Magyar Hírlap Hétvége Melléklete, 1983
1983-01-08
^ ^Az új tengerjogi konvenció 320 cikkelye, mellékletei, határozatai mindenre kiterjednek, ami a tenger felszínén, s a felszín alatt történik, illetve található. Így egyebek között szabályozzák az egyes államok felségvizein és a nemzetközi térségben való közlekedést, meghatározzák a gazdasági övezetek határait, a kontinentális talapzat kiterjedését, a halászati jog alapelveit, intézkednek a tudományos kutatás szabadságáról, környezetvédelmi kérdésekről, a tengerparttal nem rendelkező országok jogairól stb. Az embernek a tengerrel kapcsolatos tevékenysége évezredeken keresztül csupán a hajózásból és a halászatból állt. A földfelszín kétharmadát borító végtelen víztükör mindenki előtt szabad volt, egészen a XVIII. század elejéig. Akkor fogalmazta meg Cornelius van Bynkershoek holland jogtudós azt a tételét, mely szerint egy állam területi felségjoga a parttól egy ágyúlövésnyire terjed. A haditechnika akkori állásának megfelelően ezt a távolságot három tengeri mérföldben állapították meg. Ez volt tulajdonképpen az első tengerjogi szabályozás alapja, amely szinte századunk derekáig időtállónak bizonyult. Igaz, a múlt század végén már születtek nemzetközi egyezmények a hajózás és a halászat egyes fontos részletkérdéseiről. A második világháború után pedig az életnek a tengeren való oltalmáról, a hajóösszeütközések elkerüléséről, sőt környezetvédelmi kérdésekről is. Ám a tengereken való emberi tevékenység átfogó szabályozása, egyetemes érvényű jogrendszerbe foglalása az 1950-es évek végéig nem létezett. A múlt srórscrp derekán a rveti-bul Márpedig ekkorra nyilvánvalóvá vált, szükség van egy modern tengerjogi kódexre, egy olyan kiterjedt és részletes nemzetközi szerződésre amely minden ország számára elfogadható szabályokba foglalja a tengerrel kapcsolatos összes jogokat. A tengerek iránti érdeklődés ugyanis a legutóbbi évtizedekben rendkívül megnövekedett. Az emberiség felismerte növekvő élelmiszer- és nyersanyag igényei kielégítéséhez elengedhetetlen a tenger rejtette tartalékok feltárási hasznosítása. Jelenleg az emberiség fehérjeszükségletének egynegyedét nyeri a tengerből. Az óceánok élővilágának kiaknázása nagymértékben növekszik. Mi a század elején a világ halászai körülbelül négymillió tonna halat fogtak évente, manapság az évi zsákmán már 70 millió tonna felett van. A part menti vizek alól egyre nagyobb mennyiségben kerül felszíni kőolaj. (A világfelhasználás 20 százaléka.) Becslések szerint az évezred végén az emberiség olajszükségleténk akár a felét is innen elégítheti ma ki. Az előrejelzés nem tűnik túlzón, mert a statisztikák adatai szerint jenleg a tengerfenék ásványkincseink mindössze három százalékát aknázz ki rendszeresen. Ennek az aránynak várható gyors növekedését többnyerő is valószínűsíti. A kontinent- talapzaton túli mélytengeri altalaj kőolajon kívül egész sor más ásvás kincset tartalmaz, legtöbbjüket a sárazföldi készleteknél jóval nagy mennyiségben, például vasat, migánt, rezet, nikkelt és kobaltot. Afrikai becslések szerint a tenger üééyén található rézkészletek tizenötsz a nikkelkészletek másfél ezerszer eladják meg az ismert szárazföldi le ngit jogszabályt