Magyar Hirlap, 1934. február (44. évfolyam, 25-47. szám)
1934-02-01 / 25. szám
2 1934 február. lamentáris rendszer és veszélyben forog az ország sorsa is... A hivatalos francia festés legnagyobb neve, a ma már 85 éves Albert Iresnard előbb kissé „egyéni“ szempontokat vetett fel. Ott a baj, hogy a tapasztalatlan fiatalok elrontanak mindent. És baj az is, hogy a tapasztalt, hasznos emberek akkor halnak meg, amikor éppen értékesíteni tudnák tapasztalataikat. Doumergue volt köztársasági elnök lett volna legalkalmasabb a kormányalakításra. Az ő korában még nem szabad visszavonulni a kis Tournefeuille faluba. (Doumergue tizennégy évvel fiatalabb, mint Besnard.) Majd így folytatta az öregúr: — Hisgye el, azért olyan nyugtalan aközvélemény, mert könnyelműen bántak a pénzzel. Minden irányban túl sokat költöttünk és elkésve kezdtünk csak takarékoskodni... Ez is fontos szempont Franciaországban. És mit mond egy egész gondolkodása szerint balfelé orientált nagy orvostudós, a párizsi orvosi fakultás tiszteletbeli, örökös dékánja, Roger? — Rendkívül rossz a hangulat a közvéleményben. Senki nem érti, miért kell az ilyen szép és gazdag országot ennyire rosszul kormányozni? Egyes barátaim azt jósolják: szélsőjobb fordulatnak kell következnie. Más barátaim szélsőbal fordulatot tartanak valószínűnek. Mert a jelenlegi alkotmány elvesztette hitelét. Én is felszedtem a követemét akkor, amikor megszületett a harmadik köztársaság és segítettem barrikádokat építeni... De egy gondolat vagy fejlődésképes vagy meghal. A köztársasági alkotmány nem tudott fejlődni és így most haldoklik. A megoldást abban látja Roger professzor, aki 63 év előtt már részt vett a barrikádok építésében, hogy az igazi értékek számára kell biztosítani a helyek kétharmadát a szenátusban és a kamarából a szenátusba kell áthelyezni a politika súlypontját. És mi lesz akkor a kamara szerepe? Erre a kérdésre így válaszolt ironikusan az öreg orvostudós: — Oh, a kamarára azért szükség van. Nagyon hasznos az, ha a parlament egyik háza sok ostobaságot követ el, mert ez emeli a parlament másik házának tekintélyét ... A komoly felelet szerint pedig: — Legyen sokkal kevesebb képviselő és fizessék őket sokkal jobban, mert jelenlegi fizetésük nem áll arányban súlyos felelősségükkel. Akkor nem fogják többé mellékfoglalkozásnak és kereseti lehetőségnek tekinteni a mandátumot a képviselők. Ebből a nyilatkozatból is az tűnik ki, hogy súlyos fokot ért el Franciaországban a malaise: az a rossz hangulat, amelyből a hirtelen forradalmak, vagy az éles rendszerváltozások szoktak következni. Rádión mutatkozik be Daladier Szombaton vagy vasárnap rádióbeszédben fogja törekvéseit kifejteni Daladier a közvélemény előtt és csak kedden mutatkozik be a kamarának. Előbb a közvélemény, azután a kamara: ez nagyújítás a francia politikában. De a rádió felhasználása egymagában még nem teheti a közvélemény kormányává Daladier kabinetjét. Miért kellettek ide olyan elhasznált, súlytalan nevek, mint Queuille vagy Paganon? Akikről senki sem tudja, hányadszor miniszterek? És senki nem tudja azt sem: miért lettek először miniszterek? Miért kellett az államtitkárokkal együtt 25 név, mikor a nyolcak kormányát várta a közvélemény? Daladier tiszta egyéniségét, nagy tehetségét, kemény akaratát ismeri és elismeri az egész közvélemény. De miért ingott meg ez a kemény akarat már az első lépésnél? Miért érezte Daladier a parlamentáris rendszer megsértésének azokat az eszközöket, amelyek szükségesekké váltak már a parlamentáris rendszer megmentésére? Kár volt ilyen nagy erkölcsi tekintélyt, ilyen erős és elhasználatlan tehetséget egy félmegoldás szolgálatába állítani A helyes utat, a szükséges módszereket alighanem tisztább szemmel látták a neoszocialista vezérek, mint Daladier. M, ÉLET MEGY TOVÁBB Irta: KHUT HAMSUN Fordította: G. BEKE MARGIT És az asszonyka elhitte, kész örömest. August megnyerte a bizalmát, hiszen szülőfaluja nyelvén szólt hozzá, anyanyelvén, ha vele beszélt, nem kellett ügyelni magára, már ez is áldás volt. — Csuda vigye. Miért kellett leesni annak a fiúnak ! — mondja August. — Ugye, borzasztó! És képzeld, az uram nem is félti, azt mondja, csak fájni fog csúnyán, ha el kell törni újra a csontot, amelyik már kezdett öszszenőni, de nem marad sánta, se béna. Különben ezt Rase is mondta. — A lábtörés manapság már igazán semmi. — Hát jó, August, most már nem akarlak tovább tartóztatni, csak éppen el akartam mondani, hogy történt minden. Jó veled beszélgetni. — Szívesen hazakísérném most kegyelmedet, de nem vagyok ahhoz öltözve, így nem mehetek. — Dehogy is, August, eszedbe ne jusson. Hazamegyek én egyedül. Világos van, mit akarsz. De mire August visszakerül a munkahelyére, hát a tatárnak hűlt helyét találja. Bizony, kihasználta a jó alkalmat, megszökött a hátsó ajtón. — Hogy az ördög... — káromkodik August. — Hová a csudába szökött?— Kiment a hálóhoz. Hívhatja most már az ördögöt. Alexander elment a dolga után, üthette bottal a nyomát. Annak is megvolt a maga gondja. Kiemelni azt a rengeteg lazacot, megtisztogatni a hálót hínártól, medúzáktól és kivetni újra. Kikészíteni a halat, sózni, hasítani, füstölni, sőt a ládákat kitakarítani, hogy a következő szállítmány mehessen a hajóra. Nem csoda, ha ennyi vesződség után egy kis örömre vágyik és találkozni akar a nagymamával. Lenn volt ő is a kikötőben, Alexander látta a szeretőjét a sok nép között, fiatalabb, kedvesebb, mint akármelyik, titokban egyszer rá is pillantott és elpirult. Senki se tudott olyan szépen elpirulni, mint ő. Eszem azt a meleg vérét. Déltájban felviszi a lazacot a portára és ott öszszetalálkoznak. Minden rendben volna, tüzet raknak, hozzákészülnek a füstöléshez. Az ajtó persze nyitva van megint és az asszony aggódik, de azért tűri, hogy bevonszolja a rekeszbe. Sötét van ott és néma csönd. — Oh, Istenem... Ottó... De valami még sincs rendben. Az egész ház lenn volt ma a kikötőben, még Júlia is. Ez a nap nem egészen olyan, mint a többi, a konzult is megzavarták a munkájában, most már mindjárt dél lesz, nem érdemes visszamenni, ő is hazajött a többiekkel a kastélyba. Ez is kivételes. A szerelmeseknek éppen csak a legszükségesebbre van idejük, máris nyílik az ajtó odakinn, a padló recseg. — Csak engem szidj — súgja Alexander. És a nagymama egyszeriben elkezd szitkozódni. Bizony, a boltos Teodor felesége még nem felejtette el leánykori nyelvét, most jó hasznát veszi. Az arca nem tudja lehazudni, hogy valami kellemes dolog történt vele éppen az imént, de átkozódik csúnyán, kilép a világosságra és onnan kiáltja hátra a legénynek: — Velem ne szemtelenkedj, hallod, egy ilyen jöttment, egy ilyen taknyos akar engem tanítani. — Ejnye, de csúnya szája van kegyelmednek — feleli Alexander, ő is mérges, de még mennyire, egyszerűen faképnél hagyja őt is, meg a konzult, már kinn van az udvaron. — Mi a baj, anyám? — kérdi Gordon Tidemand. — Hogy mi baj?! Nekem magyarázza, hogy kell a rőzsét locsolni, de majd megtanítom én, azt a taknyos mindenit! — Júlia szeretné, ha benéznél hozzá egy percre — mondja a konzul és kisiet. * Másnap reggel Alexander megint ott van a garázsban. Szófián és komor. Tizenegy órakor kapja a kabátját és azt mondja: — Mingyárt visszajövök. August ráförmed: — Maradj nyugodtan már egyszer. Benőhetett volna már a fejed lágya. De a tatár egyenest a konzuli irodának tart. A mindenit, hát ennek meg miben fő a feje? Hallatlan, vakmerősége nem ismer határt. Mit tudja a konzul, hogy ők egyszerűen komédiáztak tegnap a nagymamával. Nem is akarja tudni, fölötte áll minden gyanúsításnak, kémkedésnek. De Alexander egyszerűen nem tűri, hogy őt leszidják, nem hajlandó semmit zsebrevágni, most már hiába is próbálnák engesztelni. Kopogtat és belép. Mindenes ilyenkor szépen lerakja a sapkáját az ajtóban, de neki esze ágában sincs, dühében észre se veszi, hogy kezében tartja a sapkáját, mingyárt beszélni kezd. Be se várja, míg a főnök int, hogy lehet. — Azért jöttem — kezdi —, mert nem akarom leszidatni magam a kegyelmed füle hallatára többet. — Miről van szó? — kérdi a főnök, összevont szemöldökkel, szeretné megérteni, de hiába spánkodik. — Miről beszélsz? — Úgy, mint tegnap is, hiszen hallhatta kegyelmed. — Hja úgy — bólint a főnök —, ugyan kérlek, ez csak nem nagy eset. — Akkor inkább elmegyek — folytatja Alexander, úgy, ahogy előre kifundálta, még reggel odaát a garázsban. — Bolond beszéd — mormogja a főnök. De Alexander nagyon zokon vette a sértést, menni akar. — Bizony inkább elutazom, akkor legalább nem kell sértéseket zsebrevágni. Képes feltenni a sapkát a fejére, még az ajtón belül. Bezzeg, Mindenes sohase vetemedett ilyen vakmerőségre. Igazán angyali türelme van a főnökének, hogy nem csenget, nem hív segítséget a boltból, nem dobatja ki a tatárt. Sőt ellenkezőleg, elnézően mosolyog és azt kérdi: — Olyan nagy eset volt, igazán? Nem értem. — De bizony! — horkan fel Alexander. •— Ilyen csekélység miatt csak nem megy el? — Már miért ne, szeretném tudni?! A főnök mérlegeli a dolgot, látszólag véletlenül belepillant a terjedelmes lazac-számlába és azt mondja: — Mondhatom, kellemetlen, hogy itt akarsz hagyni bennünket, most, amikor olyan szépen fellendült az üzlet. Nem is tudom, hogy segítek magamon. Alexander is gondolkodik. Talán kockázatos még tovább feszíteni az íjat. Egy hajszálnyival szeli.« debben kérdi: *— Tán bizony kegyelmed zsebrevágná, ha jöttment taknyosnak neveznék, holmi kis nézeteltérés miatt? — Nem, de nem is arról van szó — feleli a főnök. — Fogalmam sincs, mi oka lehetett, sose hallottam tőle ilyen szavakat. Biztosan megharagudott, amiért tanítani akarod. Évtizedek óta maga végzi ezt a munkát, ne felejtsd el, már apám idejében is ő csinálta. ...........................* CFolytatjuk 14* ge HIPS in Már több, mint 24 órája van hivatalában az új miniszterelnök és még mindig szabadlábon sétál Donnaure képviselő, aki fölényes és arcátlan cinizmussal beszél arról: száz politikust és újságírót vesztegetett meg Stavisky pénzéből. Engem nem mernek bántani, közölte a sajtóval Bonnaure és idáig valóban nem merték bántani. Parlez-moi d'autre chose, mondja a népszerű párizsi kuplé szerint a finom nő a heves fiatalembernek. Beszéljen velem másról, ne kívánja éppen azt... A híres kuplé híres refrénjét dúdolja ez a percenként ellenszenvesebb Bonnaure, ahányszor az újságírók érdeklődnek a zsebében őrzött 100 név iránt. És itt nem volna baj Miért ne válaszoljon Lucien Boyer népszerű dalával kellemetlen kérdésekre az újságíróknak Bonnaure? Az viszont baj, hogy a látszat szerint idáig a vizsgálóbírónak is csak a Boyer-dal refrénjét dúdolja el ez a hirtelen nevezetessé vált államférfi, és a névsort — más valakinek súgta fülébe. Olyan valakinek, aki még mindig védeni tudja őt a komoly kellemetlenségek elől. Vagy itt van Pressard párizsi fő-* ügyész, Chautemps kényelmetlen sógora. így kényelmetlen elnöki osztály-* vezetője is volt a lemondott miniszter*elnöknek. És egy kényelmetlen fivére. Sőt neki magának egy kényelmetlen jogi képviselete. A legkényelmetlenebb mégis a sógor, aki érdemben talán nem hibás, de formailag mindenesetre felelős azért, ha Stavisky nem kevesebb, mint 17 halasztást kaphatott egy 1926-os csalási ügyének tárgyalására. Pedig az 500 vagy 700 milliós újabb csalásra nem kerülhetett volna sor többé, ha idejekorán tárgyalják le ezt a régebbi ügyet. Pressard felfüggesztése szerdán estig még mindig késett. Mintha Daladier nem látná, hogy bizonyos intézkedéseknek csak akkor van teljes erejük, ha huszonnégy órán belül történnek meg. Mert így a „király rikkancsai“ kinn lesznek Párizs utcáin kedd délután is, a Daladier programbeszéde alatt. Közjóléti bizottság felé A francia polgári baloldal egyik legjobb feje, Pierre Forgeot már néhány hónap előtt azt jósolta: a nehézségeket csak a comité du salut public oldhatja meg. Egy négy vagy öt tagból, a baloldal és a jobboldal legértékesebb vezéreiből összetett direktórium, amelynek kivételes jogokat ad a parlament, de azért állandóan ellenőrzi a kivételes jogok gyakorlásának módját A neoszocialisták most a holnap programjává tették ezt a nemrég még elméleti követelést Marquez, aki pedig sok próbát kiállt szocialista politikus, már levonta a konzekvenciát a bátor Daladier bátortalan félmegoldásából. Minél előbb kell helyettesíteni a kormányt a comité du salut public sokkal szőkébb, de sokkal hatalmasabb testületével... A kamara ruházza át jogainak egy részét egy, vagy két évig a teljes ellenőrzés biztosítása mellett az ilyen közjóléti bizottságra, másként megtörténhetnek, hogy minden jogát és nem csupán a jogok egy* részét veszti el a kamara. Hosszú időre, nem csupán egy-két évre. A baloldal és a jobboldal vezéreiből összeállított comité du salut public valójában nem volna szerencsétlenség, ha a kamara által felállított keretek közt, a kamara szoros ellenőrzése alatt végezné feladatait. Mert arra most már csak mint szerencsére, de nem mint valószínűségre lehet számítani, hogy a Daladierkormány jelenlegi összetétele mellett is visszaállíthatja Franciaország gazdasági és politikai egyensúlyát. Aki mer, az nyer... Daladier az első lépés megtételénél nem mert eleget és rövidlejáratú, kis előnyökért áldozott fel nagy lehetőségeket. Feleky Géza — Kezdődő érelmeszesedésnél a természetes „Ferenc József“ keserűvíz úgy az alhasi pangást, mint a renyhe emésztést megszünteti és a magas vérnyomást leszállítja. A gyakorlati orvostudomány vezérei a Ferenc József vizet azért becsülik olyan nagyra, mert ez gyorsan és enyhe módon szabályozza a szervezetre annyira fontos gyomor- és bélműködést. Csütörtök