Magyar Hírlap, 1969. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1969-01-07 / 6. szám

Magyar Hírlap_____________________ kultura - moveszet___________________________tv.JANUAR 7.Krop 9 Képzőművészet a színházban EGY-EGY SZÍNHÁZI ELŐADÁS nem csupán az írott dráma s a drámát színpadon megelevenítő színészek erőfeszítésének összege. Minőségileg magasabb rendű szintézis, megjelenített irodalom, s egyúttal látványával is, bonyolult sokrétűségben ható vizuális játékélmény. Nem új megállapítások ezek. Már Wagner kifejtette esztétikai írásaiban, hogy egy színházi előadás értéke nem mérhető csupán az irodalom mércéjével, hanem ezt a szöveg és a megjelenítés látványának együttes hatása adja. A színház számára a képzőművészet ugyanolyan elengedhetetlen „társművészet”, akár az irodalom, vagy bizonyos esetekben a zene. A képzőművészet legközvetlenebb módon a színpadkép formájában lehet jelen a színházban, mint a játék környezete, a díszlet, s az ehhez szorosan kapcsolódó jelmez. De e közvetlen részvételen kívül a látvány művészetének eszközei a szorosan vett rendezői munkában is felhasználhatók, egy-egy jelenet megkomponálásában, a szereplők mozgatásában. Maradjunk azonban most a képzőművészet közvetlen színházi megjelenési formáinál, a színpadképeknél. Régi és jogos sérelmük a díszlettervezőknek, hogy munkájukat az irodalomcentrikus színházkritika nem méltányolja megfelelően, s legtöbbször jó, ha egy-egy előadás méltatásában egy mondatot kap a díszlettervező, gyakran azt is társbérletben a jelmezek készítőjével. Pedig hát a díszletek művészetének egyre jelentősebb szerep jut. S nemcsak a színházban, hanem a filmen, a televízióban is. (Ez utóbbi a vizuális kultúra tömegméretű fejlesztésével, igényébresztésével erőteljesen vissza is hat a díszlettervező-művészetre.) NEM VÉLETLEN, hogy szerte a világon nagyon sok képzőművész fordul érdeklődéssel e sokáig mostohán kezelt műfaj felé — nem is új példának Picassót és Chagallt említhetjük —, s egyre több színházi rendező igényli rangos képzőművész-segítőtárs közreműködését. E folyamatra már itthon is találunk példákat Gondoljunk csak Hincz Gyula nemzeti színházi „vendégszereplésére”, Martyn Ferenc közreműködéseire a pécsi színházban, vagy a Szegedi Játékszín legutóbbi Bánk bán-felújításának díszleteire, amelyeket szintén festőművész, Winkler László tervezett. A felsorolásból nem hagyhatjuk ki Szinte Gábort sem, aki „profi” díszlettervező ugyan, de más irájj£ú képzőművészeti eredményeit is hasznosítja színpadképeiben (pl. a Vígszínház Krúdy-bemutatójának díszletei). A legutóbbi időszak képzőművészetileg is értékes színpadképeire két fő törekvés volt a jellemző. Az egyik az, hogy a díszlettervező képzőművész önnön művészeti stílusának, egyéniségének megfelelő formában alkotta meg színpadképeit, másszóval, hogy a díszlet stílusa egyértelműen az illető képzőművész egyéniségéről, művészi szándékáról tanúskodott, stilárisan is. A másik fő törekvés, hogy egy-egy adott kor hangulatából kiindulva, az irodalmi mag inspirációjára, az illető korszak uralkodó képzőművészeti stílusait adaptálták alkotó módon a tervezők a díszletekben. Ez utóbbira jó példa a Kazimir Károly által rendezett Bábeldarab színpadképsorozata, amelyet Rajkay György készített, a chagalli szürrealizmus hangulatát visszaadva. A SZÍNHÁZI DÍSZLETEK minőségi értékére legutóbb egy magyar viszonylatban ritka képzőművészeti esemény, Drégely László díszletterveinek a Vígszínház alagsori dohányzójában megnyitott kiállítása hívta fel a figyelmet. Drégely László ezen a kiállításon harminckét produkció (televízió, film, színház) díszlettervét és négy produkció díszletének makettjét mutatja be. A művésznek nemcsak díszlettervezői, hanem festői hitvallásáról is tanúskodik ez a tárlat, hiszen egy-egy díszletterv mint önálló kompozíció is megállja a helyét. Drégely — amellett, hogy tökéletesen tisztában van a díszlettervezői munka jelentőségével, az előadást összefoglaló erejével — azt vallja, hogy a színpadképnek meg kell őriznie társművészeti viszonyát, alátámasztó szerepét, de nem szabad eluralkodnia az előadáson. Munkáiban mindig igyekszik a drámai mag, a szöveg hangulatából kiindulni, hogy ne munkáljon külön-külön vagy éppen egymás ellen a szöveg és a vizuális megjelenítés, hanem egymást erősítve, tökéletesen illeszkedjenek az előadás egységébe. A tökéletesebb színpadkép létrejöttét, e művészet fejlődését akadályozó tényezők elsősorban technikai jellegűek. (A színházak központi műhelye például fennállása óta szinte változatlanul üzemel, s technikailag nem tartott lépést a követelményekkel.) Vannak azonban e fejlődést akadályozó személyi momentumok is. Ennek talán egyik oka, hogy színházainknál nem alakult ki még az együttesre, a színházra jellemző egységes stílus, kevés az olyan erős rendezőegyéniség, akinek figyelme egyaránt kiterjed- ne a színészi munkára és az előadás vizuális megjelenítésére. Ez utóbbival kapcsolatosan hadd idézzek fel egy nem olyan régen Budapesten lezajlott színházi eseményt. A Szlovén Nemzeti Színház vendégjátékára gondolok. Ennek során megismerkedhettünk egy olyan rendezői egyéniséggel, Mile Korunnal, aki valóban ura volt az egész színpadnak, és nemcsak a színészi munkát fogta össze, de ő volt az előadás díszlet- és jelmeztervezője is. ELMÉLETILEG ma már többé-kevésbé mindenki elismeri, hogy a színház önálló művészet, amelynek egyik lényeges összetevője éppen a képi megjelenítés. A gyakorlatban egy-egy színházi előadás megítélésében mégis jobbára csak irodalmi összefüggéseket vizsgál a kritikusok többsége. Ha megpróbálnánk egy-egy produkcióhoz másfelől is, például a képzőművészet oldaláról közelíteni, akkor az előadásoknak sok olyan belső értékére figyelhetnénk fel, amelyek ma még elsikkadnak, megfejtetlenek , s a díszlettervezők is valóságos rangjuknak megfelelően részesülhetnének az elismerésben vagy a bírálatban. Rideg Gábor Több egyenes adás, harminckilenc játékfilm, új sorozatok a tv negyedévi műsorrendjén Pécsi Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese sajtótájékoztatót tartott hétfőn délelőtt a tévé jövő negyedévi terveiről. Több új élő egyenes adást, „kockázatos” műsort iktatnak be a közeljövőben — jelentették elöljáróban. Ebben a hónapban is jelentkezik a népszerű Fórum, amikor a nézők kérdéseire azonnali választ adnak az illetékesek. Januárban olyan interpellációkra válaszolnak neves politikusok, kiváló gazdasági szakemberek, amelyek az új mechanizmus problémáit, az árak, a bérek alakulását feszegetik. Februárban ismét külpolitikai Fórumot rendeznek, neves külpolitikai újságírók részvételével. Folytatják a Tudományos Tudakozó műsorsorozatát, és a Fekete-fehér-igen-nem maratoni vetélkedőt. A világ lapjaiból című műsort kéthetenként sugározzák, érdekes fotókat, híreket, kommentárokat közölnek. A világ térképe előtt adás hét végi hírösszefoglaló és -kommentáló műsorrá alakul, s több szemléletes képanyaggal frissül fel Új színekkel, eleven anyagokkal gazdagszanak a vasárnapi Sporthírek. A téli hónapokban sportközvetítést a havasjeges eseményekről kapunk. Harminckilenc új játékfilm vetítését tervezik ebben az időszakban. Éjszaka adják a Dosztojevszkij Játékos című és Knut Hamsun Éhség című regényéből készült, valamint a Cleo 5-től 7-ig című filmet. Két új folytatásos filmsorozat jelenik meg a képernyőn a jövő negyedévben. Vasárnap esténként kerül műsorra a Bors című kalandos-romantikus, ötrészes film, mely a Tanácsköztársaság napjaiba vezeti el a nézőt. Elkészítésében öt élvonalbeli filmrendező vett részt. A másik folytatásos film Lengyel József Prenn Ferenc hányatott élete című regényéből készült. Bozó László kétrészes krimijének címe Gyilkosság a műteremben. A bűntény kiderítésében a közönség is részt vesz. Több fővárosi színházi közvetítést ígér a jövő negyedévre a Televízió szerkesztősége. Az Iphigenia Aulisban című tvjáték már kísérleti színes változatban is elkészült. A legnagyobb szabású külföldi operaműsornak a milánói Scala Trubadúrelőadása ígérkezik. Szaporítják az operettműsorok számát, portréfilmet vetítenek Vaszy Viktorról és Simándy Józsefről. A Halló fiúk, halló lányokon kívül két újabb teenagerműsort is beiktatnak. A stúdióban az ifjú nézők népszerű művészekkel és tudósokkal találkoznak. Végül két általános jellegű bejelentés. Az első negyedévben három külföldi tévénapot rendeznek, a magyar és külföldi tévék közötti megállapodás alapján. A külföldi tévé napján a legnagyobb műfaji változatossággal mutatják be az adott televízió munkáját. Az elsők között a lengyel, a bolgár és a svéd tévével ismerkedhetnek meg a hazai nézők. A tévé-előfizetők bizonyára örömmel veszik tudomásul, hogy 1969-ben visszaállítják a második délelőtti ismétlést. N. S. U Mit olvas? Miért tetszik? ^ , YCXl $ Olvasásszociológiai^felmérés munkások között Milyen összetevők határozzák meg egy embernek a könyvhöz, az olvasáshoz való viszonyát? Közel sem oly egyszerű a válasz, beható olvasásszociológiai és olvasáslélektani vizsgálatokat igényel. Többek közt e célból alakult meg néhány hónapja a Könyvtártudományi és Módszertani Központ igénykutató csoportja. ötszáz üzem, háromezer munkás — Az eddigi vizsgálatok — mondja Gerő Zsoltné, a csoport vezetője — mindenekelőtt piackutató és inkább statisztikai jellegű könyvtári felmérések voltak. Ahhoz, hogy tisztázzuk, milyen eredményei, lehetőségei és feladatai vannak a könyvtáraknak, könyvtár- és művelődésszociológiai vizsgálatokra is szükség van. Nemcsak azt kell tekintetbe vennünk, hogy ki milyen könyvet kölcsönöz ki, hanem azt is, milyen hatást tesz rá a könyv. S általánosabban: mi vonzotta a könyvhöz, vagy mi távolította el? De épp a vizsgálatok jellegéből következik, hogy munkánk távlati tervekre épül, perspektivikus jellegű, az igazi eredmények csak hosszas előkészítő munkálatok után mutatkoznak majd meg. Az íróasztalokon kérdőívek tornyosulnak. — Első nagy felmérésünk most folyik — folytatta —, az Olvasó népért mozgalom keretében a SZOT-tal együttműködve szerveztük meg. A munkásság olvasottságát, olvasói igényeit vizsgáljuk. A mintavétel, mely a munkásság két és fél ezrelékének bevonásával készült, a valóságos arányokat tükrözi. Több mint ötszáz üzem közel háromezer munkásával készítettünk interjút. — A mintavétel természetesen a modern statisztikai követelményeknek megfelelően történt — teszi hozzá Kamarás István, aki a munka konkrét megszervezését végezte. A módszert Sárdy Péter, a Matematikai Intézet munkatársa dolgozta ki. Matematikai úton bontottuk le az adatokat a nemek, az életkor, az iskolai végzettség, a szakképzettség, az iparágak, a város és vidék közti megoszlás arányai szerint, amíg az egyes üzemekig el nem jutottunk. Az adatok hitelessége eddig igen kedvezőnek látszik. Vall a nullszéria Magam is kezembe veszem a kérdőívet, gondolkozom, mit válaszolnék egy-egy kérdésre. Az íven nemegyszer erős absztrakciót igénylő, emlékezetet igénybe vevő kérdések szerepelnek. — Az az érzésem — fordulok Kamarás Istvánhoz —, hogy néhol túlságosan is nehéz kérdések ezek. — Sok megkérdezettnek — feleli — az interjúkészítők véleménye és saját állítása szerint is ez a „beszélgetés” az utóbbi évek legnagyobb szellemi erőfeszítését jelentette. Mégis általában érdekesnek találták, sőt volt, aki megkérdezte, hogyan ismerkedhet meg majd az eredményekkel Az egyik építkezésnél például, ahol kint az állványon, elég mostoha körülmények közt kellett az interjút lefolytatni, a többiek is odagyűltek a megkérdezettek közé, s szinte megsértődtek, hogy az ő véleményükre nem vagyunk kiváncsiak. Egy másik helyen előfordult, hogy a beszélgetés során szóba kerülő könyv ébresztette föl a könyvtár iránti érdeklődést, s aztán többen is beiratkoztak a könyvtárba. Természetesen volt, ahol sokkal nehezebben ment a felmérés, előfordult, hogy egy interjú két órát is igényelt. — Milyen eredményeket ígér az eddigi feldolgozás? — A kisminta, a nullszéria alapján, mellyel a napokban végeztünk, úgy tűnik, hogy az eddigi statisztikánknál kedvezőbb képet kapunk a munkások olvasottságáról. Már ami a mennyiséget illeti. Viszont a 40—50 kérdésre érkezett válasz nagy viszonyítási lehetőségeket rejt magában, s azt hiszem, itt sok igen érdekes eredményt kapunk majd. Gépi úton vetjük össze például az igényeket és hatásokat. Miért szeret olvasni? Miért tetszett a könyv? Miről szólt a könyv? — tettük fel a kérdéseket. Az egyes beérkezett válaszok összevetése sok mindent kimutathat. Hogyan párosul, mondjuk, a szórakozási és a művelődési igény? Kivel beszélget könyvekről? Milyen helye van az életében az olvasásnak? Milyen a kapcsolat az újság- és a könyvolvasás közt? Az eddigi vizsgálatoknál mélyebbre nyúl az újságolvasást illető fölmérésünk is; azt vizsgáljuk, hogy milyen cikkfajtákat milyen gyakorisággal olvasnak. Témánkhoz ez is szorosan kapcsolódik, hiszen az újságolvasás előiskola a könyvet ma még nem olvasók számára is. Hemingway mint ponyva A kérdőívek közül találomra kiemelek kettőt. Egy 25 éves segédmunkás „vallomása” az egyik. Az útleírásokat, vadászkalandokat kedveli leginkább; eddigi legkedvesebb könyvélménye mégis Weöres Sándor Tűzkút című kötete volt. Miért? „Mert a mai élet problémáit tárgyalja.” S ha valakiben gyanú ébredne a válasz sablonszerű megfogalmazása miatt, hozzátehetjük, hogy az elvégzett tesztből az is kiderül: József Attila, Petőfi lírájára is volt „füle”. Egy 19 éves betanított lakatos legszívesebben ponyvaregényeket olvas. Konkrét kérdés alapján Hemingway öreg halászát és a Rozsdatemetőt jelölte meg legkedvesebb könyveiként. — Ez azt is jelentheti — mondja Kamarás István —, hogy Hemingwayt ponyvaszinten olvassák. Ezt tudomásul kell vennünk. Másrészt viszont azt is jelentheti, hogy ez az olvasó szereti az izgalmas, kalandos, „szerelmes” stb. könyveket, de a maradandó élményt számára is a valóban értékes művek adják. Hogy melyik a valószínűbb, általánosabb? Arra majd a felmérések matematikai feldolgozása ad választ. (—I ——sz FOLYÓIRAT-FIGYELŐ !&lll!Ktiszta igazán kívül közli Tom Stoppard drámáját, a Nagy Szimat avagy az igazi detektív címmel, továbbá a legfiatalabb szlovák prózaíró nemzedék képviselőjének, Dusán Kuzelnek egy elbeszélését és az észak-amerikai William Styronnak egy regényrészletét. A prózai anyagot a haladó német író, Alfred Andersch Félárnyékban című elbeszélése egészíti ki. A mai világirodalom költői közül az angol Charles Tomlinson és a francia René Guy Cadou szerepel verseivel. Az Élő múlt című rovatban Komlós Aladár Ady Endréről, Mácza János pedig a magyar Tanácsköztársaságról ír. A Tájékozódás rovaton belül Kardos Lászlónak a világirodalom kérdéseiről, Miklós Pálnak R. Garaudy könyve kapcsán a kínai kérdésről, Major Máténak az ötvenesztendős Bauhausról írt cikke látott napvilágot. Illyés Gyula műhelytanulmányban elemzi egy Hölderlin-vers fordítását, több magyar író munkáját összevetve. Humming: A napokban jelent meg s — kissé megkésve — a Művészet című képzőművészeti folyóirat decemberi száma Több művészt születésnapja alkalmából köszöntenek a folyóirat hasábjain. A 85 éves Kovács Máriról Dömötör János ír meleg hangú megemlékezést, Kocogh Ákos Nagy Imrét köszönti 75. születésnapján. Korniss Dezső születésnapjára Solymár István írt cikket, amelyben méltatja a művész munkásságát, jelentőségét. Csébi Pogány István 65 éves születésnapjáról pedig Pogány G. Gábor emlékezik meg. Tihanyi Lajos párizsi éveiről és haláláról F. Mihály Ida ad közre érdekes dokumentumokat, többek között Tihanyi Lajosnak Kállai Ernőhöz írt levelet. A Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett 60 éves Kerényi Jenő Kossuth-díjas szobrászművészről ír gazdagon illusztrált méltatást Kovács Gyula. A Kiállítások rovat a közelmúlt néhány érdekes és jelentős kiállítási eseményén kívül külön cikket közöl Bajkay Éva tollából a 3A Velencei Biennáléról KRÓNIKA KRÓNIKA KRÓNIKA A DREZDAI VER SACHSENWERK KÉPZŐMŰVÉSZ KÖR munkáiból kiállítást rendeznek az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjában. A kiállítást Heinz Welkert, a központ igazgatóhelyettese nyitja meg január 10-én, pénteken 18 órakor. A BEETHOVEN-HANGVERSENYEKET az idén is megrendezik Martonvásáron. 1970-ben pedig, mikor az egész világ megünnepli a nagy zeneköltő születésének 200. évfordulóját, jubileumi hangversenysorozat lesz Martonvásáron. GYIMESI KÁLMÁN, a Szegedi Nemzeti Színház baritonistája a Rigolettóban aratott budapesti sikere után ismét vendégszerepelt az Operában. Ezúttal a vasárnap esti Varázsfuvolában lépett színre Papageno szerepében. Kitűnően beilleszkedett a kipróbált operaházi együttesbe és méltán aratott sikert. DARVAS JÓZSEF A térképen nem található című riportdrámájának ősbemutatóját január 10-én, pénteken este tartja a Miskolci Nemzeti Színház. A NYÍREGYHÁZI TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA gondoskodik a jövőben a Hajdú-Bihar, Borsod és Szabolcs megye pedagógusainak továbbképzéséről. SZÍRT OSZKÁR FESTŐMŰVÉSZ EMLÉK KIÁLLÍTÁSA — a Magyar Nemzeti Galéria és a VII. ker. Tanács népművelési osztályának rendezésében — ma, kedden délután 6 órakor nyílik meg a Fészek Művészklubban. A GYILKOS ÉN VAGYOK címmel új darabot próbál a Déryné Színház. Szerzője Hámori Tibor, rendezője Petrik József.