Magyar Hirlap, 1934. március (44. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-01 / 48. szám
^ »Owiatr IQ —*** ELŐFIZETÉSI ÁRAK: AB Szerkesztőség maoyakokszagok: tflgpWés kiadóhivatali hóra 2.80. % ton Open*«. H jHnf VT«, Aradi ucca 10. szám. romániában: BPI ISI ill *£«$§ Ef&| B Tglk H§§8 IjggJk Telelom 21-8-47, 23-6-86 és 10-6-06 i to« no i«t •), tm «0 ml mbH Bffgg mW? B lgj|á jajjra JUGOSZLÁVIÁBAN'. Br H | Bb&L Jbw Ulf mBL JUs A89| | Utazási és fürdőiroda I | Uis • dinár. % «VN nomil Hj§ K 9H §||f M VL, Aradi ucca 10. szám. TSTITS.®«. JL JmbJsLJll^L JKjQL I retem.: ii*ft8 Mii.iwi PDAPKn93oÍARnPn^sŐTÖRTÖ^T!sro!KP«r6?D»FR!EDMflNN^RNő"^^^^XUV^VFÖLYA^^^S ROSSZ ÖRÖKSÉG Hát most tehet kiki a vérmérséklete szerint. Gyönyörködhet vagy vállat vonhat, még káromkodhat is, vagy próbálhatja az autonómiát gúnyosan lemosolyogni, mert bizony megtörtént, hogy a főváros egyik kerületében a tisztviselő urak maguknak utaltatták ki a szegények ínséges pénzét karácsonyi különsegélynek s a majdnem legmagasabb polcon ülő úr, akinek feladata az ellenőrzés lett volna, maga is jó mélyen belenyúlt a sovány tarisznyába s az elöljáró pedig valami érthetetlen gyengeségből, mintegy megbűvölve, aláírta a kiutaló cédulákat, bár magának nem vett belőle. Bizony megesett s ezt már sem megszépíteni, sem eltitkolni nem lehet, magyarázni legfeljebb, ami meg nem történtté már nem teszi ugyan, de mégis, mert közügy s nagyon is közérdek: megérdemli a bonckés munkáját. S annyit mindjárt a legelején meg kell engedni, hogy az effajta szabálytalanságot s általában a közpénzeknek ilyen kezelését nem a nyolcadik kerület megtévedt tisztviselői találták ki. Ez persze semmikép sem szolgálhat mentségükre, még csak tettük enyhítésére sem, csak válaszul azoknak, akik a panamát, visszaélést, hűtlen sáfárkodást egyetlen vagy egy bizonyos politikai rendszer bűnévé próbálják bélyegezni. Panamák minden korban és minden politikai rendszerben akadtak s minden országban is. Nem akad fehér folt sem a történelemben, sem a térképen — s ha akad, csak azért akad, mert ott még nem járt vakmerő utazó megfelelő felszereléssel, vagy mert a terület — térben, időben — még szűz a pénztől, az emberi haladás e gazdasági találmányától. De ahol és amióta emberek más emberek javával gazdálkodnak, mások jószágára ügyelnek, ott és mindig előfordultak hasonló esetek. Nálunk pedig különösen van módjuk a tévedt férfiaknak elődökre hivatkozni. Ez sem ment, ez sem enyhít, de igaz. A baktériumot, amely agyukba férkőzött s ott ezt a visszás gondolatot, hogy tudniillik a szegények segélyén meg lehet takarítani és a megtakarításból tisztviselői segélyt nyújtani, felkeltette .— ezt a csirát valóban örökölték. Akár nevén nevezzük az intézményt, akár nem, mindenki emlékezni fog a roppant botrányra, amelyet most kár volna gombolyagként visszagöngyölíteni — amely a titokban kiosztott segélyek lavinájával borította el a közéletet. Ortopéd cipőkre a megnyomorodott szegényeknek nem tellett mindig — de tellett virágkakétákra és arany cigarettaszelencékre; a táppénz körül bizonyára nem egy elkeseredett és késhegyig menő vita folyt, fillérekért; de bezzeg nem folyt a cilinderekről és csíkos nadrágokról, amelyekben a nyomor hivatalának tisztviselői kellett, hogy feszítsenek. Évekig folyt ez így s tudott róla mindenki, aki közel volt, vagy tájékozott volt, vagy egyszerűen csak nem akarta behúnyni a szemét. Tudott róla mindenki, mert hiszen éppen úgy, mint most a bűnbe esett elöljáróságon, a mellőzött kartársak irigy suttogása nem hagyta szunnyadni a sötétbe kívánkozó botránymagot. És mégis: nem hónapokig, de esztendőkig tartott, amíg a vizsgálat megindult s addig érthetetlen tekintélyokokból, egy rosszul értelmezett nyugalom érdekében visszaszorítottak minden, támadást, amely a visszaélés csatakiáltásával indult rohamra a népjólétinek nevezett bástya ellen. Éjfélig tartó interpellációs ostrom a képviselőházban A leleplezett vámeltitkolások és vámcsalások ügyében szigorú vizsgálatot ígért Imrédy Béla pénzügyminiszter A képviselőház szerdán folytatta a fővárosi törvényjavaslat vitáját, de nem sokkal haladt előre, mert mindössze egy szónok beszélt, a kormánypárti Berki Gyula. A többi szónokra már nem került a sor, mert a Ház hat órakor áttért az interpellációk meghallgatására. Előzőleg ismét napirendi vita volt, amelynek során a kereszténypárt újólag tiltakozott a szovjettel kötött diplomáciai egyezmény ellen. Tizennyolc interpellációt jegyeztek be, de nem került sor valamennyinek az elmondására. Többen elhalasztották interpellációjukat, így Magyar Pál is, aki az ülés folyamán behatóan tanácskozott Imrédy Béla pénzügyminiszterrel és az elhalasztás nyilván ezzel a megbeszéléssel állt összefüggésben. Az interpellációknak jórészét azonban mégis elmondták, úgyhogy éjfél felé haladt már mi óra mutatója, amikor a szerdai ülés véget ért. A fővárosi javaslat vitája Almásy László elnök délután 5 órakor nyitotta meg a képviselőház szerdai ülését, amelyen folytatták a fővárosi törvényjavaslat vitáját. Berki Gyula, az első felszólaló azzal kezdi, hogy nem lehet a mai állapotot öszszehasonlítani az 1872-es helyzettel, ma már annyira összekeveredett az autonómia hatásköre az államéval, hogy nagyon nehéz szétválasztani őket. Nem érti az ellenzéket, amely idáig mindig a takarékosságot, a költségvetés redukálását követelte. A főváros 300 millió árú mezőgazdasági cikket fogyaszt egy évben és ezt 25 százalék fogyasztási adó, kövezetvám, illeték terheli. Ezt le kellene szállítani. Malasits Géza: De hiszen ez a belügyminisztertől függ, miért nem szállítja le a belügyminiszter a fogyasztási adót? Kabók Lajos: Mindig hiába kértük azt! Berki Gyula: Nem akarja az üzemek kérdésében ellenzéki vezérek régi felszólalásait idézni. Tiszta helyzetet kell teremteni a közüzemi kérdésben. Olcsóbb villanyt és gázt kell adni a közönségnek. Úogy ő, mint pártja osztja Rassay nézetét, mert a parlamentarizmus híve és a diktatúra ellensége, de a javaslatban nem látja az autonómia megsemmisítését. Ezt a javaslatot a sorozatos belügyi reformjavaslatok egy láncszemének látja. Sürgeti a másodfokú közigazgatás reformját, valamint a megyei, községi, járási törvényhatóságok reformját. A javaslatot elfogadja, mivel annak sem diktatórikus, sem különleges politikai céljai nincsenek. Almásy László elnök ezután javasolja, hogy a vitát csütörtökön délután 5 órakor folytassák. Napirendi vita Petrovácz Gyulát, az első felszólalót megdöbbenti az a kommüniké, amely egy kémszervezet leleplezését jelenti be, általánosan gyanúsítva az abban való részvétellel a társadalom minden rétegét. Ezt a sajtófőnök úr balfogásai közé sorolja, amelyek közé sorolja az orosz szovjet elismerését bejelentő kommünikét. Oroszországban tombol az istenellenes propaganda. Malasits Géza: Németországban már állítják a bálványszobrokat. Ezt Hitler is megteszi. Petrovácz Gyula? Méltóztassék felszólalni, akkor is alá fogjuk írni. Tiltakozik az istenellenes orosz propaganda-központ ellen. Pekár Gyula, az egységes párt kimagasló tagja cikket írt pár hónaappal ezelőtt az ellen, hogy egyes államok nem átallanak megegyezést kötni a szovjettel s ezzel cinkosai lesznek az istentelen, hóhér államnak. (Óriási derültség.) Malasits Géza: Azóta Ankarában járt s hallgatta az Internacionálét Sándor István a napirendi javaslatot, elfogadja. Tiltakozik az ellen, hogy minden jogalap nélkül egyeseket eltiltsanak attól, hogy csemegepaprikát termeljenek. Paprika-fináncok fognak szaglászni paprikatermelők után. Rakovszky Tibor: Paprika-élharcosok! Klein Antal ugyancsak elfogadja a napirendi javaslatot. A gazdavédelmi rendelet némi javulást jelent, ellenben nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Sokkal radikálisabb intézkedésre van szükség, amint azt Bethlen István is kifejtette. A közfelügyeleti bizottságok a főispánoktól függnek s így nem is végezhetik munkájukat pártpolitikamentesen. Azt is megállapítja, hogy az úgynevezett zsidó nagytőkés hitelezők sokkal humánusabban bánnak a gazdaadósokkal, mint az állam által támogatott altruista intézetek. Az interpellációk A napirendi javaslatot ezután elfogadták. Interpellációkra adott írásbeli válaszokat vettek tudomásul s ezután áttértek a szóbeli interpellációkra. Báró Inkey Pál interpellációjában azt kérte, hogy a bevalláson alapuló személyi adóknál az adóalap megállapítása lelkiismeretes és komoly nyomozás alapján történjék. A büntetőszankciók szigorú alkalmazását sürgeti. Imrédy Béla pénzügyminiszter válaszában kijelenti, hogy a nyomozómunkát új szabályokkal kellene kodifikálni. Ezirántban már történtek is kezdeményező lépések, amennyiben könyvszakértőket alkalmaztak. Gondosan figyelni fog azonban arra, hogy zaklatás esete ne forogjon fenn. Utasítani fogja a pénzügyi hatóságokat a büntetőszankciók legszigorúbb alkalmazására. Báró Inkey Pál viszonválasza után a Ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. A szovjet szerződés Fábián Béla az orosz szovjet elismerés ügyében interpellál. Kijelenti, hogy tudja, hogy egy veszett ügyben emel szót. Kérdi, melyek voltak a gazdasági és politikai indokok, amelyek a kormányt az elismerésre bírták ésgondoskodtak-e az esetleges aknamunka megakadályozásáról? A gyáriparosok pillanatnyi haszonért koctkáztatják az egész magyar jövendőt. Átok van azon a pénzen, amit ezen a címen a mezőgazdaság és gyáripar kapni fog. Azt hangoztatja a kormány, hogy a Balkáni egyezmény ellensúlyaképpen ismerte el a szovjetet. Furcsa, hogy erről az elismerésről éppen a Balkánpaktum egyik tagállamának, Törökországnak fővárosában tárgyaltak! És ha már elismerték, miért nem akkora amikor még keresni lehetett? A szovjet nem tartja be ígéreteit, mert propagandát csinál a vele szerződéses államokban. A 17. kommunista pártkongresszuson a népbiztosok jelenlétében olvasták fel a jelentést arról, hogy azokban az államokban, amelyekkel szerződéses viszonyban vannak, a propaganda milyen eredményeket ért el. A szovjet sose mond le a világforradalomáról. Reméli, hogy a magyar kormány talánt mégis megfontolja ezt a lépését. Gál Jenő azért interpellál, mert a miniszterek megsértik a parlamentarizmust, amikor a legritkább esetben válaszolnak az interpellációkra. Például vétkes mulasztás, hogy a külügyminiszter nem válaszolt az most elhangzott külügyi természetű interpellációra. Farkas Géza: Elég az élharcosok jelentésének meghallgatása. Az én vidékemen egy elítélt kommunista az élharcos. Gál Jenő: A régi időkben interpellációkikal minisztereket buktattak. Az ország nyo morog, Sínylődik s ha panaszszavuk megjelenik egy-egy interpellációban,, nincs rál hivatalos válasz. Itt van a VIII. kerületi elöljáróságnál történt visszaélések ügye. Ennek a kornak, ennek a múltnak, ennek a szellemnek egyenes örökösei a budapesti nyolcadik kerület kisiklott tisztviselői, innen vették a bátorságot vagy tévhitet vagy cinizmust — nevezzük akárminek —, amely zsebbe sülylyesztett kézben utalványt szorongat, míg az ínséges, kenyérért nyúló kezet érzéketlenül félrelöki. S nem ok nélkül hoztuk fel példának éppen a kimúlt népjóléti intézményét és azt a szívós küzdelmet, amely botrányának kipattanását megelőzte. Mert bár magunk ismerjük el azzal a tárgyilagossággal, amely bennünket kötelez akkor is, amikor talán malmunkra vizet hajthatnánk az események kiélezésével, hogy panamák minden politikai rendszerben megeshetnek, amíg az emberi posztokon emberek állnak — de a botrányok kipattanása, lefolyása és elintézése változik a politikai rendszerek szerint. Ez mutatja a demokrácia erejét és életrevalóságát. A demokrácia nem fél a botránytól, amellyel a panamák kipattanása és felderítése jár, mert nincs oka tőle félni, ő maga saját hatalmának forrása, ő maga saját magának erkölcsbírája is. Mihelyt a legkisebb jelét vagy nyomát is látja tehát a visszaélésnek, kíméletlenül leleplezi, mert hiszen a hűtlen sáfárkodás őt magát károsítja meg, azt a polgári közösséget, amely magát a maga akaratából és akaratával kormányozza. Nincs leplezni és szépíteni valója. Egy sürgős feladatot érezt csupán: minél hamarább kivágni a szervezetből a beteg részt s minél erélyesebben megtorolni a köz kárát, hogy elrettentésül szolgáljon a jövőre. Láthatták éppen most a megtévedt szerencsétlenek, hogy nem volt szándék, de lehetőség akár csak egy pillanatig, amely engedte volna, hogy homályban elsurranjanak a veszélyeztetett reflektorfényből. A demokrácia nem habozik s rögtön felkel, hogy leszámoljon a múlt rossz örökségével, a jelen veszedelmes kórságával.