Magyar Hirlap, 1933. február (43. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-11 / 34. szám

2 TS33 február 0­. fflPIAP TMKmmtmrumuHrm A spanyolnátha fra­n» Általában mindenfajta meghűléses megbetegedés legbátosabban leküzd­­hető az ezerszeresen bevált •Asgrah­am­tabletták eredeti „'dayer'-csoma­­golásra, a zöld sza-Minden szertárban alsóvárosban, ahol körü­lbelü­l tízezren laknak, talán egyetlen ember sem ma­radt épen. A kórházakban már nincs hely és a sebesülteket a középületekben próbálják elhelyezni. A világítás hiánya természetesen itt is rettenetesen érezteti hatását, mert súlyos operációkat kell végrehajtani villanyáram és rendes vilá­gítás nélkül. Napokig is eltarthat, amíg az összes áldozatok holttestét kiássák Neunkirchen városa olyan, mintha rommá lőtték volna. A világháború leg­­szörnyűbb pusztítása sem végezhetett volna többet, mint a százezer köbméte­res óriási gáztartály robbanása. Na­pokig is eltarthat, amíg valamennyi ál­dozatot kiássák a romok alól, mert egyes utcákban 8—10 méter magasan áll a kőhalmaz. Az alsóvárosban nem­csak azok pusztultak el, akik a házak­ban tartózkodtak, hanem azok is, akik a katasztrófa pillanatában az utcán jártak. A házak lakóit agyonnyomták a beomló falak, az uccákon tartózkodókat pedig megfojtotta az óriási légnyomás. A Saarvidék városaiból és falvaiból teherautomobilokon hozzák a ro­ntő­­csapatokat a katasztrófa színhelyére. A késő éjjeli órákban kis villanytelep fel­állításával próbálkoznak, hogy legalább a kórházak világítása biztosítható le­gyen. A francia katonai parancsnokság az összes környékbeli helyőrségeket fel­riasztotta és a mentési munkálatok irá­nyítását katonai csapatok veszik át. Januárban több mint egymillió pengővel csökkent a főváros adóbevétele Isonffy Lajos adóhivatali igazgató a köz­­igazgatási bizottság hétfői ülésén ismerteti előterjesztését a januári adóbevételek ered­ményéről. A beszámolóból kiderül, hogy már az év első hónapja is súlyos adóbevételi veszteséget hozott a fővárosnak, amennyi­ben januárban a városi adók 1,080.616 pen­gővel csökkentek. Az egész havi bevétel 4,176.405 pengő, volt. Közel ötven százalék­nál esett vissza az általános kereseti adó jövedelme, amely mindössze 151.862 pengőt eredményezett, vagyis 125.508 pengővel ke­vesebbet, mint az előző év januárjában. Nagymértékben csökkent az általános for­galmi adó is. Ebből az adónemből január­ban 530.341 pengő volt a főváros jöve­delme, 446.570 pengővel, tehát 45 százalék­­kal kevesebb, mint a múlt év januárjában Aránytalan a bevételi veszteség a városi vá­moknál. A januári vámbevétel mindössze 155.791 pengő volt, 346.649 pengővel, azaz­­közel 70 százalékkal kevesebb, mint a múlt év januárjában. A minisztertanács megállapította a 15 milliós közmunkákat A kormány tagjai pénteken délelőtt 9 óra­kor minisztertanácsra gyűltek össze, ame­lyen Gömbös Gyula miniszterelnök elnökölt. A minisztertanács Imrédy Béla pénzügy­miniszter előterjesztése alapján foglalkozott a transzferalapból beruházások céljaira fel­szabadítandó 15 millió pengő mikénti fel­­használásával és meghatározta azoknak a munkálatoknak a körét, amelyekre ez az összeg fordítandó lesz. E munkálatok meg­határozásánál a minisztertanács figyelemmel volt arra, hogy a megvalósítandó beruházá­sok a mezőgazdasági és ipari, valamint a városi és a falusi érdekeket egyaránt szol­gálják. Ezután a minisztertanács a külkereske­delmi hivatal szervezeti kérdéseit tárgyalta. Végül az egyes miniszterek a tárcájukkal kapcsolatos adminisztratív ügyekről tették meg előterjesztéseiket. A minisztertanács há­rom órakor véget ért. fk Mindenesetre kíváncsian várják úgy az ér­dekelt gazdasági körök, valamint a közvéle­mény is a felszabadult 15 millió pengős be­ruházás részletes ismertetését. ” o­f CJ r ■ A „Giornale d’Italia" éles támadása Herriot ellen az olasz-német-magyar titkos szövetségi szerződésről tett kijej­etései miatt Rómából jelentik. A Giornale d’Italia foglalkozik Herriot-nak a francia képviselő­ház külügyi bizottságában az állítólagos olasz—magyar és olasz— német titkos szerződésről tett kijelen­téseivel. Herriot arról beszélt, hogy e két szövetségi szerződés egybekapcsolásának lehetősége fenyeget, úgyhogy bizonyos fajta olasz­­német—magyar hármasszövetség jönne létre. A Giornale d’Italia hozzáteszi, hogy ilyen kacsákat már Steed is útnak eresztett s ezek sehol sem keltettek meglepetést. Ezzel szem­ben meglepő, ha olyan politikus, mint Herriot, ad hitelt efféle kitalálásoknak és ilyen sötét kísérletezések politikájának se­gédkezet ad. Ha ma Európában van katonai szövet­ségek politikája, azt Franciaország kö­rül kell keresni. Az európai rend megzavarásának egyetlen tényezője ebből a politikából ered. Hang­súlyozza továbbá a Giornale d’Italia, hogy Olaszország ellenzi a szövetségek politiká­­ját. Genfben a leszerelésért szállt síkra és m­a­gát is törölt már katonai kiadásaiból. (MTI.) Valótlan hír olasz repülőgépeknek Magyarországra történt szállításáról Párizsból jelentik. Az Echo de Paris állítólag teljesen hiteles forrásból a követ­kező értesülést közli: Olaszország Magyarországnak 12 Fiat­­gyártmányú 450 lóerős vadászrepülőgépet, valamint 20, ugyancsak Fiat-gyártmányú 650 lóerős felderítő repülőgépet szállított. A repülőgépek észrevétlenül hagyták el Olaszországot és észrevétlenül szállottak földre Magyarországon. Itt a repülőgépeket szétbontották és biztos helyre szállították. Az olasz pilóták vonaton tértek vissza ha­zájukba. A magyar kormány — írja a lap — jelen­leg a szombathelyi repülőtér rendbehozata­lán fáradozik, amely repülőtér a határ kö­zelében fekszik. Valószínű, hogy ennek a repülőtérnek a felhasználásával hozzák majd létre az olasz aviatikával való kapcso­latot. Mindezek a tények arra vallanak tent hozzá a lap­t, hogy Magyarország és Olaszország között fontos katonai megegye­zés áll fenn, amely főleg a két ország kö­zötti légügyi együttműködésről szól. Az itteni olasz nagykövet csütörtökön fölkereste Daladier miniszterelnököt. Az Ordre állítólag pontos értesülést szer­zett a megbeszélés tárgyáról. A lap szerint az olasz nagykövet súlyt helyezett azoknak a híreszteléseknek a megcáfolására, ame­lyek állítólagos olasz—magyar—német tit­kos támadó és védelmi egyezményről szól­nak és annyira mennek, hogy — 1932 augusztus 7-ében — még az aláírás napját is megjelölik. (MTI.) ♦ Illetékes helyen az Echo de Paris értesü­lését a leghatározottabban önkényes kitalá­lásnak minősítik. In memóriám írta: Ifj. HEGEDŰS SÁNDOR Ha Petőfi nevét hallom, mindig csodálatos örömet érzek, mint aki valami boldogító ér­zést kapott ajándékba — mely az ő varázs­latos nevéből sugárzik elé. Ha pedig esemé­nyeket, kis történeteket hallok az életéből, mindig azt hiszem, hogy valami drágalátos kincsnek jutottam birtokába. Ezeket összegyűjtöm, aztán közzéteszem, hadd legyen mindenkié. Multkorában hallottam beszélni róla öreg barátomtól, a kaszinóban, ő így adta elő az esetet: ... Úgy emlékszem, 1846-ban volt lenn Petőfi Gömörben, Bényén, ahol Tompa Mi­hály vendége volt. Bényétől nincs messze Sajó-Gömör, ahol akkor Szent-Iványi József vendégszerető háza állott. Tompa járatos volt Szent-Iványiéknál és ez alkalommal elhozta vendégét, Petőfit is. Mind a kettőjüket nagy szeretettel fogadták és fényes ebédet adtak tiszteletükre. Ebéd után az urak kártyázni ültek össze, amiért Petőfi rendkívül megharagudott és nemtetszésének hangos szóval is kifejezést adott: — Hogy lehet ott kártyázni, ahol egy Pe­tőfi van jeleni Szent-Iványi József a házigazda tapintatá­val simította el a dolgot, mikor így szólt Petőfihez: — Kedves Petőfi úr, engedjen meg, de ne­kem több vendégem van és azok így szeret­nek mulatni; de ha nem kedveli a kártyát, az istállóban három paripám áll és ha tet­szik, kilovagolhat a lovásszal, míg a többiek kártyáznak! Petőfi ki­­ lovagolt a lovász kíséretében, de a lovaglás nem sikerült, a ló ledobta Pe­tőfit a Sajó mellett. Aztán hazatérve a lovag­lásból, csendesen üldögélt a szobában, míg Tompával később átment Gortváre, a másik gömörmegyei faluba, egy másik nemesi kú­riába, látogatásra Adorján Boldizsárékhoz. ★ A kaszinóban fiatal koromban esténként biliárdozott egy kedves, finom öreg úr (a társaságban jól ismert Szabó Nándor édes­atyja), Szabó Ágoston kúriai tanácselnök, ő néha megtisztelt azzal, hogy felhívott egy egy játszma biliárdra. Szabó Ágoston ahhoz a nagy bírói karhoz tartozott, amely akkor európaszerte híres volt. Nárai Szabó Mik­lós, Karap Ferenc, Oberschall Adolf, Nagy Ödön és egy sor oly kiváló ember, hogy Anglia megirigyelhette tőlünk őket. Egy biliárdjátszma közben valahogyan Petőfire terelődött a beszéd és akkor a jó öreg Guszti bácsi azt mondta nekem: — Petőfit én jól ismertem. Szeretett is engem, aki a 48-as lázas napokban csak tizenhétéves ifjú voltam. Az emlékezetes március idusán Petőfi több helyen elsza­valta a „Talpra magyar!"-t és az egyik he­lyen az én vállaimra állva szavalta el. Ba­rátságát továbbra is megtartotta Irányom­ban, azonban egyszer nagyon megharagu­dott rám. A dolog úgy történt, hogy Károlyi grófnőhöz voltunk hivatalosak, valami jó tékolycélú mulatság előkészítésének meg­beszélésére. Abban az időben az elegancia a tükörfényesre fényesített csizmában csú­csosodott ki. A nevezett napon azonban csúnya sár volt. Az akkori szokás szerint, csizmánkat papirosba göngyöltük és a pa­­pirburkolatot spárgával kötöttük rá. A pa­pirt aztán levágtuk róla az előszobában. Én Petőfivel mentem fel a lépcsőn és­­ mellettem állt, mikor én gyanútlanul el*­vágtam a spárgát és a csizmát védő papír­­göngyöleg a földre esett. De erre Petőfi szörnyű haraggal támadt rám: — Szentségtörés ilyet tenni! Költeménybe csizmát csavarni! Akkor vettem észre, hogy az egyik­ papírlapon, melyet csizmámról levágtam, Petőfi verse volt. Sohasem bocsátotta meg ezt a véletlen bűnömet. * Jó nénémtől hallottam ezt: Pápán, Vály Ferenc házához sokat járt Petőfi, mert Jókai ott tanult és nővérénél, Jókay Eszternél, Vály Ferencnénél lakott. Volt a háznál egy kedves kis kutyás ,,Laker“-nek hívták. Ez, valahányszor Pe­­tőfi látogatóba jött, dühös ugatással rontott Petőfire. Jókai Eszter füttyentett a kutyá­nak és maga mellé rendelte: — Lakőr, gyere ide! Erre Petőfi szívére tette kezét és Igyt Szelt: — Bocsánat, nagytiszth­etsi asszonyom, ez nem Lakőr, hanem „Le coeur" (A szív). Jókai Eszter elnevette magát Az lehet Jue coeur“, de ez lakőr , mert a lak őre. A párizsi kávéházak és áruházak sztrájkja Párizsból jelentik. Csütörtökön délután a párizsi kávéházak és nagy áruházak zárva lesznek, tiltakozásul a pénzügyi tervezet őket érintő rendelkezései ellen. Szomba! A belügyminiszter nem vádolta Izgatással a sajtóot Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a Ház csütörtöki ülésén válaszolt Eckhardt Tibornak a gyűlésbeliltási rendelet ügyében elhangzott felszólalására. A belügyminiszter az Izgatásokkal kapcsolatban a sajtóra is hivatkozott és ezt úgy értelmezték, mintha a belügyminiszter azt mondotta volna, hogy sajtó izgat. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter pénteken délelőtt nyilatkozott csütörtöki fel­szólalásával kapcsolatosan és kijelentette, hogy félreértették szavait, mert ő nem azt mondotta, hogy a sajtó izgat, hanem a sajtó­ból meg lehet állapítani, hogy az utóbbi időben tartott gyűléseken milyen izgatások folytak. Laskay Dénes kiadatása Bécsből jelentik. A Neue Freie Presse esti­­lapjának jelentése szerint Laskay Dénes ki­adatása küszöbön ált. Laskay néhány nap­pal ezelőtt történt letartóztatása óta a tarto­mányi törvényszék fogházában ül. A Presse szerint úgy Magyarország, mint Svájc kiada­tási kérelemmel fordult az osztrák hatósá­gokhoz. Hogy a kettő közül melyiknek adja ki Ausztria Laskay Dénest, arról a lap nem ír. Építőiparosok gyűlése a telepítések ügyében Építészek és építőipari érdekeltek gyűlést tartottak pénteken délután a Kispipa-vendéglő­ben. A gyűlés tárgya az volt, hogy megbeszél­jék a módozatokat, hogyan lehetne kivívni, hogy a városszéli telepítés munkálatait az arra legjobban rászoruló építészek kapják meg Szentkirályi Gyula építész megnyitóbeszéde után Pál L. Leó építész és építőmester hosszabb beszédben kifejtette, hogy a főváros XIII. ügy­osztálya olyan versenytárgyalási hirdetményt írt ki a városszéli telepítések ügyében, amely egyáltalában nem felel meg sem a szakmabeli, sem a szociális követelményeknek. Az a véle­ménye, hogy ilyen versenytárgyalás alapján a munkálatokat nem azok az építészek fogják megkapni, akik a legsúlyosabb helyzetben van­nak, tehát a munkára a legjobban rászorultak. Azt indítványozta, hogy az építészek és építő­ipari érdekeltek tömörüljenek blokkba és fel­­lebbezzék meg ezt a versenytárgyalási hirdet­­ményt. Felkérte kollégáit arra, hogy járuljanak hozzá adatokkal a fellebbező memorandumhoz, amit haladéktalanul meg fognak szerkeszteni. Nemecz József és Ehrlich János mérnök fel­­szólalása után a gyűlés elfogadta Pál L. Leó indítványát és a memorandum elkészítését épí­tészekből, mérnökökből, építő- és kőműves­­mesterekből, valamint egyéb építőiparosokból álló bizottságra bízta. A memorandumot kül­­döttség fogja eljuttatni a miniszterelnökhöz, a belügy- és kereskedelmi miniszterekhez, vala­mint a főpolgármesterhez.

Next