Magyar Hírlap, 1968. május (1. évfolyam, 1-16. szám)

1968-05-16 / 1. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1968. MÁJUS 16, CSÜTÖRTÖK3 A brit külügyminiszter nyilatkozata­ ­­­(Reuter) A hivatalos látogatáson Kop­penhágában tartózkodó Michael Stewart brit külügyminiszter szerdán sajtóérte­kezleten közölte, hogy dán kollégájával, Hartling külügyminiszterrel a görögor­szági, a rhodesiai és a közel-keleti hely­zetről, valamint a Közös Piac problémái­ról tanácskozott. Jövő heti moszkvai látogatása során Gromiko szovjet külügyminiszterrel a többi között a vietnami béke helyreállí­tásáról folytat majd megbeszéléseket. Kennedy és Nixon sikere­ i (AP) Az USA Nebraska államában tartott előválasztásokon a demokrata sza­vazók 53 százaléka Robert Kennedy el­nökjelöltsége mellett foglalt állást. Utána sorrendben McCarthy (31), a listán nem szereplő Humphrey (9) és a listán még szereplő Johnson (6 százalék) követke­zik. A köztársasági párti szavazatok 70 százaléka Nixonnak jutott, Reagan kali­forniai kormányzó 22, Rockefeller 5 szá­zalékot kapott. ,,Én is”— a szavazatodért/ A nebraskai hírek csak részben okoz­tak meglepetést. Robert Kennedy győzel­me a demokrata, és Nixoné a republiká­nus párti szavazók között rendezett elő­választáson egyaránt várható volt. Az arány a figyelemre méltó: Kennedy — most szerepelt másodszor a neve a jelölő listán McCarthyé mellett — ezúttal párt­ja szavazóinak többségét (53 százalékát) elhódította, Nixon pedig Nebraska állam republikánusainak 70 százalékát sorol­hatja támogatói közé. Az eddigi előválasztások alapján (az USA 50 állama közül 15-ben kötelező és még néhányban szokásos ez a népszerű­ségvizsgáló eljárás) Kennedyt lehetne a Demokrata, Nixont a Republikánus Párt elnökjelöltjének tekinteni. A pártkong­resszusok azonban nem csupán az elővá­lasztások eredményei alapján döntenek. Annál kevésbé, mert ezek csak a pártok regisztrált szavazóinak véleményét tük­rözik, s nem utalnak arra, melyik jelölt számíthat a legtöbb párton kívüli, úgyne­vezett független választó szavazatára. Erről a közvéleménykutató intézetek vizsgálatai adhatnak tájékoztatást, de ter­mészetesen ezek is hetenként változó ada­tokat közölnek a nemzetközi és belpoliti­kai események hatására. A választási kampány két fő politi­kai kérdés jegyében zajlik. Ezek: 1. a vietnami háború; 2. a belső gazdasági-politikai helyzet. Az első az Egyesült Államok egész nemzetközi politikáját érinti, és minden jelölt azt ígéri, hogy békét szerez Ameri­kának. Mindegyik hangoztatja azonban azt a legalábbis kétes ízű fenntartást, hogy: az ország nemzetközi súlyának megőrzésével (azaz például Dél-Vietnam­­ból történő kivonulás nélkül). Tehát mindkét párt mindegyik esélyes politiku­sa elsősorban a Vietnamot jelképező pál­mafán akar felmászni az elnöki székbe. A második fő probléma (Amerikában rit­ka eset, s a mai helyzetre igen jellemző, hogy ez a második) a belső helyzet. Ez a megjelölés a négerlázadásoktól a bűnözés elharapózásán keresztül az inflációig mindent magában foglal, s egyik jelölt sem takarékoskodik a megoldásra vonat­kozó ígéretekkel. Én is (me too) azt akarom, amit a má­sik — hangoztatják (ezért is gúnyolják őket me­ tooizmussal) —, csakhogy én job­ban csinálnám. Zavart is keltett, hogy amikor Johnson bejelentette, kész a VDK-val folytatandó tárgyalásokra, egy­úttal azt is közölte, hogy nem vesz részt az elnökválasztási harcban. Most ugyanis nem ellene, hanem egymás ellen kell küz­deniük a versenytársaknak a szavazato­kért. (Pedig milyen könnyű volt bizonyí­tani, hogy a háborúért és szinte polgár­­háborús viszonyokért felelős elnöknél jobban csinálnák.) A jelöltségért versengőknek tehát egyre keményebben kell folytatniuk a küzdelmet a népszerűségért pártjukon belül és országosan egyaránt. »El kell adniuk« magukat a választóknak, de el­sősorban a befolyásos helyi és országos politikusoknak, tőkéscsoportoknak, szak­­szervezeti vezetőknek. Hogyan történik ez? Robert Kennedy például nemcsak új korszakot ígér (meggyilkolt bátyja »új határ«-programjára emlékeztetve), ha­nem hippie hajviseletét elhagyva, szoli­dabb frizurával jelenik meg a gyűlése­ken és a képernyőn, hogy elhódítsa McCarthytól a fiatal értelmiség komo­lyabb rétegeit. A négerek és kis keresetű fehér munkások mellett a konzervatív katolikusokra is támaszkodni igyekszik, ahol pedig ez látszik vonzónak, kommu­nistaellenes röpcédulákat ad ki. Humphrey mosolykampánnyal pró­bálja behozni azt a hátrányt, hogy ké­sőn indult. Johnsontól, akinek kudar­cot vallott politikáját szolgálta, igyek­szik elhatárolni magát, de csak annyi­ra, hogy el ne veszítse a jelenlegi elnök támogatását. Északon liberális múltjától remél voksokat. Délen állítólag minden demokrata párti kormányzónak meg­ígérte már, hogy alelnök­jelöltjévé teszi, ha mellé áll. Támogatják az AFL—CIO szakszervezeti szövetség vezetői, s a val­lásos érzést is kihasználja. — Én is metodista, lutheránus, baptista vagyok — mondta (hol éppen melyik kellett) már az előző választáson is, s amikor kér­dőre vonták, így vágta ki magát: elvégre én is keresztyén vagyok. Nixon, a republikánusok kitartó el­nökjelöltje viszont (Kennedyvel ellen­tétben) jobbról közeledik a közép felé: most mérsékelt politikusként mutatkozik be. Ez is jellemző változás, akárcsak az, hogy a négerek jogaiért egykor oly ha­tározottan kiálló Humphrey ezúttal a déli demokrata párti politikusok számot­tevő részének is megfelelő jelölt. Rockefellernek, New York állam libe­rális kormányzójának, aki még Kennedy­­nél is többet tud áldozni a választási kampányra (McCarthyt már fenyegeti a pénzhiány, míg a másik két »szegény« jelölt, Humphrey és Nixon pártja ap­parátusának és több tőkeerős csoport­nak a támogatását élvezi), már nehezebb a dolga. Későn indult, népszerűtlen Dé­len. Az előválasztások voltaképpeni egyetlen meglepetése azonban neki ked­vez. Massachusetts államban győzött, pedig csak egy nappal előbb jelentette be, hogy elnökjelölt akar lenni, s így nem is szerepelt a listán. Külön be kel­lett írni a nevét, ami nagyon figye­lemreméltóvá teszi a sikert. A re­publikánus párton belül ugyan Nixon a népszerűbb, Rockefeller azonban több demokrata és párton kívüli szavazatra számíthat. Ezt pedig alaposan fontolóra veszik az elnökcsinálók, hiszen a Fehér Ház meghódítása számtalan befolyásos és kifizetődő, központi és helyi tisztsé­get, nagyszabású őrségváltást is hoz ma­gával. Az őrségváltás szereposztása még nem ismeretes, a pártkongresszusok augusz­tusban, a választók novemberben dönte­nek. Addig pedig még forró, de legalább­is mozgalmas hónapok vannak hátra. Vajda Gábor Módosítási kísérletek: ( ^ — ( i J 3 2 3 Szükkségállapot-vita a bonni parlamentben A parlamenten kívüli ellenzék nem adja fel a küzdelmet Polgár Dénes, az MTI tudósítója je­lenti. A bonni parlament szerdán második olvasásban megkezdte a szükségállapot­törvényjavaslatok vitáját. A vita előtt a CDU—CSU parlamenti frakciója úgy határozott, hogy a törvény­­javaslatokat a most beterjesztett formá­ban támogatja. A Szabad Demokrata Párt 18 módosító javaslatot terjeszt elő. A párt szóvivője közölte, hogy a szabad demokraták nem fogadják el az úgyne­vezett »belső szükségállapot« esetére vo­natkozó intézkedéseket. A Szociáldemokrata Párt heves vita után úgy határozott, hogy javasolja: belső szükségállapot esetén a hadsereg bevetésének jogát tartsák fenn a parla­mentnek. Az SPD azt kívánja továbbá, hogy ha a NATO rendel el belső szük­ségállapotot, a­ Bundestag ezt visszavon­hassa. A fenti módosításokat nem a párt­vezetőség, hanem a szociáldemokrata képviselők egy csoportja terjeszti elő. Ez is mutatja­ az SPD-vezetőség és a párt egy jelentős része, valamint a szakszer­vezetek közötti ellentéteket. A kormány szeretné a törvényjavasla­tokat még a nyári szünet előtt harmadik olvasásban is elfogadtatni. Az esti órák­ban egyébként második olvasásban — heves viták után — elfogadták a szük­­ségállapot-törvényjavaslatok hat parag­rafusát. A parlamenten kívüli ellenzék nem adja fel a küzdelmet a törvényjavaslatok ellen: a diákszervezetek szerdára taní­tási sztrájkot hirdettek, s még nem isme­retes, milyen további lépésre készülnek a szakszervezetek. A bonni kormány egyébként visszauta­sította Willi Stophnak, az NDK minisz­terelnökének levelét, amely felhívta Kie­singer kancellár figyelmét arra, hogy a szükségállapot-törvényjavaslatok veszé­lyeztetik a békét . .. A franciaországi sztrájkban találkoztak a munkások és a diákok követelései A jövő héten tárgyalják a bizalmatlansági indítványt Lehel Miklós, az MTI párizsi tudósítója jelenti. A francia nemzetgyűlés elnöksége a jö­vő hét keddjére és szerdájára tűzte ki a Francia Kommunista Párt és a Demokra­ta—szocialista Baloldali Szövetség bizal­matlansági indítványának vitáját. A nem­zetgyűlés kedd esti ülésén Mitterrand, a Demokrata—szocialista Baloldali Szövet­ség elnöke válaszolt Pompidou miniszter­­elnök nyilatkozatára. Mitterrand tényeket sorolt fel a diákokkal szemben elkövetett rendőri brutalitás illusztrálására, az ese­ményekért felelőssé tette a kormányt és követelte lemondását. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága megvonta a május 13-i harci nap mérlegét. Megállapította: a párizsi tüntetés nagyobb méretű volt, mint bár­melyik tíz év óta. A mozgalom képes rá, hogy egyszerre kényszerítse ki az egyetem által megkívánt sürgős intézkedéseket és a legsürgetőbb munkáskövetelések telje­sítését. A Politikai Bizottság közleménye végül óvja a diákokat és a dolgozókat minden kalandor követeléstől, amely megbonthatja a most létrejött széles har­ci frontot. A Sorbonne-t és a többi egyetemet megszállva tartó diákok folytatják éjjel­nappali vitáikat az egyetem problémái­ról. Az UNEF diákszervezet vezetősége bejelentette a most esedékes vizsgák boj­kottját. A diákok egy része a vizsgák teljes eltörlését követeli. A Nobel-díjas Kastler professzor, aki a diákok oldalán részt vett a tüntetésekben, felhívásában rámutat: a vizsgák eltörlésének követe­lése teljesen irreális, ha elfogadnák, ma­guk a diákok lennének az áldozatai. Szombaton folytatódnak sz­yáL VDK—amerikai tárgyalások (folytatás az 1. oldalról) légi betartását, ami azt jelentené a gya­korlatban, hogy az Egyesült Államok csak akkor szünteti meg a VDK bombá­zását, ha a dél-vietnami nép és a DNFF alakulatai abbahagyják harcukat szabad­ságukért és függetlenségükért — akkor, amikor félmillió amerikai agresszor pusz­títja a vietnami népet s országát. Hadd emlékeztessek arra, hogy az Egyesült Államok kormánya kezdte meg agresz­­szióját, tehát neki kell befejeznie. Wa­shingtonnak nincs semmiféle joga azt követelnie a vietnami néptől, hogy vala­milyen árat fizessen a VDK elleni ag­resszió megszüntetéséért. A VDK képviselője három pontban foglalta össze, hogy mit értenek a bom­bázások és minden egyéb harci cselek­mények azonnali, végleges és feltétel nél­küli beszüntetésén. A Az USA kormányának azonnal meg­­ kell szüntetnie repülőgépek és hadi­hajók elküldését bombázások céljára a VDK Vinh Linh és Thanh Hoa között fekvő területei ellen. Ti Az USA-nak azonnal meg kell szün­­­­tetnie minden egyéb harci cselekményt a VDK egész területe ellen, azaz meg kell szüntetnie mindazokat a katonai ak­ciókat, amelyek sértik a VDK szuvere­nitását és területi épségét . Az USA kormányának anélkül kell megszüntetnie minden harci cselek­ményt a VDK egész területe ellen, hogy ezzel kapcsolatban bármilyen feltételt szabna a VDK kormányának. Harriman nagykövet tagadni próbálta, hogy amerikai repülőgépek bombatáma­dásokat intéztek volna a VDK-ban a fo­lyók gátjai ellen, majd azt állította, hogy »észak-vietnami csapatok harcolnak dé­len«. Xuan Thuy államminiszter vissza­utasította ezeket a rágalmakat, s kijelen­tette, hogy Dél-Vietnamban az amerikai agresszió ellen a hős dél-vietnami nép s a dél-vietnami felszabadító hadsereg harcol a DNFF vezetésével. A két fődelegátus nyilatkozatát a sajtó­­szóvivők ismertették a delegációk szál­láshelyén egybegyűlt újságírókkal. Har­riman eközben az amerikai nagykövet­ség épülete előtt újságírókkal beszélgetve kijelentette: nem helytállóak azok az amerikai lapjelentések, amelyek szerint az Egyesült Államok kormánya helyesel­né koalíciós kormány létrehozását Dél- Vietnamban.­­Az amerikai kormány — mondotta Harriman — nem támogatja a kommunisták részvételét Dél-Vietnam politikai életében.­ A hivatalos megbeszélések szombaton folytatódnak. Diplomáciai megfigyelők az aránylag hosszú szünetet reménykeltőnek tartják: véleményük szerint a két dele­gáció a közbeeső időben konzultálni fog kormányával.­ ­ Johnson elnök kedden váratlanul egész kormányát összehívta, hogy tájékoztatást adjon a párizsi tárgyalásokról. Az elnö­köt szerdán is folyamatosan informálták a délelőtti ülésről. Sajtókörökben úgy ér­tesültek, hogy az elnök személyesen és fo­lyamatosan ellenőrzi a tárgyalások mene­tét és az amerikai küldöttségnek nincs felhatalmazása arra, hogy Johnson enge­délye nélkül bármiféle kijelentést tegyen. r Harcok Dél-Vietnamban (VNA) A Vietnami Demokratikus Köz­társaság külügyminisztériuma nyilatko­zatban tiltakozott amiatt, hogy ame­rikai repülőgépek február, március és áp­rilis hónapokban mérgező anyagokat szórtak Laosz területére. A mérgező anyagok mintegy kétszáz laoszi polgári személy halálát okozták. A dél-vietnami szabadságharcosok — a saigoni amerikai parancsnokság szerdai közlése szerint — keddre virradó éjjel villámtámadást intéztek a kambodzsai határtól mintegy 30 kilométernyi távol­ságban fekvő Nui Ba Den katonai tábora ellen, megszállták és részben lerombol­ták. Az AP jelentésében rámutat: két na­pon belül ez volt az amerikai különleges katonai erők második tábora, amelyet a szabadságharcosok elfoglaltak.

Next