Magyar Hírlap, 1968. december (1. évfolyam, 200-228. szám)

1968-12-01 / 200. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1963. DECEMBER 1. VASÁRNAP 3 Todor Zsivkov: A munkásosztály vezető szerepe a szocialista demokrácia kulcskérdése Pásztor Magda, az MTI tudósítója je­lenti: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, a Minisztertanács elnöke a Központi Bi­zottság plénumán elemezte a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének kérdé­seit. A beszéd szövegét tegnap közölte a bolgár sajtó. Todor Zsivkov kiemelte: jelentősen nö­velik a népi tanácsok jogkörét és fele­lősségét. Rámutatott, hogy a szocialista demokrácia, különösen az utóbbi időben, sarkalatos elméleti, politikai és ideoló­giai probléma lett: az antikommunizmus ideológusai a demokrácia kérdéseit vá­lasztották egyik fő harci eszközül a szo­cializmus ellen. A demokrácia értelme­zése a szocializmus értelmezésének sajá­tos próbaköve lett. „Mi bolgár kommu­nisták soha nem tagadtuk és büszkék va­gyunk arra, hogy államunk a proletariá­tus diktatúrája, a népi demokrácia for­májában.” Zsivkov hangoztatta, hogy amíg osztályok léteznek, nincs és nem is lehet osztályok feletti állam. A szocialista demokrácia fejlesztése fejlődési folyamat, amely függ a társa­dalom anyagi és műszaki bázisának fej­lettségétől, a társadalom osztály struktú­rájától és a nép erkölcsi, politikai egy­ségétől. „Minden szükséges következte­tést le kell vonnunk a csehszlovákiai eseményekből — folytatta —, már most látni kell, mennyire helytelen és ártal­mas egynémely olyan értelmezés, amely szerint a szocializmusban teljesen eltűnik az osztályharc és teljes egészében áthe­lyeződik a nemzetközi porondra.” Kijelentette, hogy a marxisták a leni­nisták számára idegenek az azonos tár­sadalmi receptek, mindenkor számolnak a konkrét feltételekkel, a formák sokfé­lesége mellett azonban vannak bizonyos közös vonások, melyeknek érvényesül­niük kell. A munkásosztály vezető sze­repe a szocialista demokrácia kulcskér­dése. Todor Zsivkov a továbbiak során ki­fejtette, hogy a bolgár kommunisták, a bolgár dolgozók vállvetve haladnak a szovjet kommunistákkal, a szovjet nép­pel. Párttaggyűlések Csehszlovákiában Halasi György, az MTI tudósítója je­lenti. A központi bizottság novemberi ülésé­nek határozatait e napokban kezdték megvitatni a Csehszlovák Kommunista Párt alapszervezetei. Mint azt Lubomir Strougal, a CSKP elnöksége végrehajtó bizottságának tagja a Pártélet című lap­ban írja, egyes észrevételek szerint „a határozatok nem veszik kellő mértékben figyelembe a nép és a kommunisták óha­jait”. Strougal e véleménnyel szemben megállapítja, hogy a KB határozatai össz­hangban vannak a január utáni politika elveivel, a szocialista társadalom jelenle­gi szakaszával. Ezzel kapcsolatban a Rudé Právo megállapítja: túlsúlyban van az a törekvés, hogy megértsék a határo­zat lényegét és értelmét, s e szerint szer­vezzék meg a pártmunkát. A francia kormány intézkedéseinek célja: a­­őt , a belső fogyasztás megszorítása és az export fellendítése Couve de Murville a vezető pénznemek szolidaritásáról Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti. A pénzleértékelés veszélye egyelőre el­hárult A franciákat most már inkább az árak várható alakulása tölti el nyugtalan­sággal. A nyugtalanságot még fokozza, hogy a statisztikai hivatal pénteken ki­adott jelentése szerint októberben 1,1 szá­zalékkal tovább növekedtek az árak. A hivatalos magyarázat szerint azonban ez a mutató önmagában még nem ad okot a nyugtalanságra, mert az emelkedést nagy­részt az orvosi honoráriumok felemelése okozta. Az új fogyasztásiadó-emelés következ­tében a­ december elsejétől várható ár­emelkedések problémája erősen foglalkoz­tatja a kormányt is. Pénteken De Gaulle tábornok elnökletével Couve de Murville miniszterelnök és Ortoli pénzügyminisz­ter, valamint több szakember részvételé­vel tanácskozás volt ez ügyben az Elysée­­palotában. A tanácskozáson intézkedése­ket határoztak el, hogy megakadályozzák az árak túl gyors és túlságosan nagyará­nyú emelkedését. Az áremelkedéseket tel­jes mértékben nem tudják megakadá­lyozni, hiszen a parlamentben elfogadott intézkedések egyik fő célja az ország gaz­dasági egyensúlyának helyreállítása a belső fogyasztás megszorítása és az export fellendítése útján. A pénteki tanácskozáson elfogadott in­tézkedések elsősorban arra irányulnak, hogy a kiskereskedelmi árak és szolgál­tatások túl gyors emelését akadályozzák meg, de nem határoztak el árrögzítési in­tézkedéseket. Közölték azonban, hogy egyes területeken sor kerülhet erre is, ha az árak túlzott mértékben emelkednének. Couve de Murville miniszterelnök szom­bat reggel a francia rádió munkatársa kérdéseire válaszolva, egyebek között Johnson amerikai elnök és De Gaulle tá­bornok üzenetváltásával foglalkozott. A miniszterelnök hangsúlyozta: az a szoli­daritás, amit a francia intézkedések be­jelentésének napján az amerikai elnök nyilvánított, azt bizonyítja, hogy a mai világban senkinek sem érdeke, hogy bele­keveredjék pénzügyi kalandokba. Van ugyanis egy megsérthetetlen szabály, ez „a vezető pénznemek szolidaritása”. Ez az oka annak, hogy Franciaország és az Egyesült Államok érdekei egy irányba hatnak, és azt is szükséges megjegyezni, hogy ma semmi sem állítja őket egymás­sal szembe. Ellenkezőleg, összhangban kell tevékenykedniük, és De Gaulle tá­bornok éppen ezt hangsúlyozta Johnson elnöknek küldött válaszüzenetében — hangoztatta a francia miniszterelnök, majd újra leszögezte, hogy Franciaország megkapta mindazt a nemzetközi segítsé­get, amire szüksége van. Csou En-laj beszédéről (TASZSZ) A Mao-csoport az imperia­lista burzsoázia cinkosa lett — írja Gav­rilov az Izvesztyijában. „Jellemző ebben az értelemben Csou En-lajnak az a beszéde, amelyet a VDK pekingi nagykövetségének fogadásán mondott el. Csou En-laj a csehszlovákiai eseményeket olyan szellemben igyekezett kapcsolatba hozni a vietnami problémá­val, ahogyan arra az imperialista reakció törekszik. A hős Vietnamnak nyújtott szovjet segítséget a „hamis támogatás­nak” és „árulásnak”, a VDK és az Egye­sült Államok képviselőinek Párizsban folytatott hivatalos megbeszéléseit „ame­rikai—szovjet ármánykodásnak” nevezte — írja a cikk szerzője. „A jelenlegi időszakban, amikor az amerikai imperializmus bűnös háborút folytat a VDK ellen, fokozza bomlasztó akcióit a többi szocialista ország ellen, a pekingi vezetők nemcsak, hogy elutasít­ják az együttműködést az imperializmus­sal való szembeszállás és a hősi vietnami nép megsegítése terén, hanem frontot al­kotnak az imperializmussal annak szov­jetellenes, kommunistaellenes kampányá­ban” — fejeződik be a cikk. A béke országútján A nemzeti békemozgalmakat egybefogó Béke Világtanács akkor bontott zász­lót, amikor a második világháború után már néhány esztendeje útra kelt hideg­­háborús szelek Németország erőszakos kettészakításával és az Atlanti Szövetség megalakulásával orkánná erősödtek. Alapelveit a tudósnak, embernek, huma­nistának egyaránt nagyszerű Joliot-Curie fogalmazta meg oly klasszikus tömörség­gel, hogy ma sem kívánnak változtatást. A Béke Világtanács nem valamiféle nemzetközi parancsnokság, nem csúcs­szerv, amely rendelkeznék a nemzeti bé­kemozgalmakkal, határozatai nem köte­lező érvényűek. A béke-világmozgalom vezető szervei, a Világtanács, az elnök­ség­ és a kongresszus nem hasonlítanak a politikai pártok vezető szerveire. Nem­zetközi választott testületek, amelyek fon­tos kérdéseket vitatnak meg, de határoza­taik csak e szervekre kötelezőek, a nem­zetközi békemozgalmak számára ajánlá­sok. Minthogy azonban a nemzeti béke­mozgalmak önként csatlakoztak a Béke Világtanácshoz, határozatait és ajánlásait rendszerint elfogadják akcióprogramjuk alapjául, hiszen tartalmuk egybevág azokkal a célokkal, amelyeket a külön­böző országok békemozgalmai maguk elé tűztek. Immár majdnem húsz esztendeje, a vi­lág legjobb elméi, korunk szellemi és politikai kiválóságai, az emberiség lelki­ismeretét szólaltatták meg, amikor össze­gyűltek, hogy kibontsák a béke-világmoz­­galom zászlaját. Az antikommunizmus, a hidegháborús téboly, a szovjetellenes hisztéria azonnal kommunista frontszer­vezetnek kiáltotta ki a Béke Világtaná­csot, holott tagjai és tagszervezetei kö­zött sok volt és ma is sok van, aki, illet­ve amely nem kommunista. A szocialista országok és a kommunisták persze nem tagadták — miért is tagadták volna —, hogy kezdeményezői és szervezői voltak a béke-világmozgalomnak. Ez csak becsüle­tére válik a kommunistáknak, és mind­azoknak, akik képesek voltak előítéletei­ket és fenntartásaikat félretenni, a nézet­­eltéréseket figyelmen kívül hagyni, hogy egyesüljenek abban a harcban, amely akkor is, és azóta is a legfontosabb az emberiség számára, a békéért folyó küz­delemben. A két évtized a béke-világmozgalom felett sem múlt el nyomtalanul. Túl­zás veszélye nélkül mondhatjuk, hogy si­kerei óriásiak, hiszen olyan, az egész vi­lágra kiterjedő háborúellenes frontot ho­zott létre, amilyet azelőtt nem ismert és nem ismerhetett az emberiség. Szerepet játszott minden lépésben, amely használt a béke ügyének. A mozgalom által ne­velt, mozgósított és egybefogott tömegek szerepet játszottak minden döntés meg­hozatalában, amely pontot tett valamely fájó, égető, emberáldozatokat követelő nemzetközi konfliktus végére. Mondhat­tak a hidegháború és az antikommuniz­mus berkeiben bármit, a békemozgalom létét, erejét, befolyását sohasem tagad­hatták le. Az elmúlt években mind több volt a béke-világmozgalom felé kinyúj­tott baráti kéz, mind nagyobb azoknak a más — polgári, vallási, pacifista, női, re­gionális —, békeszervezeteknek és moz­galmaknak száma, amelyek keresik az együttműködést a béke-világmozgalom­­mal és meg is találják vele az érintkezési pontokat, örvendetes és hasznos példája ennek a nemzetközi Vietnam-konferen­­cia, amelyben a Béke Világtanács már sok más békemozgalommal tevékenyke­dik együtt. Nem múlt el ez a két évtized nyomtala­nul abban az értelemben sem, hogy a Béke Világtanácsot is érintették a nem­zetközi élet nagy viharainak szelei. Hogy mennyire nem tisztán kommunista szer­vezet, azt eléggé fájdalmas módon éppen az is bizonyította, hogy nehézségek és né­zeteltérések támadtak soraiban az 1956-os magyarországi ellenforradalom, majd egyebek között az arab országok elleni iz­raeli agresszió idején. Ebben az esztendőben a Béke Világ­tanács elnökségének a finnországi Lahti­­ban megtartott ülésszakán a csehszlová­kiai események okoztak bizonyos nehéz­ségeket, ezúttal úgy, hogy most, az e kérdésben eltérő nézeteket valló kom­munista pártok képviselői adtak hangot véleményüknek. Természetes, hogy el­hangzott eltérő vélemény nem kommu­nista delegátusok részéről is. Szerencsére csak meghívott, és a Béke Világtanácshoz nem tartozó delegátus hangoztatott egészen szélsőséges és azon­nali választ követelő nézeteket. Szocialis­tának ismert delegátus szájából, az ese­mények után hónapokkal különösen hangzottak az intervencióról, agresszióról, az emberi jogokkal és az ENSZ-alapok­­mányával ellentétben álló fellépésről szóló megállapítások. Nem kevésbé külö­nös volt hallani, amikor ugyanez a dele­gátus úgy tüntette fel minden bajok for­rásaként a katonai tömbök rendszerét, hogy nem tett különbséget a katonai szö­vetségek között, nem mondotta meg, hogy az Atlanti Szövetség antikommunista ag­resszióról, a szocialista világrendszer el­leni keresztes háborúra, a Varsói Szerző­dés pedig mindezek elleni védelemre szü­letett. A lahti ülésszakot azonban mégsem ez, hanem a jelenlevők felelősségtudata, az egység óhaja jellemezte. A napirenden a valóban fontos nemzetközi kérdések szerepeltek, kérdések, amelyek léteznek, és megoldásokon áll, vagy bukik a béke sorsa. A napirenden szereplő kérdések feletti vitában az egyetlen kevéssé szeren-­­­csétlen kivételtől eltekintve minden dele­gátus arra törekedett, hogy az egységes cselekvés alapjának alkalmas, a béke álta­lános követelményeinek, a népek követe­léseinek, az önrendelkezés, a nemzeti szu­verenitás, a be nem avatkozás és a békés egymás mellett élés elveinek megfelelő határozatok szülessenek. Így is történt Nemcsak egyhangú szavazással, hanem tapssal is üdvözölték a delegátusok a vietnami kérdésben elfogadott két ok­mányt, jelezve ezzel, hogy tisztában van­nak a vietnami nép harcának támogatá­sában még a béke-világmozgalomra váró nem könnyű feladatokkal. Munkaokmány született az európai biztonságról, benne mindazokkal a kérdésekkel, amelyek im­már két évtizede követelnek megoldást, és amelyeknek megoldásán nemcsak Európa, hanem a világ békéje is múlik. Kifejezte az elnökség szolidaritását az iz­raeli agresszió következményeinek fel­számolásáért küzdő arab népekkel, a fel­­szabadulásukért harcoló gyarmati népek­kel, és határozatokat hozott azokról a jö­vő esztendei ünnepségekről, amelyeket a béke-világmozgalom zászlóbontásának huszadik évfordulója alkalmából tarta­nak majd Berlinben. Az elnökségi ülés zavartalan tanácsko­zásai és biztató eredményei arról győznek meg, hogy a népek sorsáért felelősséget érző neves közéleti emberek, akik a Bé­ke Világtanácsban tömörülnek, világosan látják, melyek a nemzetközi élet valódi problémái, és nem hagyják magukat fél­revezetni sem az antikommunista propa­gandától, sem pedig az egységbontóktól. Tudják, merre visz a történelem fő or­­szágútja, és sem jobbra, sem balra nem térnek le róla. Darvasi István Folytatódik a leszerelési vita az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) pította, hogy e tárgyalások sikeréhez minden nukleáris hatalom őszinte szán­déka szükséges és egyetértésnek kell ki­alakulnia a nukleáris fegyverek megfe­lelő nemzetközi ellenőrzésének kérdésé­ben. Ezt az ellenőrzést ki kell terjeszteni a vegyi és bakteriológiai fegyverekre is. Megelégedéssel nyugtázta a francia kül­dött a szovjet és az amerikai kormány hozzájárulását tárgyalások kezdéséhez a nukleáris fegyverek célbaj­uttatására szol­gáló eszközök gyártásának betiltásáról. A delegátus hangoztatta, hogy a francia kormány, amely nem szándékozik aláírni az atomsorompó-szerződést , politikáját e szerződés elveivel összhangban kívánja kialakítani. A Malgas Köztársaság képviselője szin­tén javasolta, hogy a leszerelési bizottság mielőbb folytassa tárgyalásait a leszere­lés konkrét problémáinak megoldására és a föld alatti nukleáris robbantásokat is megtiltó szerződés tető alá hozására. Ez­zel kapcsolatban a delegátus rámutatott arra, hogy elfogadhatatlan néhány kül­döttségnek az az álláspontja, miszerint valamilyen „nemzetközi ellenőrzést” kel­lene megvalósítani e robbantásokkal kap­csolatban. A tudomány korszerű módsze­reivel ugyanis határozottan meg lehet különböztetni a föld alatti nukleáris rob­bantások által előidézett földmozgásokat a földrengésektől. Kinshasa­ Kongó képviselője a nukleá­ris leszerelés háromlépcsős programjára hívta fel a bizottság tagjainak figyelmét. A közgyűlés politikai bizottsága a le­szerelés problémájával legközelebb hét­fői ülésén foglalkozik. (AFP) Az Al Nasz szudáni hetilap sze­rint merényletet kíséreltek meg Hejkal, az Al Ahram főszerkesztője ellen. Hejkal a lap kairói székházából jövet kocsijába akart beszállni, amikor rálőttek, de nem találták el Kozmosz 256. (TASZSZ) A Szovjetunióban szomba­ton pályájára bocsátották a Kozmosz­család soron levő tagját, a Kozmosz 256 jelzésű mesterséges holdat. Fedélzetén a világűr kutatására alkalmas műszereket s berendezéseket helyeztek el. ♦ (TASZSZ) Pénteken váratlanul el­hunyt Grigorij Hlamov, aki egyike volt a szovjet ipar legkiemelkedőbb szervező egyéniségeinek. A Pravda nekrológot kö­zöl Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszi­gin, Nyikolaj Podgornij és más szovjet vezetők aláírásával. ♦ (UPI) A Fülöp-szigetek középső ré­szén a tájfun okozta árvíz elsodort egy börtönt. Kilencen életüket vesztették, harmincöten pedig megsebesültek. A táj­fun két hete tartja rettegésben a Fülöp­­szigetek lakóit, a halálos áldozatok szá­ma eléri a kilencvenet. ♦ (MTI) Nicolae Ceausescu és Paul Niculescu-Mizil szombaton fogadta a Mexikói Kommunista Párt küldöttségét, amely látogatást tesz Romániában.

Next