Magyar Hírlap, 1969. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1969-02-01 / 31. szám
4 1969. FEBRUÁR 1. SZOMBAT , 7 ,7 A megye társadalmi életének vezetői kérdeztek—dr. Tímár Mátyás válaszolt (Folytatás az 1. oldalról) kell hozni a valóságot a hatékonysággal, de ez nem megy egy-két esztendő alatt. A jelenlevő társadalmi és gazdasági vezetők reagálása ezeknél a gondolatoknál, csakúgy, mint a többinél, egyértelműen azt bizonyította, hogy napjaink gazdasági életének legégetőbb gondjai és tennivalói kerülnek szóba. Jóllehet, számos részletet az előzetesen feltett kérdések nem is érintettek, sokan érezték úgy, hogy szinte mindennap feltett kérdéseikre válaszol a miniszterelnök-helyettes. A részesedési kategóriákról folyó vita összefoglalásaként Tímár Mátyás kijelentette, hogy a valóságot kell elemezni, s ennek alapján kell megállapítani, mennyi a megalapozatlan követelés és mennyi az indokolt igény. Az az elv, hogy a keresetek differenciálását fokozni kell, helyes, mert a dolgozók érdeke is, hogy a gazdasági vezetőket a nagyobb eredmények ösztönözzék. Az megint más kérdés, és ebben megfelelő vizsgálatok után kell dönteni, hogy a legalsó kategóriák szintjét feljebb lehet hozni és milyen határig. Üzemi demokrácia és egyszemélyi vezetés Mint mindenütt az országban, visszatérő kérdés volt az üzemi demokrácia kiszélesítése, a jogkörök mértéke, a centralizálás és decentralizálás alakulása. Tímár Mátyás elmondta, hogy ésszerű mértékben célszerű a decentralizálás. Foglalkoznak ezzel a kérdéssel, aminthogy szükségesnek tartják felülvizsgálni egyes területeken a vállalati-szervezeti formákat, és az esetleg túlzottan centralizált vállalatok megosztása is elképzelhető. Ez nem kampány és nem is érint túlzottan széles kört. Elsősorban a feldolgozó iparra vonatkozik. Az üzemi demokrácia szélesítése és az egyszemélyi vezetés garantálása természetesen nem ellentétes fogalmak — mondotta válaszul egy elhangzott kérdésre. Az idei népgazdasági tervvel kapcsolatban kijelentette: nem számítunk semmiféle nagy ugrásra. 1969-ben az életszínvonal emelésénél három feladatra összpontosítunk. Ezek között első helyen szerepel a munkaidő csökkentése, amely nagyon lényeges, jóllehet nem a „borítékban” jelentkezik. Újfajta életmód kialakulásának feltétele ez, s gondosan kell ügyelni arra, hogy a szolgáltatás, a belkereskedelem az összlakosság érdekeit helyezze az első helyre, s csak másodsorban saját dolgozóinak érdekeit. Beszélt a gyermekgondozási segély kiterjesztéséről, amelynek kedvező a visszhangja. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy a születések száma már az első esztendőben kedvezőbben alakult. A harmadik leglényegesebb feladatként a lakásépítés gyorsításáról, a lakások számának növeléséről esett szó. Mivel az utólagos számítások arról szólnak, hogy tavaly nem 62 ezer, hanem ennél több lakás épült fel, felül kell vizsgálni az idei tervet és ennek megfelelően emelni kell a felépülő lakások számát . A nemzetközi kooperációk Nagy érdeklődést váltott ki a beszéd negyedik ötéves tervre vonatkozó része. A fejlesztési és beruházási politika elképzeléseinek elemzésekor szó esett arról, hogy a kormány ezt leszűkíti a legfontosabb beruházásokra és azokat segíti, amelyek adottságainknak leginkább megfelelnek. Tovább folytatódik a szénbányászat visszafejlesztése, mert helyette elegendő gáz és olaj áll rendelkezésre. Szélesedik a bauxit-alumínium program, mégpedig a Szovjetunióval kötött — mindkét fél számára nagyon előnyös — egyezmény segítségével. A vegyiparon belül egy új műtrágyagyár létesítésének előkészületei folynak. A műszálprogram megvalósítása csak nagyon jelentős nemzetközi kooperációval oldható meg. Szocialista és nyugati országokkal — például Ausztriával — egyaránt együtt kell működnünk. Bizonyos előrehaladás van már ebben. A kohó- és gépiparban a közúti járműprogram befejezése mellett nagy figyelmet érdemel a számítástechnikai iparág fejlesztése, amely szintén nemzetközi kooperációt igényel. A többi területen nem tervez nagyobb fejlesztést a kormány. A meglevő üzemek közül a legjobbakat igyekszik továbbfejleszteni. Ezek közé tartozik az Egyesült Izzó tegnap meglátogatott nagykanizsai gyáregysége. Erről szólva a miniszterelnök-helyettes ismét hangsúlyozta, hogy azokat is vállalatokat —, amelyeknek termékei a fejlett tőkés országok piacán is versenyképesek —, erőteljesebben kívánja fejleszteni a kormány. Körültekintő munkával készül az új terv Felhívta a figyelmet arra: a megyéknek is érdekük, hogy előmozdítsák az ipartelepítést, saját erőikből is áldozzanak erre, mert sokszorosan megtérül. Nemcsak anyagi gyarapodást jelent, hanem segít előbbrelépni az elmaradott vidékeknek. Itt tett Timár Mátyás említést arról, hogy általában erősíteni kell a területi szervek hatáskörét, ami véleménye szerint rendezésre szorul, s jogkörileg sincs kellően tisztázva. Ezt egyébként egy bizottság már vizsgálja. Az új ötéves terv előkészítéséről elmondotta, hogy ilyen alapos munkával, ilyen körültekintéssel még egyetlen ötéves terv sem készült. Ezt a munkát nemcsak a hivatali szervek végzik, hanem mellettük tíz bizottság tevékenykedik. Tehát széles körű kollektíva dolgozik azon, hogy a terv reális legyen, népgazdaságunkat tovább lendítse előre. A beszéd, a felszólalások, a kérdések és a rájuk adott feleletek után Timár Mátyás rövid látogatást tett a göcseji falumúzeumban, majd visszatért a fővárosba. A. Kovács György HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap A kanizsai kislány legendája... Göcseji barna — murai fehér Tegnapelőtt Nagykanizsán: jártam, ott mesélte valaki az alábbi történetet. Egy kislány — kezében üres vödörrel — beállít a nagykanizsai sörgyárba és ezt mondja: — Kérek húsz liter Göcseji barnát, mert a mama mosni akar ... A sztori hitelességéért nem vállalok felelősséget. És attól tartok, hogy a mesélő is csak a város vízellátásának jellemzéséül mondta el ezt a hihetetlen történetet a mamáról, aki víz híján a kanizsai gyár híres „Göcseji barna” seritalában kívánta kimosni a pendelyt... Sör volt, víz nem Amikor mindezt „megitatták” velem, dr. Timár Mátyás miniszterelnök-helyettes éppen Kanizsán járt. A házigazdák a kormány gazdasági bizottsági elnökének szinte kizáróan az ottani Fényforrás Gyár fejlesztéséről, annak fontosságáról beszéltek, s arról, hogy az ehhez szükséges összeg mindössze másfél milliárd forint. A kanizsaiak praktikus emberek. A vízről, a több mint százmillióért építendő új vízműről most nem beszéltek a miniszterelnök-helyettesnek. Talán azért sem, mert ehhez több mint 63 millió már együtt van. Persze, ugye, azért nem árt egy kis hírverés — hiszen több mint 44 millió még hiányzik... így aztán meghívták a Magyar Hírlap Zalában barangoló munkatársait, ugorjunk már át Egerszegről — kizárólag vízügyben... Tegnap átugrottunk. És Pagonyi Gyula, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese és mások, el is mondták: nemrégiben még nem volt ilyen humoros Nagykanizsa vízellátásának helyzete, sőt még ma sem rózsás ... Tudniillik: a Nagykanizsán 1921-ben négy mélyfúrású kúttal létesült vízmű azóta mindössze hat kúttal bővült. S amíg 1949-ben csak 28 ezer lakosa volt a városnak, ma már 40 ezer van! 1960-tól 1967-ig a városban 3093 új lakás épült. És a város ipara is növekedett. Jónéhány új vízfogyasztó üzem kezdte „elinni" a lakosságtól a vizet. Ha egyáltalán volt víz. Sokszor ugyanis hiába nyitották ki a csapokat ... Az a sajátos helyzet állt elő, hogy Nagykanizsán — sörgyára lévén — a forró nyári napokon sör volt, de víz nem. (Bizonyára innen a Göcseji barnában mosó mama legendája is ...) A vízprobléma 1963-ra rendkívül súlyossá vált. A kutak nem termeltek eleget, a víztornyot nem tudták megtölteni. Fúrtak ugyan még négy kutat, de a kutatók véleménye mégis lesújtó volt: a város környéke nem tud több vizet adni. A nagy ötlet De aztán jött a nagy ötlet... A Murai Vízmű. A lényege: Nagykanizsától 19 kilométerre, Molnári község mellett, a Muránál vízkivételi művet kell építeni, ahonnan 500 milliméter átmérőjű főnyomóvezetéken jön a jó víz, a murai fehér. Aki szomjas, siet a forráshoz. 1966 júliusára elkészül a Murai Vízmű első ütemének beruházási programja, 1967-ben engedélyezik a kivitelezési terv elkészítését, és most, 1969 elején 10 kút — amelyre eddig 3—3,5 milliót fordítottak — már elkezdte a próbaüzemelést. 1971-re ér Nagykanizsára a víz. A mű hozama 60 ezer köbméter lesz naponta. De a második ütemben már mód lesz e teljesítmény növelésére. Elindulás előtt Zalaegerszegen a megyei tanácselnök ezeket mondta: — Tavaly nyáron tárgyalásokat folytattam dr. Végen Imre államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével a Murai Vízműről. Meg kell mondanom, hogy szerencsénk volt, mert az OVH elnöke magáénak érezte a kanizsaiak gondját, a vízművet, amelykésőbb a környék falvait is ellátja. A Murai Vízmű első építési szakaszának összköltsége 63 millió 100 ezer forint. Ebből az Országos Vízügyi Hivatal támogatása nagyon jelentős, 16 millió 200 ezer forint. A megyei tanács 28 millió forintot ad. Az üzemek és a közületek hozzájárulásából, vagyis a koordinációból 18 millió 900 ezer forintot nyerünk. Az építés második szakaszának 1961 utánra maradó költsége 44 millió 300 ezer forint. Pagonyi Gyula, a nagykanizsai tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese megkért, írjam meg a következőket: — Köszönjük az Országos Vízügyi Hivatalnak az eddig nyújtott segítséget és kérjük további támogatását is. Természetesen, nagyra értékeljük a megyei tanács közreműködését, segítségét is. Különösen sokat jelent a megyei tanácsnak az a határozata, amely kimondja, hogy a meglevő és a létesítendő üzemeknek is részt kell vállalniuk, progresszív módon hozzá kell járulniuk a vízmű létesítéséhez. ■ Pagonyi Gyula búcsúzóul itallal kínált. De nem murai fehérrel, hanem a göcseji barnával. Várkonyi András Friss hírek Zalából A tavaszi menetrendváltozástól kezdve további 20 perccel csökken a Zalaegerszeg —Budapest gyorsvonat menetideje. A tervek szerint a Szombathelyről induló úgynevezett Savaria-expresszhez még három kocsit csatolnak, s a szerelvény Savaria— Göcsej-expressz néven javítja tovább Zala megye közlekedését. * Az évad legeredményesebb vadásza Zala megyében Hopp József. A szerencsés vadász eddig 20 vaddisznót ejtett el a megye erdőiben. A legnagyobb vadkan azonban nem Hopp Józsefnek, hanem egy osztrák vadászvendégnek a puskája elé került. A hatalmas vadkan agyara nem kevesebb, mint 20 centiméter volt. Ennek értéke meghaladja a 12 ezer forintot. Kéthónapos téli szünet után Zala megyében is megkezdődik az új futballszezon. A szezon nyitányaként a zalaegerszegi szurkolók vasárnap jónak ígérkező edzőmérkőzést látnak már: az edzőtáborból hazaérkező ZTE vasárnap délután az NB I-es Rába ETO csapatát fogadja. A ZTE-ben már ezen az edzőmérkőzésen is számos új játékos jut szóhoz . Neves , ma már Európa-szerte ismert művészek vendégszerepeltek Zalaegerszegen a megyei művelődési házban. A Pécsi Balett művészei adták elő „Bachtól Brubekig” című műsorukat. A pécsi balettművészek nagy sikert arattak a zalai közönség előtt Tegnapelőtt gavallérok voltunk Már egy hete Zalában élünk. Nem is rosszul. A koszt és a kvártély az „Arany Bárány”-ban jó, az emberek kedvesek velünk, segítik munkánkat. Még a telefonoskisasszony is udvariasan nyugtatgat bennünket, amikor a pesti vonal harmadszori megszakadása után hívogatni kezdjük a kiküldött tudósítók istenét. Szóval ennyi sok kedvességet — most, hogy zalai barangolásunknak vége, és lassan hazafelé igyekszünk — mégiscsak viszonozni kell. Mi viszonoztuk is. Tegnapelőtt. Méghozzá nem is akárhogyan. Hanem 450 millió forinttal, kereken négyszázötvennel. Történt pedig az eset a következőképpen. A „Zöld jelzést kap-e a Nagykanizsai Fényforrás-gyár?” című tudósításunkban tegnapelőtt ezt jelentettük. ..Amennyiben a kormányszervek jóváhagyják terveinket, még ez évben megkezdhetjük egy második csarnok építését, és az elkövetkező évek során 3500 dolgozónak biztosíthatunk munkát — mondja Zsidró igazgató. — Megyei építővállalatunk ebben az évben 500 millió forint értékű munkát képes a gyárban végezni — teszi hozzá Varga Gyula, a pártbizottság titkára.” Hát itt a mi nagyvonalú ajándékunk — a 450 millió. Mert Varga Gyula, az MSZMP Zalai megyei bizottságának első titkára, egyik kedves vendéglátónk ugyanis csak 50 milliót mondott. Pestig — hiába szakadozik a vonal — több lett. Ennyivel... Itt, Egerszegen számon tartják az országban élő „nevezetes zalaiakat”. Igazán feljegyezhetnének bennünket is közéjük. Legalább tiszteletbeli tagnak. Ezért a kis pénzért... V. A. Hárommillió bölcsődére Több mint hárommillió forintot, a tavalyinál 87 ezer forinttal többet költenek az idén a bölcsődei ellátás fejlesztésére Zalaegerszegen. Egy-egy bölcsődei férőhely költsége meghaladja a 6300 forintot és ennek csak mintegy 15 százalékát kell a szülőknek hozzájárulásként téríteni. Tűnődés Megölte egy idős parasztember a feleségét, majd önmagát. A gyilkosság és az utána következő látványos falusi temetés ürügyén ismét a nézők lelkiismeretét szándékoztak ébresztgetni a Temetés a meditációval című csütörtökön este bemutatott tv-dokumentumfilm készítői. A kamera elé citál ták a falu apraját-nagyját: barázdált arcú parasztembereket, zokogó, kendős nénikéket, dacos arcú fiatalokat. A tvriporter kérdése sztereotip: miért hagyták? Miért a szomszédok, miért a rokonok, miért a tanács? A húszperces faggatózás azonban — hiába jelezték előre a „mélyebb társadalmi összefüggést” — hiábavaló. A szomszédok, a rokonok ártatlanok. Erkölcsileg is. Az egyik okos bácsika — a lényegre tapintván — alaposan kioktatta a riportert, megmagyarázta, hogy természetes korlátai vannak az egyik ember beleszólásának a másik életébe. A stúdiókban, úgy látszik, futószalagon készülnek az olcsó dokumentumjátékok, filmek. A nagyszerű Sárika lámpása és a Megöltek egy legényt riporterei annak idején csakugyan jogosan tettek fel kérdéseket azoknak, akik közönyösen néztek el súlyos bűneseteket. Most azonban, amikor a riporterek vizsgálóbíróként célzatosan és erőltetetten faggattak az ügyben vétlen embereket, csak visszatetszést ébreszthettek, nem felelősséget. A társadalmi felelősség talán mégsem csak a mellettünk lakók felelőssége. Nem volna célszerűbb bonyolult személyes tragédiák társadalmi okait keresve, mélyebbre ásni? Megkeresni a gyökereket a neveltetésben, a nő hagyományos kötöttségében? A társadalmi felelősség a riporterek felelőssége is. Ehhez az is hozzátartozik, hogy azokat állítsuk pellengérre, akik oda valók. N. Sándor László