Magyar Hírlap, 1968. június (1. évfolyam, 17-46. szám)
1968-06-05 / 21. szám
Magyar Hírlap KULTÚRA- MŰVÉSZET 1968. JÚNIUS 5. SZERDA 9 Irodalom a QySiWC - élesztő és végvászon között Varga Sándor, a Szövkönyv igazgatója a falusi könyvterjesztésről Május 22-i számunkban beszélgetést közöltünk a Művelődésügyi Minisztérium könyvtári osztályának vezetőjével arról, milyen szerepük van a kiskönyvtáraknak azokban a falvakban, ahol nincs rendszeres könyvárusítás. Most Varga Sándort, a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat igazgatóját kerestük fel: milyen elgondolásaik vannak a jelenlegi helyzet megváltoztatására? Harminc vagy három forint? — A figyelmes újságolvasó — kezdte — sajátos ellentmondásra bukkan, ha a statisztikákat tanulmányozza. Az év elején nyilvánosságra került adatok szerint a szövetkezeti könyvforgalom tavaly 164 millió forint volt, tehát egy falusi lakosra számítva csaknem 30 forint, azaz hárommillió forinttal több, mint az 1952. évi országos könyvforgalom. Ugyanakkor újabban — különösen a márciusi írószövetségi taggyűlés óta — ezer olyan faluról írnak-beszélnek, ahol az egy lakosra jutó átlagos évi ►►könyvfogyasztás három forint körül mozog. — Minek tulajdonítja ezt a — látszólagos — ellentmondást? — Annak — hangzik a válasz —, hogy az adatok »globális« számokat, átlagokat tartalmaznak, s ezek nagy különbségeket fednek el. Szerintem egyébként a »háromforintos« forgalomról szóló statisztika összeállítói erősen felfelé kerekítettek a falvak mennyiségét illetően; a mi adataink szerint valóságos számuk 5—600 körül jár. A jó bornak is kell cégér — Ez azonban aligha változtat a lényegen — vetjük közbe —, vagyis azon, hogy a legkisebb falvakban — az ország településeinek tekintélyes hányadában — nincs még rendszeres könyvárusítás, és ezért legalacsonyabb a könyvforgalom. — Sajnos, így van. De én úgy mondanám, a könyvforgalom is a legalacsonyabb. A kultúra különböző ágai hatnak és visszahatnak egymásra — s aki már járt a 6—800 lakosú zalai vagy szabolcsi falvakban, az tudja, hogy ott a művelődés objektív lehetőségei — enyhén szólva — igen kezdetlegesek. Nem csoda tehát, hogy könyvet is alig vesznek. Nincs rá igény. — Talán mégis vásárolnának, ha lenne hol... — Ebben rejlik — szerintem — a tévedés. Legalább 3—10 év óta a legkisebb falu szövetkezeti boltjának polcain is ott a könyv, a boltvezető egyúttal bizományosunk. Emellett igen sok helyen az iskolában, a pedagógusnál is kapható könyv. — Mégis, ön szerint mi az oka, hogy nem fogy kellően a könyv? — Attól, aki szintetikus mosószertől kezdve végvásznon át az élesztőig mindenfélét árusít, egyszerűen nem lehet megkívánni, hogy egyúttal eredményes könyvpropagandista is legyen. A só és paprika egyébként »magától« fogy, a könyvet viszont ajánlani kellene. A pedagógusok a gyermekekben kelthetik fel az olvasás igényét; a felnőtteknek — mint könyvárusok — nem tudnak utánamenni. Ami megtetszett, tartsa meg! — S azt nem lehetne, hogy a falusi kiskönyvtárakba, a klubkönyvtárakba időnként hozzáértő terjesztő, könyvbizományos eljusson — és ne csak az ünnepi könyvhét idején? Elképzelhető ugyanis, hogy valaki kikölcsönöz egy könyvet, s azt úgy megkedveli, hogy meg is vásárolná. Milyen jó lenne, ha ott helyben, mindjárt meg is kaphatná ... — Odáig még nem terjed az erőnk. Segítené viszont az ügyet, ha mindenütt a könyvtár megbízott vezetője vállalna bizományi árusítást. Még nem minden faluban találtuk meg azt az embert, aki ismeri a helyieket és kellően aktív, lelkes is ahhoz, hogy a könyvvásárlásra másokban igényt keltsen. A fogyasztási szövetkezetek örömmel fogadnák, ha a falusi kiskönyvtárak vezetői vállalkoznának erre. Több községben már ez a gyakorlat, és sok jó példát mondhatnék, mennyire összefér a kettő... — Ez valóban helyes, célravezető lenne — jegyezzük meg. — A kiskönyvtárak azonban többnyire még csak heti 2—4 órát tartanak nyitva, s kezelőjük ehhez mért, minimális tiszteletdíjat kap. Emelné ezt a könyvbizományosság, viszont akkor hosszabb nyitva tartás kellene. A könyvtárakat fenntartó helyi tanácsok és a szövetkezeti könyvesboltok megállapodása biztosíthatná, hogy a nyitva tartási időt növeljék, s abban a könyvtár vezetője anyagilag is érdekelt legyen. Nem látja ezt — a jelenlegi adottságok mellett — járható útnak? — De igen, s részünkről az ilyen szervezeti intézkedésnek semmi akadálya. Ezért is köszöntjük örömmel az Írószövetség által kezdeményezett, Olvasó népért mozgalmat. Bízunk abban, hogy idővel minden faluban olyan közszellem alakul ki, amely az olvasó embernek mintegy rangot biztosít. Ennek feltételeit valóban csak társadalmi összefogás teremtheti meg, a művelődésért — és nemcsak a könyvterjesztésért — felelős szervek összefogása. G. Szabó László Magyar tudósdelegáció utazott Moszkvába az automatizálási intézmények tanulmányozására A Szovjet Tudományos Akadémia elnökségének meghívására magyar kutatók utaztak a Szovjetunióba az ottani automatizálási és műszaki kibernetikai intézetek tanulmányozására. A magyar delegáció, a MTA Automatizálási Kutatóintézetének vezető munkatársai két csoportban tesznek eleget a meghívásnak. Kedden négyen indultak el Vámos Tibor igazgatóhelyettes vezetésével. A delegáció másik négy tagja 9-én követi őket. Akkor utazik el Benedikt Ottó akadémikus, az intézet igazgatója, a nyolctagú küldöttség vezetője is. Megnyílt „A legyőzhetetlen Vietnam” kiállítás Alattomosan pusztító golyósbombák, lelőtt amerikai kalózgépek roncsdarabjai, dél-vietnami partizán-egyenruha az egyik vitrinben — csodaszépen kimunkált iparművészeti tárgyak, fafaragványok, virágállványok a másikban. A háború embertelenség£ és a békés alkotómunka szépsége, illetve az ez utóbbiért évek óta vívott szívós harc — ez a fő mondanivalója »A legyőzhetetlen Vietnam« című kiállításnak, amely kedd délután nyílt meg a Fővárosi Művelődési Ház csarnokaiban. A kiállítást a vietnami szolidaritási hónap és a »Budapest Hanoiért« mozgalom keretében az Országos Béketanács, a Hazafias Népfront budapesti bizottsága, a Fővárosi Tanács és a SZOT közösen rendezte. A megnyitáson jelen volt Hoang Luong, a VDK budapesti nagykövete, Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front állandó budapesti képviselője. Magyar részről megjelent dr. Trautmann Rezső és Bodonyi Pálné, a Hazafias Népfront budapesti elnöke, illetve titkára, dr. Pesta László, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke, dr. Kerek Gábor, a Fővárosi Tanács népművelési osztályának vezetője, Baranyai Tibor, a SZOT kulturális osztályvezetője. Megnyitó beszédet dr. Réczei László, az Országos Béketanács alelnöke mondott. Négyszázezer vendéget vár Szeged az Ünnepi Hetek rendezvényeire Az eddigi jelentkezések alapján 400 000 kül- és belföldi vendéget várnak a Szegedi Ünnepi Hetek idei rendezvényeire. A programtervet kedden vitatta meg a városi tanács végrehajtó bizottsága. A Szabadtéri Játékok előadásain kívül mintegy száz kulturális, sport- és más szórakoztató rendezvény várja a látogatókat. A Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás július 19-én nyílik meg. A 124 kiállító között 26 jugoszláviai vállalat is bemutatja termékeit. Újdonságnak számít, hogy a szabadkai cégek áruit a szegedi üzletekben meg is lehet majd vásárolni. A városi tanács vb-ülésén bejelentették, hogy már zsűrizték az augusztus 4-én nyíló Szegedi Nyári Tárlat anyagát. A beküldött 540 alkotás közül 116 művész 250 művét fogadták el. Augusztus 1-én és 2-án az újszegedi Liget szabadtéri színpadán a Szakszervezeti Együttesek Harmadik Országos Népitánc Fesztiváljának nyilvános bemutatóit tartják meg. Hat hazai együttesen kívül NDK-beli, jugoszláviai, szovjet és román szakszervezeti táncegyüttesek is fellépnek. Bejelentették a tanácskozáson, hogy az idei Ünnepi Hetek alkalmából először rendezik meg a néprajzi filmszemlét. Körülbelül ötszáz — többségük külföldi — vendége lesz a Szegedi Pedagógiai Nyári Egyetemnek, valamint az V. Nemzetközi Eszperantó Szemináriumnak. A szófiai VIT jegyében július 27-én és 28-án kerül sor a Második Szegedi Ifjúsági Napokra. Erre 13 különvonattal és 24 különautóbusszal az ország egész területéről ötezer fiatal érkezését jelezték. Az Ünnepi Hetek alatt 17 sportágban, több ezer részvevővel zajlanak le versenyek. A XIII. nemzetközi maratoni versenyre tíz, a nemzetközi motorcsónakversenyre nyolc országból érkezett nevezés. A Szegedi Ünnepi Hetek eseménysorozata augusztus 20-án, a Tisza-szállóban műsoros gálaesttel fejeződik be. Szocialista szerződés a Néphadsereg Központi Klubja és az Eötvös Loránd Tudományegyetem között A Magyar Néphadsereg Központi Klubja és az Eötvös Loránd Tudományegyetem szocialista szerződést kötött: az egyetem oktatói vállalták előadások tartását, tanácskozások, viták vezetését, valamint a szervezett oktatás szakmai ellenőrzését, és az ehhez szükséges szaktanácsadást. A klub viszont gondoskodik arról, hogy baráti találkozókon ismerkedjenek meg egymással az egyetem és a Zalka Máté katonai főiskola tanárai, hallgatói. Az Egyetemi Színpad és a hadsereg művészeti csoportjai kölcsönös tapasztalat- és műsorcserét folytatnak. Előzetes híradás az egyetemi felvételekről pali tagozaton lezárultak a jelentkezések, s az esti és levelező tagozatra pályázók is benyújtották kérelmüket. A több tízezer pályázat feldolgozása még tart, de a nem végleges adatok is arra utalnak, hogy a korábbi években divatossá vált szakok, szakmák népszerűsége semmit sem csökkent, s e karokon többszörös a túljelentkezés. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi kara nappali tagozatának az előfelvételek után szabadon maradt tizenhat helyére 654-en kérték felvételüket. A természettudományi karra csaknem két és félszeres a túljelentkezés. A bölcsészkaron egyes szakokon a meghirdetett keretszámhoz viszonyítva négy-, sőt ötszörös a túljelentkezés. A fiatalok körében fokozódó érdeklődés tapasztalható a közgazdasági pályák iránt: a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nappali tagozatán több mint 1200-an szeretnének tanulni, jóllehet mindössze ötszáz hely van, s a tavalyi sikeres előfelvétellel 204 fiatal már biztosította helyét. A Budapesti Műszaki Egyetemen az előzetes adatok szerint az egyes karokon két-, sőt háromszoros a túljelentkezés. A nappali tagozaton a felvételiket június 26. és július 20. között tartják, az esti és levelező tagozaton júliusban. Az egyetemeken és főiskolákon ezekben a napokban összesítik a beérkezett felvételi kérelmeket, jelentkezéseket, a napi Persiuxr RÁDIÓ-TV RÁDIÓ-TV RÁDIÓ -TV Játszhatunk-e Racine-t? A kérdés az utóbbi időben többször felmerült: azt mondhatnánk, a levegőben van. A legutóbbi Rádióújságban is felveti egy cikk, hétfőn bemutatott műve, A pereskedők kapcsán. Ezt megelőzőleg egy színházi előadással kapcsolatban beszéltek róla kritikusok és színházi emberek. Veszprémben bemutatták a Phaedrát, és az előadást a szakma is láthatta a kaposvári színházi napokon. A fogadtatás ott erősen vegyes volt. S az is valószínű, hogy az előadás nemcsak az idegen színpad miatt tűnt kevésbé hatásosnak, de főként azért, mert a rendező, noha tisztes munkát végzett, végül is nem tudott az ókori történet, a Theseus-mondakör egy epizódjának XVII. századi feldolgozásával a XX. század közönségének, a mai nézőnek újat mondani. A felújításnak nem volt különösebben sürgető indoka. A Rádió azonban — melynek dramaturgiáját egyébként inkább a jelen és a közelmúlt önálló rádiós irodalma foglalkoztatja — ezzel az alkalmi kirándulással a dráma történetébe, igen jól választott. A nagy franciának nem az ókori témafeldolgozásaiból választott, hogy mintegy továbbértelmezze a janzenista drámaköltő klasszikus adaptációit, de egy saját korában játszódó művét vitte mikrofon elé, amely egyben Racine egyetlen komédiája is. A maga közvetlen keserves tapasztalatét írja meg benne korának jogászaival, s ha van is a műben számos utalás Arisztophanész komédiájára, a Darazsakra, amely az athéniak bíráskodási szenvedélyét gúnyolja ki — a közvetlen élmény itt gyakorta áttöri az áttételek nehézkesebb hajtószíjait. Ha tehát egy dramaturgiának vagy rendezőnek Racine-ra »fáj a foga«, A pereskedőkben egyik legspontánabb, életszerűségénél fogva mai színpadi ízlésünkhöz közelebb álló művét találja meg. S még a mondanivaló is közvetlenebbül talál utat a mi jelenünkhöz: ebben az országban a túlzásba vitt pereskedő szenvedélyről beszélni alighanem még ma sem késő. Nem is beszélve arról, hogy a történet oly komikusan utal Arany fülemüle-pörére, ami már szinte külön mulatság. Kivált ha a fordítás néhány szellemes utalásban ezt az analógiát még alá is húzza. A fordításról egyébként külön is szólni kell. Illyés Gyula nemcsak a legélőbb magyar költői nyelvbe tette át a háromszáz esztendős darabot (az antik utalásokat szabadabb humoros nyelvi leleményekkel tűzdelve meg), hanem a maga sajátságos stiláris fordulataival szinte egy eredeti népi komédiát kreált, amely egyszerre utalt a múltakból a komédiaíró Csokonaira és Aranyra, a jelenből pedig Illyésre. Mondjuk akár a Bolhabálra. A fordítói bravúr nyomán keletkezett jókedvű modern játék már egymaga megadhatná a játék értelmét. A rendező, Solymosi Ottó, tiszteletben tartva a Racine és Illyés megszabta stíluskereteket, megmutatta, hogy a pereskedői mánia mögött többnyire — s nálunk is — valamely önmagát túlélt társadalmi osztály görcsösségében komikussá váló utóvédharcát kell sejtenünk. A Kendmegh bíró szenilis figuráját élvezettel alakító Major Tamás, a Herczia felperes ostoba dölyfét remekül formáló Básti Lajos, Alpeki ügyvéd fondorlatait vidáman hangsúlyozó Garas Dezső segítették ebben. Ha színházaink valamely mondanivalójukhoz ma klasszikus köpönyeget keresnek, természetes mozdulattal nyúlnak az őseredethez, az antik görögség drámáihoz. Színházi írók is találhatnak itt paraboláikhoz bőven anyagot. Nincs múlhatatlan szükségünk XVII. századi áttételekre. Racine-t bemutatni — természetesen a közvetlen drámatörténeti hasznosságon túl — csupán akkor érdemes, ha színháznak, adaptálónak vagy rendezőnek olyan mondanivalója van, amelyet éppen az ő segítségével fejezhet ki a legmaradéktalanabbul. Lukácsy András Magyar plakátművész sikere Varsóban A kedden Varsóban megnyílt II. Nemzetközi Plakátművészeti Biennálén, amelyen 33 országból 346 művész 651 alkotása vesz részt, Szilvásy Nándor Munkácsy-díjas grafikusművész színházművészeti plakátja a legjobb kulturális tárgyú alkotásnak bizonyult és megkapta a Zycie Warszawy különdíját. Kedden a Varsó melletti Wilanówban megnyílt Európa első plakáttörténeti múzeuma. Dr. KOVÁCS ENDRE, Kossuth-díjas történész nagy érdeklődéssel kísért előadásokat tartott Kossuth konföderációs terveiről a grazi és a salzburgi egyetemen, valamint a bécsi Collegium Hungaricumban.