Magyar Hírlap, 1969. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1969-02-01 / 31. szám

4 1969. FEBRUÁR 1. SZOMBAT , 7­­ ,7 A megye társadalmi életének vezetői kérdeztek—dr. Tímár Mátyás válaszolt (Folytatás az 1. oldalról) kell hozni a valóságot a hatékonysággal, de ez nem megy egy-két esztendő alatt. A jelenlevő társadalmi és gazdasági vezetők reagálása ezeknél a gondolatok­nál, csakúgy, mint a többinél, egyértel­műen azt bizonyította, hogy napjaink gazdasági életének legégetőbb gondjai és tennivalói kerülnek szóba. Jóllehet, szá­mos részletet az előzetesen feltett kérdé­sek nem is érintettek, sokan érezték úgy, hogy szinte mindennap feltett kérdéseik­re válaszol a miniszterelnök-helyettes. A részesedési kategóriákról folyó vita összefoglalásaként Tímár Mátyás kijelen­tette, hogy a valóságot kell elemezni, s ennek alapján kell megállapítani, mennyi a megalapozatlan követelés és mennyi az indokolt igény. Az az elv, hogy a kerese­tek differenciálását fokozni kell, helyes, mert a dolgozók érdeke is, hogy a gazda­sági vezetőket a nagyobb eredmények ösztönözzék. Az megint más kérdés, és ebben megfelelő vizsgálatok után kell dönteni, hogy a legalsó kategóriák szintjét feljebb lehet hozni és milyen határig. Üzemi demokrácia és egyszemélyi vezetés Mint mindenütt az országban, vissza­térő kérdés volt az üzemi demokrácia ki­­szélesítése, a jogkörök mértéke, a cent­ralizálás és decentralizálás alakulása. Tí­már Mátyás elmondta, hogy ésszerű mér­tékben célszerű a decentralizálás. Fog­lalkoznak ezzel a kérdéssel, aminthogy szükségesnek tartják felülvizsgálni egyes területeken a vállalati-szervezeti formá­kat, és az esetleg túlzottan centralizált vállalatok megosztása is elképzelhető. Ez nem kampány és nem is érint túlzottan széles kört. Elsősorban a feldolgozó ipar­ra vonatkozik. Az üzemi demokrácia szélesítése és az egyszemélyi vezetés garantálása termé­szetesen nem ellentétes fogalmak — mon­dotta válaszul egy elhangzott kérdésre. Az idei népgazdasági tervvel kapcso­latban kijelentette: nem számítunk sem­miféle nagy ugrásra. 1969-ben az élet­­színvonal emelésénél három feladatra összpontosítunk. Ezek között első helyen szerepel a munkaidő csökkentése, amely nagyon lényeges, jóllehet nem a „boríték­ban” jelentkezik. Újfajta életmód kiala­kulásának feltétele ez, s gondosan kell ügyelni arra, hogy a szolgáltatás, a bel­kereskedelem az összlakosság érdekeit he­lyezze az első helyre, s csak másodsorban saját dolgozóinak érdekeit. Beszélt a gyermekgondozási segély ki­­terjesztéséről, amelynek kedvező a vissz­hangja. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy a születések száma már az első esz­tendőben kedvezőbben alakult. A harma­dik leglényegesebb feladatként a lakás­építés gyorsításáról, a lakások számá­nak növeléséről esett szó. Mivel az utóla­gos számítások arról szólnak, hogy ta­valy nem 62 ezer, hanem ennél több la­kás épült fel, felül kell vizsgálni az idei tervet és ennek megfelelően emelni kell a felépülő lakások számát . A nemzetközi kooperációk Nagy érdeklődést váltott ki a beszéd negyedik ötéves tervre vonatkozó része. A fejlesztési és beruházási politika el­képzeléseinek elemzésekor szó esett arról, hogy a kormány ezt leszűkíti a legfonto­sabb beruházásokra és azokat segíti, ame­lyek adottságainknak leginkább megfelel­nek. Tovább folytatódik a szénbányászat visszafejlesztése, mert helyette elegendő gáz és olaj áll rendelkezésre. Szélesedik a bauxit-alumínium program, mégpedig a Szovjetunióval kötött — mindkét fél szá­mára nagyon előnyös — egyezmény se­gítségével. A vegyiparon belül egy új mű­trágyagyár létesítésének előkészületei folynak. A műszálprogram megvalósítása csak nagyon jelentős nemzetközi koope­rációval oldható meg. Szocialista és nyu­gati országokkal — például Ausztriá­val — egyaránt együtt kell működnünk. Bizonyos előrehaladás van már ebben. A kohó- és gépiparban a közúti jármű­program befejezése mellett nagy figyel­met érdemel a számítástechnikai iparág fejlesztése, amely szintén nemzetközi kooperációt igényel. A többi területen nem tervez nagyobb fejlesztést a kormány. A meglevő üze­mek közül a legjobbakat igyekszik to­vábbfejleszteni. Ezek közé tartozik az Egyesült Izzó tegnap meglátogatott nagy­kanizsai gyáregysége. Erről szólva a mi­niszterelnök-helyettes ismét hangsúlyoz­ta, hogy azokat is vállalatokat —, ame­lyeknek termékei a fejlett tőkés orszá­gok piacán is versenyképesek —, erőtelje­sebben kívánja fejleszteni a kormány. Körültekintő munkával készül az új terv Felhívta a figyelmet arra: a megyék­nek is érdekük, hogy előmozdítsák az ipartelepítést, saját erőikből is áldozza­nak erre, mert sokszorosan megtérül. Nemcsak anyagi gyarapodást jelent, ha­nem segít előbbrelépni az elmaradott vidékeknek. Itt tett Timár Mátyás emlí­tést arról, hogy általában erősíteni kell­ ­ a területi szervek hatáskörét, ami véle­ménye szerint rendezésre szorul, s jog­­körileg sincs kellően tisztázva. Ezt egyéb­ként egy bizottság már vizsgálja. Az új ötéves terv előkészítéséről el­mondotta, hogy ilyen alapos munkával, ilyen körültekintéssel még egyetlen öt­­­éves terv sem készült. Ezt a munkát nemcsak a hivatali szervek végzik, hanem mellettük tíz bizottság tevékenykedik. Tehát széles körű kollektíva dolgozik azon, hogy a terv reális legyen, népgazda­ságunkat tovább lendítse előre. A beszéd, a felszólalások, a kérdések és a rájuk adott feleletek után Timár Mátyás rövid látogatást tett a göcseji falumúzeumban, majd visszatért a fővá­rosba. A. Kovács György HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap A kanizsai kislány legendája... Göcseji barna — murai fehér Tegnapelőtt Nagykanizsán­: jártam, ott mesélte valaki az alábbi történetet. Egy kislány — kezében üres vödörrel — beállít a nagykanizsai sörgyárba és ezt mondja: — Kérek húsz liter Göcseji barnát, mert a mama mosni akar ... A sztori hitelességéért nem vállalok fe­lelősséget. És attól tartok, hogy a mesélő is csak a város vízellátásának jellemzé­séül mondta el ezt a hihetetlen történetet a mamáról, aki víz híján a kanizsai gyár híres „Göcseji barna” seritalában kívánta kimosni a pendelyt... Sör volt, víz nem Amikor mindezt „megitatták” velem, dr. Timár Mátyás miniszterelnök-helyet­tes éppen Kanizsán járt. A házigazdák a kormány gazdasági bizottsági elnökének szinte kizáróan az ottani Fényforrás Gyár fejlesztéséről, annak fontosságáról beszél­tek, s arról, hogy az ehhez szükséges összeg mindössze másfél milliárd forint. A kanizsaiak praktikus emberek. A víz­ről, a több mint százmillióért építendő új vízműről most nem beszéltek a mi­niszterelnök-helyettesnek. Talán azért sem, mert ehhez több mint 63 millió már együtt van. Persze, ugye, azért nem árt egy kis hírverés — hiszen több mint 44 millió még hiányzik... így aztán meg­hívták a Magyar Hírlap Zalában baran­goló munkatársait, ugorjunk már át Egerszegről — kizárólag vízügyben... Tegnap átugrottunk. És Pagonyi Gyula, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese és mások, el is mondták: nemrégiben még nem volt ilyen humoros Nagykanizsa vízellátásának helyzete, sőt még ma sem rózsás ... Tudniillik: a Nagykanizsán 1921-ben négy mélyfúrású kúttal létesült vízmű az­óta mindössze hat kúttal bővült. S a­míg 1949-ben csak 28 ezer lakosa volt a város­nak, ma már 40 ezer van! 1960-tól 1967-ig a városban 3093 új lakás épült. És a vá­ros ipara is növekedett. Jónéhány új víz­fogyasztó üzem kezdte „elinni" a lakos­ságtól a vizet. Ha egyáltalán volt víz. Sokszor ugyanis hiába nyitották ki a csa­pokat ... Az a sajátos helyzet állt elő, hogy Nagykanizsán — sörgyára lévén — a forró nyári napokon sör volt, de víz nem. (Bizonyára innen a Göcseji barná­ban mosó mama legendája is ...) A vízprobléma 1963-ra rendkívül sú­lyossá vált. A kutak nem termeltek ele­get, a víztornyot nem tudták megtölteni. Fúrtak ugyan még négy kutat, de a kuta­tók véleménye mégis lesújtó volt: a vá­ros környéke nem tud több vizet adni. A nagy ötlet De aztán jött a nagy ötlet... A Murai Vízmű. A lényege: Nagykanizsától 19 kilo­méterre, Molnári község mellett, a Murá­nál vízkivételi művet kell építeni, ahon­nan 500 milliméter átmérőjű főnyomó­vezetéken jön a jó víz, a­­ murai fehér. Aki szomjas, siet a forráshoz. 1966 júliusára elkészül a Murai Víz­mű első ütemének beruházási programja, 1967-ben engedélyezik a kivitelezési terv elkészítését, és most, 1969 elején 10 kút — amelyre eddig 3—3,5 milliót fordítot­tak — már elkezdte a próbaüzemelést. 1971-re ér Nagykanizsára a víz. A mű hozama 60 ezer köbméter lesz naponta. De a második ütemben már mód lesz e teljesítmény növelésére. Elindulás előtt Zalaegerszegen a megyei tanácselnök ezeket mondta: — Tavaly nyáron tárgyalásokat folytat­tam dr. Végen Imre államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével a Mu­rai Vízműről. Meg kell mondanom, hogy szerencsénk volt, mert az OVH elnöke magáénak érezte a kanizsaiak gondját, a vízművet, amely­­később a környék fal­­vait is ellátja. A Murai Vízmű első építési szakaszának összköltsége 63 millió 100 ezer forint. Ebből az Országos Vízügyi Hivatal támogatása nagyon jelentős, 16 millió 200 ezer forint. A megyei tanács 28 millió forintot ad. Az üzemek és a közüle­­tek hozzájárulásából, vagyis a koordiná­cióból 18 millió 900 ezer forintot nyerünk. Az építés második szakaszának 1961 után­ra maradó költsége 44 millió 300 ezer fo­rint. Pagonyi Gyula, a nagykanizsai tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese megkért, írjam meg a következőket: — Köszönjük az Országos Vízügyi Hi­vatalnak az eddig nyújtott segítséget és kérjük további támogatását is. Természe­tesen, nagyra értékeljük a megyei tanács közreműködését, segítségét is. Különösen sokat jelent a megyei tanácsnak az a ha­tározata, amely kimondja, hogy a meg­levő és a létesítendő üzemeknek is részt kell vállalniuk, progresszív módon hozzá kell­ járulniuk a vízmű létesítéséhez. ■ Pagonyi Gyula búcsúzóul itallal kínált. De nem murai fehérrel, hanem a göcseji barnával. Várkonyi András Friss hírek Zalából A tavaszi menetrendváltozástól kezdve további 20 perccel csökken a Zalaegerszeg —Budapest gyorsvonat menetideje. A ter­vek szerint a Szombathelyről induló úgy­nevezett Savaria-expresszhez még három kocsit csatolnak, s a szerelvény Savaria— Göcsej-expressz néven­ javítja tovább Zala megye közlekedését. * Az évad legeredményesebb vadásza Zala megyében Hopp József. A szerencsés vadász eddig 20 vaddisznót ejtett el a me­gye erdőiben. A legnagyobb vadkan azon­ban nem Hopp Józsefnek, hanem egy osztrák vadászvendégnek a puskája elé került. A hatalmas vadkan agyara nem kevesebb, mint 20 centiméter volt. Ennek értéke meghaladja a 12 ezer forintot.­­ Kéthónapos téli szünet után Zala me­gyében is megkezdődik az új futballsze­­zon. A szezon nyitányaként a zalaeger­szegi szurkolók vasárnap jónak ígérkező edzőmérkőzést látnak már: az edzőtábor­ból hazaérkező ZTE vasárnap délután az NB I-es Rába ETO csapatát fogadja. A ZTE-ben már ezen az edzőmérkőzésen is számos új játékos jut szóhoz . Neves , ma már Európa-szerte ismert művészek vendégszerepeltek Zalaegersze­gen a megyei művelődési házban. A Pécsi Balett művészei adták elő „Bachtól Bru­­bekig” című műsorukat. A pécsi balett­művészek nagy sikert arattak a zalai kö­zönség előtt Tegnapelőtt gavallérok voltunk Már egy hete Zalában élünk. Nem is rosszul. A koszt és a kvártély az „Arany Bárány”-ban jó, az emberek kedvesek velünk, segítik munkánkat. Még a telefo­noskisasszony is udvariasan nyugtatgat bennünket, amikor a pesti vonal harmad­szori megszakadása után hívogatni kezd­jük a kiküldött tudósítók istenét. Szóval ennyi sok kedvességet — most, hogy zalai barangolásunknak vége, és lassan hazafelé igyekszünk — mégis­csak viszonozni kell. Mi viszonoztuk is. Tegnapelőtt. Még­hozzá nem is akárhogyan. Hanem 450 millió forinttal, kereken négyszázötven­nel. Történt pedig az eset a következőkép­pen. A „Zöld jelzést kap-e a Nagykani­zsai Fényforrás-gyár?” című tudósítá­sunkban tegnapelőtt ezt jelentettük. ..Amennyiben a kormányszervek jóvá­hagyják terveinket, még ez évben meg­kezdhetjük egy második csarnok építé­sét, és az elkövetkező évek során 3500 dolgozónak biztosíthatunk munkát — mondja Zsidró igazgató. — Megyei építővállalatunk ebben az évben 500 millió forint értékű munkát képes a gyárban végezni — teszi hozzá Varga Gyula, a pártbizottság titkára.” Hát itt a mi nagyvonalú ajándékunk — a 450 millió. Mert Varga Gyula, az MSZMP Zalai megyei bizottságának el­ső titkára, egyik kedves vendéglátónk ugyanis csak 50 milliót mondott. Pestig — hiába szakadozik a vonal — több lett. Ennyivel... Itt, Egerszegen számon tartják az or­szágban élő „nevezetes zalaiakat”. Igazán feljegyezhetnének bennünket is közéjük. Legalább tiszteletbeli tagnak. Ezért a kis pénzért... V. A. Hárommillió bölcsődére Több mint hárommillió forintot, a ta­valyinál 87 ezer forinttal többet­­ köl­tenek az idén a bölcsődei ellátás fejlesz­tésére Zalaegerszegen. Egy-egy bölcsődei férőhely költsége meghaladja a 6300 fo­rintot és ennek csak mintegy 15 százalé­kát kell a szülőknek hozzájárulásként tér­­íteni. Tűnődés Megölte egy idős parasztember a fe­leségét, majd önmagát. A gyilkosság és az utána következő látványos falusi temetés ürügyén ismét a nézők lelki­ismeretét szándékoztak ébresztgetni a­­ Temetés a meditációval című csü­törtökön este bemutatott tv-dokumen­­tumfilm készítői. A kamera elé citál­­­ ták a falu apraját-nagyját: barázdált arcú parasztem­bereket, zokogó, kendős nénikéket, dacos arcú fiatalokat. A tv­­riporter kérdése sztereotip: miért hagy­ták? Miért a szomszédok, miért a ro­konok, miért a tanács? A húszperces faggatózás azonban — hiába jelezték előre a „mélyebb társadalmi összefüg­gést” — hiábavaló. A szomszédok, a rokonok ártatlanok. Erkölcsileg is. Az egyik okos bácsika — a lényegre tapintván — alaposan kioktatta a ri­portert, megmagyarázta, hogy termé­szetes korlátai vannak az egyik em­ber beleszólásának a másik életébe. A stúdiókban, úgy látszik, futószala­gon készülnek az olcsó dokumentum­játékok, filmek. A nagyszerű Sárika lámpása és a Megöltek egy legényt ri­porterei annak idején csakugyan jo­gosan tettek fel kérdéseket azoknak, akik közönyösen néztek el súlyos bűn­eseteket. Most azonban, amikor a ri­porterek vizsgálóbíróként célzatosan és erőltetetten faggattak az ügyben vétlen embereket, csak visszatetszést ébreszthettek, nem felelősséget. A tár­sadalmi felelősség talán mégsem csak a mellettünk lakók felelőssége. Nem volna célszerűbb bonyolult személyes tragédiák társadalmi okait keresve, mélyebbre ásni? Megkeresni a gyöke­reket a neveltetésben, a nő hagyo­mányos kötöttségében? A társadalmi felelősség­­ a ripor­terek felelőssége is. Ehhez az is hozzátartozik, hogy azo­kat állítsuk pellengérre, akik oda va­lók. N. Sándor László

Next