Magyar Hírlap, 1968. június (1. évfolyam, 17-46. szám)

1968-06-05 / 21. szám

Magya­r Hírlap KULTÚRA- MŰVÉSZET 1968. JÚNIUS 5. SZERDA 9 Irodalom a QySiWC - élesztő és vég­vászon között Varga Sándor, a Szövkönyv igazgatója a falusi könyvterjesztésről Május 22-i számunkban beszélgetést közöltünk a Művelődésügyi Minisztérium könyvtári osztályának vezetőjével arról, milyen szerepük van a kiskönyvtárak­nak azokban a falvakban, ahol nincs rendszeres könyvárusítás. Most Varga Sándort, a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat igazgatóját kerestük fel: mi­lyen elgondolásaik vannak a jelenlegi helyzet megváltoztatására? Harminc vagy három forint? — A figyelmes újságolvasó — kezdte — sajátos ellentmondásra bukkan, ha a statisztikákat tanulmányozza. Az év elején nyilvánosságra került adatok szerint a szövetkezeti könyvforgalom ta­valy 164 millió forint volt, tehát egy falusi lakosra számítva csaknem 30 fo­rint, azaz hárommillió forinttal több, mint az 1952. évi országos könyvforga­lom. Ugyanakkor újabban — különösen a márciusi írószövetségi taggyűlés óta — ezer olyan faluról írnak-beszélnek, ahol az egy lakosra jutó átlagos évi ►►könyvfogyasztás­ három forint körül mozog. — Minek tulajdonítja ezt a — lát­szólagos — ellentmondást? — Annak — hangzik a válasz —, hogy az adatok »globális« számokat, átlago­kat tartalmaznak, s ezek nagy különb­ségeket fednek el. Szerintem egyébként a »háromforintos« forgalomról szóló sta­tisztika összeállítói erősen felfelé ke­rekítettek a falvak mennyiségét illetően; a mi adataink szerint valóságos számuk 5—600 körül jár. A jó bornak is kell cégér — Ez azonban aligha változtat a lé­nyegen — vetjük közbe —, vagyis azon, hogy a legkisebb falvakban — az ország településeinek tekintélyes hányadában — nincs még rendszeres könyvárusítás, és ezért legalacsonyabb a könyvforga­lom. — Sajnos, így van. De én úgy monda­nám, a könyvforgalom is a legalacso­nyabb. A kultúra különböző ágai hatnak és visszahatnak egymásra — s aki már járt a 6­—800 lakosú zalai vagy szabol­csi falvakban, az tudja, hogy ott a mű­velődés objektív lehetőségei — enyhén szólva — igen kezdetlegesek. Nem csoda tehát, hogy könyvet is alig vesznek. Nincs rá igény. — Talán mégis vásárolnának, ha lenne hol... — Ebben rejlik — szerintem — a té­vedés. Legalább 3—10 év óta a legkisebb falu szövetkezeti boltjának polcain is ott a könyv, a boltvezető egyúttal bizomá­nyosunk. Emellett igen sok helyen az iskolában, a pedagógusnál is kapható könyv. — Mégis, ön szerint mi az oka, hogy nem fogy kellően a könyv? — Attól, aki szintetikus mosószertől kezdve vég­vásznon át az élesztőig min­denfélét árusít, egyszerűen nem lehet megkívánni, hogy egyúttal eredményes könyvpropagandista is legyen. A só és paprika egyébként »magától« fogy, a könyvet viszont ajánlani kellene. A pe­dagógusok a gyermekekben kelthetik fel az olvasás igényét; a felnőtteknek — mint könyvárusok — nem tudnak utána­menni. Ami megtetszett, tartsa meg! — S azt nem lehetne, hogy a falusi kiskönyvtárakba, a klubkönyvtárakba időnként hozzáértő terjesztő, könyvbizo­mányos eljusson — és ne csak az ün­nepi könyvhét idején? Elképzelhető ugyanis, hogy valaki kikölcsönöz egy könyvet, s azt úgy megkedveli, hogy meg is vásárolná. Milyen jó lenne, ha ott helyben, mindjárt meg is kaphatná ... — Odáig még nem terjed az erőnk. Segítené viszont az ügyet, ha mindenütt a könyvtár megbízott vezetője vállalna bizományi árusítást. Még nem minden faluban találtuk meg azt az embert, aki ismeri a helyieket és kellően aktív, lel­kes is ahhoz, hogy a könyvvásárlásra másokban igényt keltsen. A fogyasztási szövetkezetek örömmel fogadnák, ha a falusi kiskönyvtárak vezetői vállalkoz­nának erre. Több községben már ez a gyakorlat, és sok jó példát mondhatnék, mennyire összefér a kettő... — Ez valóban helyes, célravezető lenne — jegyezzük meg. — A kiskönyv­tárak azonban többnyire még csak heti 2—4 órát tartanak nyitva, s kezelőjük ehhez mért, minimális tiszteletdíjat kap. Emelné ezt a könyvbizományosság, vi­szont akkor hosszabb nyitva tartás kel­lene. A könyvtárakat fenntartó helyi ta­nácsok és a szövetkezeti könyvesboltok megállapodása biztosíthatná, hogy a nyitva tartási időt növeljék, s abban a könyvtár vezetője anyagilag is érdekelt legyen. Nem látja ezt — a jelenlegi adottságok mellett — járható útnak? — De igen, s részünkről az ilyen szer­vezeti intézkedésnek semmi akadálya. Ezért is köszöntjük örömmel az Írószö­vetség által kezdeményezett, Olvasó népért mozgalmat. Bízunk abban, hogy idővel minden faluban olyan közszellem alakul ki, amely az olvasó embernek mintegy rangot biztosít. Ennek feltételeit valóban csak társadalmi összefogás te­remtheti meg, a művelődésért — és nem­csak a könyvterjesztésért — felelős szer­vek összefogása. G. Szabó László Magyar tudósdelegáció utazott Moszkvába az automatizálási intézmények tanulmányozására A Szovjet Tudományos Akadémia el­nökségének meghívására magyar kutatók utaztak a Szovjetunióba az ottani auto­matizálási és műszaki kibernetikai inté­zetek tanulmányozására. A magyar delegáció, a MTA Automa­tizálási Kutatóintézetének vezető munka­társai két csoportban tesznek eleget a meghívásnak. Kedden négyen indultak el Vámos Tibor igazgatóhelyettes veze­tésével. A delegáció másik négy tagja 9-én követi őket. Akkor utazik el Bene­dikt Ottó akadémikus, az intézet igazga­tója, a nyolctagú küldöttség vezetője is. Megnyílt „A legyőzhetetlen Vietnam” kiállítás Alattomosan pusztító golyósbombák, lelőtt amerikai kalózgépek roncsdarab­jai, dél-vietnami partizán-egyenruha az egyik vitrinben — csodaszépen kimun­kált iparművészeti tárgyak, fafaragvá­­nyok, virágállványok a másikban. A há­ború embertelenség£­ és a békés alkotó­munka szépsége, illetve az ez utóbbiért évek óta vívott szívós harc — ez a fő mondanivalója »A legyőzhetetlen Viet­nam« című kiállításnak, amely kedd dél­után nyílt meg a Fővárosi Művelődési Ház csarnokaiban. A kiállítást a vietna­mi szolidaritási hónap és a »Budapest Hanoiért« mozgalom keretében az Orszá­gos Béketanács, a Hazafias Népfront bu­dapesti bizottsága, a Fővárosi Tanács és a SZOT közösen rendezte. A megnyitáson jelen volt Hoang Luong, a VDK budapesti nagykövete, Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadí­­tási Front állandó budapesti képviselője. Magyar részről megjelent dr. Trautmann Rezső és Bodonyi Pálné, a Hazafias Nép­front budapesti elnöke, illetve titkára, dr. Pesta László, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke, dr. Kerek Gábor, a Fővárosi Tanács népművelési osztályá­nak vezetője, Baranyai Tibor, a SZOT kulturális osztályvezetője. Megnyitó be­szédet dr. Réczei László, az Országos Bé­ketanács alelnöke mondott. Négyszázezer vendéget vár Szeged az Ünnepi Hetek rendezvényeire Az eddigi jelentkezések alapján 400 000 kül- és belföldi vendéget várnak a Sze­gedi Ünnepi Hetek idei rendezvényeire. A programtervet kedden vitatta meg a vá­rosi tanács végrehajtó bizottsága. A Szabadtéri Játékok előadásain kívül mintegy száz kulturális, sport- és más szórakoztató rendezvény várja a látoga­tókat. A Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás július 19-én nyílik meg. A 124 kiállító között 26 jugoszláviai vállalat is bemu­tatja termékeit. Újdonságnak számít, hogy a szabadkai cégek áruit a szegedi üzletekben meg is lehet majd vásárolni. A városi tanács vb-ülésén bejelentet­ték, hogy már zsűrizték az augusztus 4-én nyíló Szegedi Nyári Tárlat anyagát. A be­küldött 540 alkotás közül 116 művész 250 művét fogadták el. Augusztus 1-én és 2-án az újszegedi Liget szabadtéri színpadán a Szakszerve­zeti Együttesek Harmadik Országos Né­pitánc Fesztiváljának nyilvános bemuta­tóit tartják meg. Hat hazai együttesen kí­vül NDK-beli, jugoszláviai, szovjet és ro­mán szakszervezeti táncegyüttesek is fel­lépnek. Bejelentették a tanácskozáson, hogy az idei Ünnepi Hetek alkalmából először rendezik meg a néprajzi film­szemlét. Körülbelül ötszáz — többségük külföldi — vendége lesz a Szegedi Peda­gógiai Nyári Egyetemnek, valamint az V. Nemzetközi Eszperantó Szemináriumnak. A szófiai VIT jegyében július 27-én és 28-án kerül sor a Második Szegedi Ifjú­sági Napokra. Erre 13 különvonattal és 24 különautóbusszal az ország egész terü­­­­letéről ötezer fiatal érkezését jelezték. Az Ünnepi Hetek alatt 17 sportágban, több ezer részvevővel zajlanak le ver­senyek. A XIII. nemzetközi maratoni versenyre tíz, a nemzetközi motorcsónak­versenyre nyolc országból érkezett neve­zés. A Szegedi Ünnepi Hetek eseményso­rozata augusztus 20-án, a Tisza-szállóban műsoros gálaesttel fejeződik be. Szocialista szerződés a Néphadsereg Központi Klubja és az Eötvös Loránd Tudományegyetem között A Magyar Néphadsereg Központi Klub­ja és az Eötvös Loránd Tudományegye­tem szocialista szerződést kötött: az egyetem oktatói vállalták előadások tar­tását, tanácskozások, viták vezetését, va­lamint a szervezett oktatás szakmai el­lenőrzését, és az ehhez szükséges szak­­tanácsadást. A klub viszont gondoskodik arról, hogy baráti találkozókon ismerkedjenek meg egymással az egyetem és a Zalka Máté katonai főiskola tanárai, hallgatói. Az Egyetemi Színpad és a hadsereg művé­szeti csoportjai kölcsönös tapasztalat- és műsorcserét folytatnak. Előzetes híradás az egyetemi felvételekről pali tagozaton lezárultak a jelentkezések, s az esti és levelező tagozatra pályázók is benyújtották kérelmüket. A több tízezer pályázat feldolgozása még tart, de a nem végleges adatok is arra utalnak, hogy a korábbi években divatossá vált szakok, szakmák népszerű­sége semmit sem csökkent, s e karokon többszörös a túljelentkezés. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi kara nappali tagozatának az előfelvételek után szabadon maradt tizenhat helyére 654-en kérték felvételüket. A természettudomá­nyi karra csaknem két és félszeres a túl­jelentkezés. A bölcsészkaron egyes sza­kokon a meghirdetett keretszámhoz vi­szonyítva négy-, sőt ötszörös a túljelent­kezés. A fiatalok körében fokozódó érdeklő­dés tapasztalható a közgazdasági pályák iránt: a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem nappali tagozatán több mint 1200-an szeretnének tanulni, jól­lehet mindössze ötszáz hely van, s a ta­valyi sikeres előfelvétellel 204 fiatal már biztosította helyét. A Budapesti Műszaki Egyetemen az előzetes adatok szerint az egyes karokon két-, sőt háromszoros a túljelentkezés. A nappali tagozaton a felvételiket jú­nius 26. és július 20. között tartják, az esti és levelező tagozaton júliusban. Az egyetemeken és főiskolákon ezekben a napokban összesítik a beérkezett fel­­­vételi kérelmeket, jelentkezéseket, a nap­i­ Persiuxr RÁDIÓ-TV RÁDIÓ-TV RÁD­IÓ -TV Játszhatunk-e Racine-t? A kérdés az utóbbi időben többször felmerült: azt mondhatnánk, a levegőben van. A legutóbbi Rádióújságban is fel­veti egy cikk, hétfőn bemutatott műve, A pereskedők kapcsán. Ezt megelőzőleg egy színházi előadással kapcsolatban beszéltek róla kritikusok és színházi emberek. Veszprémben bemu­tatták a Phaedrát, és az előadást a szak­ma is láthatta a kaposvári színházi napo­kon. A fogadtatás ott erősen vegyes volt. S az is valószínű, hogy az előadás nem­csak az idegen színpad miatt tűnt ke­vésbé hatásosnak, de főként azért, mert a rendező, noha tisztes munkát végzett, végül is nem tudott az ókori történet, a Theseus-mondakör egy epizódjának XVII. századi feldolgozásával a XX. század kö­zönségének, a mai nézőnek újat mon­dani. A felújításnak nem volt különöseb­ben sürgető indoka. A Rádió azonban — melynek drama­turgiáját egyébként inkább a jelen és a közelmúlt önálló rádiós irodalma foglal­koztatja — ezzel az alkalmi kirándulás­sal a dráma történetébe, igen jól vá­lasztott. A nagy franciának nem az ókori témafeldolgozásaiból választott, hogy mintegy továbbértelmezze a janzenista drámaköltő klasszikus adaptációit, de egy saját korában játszódó művét vitte mik­rofon elé, amely egyben Racine egyetlen komédiája is. A maga közvetlen keserves tapasztalatét írja meg benne korának jo­gászaival, s ha van is a műben számos utalás Arisztophanész komédiájára, a Darazsakra, amely az athéniak bírásko­dási szenvedélyét gúnyolja ki — a köz­vetlen élmény itt gyakorta áttöri az át­tételek nehézkesebb hajtószíjait. Ha tehát egy dramaturgiának vagy ren­dezőnek Racine-ra »fáj a foga«, A peres­kedőkben egyik legspontánabb, életsze­rűségénél fogva mai színpadi ízlésünk­höz közelebb álló művét találja meg. S még a mondanivaló is közvetlenebbül talál utat a mi jelenünkhöz: ebben az országban a túlzásba vitt pereskedő szen­vedélyről beszélni alighanem még ma sem késő. Nem is beszélve arról, hogy a történet oly komikusan utal Arany fü­­lemüle-pörére, ami már szinte külön mu­latság. Kivált ha a fordítás néhány szel­lemes utalásban ezt az analógiát még alá is húzza. A fordításról egyébként külön is szólni kell. Illyés Gyula nemcsak a legélőbb magyar költői nyelvbe tette át a három­száz esztendős darabot (az antik utalá­sokat szabadabb humoros nyelvi lelemé­nyekkel tűzdelve meg), hanem a maga sajátságos stiláris fordulataival szinte egy eredeti népi komédiát kreált, amely egy­szerre utalt a múltakból a komédiaíró Csokonaira és Aranyra, a jelenből pedig­­ Illyésre. Mondjuk akár a Bolhabálra. A fordítói bravúr nyomán keletkezett jó­kedvű modern játék már egymaga meg­adhatná a játék értelmét. A rendező, Solymosi Ottó, tiszteletben tartva a Racine és Illyés megszabta stí­luskereteket, megmutatta, hogy a peres­kedői mánia mögött többnyire — s ná­lunk is — valamely önmagát túlélt tár­sadalmi osztály görcsösségében komikus­sá váló utóvédharcát kell sejtenünk. A Kendmegh bíró szenilis figuráját élve­zettel alakító Major Tamás, a Herczia felperes ostoba dölyfét remekül formáló Básti Lajos, Alpeki ügyvéd fondorlatait vidáman hangsúlyozó Garas Dezső segí­tették ebben. Ha színházaink valamely mondanivaló­jukhoz ma klasszikus köpönyeget keres­nek, természetes mozdulattal nyúlnak az őseredethez, az antik görögség drámái­hoz. Színházi írók is találhatnak itt pa­raboláikhoz bőven anyagot. Nincs múlha­tatlan szükségünk XVII. századi áttéte­lekre. Racine-t bemutatni — természete­sen a közvetlen drámatörténeti hasznos­ságon túl — csupán akkor érdemes, ha színháznak, adaptálónak vagy rendező­nek olyan mondanivalója van, amelyet éppen az ő segítségével fejezhet ki a leg­­maradéktalanabbul. Lukácsy András Magyar plakátművész sikere Varsóban A kedden Varsóban megnyílt II. Nem­zetközi Plakátművészeti Biennálén, ame­lyen 33 országból 346 művész 651 alko­tása vesz részt, Szilvásy Nándor Mun­­kácsy-díjas grafikusművész színházmű­vészeti plakátja a legjobb kulturális tár­gyú alkotásnak bizonyult és megkapta a Zycie Warszawy különdíját. Kedden a Varsó melletti Wilanówban megnyílt Európa első plakáttörténeti mú­zeuma. Dr. KOVÁCS ENDRE, Kossuth-díjas történész nagy érdeklődéssel kísért elő­adásokat tartott Kossuth konföderációs terveiről a grazi és a salzburgi egyete­men, valamint a bécsi Collegium Hunga­­ricumban.

Next