Magyar Hirlap, 1935. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
4 1935 január. Újévi üdvözlések a politikai életben Mint minden évben, úgy most is újév napján a diplomáciai testület megjelenik Flórika Miklós kormányzó előtt, hogy az újév alkalmából üdvözölje. A Budapesten akkreditált diplomaták nevében Angelo Rotta pápai nuncsi*– mondja az üdvözlő beszédet. A diplomáciai testület előtt Gömbös Gyula mainiszterelnök — aki egyébként hétfőn audiencián volt a kormányzónál — jelenik meg Horthy Miklós kormányzónál, hogy ő maga és a kormány nevében jókívánságait fejezze ki az államfőnek. A főváros nevében Sipőcz Jenő főpolgármester és Szendy Károly polgármester vezetésével a fővárosi törvényhatósági bizottság küldöttsége adja át Budapest újévi kívánságait a kormányzónak. A kormánypárt testületileg akarta üdvözölni Gömbös Gyula miniszterelnököt, akinek kívánságára azonban ez elharad és így a párt táviratilag üdvözli a miniszterelnököt. A kereszténypárt szintén táviratilag üdvözli elnökét, gróf Zichy Jánost, a független kisgazdapárt pedig testületileg keresi fel a párt vezérét, Eckhardt Tibort, akit Tildy Zoltán alelnök üdvözöl és Eckhardt Tibor hosszabb politikai beszéddel válaszol. A napilapok politikai munkatársai hétfő délelőtt küldöttségileg felkeresték Antal István miniszteri tanácsost, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetőjét, hogy újévi jókívánságaikat kifejezésre juttassák. A politikai hírlapírók üdvözlése után pedig a miniszterelnökségi sajtóosztály tisztviselői járultak a sajtófőnök elé és üdvözölték őt az újév küszöbén. Bukarest cáfolja Tatarescu és Háry találkozását Bukarestből jelentik. Egyes lapoknak olyértelmű hírét, hogy Tatarescu miniszterelnök Kolozsvárott találkozott volna Háry Andrással, a külügyminiszter állandó helyettesével, hivatalos körök határozottan megcáfolják. A fodrosszoknyás asszony finom meghajlással ereszkedett az urához. — Hazudtam András... a maga gyereke... Olyan igaz, mint a Krisztus szenvedése ... Aztán Dénes városi iskolába került Hetedikes gimnazista volt, amikor sürgöny hívta haza az anyja betegágyához. Sáros, csúnya őszi nap volt. Az udvaron beléakaszkodott a tehenesné. És suttogva, rívó hangon mondta el, hogy négy nappal ezelőtt lejött vadászni Prestről az uraság. Az ispán urat elküldte másnap a városba, hogy a zabot adja el. Hogyan, hogyan nem, az ispán csak a falu határáig ment, aztán nagy dirrel-durral ment be a házba. Mi történt ott bent, mi sem, senki sem tudja, de egy fertályóra múlva látta a ajtón kigyúrni az uraságot. Alig ment az el, kalap nélkül futott kifelé az ispán úr is. Akkor ő bement a házba. Hát a ténsasszony csak ott fekszik aléltan a szoba földjén. Ecettel mosta fel. De lábra ásni nem tudott Az oldalát tapogatta csak és nyöszörgött. Nagy nehezen felemelte a földről, hogy ágyba fektesse. Amint vetkőztek, látja hogy az oldalán hatalmas vörös folt van. Bizonyosan az ispán úr csizmájának a helye. Aznap már orvost is kellett hívni, de bizony csak odáig van azóta is a tésasszony, az angyalszemű tésasszony, aki még a légynek sem vétett soha ., Kitört a vénasszonyból a sírás. —— Jaj, jaj ifijuram, nagy szomorúságra gyütt haza. Jaj, de nagy szomorúságra... A szobában az ágy szélén ült az apja. Nem kelt fel, csak a kezét nyújtotta a fiának. Megtört öregember lett Szabó Andrásból a pár nap alatt. Dénes rekedt, kamaszos sírással esett az anyja vánkosára. Az édesanyja ránézett, de szólni már nem tudott. Az éjszakát átvirasztotta az apjával az Agy mellett. Mióta megjött, nem váltott egy szót sem. Dénes az anyja forró kezét fogta. Nem tudott gondolkodni. Milyen jó volt még tegnap. Kisfiú volt, gondtalan, boldog gyermek. És ma?... A torkán kiáltásba fulladt a fájás. — Édesanyám... Az apja megfogta a karját. ... — Ne bántsd fiam . .. Most szólt hozzá először. Dénes durván elrántotta karját az apja érintésétől. Felugrott a székről és egy pillanatig farkasszemet nézett az apjával. Szavakat keresett, rettentő és súlyos szavakat, amikkel most lesújthat rá. A szája felhasadt, hogy kapuján kitóduljanak a gomolygó szavak. — Maga ... hallja ... maga. Szabó András felnézett a fiára. Legyintett a kezével. Mintha kérné, hogy ne most, majd máskor ... ráérnek még ezzel. És amint így nézték egymást, a nyakas, robusztus paraszt Szabó Andrásból talán szoknyás gyerekkora óta először, kitört a zokogás. Látszott, nem igen próbálta meg. Vakkantó, állati bömbölés volt ez. A könnyek dús harmatozása végigpermetezett arcán, befolyt bajuszába és megduzzasztotta azt. Dénes megrettenve nézte. Nem látta még sohasem az apját sírni. Talán már sajnálta is, de nem talált szavakat a számára. Reggelre csendesen, észrevétlenül meghalt Szabó Andrásné. A temetés után azonnal elutazott Dénes. El sem búcsúzott az apjától. Később mégis megenyhült iránta, leveleket küldözgetett az öregnek. Utolsó évét járta a gimnáziumban, amikor a komoly tanár urak valami ártatlan leányhistória miatt kitették az iskolából. Nem akart hazamenni, hanem összeköttetései révén bejutott az egyik frissen alapított újság szerkesztőségébe. Budapesti újságíró lett. Akkorában csinálták meg az új irodalmi folyóiratot. Ez közötte néhány versét és a nevét kezdték megismerni. Aztán jött a nagy felfordulás, amit világégésnek, véresőnek, meg tudom én minek neveztek már azóta. Háború! Minden rémületével, borzalmával, vérével én nyomorával ennek a szónak. Szabó Dénes katona lett, harctérre került, káromkodott, istenhívó szavakat jajgatott, fagyoskodott, izzadott, vízben gázolt, porban csúszott, megsebesült, kórházba került, újra a fergetegbe állították. Elmúlt ez is. A béke enyhe vattás paplana rásimult a testekre, meleget, nyugalmatadón. Dénes visszakerült a lapjához. Novellákat írt, a kárpáti harcokról, szépen, illedelmesen, hogy a szalonszobák gyenge kisasszonykát megdöbbents nélkül olvashassák. Az apjával megbékélt teljesen és fiúi szeretettel írogatta leveleit Az életnek értelmét, célját még mindig nem találta. Utálta a fővárost, ahol a vérből kimosakodottság után veszekedett déridókban kurjongatták az emberek visszaéledt örömüket. A pénz még soha sem volt cédább és még soha nem gurult olyan sietősen a mocsoktól ragadós kezekbe. Újgazdagok újfajta páváskodással mutogatták a rothadásból kivirágzó jólétüket a zajos uccákon. Nem bírta ezt. Ajánlatot kapott valamelyik nagyobb városból és szerkesztője lett a vidéki lapnak. Hozzávaló barátokat nem talált itt, de lehetett nagyokat mulatni és ölelő karú asszony is akadt bőven. A városban azt mondták, kár érte, mert elzüllik, mert tehetséges, ő is sajnálta önmagát, mert társtalanul és célt nemtudón haldoklik a csendes városban ... ... A pentújságot nézte, de a szavak nem futottak fel agyába. Fáradt volt és álmos az éjszakai muritól. Nem akart a holnapra gondolni. ... A városi öntözékocsi vízsugarával a kávéház előtti teret locsolta. Nézte sajnálkozóan a két sovány gebét, amint látható erőlködéssel húzzák a kocsit. Hirtelen felütötte fejét valami rég nem érzett illatra. A terranz kerítése mellett tiszta ruhás, mezilábas cselédleány ment lassú léptekkel. Nagy, remegő melléhez frissen sült kenyeret szorított. Hatalmas, barnahéjú búzakenyeret, aminek szaga összekeveredett a most öntözött föld szagával. Betódult ez az illat Dénes orrába, torkába, mellébe és már a szívén is ott érezte. Nézte, a simafejű mezítlábas cselédlányt és mint valami nagyszerű szimbólum, úgy sugárzott rá ez a kép. Az élet célját, a reghasított föld illatos üzenetét hozta feléje ez a lány izmos karjában Szabó Dénes érezte izmainak roppanását Felállt a székről. Derekát nyújtogatta. Erős volt, dolgozni akart, régi és elfeledett munkakedvvel. Roppanó markolással emelte ég felé vékony nádpálcáját. — Úristen, dolgozni akarok a két kezemmel. Nem születtem úrnak ... A pálca kettétört a szorítástól. Otthagyta a földön. Futott a lakására. Ládába rakta cink-mókját és vonatra ült. Másnap reggel már otthon volt. Az apja régóta bent lakott a faluban. Földet vásárolt, néhány holdat. Maga gazdálkodott és szabad idejében orvosolta a falusiak felfúvódott tehenét, himpókos lovát. Az egyszerű, hűvös parasztszobák riadva (!"!)bantották vissza a vendég lépéseit. Szótlanul csókolta meg az apja kezét És Szabó András megérezte, hogy a fia most már mindig otthon marad. ítip TaB Az angol király üdvözlő üzenete a 150 éves Timeshez Londonból jelentik V. György király üdvözlő üzenetet intézett a Times-hez a lap megalapításának 150. évfordulója alkalmából. Az üzenet, amelyet a Times keddi, jubileumi számának első oldalán fog közölni, így szólt: " Azok, akik 150 évvel ezelőtt megalapították a lapot, büszkeséggel látnák azt mai alakjában s abban a páratlan helyzetben, amelyet a nemzet életében betölt. Remélem, hogy a Times kiválóságával és becsületességével iég sokáig fel fogja vinni magának azt a megbecsülést, amelyet most világszerte élvez. Mikor utazik Rómába Laval külügyminiszter? A párizsi hétfő esti lapok tudósításai az olasz-francia tárgyalások elhúzódásainak okairól Párizsból jelentik: „Mikor utazik Laval Rómába?“ — ez a kérdés áll a hétfő esti lapok érdeklődésének középpontjában. A múltheti túlságos bizakodó hangulatot Párizsban most túlságosan sötét hangulat váltotta fel. A lapok egy része a francia—olasz tárgyalások csődjéről beszél, amit főleg annak tudnak be, hogy Mussolini erényesen kitartott a középeurópai kérdésben elfoglalt álláspontja mellett. Emellett súlyos szemrehányások érik Ausztriát, amiért a maga részéről is akadályokat gördít a megegyezés elé. Mivel Mussolini válasza a legutóbbi francia javaslatokra még nem ismeretes, Párizsban egyes lapák nem adták fel telejsen azt a reményt, hogy íróval a hét közepén mégis Rómába indulhat. Általában azonban a római látogatás elhalasztásával mint igen valószínű ténnyel számolnak. A Paris Soir római tudósítója szerint a francia—olasz tárgyalások fennakadása jórészt annak tudható be, hogy a vitás kérdéseket nem egymásután tárgyalták meg, hanem valamennyit egyidőben akarták megoldáshoz juttatni. Jelenleg is egyszerre jár üzletbarátait és az uj IMI»JUJIHt esztendő alkalmából leg........... jobb kívánságait küldi Erdős József össz*. Tel.: 12 5-68 Budapest, Teréz-körút35 . gyalnak a tuniszi alattvalók ügyéről, a szórnáli partvidékre vonatkozó területi engedményekről és a középeurópai kérdésről. Ami ezt az utóbbi kérdést illeti, a lap jelentése szerint francia részről nem tartják teljesen kielégítőnek azt az olasz javaslatot, amely szerint Mussolini január 3-án Turinban egy beszéd keretei közt szolgáltatna elégtételt Jugoszláviának. Olaszország egyébként — írja a tudósító — egy általános barátsági szerződés megkötését helyezi kilátásba, amely valamennyi dunai állam határait bizosíthatná. Felajánlotta továbbá azt is, hogy a lengyel kormánynál és a német kormánynál közbelép a keleti Locarno megkötése érdekében. Az Havas-iroda hétfőn délután a következő jelentést tette közzé: A külügyminisztérium közli: A sajtó bizonyos értesüléseivel kapcsolatban hivatalos körökben hétfőn délelőtt kijelentették, hogy a Közép-Európára irányuló olasz—francia tárgyalások során nem volt szó revizionizmusról, hanem ellenkezőleg, az érdekelt államok függetlenségének és integritásának tiszteletben tartásáról. (A tárgyalásokkal, illetve azoknak előkészítésével kapcsolatban annyi ellentmondó hír jelenik meg, hogy e híradás ügyében is fenn kell tartani e ténymegállapítást, míg a hiteles részletek közlésre nem kerülnek. A szerk.) Kedd Antal Géza református püspök Masala Súlyos csapás érte a református egyházat és a magyar társadalmat. Felsőgelléri Antal Géza dunántúli református püspök, felsőházi tag, volt országgyűlési képviselő 09 éves korában hosszú betegség után Pápán meghalt. Cukorbajban és fehérvérűségben szenvedett. A múlt hét végén urémiával súlyosbodott az állapota s vasárnap éjfélkor kiszenvedett. Az elhunyt püspök 1860 március 17-én született Tatán. A család ,őse, Antal Ambrus, 1662-ben kapott nemességet, édesatyja, Antal Lajos, ügyvéd volt Pápán. Két fivére közül az idősebbik, Lajos, tatai esperes, már régebben meghalt, nővérei: Berta és Irén, szintén papi családokkal jutottak rokonságba. Antal Géza Tatán és Pápán végezte középiskoláit, teológiai tanulmányait pedig Pápán kezdte meg. Mint diák, sokat dolgozott az ifjúsági képzőtárlában, amelynek valamikor Petőfi és Jókai is tagjai voltak 1885 ben stipendiummal az uttrechti egyetemre ment, ahol három évet töltött. A nyári szemeszterekben gyakran meglátogatta a thübingeni, heidelbergi és berlini egyetemeket és több európai hírű tudóssal jutott intim ismeretségbe. 1905-ben és 1906-ban a református konvent megbízásából hosszabb tanulmányutat tett az Északamerikai Egyesült Államokban és az ottani magyarság helyzetéről és a kivándorlás kérdéséről könyvet írt. 1910-ben Pápa városa országgyűlési képviselővé választotta. A háború alatt kizárólag humanitárius ügyeknek szentelte munkásságát és az összeomlás után visszavonult a közélettől. A kommün alatt túszként fogságba hurcolták. Az egész nemzet osztatlan háláját érdemelte ki azzal a propagandatevékenységgel, amelyet 1919 végén Hollandiában folytatott a magyarság érdekében. Számos propagandacikket írt és előadásokat tartott. Ebben a munkában hű társa volt a felesége, aki A. S. C. Wallis néven Hollandia egyik nagy írónője volt. Tudományos és irodalmi munkássága nemcsak Magyarországon, de külföldön is nagy elismerést szerzett neki. ál református egyház s a magyar közélet nagy halottját január 2-án temetik Pápán. A gyászszertartást Ravasz László püspök végzi. Antal Géza elhúnyta alkalmából báró Wlassics Gyula, a felsőház elnöke meleg részvétét fejezte ki az elhúnyt nővérének, valamint a református egyetemes konvent világi elnökének és intézkedett, hogy Antal Géza ravatalára a felsőház koszorúját elhelyezzék. A temetésen a felsőház is képviselteti magát. Takarékos Mziasszony az uj esztendőben is csak gázon... mert a ház a legjobb, a legtisztább és a legolcsóbb tüzelőanyag. Látogassa meg bemutató helyiségeinket és gyakorlati fotoelőadásainkat. VI., Vilmos császár-ut 8. L emelet Nyitva: reggel 9 órától este 6 óráig. Előadások: kedden és pénteken délután 5 órakor. Belépés díjtalan. TANFOLYAMOK: Kezdők főzőtanfolyama Különleges főzőtanfolyamok Garcon tanfolyamok Hogyan főzzünk beleseinknek ! Diétás főzőtanfolyam Cserkészlányok főzőtanfolyama BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS GÁZMŰVEI