Magyar Hírlap, 1968. december (1. évfolyam, 200-228. szám)
1968-12-01 / 200. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1963. DECEMBER 1. VASÁRNAP 3 Todor Zsivkov: A munkásosztály vezető szerepe a szocialista demokrácia kulcskérdése Pásztor Magda, az MTI tudósítója jelenti: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, a Minisztertanács elnöke a Központi Bizottság plénumán elemezte a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének kérdéseit. A beszéd szövegét tegnap közölte a bolgár sajtó. Todor Zsivkov kiemelte: jelentősen növelik a népi tanácsok jogkörét és felelősségét. Rámutatott, hogy a szocialista demokrácia, különösen az utóbbi időben, sarkalatos elméleti, politikai és ideológiai probléma lett: az antikommunizmus ideológusai a demokrácia kérdéseit választották egyik fő harci eszközül a szocializmus ellen. A demokrácia értelmezése a szocializmus értelmezésének sajátos próbaköve lett. „Mi bolgár kommunisták soha nem tagadtuk és büszkék vagyunk arra, hogy államunk a proletariátus diktatúrája, a népi demokrácia formájában.” Zsivkov hangoztatta, hogy amíg osztályok léteznek, nincs és nem is lehet osztályok feletti állam. A szocialista demokrácia fejlesztése fejlődési folyamat, amely függ a társadalom anyagi és műszaki bázisának fejlettségétől, a társadalom osztály struktúrájától és a nép erkölcsi, politikai egységétől. „Minden szükséges következtetést le kell vonnunk a csehszlovákiai eseményekből — folytatta —, már most látni kell, mennyire helytelen és ártalmas egynémely olyan értelmezés, amely szerint a szocializmusban teljesen eltűnik az osztályharc és teljes egészében áthelyeződik a nemzetközi porondra.” Kijelentette, hogy a marxisták a leninisták számára idegenek az azonos társadalmi receptek, mindenkor számolnak a konkrét feltételekkel, a formák sokfélesége mellett azonban vannak bizonyos közös vonások, melyeknek érvényesülniük kell. A munkásosztály vezető szerepe a szocialista demokrácia kulcskérdése. Todor Zsivkov a továbbiak során kifejtette, hogy a bolgár kommunisták, a bolgár dolgozók vállvetve haladnak a szovjet kommunistákkal, a szovjet néppel. Párttaggyűlések Csehszlovákiában Halasi György, az MTI tudósítója jelenti. A központi bizottság novemberi ülésének határozatait e napokban kezdték megvitatni a Csehszlovák Kommunista Párt alapszervezetei. Mint azt Lubomir Strougal, a CSKP elnöksége végrehajtó bizottságának tagja a Pártélet című lapban írja, egyes észrevételek szerint „a határozatok nem veszik kellő mértékben figyelembe a nép és a kommunisták óhajait”. Strougal e véleménnyel szemben megállapítja, hogy a KB határozatai összhangban vannak a január utáni politika elveivel, a szocialista társadalom jelenlegi szakaszával. Ezzel kapcsolatban a Rudé Právo megállapítja: túlsúlyban van az a törekvés, hogy megértsék a határozat lényegét és értelmét, s e szerint szervezzék meg a pártmunkát. A francia kormány intézkedéseinek célja: aőt , a belső fogyasztás megszorítása és az export fellendítése Couve de Murville a vezető pénznemek szolidaritásáról Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti. A pénzleértékelés veszélye egyelőre elhárult A franciákat most már inkább az árak várható alakulása tölti el nyugtalansággal. A nyugtalanságot még fokozza, hogy a statisztikai hivatal pénteken kiadott jelentése szerint októberben 1,1 százalékkal tovább növekedtek az árak. A hivatalos magyarázat szerint azonban ez a mutató önmagában még nem ad okot a nyugtalanságra, mert az emelkedést nagyrészt az orvosi honoráriumok felemelése okozta. Az új fogyasztásiadó-emelés következtében a december elsejétől várható áremelkedések problémája erősen foglalkoztatja a kormányt is. Pénteken De Gaulle tábornok elnökletével Couve de Murville miniszterelnök és Ortoli pénzügyminiszter, valamint több szakember részvételével tanácskozás volt ez ügyben az Elyséepalotában. A tanácskozáson intézkedéseket határoztak el, hogy megakadályozzák az árak túl gyors és túlságosan nagyarányú emelkedését. Az áremelkedéseket teljes mértékben nem tudják megakadályozni, hiszen a parlamentben elfogadott intézkedések egyik fő célja az ország gazdasági egyensúlyának helyreállítása a belső fogyasztás megszorítása és az export fellendítése útján. A pénteki tanácskozáson elfogadott intézkedések elsősorban arra irányulnak, hogy a kiskereskedelmi árak és szolgáltatások túl gyors emelését akadályozzák meg, de nem határoztak el árrögzítési intézkedéseket. Közölték azonban, hogy egyes területeken sor kerülhet erre is, ha az árak túlzott mértékben emelkednének. Couve de Murville miniszterelnök szombat reggel a francia rádió munkatársa kérdéseire válaszolva, egyebek között Johnson amerikai elnök és De Gaulle tábornok üzenetváltásával foglalkozott. A miniszterelnök hangsúlyozta: az a szolidaritás, amit a francia intézkedések bejelentésének napján az amerikai elnök nyilvánított, azt bizonyítja, hogy a mai világban senkinek sem érdeke, hogy belekeveredjék pénzügyi kalandokba. Van ugyanis egy megsérthetetlen szabály, ez „a vezető pénznemek szolidaritása”. Ez az oka annak, hogy Franciaország és az Egyesült Államok érdekei egy irányba hatnak, és azt is szükséges megjegyezni, hogy ma semmi sem állítja őket egymással szembe. Ellenkezőleg, összhangban kell tevékenykedniük, és De Gaulle tábornok éppen ezt hangsúlyozta Johnson elnöknek küldött válaszüzenetében — hangoztatta a francia miniszterelnök, majd újra leszögezte, hogy Franciaország megkapta mindazt a nemzetközi segítséget, amire szüksége van. Csou En-laj beszédéről (TASZSZ) A Mao-csoport az imperialista burzsoázia cinkosa lett — írja Gavrilov az Izvesztyijában. „Jellemző ebben az értelemben Csou En-lajnak az a beszéde, amelyet a VDK pekingi nagykövetségének fogadásán mondott el. Csou En-laj a csehszlovákiai eseményeket olyan szellemben igyekezett kapcsolatba hozni a vietnami problémával, ahogyan arra az imperialista reakció törekszik. A hős Vietnamnak nyújtott szovjet segítséget a „hamis támogatásnak” és „árulásnak”, a VDK és az Egyesült Államok képviselőinek Párizsban folytatott hivatalos megbeszéléseit „amerikai—szovjet ármánykodásnak” nevezte — írja a cikk szerzője. „A jelenlegi időszakban, amikor az amerikai imperializmus bűnös háborút folytat a VDK ellen, fokozza bomlasztó akcióit a többi szocialista ország ellen, a pekingi vezetők nemcsak, hogy elutasítják az együttműködést az imperializmussal való szembeszállás és a hősi vietnami nép megsegítése terén, hanem frontot alkotnak az imperializmussal annak szovjetellenes, kommunistaellenes kampányában” — fejeződik be a cikk. A béke országútján A nemzeti békemozgalmakat egybefogó Béke Világtanács akkor bontott zászlót, amikor a második világháború után már néhány esztendeje útra kelt hidegháborús szelek Németország erőszakos kettészakításával és az Atlanti Szövetség megalakulásával orkánná erősödtek. Alapelveit a tudósnak, embernek, humanistának egyaránt nagyszerű Joliot-Curie fogalmazta meg oly klasszikus tömörséggel, hogy ma sem kívánnak változtatást. A Béke Világtanács nem valamiféle nemzetközi parancsnokság, nem csúcsszerv, amely rendelkeznék a nemzeti békemozgalmakkal, határozatai nem kötelező érvényűek. A béke-világmozgalom vezető szervei, a Világtanács, az elnökség és a kongresszus nem hasonlítanak a politikai pártok vezető szerveire. Nemzetközi választott testületek, amelyek fontos kérdéseket vitatnak meg, de határozataik csak e szervekre kötelezőek, a nemzetközi békemozgalmak számára ajánlások. Minthogy azonban a nemzeti békemozgalmak önként csatlakoztak a Béke Világtanácshoz, határozatait és ajánlásait rendszerint elfogadják akcióprogramjuk alapjául, hiszen tartalmuk egybevág azokkal a célokkal, amelyeket a különböző országok békemozgalmai maguk elé tűztek. Immár majdnem húsz esztendeje, a világ legjobb elméi, korunk szellemi és politikai kiválóságai, az emberiség lelkiismeretét szólaltatták meg, amikor összegyűltek, hogy kibontsák a béke-világmozgalom zászlaját. Az antikommunizmus, a hidegháborús téboly, a szovjetellenes hisztéria azonnal kommunista frontszervezetnek kiáltotta ki a Béke Világtanácsot, holott tagjai és tagszervezetei között sok volt és ma is sok van, aki, illetve amely nem kommunista. A szocialista országok és a kommunisták persze nem tagadták — miért is tagadták volna —, hogy kezdeményezői és szervezői voltak a béke-világmozgalomnak. Ez csak becsületére válik a kommunistáknak, és mindazoknak, akik képesek voltak előítéleteiket és fenntartásaikat félretenni, a nézeteltéréseket figyelmen kívül hagyni, hogy egyesüljenek abban a harcban, amely akkor is, és azóta is a legfontosabb az emberiség számára, a békéért folyó küzdelemben. A két évtized a béke-világmozgalom felett sem múlt el nyomtalanul. Túlzás veszélye nélkül mondhatjuk, hogy sikerei óriásiak, hiszen olyan, az egész világra kiterjedő háborúellenes frontot hozott létre, amilyet azelőtt nem ismert és nem ismerhetett az emberiség. Szerepet játszott minden lépésben, amely használt a béke ügyének. A mozgalom által nevelt, mozgósított és egybefogott tömegek szerepet játszottak minden döntés meghozatalában, amely pontot tett valamely fájó, égető, emberáldozatokat követelő nemzetközi konfliktus végére. Mondhattak a hidegháború és az antikommunizmus berkeiben bármit, a békemozgalom létét, erejét, befolyását sohasem tagadhatták le. Az elmúlt években mind több volt a béke-világmozgalom felé kinyújtott baráti kéz, mind nagyobb azoknak a más — polgári, vallási, pacifista, női, regionális —, békeszervezeteknek és mozgalmaknak száma, amelyek keresik az együttműködést a béke-világmozgalommal és meg is találják vele az érintkezési pontokat, örvendetes és hasznos példája ennek a nemzetközi Vietnam-konferencia, amelyben a Béke Világtanács már sok más békemozgalommal tevékenykedik együtt. Nem múlt el ez a két évtized nyomtalanul abban az értelemben sem, hogy a Béke Világtanácsot is érintették a nemzetközi élet nagy viharainak szelei. Hogy mennyire nem tisztán kommunista szervezet, azt eléggé fájdalmas módon éppen az is bizonyította, hogy nehézségek és nézeteltérések támadtak soraiban az 1956-os magyarországi ellenforradalom, majd egyebek között az arab országok elleni izraeli agresszió idején. Ebben az esztendőben a Béke Világtanács elnökségének a finnországi Lahtiban megtartott ülésszakán a csehszlovákiai események okoztak bizonyos nehézségeket, ezúttal úgy, hogy most, az e kérdésben eltérő nézeteket valló kommunista pártok képviselői adtak hangot véleményüknek. Természetes, hogy elhangzott eltérő vélemény nem kommunista delegátusok részéről is. Szerencsére csak meghívott, és a Béke Világtanácshoz nem tartozó delegátus hangoztatott egészen szélsőséges és azonnali választ követelő nézeteket. Szocialistának ismert delegátus szájából, az események után hónapokkal különösen hangzottak az intervencióról, agresszióról, az emberi jogokkal és az ENSZ-alapokmányával ellentétben álló fellépésről szóló megállapítások. Nem kevésbé különös volt hallani, amikor ugyanez a delegátus úgy tüntette fel minden bajok forrásaként a katonai tömbök rendszerét, hogy nem tett különbséget a katonai szövetségek között, nem mondotta meg, hogy az Atlanti Szövetség antikommunista agresszióról, a szocialista világrendszer elleni keresztes háborúra, a Varsói Szerződés pedig mindezek elleni védelemre született. A lahti ülésszakot azonban mégsem ez, hanem a jelenlevők felelősségtudata, az egység óhaja jellemezte. A napirenden a valóban fontos nemzetközi kérdések szerepeltek, kérdések, amelyek léteznek, és megoldásokon áll, vagy bukik a béke sorsa. A napirenden szereplő kérdések feletti vitában az egyetlen kevéssé szeren-csétlen kivételtől eltekintve minden delegátus arra törekedett, hogy az egységes cselekvés alapjának alkalmas, a béke általános követelményeinek, a népek követeléseinek, az önrendelkezés, a nemzeti szuverenitás, a be nem avatkozás és a békés egymás mellett élés elveinek megfelelő határozatok szülessenek. Így is történt Nemcsak egyhangú szavazással, hanem tapssal is üdvözölték a delegátusok a vietnami kérdésben elfogadott két okmányt, jelezve ezzel, hogy tisztában vannak a vietnami nép harcának támogatásában még a béke-világmozgalomra váró nem könnyű feladatokkal. Munkaokmány született az európai biztonságról, benne mindazokkal a kérdésekkel, amelyek immár két évtizede követelnek megoldást, és amelyeknek megoldásán nemcsak Európa, hanem a világ békéje is múlik. Kifejezte az elnökség szolidaritását az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért küzdő arab népekkel, a felszabadulásukért harcoló gyarmati népekkel, és határozatokat hozott azokról a jövő esztendei ünnepségekről, amelyeket a béke-világmozgalom zászlóbontásának huszadik évfordulója alkalmából tartanak majd Berlinben. Az elnökségi ülés zavartalan tanácskozásai és biztató eredményei arról győznek meg, hogy a népek sorsáért felelősséget érző neves közéleti emberek, akik a Béke Világtanácsban tömörülnek, világosan látják, melyek a nemzetközi élet valódi problémái, és nem hagyják magukat félrevezetni sem az antikommunista propagandától, sem pedig az egységbontóktól. Tudják, merre visz a történelem fő országútja, és sem jobbra, sem balra nem térnek le róla. Darvasi István Folytatódik a leszerelési vita az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) pította, hogy e tárgyalások sikeréhez minden nukleáris hatalom őszinte szándéka szükséges és egyetértésnek kell kialakulnia a nukleáris fegyverek megfelelő nemzetközi ellenőrzésének kérdésében. Ezt az ellenőrzést ki kell terjeszteni a vegyi és bakteriológiai fegyverekre is. Megelégedéssel nyugtázta a francia küldött a szovjet és az amerikai kormány hozzájárulását tárgyalások kezdéséhez a nukleáris fegyverek célbajuttatására szolgáló eszközök gyártásának betiltásáról. A delegátus hangoztatta, hogy a francia kormány, amely nem szándékozik aláírni az atomsorompó-szerződést , politikáját e szerződés elveivel összhangban kívánja kialakítani. A Malgas Köztársaság képviselője szintén javasolta, hogy a leszerelési bizottság mielőbb folytassa tárgyalásait a leszerelés konkrét problémáinak megoldására és a föld alatti nukleáris robbantásokat is megtiltó szerződés tető alá hozására. Ezzel kapcsolatban a delegátus rámutatott arra, hogy elfogadhatatlan néhány küldöttségnek az az álláspontja, miszerint valamilyen „nemzetközi ellenőrzést” kellene megvalósítani e robbantásokkal kapcsolatban. A tudomány korszerű módszereivel ugyanis határozottan meg lehet különböztetni a föld alatti nukleáris robbantások által előidézett földmozgásokat a földrengésektől. Kinshasa Kongó képviselője a nukleáris leszerelés háromlépcsős programjára hívta fel a bizottság tagjainak figyelmét. A közgyűlés politikai bizottsága a leszerelés problémájával legközelebb hétfői ülésén foglalkozik. (AFP) Az Al Nasz szudáni hetilap szerint merényletet kíséreltek meg Hejkal, az Al Ahram főszerkesztője ellen. Hejkal a lap kairói székházából jövet kocsijába akart beszállni, amikor rálőttek, de nem találták el Kozmosz 256. (TASZSZ) A Szovjetunióban szombaton pályájára bocsátották a Kozmoszcsalád soron levő tagját, a Kozmosz 256 jelzésű mesterséges holdat. Fedélzetén a világűr kutatására alkalmas műszereket s berendezéseket helyeztek el. ♦ (TASZSZ) Pénteken váratlanul elhunyt Grigorij Hlamov, aki egyike volt a szovjet ipar legkiemelkedőbb szervező egyéniségeinek. A Pravda nekrológot közöl Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más szovjet vezetők aláírásával. ♦ (UPI) A Fülöp-szigetek középső részén a tájfun okozta árvíz elsodort egy börtönt. Kilencen életüket vesztették, harmincöten pedig megsebesültek. A tájfun két hete tartja rettegésben a Fülöpszigetek lakóit, a halálos áldozatok száma eléri a kilencvenet. ♦ (MTI) Nicolae Ceausescu és Paul Niculescu-Mizil szombaton fogadta a Mexikói Kommunista Párt küldöttségét, amely látogatást tesz Romániában.