Magyar Hírlap, 1968. december (1. évfolyam, 200-228. szám)
1968-12-21 / 220. szám
XTrmkt •. ■ • . Magyar Hírlap ___________________________|\kultúra - műveszet___________________ 1968. DECEMBER 21. SZOMBAT 9 Egy igazi új Bemutató a József Attila Színházban Eugene O’Neill, az amerikai drámaírásnak ez az óriása — az Amerikai Elektra szerzője — még sok olyan művet tartogat hagyatékában, amelyet nem játszottak magyar színpadon, s amely nélkül a magyar színházi kultúra nem lehet teljes. Hiánya: hiány, jelenléte gazdagodás, mint ezt ez a bemutató is bizonyította. Igazi drámát láttunk, nagyszerű színházat, a Becket, avagy az Isten becsülete óta a színház legjobb produkcióját. O’Neill minden drámájában tulajdonképpen a való életből való elvágyódást próbálja megfogalmazni, vagy ennek az elvágyódásnak tragikumát, vagy az embertelen társadalmi környezetből való menekülést egy emberibb világba. Ez a műve is az álom, az önbecsapás és a valóság között őrlődő ember drámája, egy olyan nagyszerű tehetségű emberé, aki talán egy egészségesebb, jobb világban egészségesebb és jobb lehetett volna. A cselekmény egyetlen helyszínen, Cornelius Melody kocsmájának éttermében játszódik, 1828. július 27-én. Az első két felvonás reggel, a harmadik, negyedik este. Melody valaha ő brit királyi fensége dragonyos ezredének őrnagya volt, és most itt, Amerikában, szegényen, csődbe jutva is keresi, kergeti egykori önmagát igyekszik hajdani társadalmi rangját, belső emberi nagyságát önmagával, családjával, egész környezetével elismertetni. Környezete kineveti, lánya meggyűlöli, és állandóan megkísérli rádöbbenteni a keserű valóságra. Egyedül a felesége, Nóra az, aki töretlen szerelemmel imádja az egykori eszményt, és akinek Cornelius Melody ma is talpig férfi. A dráma napja, a diadalmas talaveriai csata emléknapja — Melody egykori dicsőségének csúcspontja — tehát az önámításnak és a valóságnak összeütközése, fokozottan tárul a néző elé. Három csodálatos embert, három önmaga igazságát a mű végéig teljességgel képviselő drámai hőst ismerünk meg. Cornelius Melodyról már szóltunk. Erőszakosan, és sokszor szinte kegyetlenül követeli álmainak elismertetését — mégsem ellenszenves, mert O’Neill az ő figurájába is becsempészi drámájának központi mondanivalóját: azt a megrendítő harcot, amit a magányos ember a modern kapitalizmus farkastörvényei között vív a maga boldogságáért. Bukását, magárahagyottságának bánatát Melody csak úgy tudja elviselni, ha elfordul a realitástól és bezárkózik belső világának álomképei közé. Lánya, Sara Melody szintén a maga boldogságáért harcol, szerelméért, de nem az anyjáéhoz hasonló rabszolga szerelemért, hanem egy olyanért, amelyben az ő emberi méltósága, egyénisége megmarad, sőt kiteljesedik. Neki a valóságra, a realitásokra van szüksége ehhez a harchoz. A társadalmi konvenciókat kell legyőznie, s ebben különösen megnehezíti helyzetét apja fanatikus hite a brit dzsentrivilág (emlékekben élő) konvencióiban. A mű legszebb, legmegragadóbb figurája Nóra, a feleség, ő a legszabadabb ember a sok kötöttség között, pedig látszólag a legkiszolgáltatottabb. De szerelme olyan hatalmas, és a szerző ezt olyan csodálatosan írja meg, hogy ez a szerelem megszépíti az asszony életét, boldogságot ad neki, ő nem félresikerült egzisztencia, nem eltorzult jellemű fanatikus; ő az, aki eljutott abba a reális valóságba, ahova vágyódott. Cornelius Melody újra meg újra öszszezúzódik a valóság falán. S mégis, a mű végén nem lesz öngyilkos, hanem át tudja törni önmaga bűvös körét. Ha túlzón és karikírozottan is, de eljut a valóság vállalásához, és ezzel asszonyához és leányához. ’(A mű eredeti címe is erre utal: Egy ember, aki megadja magát sorsának.) A szerző elárulja nekünk, hogy Melody nem volt igazi nemes úr. Apja csaló, harácsoló kocsmáros volt a jó öreg Angliában, és amikor meggazdagodott, a fiából igazi urat akart nevelni. S a fiú hosszú ideig vállalta ezt a szerepet, egészen addig, amíg azok boldogsága, akiket szeret és a valóság rá nem kényszerítik annak feladására. Görög sorstragédia lenne az öngyilkossággal — így ennél több, korunk modern drámája: „az a darab igazság, amelyet elérnie megadatott". Ezt a hatalmas és bonyolult drámai figurát Mádi-Szabó Gábor testesíti meg, teljesen hiteles átéléssel, ha kell, líraian, lágyan, ha kell, ironikusan, ha kell, hallatlan feszültséggel — ez az az eset, amikor a maszk mögött eltűnik a színész, legalábbis a dráma csúcspontjain. Sara Melodyt Voith Ági játszotta, és talán képességeinek és tehetségének eddigi legnagyobb bizonyítása ez. Az az alkati keménység, amit oly sok vígjátéki figuráján fel lehetett fedezni és ami zavarta alakításainak könnyed báját — ez az erő itt, ebben az alakításban, a helyén van, egybeolvad a sorsáért harcoló Sara Melodyval. Következetességével, felszabadultság iránti vágyával és azzal az őszinte megrendüléssel, ami az igazi szerelemmel való találkozáskor beragyogja — emlékezetbe tapadó alakítást nyújt. Az előadás nagyszerű teljesítménye Szemes Mari Nórája is. Az ő színpadi szerelme és színészi eszközeinek természetessége arról tanúskodik, hogy jelentős művésznő, olyan, akinek csak szerepek kellenek. Újréti László, Soós Lajos és Horváth Gyula megoldotta feladatát, Bara Margit egy árnyalattal merevebb volt a szükségesnél. Az előadást Benedek Árpád rendezte; mindaz, amit elmondtunk az előadás sikeréről, nagyrészt az ő érdeme. Vas István fordítása lírai szépségű és ugyanakkor színpadi tömörségű. Wegenast Róbert múlt századi amerikai kocsmarészlete hiteles levegőt árasztott, mint ahogy Witz Éva jelmezei is. Szalontay Mihály Lenin-rendet kapott a Szovjet Zeneszerzők Szövetsége A szovjet zeneszerzők nem osztoznak azoknak a külföldi kollégáiknak véleményében, akik szerint az opera műfaja haldoklik. A Szovjet Zeneszerzők Szövetsége moszkvai kongresszusának negyedik napján több felszólaló hangsúlyozta: éppen az utóbbi évek során született számos kimagasló alkotás. Dmitrij Sosztakovics a legkiválóbbak közé sorolta Mojszej Vajnberg Női utas című operáját. A kongresszus pénteken fejeződött be Moszkvában. A záróülésen Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke átadta a szövetségnek a legnagyobb szovjet kitüntetést, a Lenin-rendet. Új kiállítás az Iparművészeti Múzeumban Évente körülbelül 300 műtárggyal gyarapodik az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye. Most az elmúlt 10 esztendő új szerzeményeiből rendeztek parádés kiállítást, amelyen a XVIII. század előtti műkincseket mutatják be. Láthatók többek között III—IV. századi római üvegek, keleti fajanszok, régi bútorok, könyvkötések, porcelánok, különféle ötvösmunkák. Külön érdekessége e mostani bemutatónak a XVII. századi reneszánsz művészetet képviselő, remekül megmunkált ötvöstárgyak gyűjteménye. Fél világnak képeznek kutatóiét egyetemeink Látogatás a Tudományos Minősítő Bizottságnál Sorra érkeznek mostanában a meghívók a Magyar Tudományos Akadémián tartandó kandidátusi, illetve tudományos doktori értekezések nyilvános vitáira. December 21-én kettő is lesz: Henkon Günter NDK-állampolgár védi meg vegyészeti tudományos doktori disszertációját az oscillometrikus indikáció alkalmazásáról, s még aznap egy, másnap pedig két EAK-beli aspiráns agrártárgyú kandidátusi értekezésére kerül sor. A vitákat a Tudományos Minősítő Bizottság rendezi. — Feladatunk az aspiránsok és kutatók képzése a kandidátusi, illetve tudományos doktori fokozatuk odaítéléséig — tájékoztatnak a bizottság Münnich Ferenc utcai titkárságán. — Idehaza — 1951 óta — 1860-nál több jelölt szerzett aspiránsként kandidátusi fokozatot. Másrészt gondoskodunk a magyar aspiránsok külföldre — a népi demokráciákba s főként a Szovjetunióba — küldéséről; külföldön eddig 317 hazánkfia védte meg kandidátusi értekezését. Kulturális egyezményeink alapján különösen 1958 óta sok a népi demokráciákból és a fejlődő országokból hozzánk érkező aspiráns. Képzésükről és elhelyezésükről, egészen fokozatuk megszerzéséig mi gondoskodunk, ezenfelül mintegy havi 2000 forint ösztöndíjat kapnak. Nem szólva most az európai népi demokráciák fiairól, tíz év alatt 31 EAR-beli, 16 kínai, hét indiai, két vietnami és egy afganisztáni szerzett akadémiánkon kandidátusi fokozatot. — Mennyi jelenleg a külföldi kandidátusjelölt? —Nyolc NDK-beli, öt-öt bolgár, illetve csehszlovák — és egyre több az Európán kívüli: 85 vietnamit, 46 EAK-belit, 12 indiait, két-két irakit, illetve Szíriáit tartunk számon. — Mi vonzza őket hazánkba, miért vállalják nyelvünk elsajátításának nehézségeit? — A fő vonzóerő: egyetemeink, tudományos kutatóintézeteink s különösen híradástechnikai és hírközlési, orvostudományi, agrártudományi és matematikai képzésünk világhírneve. Magyart egy évig díjtalanul tanulhatnak a hozzánk érkezett aspiránsok a Zsombolya utcai Nemzetközi Előkészítő Intézetben és az egyetemek nyelvi lektorátusain. Utána — minthogy legtöbbjük már némi tudományos praxissal érkezik — legnevesebb professzoraink, akadémikusaink mellé osztjuk be őket. — Milyen nyelven folyik az értekezés és a vita? — Többnyire magyarul. A napokban is a vietnami Le Minh Trieth magyarul védte meg geofizikai dolgozatát a földi elektromágneses tér és az ionoszféra közötti összefüggésekről, s magyar nyelvű lesz e napokban az EAK-beli Ibrahim Barakat Sheta kandidátusi értekezése a kaliforniai pajzstetűről, akárcsak földijéé, Tomi Ali Hussiené a kukorica műtrágyázásáról. Ez persze nem kötelező. Az aspiráns bármely világnyelven kidolgozhatja és megvédheti értekezését , amivel az NDK-beliek zöme él is, lévén saját nyelvük világnyelv. Minden távozó egybehangzó véleménye azonban érdemes volt tudományos fokozatukat Magyarországon megszerezni. G. Szabó László Endre A karácsony előtti héten került a boltokba új könyve, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, 100 000 példányban. Elődje, a Rozsdatemető öt kiadást ért meg öt esztendő alatt, csupán magyarul — s ki tudja még hányat azon a tizenöt nyelven, amelyre időközben lefordították. — A következő regényre ismét várni kell egy fél évtizedig? — Nem, emberi számítás szerint nem — válaszolja. — Átkozottul lassan és nehezen dolgozom ugyan, de most megjelent írásom mellett az elmúlt években egy új, nagyobb lélekzetű regényen is faragtam, amelynek több mint a fele megvan már. A háború utáni generáció sorsával foglalkozik, a mi nemzedékünk útjával, 1945-től máig. Most a háromszázötvenedik oldalnál tartok. Az én fogalmaim szerint óriási mennyiség ez, hiszen a Rozsdatemető is mindössze kétszáztíz oldal. — Milyen hosszú lesz előreláthatólag az egész regény, és mikorra készül el? — Lesz vagy hatszáz oldal, előzetes terveim szerint, és ha minden jól megy, a jövő évben kész, talán már ősszel a kiadóhoz kerül. — A címe? — Szerelemről, bolond éjszakán. Minthogy azonban a ,,szerelem" a mostani regény címében is szerepel, lehet, hogy menet közben megváltoztatom — mielőtt még a kritikusok belemagyaráznak valamit. Lukácsy András ---------------- * / r Esték a Rátkai Klubban / 21 0 6 A HOLNAP SZÍNÉSZEI. Sokat írtak, vitatkoztak már arról, találni-e elegendő énekelni is jól tudó prózai színészt a magyar színpadokon. Nem egy cikk színészképzésünkön kérte számon az olyannyira fontos énektudást. Nos, a Rátkai Márton Színészklub dal- és sanzonestjén a Színház és Filmművészeti Főiskola alig ismert, vagy még teljesen ismeretlen hallgatói alaposan rácáfoltak mindenfajta aggodalomra. Békés András értő rendezésében a magyar líra számos megzenésített remekét énekelték-adták elő a főiskola másod-harmadéves hallgatói (negyedévest csak mutatóba láttunk, ők voltak itt az „öregek”). Akadt néhány halaványabb vagy talán inkább éretlenebb produkció is. Ne illesse őket most a kritikusi toll keménysége — hiszen „félkésztermék” még a tanári kézben formálódó színészpalánta. De az előadók többsége magabiztos tehetséggel, sajátos, már egyéni ízzel és kellemes énektudással dalolta el a jó ízléssel válogatott, szép magyar verseket. Néhányan pedig egészen kiemelkedő tehetséget villantottak fel. Paudits Béla még alig húszéves, de az egész színpad vibrált előadásának szuggesztív erejétől, amikor elénekelte megzenésített Petőfi-verseit. Benedek Miklós Gábor Andor sajátos humorának tolmácsolásával remekelt, de említeni kell Hámori Ildikó színészi eszközeinek meglepően széles skáláját. Kern András sodró szatíráját, Verebes István kiforrott fanyar stílusát, Bus Kati drámai erejét, Sunyovszky Szilvia és Vogt Károly szépen formált előadását. Szép este, jó bemutatkozás volt EMLÉKEZÉS A NÉMAFILMRE. Kolozsvári Andor, az ismert író, karikaturista és kifogyhatatlan „sztorizó” hangulatos estén elevenítette fel emlékeit a magyar némafilm hőskorából. A századforduló és a tízes-húszas-harmincas évek számos, anekdotává foszlott igaz történetét, alakját, élményét villantotta fel. Különös érdekességet adott az intim hatású estnek az, hogy a hallgatóság soraiból sorra szólaltak fel más szemtanúk is, így Lóth fla, Fenyő Emil és Aladár. Ott láttuk Lázár Máriát, Csortos Gyulánét, Rátkai Mártonnét is. Keresztessy Mária némafilmzongorista múltjából említett néhány epizódot, majd A vén bakancsos és fia, a huszár című régi némafilm vetítéséhez rögtönzött korabeli stílusú kísérőmuzsikát. Szálkai Sándor ízletesek, finomak a Budapesti Konzervgyár dobozos új ételkonzervjei! Sertéshús paprikás rizzsel, gombapörkölt burgonyával, sertésszelet kunsági mártásban, rakott, töltött és székelykáposzta Hargittai sertésborda, új ízesítéssel KAPHATÓK A NAGYOBB ÉLELMISZERBOLTOKBAN!