Magyar Hírlap, 1968. június (1. évfolyam, 17-46. szám)

1968-06-01 / 17. szám

Magyar Hírlap, NEMZETKÖZI POLITIKA 1968. JÚNIUS 1. SZOMBAT 3 Folytatódik a francia sztrájk (Folytatás az 1. oldalról) tartozik a kérdés megoldása, képviselői­nek kijelölése révén. A CGT közleményt adott ki arról a ta­lálkozóról, amely csütörtökön a szak­­szervezeti központ, a Francia KP és a Demokrata-Szocialista Baloldali Szövet­ség képviselői között lefolyt. A találko­zón­ a CGT küldöttsége emlékeztetett ak­ciójára a baloldali összefogás érdekében, abból a célból, hogy demokratikus rend­szerrel váltsák fel a gaulle-ista kormány­zatot. A három küldöttség megállapította, hogy törekvéseik a jelenlegi körülmé­nyek között azonosak, s állandó érintke­zésben maradnak egymással, hogy szem­benézhessenek bármilyen eshetőséggel. Jelentés De Gaulle titokzatos útjáról De Gaulle tábornok szerdán rövid ideig Baden-Badenban tartózkodott. Ezt Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője közölte pénteki sajtókonferenciáján. Köz­lése szerint a francia elnök Massa tábor­nokkal, a Nyugat-Németországban állo­másozó francia csapatok parancsnokával találkozott, majd egy helikopteren átre­pült Elzászba, ahol, mint ismeretes, több tábornokkal tanácskozott. Csütörtökön Bonnban hírek terjedtek el arról, hogy a franciák kivonják Nyugat-Németor­­szágból csapataiknak a felét, mintegy 30 ezer embert. A bonni francia nagykövet­ség megcáfolta ezeket a híreket. Diehl szóvivő azt mondta, hogy egy zászlóaljat és más kisebb egységeket visszairányítot­tak ugyan Franciaországba, de »nagyobb alakulatok mozgásáról« nincs szó. Csapatmozdulatok Párizs körül Az UPI felelős katonai forrásokra hi­vatkozva pénteken reggel azt jelentette, hogy az elmúlt két-három nap során je­lentékeny katonai erőket irányítottak Pá­rizs körzetébe. A Monde szerint a csa­patmozdulatokban gyalogos, ejtőernyős és légi szállítású egységek is részt vesz­nek. Az UPI szerint az NSZK-ban állomá­sozó 55 000 főnyi francia katonaság riadó­készültségben áll, hogy átlépje a Rajnát abban az esetben, ha De Gaulle paran­csot ad. A Reuter ugyancsak arról számol be, hogy jelentések érkeznek Párizs környé­kén végrehajtott csapatmozdulatokról. Megbízható források szerint két harcko­csizó egység — mindkettő létszáma mint­egy ezer fő — a főváros körzetébe érke­zett. Magánszemélyek jelentései szerint egy 50 teherautóból álló katonai oszlopot figyeltek meg, amely Párizs felé tartott. Intézkedések a frank védelmében A francia kormány a rendkívüli hely­zetre való tekintettel ideiglenesen vissza­állította a valutaműveletek állami ellen­őrzését, hogy megakadályozza a tőke spe­kulatív kiáramlását. A külföldi valutákat és jövedelmeket a franciaországi reziden­seknek azonnal be kell váltaniuk frank­ra. Engedély nélkül tilos külföldi bank­számlát fenntartani. A rendelkezés pén­teken lépett életbe és a hivatalos lap nem közli, mennyi időre terjed ki hatálya. A New York-i Federal Reserve Bank továbbra is támogatni fogja a frankot a sztrájk által megbénított francia bank nevében is, noha a baseli Nemzetközi Fi­zetések Bankja a francia bankkal egyet­értésben az ilyen irányú támogató műve­leteket megszüntette. Franciaország kész valutájának védelmére hiteleket felvenni a nemzetközi valuta­alaptól, felhasználni valuta- és aranytartalékait — mondotta a Reuter által idézett francia bankvezető. Tüntetések Párizsban és Franciaország több más városában folytatódtak a gaulle-ista tün­tetések, bár ezekben már­­csak kisebb csoportok vettek részt. A fővárosban De Gaulle hívei autós felvonulást rendeztek, a gépkocsik kürt­jével jelezve politikai állásfoglalásukat. (Ezek a kürtjelek kísérték De Gaulle ha­talomraj­utását is tíz évvel ezelőtt). A fel­vonulók egy része az Elysée-palota előtt csoportosult, mások viszont az Europe—1 és a Radio-Luxembourg rádióállomások épületei előtt tüntettek — tiltakozásul a korábbi munkás- és diáktüntetésekről adott igen részletes rádiótudósítások el­len. A Reuter beszámol arról, hogy este a diáknegyedben jobboldali tüntetők közre­fogták Francois Mitterrand-t, a Demok­rata Szocialista Baloldali Szövetség veze­tőjét, aki egy, a lakásától nem messze fekvő étteremben vacsorázott és hazain­dult. Mitterrand-t hívei szabadították ki a gyűrűből. A gaulle-ista megmozdulásokra válasz­ként az UNEF, a francia országos diák­szövetség újabb tüntetésre hívta fel hí­veit. .­­­ . _ --------------------------------------------------­-------------( India — otthon és a világpoliikában) Az Indiai-óceántól a Himalájáig terje­dő, hazánknál harmincötször na­gyobb India népessége a hivatalos ada­tok szerint 520 millió. E hatalmas ország csak huszonegy esztendeje szabadult meg az angol gyarmati uralomtól, amely min­denekelőtt a mezőgazdasági termékek termelését szorgalmazta. Ezzel magyaráz­ható, hogy India lakosságának kéthar­mada még ma is a mezőgazdaságban dol­gozik, az iparban foglalkoztatottak csak a lakosság néhány százalékát teszik ki. A függetlenség elnyerése óta jelentős változások tapasztalhatók a mezőgazda­ságban és az iparban. A mezőgazdasági termelés 1950 és 1968 között majdnem megkétszereződött. Ehhez hozzájárult az is, hogy állandóan növekszik az öntözött terület (1951—1962 között 5 millió hektár­ral), s ma már ötven kisebb-nagyobb ön­tözőmű — köztük a magyar kormány ál­tal ajándékozott úszó vízkiemelő beren­dezés — oltja a gabonaföldek szomját. A mezőgazdaság korszerűsítése az ipar fejlődésének függvénye. Míg azonban az ipari növekedés 1959-ben elérte a 8,5 százalékot, az utóbbi időben visszaesés következett be. Ez minden bizonnyal át­meneti jelenség, részben a pakisztáni­­indiai konfliktussal kapcsolatos katonai kiadások növekedésével, részben pedig az ország politikai-társadalmi életében tapasztalható ellentétes tendenciák hatá­sával magyarázható, s az idei hivatalos előzetes adatokból ismét az ipari terme­lés nagyobb mértékű emelkedésére lehet számítani. India kormánya a fokozatos társadalmi haladás híve. A jobboldali erők — a val­lási fanatizmussal szövetkezve — a ha­ladás ellen hatnak. Ellenzik a termelés társadalmi szektorának növelését, nyelvi vitákat provokálnak (Indiában a hivata­losan elismert 16 nyelv mellett még na­gyon sok más nyelvet és nyelvjárást be­szélnek), és a nacionalizmus szításával nehezítik a kormány helyzetét. A jelen­leg hatalmon levő Kongresszus Pártban is voltak nézeteltérések a kormány poli­tikai és gazdasági intézkedéseiről. Emiatt több képviselő kivált a pártból és a leg­utóbbi választásokon jobboldali pártok színeiben léptek fel. A párt azonban az utóbbi hónapokban ismét erősödött. A visszahúzó reakciós áramlatok mellett az ország életében jelentős szerepet játsza­nak a haladó erők, közülük is a legte­kintélyesebb az Indiai Kommunista Párt. Az ipari fejlődés mellett kedvezően be­folyásolja a gazdasági helyzet alakulását a külkereskedelmi struktúra változása. 1949-ben az export 29 százaléka irányult Angliába és a behozatal 29,4 százaléka származott onnan. Napjainkban India külkereskedelmi for­galmának egyötödét szocialista orszá­gokkal bonyolítja le. A magyar—indiai gazdasági kapcsolatok alakulására jóté­kony hatást gyakorolt az 1963-ban öt év­re kötött kereskedelmi szerződés. Ezt az­óta számtalan más megállapodás egészí­tette ki. Ez év elején Biró József külke­reskedelmi miniszter 250 millió rúpia ér­tékben áruszállításról szóló szerződést írt alá Delhiben. (A gazdasági kapcsolatok bővítésére, természetesen mindkét olda­lon nyílnak még további lehetőségek.­ Ezenkívül kulturális, valamint műszaki­tudományos együttműködési megállapo­dás van érvényben országaink között. Politikai kapcsolataink fejlődésének eddigi legfontosabb állomása a Kállai Gyula vezette kormánydelegációnk 1966. februári indiai látogatása volt. Kapcso­lataink további fejlesztéséhez járul hoz­zá dr. Zakir Husain köztársasági elnök­nek a közeljövőben Magyarországra teen­dő látogatása is. Az országaink közötti szívélyes kapcsolatok bizonyítják, hogy lehetséges a különböző társadalmi beren­dezkedésű országok harmonikus együtt­működése. India az el nem kötelezett or­szágok csoportjába tartozik, s aktív bé­kepolitikát folytat. Minél előbb sikerül Indiának legyőzni a fejlődése útjában álló belső akadályo­kat, annál pozitívabb, az eddiginél is na­gyobb szerepet játszhat — következetes békepolitikájához híven — nemcsak az ázsiai népek életében, de, a világpolitika küzdőterén is. Kanyó András Nguyen Duy Trinh nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) dúlásainak jelentőségére, majd az észak­vietnami helyzetet értékelte. Emlékezte­tett arra, hogy csaknem háromezer ame­rikai repülőgépet lelőttek, és több ezer pilóta elesett, vagy fogságba került. Eközben Észak-Vietnam állandóan erősí­tette gazdasági és védelmi pozícióit, úgy, hogy Észak ma erősebb és értékesebb hátországa a déli frontnak. A demokratikus Vietnam a katonai és a politikai küzdelem mellett belebocsát­kozott a diplomáciai küzdelembe is, ami most új szakaszba érkezett. A miniszter­elnök-helyettes emlékeztetett kormányá­nak 1965-ben közzétett négy pontjára és megjegyezte, hogy ez a dokumentum meghatározza a vietnami nép harcának céljait és kinyilvánítja alapvető nemzeti jogait. A VDK kormányának megbízottja most türelemmel és komoly szándékkal fejti ki ezt az elvi álláspontot a párizsi megbeszéléseken. Ezzel kapcsolatban a VDK miniszterelnök-helyettese megálla­pította: az amerikaik ver­eségét jelenti, hogy kénytelenek voltak hivatalos meg­beszéléseket kezdeni, ugyanakkor azon­ban ez trükk is. Az amerikaiak ugyan­is Párizsban a tárgyalóasztalnál ülnek, de céljuk most is a világközvélemény lesze­relése és az, hogy megakadályozzák a vietnami népet az önvédelemben. Maga­tartásukra fényt vet az, hogy az amerikai küldöttek eddig konokul megtagadták a VDK elleni légitámadások és minden más háborús cselekmény feltétel nélküli abba­hagyását, holott világosan megmondtuk: a megbeszélések elsődleges célja a táma­dások megszüntetésének meghatározása, hogy utána megvitassuk a két felet érin­tő más problémákat is — szögezte le Nguyen Duy Trinh. Az amerikaiak megpróbálták elhitetni a világgal, hogy vannak közös pontok az USA és a VDK nézetei között. A vietnami küldöttek azonban kimutatták, hogy ép­pen az amerikaiak által megjelölt kérdé­sekben teljes és alapvető egyet nem értés van a két fél között. Párizsban a VDK kormánymegbízottja bebizonyította, hogy az Egyesült Államok provokálta a hábo­rút és visszautasította azt a rágalmat, amely szerint Észak-Vietnam követett volna el agressziót Dél ellen. Nguyen Duy Trinh nyomatékosan hangsúlyozta: har­mincegymillió vietnami szánta el magát a harcra, hogy győzelmet arasson, bárhol is legyen az agresszor. »Bárhol is van az ellenség, minden vietnaminak joga, hogy harcoljon ellene« — tette hozzá. Nguyen Duy Trinh ezután értékelte a Magyar Népköztársaság és a VDK kap­csolatait, valamint a magyar népnek a vietnami nép harcához nyújtott segítsé­gét. Hivatkozott a magyar kormány és a párt vezetőinek kijelentéseire, amelyek szerint Magyarország internacionalista kötelezettségének tartja Vietnam harcá­nak támogatását. Ez a gyakorlatban a legkülönbözőbb területeken be is bizo­nyosodott, és a segítség nagyon hasznos a vietnami nép számára. A VDK minisz­terelnök-helyettese és külügyminisztere elismeréssel szólt a szolidaritás magyar­­országi megnyilvánulásairól és a magyar sajtó tevékenységéről, majd köszönetet mondott az egész magyar népnek a Viet­nam ügyéhez nyújtott segítségéért. A hatodik VOKÁLISA találkozó A VDK és az Egyesült Államok kül­döttségei pénteken megtartották a párizsi előzetes tárgyalások három és fél órás ha­todik ülését. Nguyen Thanh Le, a VDK küldöttségének szóvivője közölte az újság­írókkal, hogy a megbeszélések a csökö­nyös amerikai álláspont miatt semmivel sem haladtak előbbre. Az ülésen Harriman előre elkészített nyilatkozatot olvasott fel, amelyben rész­letesen utalt Johnson elnök csütörtöki sajtóértekezletére. Xuan Thug, a VDK küldöttségének ve­zetője visszautasította és abszurdnak ne­vezte azt az amerikai követelést, hogy alkalmazzák a VDK elleni bombázások és más harci cselekmények megszüntetésé­nél a kölcsönösség elvét. A vietnami küldöttség vezetője ezután elutasította azt az amerikai indítványt, hogy tűzzék az előzetes megbeszélések napirendjére a demilitarizált övezet kér­dését. Xuan Thuy utalt arra, hogy az 1954. évi genfi egyezmények elismerték a füg­getlen, szuverén egységes és területileg sérthetetlen Vietnamot. Az USA azért akarja napirendre tűzni a demilitarizált övezet problémáját, mert a 17. szélességi fokot, a jelenlegi demarkációs vonalat területi és politikai határként ak­arja ál­landósítani. Az AFP hanoi tudósítója jelentette, hogy Le Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártjának KB-titkára csütörtökön Hanoi­ból repülőgépen Párizsba indult, hogy,ott mint Xuan Thuy különtanácsadója részt vegyen a megbeszéléseken. (A követk­ező ülés szerdán lesz.) McCarthy folytatja harcát a jelöltségért Kennedy televíziós vitát javasol (AP, UPI) McCarthy demokrata szená­tor csütörtökön megtartott választási gyű­lésén kijelentette, hogy igen szoros küz­delmet vár a jövő keddi kaliforniai elő­választásokon. Hozzáfűzte: bármi legyen is az eredmény, folytatja harcát az elnök­jelölés megszerzéséért, egészen a chica­gói kongresszusig. A szintén Kaliforniában tartózkodó Robert Kennedy táviratot intézett a har­madik vetélytárshoz, Humphrey alel­­nökhöz, és felszólította, hogy McCarthy­­val együtt vegyen részt egy nyilvános te­levíziós vitában. Megállapította, hogy szá­mos kérdésben nem értenek egyet (viet­nami háború, faji zavargások stb.), ezért hasznos lenne a nyilvánosság előtt szem­beállítani a nézeteket. Humphrey alelnök egyik kortesvezére válaszul közölte, hogy az alelnök »egyéb lekötöttségei« folytán nem vehet részt a tv-vitában. Kennedy és McCarthy szombaton kerül szembe egymással a televízió képernyő­jén. Losonczi Pál távirata Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Tunézia nemzeti ünnepe alkalmából táv­iratban fejezte ki jókívánságait Habib Burgibának, a Tunéziai Köztársaság el­nökének. Hazánkba látogat a felső-voltai külügyminiszter Péter János külügyminiszter meghívá­sára a közeljövőben néhány napos hiva­talos látogatásra hazánkba érkezik Ma­liéuz Z­oromé, Felső-Volta Köztársaság külügyminisztere. Az új görög nagykövet a Külügyminisztériumban Szilágyi Béla külügyminiszter-helyet­tes pénteken bemutatkozó látogatáson fogadta Jean Michel Pesmazoglut, a Gö­rög Királyság új magyarországi rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben adja át megbízólevelét. A norvég nagykövet búcsúlátogatásai Thor Brodtkorbot, a Norvég Királyság távozó magyarországi rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét fogadta Loson­czi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Kállai Gyula, az ország­­gyűlés elnöke és Péter János külügymi­niszter. A nagykövetet, aki pénteken uta­zott el hazánkból, Gergely Miklós, a Kül­ügyminisztérium protokollosztályának ve­zetője búcsúztatta. Benke Valéria hazaérkezett Benke Valéria, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tag­ja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bi­zottságának vezetője, aki Frankfurt am Ivlainban részt vett a »Marxista lapok« című folyóirat »Osztályok és osztályharc napjainkban a témakörben rendezett nem­zetközi tudományos konferenciáján, pén­teken visszaérkezett Budapestre. Panama: az ellenzéki jelölt lett az elnök A panamai országos választási bizott­ság csütörtökön dr. Arnulfo Arias Madrid ellenzéki jelöltet az ország megválasztott elnökévé nyilvánította. A választási bizottság 18 napos, heves jelenetekkel tarkított munka után hirdet­te ki a végeredményt. A bizottság kor­mánypárti tagjai lemondtak tisztségük­ről.

Next