Magyar Hírlap, 1968. július (1. évfolyam, 47-77. szám)
1968-07-18 / 64. szám
S 1968. JÚLIUS 18. CSÜTÖRTÖK FILMSZEMLE NÉPGAZDASÁG Magyar HÍRlaP A IU /o J Premier: ma ! Sajátos és érdekes Amerikai feleség ez a mintegy négy ------------------------------ esztendeje készült olasz—francia film. Nem elég ugyanis nézni azt, ami benne történik, hanem látni is kell a kevésbé ismert rendező, Gian Luigi Polidoro szándékát. Azt a módszert, hogy a jelenségeket a röntgenorvoshoz hasonlóan átvilágítja és a káprázatos fény, a sokakat elvakító csillogás mögött halálos biztonsággal rávilágít a lényegre. Vígjátékhoz ültünk be — s nem is csalódtunk —, de egyszersmind tanúi lehetünk az amerikai életforma vagyis inkább erkölcsi magatartás kórképének. A történet hősét, Mariót — akinek kalandjai szemünk előtt peregnek — régi ismerősünk, Ugo Tognazzi alakítja. A kitűnő színész életét — akárcsak legutóbb a Budapesten vetített Egy erkölcstelen emberben — ismét a nők keserítik meg. Ám míg a megszokott olasz környezetben nem kevesebb, mint három neje és családja akadt, addig itt az új világban, ahová főnökét kísérni üzleti tárgyalásra jött — egyet sem tud találni. Amíg ott erkölcstelen volt (mert mindegyik választottját szerette), addig itt nyilván makulátlan jellemű, hiszen az eszére, s nem a szívére hallgat. Ha megnősül ugyanis, amerikai állampolgár lesz — nem egyszerű olasz — és hajdani barátjához hasonlóan, aki felcsillantja számára a perspektívát, rövid idő alatt valóban amerikai méretű karriert futhat be. Az amerikai karrierhez azonban amerikai gyomor kell — ez az igazság. Vegy el egy pénzes öreg nőt és tiéd a világ! — így hangzik a jó barát tanácsa. Maria azonban minduntalan visszaretten, amikor igazán alkalom kínálkozik, s európai mintára legalább úgy kíván megalkudni, hogy szépérzékét kielégítse. Ám rokonszenves jelöltjeiben újra meg újra csalódik. Reménytelen versenyt fut a múló idővel. A pénz elúszik előle — er már a saját olaszországi életszínvonalának megfelelő feleséggel is megelégedne —, de itt is kudarcot vall Az utolsó állomás egy prostituált. Nem akármilyen! Amerikai állampolgárságú prostituált! Gian Luigi Polidoro azt a nálunk is elevenen élő legendát kívánja szétfoszlatni, hogy az Egyesült Államok a korlátlan lehetőségek hazája. A rendező helyesen nem a lehetőségek meglétét tagadja vagy az életszínvonalat, a technikai haladást próbálja kisebbíteni, hanem gúnyos fintorral a lehetőséghez vezető utat mutatja be. Íme itt van! És amúgy zárójelben hozzáteszi, ha gusztusod van hozzá... A film kétfelé üt. Azzal, ami erkölcsileg szabad s természetes, a hazai konzervatív olasz szemléletet veszi célba, azzal pedig, ami túlzás: a szabadosságot állítja pellengérre. Szép, amit nézni lehet: az utak, a városok, a kényelem, a technika, a gazdagság, és sivár, üres, érthetetlen, amit látni mögötte vagy mellette. Mario szerelmi odysseája során egyegy vonással is pompásan jellemzett figurákkal találkozik. Miamiban a strandon olasz szokás szerint eleven mimikával megnéz egy nőt, mire az gépiesen szétnyitja fürdőköpenyét és mint valami divatmodell közli, hogy 50 dollár. (Mármint a fürdőtrikója ára!) Ugyancsak életteljes típus az öreg milliomos fiatal felesége, aki addig nem nyugszik, amíg el nem nyeri Marió utolsó vasát is a legprimitívebb szerencsejátékon. Találó szociálkritika a marihuánát gépkocsin szállító tizennégy esztendős ravasz bakfis és a Cape Kennedy rakétakilövő állomás technikai csodájának árnyékában megtelepült lakókocsi-városnegyed, ahonnan az asszonyok, leányok ki-ki járnak némi földi boldogságért, míg férjük, apjuk, testvérük a Holdba készül repülni. Más világ ez — vonja le a következtetést a film, s ha az embereken nem is nő másképpen a haj, a gondolatviláguk, az erkölcsi érzékük, az érdeklődésük, a mentalitásuk más. Lám még a legrokonszenvesebb amerikai szereplő — a fiatal elvált asszony, akit Marina Vlady személyesít meg —, az is tiszta szívből tud nevetni a televízió olyan műsorain, amelyeken Mariónak arcizma sem rezdül. Nem nagy, de elgondolkoztató és jó film az Amerikai feleség. Szórakoztat és ugyanakkor mondanivalója is van. Ugo Tognazzi, a főhős ismét bebizonyította, hogy kitűnő színész. Partnerei: RHonda Fleming, Grazieng Granata, Juliet Prowse és a többiek mind-mind találó jellemportrték. Marina Vlady pedig rendkívül bájos és természetes)^ ^ Megfagyott villámok sorpoiitiká■— ■ ------------------------------ nak (vagy az átvételnek), bizonyos témák kissé összesűrűsödtek mozijainkban. A náci rakétatechnika és atomkutatás, a nehézvízgyártás ellen a második világháború idején folytatott küzdelemről aránylag rövid időn belül ez a második film. (A Telemark hősei volt az első!) A harmadik pedig előreláthatólag a Crossbow akció lesz. Mindhárom ismeretében János Veiczi NDK-filmje a leghívebb és a legtörténelmibb. A két nyugati produkció forgatókönyve ugyanis nem tudott megszabadulni a hollywoodi sablonoktól, míg a Megfagyott villámok fő erénye, hogy az antifasiszta küzdelem széles horizontját ábrázolja. Ennek megfelelően valóságos nemzetközi sztárgárdát vonultat fel: lengyel (Leon Niemczyk, Tadeusz Schmidt), francia, angol, szovjet (Mihail Aljanov), német színészeket, s villanásnyi jelenetre a magyar Darvas Ivánt is. János Veiczi és a forgatókönyv (Julius Mader, Harry Thürk és maga a rendező) munkája dokumentarista stílusban ábrázolja a német rakétafegyver kidolgozásának történetét és az ellene folyó áldozatos kollektív küzdelmet. A cselekménysorba bevágott hiteles állóképek amolyan történelmi hátterét adják az eseményeknek. A módszer jó, bár némileg szétszabdalja a történetet. Sok a szereplő, s ez is nehezíti az áttekintést, de ez velejárója annak, hogy a film nem elszigetelt akciót mutat be, hanem sok nemzetiségű hazafiak — kommunisták és nem kommunisták — halált megvető harcát. Jellemző portréját kapjuk e közben a Rakétabáró, vagyis a ma az Egyesült Államokban dolgozó Wernher von Braun szégyenteljes karrierjének. Az epizódok sora nyomon követi — egy a rakétagyártásban részt vevő — s utóbb a fasizmus már leplezetlen énjétől visszariadó német tudós magára találását. Érdekes — ha nem is olyan izgalmas és filmszerű a Megfagyott villámok, mint az említett két nyugati produkciót mégis érdemes megnézni. . Kalandigényeinket Szüzek elrablása kívánja kielégíte-------------------------------- mi ez a színes és szélesvásznú román tizenkilencedik század eleji história, amikor az urak meg a király csak a maguk dolgaival törődtek és a fosztogató török csapatokkal egyedül a bátor szegénylegények szálltak szembe. A szegénylegények meghatározás azonban ebben az esetben nagyon is félrevezető. Senki se gondoljon Jancsó Miklós dezilluzionált ábrázolásmódjára. A román betyárok — legalábbis Dinu Cocea rendező hősei — közeli rokonai azoknak a paródiákból jól ismert cowboyoknak, akik szüntelenül töltenek és lőnek, majd nem is töltenek, de szüntelenül lőnek. Derék hőseink annak ellenére, hogy nincsenek többen, mint egy labdarúgó-csapat (plusz tartalék), mégis minden helyzetben előbb vagy utóbb övéké a győzelem. Ez a hamis és rikító romantika természetesen a történelem kulisszái között még vásáribbá válik. Van itt minden, amit a műfaj szabványa megkíván: őrült vágta, lasszó, csordogáló vér, titkos ajtó, udvari fondorlat, karóra tűzött fejek, korbácsolás, csapda, végnélküli vívás és álruha. A vendégszereplésre nyilván felkért öttusacsapat meg a népi együttes mindent megtesz a siker érdekében, de ez, sajnos, nem reprezentálja a román filmgyártást. A szereplők egy része úgy játszik, mint A falu rossza 1875-ös premierjén divatos lehetett vagy a Borzasztó torony című történelmi drámában. Igaz, ott e stílust már olyan nagynevű kritikusok is kifogásolták, mint Bajza József és Vörösmarty Mihály. Ábel Péter Válaszok országos kérdésekre Kifizetődő-e (2^ 1) a mezőgazdaság támogatása? Az aszály még azoknak a figyelmét is a mezőgazdaság problémáira tereli, akik egyébként keveset foglalkoznak azzal. Ilyen időjárás közepette többen tartják érthetőnek, hogy a mezőgazdaság állami támogatásra szorul. Sokak előtt nem világos azonban, hogy ez nemcsak a rendkívüli időjárás miatt, hanem egyébként is szükséges. Vizsgáljuk meg, indokolható-e ez a szükségesség? Korunk gazdaságára — az ipari termelés gyors ütemű növekedése mellett — a mezőgazdasági termelés színvonalának állandó emelkedése is jellemző. Ez a folyamat a mezőgazdasági termelők számának nagyarányú csökkenésével jár együtt. A kölcsönhatás akkor válik érthetővé, ha figyelembe vesszük, hogy a fejlődő ipari termelés munkaerő-szükségletét a mezőgazdaság adja. Csökken az alacsony termelési színvonalon, önállóan termelők száma, egyszersmind nő a mind több és választékosabb élelmiszert fogyasztó népesség. Világirányzat Világszerte tapasztalható, hogy az ipar fejlesztéséhez szükséges eszközök és nyersanyagok devizaszükségletét az országok egész sorában a mezőgazdasági termékek exportjával fedezik. Így tehát mind a belső igények növekedése, mind az export, a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű fejlesztését indokolja. A világ mezőgazdasága az utóbbi 30 évben annyit fejlődött, mint az azt megelőző 200 évben. Ebben nagy szerepet játszanak, a korszerű agrotechnika elterjedése mellett, azok az ár- és jövedelemtámogatási, a termelékenység javításával, a mezőgazdaság szerkezeti reformjával kapcsolatos intézkedések, amelyeket egyes országok kormányai hoztak. Ha végigtekintünk akár a tőkés-, akár a szocialista országok állami költségvetéseinek kiadási tételein, mindenütt jelentős összegekkel szerepel a mezőgazdasági termelés ösztönzése. A támogatási összegek, a támogatás formái és arányai az országok sajátos helyzetétől függnek. A támogatásnak mindenütt elsőrendű feladata a mezőgazdasági technika fejlesztésének segítése. Közismert, hogy ez csak jelentős anyagi-pénzügyi áldozatokkal valósítható meg. A termelőknek olyan lehetőséget kell nyújtani, amely megfelelő jövedelmek mellett a termelés korszerűsítésére ösztönöz. Ilyen lehetőség a mezőgazdasági beruházások támogatása. A korszerűség költségei Közismert, hogy a mezőgazdaságban a korszerű technika és általában az ipari eszközök felhasználása — bár az egységnyi területen termelhető terméktömeg nő —, a fejlődés bizonyos szakaszában emeli a termékek önköltségét. A mezőgazdasági termékek előállítási ára viszont szorosan kapcsolódik az élelmiszer-árakhoz. Mivel az életszínvonal növekedésében az alacsony élelmiszeráraknak jelentős a szerepe, minden államnak — különösen a szocialistának — fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy az élelmiszerek árában maximálást, viszonylagos stabilitást biztosítson. Ez tehát ugyancsak állami beavatkozással, végső soron állami támogatással érhető el. Az egyik forma az, hogy a feldolgozó ipar állami támogatásban részesül azoknál a cikkeknél, amelyeknek árát az állam a kívánt szinten akarja tartani. A másik általános forma: a mezőgazdasági termékek után nyújtott árkiegészítés, amelyet a termelők kapnak annak érdekében, hogy az önköltségnél alacsonyabb értékesítési ár mellett is megfelelő jövedelemhez jussanak. Mezőgazdasági terméket nemzetközi síkon világpiaci áron cserélnek. A világpiaci ár az országok zöménél alacsonyabb a belföldi termelői árnál. Az export érdekében azonban szükséges az árdifferenciák rendezése, az export tulajdonképpeni támogatása. Az országok mezőgazdasági szükségleteinek, termelési adottságainak legjobban megfelelő termelésiág-struktúrát ugyancsak támogatással segítik elő. Ezek az intézkedések részben az üzemek specializációját, részben a gazdaságos termeléshez előnyösebb területnagyságok kialakítását célozzák. Új támogatási formák A mezőgazdaság támogatása tehát szükséges és indokolt. A kérdés csupán az: vajon a támogatási rendszerek menynyiben segítik a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását? Azok a gazdasági áldozatok, amelyeket a mezőgazdaság támogtása érdekében hozunk, előnyösek-e a népgazdaságnak, a társadalomnak? A gazdaságirányítási reformmal számtalan olyan intézkedés látott napvilágot, amely új alapokra helyezte a mezőgazdasági termelés fejlesztését. Ilyen a felvásárlási árak emelése, az adórendszer, a hitelrendszer, valamint a jövedelemszabályozás új rendszere. Világossá vált, hogy a mezőgazdasági termelés állami támogatására továbbra is szükség van. A korábbi időszaknál tartalmában és módszerében egyszerűbb állami támogatás főbb jellemzőit megkíséreljük összefoglalni. Az egész népgazdaságban biztosítjuk azokat az eszközöket, amelyek az átlagos jövedelmviszonyok közötti gazdaságok saját alapjainak kiegészítését szolgálják. Ide tartozik az ipari eredetű eszközök, anyagok, szolgáltatások ártámogatása. Az ilyen címen nyújtott ártámogatások a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben nem jelentkeznek, az összegeket a forgalmazó vállalatok kapják (például az AGROTRÖSZT vállalatai). Az értéküknél alacsonyabb áron vásárolt eszközök tehát a mezőgazdasági termelés költségviszonyait javítják. Ugyancsak a mezőgazdaság teljes körére terjed ki a beruházási támogatás. Formája és aránya differenciált, a dotációk a beruházási költségek 30—70 százalékáig terjedhetnek. Egyes beruházásokat — amelyeket termeléspolitikai indokok nem támasztanak alá — kizártak a támogatás köréből. (Például az őszibarack, a télialma telepítése stb.). Továbbra is teljes egészében állami eszközöket biztosítanak azonban a bekötőutak, távvezetékek építésére, és így tovább. Támogatást kapnak azok az üzemek is, amelyek talajvédelmi munkálatokat végeznek. A vízrendezésre, továbbá a rétes legelőterületek javítására ugyancsak állami támogatás ösztönöz. Ápolja, tisztítsa hűtőszekrényét rendszeresen ZÚ Z MARA hűtőszekrény-ápoló szerrel Óvja és fertőtleníti fridzsiderét, meghosszabbítja élettartamát, használata gazdaságos A gyenge fsz-ek Sajátos forma a szarvasmarhatartás külön állami támogatása, amely a férőhelyépítés kedvezményein túl a szarvasmarhatartás fejlesztését segíti. A támogatási rendszer különleges formája a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek állami támogatása. A megkülönböztetés azért szükséges, mert a földterület kedvezőtlen termőképessége miatt a hozamok alacsonyak, a költségek vagy nem térülnek meg, vagy nem biztosítanak megfelelő szintű jövedelmet. Az ebbe a körbe sorolt szövetkezetek több formában — árkiegészítés, jövedelemkiegészítés, munkadíj-kiegészítés — részesülhetnek állami dotációban. A cél, hogy az átlagosnál kedvezőtlenebb körülmények között gazdálkodóknak is biztosítsuk azokat a feltételeket, amelyek a termelés fejlesztéséhez szüségesek. Jogos a kérdés, hogy az évente nyújtott, több milliárd forintos állami támogatás milyen eredményt hoz a mezőgazdaságban? Az elmúlt évek tapasztalatai a mezőgazdaság támogatásának eredményességét bizonyítják. Jelentősen növekedtek a szocialista nagyüzemek termelőalapjai. A beruházások jó része nemcsak az egykori kisüzemi eszközöket pótolta, a termelésből kivált dolgozók nagy számát ellensúlyozta, hanem a mezőgazdaság termelési feltételeit is magasabb szinten biztosította. A mezőgazdaság bruttó termelési értéke 1960—1967 év között 16,5 százalékkal emelkedett. A mezőgazdaság a belső szükségletek mellett egyre nagyobb árualapot ad a külkereskedelem számára is, segítve az ország fizetési mérlegének javítását Bálint József, Pénzügyminisztérium főelőadója