Magyar Hírlap, 1968. október (1. évfolyam, 139-169. szám)
1968-10-24 / 162. szám
1964. OKTÓBER 24. CSÜTÖRTÖK KULTORA - MŰVÉSZET Magyar Hírlap Premier: ma A hét bemutatói — ha különböző igénynyel készültek is — elsősorban szórakoztatni kívánnak. A szovjet A három kövér felnőtteknek szánt mesejáték; a csehszlovák Az első csak lírai életkép; az olasz— spanyol. Az éjszaka rablásra való pedig bűnügyi komédia. A Könyv alakban is megjelent; Jurij Oljesa a zsarnokság és a szabadságvágy küzdelmét írta meg benne. A meseregényt a kitűnő színész, Alekszej Batalov vitte filmre, s egyik kulcsszerepét is maga formálta meg; társrendezőül maga mellé vette Joszif Sapirót. Batalov, mint filmalkotó, annak idejénA köpennyel mutatkozott be. Mostani műve kevésbé kiegyensúlyozott. Hangvétele egyenetlen, hol egészen meseszerű, hol csupán jelképnek használja a naiv elemeket. A történet egy mesebeli városban játszódik, ahol a három kövér zsarnok ellen felkel a nép. Először csak a bányászok, s korai lázadásukat leverik. De a szabadságot nem lehet eltiporni. A művészet (Tibul, az artista, a kis táncosnő, Szuoko) és a tudomány (Gaszpar doktor) is a forradalom oldalán áll, és a zsarnokság napjai megszámláltattak. A felemás hangvétel felemás stílust is eredményez. A szereplők egy része felnőtteknek játszik, eszköztelenül, realistán; a másik rész sajnos nem tud szabadulni a teatrális megoldásoktól, a gonosz hagyományos, aláhúzott ábrázolásmódjától. Ez a kettősség megbontja a mű egyensúlyát. A néző lassan a társadalmi jelentésű szimbolikát is,mesének fogja fel — és a kalandos elemekkel vigasztalódik. örömmel láttuk viszont Alekszej Batalovot a felvevőgép előtt, bár színészi képességeit ez a feladat (Tibul, az artista) nem nagyon vette igénybe. Többre képes lehetőségeinél Gaszpar doktor alakítója, Rolan Bikov is. (Nem véletlenül idéztem az előbbi köpenyt, hiszen Bikov formálta meg benne felejthetetlenül a jámbor kis írnokot!) A két gyerekszereplő: Lina Barknite (Szuoko, a táncosnő) és Petya Artyemjev (Tutti, az utód) kedves és természetes. A színes, széles eljárás, a díszletek, Szűrén Sahbazjan felvételei még inkább a mese irányába tolják el a történet súlypontját, s így nem jut eléggé érvényre Jurij Oljesa intellektuális mondanivalója. (\i \\'A ’ \ Finom pszichológiai PM ftW elsőCSOk megfigyeléseken ala---------------------------póló, lágy pasztelszínekkel megrajzolt életkép a serdülők világáról. Hősnője, a bájos firka tizenöt esztendős lesz, s egy nyaralóhelyen magára maradva, először találkozik a szerelemmel — és először csalódik. Ota Hofmann — sok-sok csehszlovák film forgatókönyvírója, a fiatalok lelkivilágának, életének kitűnő ismerője — hű maradt önmagához a témaválasztással. A rendező Jiri Hanibál személyében ezúttal kitűnő, stílusos megvalósítóra lelt. Az egyszerű történet nem konfliktusának mélységével, hanem emberi hitelességével, bájával hat. A hétköznapoknak is megvan a maga poézise, s Az első csók alkotói érzik, érzékletesen tolmácsolják is ezt. (Lehet, hogy egyeseknek ez a „rózsaszín ábrázolásmód’* nem tetszik. Nem tartják hitelesnek, hogy a fiatalok között nem történik semmi... Legalábbis abban az értelemben nem, amire ők gondolnak. Az is bizonyos, ha az történne — boldogan általánosítanák véleményüket a mai fiatalokról.) A film erőssége a hangulatteremtés, a poétikus miliőrajz (Jan Curik operatőr bravúros munkája) és a fitkát játszó Andrea Cunderlikova átélt, gyengéd alak“"■ Mi ( Hi) -------------------------- 1 ( U lEz a film Az éjszaka rablásra való igazán ............... .................... csak szórakoztatni akar, de a maga nemében jó kommersz áru. Írója, Marcello Fondato a bonyodalom középpontjába egy megfúrhatatlan páncélszekrényt állít, amely csődbe viszi a biztosító intézeteket. Mi sem természetesebb, hogy az új találmány kiváltja mind a biztosítók, mind az alvilág haragját, s mulatságos helyzetek egész sorát eredményezi. Giorgio Capitani rendező dicséretére váljék: valamennyit ki is használja. A rutinosan bonyolított cselekmény hősei ismert és jó színészek. Olyanok, mint a férfias Philippe Leroy, a szép Catherine Spaak. Külön kell szólni Gastone Moschinről, aki egy naivnak tűnő, de ravasz, diktatórikus hajlamú detektívfelügyelő megszemélyesítőjeként szinte az egész film fölé nő. A film a bűnügyi izgalmat és a burleszk humorát parodisztikus színekkel tudja elegyíteni, s így igen jól elszórakoztatja majd nézőit. Ábel Péter X ' ”■ KÉT HANGVERSENY MAKSZIM SOSZTAKOVICS már megjelenésével *s el rudja, hogy a nagy szeneszerző fia, mintha Dmitrivis*®*«.'' Sosztakovics fiatalkori arcképe elevenednék meg. Természetesen nemcsak ez a kapcsolat fűzi össze apát és fiát. A mester V. szimfóniája volt a hétfő esti hangverseny fő száma, s elmondhatjuk, hogy a fiú tökéletesen tisztában van az apa stílusával, művei előadásának követelményeivel. Érzi a sosztakovicsi nagyformát, ezt a mai eszközökkel kibontott mahleri formakoncepciót; tudja tartani a Sosztakovicsra mindig jellemző nagy feszültséget mind dinamikai, mind ritmikus vonatkozásban. S ugyanígy autentikusan szólaltatja meg azt a nagy érzelmi töltést, amely apja muzsikájának talán legfőbb jellegzetessége. Muszorgszkij Hovanscsina-előjátéka Dmitrij Sosztakovics hangszerelésében hangzott fel. Ez a produkció már kissé halványabbra sikerült, mintha Maxim Sosztakovics nem érezné eléggé ennek a mozaikszerűen összeálló hangulatképnek éles váltásait. Az pedig egyenesen érthetetlen, hogy a fiatal karmester, aki apja művében minden zenei összetevőt kiválóan értelmez, mennyire távol áll a klaszszikus stílustól, amelyet ezen az estén Beethoven VIII. szimfóniája képviselt. Elsietett tempók, kiegyenlítetlen zenekari hangzás (az Állami Hangversenyzenekar sem állt itt feladata magaslatán), a zenei tagolás és formálás úgyszólván teljes hiánya jellemezte ezt a tolmácsolást. Nagyon fiatal még Makszim Sosztakovics; apja művének magával ragadó megszólaltatása ígéret arra, hogy kellő tanulmányok után fejlődése más mesterek világához is eljuttatja. Várnai Péter 1 ’ *3 ,_—mytPii'tfT. A Deutsche Staatsoper balettegyüttesének bemutatója A berlini Deutsche Staatsoper balettegyüttese kedden Weill—Brecht A kispolgár hét főbűne c. énekes balettjével és Sztravinszkij—Benois Petruskájával mutatkozott be a budapesti közönségnek. Mindkét balett Grita Kratke koreográfus munkája. Weill 35 éves balettje első ízben került színre nálunk, és mondanivalója kétségtelenül újat hozott a magyar táncszínpadra. A kispolgári erkölcsi közegben Anna egyik énje gondosan ügyel, hogy másik énje — közös céljuk, a kis családi ház felépítése érdekében — a „fő”nek kikiáltott bűnöket elkerülje: markecolásban nem szabad „ellustulni”, mások kihasználásában nem szabad túl „kapzsinak” lenni; az őszinte szerelem jelenti a „bujaságot” és a jogos felháborodás a bűnös „haragot” és így tovább. A főbűnök tehát az anyagi sikert ígérő egyéb bűnök fedőszervei, vagy a sikert veszélyeztető erények célszerű torzításai. A kispolgári valóság fonákságait brechtiesen csavart iróniával láttató jelenetsorozatban a célratörő, gyakorlati, józan Anna I. irányítja az ösztönös, érzelmes, ábrándos Anna II-t. Anna I. énekre komponált vezető énjét Gisela May szuggesztív hangú tolmácsolása a legbonyolultabb etikájú helyzetekben is hitelessé tudta tenni Anna II. táncos-mimikus közegben csapongó énje pedig Ilse Hurtig játékában hol lázadón, hol engedelmesen egészítette ki az ének epikus folyását. A narratív keretet éneklő család tagjai közül Peter Schreier hangja a kispolgári környezetből messzire csengett, egészen mozarti távlatokig hatolt. A budapesti repertoárból ismert Petruskától több vonatkozásban eltérő felfogást és alakítást láttunk Grita Krätke koreográfiájában és a kitűnő technikájú Claus Schulz alakításában. Ha szabad azt hinnünk, hogy él bennünk — akár képek, akár leírások alapján kialakított — „hiteles” Jokini Petruska, akkor a berlini Operáé kifejezés formájában, szögletes bábosságában, merészen könnyed áttettségében ehhez közelebb állónak tűnt. Mondanivalóját tekintve pedig többet nyújtott, mint a boldogtalan szerelem emberi tragikumát egy — az egyben. Petruska itt olyan emberbáb, aki (vagy amely) saját tragikumát kissé kívülállóként is szemléli. Mindkét balett színpadképei harmonikus szerénységgel keretezik a műveket: Paul Pilowski brechti egyszerűséggel festi alá az eseménysorozatot, Christof Heyducknak sikerült az orosz vásárok hangulatát a táncosok közé idézni. Christine Stromberg jelmezei mindkét táncjátékban szerencsésen emelik ki a szereplők karakterét. Werner Stolze és Heinz Rögner avatott kézzel vezényelte a berlini Opera zenekarát. Dienes Gedeon , LAUDES ORGANI ^HERDÁLY UTOLSÓ OPUSZA hangzott fel a Budapesti Kórus és Margittay Sándor október 19-i zeneakadémiai hangversenyén. A „Fantázia egy XII. századbeli szekvenciára” alcímet viselő darabot még 1966-ban mutatták be Atlantában egy nemzetközi organológus kongresszuson. Magyarországon Pécsett játszották először a múlt esztendőben, a budapesti közönség pedig most hallgathatta meg. Hogy miért csak most? Érthetetlen, hiszen Kodály egyik legszebb, sőt utolsó alkotókorszakának mindenképpen legvonzóbb darabját ismerhettük meg benne. A körülbelül húsz percnyi időtartamú mű az összefoglaló jellegű vokális művek közé tartozik: a jellegzetesen kodályi kórushangzásba a gregorián és a magyar gyermekdal hangja egyaránt beleolvad. Alapdallama az eredeti szekvencia egyszerű skálamenete, harmóniavilága viszont annál színesebb! A témát először az orgona mutatja be, de később is — orgona és kórus összefonódásában, versengésében — állandóan visszatér. Stiláris világa a legnagyobb Kodály-művekkel rokon. Formája kötetlen, fantáziaszerű; mondanivalója, mint címe is mutatja: az orgona dicsérete. A naiv mondanivaló rendkívül változatos hangulatokat idéz föl, s himnikus, örvendező hangú zárófagába torkollik. Forrai Miklóst és a Budapesti Kórust, valamint Margittay Sándort köszönet illeti a kiváló előadásért; az énekkar szuggesztív, színes tolmácsolása a mű nagyságát és szépségét tárta fel. Feuer Mária ^ ítélet vagy szelekció? M^ Ami egy indulatos írásból kimaradt POGANX-D.-GÁBORNAK, a Művészet című képzőművészeti folyóiratban megjelent cikke a XI. Magyar Képzőművészeti Kiállításra visszatérve, sommás ítéletet mond a zsűrizés jelenlegi rendszere, sőt kicsengésében egész képzőművészeti életünk fölött. Ami a tényeket illeti, többségükben egyetértünk a cikkíró megállapításaival. Csupán azt nem értjük, miért most született ez az írás, és miért most ír ilyen indulatos hangon minderről Pogány G. Gábor. Hiszen a cikkben érintett visszásságokat korábban is szóvá lehetett volna tenni, illetve csak korábban lett volna ténylegesen merész tett a képzőművészeti életünk egészséges fejlődését gátló klikkérdekekről, az egyéni vélemény kontroll nélküli eluralkodásáról írni. Nem pedig most, amikor oly erőteljesen folyik képzőművészeti életünk demokratizálása, amikor a meglevő problémákat azok is látják, és megoldásuk érdekében nem is keveset tesznek, akik ennek érdekében tenni is képesek. A valódi demokratizmus lehetősége adva van mind a Művészeti Alap (igazgatótanácsot szerveztek), mind a Képző- és Iparművészeti Lektorátus (létrehozták a művészeti tanácsot) irányításában. Az e testületekben folyó munka, ha az adott lehetőségekkel élnek is majd, nem lesz — Pogány G. Gábor szavaival élve — a „kollektív bölcsesség paródiája”. AZ INDULATOS HANG abban is megakadályozta Pogány G. Gábort, hogy a felvetett problémákat sokoldalúbban elemezze. Ő a zsűrizés égisze alatt folyó „vérengzést” kifogásolja, a különböző klikkérdekekből következő diszkrimináció ellen emeli fel szavát. Valóban létező probléma, hogy a képzőművészeti zsűri a művészi tanács, a mű értékelése helyett megengedhetetlen módon beavatkozik az alkotó munkába, hogy néha indokolatlanul kirekeszti a nyilvánosság elől a neki szubjektíve nem tetsző műveket. A zsűrizés leglényegesebb problémájának azonban Pogány G. Gáborral szemben nem ezt látjuk. Nem a szigorú „vérengzés” jellemző erre a munkára, hanem inkább a minőség rovására érvényesülő — a szociális indítékok mellett csoportérdekektől is vezérelt — igénytelenség. Ezt tapasztalhatjuk nyilvános kiállításainkon, az állami megrendelések odaítélésénél, köztéri szobrainkra adott megbízásoknál egyaránt. A ZSŰRIZÉSNEK természetesen nem a szubjektív ítélkezés a feladata, de mindenképpen feladata kell hogy legyen a szelektálás. Pogány G. Gábor jogosan állapítja meg, hogy a bíráló bizottságok munkáját eddig esetleges szempontok vezették, hogy nem mindig valósult meg munkájukban következetesen a párt és a kormány kultúrpolitikai célkitűzése. Ám az írás ebből a szempontból is vesztett aktualitásából, hiszen olyan időszakban teszi mindezt szóvá, amikor a Képző- és Iparművészeti Lektorátus kidolgozta a zsűrizés pontos és szigorú szabályait, amelyet a Képzőművészeti Szövetség titkársága is nagy egyetértéssel fogadott. — Rideg Gábor . Ma nyílik meg Uitz Béla kiállítása Ma délután a Magyar Nemzeti Galéria földszinti teremsorában Ilku Pál művelődésügyi miniszter nyitja meg Uitz Béla műveinek nagyszabású tárlatát. Szerdán sajtóbemutatót tartottak a kiállításon. Dr. Pogány G. Gábor, a galéria főigazgatója köszöntötte a 82. évében járó mestert, aki a tárlat rendezőjével, dr. Kontha Sándor kandidátussal együtt vett részt a sajtótájékoztatón. Közölték, hogy ezerötvennégy alkotásból álló Uitz-gyűjtemény érkezett Moszkvából Budapestre, s válogatás után 430 kompozíció kerül most a közönség elé. Magyarországon ez az első gyűjteményes Uitz-kiállítás. KRÓNIKA G. D. SZMIRNOVOT, a Szovjet Tudományos Akadémia kísérleti neurológiai laboratóriumának vezetőjét szerdán délután fogadta Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A fogadáson jelen volt Szentágothai János akadémikus és Kovács Arisztid docens. GYÉMÁNT DIPLOMÁVAL tüntették ki Raffay Lajos nyugdíjas tanítót és feleségét, Raffay Lajosné nyugdíjas óvónőt. Az idős pedagógus** házaspár 60 esztendővel ezelőtt kezdte meg hivatásának gyakorlását. A VISEGRÁDI ,,ŐRTORONY” Irodalmi és Művészeti Klubban október 25-én este irodalmi-színpadi műsort mutatnak be Fábián Zoltán összeállításában. Három fiatal, első kötetes író: Ratkó József, Simonffy András és Balla István műveit Szécsi Vilma, Miskolczi Ottó és Verdes Tamás, a Vígszínház művészei adják elő. NÉGY FALU MÚZEUMA alakult meg Pencen. A húsz évvel ezelőtt megnyílt penci múzeum három környező falu: Rád, Kösd és Csővár régészeti, néprajzi anyagát is gyűjti. A HAZAI PÁLYA című új magyar filmvígjáték forgatását befejezték. A készülő filmújdonság rendezője Palásthy György, operatőrje Forgács Ottó. HÁROM KÜLFÖLDI FILMSZÍNÉSZT fogla*lkoztatnak a MAFILM más készülő produkcióiban. Gyöngyössy Imre első játékfilmjében, a „Virágvasárnap’-ban kapott szerepet Frantisek Velecky szlovák filmszínész. Széles Anna romániai magyar művésznő Markos Miklós Pokolrév című filmjében mutatkozik be; ugyanebben a filmben kapott szerepet egy másik romániai művésznő, Irina Gardescu is. SZOKOLAY SÁNDOR HAMLET-JÉNEK budapesti ősbemutatójáról a bécsi sajtó a legnagyobb elismerés hangján tudósít. A szombati premierre érkezett bécsi különtudósítók — az Arbeiter Zeitung, a Die Presse, a Volksstimme munkatársai — egybehangzóan kiemelkedő alkotásnak minősítik az operát, amely elindult a világ operaszínpadaira vezető és további nagy sikereket ígérő úton. RÓMAI KORI ÉPÜLETMARADV Anyókát tártak fel a régészek Budapesten, a III. kerületi Zápor utca környékén. Karácsony előtt, a budavári palota második emeletén kiállítást rendeznek, ahol a látogatók elé tárják a Budapest belterületén az utóbbi két évtizedben végzett ásatások legjelentősebb leleteit. Római kori középület alapjai kerültek napvilágra Szombathelyen is, a hajdani Savaria centrumában. A MÁV-igazgatóság székházának bővítési munkálatai közben egy nagyméretű háromhajós, keresztboltozatos épület megmaradt alapjaira és egy bazalttal burkolt római kori útszakaszra bukkantak. PALOTAI BORIS október 30-án, este 7 órakor tartja szerzői estjét a Kossuth Klubban, az írószövetség és a TIT rendezésében. Bevezetőt mond Nagy Péter, közreműködnek: Palotai Erzsi, Pécsi Ildikó és Sinkó László. RICHARD EVELYN BYRD amerikai sarkkutató nyolcvan évvel ezelőtt született. Ő volt az első, aki sikeres repülést hajtott végre (1926- ban) az Északi-sark fölött. Nagy érdemeket szerzett a Déli-sark kutatásában is: 1928-30- ban szintén elsőként repült az Antarktisz fölött. Később még három expedíciót vezetett a Déli-sarkra; az 1946/47-es „sarki hadműveletben” négyezren vettek részt, 1957-ben halt meg. A PÁRIZSI MAGYAR INTÉZET igazgatója, Lőrincz Tamás, kedden este fogadást adott Klaniczay Tibor egyetemi tanár, akadémiai levelező tag Párizsból való távozása alkalmából. Klaniczay Tibor az elmúlt tanévben vendégprofesszorként a Sorbonne-on tartott előadásokat. A fogadáson megjelent a Sorbonne és több francia egyetem számos professzora. A FERENCVÁROST PINCÉT Art. * T otthonában október 26-án, szombaton délután 5 órakor, Dési Fáber Istvánné nyitja meg András Tibor. Balikó Ferenc, Csizmadia Emil, Lamnert András festőművészek és Széky Piroska grafikusművész közös kiállítását. A SZEGÉNYLEGÉNYEK című filmet a hivatalos műsoron kívül vetítették le az afroázsiai filmfesztiválon. Jancsó Miklós rendező is részt vett filmje karthagói bemutatóján.