Magyar Hírlap, 1968. november (1. évfolyam, 170-199. szám)

1968-11-16 / 185. szám

Magyar Hírlap KULTÚRA - MŰVÉSZET 1968. NOVEMBER 16. SZOMBAT Álé* egyszer \ ) '-s író vagy rendező? NEMRÉGIBEN KÖZÖLTÜK Kazimir. ^Károly nyilatkozatát, amelyben Bábel aTartájának rendezéséről szólva, polemi­zál a Magyar Hírlappal. Annak idején kri­tikánkban, ha fenntartással is, de elfogad­tuk Kazimir rendezői elképzelését, mert alapelvünk, hogy mindig a látott elő­adásból indulunk ki, s elsősorban a nyil­vánvaló rendezői szándék megvalósulá­sát elemezzük, bíráljuk. Most azonban már nem is annyira magáról a produk­cióról van szó, hanem Kazimir nyilatko­zatáról, amely elvi szintre emeli a ren­dezői beavatkozás teljes szabadságának ügyét. Ezek után az említett kritikusi alapelv már nem köt bennünket, éppen ezért nem térünk ki a vita elől. Mindenekelőtt: nem vonjuk kétségbe az élő színház beavatkozási jogát az el­múlt idők drámáiba, ha akár klasszikus remekművek is ezek. Most sem azon vi­tatkozunk, hogy vajon joga volt-e Ka­zimir Károlynak a Babel-darab felfrissí­tésére vagy sem, csupán a hogyannal nem értünk egyet. Méltányoljuk, hogy Kazimir egy népszerűbb, úgynevezett to­tális színházi formanyelv kialakításán fáradozik. Ebben nincs egyedül a szín­háztörténelemben — gondoljunk csak Brecht agitatív erejű színházára. E „brechti’" módszert próbálta most alkal­mazni Babel darabjára is. Nem megyünk bele most annak boncolgatásába, hogy Brecht a „beavatkozást” magas írói szin­ten, hogy így mondjuk, alkotói adek­­vátsággal végezte, nem csupán színpadi drámatechnikai megfontolásokból. Másról is szó van. Arról, hogy Babel — írói al­katának megfelelően — egészen más dra­maturgiai elv, a csehovi drámaképlet alapján írta meg darabját. S ez a darab minden ellenkező híreszteléssel szemben nem drámatöredék, hanem önmagában kerek és egész, csupán a szokásosnál rö­­videbb, megoldása vázlatosabb. Elismer­jük, hogy nem remekmű az írott darab, de nagy és sajátos tehetségű író alkotása. S e műre most Babel alkatától, egész művészi jelrendszerétől gyökeresen ide­gen formaruhát kényszerített rá a Thá­­lia Színház színpadán Kazimir Károly. Ennek következtében eltűnt belőle Babel líraisága, sokértelműsége. Maradt a cse­lekményváz, amely így, költőiségétől megfosztva, vérszegény, noha Babel egyéb művei alapján a jelenetek egész sorát írta bele a rendező. KAZIMIR KÁROLY NYILATKOZA­TÁBAN feltette a kérdést: „Tiszteljük-e”, avagy előadjuk ezeket a műveket? — Ez­zel mintegy azt állítja, hogy a Babel­­darab értékeinek megmentésére ez volt az egyetlen lehetőség, hogy csak így lehe­tett színpadra állítani a művet. Mi nem vagyunk biztosak benne, hogy ez az egye­dül üdvözítő lehetőség. Mert igaz ugyan, hogy a darab színpadi előtörténete cse­kély, de azért Firenzében, Londonban és Prágában már színre került. A beavatkozás önmagában helyes és jogos lehet — de nem mindegy, hogyan. Amikor a beavatkozás során az író he­lyett már a rendező egyénisége kerül előtérbe (kiváltképpen, ha a kettő egy­mással ellentétes), ez már óhatatlanul másítást, a legjobb szándék mellett is alapjában meghamisítást, nem pedig ér­tékmentést eredményez. FONTOS ÉRVKÉNT HIVATKOZIK Kazimir a nyilatkozatában Babel özve­gyének utólagos jóváhagyására, sőt elis­merésére, amelyet az előző Babel-darab, az Alkony bemutatása után nyilvánított ki. Ugyanezt reméli most is a színház. Tiszteljük a családtagokat, sokra érté­keljük az írói életút és életmű egészének értékeléséhez tőlük kapható, s igen fon­tos adatokat. Perdöntő esztétikai értékíté­letnek azonban nem tekinthető egy csa­ládtagnak, jelen esetben az író özvegyé­nek, egyetértése vagy egyet nem értése. De ha Kazimir oly fontosnak ítéli Babel özvegyének egyetértését, felvetődik a kér­dés: Miért utólag reméli ennek elnyeré­sét, s miért nem próbálta meg előre biz­tosítani ? Rideg Gábor Novoszibirszki balettművészek az Operaházban A novoszibirszki Opera- és Balettszín­ház két szólistája, Flora Kajdani és Ju­­rij Jasugin Csajkovszkij Csipkerózsiká­­jában és Adam Giselle-jében mutatko­zott be a budapesti közönségnek. A Csipkerózsika divertissement-soroza­­ta igényes technikai feladatok elé állítja a főszereplőket, akik ezúttal eleinte — talán a kevés próba vagy az apróbb ko­reográfiai eltérések miatt — kissé idege­nül mozogtak a magyar környezetben. A III. felvonásra azonban már megtalálták a közös hullámhosszat és a nagy pas de deux-ben szép vonalú kitartott egyensúly­pillanatokat, finom művű spicceket, ele­gáns tourokat és tág ívű ugrásokat láthat­tunk. Mélyebb érzelmi líraiságot igényel és a főszereplők drámai képességeit is job­ban láttatja a Giselle. Ebben a roman­tikus közegben a fellobbanó szerelem költőiségének és a kiábrándulás drámai­­ságának ellentétét hajdani plasztikusan tolmácsolta, bár az őrülési jelenetben in­kább a játékos Giselle apró emlékeinek foszló illúzióit emelte ki leheletszerű megmozdulásaival, mint a halálba ker­gető tragédiát. Jasugin hűvösen elegáns tartása, hosszú ugrásai, biztos kezű eme­lései a második felvonás Albertjében jól érvényesültek. Romantikus túlzásokba nem eső szerepfelfogása mintha Giselle érzelmi hullámzásainak szűrt fényű visz­­szaverődéseit nyújtotta volna, hogy ezzel is a címszereplő dramaturgia elsőbbségét hangsúlyozza. Az Operaház közönsége mindkét alka­lommal hosszan tartó, lelkes tapssal ün­nepelte a szovjet balettművészet e két rokonszenves képviselőjét. D. G. A kulisszák mögött ! Készülő színházi, tv- és fi­lm produkciók Rokokó háború és a Komámasszony, hol a stukker? szerzőjének újabb vígjátéka: Handabasa avagy A fátyol titkai — zenés komédia Vörösmarty Mihály művei alap­ján. A színház vezető rendezője, Sándor János a következőket mondja róla: — A „handabasának” semmi köze sincs a „basá”-hoz. Egy régi purgálószer neve ez. Ahogy egy tizennyolcadik századi epigrammagyű­j­teményben olvashatni: „Akinek fáj a hasa, jót tesz egy kis handa­basa” ... Ez a szó itt a darab szándékát jelzi. Jellemet, fejet és sok egyebet sze­retne „tisztítani” ez a kedves zenés ko­média. — Mennyiben Vörösmartyé, mennyiben Görgeyé ez a darab? — Az alapötlet és a versek nagy része Vörösmartyé. A Vörösmarty-darabban, A fátyol titkaiban a vígjátéki helyzet- és jellemkomikum összefonódásával min­denki mindenkit félreismer. Görgey új helyzetekkel, fordulatokkal, mai humor­ral tölti fel ezt az eredeti alaphelyzetet. Kosztümös biedermeier komédia ez, de minthogy bizonyos emberi hibák, jellem­fogyatékosságok időtlenek, lehetőség nyí­lik arra, hogy ráérezzünk mai emberekre és mai fonákságokra. — Hallhatnánk valamit a darab zené­jéről? — Stark Tibor kitűnő beatzenét írt ehhez a darabhoz. Szerelmes dalai a vi­rágénekek hangulatát idézik, a többi be­tétszám pedig jobbára a divatos cigány­dalok ritmusvilágát követi. Vagyis ez a muzsika, Vörösmarty eredeti versszöve­geivel — uram bocsá’ — folkbeat... A darab főbb szerepeit Tímár Éva, Te­­lessy Györgyi, Demeter Hedvig, Csikós Gábor, Koltay Róbert, Dánffy Sándor, Forró Pál és Lengyel János játssza. W. E. ősi tapasztalat, hogy a közönséget a kulisszák hátulról legalább annyira ér­deklik, mint elölről. Időről időre igyek­szünk tájékoztatni olvasóinkat művészi intézményeink műhelymunkájáról. Ezút­tal három most készülő érdekes filmről, egy tv-darabról, s egy bemutatás előtt álló új magyar színdarabról faggattuk ki az illetékeseket. Egy király, egy isten, egy ember — Milyen témákon dolgozik? — kér­deztük meg Rényi Tamás filmrendezőt. — A napokban fejezem be a televízió számára Szerb Antal regénye nyomán a VII. Olivér című vígjátékot. Főszereplői: Darvas Iván, Bárdy György, Major Ta­­­más, Garas Dezső, Moór Marianne, Kör­mendi János, Márkus László és Koltai János. Operatőr: Lukács Lóránd, zene­szerző: Berky Géza. — Reméljük, kellemes szórakozás lesz. S készül valami a filmgyártásnak is? — Igen Két vidám forgatókönyvön dol­gozom. Müller Péter Krebsz az isten című szatirikus históriája egy szépségkirálynő­­választás körül bonyolódik. Kertész Ákos­sal — akivel a Sikátor készítésénél, azt hiszem, eredménnyel működtünk együtt — tragikomédiát írunk. Zakariás, avagy az emberszabású ember a címe, és azt az emberi magatartást állítjuk benne pel­lengérre, amely a világot és a tényeket tűzzel-vassal a saját elképzeléséhez pró­bálja idomítani. Szemüvegesek A Szemüvegesek című új magyar film­ről főszereplőjével, a József Attila Szín­ház fiatal művészével, Bujtor Istvánnal beszélgetünk. — Milyennek látja a figurát, akit majd életre kelt? — Közeli ismerősömnek. Ez a fiatal mérnök olyan mint mindenki, aki éppen kikerül az egyetemről. Tele van vágyak­kal, nagyszerű elképzelésekkel, felvértez­ték elméleti tudással, de amikor munká­hoz fog, azt találja, hogy minden más­képpen van. Az élet alapjában állandó „sorállás”, a korábban érkezett jogát tu­domásul kell venni. A nagy lehetőség ritka. Érdekes a figurámnak az a ket­tőssége, hogy mialatt modern, nagy tágas lakóépületeket tervez , önmagának la­kásproblémái vannak. A film rendezője, s egyben a forgató­­könyv írója első játékfilmes művész, Simó Sándor, az operatőr pedig a tv mű­sorából jól ismert Kenyeres Gábor, A. P. Zenés folkbeat komédia a Vörösmartyból Magyar ősbemutatóra készül a kapos­vári Csiky Gergely Színház. November 22-én kerül színre Görgey Gábornak, a KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ Bemutató előadás 1968. november 22-én Németh László: SZÉCHENYI Címszerepben: BESSENYEI FERENC kétszeres Kossuth-díjas érdemes művész Rendezte: BODNÁR SÁNDOR — Tele van a város a hírrel, hogy Darvas „nagyot játszik” a Vörös pos­takocsiban. Úgy gondoljuk, Alvinczy Eduárd nemcsak „szerep”, hanem régi ismerőse, szinte rokona önnek. Iga­zunk van? — Nagyon szeretem Krúdy Gyulát. Mágikus varázslat volt mindig szá­momra nyelvezete és egész világa. Ám hogyan is remélhettem volna, hogy Szindbád vagy Alvinczy egyszer majd rajtam át szólal meg? Öt évtizedig az archívumok kriptájában pihent ez a darab. De jó, hogy feltámadt!... Azt kérdezi, van-e emberi, személyi kö­zöm Alvinczyhoz. Sok közöm van hoz­zá. De ez a kérdés egy újabbat vet fel: mennyiben kell egy költött figura meggyőző tolmácsolásához a színész emberi jellemének azonossága vagy hasonlósága? Megformálható-e egy jellem pusztán intellektuális eszközök­kel, mint képletekkel egy matemati­kai feladat? Nehéz eldönteni. De akár így, akár úgy, tudatosan vagy tudat alatti okokból: a jó színész végül is pontosan azt a jellemet testesíti meg a színpadon, amelyet az író megalko­tott ... Krúdy világa, ez az álomké­pekből szőtt világ távolinak tűnik. S mégis a jelek szerint Krúdy művésze­tének reneszánsza következik. A Vö­rös postakocsi kigördül a poros, fél évszázados fészerből, hogy a modern autók korában bedörögjön nemcsak az idősebbek, hanem a beatmuzsikára an­­dalodó tizen- és huszonévesek szívébe is. Ez a darab a színházi jósok szerint siker lesz... V. L. Gazdag választék, régen keresett művek X a téli könyvvásáron — Az idei téli könyvvásáron 98 új művet kínálnak a könyvesboltok, egy­millió 870 ezer példányban — jelentette be az Újságírószövetségben pénteken tar­tott sajtótájékoztatón Kornis Pál, a Mű­velődésügyi Minisztérium Kiadói Fő­­igazgatóságának helyettes vezetője.­­ Emellett további kétszáz újonnan meg­jelent mű közt válogathatnak az olvasók. Verstől a műszaki könyvig, tudomá­nyos szakmunkától a leporellóig minden­fajta kiadványt tartalmaz a könyvvásár ajánló jegyzéke. A vereséskötetek közül ki­emelkedik Kassák Lajos posztumusz kö­tete, a halála előtti évek termésével, Ül­jük körül az asztalt címmel. Mezei And­rás és Vas István új verseskönyvvel sze­repel, és saját verseit adta közre az ed­dig műfordítóként ismert Rab Zsuzsa. Új szépprózánkat a többi között Fejes Endre Jóestét nyár, jóestét szerelem és Molnár Géza Vasárnap mindig esik az eső című új regénye képviseli; utánnyomásban je­lenik meg Berkesi Andrásnak Buda 1945-ös ostroma idején játszódó, Bunker című regénye. A Falak című kötet Kovács András filmjének forgatókönyvén kívül európai hírű rendezőnk eszmefuttatásait, tanulmányait tartalmazza. Számos mű foglalkozik nagy történelmi évfordulóinkkal, így Hajdú Tibornak az 1918-as magyar polgári demokratikus for­radalomról írt műve, s más, lapunk által már méltatott kiadványok. Újra kapható lesz klasszikusaink, Jókai, Mikszáth és mások néhány keresett mű­ve, csaknem 600 oldalon jelennek meg Berzsenyi Dániel összes művei. Bőséges a külföldi irodalom választéka: külön figyelmet érdemel az Európa ki­adó Égtájak és a Magvető kiadó Nagy­világ című novella-antológiája. Balázs Béla, Lukács György, Luna­csarszkij nevét találjuk a nagy számmal megjelent esztétikai, művészeti tárgyú könyvek szerzői között. Természettudo­mányi, technikai és szórakoztató kalan­dos művek egész sora szerepel a listán, amelyen — a téli könyvvásár időpontjá­nak megfelelően — az ifjúsági és gyer­mekirodalom foglalja el talán a legna­gyobb helyet. G. Sz. L. N­I­KA: ÉS MILLIÓK LESZÜNK címmel a MAFILM katonai stúdiójában a Kommunisták Magyar­­országi Pártja megalakulásának 50. évforduló­ja tiszteletére Kolonits Ilona rendező filmet A MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETÉ­NEK rendezésében kétnapos tanácskozás kez­dődött a Technika Házában az alkalmazott fi­zikai kémia területén elért hazai eredmények­ről. A tanácskozást Pungor Ernő egyetemi ta­nár nyitotta meg. AZ ÉPÍTÉSZETI KÉPZŐMŰVÉSZET című ki­állítást dr. Pogány Frigyes, a Magyar Építő­művészek Szövetségének elnöke, az Iparművé­szeti Főiskola igazgatója pénteken nyitotta meg az Iparterv kultúrtermében. Tíz képző- és iparművész mutatja be csaknem nyolcvan al­kotását. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Deák téri kulturális központjában ma délelőtt dr. Klaus Pfützner, a berlini Deutsches Thea­ter dramaturgja A színház és közönsége cím­mel előadást tart, melynek során ismerteti a színház szolgálatában végzett szociológiai fel­méréseket. A berlini ünnepi napok gazdag ese­ménysorozatáról készült dokumentumokból szintén ma nyílik kiállítás. JOHANNES R. BECHER, a német költészet kiemelkedő alakja halálának tizedik évfordu­lója alkalmából emlékkiállítás nyílt pénteken a Fővárosi Művelődési Házban. A kiállítást egy hétig tartják nyitva, ezután bemutatják fővá­rosi közép- és felsőoktatási intézményekben, majd március végéig több vidéki városba is elkerül.

Next