Magyar Hírlap, 1968. május (1. évfolyam, 1-16. szám)
1968-05-16 / 1. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1968. MÁJUS 16, CSÜTÖRTÖK3 A brit külügyminiszter nyilatkozata (Reuter) A hivatalos látogatáson Koppenhágában tartózkodó Michael Stewart brit külügyminiszter szerdán sajtóértekezleten közölte, hogy dán kollégájával, Hartling külügyminiszterrel a görögországi, a rhodesiai és a közel-keleti helyzetről, valamint a Közös Piac problémáiról tanácskozott. Jövő heti moszkvai látogatása során Gromiko szovjet külügyminiszterrel a többi között a vietnami béke helyreállításáról folytat majd megbeszéléseket. Kennedy és Nixon sikere i (AP) Az USA Nebraska államában tartott előválasztásokon a demokrata szavazók 53 százaléka Robert Kennedy elnökjelöltsége mellett foglalt állást. Utána sorrendben McCarthy (31), a listán nem szereplő Humphrey (9) és a listán még szereplő Johnson (6 százalék) következik. A köztársasági párti szavazatok 70 százaléka Nixonnak jutott, Reagan kaliforniai kormányzó 22, Rockefeller 5 százalékot kapott. ,,Én is”— a szavazatodért/ A nebraskai hírek csak részben okoztak meglepetést. Robert Kennedy győzelme a demokrata, és Nixoné a republikánus párti szavazók között rendezett előválasztáson egyaránt várható volt. Az arány a figyelemre méltó: Kennedy — most szerepelt másodszor a neve a jelölő listán McCarthyé mellett — ezúttal pártja szavazóinak többségét (53 százalékát) elhódította, Nixon pedig Nebraska állam republikánusainak 70 százalékát sorolhatja támogatói közé. Az eddigi előválasztások alapján (az USA 50 állama közül 15-ben kötelező és még néhányban szokásos ez a népszerűségvizsgáló eljárás) Kennedyt lehetne a Demokrata, Nixont a Republikánus Párt elnökjelöltjének tekinteni. A pártkongresszusok azonban nem csupán az előválasztások eredményei alapján döntenek. Annál kevésbé, mert ezek csak a pártok regisztrált szavazóinak véleményét tükrözik, s nem utalnak arra, melyik jelölt számíthat a legtöbb párton kívüli, úgynevezett független választó szavazatára. Erről a közvéleménykutató intézetek vizsgálatai adhatnak tájékoztatást, de természetesen ezek is hetenként változó adatokat közölnek a nemzetközi és belpolitikai események hatására. A választási kampány két fő politikai kérdés jegyében zajlik. Ezek: 1. a vietnami háború; 2. a belső gazdasági-politikai helyzet. Az első az Egyesült Államok egész nemzetközi politikáját érinti, és minden jelölt azt ígéri, hogy békét szerez Amerikának. Mindegyik hangoztatja azonban azt a legalábbis kétes ízű fenntartást, hogy: az ország nemzetközi súlyának megőrzésével (azaz például Dél-Vietnamból történő kivonulás nélkül). Tehát mindkét párt mindegyik esélyes politikusa elsősorban a Vietnamot jelképező pálmafán akar felmászni az elnöki székbe. A második fő probléma (Amerikában ritka eset, s a mai helyzetre igen jellemző, hogy ez a második) a belső helyzet. Ez a megjelölés a négerlázadásoktól a bűnözés elharapózásán keresztül az inflációig mindent magában foglal, s egyik jelölt sem takarékoskodik a megoldásra vonatkozó ígéretekkel. Én is (me too) azt akarom, amit a másik — hangoztatják (ezért is gúnyolják őket me tooizmussal) —, csakhogy én jobban csinálnám. Zavart is keltett, hogy amikor Johnson bejelentette, kész a VDK-val folytatandó tárgyalásokra, egyúttal azt is közölte, hogy nem vesz részt az elnökválasztási harcban. Most ugyanis nem ellene, hanem egymás ellen kell küzdeniük a versenytársaknak a szavazatokért. (Pedig milyen könnyű volt bizonyítani, hogy a háborúért és szinte polgárháborús viszonyokért felelős elnöknél jobban csinálnák.) A jelöltségért versengőknek tehát egyre keményebben kell folytatniuk a küzdelmet a népszerűségért pártjukon belül és országosan egyaránt. »El kell adniuk« magukat a választóknak, de elsősorban a befolyásos helyi és országos politikusoknak, tőkéscsoportoknak, szakszervezeti vezetőknek. Hogyan történik ez? Robert Kennedy például nemcsak új korszakot ígér (meggyilkolt bátyja »új határ«-programjára emlékeztetve), hanem hippie hajviseletét elhagyva, szolidabb frizurával jelenik meg a gyűléseken és a képernyőn, hogy elhódítsa McCarthytól a fiatal értelmiség komolyabb rétegeit. A négerek és kis keresetű fehér munkások mellett a konzervatív katolikusokra is támaszkodni igyekszik, ahol pedig ez látszik vonzónak, kommunistaellenes röpcédulákat ad ki. Humphrey mosolykampánnyal próbálja behozni azt a hátrányt, hogy későn indult. Johnsontól, akinek kudarcot vallott politikáját szolgálta, igyekszik elhatárolni magát, de csak annyira, hogy el ne veszítse a jelenlegi elnök támogatását. Északon liberális múltjától remél voksokat. Délen állítólag minden demokrata párti kormányzónak megígérte már, hogy alelnökjelöltjévé teszi, ha mellé áll. Támogatják az AFL—CIO szakszervezeti szövetség vezetői, s a vallásos érzést is kihasználja. — Én is metodista, lutheránus, baptista vagyok — mondta (hol éppen melyik kellett) már az előző választáson is, s amikor kérdőre vonták, így vágta ki magát: elvégre én is keresztyén vagyok. Nixon, a republikánusok kitartó elnökjelöltje viszont (Kennedyvel ellentétben) jobbról közeledik a közép felé: most mérsékelt politikusként mutatkozik be. Ez is jellemző változás, akárcsak az, hogy a négerek jogaiért egykor oly határozottan kiálló Humphrey ezúttal a déli demokrata párti politikusok számottevő részének is megfelelő jelölt. Rockefellernek, New York állam liberális kormányzójának, aki még Kennedynél is többet tud áldozni a választási kampányra (McCarthyt már fenyegeti a pénzhiány, míg a másik két »szegény« jelölt, Humphrey és Nixon pártja apparátusának és több tőkeerős csoportnak a támogatását élvezi), már nehezebb a dolga. Későn indult, népszerűtlen Délen. Az előválasztások voltaképpeni egyetlen meglepetése azonban neki kedvez. Massachusetts államban győzött, pedig csak egy nappal előbb jelentette be, hogy elnökjelölt akar lenni, s így nem is szerepelt a listán. Külön be kellett írni a nevét, ami nagyon figyelemreméltóvá teszi a sikert. A republikánus párton belül ugyan Nixon a népszerűbb, Rockefeller azonban több demokrata és párton kívüli szavazatra számíthat. Ezt pedig alaposan fontolóra veszik az elnökcsinálók, hiszen a Fehér Ház meghódítása számtalan befolyásos és kifizetődő, központi és helyi tisztséget, nagyszabású őrségváltást is hoz magával. Az őrségváltás szereposztása még nem ismeretes, a pártkongresszusok augusztusban, a választók novemberben döntenek. Addig pedig még forró, de legalábbis mozgalmas hónapok vannak hátra. Vajda Gábor Módosítási kísérletek: ( ^ — ( i J 3 2 3 Szükkségállapot-vita a bonni parlamentben A parlamenten kívüli ellenzék nem adja fel a küzdelmet Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti. A bonni parlament szerdán második olvasásban megkezdte a szükségállapottörvényjavaslatok vitáját. A vita előtt a CDU—CSU parlamenti frakciója úgy határozott, hogy a törvényjavaslatokat a most beterjesztett formában támogatja. A Szabad Demokrata Párt 18 módosító javaslatot terjeszt elő. A párt szóvivője közölte, hogy a szabad demokraták nem fogadják el az úgynevezett »belső szükségállapot« esetére vonatkozó intézkedéseket. A Szociáldemokrata Párt heves vita után úgy határozott, hogy javasolja: belső szükségállapot esetén a hadsereg bevetésének jogát tartsák fenn a parlamentnek. Az SPD azt kívánja továbbá, hogy ha a NATO rendel el belső szükségállapotot, a Bundestag ezt visszavonhassa. A fenti módosításokat nem a pártvezetőség, hanem a szociáldemokrata képviselők egy csoportja terjeszti elő. Ez is mutatja az SPD-vezetőség és a párt egy jelentős része, valamint a szakszervezetek közötti ellentéteket. A kormány szeretné a törvényjavaslatokat még a nyári szünet előtt harmadik olvasásban is elfogadtatni. Az esti órákban egyébként második olvasásban — heves viták után — elfogadták a szükségállapot-törvényjavaslatok hat paragrafusát. A parlamenten kívüli ellenzék nem adja fel a küzdelmet a törvényjavaslatok ellen: a diákszervezetek szerdára tanítási sztrájkot hirdettek, s még nem ismeretes, milyen további lépésre készülnek a szakszervezetek. A bonni kormány egyébként visszautasította Willi Stophnak, az NDK miniszterelnökének levelét, amely felhívta Kiesinger kancellár figyelmét arra, hogy a szükségállapot-törvényjavaslatok veszélyeztetik a békét . .. A franciaországi sztrájkban találkoztak a munkások és a diákok követelései A jövő héten tárgyalják a bizalmatlansági indítványt Lehel Miklós, az MTI párizsi tudósítója jelenti. A francia nemzetgyűlés elnöksége a jövő hét keddjére és szerdájára tűzte ki a Francia Kommunista Párt és a Demokrata—szocialista Baloldali Szövetség bizalmatlansági indítványának vitáját. A nemzetgyűlés kedd esti ülésén Mitterrand, a Demokrata—szocialista Baloldali Szövetség elnöke válaszolt Pompidou miniszterelnök nyilatkozatára. Mitterrand tényeket sorolt fel a diákokkal szemben elkövetett rendőri brutalitás illusztrálására, az eseményekért felelőssé tette a kormányt és követelte lemondását. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága megvonta a május 13-i harci nap mérlegét. Megállapította: a párizsi tüntetés nagyobb méretű volt, mint bármelyik tíz év óta. A mozgalom képes rá, hogy egyszerre kényszerítse ki az egyetem által megkívánt sürgős intézkedéseket és a legsürgetőbb munkáskövetelések teljesítését. A Politikai Bizottság közleménye végül óvja a diákokat és a dolgozókat minden kalandor követeléstől, amely megbonthatja a most létrejött széles harci frontot. A Sorbonne-t és a többi egyetemet megszállva tartó diákok folytatják éjjelnappali vitáikat az egyetem problémáiról. Az UNEF diákszervezet vezetősége bejelentette a most esedékes vizsgák bojkottját. A diákok egy része a vizsgák teljes eltörlését követeli. A Nobel-díjas Kastler professzor, aki a diákok oldalán részt vett a tüntetésekben, felhívásában rámutat: a vizsgák eltörlésének követelése teljesen irreális, ha elfogadnák, maguk a diákok lennének az áldozatai. Szombaton folytatódnak szyáL VDK—amerikai tárgyalások (folytatás az 1. oldalról) légi betartását, ami azt jelentené a gyakorlatban, hogy az Egyesült Államok csak akkor szünteti meg a VDK bombázását, ha a dél-vietnami nép és a DNFF alakulatai abbahagyják harcukat szabadságukért és függetlenségükért — akkor, amikor félmillió amerikai agresszor pusztítja a vietnami népet s országát. Hadd emlékeztessek arra, hogy az Egyesült Államok kormánya kezdte meg agreszszióját, tehát neki kell befejeznie. Washingtonnak nincs semmiféle joga azt követelnie a vietnami néptől, hogy valamilyen árat fizessen a VDK elleni agresszió megszüntetéséért. A VDK képviselője három pontban foglalta össze, hogy mit értenek a bombázások és minden egyéb harci cselekmények azonnali, végleges és feltétel nélküli beszüntetésén. A Az USA kormányának azonnal meg kell szüntetnie repülőgépek és hadihajók elküldését bombázások céljára a VDK Vinh Linh és Thanh Hoa között fekvő területei ellen. Ti Az USA-nak azonnal meg kell szüntetnie minden egyéb harci cselekményt a VDK egész területe ellen, azaz meg kell szüntetnie mindazokat a katonai akciókat, amelyek sértik a VDK szuverenitását és területi épségét . Az USA kormányának anélkül kell megszüntetnie minden harci cselekményt a VDK egész területe ellen, hogy ezzel kapcsolatban bármilyen feltételt szabna a VDK kormányának. Harriman nagykövet tagadni próbálta, hogy amerikai repülőgépek bombatámadásokat intéztek volna a VDK-ban a folyók gátjai ellen, majd azt állította, hogy »észak-vietnami csapatok harcolnak délen«. Xuan Thuy államminiszter visszautasította ezeket a rágalmakat, s kijelentette, hogy Dél-Vietnamban az amerikai agresszió ellen a hős dél-vietnami nép s a dél-vietnami felszabadító hadsereg harcol a DNFF vezetésével. A két fődelegátus nyilatkozatát a sajtószóvivők ismertették a delegációk szálláshelyén egybegyűlt újságírókkal. Harriman eközben az amerikai nagykövetség épülete előtt újságírókkal beszélgetve kijelentette: nem helytállóak azok az amerikai lapjelentések, amelyek szerint az Egyesült Államok kormánya helyeselné koalíciós kormány létrehozását Dél- Vietnamban.Az amerikai kormány — mondotta Harriman — nem támogatja a kommunisták részvételét Dél-Vietnam politikai életében. A hivatalos megbeszélések szombaton folytatódnak. Diplomáciai megfigyelők az aránylag hosszú szünetet reménykeltőnek tartják: véleményük szerint a két delegáció a közbeeső időben konzultálni fog kormányával. Johnson elnök kedden váratlanul egész kormányát összehívta, hogy tájékoztatást adjon a párizsi tárgyalásokról. Az elnököt szerdán is folyamatosan informálták a délelőtti ülésről. Sajtókörökben úgy értesültek, hogy az elnök személyesen és folyamatosan ellenőrzi a tárgyalások menetét és az amerikai küldöttségnek nincs felhatalmazása arra, hogy Johnson engedélye nélkül bármiféle kijelentést tegyen. r Harcok Dél-Vietnamban (VNA) A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy amerikai repülőgépek február, március és április hónapokban mérgező anyagokat szórtak Laosz területére. A mérgező anyagok mintegy kétszáz laoszi polgári személy halálát okozták. A dél-vietnami szabadságharcosok — a saigoni amerikai parancsnokság szerdai közlése szerint — keddre virradó éjjel villámtámadást intéztek a kambodzsai határtól mintegy 30 kilométernyi távolságban fekvő Nui Ba Den katonai tábora ellen, megszállták és részben lerombolták. Az AP jelentésében rámutat: két napon belül ez volt az amerikai különleges katonai erők második tábora, amelyet a szabadságharcosok elfoglaltak.