Magyar Hírlap, 1968. november (1. évfolyam, 170-199. szám)
1968-11-16 / 185. szám
Magyar Hírlap KULTÚRA - MŰVÉSZET 1968. NOVEMBER 16. SZOMBAT Álé* egyszer \ ) '-s író vagy rendező? NEMRÉGIBEN KÖZÖLTÜK Kazimir. ^Károly nyilatkozatát, amelyben Bábel aTartájának rendezéséről szólva, polemizál a Magyar Hírlappal. Annak idején kritikánkban, ha fenntartással is, de elfogadtuk Kazimir rendezői elképzelését, mert alapelvünk, hogy mindig a látott előadásból indulunk ki, s elsősorban a nyilvánvaló rendezői szándék megvalósulását elemezzük, bíráljuk. Most azonban már nem is annyira magáról a produkcióról van szó, hanem Kazimir nyilatkozatáról, amely elvi szintre emeli a rendezői beavatkozás teljes szabadságának ügyét. Ezek után az említett kritikusi alapelv már nem köt bennünket, éppen ezért nem térünk ki a vita elől. Mindenekelőtt: nem vonjuk kétségbe az élő színház beavatkozási jogát az elmúlt idők drámáiba, ha akár klasszikus remekművek is ezek. Most sem azon vitatkozunk, hogy vajon joga volt-e Kazimir Károlynak a Babel-darab felfrissítésére vagy sem, csupán a hogyannal nem értünk egyet. Méltányoljuk, hogy Kazimir egy népszerűbb, úgynevezett totális színházi formanyelv kialakításán fáradozik. Ebben nincs egyedül a színháztörténelemben — gondoljunk csak Brecht agitatív erejű színházára. E „brechti’" módszert próbálta most alkalmazni Babel darabjára is. Nem megyünk bele most annak boncolgatásába, hogy Brecht a „beavatkozást” magas írói szinten, hogy így mondjuk, alkotói adekvátsággal végezte, nem csupán színpadi drámatechnikai megfontolásokból. Másról is szó van. Arról, hogy Babel — írói alkatának megfelelően — egészen más dramaturgiai elv, a csehovi drámaképlet alapján írta meg darabját. S ez a darab minden ellenkező híreszteléssel szemben nem drámatöredék, hanem önmagában kerek és egész, csupán a szokásosnál rövidebb, megoldása vázlatosabb. Elismerjük, hogy nem remekmű az írott darab, de nagy és sajátos tehetségű író alkotása. S e műre most Babel alkatától, egész művészi jelrendszerétől gyökeresen idegen formaruhát kényszerített rá a Thália Színház színpadán Kazimir Károly. Ennek következtében eltűnt belőle Babel líraisága, sokértelműsége. Maradt a cselekményváz, amely így, költőiségétől megfosztva, vérszegény, noha Babel egyéb művei alapján a jelenetek egész sorát írta bele a rendező. KAZIMIR KÁROLY NYILATKOZATÁBAN feltette a kérdést: „Tiszteljük-e”, avagy előadjuk ezeket a műveket? — Ezzel mintegy azt állítja, hogy a Babeldarab értékeinek megmentésére ez volt az egyetlen lehetőség, hogy csak így lehetett színpadra állítani a művet. Mi nem vagyunk biztosak benne, hogy ez az egyedül üdvözítő lehetőség. Mert igaz ugyan, hogy a darab színpadi előtörténete csekély, de azért Firenzében, Londonban és Prágában már színre került. A beavatkozás önmagában helyes és jogos lehet — de nem mindegy, hogyan. Amikor a beavatkozás során az író helyett már a rendező egyénisége kerül előtérbe (kiváltképpen, ha a kettő egymással ellentétes), ez már óhatatlanul másítást, a legjobb szándék mellett is alapjában meghamisítást, nem pedig értékmentést eredményez. FONTOS ÉRVKÉNT HIVATKOZIK Kazimir a nyilatkozatában Babel özvegyének utólagos jóváhagyására, sőt elismerésére, amelyet az előző Babel-darab, az Alkony bemutatása után nyilvánított ki. Ugyanezt reméli most is a színház. Tiszteljük a családtagokat, sokra értékeljük az írói életút és életmű egészének értékeléséhez tőlük kapható, s igen fontos adatokat. Perdöntő esztétikai értékítéletnek azonban nem tekinthető egy családtagnak, jelen esetben az író özvegyének, egyetértése vagy egyet nem értése. De ha Kazimir oly fontosnak ítéli Babel özvegyének egyetértését, felvetődik a kérdés: Miért utólag reméli ennek elnyerését, s miért nem próbálta meg előre biztosítani ? Rideg Gábor Novoszibirszki balettművészek az Operaházban A novoszibirszki Opera- és Balettszínház két szólistája, Flora Kajdani és Jurij Jasugin Csajkovszkij Csipkerózsikájában és Adam Giselle-jében mutatkozott be a budapesti közönségnek. A Csipkerózsika divertissement-sorozata igényes technikai feladatok elé állítja a főszereplőket, akik ezúttal eleinte — talán a kevés próba vagy az apróbb koreográfiai eltérések miatt — kissé idegenül mozogtak a magyar környezetben. A III. felvonásra azonban már megtalálták a közös hullámhosszat és a nagy pas de deux-ben szép vonalú kitartott egyensúlypillanatokat, finom művű spicceket, elegáns tourokat és tág ívű ugrásokat láthattunk. Mélyebb érzelmi líraiságot igényel és a főszereplők drámai képességeit is jobban láttatja a Giselle. Ebben a romantikus közegben a fellobbanó szerelem költőiségének és a kiábrándulás drámaiságának ellentétét hajdani plasztikusan tolmácsolta, bár az őrülési jelenetben inkább a játékos Giselle apró emlékeinek foszló illúzióit emelte ki leheletszerű megmozdulásaival, mint a halálba kergető tragédiát. Jasugin hűvösen elegáns tartása, hosszú ugrásai, biztos kezű emelései a második felvonás Albertjében jól érvényesültek. Romantikus túlzásokba nem eső szerepfelfogása mintha Giselle érzelmi hullámzásainak szűrt fényű viszszaverődéseit nyújtotta volna, hogy ezzel is a címszereplő dramaturgia elsőbbségét hangsúlyozza. Az Operaház közönsége mindkét alkalommal hosszan tartó, lelkes tapssal ünnepelte a szovjet balettművészet e két rokonszenves képviselőjét. D. G. A kulisszák mögött ! Készülő színházi, tv- és film produkciók Rokokó háború és a Komámasszony, hol a stukker? szerzőjének újabb vígjátéka: Handabasa avagy A fátyol titkai — zenés komédia Vörösmarty Mihály művei alapján. A színház vezető rendezője, Sándor János a következőket mondja róla: — A „handabasának” semmi köze sincs a „basá”-hoz. Egy régi purgálószer neve ez. Ahogy egy tizennyolcadik századi epigrammagyűjteményben olvashatni: „Akinek fáj a hasa, jót tesz egy kis handabasa” ... Ez a szó itt a darab szándékát jelzi. Jellemet, fejet és sok egyebet szeretne „tisztítani” ez a kedves zenés komédia. — Mennyiben Vörösmartyé, mennyiben Görgeyé ez a darab? — Az alapötlet és a versek nagy része Vörösmartyé. A Vörösmarty-darabban, A fátyol titkaiban a vígjátéki helyzet- és jellemkomikum összefonódásával mindenki mindenkit félreismer. Görgey új helyzetekkel, fordulatokkal, mai humorral tölti fel ezt az eredeti alaphelyzetet. Kosztümös biedermeier komédia ez, de minthogy bizonyos emberi hibák, jellemfogyatékosságok időtlenek, lehetőség nyílik arra, hogy ráérezzünk mai emberekre és mai fonákságokra. — Hallhatnánk valamit a darab zenéjéről? — Stark Tibor kitűnő beatzenét írt ehhez a darabhoz. Szerelmes dalai a virágénekek hangulatát idézik, a többi betétszám pedig jobbára a divatos cigánydalok ritmusvilágát követi. Vagyis ez a muzsika, Vörösmarty eredeti versszövegeivel — uram bocsá’ — folkbeat... A darab főbb szerepeit Tímár Éva, Telessy Györgyi, Demeter Hedvig, Csikós Gábor, Koltay Róbert, Dánffy Sándor, Forró Pál és Lengyel János játssza. W. E. ősi tapasztalat, hogy a közönséget a kulisszák hátulról legalább annyira érdeklik, mint elölről. Időről időre igyekszünk tájékoztatni olvasóinkat művészi intézményeink műhelymunkájáról. Ezúttal három most készülő érdekes filmről, egy tv-darabról, s egy bemutatás előtt álló új magyar színdarabról faggattuk ki az illetékeseket. Egy király, egy isten, egy ember — Milyen témákon dolgozik? — kérdeztük meg Rényi Tamás filmrendezőt. — A napokban fejezem be a televízió számára Szerb Antal regénye nyomán a VII. Olivér című vígjátékot. Főszereplői: Darvas Iván, Bárdy György, Major Tamás, Garas Dezső, Moór Marianne, Körmendi János, Márkus László és Koltai János. Operatőr: Lukács Lóránd, zeneszerző: Berky Géza. — Reméljük, kellemes szórakozás lesz. S készül valami a filmgyártásnak is? — Igen Két vidám forgatókönyvön dolgozom. Müller Péter Krebsz az isten című szatirikus históriája egy szépségkirálynőválasztás körül bonyolódik. Kertész Ákossal — akivel a Sikátor készítésénél, azt hiszem, eredménnyel működtünk együtt — tragikomédiát írunk. Zakariás, avagy az emberszabású ember a címe, és azt az emberi magatartást állítjuk benne pellengérre, amely a világot és a tényeket tűzzel-vassal a saját elképzeléséhez próbálja idomítani. Szemüvegesek A Szemüvegesek című új magyar filmről főszereplőjével, a József Attila Színház fiatal művészével, Bujtor Istvánnal beszélgetünk. — Milyennek látja a figurát, akit majd életre kelt? — Közeli ismerősömnek. Ez a fiatal mérnök olyan mint mindenki, aki éppen kikerül az egyetemről. Tele van vágyakkal, nagyszerű elképzelésekkel, felvértezték elméleti tudással, de amikor munkához fog, azt találja, hogy minden másképpen van. Az élet alapjában állandó „sorállás”, a korábban érkezett jogát tudomásul kell venni. A nagy lehetőség ritka. Érdekes a figurámnak az a kettőssége, hogy mialatt modern, nagy tágas lakóépületeket tervez , önmagának lakásproblémái vannak. A film rendezője, s egyben a forgatókönyv írója első játékfilmes művész, Simó Sándor, az operatőr pedig a tv műsorából jól ismert Kenyeres Gábor, A. P. Zenés folkbeat komédia a Vörösmartyból Magyar ősbemutatóra készül a kaposvári Csiky Gergely Színház. November 22-én kerül színre Görgey Gábornak, a KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ Bemutató előadás 1968. november 22-én Németh László: SZÉCHENYI Címszerepben: BESSENYEI FERENC kétszeres Kossuth-díjas érdemes művész Rendezte: BODNÁR SÁNDOR — Tele van a város a hírrel, hogy Darvas „nagyot játszik” a Vörös postakocsiban. Úgy gondoljuk, Alvinczy Eduárd nemcsak „szerep”, hanem régi ismerőse, szinte rokona önnek. Igazunk van? — Nagyon szeretem Krúdy Gyulát. Mágikus varázslat volt mindig számomra nyelvezete és egész világa. Ám hogyan is remélhettem volna, hogy Szindbád vagy Alvinczy egyszer majd rajtam át szólal meg? Öt évtizedig az archívumok kriptájában pihent ez a darab. De jó, hogy feltámadt!... Azt kérdezi, van-e emberi, személyi közöm Alvinczyhoz. Sok közöm van hozzá. De ez a kérdés egy újabbat vet fel: mennyiben kell egy költött figura meggyőző tolmácsolásához a színész emberi jellemének azonossága vagy hasonlósága? Megformálható-e egy jellem pusztán intellektuális eszközökkel, mint képletekkel egy matematikai feladat? Nehéz eldönteni. De akár így, akár úgy, tudatosan vagy tudat alatti okokból: a jó színész végül is pontosan azt a jellemet testesíti meg a színpadon, amelyet az író megalkotott ... Krúdy világa, ez az álomképekből szőtt világ távolinak tűnik. S mégis a jelek szerint Krúdy művészetének reneszánsza következik. A Vörös postakocsi kigördül a poros, fél évszázados fészerből, hogy a modern autók korában bedörögjön nemcsak az idősebbek, hanem a beatmuzsikára andalodó tizen- és huszonévesek szívébe is. Ez a darab a színházi jósok szerint siker lesz... V. L. Gazdag választék, régen keresett művek X a téli könyvvásáron — Az idei téli könyvvásáron 98 új művet kínálnak a könyvesboltok, egymillió 870 ezer példányban — jelentette be az Újságírószövetségben pénteken tartott sajtótájékoztatón Kornis Pál, a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának helyettes vezetője. Emellett további kétszáz újonnan megjelent mű közt válogathatnak az olvasók. Verstől a műszaki könyvig, tudományos szakmunkától a leporellóig mindenfajta kiadványt tartalmaz a könyvvásár ajánló jegyzéke. A vereséskötetek közül kiemelkedik Kassák Lajos posztumusz kötete, a halála előtti évek termésével, Üljük körül az asztalt címmel. Mezei András és Vas István új verseskönyvvel szerepel, és saját verseit adta közre az eddig műfordítóként ismert Rab Zsuzsa. Új szépprózánkat a többi között Fejes Endre Jóestét nyár, jóestét szerelem és Molnár Géza Vasárnap mindig esik az eső című új regénye képviseli; utánnyomásban jelenik meg Berkesi Andrásnak Buda 1945-ös ostroma idején játszódó, Bunker című regénye. A Falak című kötet Kovács András filmjének forgatókönyvén kívül európai hírű rendezőnk eszmefuttatásait, tanulmányait tartalmazza. Számos mű foglalkozik nagy történelmi évfordulóinkkal, így Hajdú Tibornak az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalomról írt műve, s más, lapunk által már méltatott kiadványok. Újra kapható lesz klasszikusaink, Jókai, Mikszáth és mások néhány keresett műve, csaknem 600 oldalon jelennek meg Berzsenyi Dániel összes művei. Bőséges a külföldi irodalom választéka: külön figyelmet érdemel az Európa kiadó Égtájak és a Magvető kiadó Nagyvilág című novella-antológiája. Balázs Béla, Lukács György, Lunacsarszkij nevét találjuk a nagy számmal megjelent esztétikai, művészeti tárgyú könyvek szerzői között. Természettudományi, technikai és szórakoztató kalandos művek egész sora szerepel a listán, amelyen — a téli könyvvásár időpontjának megfelelően — az ifjúsági és gyermekirodalom foglalja el talán a legnagyobb helyet. G. Sz. L. NIKA: ÉS MILLIÓK LESZÜNK címmel a MAFILM katonai stúdiójában a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére Kolonits Ilona rendező filmet A MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETÉNEK rendezésében kétnapos tanácskozás kezdődött a Technika Házában az alkalmazott fizikai kémia területén elért hazai eredményekről. A tanácskozást Pungor Ernő egyetemi tanár nyitotta meg. AZ ÉPÍTÉSZETI KÉPZŐMŰVÉSZET című kiállítást dr. Pogány Frigyes, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, az Iparművészeti Főiskola igazgatója pénteken nyitotta meg az Iparterv kultúrtermében. Tíz képző- és iparművész mutatja be csaknem nyolcvan alkotását. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Deák téri kulturális központjában ma délelőtt dr. Klaus Pfützner, a berlini Deutsches Theater dramaturgja A színház és közönsége címmel előadást tart, melynek során ismerteti a színház szolgálatában végzett szociológiai felméréseket. A berlini ünnepi napok gazdag eseménysorozatáról készült dokumentumokból szintén ma nyílik kiállítás. JOHANNES R. BECHER, a német költészet kiemelkedő alakja halálának tizedik évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílt pénteken a Fővárosi Művelődési Házban. A kiállítást egy hétig tartják nyitva, ezután bemutatják fővárosi közép- és felsőoktatási intézményekben, majd március végéig több vidéki városba is elkerül.