Magyar Hírlap, 1968. augusztus (1. évfolyam, 78-108. szám)

1968-08-17 / 94. szám

4 1968. AUGUSZTUS 17. SZOMBAT HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Arany Jánostól a Magyar Hírlapig Száz éves az Athenaeum Nyomda Antik istennőről, Pallas Athenaeről nevezték el ezt a nyomdát, illő hát, hogy kísérőnket is klasszikus névvel illessük. V­erpik­usunkkal — Somfai Rudolf nyomdamérnökkel — jártuk végig en­nek az óriási, szüntelenül dohogó épü­letlabirintusnak irodáit, géptermeit, sze­­dőtermeit, a betűfém forróságát sugár­zó öntőhelyiségeit. Megpihenünk egy szusszanásnyira a második emeleti sze­­dőteremben. Egy gépet nézünk. Nem akármilyet. Barázdált oszlopok tartják a sajtolólemezt, a feszes rugókat, leg­fölül kunkori vasvirágok fonják körül a táblát, amely hírül adja, hogy ezt a nyomdai alkalmatosságot Müller úr öz­vegyének üzeme 1849-ben készítette. Egy évvel azután született a kis kézi­sajtó, hogy Emich Gusztáv megalapí­totta könyvnyomdáját, tizenkilenccel azelőtt, hogy az Emich-féle üzemből ki­nőtt az Athenaeum Irodalmi és Nyom­dai Részvénytársaság. Most a 100 esz­tendős Athenaeumban — amelynek kacskaringós neve nyomdává egyszerű­södött — áll a száztizenkilenc éves gép. Van valami időntúli, valami örök ab­ban, hogy ez az öreg gép itt áll s ma is kifogástalanul működik ebben a 100 éves, de egyre modernebb könyv-, fo­lyóirat- és újsággyártó, hatalmas üzem­ben. Le a kalappal! A gyakornokot már az első héten meg­tanítják arra, hogy a szedőterembe lépve — akármekkora legyen is a zaj — kö­szönnie kell, s hogy kalapot nem illik vi­selni a fején. A korunkat a jövő számára megörökítő munkának szól a tisztelet, és a múltnak, amely ránk maradt. Az Athenaeum asztalán Petőfi, Arany, Jókai, Kossuth, Kemény, Vajda kéziratai feküdtek egykor. Itt nyomtatták Ady ver­seit, Mikszáth Kálmán és Móricz Zsig­­mond írásait. Karinthy humoreszkjein el­sőnek az Athenaeum szedőgépei mellett neveztek. Itt nyomták Az Est-et, a Pesti Napló-t, az egykori Magyar­or­szág­ot. Napjainkban hetente csaknem kétmil­lió példányban kerülnek ki innen folyó­iratok. Itt születik a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet és a Népszava, a hetila­pok közül valamennyi színes: a Tükör, az Ország-Világ, a Nők Lapja, a Képes Újság s hatvanhat egyéb lap. Havonta egymillió kötet könyvet készí­tenek itt. A nyomda összes termékeinek súlya évi tizenhét-tizennyolc ezer tonna. Órákba tellett, míg végigbarangoltuk a Lenin körút, Osvát utca és Rákóczi út között elterülő, zegzugos épülettömböt. Megnéztük a hét nyomóműves, három emelet magas Cerutti-gépet, amely színes képeslapjaink megújhodását tette lehető­vé, bejártuk a korszerűen fölszerelt of­szetüzemrészt, megcsodáltuk a két új fényszedő-öntő gépet, találkoztunk a régi nyomda jelenével. Aztán visszajöttünk ide, Müller úr özvegyének kis gépe mel­lé. Úgy zárja magába a múltat, ahogy az ezen a héten 100 éves üzem őrzi törté­nelmét. Nem hivalkodóan, de mégis szem­beötlően. Könyvóriások és minikönyvek — Az Athenaeum kezdettől fogva arra törekedett, hogy a legújabb technológiát honosítsa meg Magyarországon — mondja Soproni Béla igazgató. — De a jó munká­nak igazi alapja mégsem a korszerű tech­nikai színvonal, hanem az emberi mun­ka. Nagyszerű nyomdászaink vannak. Az igazgatói íróasztallal szemben köny­vespolc. Különlegességek. Bőrbe, vászon­ba kötött könyvek, félméteres nagyságtól a két centiméteresig. Itt a Bertelsman cégnek készített nagy szótár, mellette mi­niatűr Lenin-sorozat. Aztán Longosz „Daphnisz és Kloé”-ja és „Az ember tra­gédiája.”. — A szép köteteket jól felszerelt nyom­da állította elő. Állandóan törekedtünk a fejlesztésre. A háború előtti nyomdából idők során jóformán csak a főfalak ma­radtak, minden egyéb kicserélődött. De hiába volna a legjobb technika, ha em­bereink nem szeretnék az újságot, a köny­vet. Ez segített át bennünket a nehéz na­pokon, ennek köszönhetjük azt, hogy 1945 elején, fűtetlen helyiségekben, kézi rotá­ciós segítségével már napilapot készítet­tünk. És hogy a Magyar Hírlapról is mondjak valamit Megvallom, kezdetben féltünk egy kicsit a nálunk nyomandó harmadik napilaptól. Nyomdászaink jár­tak közbe az önök újságja érdekében, vállalták a többletfeladatot. Szép a fel­adat, mondták, el kell vállalni! Szeretni a könyvet, szeretni az újsá­got — nyomdásztörvény. Soproni Béla zárkózott ember. Készségesen, fegyelme­zetten mondja az adatokat, tényeket, de látszik, ez a statisztikai munka csak fel­adat számára, nem igazi szenvedély. Ha­nem amikor azt mondom: milyen szép az a kis könyv ott jobbra fönn, a polc har­madik sorában! — egyszerre felcsillan a szeme. Már indul is levenni, már fölen­ged, izgalomba jön. — Nézze meg a szedését, milyen tiszta! És szebbet, még szebbet tesz az asztalra, sorban. Bőrkötésű lexikonokat, a gyufa­skatulya felénél kisebb miniatűröket. Minden betű, még a legapróbb is olvas­ható, világos. — A fényszedésnek és az ofszetnyo­másnak köszönhető. Mennyit kellett küz­deni érte! Mennyi időbe tellett, míg ki­adót találtunk, a Szépirodalmit, amely vállalta az újjal járó kockázatot! Most a világ minden tájáról érdeklődnek mun­kánk iránt. Lapozgatunk egy cirillbetűs szótárat. Az egyik oldal tetején szabad szemmel alig látható gyűrődés. Az igazgató kezébe ve­szi a könyvet, és szeretettel, finoman egyengetni kezdi a papírt. Mintha mada­rat simogatna ... Szeretni kell a könyvet. Barátság — 68 Szovjet—magyar ifjúsági tábor nyílik Ukrajnában Vasárnap, holnap reggel népes ifjúsági delegáció indul útnak a Szovjetunióba: az első szovjet—magyar barátsági ifjúsági tábor részvevőinek több, mint száz fős csoportja. Ukrajnában, Vinnyica megyében, kerül sor a két ifjúsági szövetség, a születésé­nek fél évszázados jubileumára készülő Komszomol és a KISZ­ delegációjának ta­lálkozójára augusztus 20—29. között. A barátság ifjú követei a szovjet és a ma­gyar testvérvárosokból, testvérmegyékből sereglenek össze, s ott lesznek közöttük a munka, a tanulás, a művészeti és sportélet kiválóságai, a sajtó, a rádió, a televízió ifjú képviselői. Az együtt töltendő napo­kat arra használják fel, hogy közelebbről megismerkedjenek a két testvéri nép, a két ifjúsági szövetség életével, fejlődésé­vel, további terveivel. Külön-külön talál­kozót rendeznek a testvérvárosok: Szol­nok és Tallinn, Szeged és Odessza, Buda­pest és Moszkva, Kecskemét és Szimfero­­pol küldöttei. Egy napot a hős vietnami néppel való szolidaritásnak szentelnek. A közösen végzett társadalmi munka értékét a szolidaritási számlára fizetik be. „Sátorbontás” után a magyar fiatalok Moszkvába utaznak, ahol további barát­sági program vár rájuk. A delegációt Tóth Imre, a KISZ Köz­ponti Bizottság tagja, az ifjúmunkás osz­tály vezetője vezeti, és szeptember 3-án érkezik vissza Budapestre. P. R. A mi munkánk mindig más Betolja a szedést, meghúzza a kart, el­engedi a kart, kiveszi a papírt. Gábor József az 1849-ből származó gépen dol­gozik. Húsz éve csinálja a levonatokat a könyvek szedéséről. — Hogyan lett nyomdász? — A sógorom hívott a szakmába. Nem bántam meg. — Nem unalmas, mindig ugyanezt a kart húzogatni? — A mi munkánk mindig más. Egyszer politikai mű, egyszer regény, egyszer ár­katalógus. Ebédszünetben bele szoktam olvasgatni abba, amit csinálok. — Kapott már itt, a gép mellett vala­milyen könyvre kedvet? — Igen. Én húzogattam le a Világiro­dalom Remekei sorozat köteteit. Úgy meg­tetszett, hogy meg is rendeltem vala­mennyit. Húsz lépéssel odébb mozgás támad az asztaloknál. Kézirat érkezett. Bakos Béla, a nagy szakállú mester letelepszik egy székre, és a frissen jött kéziratot dara­bokra vágja. Sürgős a szedés, lapzárta van. Az üvegablak mögött, mint induló vonatok, fölzúgnak a szedőgépek. Potyog­nak az ólomsorok, telnek a tepsik. A Magyar Hírlap holnap reggeli száma születik. A legfiatalabb lap a százeszten­dős nyomda gépein. K. A. Nyomdaipari műszaki konferencia Pénteken megkezdődött az Athenaeum centenáriuma alkalmából rendezett ün­nepségsorozat. A Technika Házában a Műszaki Tudományos Egyesületek Szö­vetségének Papír- és Nyomdaipari Műsza­ki Egyesülete ünnepi konferenciát ren­dezett. A nyomdaipari szakmai tanácsko­zást Horváth Gyula könnyűipari minisz­terhelyettes nyitotta meg és méltatta a nagy múltú nyomda működését, majd előadások hangzottak el. Az ünnepi kon­ferencián Horváth Gyula miniszterhelyet­tes az Athenaeum 22 nyomdászának nyúj­totta át a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. * A százesztendős Athenaeum címmel Bánáti Ágnes és Sándor Dénes tollából, reprezentatív kiállítású könyv jelent meg a nyomda történetéről. A könyv sok ada­ta most első ízben lát napvilágot. ­FÉL ÉVSZÁZAD­ Ma ötven esztendeje hozták nyilvá­nosságra, hogy „Ausztria,Magyaror­szág és Németország szuverénjeinek a német főhadiszálláson való újabb találkozása ismét kimutatta a politi­kai és katonai feladatokra vonatkozó teljes egyetértést és legbensőbb meg­egyezést, egyúttal megállapította, hogy a fennkölt uralkodók szövetségmélyí­tő határozataikhoz hűségesen ragasz­kodnak. Az uralkodók együttlétét az a szívélyesség jellemezte, amely szemé­lyes viszonyuknak, valamint népeik érdekeinek megfelel.” Ugyanezen a na­pon a francia lapok azt írják: az an­tant katonai sikerei nemcsak a fron­tok helyzetét változtatták meg, ha­nem általános politikai kérdéseket is felvetnek a békekötéssel kapcsolatban. Általános párizsi nézet: a németek már nem képesek újabb támadást in­dítani. Több mint 12 és fél millió tankönyv Sajtótájékoztató az idei tankönyvellátásról Az utóbbi öt évben kicserélték az ösz­­szes általános iskolai tankönyvet, és né­hány kivétellel, a középiskolai tanköny­veket is — mondotta Vágvölgyi Tibor a Tankönyvkiadó Vállalat igazgatója a Mű­velődésügyi Minisztériumban pénteken megtartott sajtótájékoztatón.­­ Számos új felnőttoktatási és nemzetiségi tan­könyv is elkészült. Új tanítói és tanári kézikönyveket is készítettek. Az egye­temi és főiskolai reform megvalósítása során 120 új egyetemi tankönyvet adtak ki. Az általános iskolák tanulóinak az új tanévre 102-féle tankönyv jelenik meg 8 millió 300 ezer példányban, a gim­nazistáknak 169-féle új és utánnyomá­­sos tankönyvet adtak ki 3 millió 400 ezer példányban. Hat nyelven jelentettek meg tanköny­veket a nemzetiségi iskolák növendé­kei számára. Az ősszel bevezetésre ke­rülő újabb 29 könyvvel mintegy 300-ra emelkedik a nemzetiségi iskolákban hasz­nált tankönyvek száma. Méltatta Vág­völgyi Tibor a csehszlovákiai és jugoszlá­viai, valamint a magyar tankönyvkiadók együttműködését. Ma már mindhárom ország nemzetiségi iskoláiban használ­ják a kooperáció révén készült nemze­tiségi tankönyveket. A felsőoktatási intézményekbe járó diákok részére 30-féle új egyetemi és 12- féle új főiskolai tankönyv kiadását vet­ték tervbe. 2800 új és utánnyomásos egyetemi és főiskolai jegyzetet adnak ki. Megnőtt a tankönyvek előállítási költ­sége és a végrehajtott árrendezés hatá­sára az általános iskolákban egy-egy osztályban az összes tankönyvért a szü­lőknek átlagosan 125 forinttal kell töb­bet fizetniük, mint korábban. A 6. osz­tályban változatlan marad a könyvek együttes ára. A gimnáziumi tankönyvek ára osztályonként 20—30 forinttal emel­kedik. Medence helyett radián Javítóvizsgára készülő diákok között a Csiliben Y­YV Odakinn virgonc napsütés; a boldogabb társak most a strandok medencéiben lu­bickolnak vagy táborban ülik körül a kondért. Ilyenkor néptelen a máskor oly forgalmas Csili, a Pesterzsébeti Vasas Művelődési Ház is; a csendbe csak a szemközti építkezés toronydaruja nyi­korog bele. — Írja kérem, hogy dísz­század, jegygyűrű!... A tekintetek, ame­lyek pár másodpercig a ragyogó ablak­négyszögre szegeződtek, megrebbennek é­s beletörődő komolysággal fordulnak a tábla felé. Nekik most ez kell, hogy a legfontosabb legyen — közel a javító­­vizsga! Éva is hadilábon állt — mondjuk ki: bukott — magyar helyesírásból, most mégis felszisszen a „ggy” láttán. — Miért írta rosszul Géza? — kérdi Dombóvári István tanár. — Mert összetett szó, és tagjait az írásban fel kell tüntetni, nem kettőzhetünk... — Ilona válaszolt, he­lyesen. De hamar fordul a kocka, kis­vártatva ő írja a futball-labdát egybe, két „l”-lel —­s mások igazítják helyre. Sorra kerül még nyelvünk, helyesírásunk többi buktatója, úgy mint a „sakk-kör” és a „hadd eddre”, a „Madáchcsal”, a tulajdonneves „Papp-pal” és a foglalko­zás szerinti „pappal”. Három gyerek és egy pedagógus verítékezik a tágas klub­szobában, amíg egy-egy szabály megrög­ződik a fejekben, s tudják is alkalmazni. Középiskola második osztályába csak úgy lehet feljebb lépni! A szemközti szobában két annyi gyerek ül, de még mindig jut ideje Bánki Dá­niel tanárnak, hogy a matematika feltá­ratlan maradt rejtelmeit megvilágítsa. V. István nem bukott ugyan e tárgyból a vendéglátóipari technikum első osztá­lyában, de sokat küzködött vele. Amióta idejár — édesanyja meséli —, egészen megszerette, otthon is naphosszat példák felett görnyed. Mellette Sz. Judit ül, ő a Belvárosból jár ki heti háromszor, hogy megfeleljen a javítón. Amíg a többi — egy másik asztalnál — példákat old meg, a tanár nekik magyarázza hosszú perce­ken át, hogy mi az a radián és hogyan is állunk azzal a pont körüli elforgatás­sal ... A földszinten általános iskolásokkal vesződik: Vellai Tiborné. A tábla tele cirill betűkkel, egyik-másik bizony alig olvasható vagy helyébe más kívánkoz­nék. Néhány gyereknél ugyanis hiába évközben a tanári igyekezet, náluk szinte elölről kell mindent kezdeni. Heti négy­szer két óra öt héten át — ennyi talán elég lesz, hogy pótolják a hiányzó tudást. Sz. Petit az iskolában már régen leül­tették volna, ha ennyit bajlódik a „pra­­vazsaty” ragozásával. Itt? — Ülj még kisfiam és gondolkozz, ráérsz! Ez a 14 korrepetáló pedagógus vissza-visszatérő biztatása; 87 általános, 28 középiskolás és két szakmunkástanuló ezt hallja nap mint nap a 33, kettőtől hat főig terjedő létszámú csoportban. A türelem és a bi­zalom a gyermek értelmében, az akarat fejlesztése — ezek a pedagógiai módsze­rek ígérnek sikert a nyári korrepetálás­ban Erzsébeten ugyanúgy, mint a zug­lói Danuviában, a kispesti Vörös Csil­lagban, a kőbányai EVIG-ben, s min­denütt a munkáskerületek művelődési házaiban, ahol a gyenge vagy bukott ta­nulókkal a szünidőben szervezetten fog­lalkoznak. — A népművelés fontos feladata az is­kolai oktató-nevelő munka segítése — mondja Németh Elekné, a Csili illetékes főelőadója. — Drága mulatság lenne a szülőknek, ha gyengén tanuló gyerme­keiket magánórákra járatnák, így a 30—40 óra — tárgytól és iskolafokozat­tól függően — 150—250 forintba kerül, vagyis negyed-ötöd annyiba. Kellemes a környezet, s a tanárok minden tanulóval egyénileg is bőven tudnak foglalkozni. Évek óta ez az egyik legfontosabb nyári programunk, s már híre is ment: van, aki Rákospalotáról jár ide, s egyik — évközben kollégista — növendékünk He­ves megyéből vonatozik be kétnaponta. Hálásak az iskolák, s hálásak a szülők; ha valaki „bliccel”, azonnal megy az ér­tesítés Felelősnek érezzük magunkat, hogy a hozzánk járó diákok felsőbb osz­tályba léphessenek. Két óra. Csengő nem berreg s nincs diadalordítás sem. Csöndben szedelőz­­ködnek a gyerekek, még otthon is ta­nulni kell. Ezúttal csak morzsák jutnak nekik a nyár örömeiből. De megéri: szeptembertől legalább úgy igyekeznek majd, hogy jövőre az egész nyár az övék legyen. G. Szabó László

Next