Magyar Hírlap, 1968. december (1. évfolyam, 200-228. szám)

1968-12-12 / 211. szám

Magyar Hírlap I KULTÚRA - MŰVÉSZET ___________1968. DECEMBER 12. CSÜTÖRTÖK 9 PREMIER MA: férf ! C, é­­ V (4M) Két film, kétféle meglepetés A moziműsor is az év végét jelzi, mint­ha tarsolya kimerülőfélben volna. A szo­kásos három helyett ezen a héten csak két film kerül bemutatásra. Érdekes vé­letlen folytán mind a szovjet Lombhul­lás, mind a francia Minden nő bolondul érte 1966-ból való. Az előbbi kellemes meglepetést jelent, az utóbbi kínos csa­lódást Lombhullás ( [Nálunk eddig ismeretlen Lombhullás grúz rendező, Otor­­osze­- , ----— Kiani munkája. Az 1934-ben született művész a grúz neorealiz­­mus iskoláját képviseli; ez az irányzat a maga természetes egyszerűségével mintegy visszahatása a Mihail Csiaurelt diktálta, a negyvenes évek végén, ötve­nes évek elején divatozó monumentali­tásnak. Ioszelianit is — akár az olasz neorealistákat, De Santist, De Sicát meg a többieket — az egyszerű ember érdekli. Az apró örömök, bánatok, a kis bosszú­ságok, a mindennapos harcok, amelyeket az életben kinek-kinek meg kell vívnia munkahelyén igazáért, magánéletében helyéért, szerelméért. Az Olasz- és Franciaországban nagy sikert aratott film tulajdonképpen laza szerkezetű életkép. Két fiatal borász­technikus, diplomával a zsebében, kike­rül abba a bizonyos nagybetűs Életbe, s a maga módján igyekszik az iskolában tanultakat a gyakorlatban is kamatoz­tatni. Otar, a talpraesettebb, hamarosan kiismeri magát és alkalmazkodik (ha az igazgató úgy kívánja, a tervet feltétlenül teljesíti, rossz borral? — rosszall). Nikót, a gyámoltalanabbat azonban más fából faragták. Bármennyire élhetetlennek és jóindulatúnak tűnik is, amikor a szak­májáról, lelkiismeretéről van szó, nem ismer tréfát. Ha csalódások árán is, de végül kiismeri magát az életben. Stílusában a Lombhullás egy kicsit ro­kon a közönségünk által jól ismert Fe­kete Péter című csehszlovák filmmel. Ioszeliani azonban optimistább alkat, mint Milos Forman, a csehszlovák ren­dező. Közös vonás viszont a természetes környezetű, úgynevezett cinema-verité technika, a valóság lehető leghívebb, do­kumentumelemeket alkalmazó megköze­lítése. Ioszeliani a maga sajátos módszerével nemcsak hangulatot tud teremteni, ha­nem bátran és találóan kritizálni is. Ki­mondja azt, ami nem tetszik neki, s ügye­sen hangsúlyozza a kép és a hang groteszk kontraszthatásával. Jó érzékkel válogatja össze figuráit, a legkisebb szereplő is a helyén van, jellemző figura. A fiatal Ramaz Ceorgibiani (Nikó) esz­­köztelen, természetes játéka híven tol­mácsolja a rendezői koncepciót. Kedves Marine Karcivadze csélcsap leányfigu­rája. Georgij Habaradze Otarja kissé színtelenebb a kelleténél. Annál kitűnőbb Akakij Kvantaliani, Dodo Abasidze és Beszo Zakariadze munkástriója. “———— ’ Valósá-Minden nő bolondul érte gos csoda,­­_______________________ hogy ez a film csak olyan, amilyen. Alapjában minden együtt van, hogy jó legyen. Elő­ször is: vígjáték, amit mindig hálásan fogad a közönség. Rendezője, Norbert Carbonneaux, a Candide elkészítésével már korábban világsikert aratott. A fő­szereplő Robert Hirsch, a kitűnő komi­kus (mellesleg a Comédie Francaise tag­ja). A téma is sokat ígérő. Egy jámbor jógatanár nagynénjétől egy gondosan ál­cázott, de félreérthetetlen célú nemzet­közi „műintézet”-hálózatot örököl. A naiv fickó azt hiszi, hogy a római „mosoda”, valóban mosoda és a nyugat-berlini „mentőszolgálat” tényleg kizárólag em­ber-, nem pedig férfibarát intézmény — s ebből a furcsa alaphelyzetből remek, fejtetőre állított cselekménysor alakul­hatna ki. De, lám, a csoda megtörténik! A for­gatókönyv s a rendező nem tud mit kez­deni az anyaggal. Még az a néhány ötlet és poén is, ami valóban mulatságos — alig-alig kap hangsúlyt. A filmet, kivált­képpen az elején, agyonbeszélik, humora külsőleges, erőtlen, Robert Hirsch becsü­lettel igyekszik ugyan tempót diktálni, de bizony nem sok sikerrel. Maria Latour és a többi fiatal női sz­eplő csinos — ez azonban korántsem a film érdeme. A téma, a műfaj, Robert Hirsch jó hí­re, a mozikirakatokban kifüggesztett fo­tók nyilván sok nézőt vonzanak majd a filmhez. Csalódni fognak. Ábel Péter Díjtalan házhoz szállítással és gyorsított eljárású OTP-hitelakcióra kaphatók.* a FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT boltjaiban hazai gyártmányú porszívó, 10 százalék előleggel hazai gyártmányú mosógépek, 1800,5 Ft felett 10 százalék előleggel LEHEL hűtőgép, 10 százalék előleggel centrifuga, parkettkefélő, villanykályha, villanytűzhely, grillsütő VI. , Bajcsy-Zsilinszky út 3. VII. , Baross tér 12. IX., Tolbuchin krt. 5. VII., Rákóczi út 24. XIII., Váci út 4. V., Szent István krt 15. XIII., Váci út 136/c. A I­ .1 X£2f'3 A hattyúk tavai* bukaresti balett bemutatkozása A bukaresti Állami Opera- és Balett­színház együttese kedden kezdte meg a budapesti Operaházban négy előadásos vendégszereplését. A nyitó esten A hattyúk tavát Oleg Danovski felfogásában láthattuk. A Mesz­­szerer-féle, nálunk ismert verzióhoz vi­szonyítva bizonyos szerkezeti változásokat hajtott végre. A négy felvonást egy elő­képpel és egy utóképpel mesekeretbe ál­lította, ami a dramaturgiát a virágszedő lány hattyúvá válásával finoman expo­nálja, és a szerelmen keresztül való em­berré válás képi jelzésével egyértelműen zárja le. Danovski tudatos szerkesztése különö­sen a fehér felvonásoknak vált előnyére. Szép, harmonikus térbeli alakzatok vált­ják egymást. Példa erre a II. felvonás pas de deux-jének hattyúháttere (a zá­rópóz V-alakú alátámasztással való ki­emelése); vagy a IV. felvonásban a her­ceg beléptekor a feléje forduló szabályos csoport üdvözlő-kérő kéztartása; vagy a hattyúk visszafogott ritmusú diagonális kivonulása, aminek lassúsága és egyirá­­nyúsága döbbenetes erővel idézi valami feltartóztathatatlannak tűnő veszély kö­zeledtét. A gonosz varázsló és a herceg össze­csap. E küzdelemben azonban nicsen ké­zitusa, nem férfi küzd férfival a nőért, hanem szándék a szándékkal a betelje­sülésért. A nemes és a gonosz nem is érintik egymást, hiszen más közegben mo­zognak. A még a varázsló hatalmában le­vő Odette és a tiszta szerelem fegyveré­vel küzdő herceg egymás felé nyúló, de egymást el nem érő karjai között villan­nak át az ellenállhatatlan vágy szikrái, és abban a pillanatban, amikor ennek lángja egyesíti őket, a varázsló tehetetle­nül omlik össze, vergődik és merevedik görcsbe. Danovski koreográfiájának in­tellektuális poézise itt érzelmi kitörésben csúcsosodik, és itt értjük meg a fehér fel­vonások hűvösen tartott geometriai szép­ségének előkészítő funkcióját. Ileana Ilie­scu szerepfelfogása ezzel az atmosz­férával szerencsésen cseng össze, ami egyébként Odiliában is megmutatkozik: nem szenvedélyes énjével — hiszen az nincs neki —, hanem külsejével, hidegen számító táncával akarja a herceget elcsá­bítani. Sergiu Stefanski igen jó partnernek bi­zonyult: különösen emelései adtak lehe­tőséget Ileana Ilie­scu néhány igen szép vonalú, hullámzó mozdulatának érvénye­sülésére. Ki kell emelnünk a pas de trois finom és lendületes előadását és a kis hattyúk óramű pontossággal táncolt né­gyesét. A karakterfelvonásokban kevésbé tetszett a spanyol, a nápolyi, a ma­gyar és a lengyel tánc, amelyek korpog­ráfiailag jellegtelenek voltak (igaz, hogy dramatur­giáiig nem is lényegesek). Ion Ioset díszletei és jelmezei hangu­latkeltő keretet adtak az előadásnak. A zenekart Cornel Trailescu, a balettzene értékeinek kibontásában nagy jártasság­gal rendelkező karmester vezényelte. Dienes Gedeon -------------------------TIT----­„Magyarország a modern filmművészet Mekkája A magyar filmművészet egyik­ legna­­gyobb idei sikeréről tudósítottak "a minap a lapok: Acapulcóban, a fesztiválnyertes filmek rangos világvetélkedőjén a ma­gyar Nyár a hegyen, Dacsó Péter munká­ja nyerte a nagydíjat. A rendező már hazaérkezett Mexikóból, és az ottani, ten­gerparti nyárból a mi telünkbe érkezve, kicsit fázósan ugyan, de boldogan beszél a nagy fesztiválról, filmje sikeréről: — Acapulco: a fesztiválnyertes filmek fesztiválja. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a világ valamennyi, elsőosztályú nemzetközi fesztiváljának díjnyertes al­kotásai indulhatnak itt. Az Ezüst Istennő nevű nagydíjat, melyet úgy is neveznek, hogy az év legjobb filmjének díja, idén adták ki harmadszor. Két évvel ezelőtt Pontecorvo Algíri csata című alkotása, tavaly pedig Antonioni Nagyítás című filmje nyerte el a díjat, mellyel most, legnagyobb örmömre, a Nyár a hegyent jutalmazták. Sikerünk kettős volt, hiszen a legjobb férfialakítás díját a filmem or­vosfiguráját alakító Mensáros László kapta. — Szívből gratulálunk a nagyszerű siker­hez. Milyen mezőnyben került első helyre a Nyár a hegyen? — A Mar del Plata-i, a Karlovy Vary-i, a San Sebastian-i és a nyugat-berlini fesztiválok nyerteseiből állt az idei me­zőny. Filmem a San Sebastianban kapott második díj és két különdíj alapján nyer­te el a részvétel jogát. Versenyben volt Peter Collinson angol rendező nagyszerű háborúellenes filmje, az Egy hosszú nap­ja meghalásra, a csehszlovák Jiri Menzel krúdys hangulatú, kitűnő munkája, a Szeszélyes nyár, az olasz Enzo Muzil filmje, a Mint a szerelem, és Arthur Penn méltán világhírű filmje, a Bonnie és Clyde. Vetítették még a versenyprogram­ban a jugoszláv Dusa Makajev Ártat­lanság védelem nélkül című alkotását, az angol Kenneth Loach filmjét, a Sze­gény tehént, és Resnais nagy érdeklődést keltő munkáját, amelynek címe: Szeret­lek, szeretlek... — Számított arra, hogy ilyen nagy vetély­­társak ellenében győztesként tér haza Aca­­pulcóból? — őszintén megvallom: nem. Annyira nem — noha a Nyár a hegyen vetítése után sokáig zúgott a taps a gyönyörű, a tenger felé magasodó sziklaerődítmény 3000 személyes, szabadtéri mozijában —, hogy az eredményhirdetés előtt nyugod­tan strandoltam. S ahogy a tengerparti homokban napoztam, odajött hozzám a fesztivál egyik titkárnője, hogy írjam le neki fonetikusan Mensáros László és a magam nevét. Ekkor kezdtem remélni, hogy valamit nyerhettünk ... — Minek tulajdonítja a sikert? — A zsűri mexikói filmkritikusokból állt. Latin-Amerikában most nagy társa­dalmi erjedést, forrongást tapasztalhat­tunk. A Mexikóban gyártott évi százegy­­néhány film nagy többsége Viszont kom­­merszáru, megkerüli a társadalmi prob­lémákat A Nyár a hegyen nagydíjával a film őszinteségét, vizsgálódó önkriti­­kusságát kívánták honorálni, amint az kitűnt a zsűritagok véleményéből, a la­pok elemzéseiből. A legnagyobb mexikói lap, az Il Heraldo így írt például filmem­ről: „Vajon 58 évvel a nagy mexikói for­radalom után miért nem tartunk mi ott önkritikában, nemzeti önvizsgálatban és a társadalmi problémákkal való szem­benézésben, mint a magyarok? ...” De szólt ez a díj az egész, megújhódott ma­gyar filmművészetnek is, melynek Mexi­kóban igen nagy a tekintélye. Az idei acapulcói fesztivál információs vetítés­­sorozatában Passolini, Bondarcsuk, Ro­man Polansky egy-egy filmje mellett le­vetítették Jancsó Miklós Csillagosok, ka­tonák című alkotását — nagy sikerrel. De vetítették már Mexikóban az Apát, a Húsz órát is, az elismerés hasonlóan nagy volt. Meglepő tájékozottsággal érdeklőd­tek a mexikói kritikusok és rendezők az említett magyar filmek alkotóin kívül Gaál István, Kása Ferenc és Kovács András munkásságáról is. Egyikük így fogalmazta véleményét: Mag­­arország a modern filmművészet Mekkájat — Most, hogy újabb fesztiváldíja is vitrin­jébe került, min dolgozik? — Számomra újfajta rendezői hangvé­tellel kísérletezem: szatirikus politikai komédia forgatására készülök. Emellett dolgozom egy, eddigi filmjeimhez hason­lóan ismét fiatalokról szóló forgatóköny­vön is. Szálkai Sándor IWI W. ARANYHOMOK-KÖNYVTÁR sorozatot ad ki a 600 éves Kecskemét város­­tanácsa. A soro­zatban megjelentetik az alföldi város forradal­­márainak életútjáról írt tanulmányokat, ame­lyeket a forradalmárok írásaiból összválogatott szemelvényekkel egészítenek ki. A kötet 1060 márciusában a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 50. évfordulójára jelenik meg. GÁL ISTVÁN rendező Keresztelő című film­jét kedden estet mutatták be Varsóban. A be­­mutatóan a meghívott közönség körében meg­jelentek a párt és az állam vezető szerveinek, valamint a lengyel főváros kulturális és művé­szeti életének képviselői. A film alkotói közül Herczenik Miklós operatőr és Majcen Mária, a film egyik főszereplője vett részt a bemuta­tón. VÉRTES­ NÁNDOR keramikusművész kiállí­tását december 13-án délután fél hat órakor nyitják meg a Fényes Adolf-teremben. Meg­nyitó beszédet mond Katona Imre, az Iparmű­vészeti Múzeum osztályvezetője. REDŐ FERENC ÉS VÖRÖS ROZÁLIA gobelin­­kiállítását dr. Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitja meg de­cember 11-én déli 12 órakor az Ernst Múzeum­ban. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE hagyo­mányos újévi köszöntőjét, az 1969-es Kincses kalendáriumot ezekben a napokban több tíz­ezer példányban juttatja el a posta a külföldön­ élő magyaroknak. A gazdagon illusztrált, ízlé­ses kivitelű, mintegy 300 oldalas kalendárium az elmúlt 12 hónap legfontosabb politikai, gazda­sági, kulturális és sporteseményeiről ad hír­adást, írásban és képben. A X. ORSZÁGOS MISKOLCI KÉPZŐMŰVÉ­SZETI KIÁLLÍTÁS félidejéhez érkezett. A több mint 200 olajfestményt, grafikai művet, vala­mint a félszáznál több szobrot és érmét be­mutató tárlatot ez ideig ötezren tekintették meg, a különböző intézmények pedig 80 ezer forint értékű művet vásároltak meg. Menü és á la carte v is• Szilveszter a Rádióban — Milyen lesz a szilveszteri rádiómű­sor? — kérdeztük Marton Frigyest, a ma­gyar szilveszterek állandó hősét, a Ma­gyar Rádió főrendezőjét. — Az idén nagyon szerényen ünnepel­jük a szilvesztert. Ez az időtartamban is kifejezésre jut: délután kettőkor kezdjük el és reggel hatra már be is fejezzük. Tudom, lesznek, akik keveslik, de jövőre talán tovább lépünk. A műsor a rádió automata közönségszolgálatával kezdő­dik. Szepesi György vezetésével több URH-kocsi és még több riporter igyek­szik teljesíteni a 139—660-as telefonszá­mon jelentkező közönség kívánságait. A Rádió és Televízió Újság listát állított össze az elmúlt tízegynéhány év legmulat­ságosabb kabarészámaiból. A közönség ebből a menüből is választhat, de egyéb kívánságokkal, á la carte is jelentkez­het. — Háromnegyed kilenc körül meghív­juk a közönséget a 6-os stúdióba, a ha­gyományos szilveszteri kabaréra, amely­nek ápciikussége hogy az idén a legna­gyobb demokratizmus jegyében zajlik­­•. A Rádió és Televízió Újságban megjelent totószelvényeken szavazhatott a közön­ség, hogy kiket hallgatna szívesen szil­veszterkor. A kiválasztott 13 színész és a plusz 1 konferanszié mintegy kétórás mű­sort mutat be . A kabaréműsort helyszíni közvetítés követi a Gellért-szálló különterméből, ahol a színészfotó szelvények telitalálatot tulajdonosait, valamint a délután 2 órá­tól lebonyolított rejtvények megfejtőit a Rádió vendégül látja. És itt már az előbb elhangzott rádiókabaré műsorra frissen reagálunk is. Ezzel a zenés műsor­ral búcsúztatjuk az óév utolsó perceit, együtt a szerencsés hallgatókkal Éjfél után zenés műsor reggelig, ami közben a rádió riporterei, élükön Szepesi György­­gyel helyszíni közvetítésben számolnak be a szilveszterező Budapest jellegzetes pillanatairól. — Jobb lesz ez a szilveszteri kabaré, mint a tavalyi? — Jobb volt ez az év, mint a tavalyi? — Köszönöm szépen. Dr.ÁK

Next