Magyar Hírlap, 1968. október (1. évfolyam, 139-169. szám)

1968-10-24 / 162. szám

1964. OKTÓBER 24. CSÜTÖRTÖK KULTORA - MŰVÉSZET Magyar Hírlap Premier: ma A hét bemutatói — ha különböző igény­nyel készültek is — elsősorban szórakoz­tatni kívánnak. A szovjet A három kövér felnőtteknek szánt mesejáték; a csehszlo­vák Az első csak lírai életkép; az olasz— spanyol. Az éjszaka rablásra való pedig bűnügyi komédia.­­ A­­ Könyv alakban is meg­jelent; Jurij Oljesa a zsarnokság és a sza­badságvágy küzdelmét írta meg benne. A meseregényt a kitűnő színész, Alekszej Batalov vitte filmre, s egyik kulcsszere­pét is maga formálta meg; társrendezőül maga mellé vette Joszif Sapirót. Batalov, mint filmalkotó, annak idején­­A köpen­­nyel mutatkozott be. Mostani műve kevésbé kiegyensúlyozott. Hangvé­tele egyenetlen, hol egészen meseszerű, hol csupán jelképnek használja a naiv elemeket. A történet egy mesebeli város­ban játszódik, ahol a három kövér zsar­nok ellen felkel a nép. Először csak a bá­nyászok, s korai lázadásukat leverik. De a szabadságot nem lehet eltiporni. A mű­vészet (Tibul, az artista, a kis táncosnő, Szuoko) és a tudomány (Gaszpar doktor) is a forradalom oldalán áll, és a zsarnok­ság napjai megszámláltattak. A felemás hangvétel felemás stílust is eredményez. A szereplők egy része fel­nőtteknek játszik, eszköztelenül, realis­tán; a másik rész sajnos nem tud szaba­dulni a teatrális megoldásoktól, a gonosz hagyományos, aláhúzott ábrázolásmódjá­tól. Ez a kettősség megbontja a mű egyen­súlyát. A néző lassan a társadalmi jelen­tésű szimbolikát is,mesének fogja fel — és a kalandos elemekkel vigasztalódik. örömmel láttuk viszont Alekszej Ba­­talovot a felvevőgép előtt, bár színészi képességeit ez a feladat (Tibul, az artis­ta) nem nagyon vette igénybe. Többre képes lehetőségeinél Gaszpar­ doktor ala­kítója, Rolan Bikov is. (Nem véletlenül idéztem az előbb­i köpeny­t, hiszen Bi­kov formálta meg benne felejthetetlenül a jámbor kis írnokot!) A két gyereksze­replő: Lina Barknite (Szuoko, a táncos­nő) és Petya Artyemjev (Tutti, az utód) kedves és természetes. A színes, széles eljárás, a díszletek, Szű­rén Sahbazjan felvételei még inkább a mese irányába tolják el a történet súly­pontját, s így nem jut eléggé érvényre Ju­­rij Oljesa intellektuális mondanivalója. (\i \\'A ’ \ Finom pszichológiai PM ftW első­­CSOk megfigyeléseken ala---------------------------póló, lágy pasztelszí­nekkel megrajzolt életkép a serdülők vi­lágáról. Hősnője, a bájos firka tizenöt esztendős lesz, s egy nyaralóhelyen ma­gára maradva, először találkozik a szere­lemmel — és először csalódik. Ota Hof­mann — sok-sok csehszlovák film forga­tókönyvírója, a fiatalok lelkivilágának, életének kitűnő ismerője — hű maradt önmagához a témaválasztással. A rende­ző Jiri Hanibál személyében ezúttal ki­tűnő, stílusos megvalósítóra lelt. Az egyszerű történet nem konfliktusá­nak mélységével, hanem emberi hiteles­ségével, bájával hat. A hétköznapoknak is megvan a maga poézise, s Az első csók alkotói érzik, érzékletesen tolmácsolják is ezt. (Lehet, hogy egyeseknek ez a „rózsa­szín ábrázolásmód’* nem tetszik. Nem tartják hitelesnek, hogy a fiatalok között nem történik semmi... Legalábbis abban az értelemben nem, amire ők gondolnak. Az is bizonyos, ha az történne — boldogan általánosítanák véleményüket a mai fia­talokról.) A film erőssége a hangulatteremtés, a poétikus miliőrajz (Jan Curik operatőr bravúros munkája) és a fitkát játszó Andrea Cunderlikova átélt, gyengéd ala­k“"■ Mi ( Hi) -------------------------- 1 ( U lEz­ a film Az éjszaka rablásra való igazán ............... .................... csak szóra­koztatni akar, de a maga nemében jó kommersz áru. Írója, Marcello Fondato a bonyodalom középpontjába egy megfúr­hatatlan páncélszekrényt állít, amely csődbe viszi a biztosító intézeteket. Mi sem természetesebb, hogy az új találmány kiváltja mind a biztosítók, mind az alvi­lág haragját, s mulatságos helyzetek egész sorát eredményezi. Giorgio Capitani ren­dező dicséretére váljék: valamennyit ki is használja. A rutinosan bonyolított cselekmény hő­sei ismert és jó színészek. Olyanok, mint a férfias Philippe Leroy, a szép Catherine Spaak. Külön kell szólni Gastone Mo­­schinről, aki egy naivnak tűnő, de ravasz, diktatórikus hajlamú detektívfelügyelő megszemélyesítőjeként szinte az egész film fölé nő. A film a bűnügyi izgalmat és a burleszk humorát parodisztikus színekkel tudja elegyíteni, s így igen jól elszórakoztatja majd nézőit. Ábel Péter X ' ”■ KÉT HANGVERSENY MAKSZIM SOSZTAKO­­VICS már megjelenésével *s el rudja, hogy a nagy sze­­neszerző fia, mintha Dmitri­­vis*®*«.'' Sosztakovics fiatalkori arc­­képe elevenednék meg. Természetesen nemcsak ez­­ a kapcsolat fűzi össze apát és fiát. A mester V. szimfóniája volt a hétfő esti hangverseny fő száma, s el­mondhatjuk, hogy a fiú tökéletesen tisz­tában van az apa stílusával, művei elő­adásának követelményeivel. Érzi a soszta­­kovicsi nagyformát, ezt a mai eszközök­kel kibontott mahleri formakoncepciót; tudja tartani a Sosztakovicsra mindig jel­lemző nagy feszültséget mind dinamikai, mind ritmikus vonatkozásban. S ugyan­így autentikusan szólaltatja meg azt a nagy érzelmi töltést, amely apja muzsiká­jának talán legfőbb jellegzetessége. Muszorgszkij Hovanscsina-előjátéka Dmitrij Sosztakovics hangszerelésében hangzott fel. Ez a produkció már kissé halványabbra sikerült, mintha Maxim Sosztakovics nem érezné eléggé ennek a mozaikszerűen összeálló hangulatképnek éles váltásait. Az pedig egyenesen érthe­tetlen, hogy a fiatal karmester, aki apja művében minden zenei összetevőt kivá­lóan értelmez, mennyire távol áll a klasz­­szikus stílustól, amelyet ezen az estén Beethoven VIII. szimfóniája képviselt. Elsietett tempók, kiegyenlítetlen zenekari hangzás (az Állami Hangversenyzenekar sem állt itt feladata magaslatán), a ze­nei tagolás és formálás úgyszólván tel­jes hiánya jellemezte ezt a tolmácsolást. Nagyon fiatal még Makszim Sosztako­vics; apja művének magával ragadó meg­szólaltatása ígéret arra, hogy kellő ta­nulmányok után fejlődése más mesterek világához is eljuttatja. Várnai Péter 1 ’ *3 ,_—m­ytPii'tfT. A Deutsche Staatsoper balettegyüttesének bemutatója A berlini Deutsche Staatsoper balett­együttese kedden Weill—Brecht A kis­polgár hét főbűne c. énekes balettjével és Sztravinszkij—Benois Petruskájával mutatkozott be a budapesti közönségnek. Mindkét balett Grita Kratke koreográ­fus munkája. Weill 35 éves balettje első ízben került színre nálunk, és mondanivalója kétség­telenül újat hozott a magyar táncszín­padra. A kispolgári erkölcsi közegben Anna egyik énje gondosan ügyel, hogy másik énje — közös céljuk, a kis csa­ládi ház felépítése érdekében — a „fő”­­nek kikiáltott bűnöket elkerülje: mar­­kecolásban nem szabad „ellustulni”, má­sok kihasználásában nem szabad túl „kapzsinak” lenni; az őszinte szerelem jelenti a „bujaságot” és a jogos felhábo­rodás a bűnös „haragot” és így tovább. A főbűnök tehát az anyagi sikert ígérő egyéb bűnök fedőszervei, vagy a sikert veszélyeztető erények célszerű torzításai. A kispolgári valóság fonákságait brech­­tiesen csavart iróniával láttató jelenet­sorozatban a célratörő, gyakorlati, józan Anna I. irányítja az ösztönös, érzelmes, ábrándos Anna II-t. Anna I. énekre komponált vezető énjét Gisela May szug­­gesztív hangú tolmácsolása a legbonyo­lultabb etikájú helyzetekben is hitelessé tudta tenni Anna II. táncos-mimikus kö­zegben csapongó énje pedig Ilse Hurtig játékában hol lázadón, hol engedelme­sen egészítette ki az ének epikus folyá­sát. A narratív keretet éneklő család tag­jai közül Peter Schreier hangja a kis­polgári környezetből messzire csengett, egészen mozarti távlatokig hatolt. A budapesti repertoárból ismert Pet­­ruskától több vonatkozásban eltérő fel­fogást és alakítást láttunk Grita Krätke koreográfiájában és a kitűnő technikájú Claus Schulz alakításában. Ha szabad azt hinnünk, hogy él bennünk — akár képek, akár leírások alapján kialakított — „hiteles” Jokini Petruska, akkor a ber­lini Operáé kifejezés formájában, szögle­tes bábosságában, merészen könnyed át­­tettségében ehhez közelebb állónak tűnt. Mondanivalóját tekintve pedig többet nyújtott, mint a boldogtalan szerelem em­beri tragikumát egy — az egyben. Pet­ruska itt olyan emberbáb, aki (vagy amely) saját tragikumát kissé kívül­állóként is szemléli. Mindkét balett színpadképei harmoni­kus szerénységgel keretezik a műveket: Paul Pilowski brechti egyszerűséggel festi alá az eseménysorozatot, Christof Heyducknak sikerült az orosz vásárok hangulatát a táncosok közé idézni. Christine Stromberg jelmezei mindkét táncjátékban szerencsésen emelik ki a szereplők karakterét. Werner Stolze és Heinz Rögner avatott kézzel vezényelte a berlini Opera zene­karát. Dienes Gedeon , LA­U­DES ORGANI ^HERDÁLY UTOLSÓ OPUSZA hangzott fel a­ Budapesti Kórus és Margittay Sán­dor október 19-i zeneakadémiai hang­versenyén. A „Fantázia egy XII. század­beli szekvenciára” alcímet viselő dara­bot még 1966-ban mutatták be Atlantá­ban egy nemzetközi organológus kong­resszuson. Magyarországon Pécsett ját­szották először a múlt esztendőben, a budapesti közönség pedig most hallgat­hatta meg. Hogy miért csak most? Érthetetlen, hiszen Kodály egyik legszebb, sőt utolsó alkotókorszakának mindenképpen leg­vonzóbb darabját ismerhettük meg ben­ne. A körülbelül húsz percnyi időtar­tamú mű az összefoglaló jellegű vokális művek közé tartozik: a jellegzetesen ko­­dályi kórushangzásba a gregorián és a magyar gyermekdal hangja egyaránt be­leolvad. Alapdallama az eredeti szekven­cia egyszerű skálamenete, harmónia­világa viszont annál színesebb! A témát először az orgona mutatja be, de később is — orgona és kórus összefonódásában, versengésében — állandóan visszatér. Stiláris világa a legnagyobb Kodály-mű­vekkel rokon. Formája kötetlen, fantázia­szerű; mondanivalója, mint címe is mu­tatja: az orgona dicsérete. A naiv mon­danivaló rendkívül változatos hangula­tokat idéz föl, s himnikus, örvendező hangú zárófagába torkollik. Forrai Miklóst és a Budapesti Kórust, valamint Margittay Sándort köszönet il­leti a kiváló előadásért; az énekkar szug­­gesztív, színes tolmácsolása a mű nagysá­gát és szépségét tárta fel. Feuer Mária ^ ítélet vagy szelekció?­ ­M^ Ami egy indulatos írásból kimaradt POGANX­-D.-GÁBORNAK, a Művészet című képzőművészeti folyóiratban megje­lent cikke a XI. Magyar Képzőművészeti Kiállításra visszatérve, sommás ítéletet mond a zsűrizés jelenlegi rendszere, sőt kicsengésében egész képzőművészeti éle­tünk fölött. Ami a tényeket illeti, többségükben egyetértünk a cikkíró megállapításaival. Csupán azt nem értjük, miért most szüle­tett ez az írás, és miért most ír ilyen in­dulatos hangon minderről Pogány G. Gá­bor. Hiszen a cikkben érintett visszásságo­kat korábban is szóvá lehetett volna ten­ni, illetve csak korábban lett volna tény­legesen merész tett a képzőművészeti éle­tünk egészséges fejlődését gátló klikk­érdekekről, az egyéni vélemény kontroll nélküli eluralkodásáról írni. Nem pedig most, amikor oly erőteljesen folyik képző­­művészeti életünk demokratizálása, ami­kor a meglevő problémákat azok is lát­ják, és megoldásuk érdekében nem is ke­veset tesznek, akik ennek érdekében ten­ni is képesek. A valódi demokratizmus le­hetősége adva van mind a Művészeti Alap (igazgatótanácsot szerveztek), mind a Képző- és Iparművészeti Lektorátus (létrehozták a művészeti tanácsot) irányí­tásában. Az e testületekben folyó munka, ha az adott lehetőségekkel élnek is majd, nem lesz — Pogány G. Gábor szavaival élve — a „kollektív bölcsesség paródiája”. AZ INDULATOS HANG abban is meg­akadályozta Pogány G. Gábort, hogy a felvetett problémákat sokoldalúbban ele­mezze. Ő a zsűrizés égisze alatt folyó „vé­rengzést” kifogásolja, a különböző klikk­érdekekből következő diszkrimináció el­len emeli fel szavát. Valóban létező prob­léma, hogy a képzőművészeti zsűri a mű­vészi tanács, a mű értékelése helyett meg­engedhetetlen módon beavatkozik az al­kotó munkába, hogy néha indokolatlanul kirekeszti a nyilvánosság elől a neki szub­­jektíve nem tetsző műveket. A zsűrizés leglényegesebb problémájának azonban Pogány G. Gáborral szemben nem ezt látjuk. Nem a szigorú „vérengzés” jellem­ző erre a munkára, hanem inkább a mi­nőség rovására érvényesülő — a szociá­lis indítékok mellett csoportérdekektől is vezérelt — igénytelenség. Ezt tapasztal­hatjuk nyilvános kiállításainkon, az álla­mi megrendelések odaítélésénél, köztéri szobrainkra adott megbízásoknál egy­aránt. A ZSŰRIZÉSNEK természetesen nem a szubjektív ítélkezés a feladata, de min­denképpen feladata kell hogy legyen a szelektálás. Pogány G. Gábor jogosan ál­lapítja meg, hogy a bíráló bizottságok munkáját eddig esetleges szempontok vezették, hogy nem mindig valósult meg munkájukban következetesen a párt és a kormány kultúrpolitikai célkitűzése. Ám az írás ebből a szempontból is vesz­tett aktualitásából, hiszen olyan időszak­ban teszi mindezt szóvá, amikor a Képző- és Iparművészeti Lektorátus kidolgozta a zsűrizés pontos és szigorú szabályait, ame­lyet a Képzőművészeti Szövetség titkár­sága is nagy egyetértéssel fogadott. —­ Rideg Gábor . Ma nyílik meg Uitz Béla kiállítása Ma délután a Magyar Nemzeti Galéria földszinti teremsorában Ilku Pál műve­lődésügyi miniszter nyitja meg Uitz Béla műveinek nagyszabású tárlatát. Szerdán sajtóbemutatót tartottak a kiállításon. Dr. Pogány G. Gábor, a galéria főigaz­gatója köszöntötte a 82. évében járó mestert, aki a tárlat rendezőjével, dr. Kontha Sándor kandidátussal együtt vett részt a sajtótájékoztatón. Közölték, hogy ezerötvennégy alkotásból álló Uitz-gyűj­temény érkezett Moszkvából Budapestre, s válogatás után 430 kompozíció kerül most a közönség elé. Magyarországon ez az első gyűjteményes Uitz-kiállítás. K­RÓ­N­I­K­A G. D. SZMIRNOVOT, a Szovjet Tudományos Akadémia kísérleti neurológiai laboratóriumá­nak vezetőjét szerdán délután fogadta Rusz­­nyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A fogadáson jelen volt Szentágothai János akadémikus és Kovács Arisztid docens. GYÉMÁNT DIPLOMÁVAL tüntették ki Raf­­fay Lajos nyugdíjas tanítót és feleségét, Raffay Lajosné nyugdíjas óvónőt. Az idős pedagógus** házaspár 60 esztendővel ezelőtt kezdte meg hi­vatásának gyakorlását. A VISEGRÁDI ,,ŐRTORONY” Irodalmi és Művészeti Klubban október 25-én este irodal­mi-színpadi műsort mutatnak be Fábián Zol­tán összeállításában. Három fiatal, első kötetes író: Ratkó József, Simonffy András és Balla István műveit Szécsi Vilma, Miskolczi Ottó és Verdes Tamás, a Vígszínház művészei adják elő. NÉGY FALU MÚZEUMA alakult meg Pencen. A húsz évvel ezelőtt megnyílt penci múzeum három környező falu: Rád, Kösd és Csővár ré­gészeti, néprajzi anyagát is gyűjti. A HAZAI PÁLY­A című új magyar film­víg­játék forgatását befejezték. A készülő filmúj­donság rendezője Palásthy György, operatőrje Forgács Ottó. HÁROM KÜLFÖLDI FILMSZÍNÉSZT fogla*l­koztatnak a MAFILM más készülő produkciói­ban. Gyöngyössy Imre első játékfilmjében, a „Virágvasárnap’­-ban kapott szerepet Franti­­sek Velecky szlovák filmszínész. Széles Anna romániai magyar művésznő Markos Miklós Po­kolrév című filmjében mutatkozik be; ugyan­ebben a filmben kapott szerepet egy másik romániai művésznő, Irina Gardescu is. SZOKOLAY SÁNDOR HAMLET-JÉNEK bu­dapesti ősbemutatójáról a bécsi sajtó a legna­gyobb elismerés hangján tudósít. A szombati premierre érkezett bécsi különtudósítók — az Arbeiter Zeitung, a Die Presse, a Volksstimme munkatársai — egybehangzóan kiemelkedő al­kotásnak minősítik az operát, amely elindult a világ operaszínpadaira vezető és további nagy sikereket ígérő úton. RÓMAI KORI ÉPÜLETMAR­ADV Anyókát tártak fel a régészek Budapesten, a III. kerü­leti Zápor utca környékén. Karácsony előtt, a budavári palota második emeletén kiállítást rendeznek, ahol a látogatók elé tárják a Bu­dapest belterületén az utóbbi két évtizedben végzett ásatások legjelentősebb leleteit. Római kori középület alapjai kerültek napvilágra Szombathelyen is, a hajdani Savaria centru­mában. A MÁV-igazgatóság székházának bő­vítési munkálatai közben egy nagyméretű há­romhajós, keresztboltozatos épület megmaradt alapjaira és egy bazalttal burkolt római kori útszakaszra bukkantak. PALOTAI BORIS október 30-án, este 7 óra­kor tartja szerzői estjét a Kossuth Klubban, az írószövetség és a TIT rendezésében. Bevezetőt mond Nagy Péter, közreműködnek: Palotai Erzsi, Pécsi Ildikó és Sinkó László. RICHARD EVELYN BYRD amerikai sarkku­tató nyolcvan évvel ezelőtt született. Ő volt az első, aki sikeres repülést hajtott végre (1926- ban) az Északi-sark fölött. Nagy érdemeket szerzett a Déli-sark kutatásában is: 1928-30- ban szintén elsőként repült az Antarktisz fö­lött. Később még három expedíciót vezetett a Déli-sarkra; az 1946/47-es „sarki hadművelet­ben” négyezren vettek részt, 1957-ben halt meg. A PÁRIZSI MAGYAR INTÉZET igazgatója, Lőrincz Tamás, kedden este fogadást adott Klaniczay Tibor egyetemi tanár, akadémiai le­velező tag Párizsból való távozása alkalmából. Klaniczay Tibor az elmúlt tanévben vendég­­professzorként a Sorbonne-on tartott előadáso­kat. A fogadáson megjelent a Sorbonne és több francia egyetem számos professzora. A FERENCVÁROST PINCÉT Art. * T otthoná­ban október 26-án, szombaton délután 5 óra­kor, Dési Fáber Istvánné nyitja meg András Tibor. Balikó Ferenc, Csizmadia Emil, Lam­­nert András festőművészek és Széky Piroska grafikusművész közös kiállítását. A SZEGÉNYL­EGÉNYEK című filmet a hiva­talos műsoron kívül vetítették le az afro­ázsiai filmfesztiválon. Jancsó Miklós rendező is részt vett filmje karthagói bemutatóján.

Next