Magyar Hírlap, 1969. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1969-02-01 / 31. szám

2 1969. FEBRUÁR 1. SZOMBAT NEMZETKÖZI POLITIKA IfjoGyajj HÍRLAP K­Ü­L­FÖLDI L­A­­P­O­K­B­Ó­L 11EUES DEUTSCH LAND Január végén Ot­­tenwohr környé­kén, fél­órányi autóútra Csehszlovákia ha­tárától kezdődött nagyszabású NATO-hadgya­­korlatról ír az NSZEP lapja. Amíg a szocialista országok, köztük az NDK is már az év kezdetén konstruktív javaslatokat terjesztettek elő a béke meg­erősítésére, a NATO újabb lépéseket tesz, hogy a brüsszeli tanácskozás szellemében veszélyeztesse az európai biztonságot, és fokozza a feszültséget. Egészen nyilván­való, hogy a NATO tagállamai, minde­nekelőtt az Egyesült Államok és Nyu­­gat-Németország, az 1969-es évet impe­rialista globális stratégiájának agresszí­­vabbá tétele jegyében kezdi. Erre mutat­nak a közel-keleti, a földközi-tengeri ese­mények, erre mutat, hogy Schröder, a CDU elnökjelöltje sajtónyilatkozatában a Bundeswehr megerősítését emlegette. A mostani hadgyakorlat, az emlékezetes Fekete Oroszlán nevű gyakorlathoz ha­sonlóan, a Csehszlovákia és a szocialista országok elleni lélektani hadviseléshez tartozik. A hadgyakorlatot Westmoreland tábornok, a Vietnamban állomásozó ame­rikai hadsereg egykori parancsnoka el­lenőrzi. A tábornok Vietnamban nemcsak főparancsnok volt, hanem katonai vesz­tes is. A mostani hadgyakorlatokhoz ha­sonló katonai kalandok Európában is ku­darcra vannak kárhoztatva,­­­­hogy az olasz kormány továbbra is el­utasítja Kína elismerését, és a Vietna­mi Demokratikus Köztársaságét, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaságét, a Német Demokratikus Köztársaságét nemkülönben. Kívánjuk, hogy Kínának újból nagy szerepe legyen a nemzetközi arénában, a békés együttélésnek a ban­­dungi értekezleten kidolgozott öt elve alapján. Ennek a kezdeményezői között ott volt Peking. A jelenlegi kínai állás­pontokat illető bírálatunkból nem szár­mazik semmiféle »kiátkozás«. Ellene va­gyunk és leszünk­ mindig bármiféle kiát­­kozásnak, akárki ellen irányul is. A mi XII. kongresszusunkra meghívtuk a Kí­nai Kommunista Pártot is. A minket ve­zérlő elv az, hogy a különbözőségben kell az egységen munkálkodni. A különböző­ség elismerése azt jelenti, nyilvánvalóan, hogy elismerjük különböző álláspontok létezését és jogosultságát, és ténylegesen elutasítjuk a vezérpárt és vezérállam mindenfajta elvét.” Végül a Közös Piac parlamentjébe vá­lasztott olasz kommunista képviselők cél­járól: „Az OKP parlamenti tagjainak a megválasztását úgy tekintjük, mint a ve­lünk szemben évekig tanúsított megkü­lönböztetés ellen vívott harc sikerét és mint nemzetközileg is értékes tényt. Nem­csak támogatni fogunk Strasbourgban egy Olaszország és a dolgozók érdekeit szol­gáló politikát, következésképpen olyant, amely a monopóliumok túlsúlya és az Európát szemben álló tömbökre osztó po­litika ellen van, hanem megpróbálunk ebben az irányban kapcsolatokat létesí­teni a többi demokratikus erővel, ame­lyek érdekeltek vagy érdekeltek lehetnek egy európai baloldali csoportosulás meg­teremtésében.” IMACE A PráSai szakszervezeti ** lap "A nagy hadgyakor­lat” címmel foglalkozik a csehszlovák ha­táron zajló amerikai—nyugatnémet ka­tonai manőverekkel. „A kérdés az — írja —, hogy az erődemonstrációnak mi az ér­telme, ki ellen irányul? Csehszlovákia el­len? Aligha. Ez visszhangja azoknak a viharos eseményeknek, melyeket Cseh­szlovákia néhány hónapja átélt. De sokkal valószínűbb, hogy a NATO a csehszlovák határnál néhány saját belső problémáját akarja megoldani. Annak a ténynek, hogy a gyakorlaton csak az USA és az NSZK katonai egységei vesznek részt, megvan­nak a maga okai. A gyakorlatnak többek között be kell bizonyítania, hogy az USA egészen rövid idő alatt növelni képes hadseregének létszámát Európában, vala­mint, hogy egy esetleges összeütközés első fázisában taktikai atomfegyvereket is használni kíván. A cikk felteszi a kér­dést: ez az erődemonstráció a csehszlovák határ közelében még a Johnson-kormány öröksége vagy pedig egy új kurzus beve­zetése? A választ nem nehéz kitalálni, ha Nixon azon kijelentésére gondolunk, hogy ő nyugtalan volt »a Johnson-kormány európai politikája miatt augusztusban«. Tehát inkább a második verzióról van szó. A mi aggályainkat az váltja ki — írja a lap —, hogy határaink közelében zajlik a gyakorlat, s jelentőségével alkal­mas a feszültség szítására akkor, amikor az európai államoknak nyugalomra és bé­kére van szükségük, függetlenül­ társadal­mi berendezkedésüktől.’’ , Luigi­­Longo,­­ az CORBIERt Bilik Sínk olasz Sorimtinis­ta Párt főtitkára interjút adott Enzo Bet­­tizának, a Corriere della Sera munkatár­sának. Longo megismételte az OKP-nak, a csehszlovákiai fegyveres fejleményekkel kapcsolatos állásfoglalását és hangoztatta, hogy „ez beleilleszkedett a Togliatti elv­társ által elkezdett fejtegetésbe, amelyet pártunk előbbre vitt ezekben az években és amelyet úgy hívnak, hogy a szocializ­mushoz vezető olasz út...” A szovjet társadalommal kapcsolatban ezeket mondotta: „A szovjet valóság elemzése igazában sohasem feledtetheti el, hogy a Szovjetuniónak, bár a techni­ka és az ipar legalacsonyabb szintjéről indult, és a háborúk és az elszigeteltség legkeményebb következményeit szenved­te el, sikerült a világ egyik legfejlettebb országává lennie, hála annak, hogy az októberi forradalom által a szocializmust választotta. Mi már hosszú ideje megsza­badultunk a szocialista országok és az általuk megvalósított dolgok kritikátlan és mitikus szemlélésétől. Egyáltalán nem hunyjuk be a szemünket a még megol­datlan, vagy az olyan problémák előtt, amelyek a politikai felépítményből szár­maznak a szocialista országok által elért fejlődés következtében. Ezzel nem aka­rom azt mondani, hogy nem lehet vagy nem kell többet és jobbat tenni. De el­utasítjuk a sürgetést, amely az elemző előítéletmentesség érvével nem ennek a társadalomnak az objektív és kritikus vizsgálata, hanem elítélése és elvetése irányába szeretne minket taszítani.” Kínáról: „Nem a részrehajlatlanság miatt van az, hogy mi bíráljuk és eluta­sítjuk a Kínai Kommunista Párt sok ál­lásfoglalását abban, amit kínai—szovjet konfliktusnak neveznek, hanem mert hi­básnak és károsnak tartjuk. Ez nem aka­dályozza meg, hogy harcoljunk a népi Kína jogainak ENSZ-beli elismeréséért és mindenekelőtt e nagy állam létezésé­nek az elismeréséért. Abszurdum például: V 3-Jetalle (Tribune ter Jeruzsále­'T'------------—’— mi tudósítójá­ra hivatkozva a következőket írja. A de Gaulle francia elnök döntése által kivál­tott francia—izraeli feszültséget Izraelben már el is felejtették, amikor Eskol iz­raeli miniszterelnök megnyitotta azt a francia cég által épített üzemet, amely repülőgépmotorokat fog gyártani. Több mint 70 francia vendég vett részt az ün­nepi eseményen, többek között Maurice Bourge-Maunory volt miniszterelnök, Diméde Catroux, korábbi légügyi minisz­ter, és Marcel Chassany, a Francia Re­pülőgépgyártó Szövetség elnöke. A gyár, amely közös francia—izraeli vállalkozás­ként 11 millió dollár költséggel épült, kezdetben a Franciaországban működő gyár részére állít elő alkatrészeket. Ké­sőbb sugárhajtású motorokat gyárt pol­gári és katonai célokra és nemcsak az iz­raeli igényeket lesz képes ellátni, hanem lehetővé teszi a más országokba irá­nyuló exportot is. Ernst Niekisch német kommunistát nyomorékká verték a náci koncentrációs táborokban. Mégis tizenkét évig tartott, amíg elismerték jóvátételi igényeit, s ak­kor is csak az Emberi Jogok Európai Bi­zottságának közbelépésére. Egy német nő, Traute Sington, a világhírű író, Franz Kafka rokona, 1941-től a háború végéig megjárta Theresienstadtot, Auschwitzot, Neuengammet, Bergen-Belsent. A láger­ben érzéstelenítés nélkül hajtottak végre rajta terhességmegszakítási műtétet, amely egész életére meddővé tette. 1955- ben kérvényezte a jóvátételt 23 orvos, kórház, intézet igazoló írásait kellett fo­lyamatosan csatolnia, míg végül igényét, nyolc év után , elutasították. Egy bátor ügyvéd azonban pártjára kelt, s újabb négy év után, 1967-ben mégis elérte, hogy Traute Sington jóvátételt kapott: havi 277 márka nyugdíjat s 37 805 márka kár­térítést. Egy másik német állampolgár azért fo­lyamodott jóvátételért, mert 1934-ben, a nürnbergi törvények rendelkezései követ­keztében nem tehette le az egyetemen jogi államvizsgáját. Hét évig kellett har­colnia a jóvátételért. A bizottság a többi között intelligenciavizsga alá vetette, hogy megállapítsa: vajon, a fajvédelmi törvényektől függetlenül, szellemileg ké­pes lett volna-e letenni jogi államvizsgá­ját 1934-ben? Ugyanakkor a nácizmus igazságtalanságától és borzalmaitól szen­vedett sok százezer ember — köztük sok magyar állampolgár­a vagy hozzátarto­zója még mindig semmi kártérítést sem kapott a nyugatnémet kormánytól. . .Tekintélye amúgy is csekély” Akadnak azért olyanok is, akiknek si­ma az útjuk. Dr. Eugen Gerstenmaier, a Bundestag elnöke a CDU vezető funk­cionáriusa, az evangélikus egyház egyik világi vezetője, aki csak nemrégiben Neg­e­llónál nyújtotta be jóvátételi kérelmét, szinte rekordgyorsasággal kapott kedvező vá­laszt. Több mint negyedmilliót, pontosan 281 107 márkát fizettek ki neki. Jogcím: annak idején a nácik miatt nem lehetett a teológia egyetemi professzora, mert an­tifasiszta volt, s a Hitler ellen 1944. július 20-án megkísérelt merénylet után letar­tóztatták és hét évre el is ítélték. Noha mohó anyagiasságára már eddig is akadt több bizonyíték (nevetséges összegért szerzett vadászkastélyt magának, vissza­menőleg hatalmas összegeket követelt és kapott az evangélikus egyháztól, telek­­spekulációkkal növelte vagyonát, s par­lamenti elnöki fizetése is csaknem havi tízezer márka), ez a jóvátételi ügy mégis hangos elégedetlenséget keltett. Nem léte­ző professzorságért ennyi pénzt kapni, amikor másoknak kálváriát kell járniuk megalázó összegekért? És különben is: ki akadályozta meg Gestenmaiert 1945 után, hogy az egyetemi pályát folytassa? Ő maga választotta helyette a politika terü­letét, mert ez inkább megfelelt ambíciói­nak, amellett anyagilag is jobban járt. „Az egész ügy árnyékot vet a nyugat­német parlamentre, amelynek tekintélye amúgy is csekély" — állapította meg a stockholmi Dagens Nyheter. .. Alá nem kellene védekeznem” A nyugatnémet sajtó jó része is felhá­borodott. Sőt, némelyik lap Gerstenmaier egész „ellenálló” múltját kétségbe vonja. Igaz ugyan, hogy 1938-ban a nácik poli­tikai okokból tagadták meg tőle a pro­­fesszorságot, a Spiegel azonban adatok tömegét sorolja fel arról, hogy ezt köve­tően az evangélikus egyház egyik világi vezetőjeként, hogyan működött együtt a náci uralommal. jóvátételi botrány kipattanása után a sarokba szorított Gerstenmaier olyan kisszerű és undorító nyíltszíni elszámo­lásba kezdett, mint a Rozsdatemető-beli Hábetler család tagjai Pék Mária teme­tése után. Hogy a pénz jó részét levonták adóba. Hogy nagy részét a július 2­ i me­rénylet után kivégzettek rokonainak aján­dékozta. (Ám egyetlen nevet sem mon­dott.) Végső dühében akaratlanul is sú­lyos ítéletet mondott arról az államról, amelynek arculatát éppen ő segített ki­alakítani: „Inkább nácinak kellett volna lennem, akkor ma nem kellene védekez­nem ... 45 után rövid időre talán kivon­tak volna a forgalomból, de aztán ismét professzor lehettem volna." Gerstenmaier nem törvényellenesen ka­pott negyedmillió márka jóvátételt. De az, hogy éppen ő kaphatott, s ilyen si­mán, hogy felvette, s utána hogyan ma­gyarázkodik, az jellemző a mai nyugat­német állami és társadalmi berendezésre. Azzal együtt is, hogy Eugen Gersten­­maiernek végül — no, nem a pénzről, csupán a parlament elnöki tisztjéről — le kellett mondania. (Legalább 4—5 ezer márka elnöki nyugdíjat ezután is fog kapni.) Furcsa állam, ahol az első számú köz­jogi méltóság, Lübke köztársasági elnök, képtelen megcáfolni, hogy hajdan nem el­lenállási ügyben, hanem pénzek hűtlen kezelése miatt ült börtönben, s a kon­centrációs táborok egyik építőmestere volt, és ezért végül is megbízatásának le­járta előtt lemondani kénytelen. És ahol a második számú közjogi méltóság, Gers­­tenmaier, a parlament elnöke, a közvéle­mény olyan viharos felháborodását váltja ki negyedmillió márka szemrebbenés nél­küli felvétele miatt, hogy ugyancsak nem marad más választása, mint a lemondás. Barabás Tárná» De Gaulle bejelenti a népszavazás dátumát? A francia köztársasági elnök Bretagne-ba utazott (MTI) De Gaulle tábornok, francia köz­­társasági elnök tegnap délután kezdte meg idei első vidéki körútját. Az ország egyik legelmaradottabb vidékére, Bre­tagne három nagyvárosába, Rennes-be, Brestbe és Quimper-be látogat el. Francia politikai körökben az elnök bretagne-i körutazását úgy tekintik, mint a tervezett népszavazási kampány meg­indítását. Nem tartják kizártnak, hogy az elnök a népszavazás időpontját is beje­lenti. Tegnap esti jelentések szerint inciden­sek zajlottak le Rennes főterén, miköz­ben de Gaulle elnök a városházán tar­tózkodott. A több ezres tömeg két táborra oszolva tüntetett: egy része de Gaulle el­len, a másik része mellette, az elnököt él­tetve. Verekedés tört ki a két tábor tag­jai között és csak a rohamrendőrség köz­belépése akadályozta meg a tüntetés el­fajulását. Nincs szó a NATO-kormányfők washingtoni útjáról (AP, AFP, Reuter) A Fehér Ház beje­lentette: Nixon elnök utasította a had­ügyminisztériumot, hogy dolgozzon ki részletes tervet a katonai sorozás meg­szüntetésére. Az elnök önkéntes haderő felállítását tervezi. Az új rendszer életbe léptetésére a vietnami katonai kiadások csökkentése esetén kerülhet sor. Harland Cleveland brüsszeli amerikai nagykövet kollégáinak kijelentette, hogy nincs szó a NATO-kormányfők áprilisi washingtoni találkozójáról. Nixon elnök­nek ugyanis nincs szándékában a NATO fennállásának 20. évfordulóján Washing­tonba meghívni a tagállamok miniszter­­elnökeit. Walter Schirra kijelentette, hogy a 70-es években a Szovjetunió valószínűleg maga mögé utasítja az Egyesült Államo­kat a világűr meghódításáért folytatott versenyben. Az Egyesült Államoknak csak akkor van esélye a helytállásra, ha a kongresszus több pénzt szavaz meg az űrkutatási programra. Francóék a jezsuita egyetemet is bezáratták Követelik a francia külügyminiszter madridi útjának elhalasztását (MTI, Reuter) A spanyolországi rend­kívüli állapotra való hivatkozással a ha­tóságok bezáratták a Bilbao melletti je­zsuita egyetemet. Az indok: „félő, hogy a diákság a legutóbbi diákzavargások után újabb gyűléseket akar tartani”. Georges Gosnat francia kommunista képviselő interpellációt intézett a nem­zetgyűlésben Debré francia külügyminisz­terhez a Spanyolországban elrendelt ki­vételes állapot ügyében. Azt kérdezte, nem gondolja-e, hogy a közeljövőre ter­vezett, hivatalos spanyolországi látogatása bátorításnak tűnhet azok számára, akik a spanyol nép szempontjából rendkívül sú­lyos döntést hoztak? Nem lenne-e helye­sebb elhalasztani ezt az utazást? Mett tiltakozott a spanyolországi terror­hullám ellen. Tiltakozó határozatukat el­juttatták a berni spanyol követnek. Tiltakozás Párizsban és Genfben A CGT, a legnagyobb francia szakszer­vezeti központ erőteljes tiltakozásra szó­lította fel tagjait a spanyolországi terror­ral szemben, s követeli a kivételes állapot megszüntetését, a politikai foglyok sza­badon bocsátását, a teljes amnesztiát. Szolidaritási gyűlést szervezett a Svájci Munkapárt genfi szervezete is, amelyen mintegy 800 olasz és spanyol munkáskül­ Peking és Bonn flörtje? A Zycie Warszawy ismerteti a Bilde Zeitung című nyugatnémet bulvárlap je­lentését Mao Ce-tungnak a japán szocia­lista párt vezetőivel folytatott beszélge­téséről. A beszélgetés Tokiónak a Nyu­gattal fenntartott kapcsolataira vonatko­zott. Mao állítólag azt javasolta, hogy a japán szocialisták vele együtt kezdemé­nyezzék egy Peking—Tokió—Bonn-egyez­­mény létrehozását. „A Bild-Zeitung szenzációs jelentése aligha érdekelne bennünket, ha egy ré­sze nem érintené Lengyelországot — írja a Zycie Warsza­wy. — Ez a rész pedig az, amelyben a nyugatnémet lap szerint Mao Ce-tung kifejtette azt a nézetét, hogy az NSZK-nak pillanatnyilag nem kell elis­mernie az Odera-Neisse-határt. A Bild- Zeitung gyakorlatát ismerve, komolyan kételkedhetnénk jelentésének hitelében. Tény azonban, hogy az utóbbi időben ki­alakulóban van bizonyos flört Peking és Bonn között, és hónapról hónapra növek­szenek a Kínába irányuló nyugatnémet szállítások. /­I . / UAJL&«

Next