a pénzügyminiszter beszélni kezd. Szárazon, korrekten, szenvedély és indulat nélkül. Költségvetési féléveket vet össze, röpködnek a milliók, a csendet kisebb morajlások szakítják meg, amint az újabb és újabb adókat, emelésekért, tisztiviselői fizetéscsökkentést jelenti be. Mert örökkévalóságnak látszó ideig csak új adók és új terhek és új áldozatok sorakoznak s mint a pöröly csapások érik a Házat. A kormánypárt nem tud helyeselni s ritkán csattan fel egy-két összeverődő tenyér, az ellenzék lesújtva és döbbenten figyel, csak időnként tör fel a tiltakozás. Negyedóra múlik negyedórára, hét óra lesz, mikor Imrédy befejezi és kissé kényszeredetten hangzó kormánypárti taps, de tömeges kormánypárti gratuláció után — Gömbös az első — a képviselőik kitódulnak a folyosóra. A szünetben nagy roham a büfé ellen, egy kormánypárti képviselőkkel zsúfolt asztal fején Gömbös eszik sietve valamit. Aztán még egy háromnegyed óra napirendi vitával. Peyer és Hunyady élesen, az ellenzéki padokból a pénzügyminiszteri expozé kitűzését kívánják, Tabódy és Erődy- Harrach ellenzik s ezzel vége az első délutáni ülésnek, amely jelentőségben és izgalomban nem maradt mögötte a délelőttieknek. Részletes tudósításunk az ülésről egyébként itt következik. Az ülés megnyitása Pontosan délután 5 órakor nyitotta meg Almásy László elnök a képviselőház első délutáni ülését szokatlanul népes padsorok és zsúfolt karzatok előtt. A kormány tagjai közül is igen sokan jelentek meg. Itt van Gömbös, Imrédy, a nap sztárja, Fabinyi, Kászár, majd később Keresztes-Fischer. Az elnök először Gálffy Dénest, a tragikus körülmények között elhunyt képviselőt parentálja el, amit az egész Ház állva hallgat végig, majd bejelenti, hogy a tornai kerület gróf Hadik Jánost választotta meg képviselőjévé. Viharos taps és éljenzés fogadja az elnöki bejelentést az ellenzék soraiban. — Éljen Hadiki — kiáltozzák a baloldalon. Ebben a pillanatban lép a terembe gróf Bethlen István, akit most válaszkép tüntetőleg a kormánypárt éljenez meg. Bethlen keresztülsiet a termen és gyorsan leül a Gömbös miniszterelnök mögötti padsorban. Almásy elnök még közli, hogy Hadik János levelet intézett hozzá, amelyben tudatja, hogy felsőházi tagságáról rövidesen le fog mondani Amíg Hadik ezt az összeférhetetlenséget meg nem szünteti, a házszabályok értelmében a Ház ülésein részt nem vehet. Különböző elnöki bejelentések következnek ezután, felolvassák az összeférhetetlenségi bizottságba kisorsolandó 40 képviselő nevét, majd Ötvös Lajos, az összeférhetetlenségi bizottság új helyettes elnöke teszi le az esküt. Most a közgazdasági és közlekedési, a külügyi és társadalompolitikai bizottságok elé-