Magyar Hírlap, 1969. március (2. évfolyam, 59-89. szám)

1969-03-01 / 59. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA m ii:­ 1969. MÁRCIUS 1. SZOMBAT 3 Jedrychowski elutazott Moszkvából (TASZSZ) Stefan Jedrychowski lengyel külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására háromnapos hivatalos láto­gatást tett Moszkvában, pénteken repü­lőgépen hazautazott. A vnukovói repülőtéren Vaszilij Kuz­­nyecov, a szovjet külügyminiszter első helyettese, Nyikolaj Firjubin külügymi­niszter-helyettes és Jan Ptasinski lengyel nagykövet búcsúztatta Jedrychowskit. A látogatásról kiadott közlemény meg­állapítja, hogy azoknak a találkozóknak és megbeszéléseknek során, amelyeket a lengyel külügyminiszter Moszkvában tartott, megmutatkozott a nézetek teljes azonossága valamennyi megvitatott kér­dést illetően. Jedrychowskit Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke és Alekszej Koszigin, a szov­jet minisztertanács elnöke fogadta. Jed­rychowski találkozott és tárgyalt Gro­­miko szovjet külügyminiszterrel is. Jakubovszkij marsall Berlinbe érkezett (ADN) Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-he­lyettes pénteken Berlinbe érkezett. Megérkezésük után fogadta őket Wal­ter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke. A megbeszélésen részt vett még Willi Stoph miniszterelnök, Erich Ho­­necker, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára, Otto Winter külügyminiszter, Heinz Kessler vezérez­redes, ügyvivő nemzetvédelmi miniszter, vezérkari főnök, szovjet részről pedig P. A. Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete, P. K. Kosevoj marsall, az NDK-ban tartózkodó szovjet hadsereg­csoport főparancsnoka, P. A. Kurocskin hadseregtábornok és J. J. Malcev vezér­­ezredes. A baráti és szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen teljes egyetértésben tár­gyaltak meg fontos, közös érdekű kérdé­seket. Az elnök elutazása után sem Római telefonjelentésünk: Pénteken a délelőtti órákban értek vé­get az olasz—amerikai tárgyalások A 20 órás látogatás utolsó szakaszában Nixon felkereste a miniszterelnökség épületét, ahol Rumorral tárgyalt, miközben Rogers Nemivel tanácskozott. Ezt követően is­mét találkozott a két delegáció. A hiva­talos megbeszélések eme utolsó aktusát kellemetlen meglepetés kísérte: a tanács­teremben üresen maradt De Martino szé­ke. A szocialista miniszterelnök-helyettes szóvivője azzal magyarázta a távolmara­dást, hogy főnökének neve nem szerepelt a protokoll-listán. A listát Nenni külügy­minisztériumában állították össze ... Nixon egyébként kifejtette az olasz po­litikusoknak, hogy az USA­ tárgyalni akar a Szovjetunióval, de nem fog szövetsé­gesei feje fölött megegyezést kötni. Olasz részről hangoztatták a NATO-hoz való hűségüket. A szóvivők — miután Nixon lemondta tervezett sajtóértekezletét — közölték, hogy a tárgyalófelek lényegileg egyetértettek. Azon az útvonalon, amelyen az elnöki autókaraván végighaladt, két-három lé­pésenként állt egy rendőr péntek délelőtt, a levegőben pedig helikopterek köröztek. Néhány száz fiatalt azonban a rendőrkor­don sem riasztott vissza a tüntetéstől. A város különböző részein újabb incidensek csökkent a feszültség Rómában voltak a tüntetők és a rendőrök, illetve a csendőrök között... Az egyetemi városrészben a diákmoz­galom vezetői hajnalig tanácskoztak. Pén­tek reggel sok középiskolás érkezett az egyetemre, hogy kifejezze szolidaritását és tiltakozzék a 24 éves Domenico Con­­gedo halála miatt. A diákok délelőtt is­mét lezárták az egyetem bejáratát, ahol barikádokat emeltek, hogy megakadályoz­zák a rendőri erők várható betörését. A reggeli lapokból ismeretessé vált, hogy a csütörtöki összetűzések még sú­lyosabbak és kiterjedtebbek voltak, mint először jelentették. A rendőrök Rómában könnyfakasztógáz-gyertyákat szórtak a tüntetők közé és hasonló eszközt használ­tak a diákokat megtámadó fasiszta cso­portok is. Milánóban is nagy tüntetés volt. A karhatalom könnygázgránátokkal, vasláncokkal, gumibotokkal támadt a tüntetőkre és a helyszínen levő újság­írókra, fotóriporterekre. A katonák erő­sen klórozott vizet fecskendeztek a tö­megre. A sebesültek között van egy két­éves gyermek is. Az OKP Politikai Bizottsága pénteken közzétett nyilatkozatában aláhúzza a tün­tetések jelentőségét, elítéli a rendőri erő­szakot és hangsúlyozza a rendőrség veze­tőinek felelősségét. Todero Frigyes Dél-Vietnam Hatodik napja tart a hazafiak támadása (AFP) Hatalmas pergőtűzzel és rakéta­­támadásokkal folytatódott pénteken a DNFF harcoló alakulatainak immáron ha­todik napja tartó kora tavaszi offenzí­­vája, amelynek célja, hogy méltó vá­laszt adjon a párizsi tárgyalások közben végrehajtott amerikai katonai akciókra, az Egyesült Államok Dél-Vietnamban el­követett háborús bűneire, s teljes ku­darcra kárhoztassák ismét a „szövetsé­gesek” úgynevezett pacifikációs terveit. A DNFF legújabb hadijelentéseiben be­számolt arról, hogy a támadássorozat közben felszabadították a pacifikációs program keretében létesített számos úgy­nevezett stratégiai falu lakosságát. A közlemények azt is hírül adják, hogy Dél- Vietnam több körzetében, egyebek között Saigon közelében, sok helységben nép­felkelés tört ki. A falusiak lelkesen fo­gadták a hazafiak előrenyomuló oszta­gait és menetoszlopait, s élelmet és szál­lást adtak nekik. A nép mindenütt oda­­adóan támogatta a DNFF hadműveleteit. Nyugati távirati jelentések szerint az offenzíva hatodik hajnalán a DNFF tü­zérsége és gyalogsága szünet nélkül foly­tatta akcióit. Az ország mind a négy har­cászati övezetében rakéta- és nehézgrá­­nát-támadásokat indítottak az amerikai expedíciós hadsereg és a dél-vietnami csatlóskormány támaszpontjai ellen. Kü­lönösképpen súlyos károk érték a Da Nang-i és a Long Binh-i óriás támasz­pontokat. A Da Nang-i bázisra becsapódó 122 milliméteres szovjet gyártmányú ra­kéták felrobbantottak egy amerikai hadi­anyagraktárt. A robbanás — mint az AFP tudósítója jelentette — megreszket­­tette szinte az egész várost. Saigon a bombázások felújításával fenyegetőzik Tran Chan Thanh, a saigoni rezsim külügyminisztere pénteken újságírók előtt kijelentette: jóllehet nem folytattak er­ről megbeszéléseket az Egyesült Államok­kal vagy a többi szövetségessel, „nem elképzelhetetlen” az Észak-Vietnam elle­ni bombatámadások felújítása, ha foly­tatódik a partizánok nagyszabású táma­dássorozata. A DPA nyugatnémet hírügynökség a New York Times pénteki számát idézi. A hírügynökség megállapítja, jóllehet az amerikai kormány nem fenyegetőzött a VDK elleni bombázások felújításával, „magánjellegű diplomáciai csatornákon keresztül” tudomására hozta a VDK kor­mányának, hogy „jelenleg nem állnak fenn azok az alapok, amelyeken novem­berben a bombázások szüneteltetését el­rendelték”. Szovjet jegyzék az NDK kormányához a nyugat-berlini elnökválasztás ügyében (Folytatás az 1. oldalról) Mához keresse Carapkin szovjet nagykö­vetet. Schütz nyugat-berlini kormányzó pol­gármester pénteken délben Nyugat-Ber­­linben a sajtó képviselői előtt kijelentet­te: „feladta a reményt”, hogy megegye­zésre jutnak az NDK-val a határátlépési engedélyekre vonatkozó tárgyalások meg­indulása ügyében, s ezért most már el­döntött kérdésnek lehet tekinteni, hogy az NSZK elnökválasztására március 5-én Nyugat-Berlinben kerül sor. (TASZSZ) P. A. Abraszimov berlini szovjet nagykövet pénteken felkereste Otto Wintert, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét és átnyúj­totta neki a szovjet kormány alábbi jegy­zékét : „A szovjet kormány számos bizonyíték­kal rendelkezik arra, hogy egyre nagyobb arányúvá és egyre tűrhetetlenebbé válik a Német Szövetségi Köztársaság hatóságai­nak arra irányuló tevékenysége, hogy be­vonják Nyugat-Berlint revansista hábo­rús készülődéseikbe. A városban széltében-hosszában tör­vényellenesen fiatalokat toboroznak a nyugatnémet hadseregbe. Bonni hivatalos személyiségek kijelentései szerint eddig már több ezer nyugat-berlini lakos ka­pott katonai kiképzést a Bundeswehrben és a nyugatnémet hadsereg kiképzett tar­talékát alkotja. A bonni hadügyminisztérium, a Bun­deswehr parancsnokságának és a nyugat­német rendőrhatóságoknak a megrendelé­sei alapján számos nyugat-berlini válla­latnál megszervezték a stratégiai rendel­tetésű hadi és egyéb termékek gyártását, beleértve radarberendezéseket, rádió- és telefonfelszereléseket, optikai eszközöket, légi fényképezéshez szükséges eszközöket, tengeralattjárókhoz és hadihajókhoz szükséges különleges felszereléseket, lő­szereket. E katonai rendeltetésű árukat azután titokban a Német Szövetségi Köz­társaságba juttatják a Német Demokra­tikus Köztársaság területén át vezető út­vonalakon, amit csak az említett útvona­lakkal való kirívó visszaélésnek lehet te­kinteni. Tekintettel nemzetközi kötelezettségeire és felelősségére azzal kapcsolatban, hogy ne engedje meg a militarista és revansis­ta erők újabb agressziójának veszélyét, továbbá a Szovjetunió és az NDK 1964. június 12-én kelt barátsági, kölcsönös se­gítségnyújtási és együttműködési szerző­déséből kiindulva a szovjet kormány fel­kéri a Német Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy az NDK és Nyugat-Ber­­lin közötti útvonalak fölött gyakorolt el­lenőrző funkcióinak megfelelően, vegye fontolóra olyan intézkedések foganatosí­tását, amelyeknek célja meghiúsítani a Német Szövetségi Köztársaság és Nyugat- Berlin hatóságainak és polgárainak a szo­cialista államok biztonságát és az európai béke ér­dekeit sértő törvénytelen milita­rista tevékenységét. Nixon meghívta tárgyaló partnereit (Folytatás az 1. oldalról) ügyminiszter Couve de Murville francia miniszterelnököt kereste fel, és mintegy félórás megbeszélést folytatott vele. Péntek este de Gaulle­­­z Elysée-palo­­tában 80 terítékes vacsorát adott az ame­rikai elnök és kísérete tiszteletére. Nixon amerikai elnök Rumorral való utolsó találkozásakor meghívta az olasz kormányfőt, hogy látogasson el Ameriká­ba. A látogatás időpontját a későbbiekben diplomáciai úton állapítják meg. Mint Ronald Ziegler, Nixon sajtótitká­ra az elnöki repülőgép fedélzetén Róma és Párizs között közölte az újságírókkal, az amerikai elnök hasonlóképpen meghívta Wilsont, Kiesingert és Eyskens belga mi­niszterelnököt is Washingtonba, hogy a körút során megkezdett eszmecseréket folytathassák. Pénteken délután Amerika-ellenes tün­tetések kezdődtek Párizsban. A Quartier Latinben több száz diák vonult fel a DNFF zászlóival és Nixon távozását kö­vetelte. A Francia KP pénteken délután tilta­kozott amiatt, hogy a Nixon elleni tün­tetések során a rendőrség önkényesen le­tartóztatta a párt több aktivistáját, kö­zöttük egy párizsi városi tanácsost, a Kommunista Ifjúsági Szövetség több ve­zetőjét, egy volt párizsi kommunista kép­viselőt és a CGT Val de Marne megyei titkárát. A Francia Kommunista Párt szombaton délután 4 órára nagygyűlés hirdetett a Place de la République-ra. Az amerikai elnök ekkor Versailles-ban fog tartóz­kodni. Fogadás az NDK néphadseregének évfordulóján (ADN) Heinz Kessler vezérezredes, az NDK ügyvivő nemzetvédelmi minisztere, pénteken este beszédet mondott a nemzeti néphadsereg megalakulásának 13. év­fordulója alkalmából rendezett fogadáson. Súlyos provokációnak minősítette a nyu­gatnémet hatóságoknak azt a döntését, hogy március 5-én Nyugat-Berlinben vá­lasztják meg az NSZK új elnökét. (TASZSZ) Az NDK nemzeti néphadse­rege fennállásának 13. évfordulója alkal­mából az NDK moszkvai katonai attasé­ja, Menzel vezérőrnagy fogadást adott. Megjelent Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Biztonsági Tanács Az emberiség érdekében (K. A.) A Biztonsági Tanács márciusi soros elnöke a Magyar Népköztársaság ENSZ-képviselője. Ez alkalmat ad arra, hogy felidézzük a világszervezet legfon­tosabb testületének tevékenységére vo­natkozó jellemző adatokat, különös te­kintettel az elmúlt 14 hónapra. Ennyi ideje vesz részt ugyanis Magyarország a nem állandó tagok sorában a Biztonsági Tanács munkájában. (Talán nem ér ben­nünket a szerénytelenség vádja, ha meg­jegyezzük, hogy hazánk beválasztása a Biztonsági Tanácsba elsősorban világ­szerte is elismert politikai és gazdasági sikereinknek, és a nemzetközi politika küzdőterén tanúsított konstruktív fellé­pésünknek is köszönhető.) Mint ismere­tes, a Biztonsági Tanács állandó tagjai az alapító országok, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kína. Ez utóbbi helyét azonban a nyu­gati nagyhatalmak mesterkedései folytán ma még nem a Kínai Népköztársaság, hanem Tajvan tölti be. A Biztonsági Ta­nács tíz nem állandó tagját pedig két év­re választják. Az elnökök havonta vált­ják egymást. A Biztonsági Tanács azért a világszer­vezet legfontosabb testülete, mert az alapokmány a BT-re bízta a világ békéje feletti őrködést, és ennek érdekében fel­ruházta a szükségesnek látszó szankciók alkalmazásának jogával is. A Magyar Népköztársaság képviselője 1968. január 1. óta vesz részt a Tanács munkájában, amely az utóbbi időben különösen élénk. Bizonyítja ezt az is, hogy az elmúlt évben e testület összesen 76 alkalommal ülésezett, jóval többször, mint az előző években. A számszerű adatnál is többet jelent azonban az, hogy a megvitatott kérdések közül több a sú­lyos veszélyekkel terhes nemzetközi konf­liktusok vetületeként került napirendre. Különös figyelmet érdemel a tanács ülé­sein leggyakrabban szereplő probléma, a közel-keleti válság. Erről, illetve az ez­zel összefüggésben beterjesztett pana­szokról összesen 42 alkalommal tárgyal­tak a tanács tagjai. Az esetek többségé­ben az arab országok Izrael-ellenes pana­szait kellett megvizsgálni, s a gondos mérlegelések után általában Izraelt el­marasztaló határozatok születtek. Az említett időszakban az Egyesült Államok kormánya több kísérletet is tett a Biztonsági Tanács konstruktív tevé­kenységének fékezésére. Így például megvitatásra ajánlotta a vietnami hábo­rú kérdését. A tagállamok többsége — emlékezvén arra, hogy az ötvenes évek­ben az Egyesült Államok koreai agresz­­szióját is a világszervezet zászlajával fe­dezte — nem támogatta az amerikai kezdeményezést. Washingtonban azonban nem nyugodtak bele abba, hogy nem tud­ták elterelni a Biztonsági Tanács figyel­mét a megoldásra váró olyan fontos nem­zetközi kérdésekről, mint például a lesze­relés, és hogy nem sikerült a világszer­vezet nevével szentesíteni a vietnami amerikai agressziót. Ezért, amikor a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság ha­ditengerészeti egységei 1968 januárjában elfogták a Pueblo amerikai kémhajót, az amerikai küldöttség a Biztonsági Tanács elé vitte az ügyet. A Johnson-kormányt feltehetően az az elképzelés vezette, hogy megkísérli agresszív cselekedetként fel­tüntetni, és a Biztonsági Tanács tagjaival elítéltetni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság jogos önvédelmi intézkedé­sét. A tanácsnak a Pueblo-üggyel kap­csolatos két ülésen túl számtalan konzul­táció zajlott le a tagállamok között. E konzultációkon a magyar ENSZ-képvise­­let tevékeny szerepet játszott abban, hogy a tagállamok nem állandó csoportja pontos információkat szerezhessen a KNDK kormányának álláspontjáról. Ta­lán ez is hozzájárult ahhoz, hogy amikor a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának álláspontja ismertté vált — nem zárkózik el a vitától, ha arra idő­ben meghívják képviselőit —, az ameri­kai kormány elállt szándékától, és nem szorgalmazta többé a Pueblo-ügy vitáját. Március mozgalmasabbnak ígérkezik a Biztonsági Tanácsban, mint az előző két hónap volt. A nagyhatalmak által — francia kezdeményezésre, és szovjet el­képzelésekről — folytatott közel-keleti megbeszélések a Biztonsági Tanács kere­tei közötti négyhatalmi tárgyalás formá­ját ölthetik, ez pedig komoly ■feladatot jelentene az elnök számára. A jelenlegi nemzetközi helyzetben nagy felelősség hárul a Biztonsági Tanács min­denkori soros elnökére. E tisztség nem­csak és nem is elsősorban protokolláris jelentőségű. Betöltőjétől a világ népei fá­radságot nem ismerő tárgyalásokat vár­nak, és ennek nyomán az emberiség egye­temes­­ érdekeit szemmel tartó igazságos állásfoglalások, döntések kimunkálását

Next