Magyar Hírlap, 1969. március (2. évfolyam, 59-89. szám)
1969-03-01 / 59. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA m ii: 1969. MÁRCIUS 1. SZOMBAT 3 Jedrychowski elutazott Moszkvából (TASZSZ) Stefan Jedrychowski lengyel külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására háromnapos hivatalos látogatást tett Moszkvában, pénteken repülőgépen hazautazott. A vnukovói repülőtéren Vaszilij Kuznyecov, a szovjet külügyminiszter első helyettese, Nyikolaj Firjubin külügyminiszter-helyettes és Jan Ptasinski lengyel nagykövet búcsúztatta Jedrychowskit. A látogatásról kiadott közlemény megállapítja, hogy azoknak a találkozóknak és megbeszéléseknek során, amelyeket a lengyel külügyminiszter Moszkvában tartott, megmutatkozott a nézetek teljes azonossága valamennyi megvitatott kérdést illetően. Jedrychowskit Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke fogadta. Jedrychowski találkozott és tárgyalt Gromiko szovjet külügyminiszterrel is. Jakubovszkij marsall Berlinbe érkezett (ADN) Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes pénteken Berlinbe érkezett. Megérkezésük után fogadta őket Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke. A megbeszélésen részt vett még Willi Stoph miniszterelnök, Erich Honecker, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Otto Winter külügyminiszter, Heinz Kessler vezérezredes, ügyvivő nemzetvédelmi miniszter, vezérkari főnök, szovjet részről pedig P. A. Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete, P. K. Kosevoj marsall, az NDK-ban tartózkodó szovjet hadseregcsoport főparancsnoka, P. A. Kurocskin hadseregtábornok és J. J. Malcev vezérezredes. A baráti és szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen teljes egyetértésben tárgyaltak meg fontos, közös érdekű kérdéseket. Az elnök elutazása után sem Római telefonjelentésünk: Pénteken a délelőtti órákban értek véget az olasz—amerikai tárgyalások A 20 órás látogatás utolsó szakaszában Nixon felkereste a miniszterelnökség épületét, ahol Rumorral tárgyalt, miközben Rogers Nemivel tanácskozott. Ezt követően ismét találkozott a két delegáció. A hivatalos megbeszélések eme utolsó aktusát kellemetlen meglepetés kísérte: a tanácsteremben üresen maradt De Martino széke. A szocialista miniszterelnök-helyettes szóvivője azzal magyarázta a távolmaradást, hogy főnökének neve nem szerepelt a protokoll-listán. A listát Nenni külügyminisztériumában állították össze ... Nixon egyébként kifejtette az olasz politikusoknak, hogy az USA tárgyalni akar a Szovjetunióval, de nem fog szövetségesei feje fölött megegyezést kötni. Olasz részről hangoztatták a NATO-hoz való hűségüket. A szóvivők — miután Nixon lemondta tervezett sajtóértekezletét — közölték, hogy a tárgyalófelek lényegileg egyetértettek. Azon az útvonalon, amelyen az elnöki autókaraván végighaladt, két-három lépésenként állt egy rendőr péntek délelőtt, a levegőben pedig helikopterek köröztek. Néhány száz fiatalt azonban a rendőrkordon sem riasztott vissza a tüntetéstől. A város különböző részein újabb incidensek csökkent a feszültség Rómában voltak a tüntetők és a rendőrök, illetve a csendőrök között... Az egyetemi városrészben a diákmozgalom vezetői hajnalig tanácskoztak. Péntek reggel sok középiskolás érkezett az egyetemre, hogy kifejezze szolidaritását és tiltakozzék a 24 éves Domenico Congedo halála miatt. A diákok délelőtt ismét lezárták az egyetem bejáratát, ahol barikádokat emeltek, hogy megakadályozzák a rendőri erők várható betörését. A reggeli lapokból ismeretessé vált, hogy a csütörtöki összetűzések még súlyosabbak és kiterjedtebbek voltak, mint először jelentették. A rendőrök Rómában könnyfakasztógáz-gyertyákat szórtak a tüntetők közé és hasonló eszközt használtak a diákokat megtámadó fasiszta csoportok is. Milánóban is nagy tüntetés volt. A karhatalom könnygázgránátokkal, vasláncokkal, gumibotokkal támadt a tüntetőkre és a helyszínen levő újságírókra, fotóriporterekre. A katonák erősen klórozott vizet fecskendeztek a tömegre. A sebesültek között van egy kétéves gyermek is. Az OKP Politikai Bizottsága pénteken közzétett nyilatkozatában aláhúzza a tüntetések jelentőségét, elítéli a rendőri erőszakot és hangsúlyozza a rendőrség vezetőinek felelősségét. Todero Frigyes Dél-Vietnam Hatodik napja tart a hazafiak támadása (AFP) Hatalmas pergőtűzzel és rakétatámadásokkal folytatódott pénteken a DNFF harcoló alakulatainak immáron hatodik napja tartó kora tavaszi offenzívája, amelynek célja, hogy méltó választ adjon a párizsi tárgyalások közben végrehajtott amerikai katonai akciókra, az Egyesült Államok Dél-Vietnamban elkövetett háborús bűneire, s teljes kudarcra kárhoztassák ismét a „szövetségesek” úgynevezett pacifikációs terveit. A DNFF legújabb hadijelentéseiben beszámolt arról, hogy a támadássorozat közben felszabadították a pacifikációs program keretében létesített számos úgynevezett stratégiai falu lakosságát. A közlemények azt is hírül adják, hogy Dél- Vietnam több körzetében, egyebek között Saigon közelében, sok helységben népfelkelés tört ki. A falusiak lelkesen fogadták a hazafiak előrenyomuló osztagait és menetoszlopait, s élelmet és szállást adtak nekik. A nép mindenütt odaadóan támogatta a DNFF hadműveleteit. Nyugati távirati jelentések szerint az offenzíva hatodik hajnalán a DNFF tüzérsége és gyalogsága szünet nélkül folytatta akcióit. Az ország mind a négy harcászati övezetében rakéta- és nehézgránát-támadásokat indítottak az amerikai expedíciós hadsereg és a dél-vietnami csatlóskormány támaszpontjai ellen. Különösképpen súlyos károk érték a Da Nang-i és a Long Binh-i óriás támaszpontokat. A Da Nang-i bázisra becsapódó 122 milliméteres szovjet gyártmányú rakéták felrobbantottak egy amerikai hadianyagraktárt. A robbanás — mint az AFP tudósítója jelentette — megreszkettette szinte az egész várost. Saigon a bombázások felújításával fenyegetőzik Tran Chan Thanh, a saigoni rezsim külügyminisztere pénteken újságírók előtt kijelentette: jóllehet nem folytattak erről megbeszéléseket az Egyesült Államokkal vagy a többi szövetségessel, „nem elképzelhetetlen” az Észak-Vietnam elleni bombatámadások felújítása, ha folytatódik a partizánok nagyszabású támadássorozata. A DPA nyugatnémet hírügynökség a New York Times pénteki számát idézi. A hírügynökség megállapítja, jóllehet az amerikai kormány nem fenyegetőzött a VDK elleni bombázások felújításával, „magánjellegű diplomáciai csatornákon keresztül” tudomására hozta a VDK kormányának, hogy „jelenleg nem állnak fenn azok az alapok, amelyeken novemberben a bombázások szüneteltetését elrendelték”. Szovjet jegyzék az NDK kormányához a nyugat-berlini elnökválasztás ügyében (Folytatás az 1. oldalról) Mához keresse Carapkin szovjet nagykövetet. Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester pénteken délben Nyugat-Berlinben a sajtó képviselői előtt kijelentette: „feladta a reményt”, hogy megegyezésre jutnak az NDK-val a határátlépési engedélyekre vonatkozó tárgyalások megindulása ügyében, s ezért most már eldöntött kérdésnek lehet tekinteni, hogy az NSZK elnökválasztására március 5-én Nyugat-Berlinben kerül sor. (TASZSZ) P. A. Abraszimov berlini szovjet nagykövet pénteken felkereste Otto Wintert, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét és átnyújtotta neki a szovjet kormány alábbi jegyzékét : „A szovjet kormány számos bizonyítékkal rendelkezik arra, hogy egyre nagyobb arányúvá és egyre tűrhetetlenebbé válik a Német Szövetségi Köztársaság hatóságainak arra irányuló tevékenysége, hogy bevonják Nyugat-Berlint revansista háborús készülődéseikbe. A városban széltében-hosszában törvényellenesen fiatalokat toboroznak a nyugatnémet hadseregbe. Bonni hivatalos személyiségek kijelentései szerint eddig már több ezer nyugat-berlini lakos kapott katonai kiképzést a Bundeswehrben és a nyugatnémet hadsereg kiképzett tartalékát alkotja. A bonni hadügyminisztérium, a Bundeswehr parancsnokságának és a nyugatnémet rendőrhatóságoknak a megrendelései alapján számos nyugat-berlini vállalatnál megszervezték a stratégiai rendeltetésű hadi és egyéb termékek gyártását, beleértve radarberendezéseket, rádió- és telefonfelszereléseket, optikai eszközöket, légi fényképezéshez szükséges eszközöket, tengeralattjárókhoz és hadihajókhoz szükséges különleges felszereléseket, lőszereket. E katonai rendeltetésű árukat azután titokban a Német Szövetségi Köztársaságba juttatják a Német Demokratikus Köztársaság területén át vezető útvonalakon, amit csak az említett útvonalakkal való kirívó visszaélésnek lehet tekinteni. Tekintettel nemzetközi kötelezettségeire és felelősségére azzal kapcsolatban, hogy ne engedje meg a militarista és revansista erők újabb agressziójának veszélyét, továbbá a Szovjetunió és az NDK 1964. június 12-én kelt barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és együttműködési szerződéséből kiindulva a szovjet kormány felkéri a Német Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy az NDK és Nyugat-Berlin közötti útvonalak fölött gyakorolt ellenőrző funkcióinak megfelelően, vegye fontolóra olyan intézkedések foganatosítását, amelyeknek célja meghiúsítani a Német Szövetségi Köztársaság és Nyugat- Berlin hatóságainak és polgárainak a szocialista államok biztonságát és az európai béke érdekeit sértő törvénytelen militarista tevékenységét. Nixon meghívta tárgyaló partnereit (Folytatás az 1. oldalról) ügyminiszter Couve de Murville francia miniszterelnököt kereste fel, és mintegy félórás megbeszélést folytatott vele. Péntek este de Gaullez Elysée-palotában 80 terítékes vacsorát adott az amerikai elnök és kísérete tiszteletére. Nixon amerikai elnök Rumorral való utolsó találkozásakor meghívta az olasz kormányfőt, hogy látogasson el Amerikába. A látogatás időpontját a későbbiekben diplomáciai úton állapítják meg. Mint Ronald Ziegler, Nixon sajtótitkára az elnöki repülőgép fedélzetén Róma és Párizs között közölte az újságírókkal, az amerikai elnök hasonlóképpen meghívta Wilsont, Kiesingert és Eyskens belga miniszterelnököt is Washingtonba, hogy a körút során megkezdett eszmecseréket folytathassák. Pénteken délután Amerika-ellenes tüntetések kezdődtek Párizsban. A Quartier Latinben több száz diák vonult fel a DNFF zászlóival és Nixon távozását követelte. A Francia KP pénteken délután tiltakozott amiatt, hogy a Nixon elleni tüntetések során a rendőrség önkényesen letartóztatta a párt több aktivistáját, közöttük egy párizsi városi tanácsost, a Kommunista Ifjúsági Szövetség több vezetőjét, egy volt párizsi kommunista képviselőt és a CGT Val de Marne megyei titkárát. A Francia Kommunista Párt szombaton délután 4 órára nagygyűlés hirdetett a Place de la République-ra. Az amerikai elnök ekkor Versailles-ban fog tartózkodni. Fogadás az NDK néphadseregének évfordulóján (ADN) Heinz Kessler vezérezredes, az NDK ügyvivő nemzetvédelmi minisztere, pénteken este beszédet mondott a nemzeti néphadsereg megalakulásának 13. évfordulója alkalmából rendezett fogadáson. Súlyos provokációnak minősítette a nyugatnémet hatóságoknak azt a döntését, hogy március 5-én Nyugat-Berlinben választják meg az NSZK új elnökét. (TASZSZ) Az NDK nemzeti néphadserege fennállásának 13. évfordulója alkalmából az NDK moszkvai katonai attaséja, Menzel vezérőrnagy fogadást adott. Megjelent Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Biztonsági Tanács Az emberiség érdekében (K. A.) A Biztonsági Tanács márciusi soros elnöke a Magyar Népköztársaság ENSZ-képviselője. Ez alkalmat ad arra, hogy felidézzük a világszervezet legfontosabb testületének tevékenységére vonatkozó jellemző adatokat, különös tekintettel az elmúlt 14 hónapra. Ennyi ideje vesz részt ugyanis Magyarország a nem állandó tagok sorában a Biztonsági Tanács munkájában. (Talán nem ér bennünket a szerénytelenség vádja, ha megjegyezzük, hogy hazánk beválasztása a Biztonsági Tanácsba elsősorban világszerte is elismert politikai és gazdasági sikereinknek, és a nemzetközi politika küzdőterén tanúsított konstruktív fellépésünknek is köszönhető.) Mint ismeretes, a Biztonsági Tanács állandó tagjai az alapító országok, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kína. Ez utóbbi helyét azonban a nyugati nagyhatalmak mesterkedései folytán ma még nem a Kínai Népköztársaság, hanem Tajvan tölti be. A Biztonsági Tanács tíz nem állandó tagját pedig két évre választják. Az elnökök havonta váltják egymást. A Biztonsági Tanács azért a világszervezet legfontosabb testülete, mert az alapokmány a BT-re bízta a világ békéje feletti őrködést, és ennek érdekében felruházta a szükségesnek látszó szankciók alkalmazásának jogával is. A Magyar Népköztársaság képviselője 1968. január 1. óta vesz részt a Tanács munkájában, amely az utóbbi időben különösen élénk. Bizonyítja ezt az is, hogy az elmúlt évben e testület összesen 76 alkalommal ülésezett, jóval többször, mint az előző években. A számszerű adatnál is többet jelent azonban az, hogy a megvitatott kérdések közül több a súlyos veszélyekkel terhes nemzetközi konfliktusok vetületeként került napirendre. Különös figyelmet érdemel a tanács ülésein leggyakrabban szereplő probléma, a közel-keleti válság. Erről, illetve az ezzel összefüggésben beterjesztett panaszokról összesen 42 alkalommal tárgyaltak a tanács tagjai. Az esetek többségében az arab országok Izrael-ellenes panaszait kellett megvizsgálni, s a gondos mérlegelések után általában Izraelt elmarasztaló határozatok születtek. Az említett időszakban az Egyesült Államok kormánya több kísérletet is tett a Biztonsági Tanács konstruktív tevékenységének fékezésére. Így például megvitatásra ajánlotta a vietnami háború kérdését. A tagállamok többsége — emlékezvén arra, hogy az ötvenes években az Egyesült Államok koreai agreszszióját is a világszervezet zászlajával fedezte — nem támogatta az amerikai kezdeményezést. Washingtonban azonban nem nyugodtak bele abba, hogy nem tudták elterelni a Biztonsági Tanács figyelmét a megoldásra váró olyan fontos nemzetközi kérdésekről, mint például a leszerelés, és hogy nem sikerült a világszervezet nevével szentesíteni a vietnami amerikai agressziót. Ezért, amikor a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság haditengerészeti egységei 1968 januárjában elfogták a Pueblo amerikai kémhajót, az amerikai küldöttség a Biztonsági Tanács elé vitte az ügyet. A Johnson-kormányt feltehetően az az elképzelés vezette, hogy megkísérli agresszív cselekedetként feltüntetni, és a Biztonsági Tanács tagjaival elítéltetni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság jogos önvédelmi intézkedését. A tanácsnak a Pueblo-üggyel kapcsolatos két ülésen túl számtalan konzultáció zajlott le a tagállamok között. E konzultációkon a magyar ENSZ-képviselet tevékeny szerepet játszott abban, hogy a tagállamok nem állandó csoportja pontos információkat szerezhessen a KNDK kormányának álláspontjáról. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy amikor a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának álláspontja ismertté vált — nem zárkózik el a vitától, ha arra időben meghívják képviselőit —, az amerikai kormány elállt szándékától, és nem szorgalmazta többé a Pueblo-ügy vitáját. Március mozgalmasabbnak ígérkezik a Biztonsági Tanácsban, mint az előző két hónap volt. A nagyhatalmak által — francia kezdeményezésre, és szovjet elképzelésekről — folytatott közel-keleti megbeszélések a Biztonsági Tanács keretei közötti négyhatalmi tárgyalás formáját ölthetik, ez pedig komoly ■feladatot jelentene az elnök számára. A jelenlegi nemzetközi helyzetben nagy felelősség hárul a Biztonsági Tanács mindenkori soros elnökére. E tisztség nemcsak és nem is elsősorban protokolláris jelentőségű. Betöltőjétől a világ népei fáradságot nem ismerő tárgyalásokat várnak, és ennek nyomán az emberiség egyetemes érdekeit szemmel tartó igazságos állásfoglalások, döntések kimunkálását