Magyar Hírlap, 1969. április (2. évfolyam, 90-117. szám)

1969-04-01 / 90. szám

7. 1969.ApRuzst,KEDD NEMZETKÖZI POLITIKA MIJGYIJR HÍRLAP Lapunk vasárnapi számában ismertették a Kínai Népköztársaság kormányához március 29-én eljuttatott szovjet kormánynyilatkozatot, hétfői számunkban pedig beszámoltunk nem­zetközi visszhangjáról. Az alábbiakban közül­jük a nagy fontosságú nyilatkozat teljes szö­vegét. „Az utóbbi időben az Usszuri folyó mentén, Damanszkij sziget térségében fegyveres határincidensek történtek, amelyeket a kínai fél provokált. A kínai hatóságoknak nem volt és nem lehet sem­miféle igazolásuk hasonló incidensek, összetűzések és vérontás megszervezésé­re. Az ilyen események csak azoknak okozhatnak örömet, akik mindenképpen szakadékot szeretnének támasztani, el­lenségeskedést szeretnének szítani a Szov­jetunió és a Kínai Népköztársaság kö­zött. Az ilyen eseményeknek semmi közük a szovjet és a kínai nép alapvető érde­keihez. I. Az ass­zári folyón­ál a szovjet határ­őrök ellen elkövetett fegyveres támadások körülményei jól ismeretesek. Ezek meg­fontolt szándékkal, előzetes tervek alap­ján végrehajtott akciók voltak. Folyó év március 2-án délelőtt egy megfigyelőállás észrevette, hogy körül­belül harminc kínai katona megsértette a szovjet határt Damanszkij szigeténél. Egy szovjet határőrcsoport egy tiszt ve­zetésével a határsértők felé indult azzal a szándékkal, hogy — miként korábban is történt — tiltakozást jelentsen be és követelje, hogy azok hagyják el a szov­jet területet. A kínai katonák a szovjet határőröket néhány méteres közelségbe engedték magukhoz, azután váratlanul, minden figyelmeztetés nélkül, közvetlen, közelről tüzet nyitottak rájuk. Ugyanakkor a Damanszkij sziget egyik rejtekhelyéről, ahová a kínai katonák a sötétség leple alatt titkon előrehatoltak, és a kínai partról ágyúkból, aknavetők­ből és, automata fegyverekből tüzet nyi­tottak a szovjet part mentén levő másik szovjet határőrcsoportra. Ennek tagjai felvették a tüzet és a szomszédos határ­őrség támogatásával kiűzték szovjet te­rületről a határsértőket. E hitszegő tá­madás következtében mindkét félnek ha­­lottai és sebesültjei voltak. A szovjet kormány figyelmeztetése, va­lamint ama felhívása ellenére, hogy tar­tózkodjanak a hasonló provokációktól, a kínai fél március 14. 15-én ugyanebben a térségben újabb kísérleteket tett a fegy­veres behatolásra a Szovjetunió területé­re. A reguláris kínai hadsereg alegységei tüzérségi és aknavető tűzzel támogatva megtámadták a szovjet határőrcsapato­kat, amelyek Damanszkij szigetet védel­mezték. A szovjet határőrök határozottan visszaverték a támadást és a határsértő­ket kivetették a szovjet területről. A kínai félnek ez a provokációja újabb áldoza­tokat követelt. A kínai kormány semmibe veszi az érvényes szerződéseket A kínai hatóságok most nyilatkozataik­ban igyekeznek elhárítani magukról a fe­lelősséget a fegyveres összetűzésekért. Azt állítják, hogy nem a kínai, hanem a szovjet határőrök sértették meg az állam­határt és a szóban forgó sziget nem tarto­zik a Szovjetunióhoz. A kínai fél nem vonja kétségbe, hogy katonái előkészített terv szerint jártak el, de hazugsághoz fo­lyamodva „kényszerintézkedésnek” pró­bálja beállítani a kínai határsértők fegy­verhasználatát A kínai nyilatkozatokból kitűnik, hogy a Damanszkij sziget kérdése csupán egy része a múltból állítólag fennmaradt s még megoldásra váró területi problémá­nak, amely az államhatárok újra megvo­nását teszi szükségessé. Amikor ezt ál­lítja, a kínai kormány nem hajlandó fi­gyelembe venni a Kína és a Szovjetunió között érvényes szerződéseket, semmibe veszi a szovjet—kínai államközi kapcso­latok során éveken át kialakult gyakor­latot, a történelmet saját területi igé­nyeinek megfelelően meghamisítja. Mindez szemlátomást annak következ­ménye, hogy az utóbbi években gyökeres változás történt a Kínai Népköztársaság kormányának a Szovjetunióval, a szovjet néppel kapcsolatos politikájában. A kínai hivatalos propaganda, mint is­meretes, általában kétségbe vonja a Kíná­val szomszédos államok jelenlegi hatá­rait, amelyeken belül pedig már régóta kialakult az illető országokban élő népek történelmi közössége. A szomszédos terü­letekre emelt igényeket azzal az ürüggyel támasztják, hogy e területek körül vala­mikor vita folyt egyes kínai feudális urak és az orosz cárok között, vagy pedig kínai hódítók, illetve kereskedők jutottak el a területekre. A történelem gazdag az olyan példák­ban, hogy azok, akik idegen területekre támasztottak igényt, egyes feudális hódí­ A szovjet kormány nyilatkozata a kínai fegyveres provokációkról, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti határvonalról takat „igazságosnak”, másokat pedig „igazságtalannak” nyilvánítottak. A lenini politika nem ismer ilyen felfogást a hó­dítókra, a népek leigázóira vonatkozólag. II. A távol-keleti szovjet—kínai határ, ahogyan jelenleg fennáll, nemzedékeken keresztül alakult ki és a két ország terü­letét elválasztó természetes határokat kö­veti. Ezt a határt jogi formába öntötte az aighouni (1858), a tiencsini (1858) és a pekingi (1860) szerződés. 1861-ben a felek aláírtak és állami pecsétekkel megerősí­tettek egy térképet, amely feltünteti a ha­tárvonalat az Usszuri területen. A Da­manszkij sziget térségében ez a vonal közvetlenül az Usszuri folyó kínai part­ját követi. Az említett dokumentumok eredeti példányai a szovjet és a kínai ál­lam birtokában vannak. Az említett szerződésekben, továbbá a jegyzőkönyvekben, térképeken és leírá­sokban a területi kérdéseket illetően rög­zített rendelkezések jelenleg is teljes mértékben érvényben vannak. A szovjet kormány álláspontja szerint a feleknek szigorúan és eltérés nélkül be kell tar­taniuk e rendelkezéseket. Ha a Kínai Nép­­köztársaság kormánya e kérdésben ha­sonló álláspontra helyezkedik, akkor nincs talaja a súrlódásoknak és konflik­tusoknak a szovjet—kínai határon. A szovjet állam az egyenjogúságra építette kapcsolatait A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom oroszországi győzelme után a Szov­jet Köztársaság ünnepélyesen lemondott a Kínával fennállott nem egyenjogú és titkos szerződésekről, a cári Oroszország kínai befolyási szféráiról, a területen­kívüliség és a konzuli jogszolgáltatás jo­gáról. A kínai közoktatásügy szükségle­teinek fedezésére engedte át annak a ha­disarcnak orosz részesedését, amelyet az imperialista hatalmak az úgynevezett bokszerlázadás elfojtása után kényszerí­tettek Kínára, felszámolta Kínában a volt orosz koncessziókat, visszaadta Kínának a Kvantung vasút korábban elvett sza­kaszát. A fent említett szerződések hatály­talanítását jogi formába öntötte a Szov­jetunió és Kína között 1924. május 31-én kötött egyezmény a két ország közötti kérdések rendezésének általános elveiről. Ez az egyezmény az államhatárokat meg­jelölő orosz—kínai szerződéseket nem so­rolta a nem egyenjogú vagy titkos szer­ződések közé. Szó sem volt azok hatály­talanításáról vagy felülvizsgálatáról. Szun Jat-szen, a nagy kínai forradal­már-demokrata nemegyszer hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet kormány önként hatály­talanította az összes nem egyenjogú szer­ződéseket, lemondott a cári kormány igaz­ságtalan kínai igényeiről és jogairól. 1925 március 12-i politikai hagyatékában Szun Jat-szen a szovjet és a kínai nép­hez fordulva kifejezte azt a reményét, hogy a Szovjetunió és a szabad Kína ha­talmas szövetségben egyesül és a világ elnyomott népeinek felszabadításáért ví­vott nagy küzdelemben karöltve jut el a győzelemhez. Nem felesleges emlékeztetni arra, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői, később pedig a Kínai Népköztársaság kormánya is többször hangsúlyozták, hogy az októ­beri forradalom után a szovjet állam Kí­nához fűződő kapcsolatait az egyenjogú­ságra és a kínai nép szuverén jogainak tiszteletben tartására építette. Mao Ce­­tung 1945-ben, a Kínai Kommunista Párt VII. kongresszusán kijelentette, hogy „a Szovjetunió elsőnek mondott le a nem egyenjogú szerződésekről és új, egyen­jogú szerződéseket kötött Kínával.” Ugyanerről beszélt Mao Ce-tung Moszk­vában is 1949. december 16-án. Ilyen formán elejétől végig kohol­mány, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok­ban valamiféle nem egyenjogú szerződé­sek volnának, amiről a kínai propaganda manapság megátalkodottan beszél. A pe­kingi propaganda célja, hogy ellenséges­kedést szítson a kínai népben országunk­kal, a szovjet néppel szemben. Nem lenne teljes a történelmi kép, ha nem beszélnénk arról a hősies küzdelem­ről, amelyet a szovjet nép vívott az SZKP-nak és magának Leninnek a veze­tésével, hogy megszabadítsa a szovjet Tá­vol-Keletet a külföldi beavatkozóktól 1918—1922-ben, amikor azok el akarták urtoltani a fiatal szovjet köztársaságtól Primorjét (tengerparti terület), a haba­­rovszki határterületet és Kelet-Szibériát. A szovjet emberek hatalmas erőfeszítések és áldozatok árán megvédték távol-ke­leti területeiket. A távol-keleti szovjet határok szilárd­ságát többször kipróbálták a későbbi években a japán militaristák és cinko­saik is. Mandzsúria megszállása után meg­próbálták elfoglalni az Amur és az Usz­­szuri folyó Szovjetunióhoz tartozó szige­teit. Ezeken a szigeteken időnként ko­moly fegyveres összecsapások zajlottak le, amelyek során a japán agresszorok megsemmisítő visszavágásban részesül­tek. Természetesen a kérdés lényege nem a szigetek körül forgott, hanem arról volt szó, hogy a japán imperialisták komoly igényeket támasztottak a Szovjetunió és a vele szövetséges Mongol Népköztársaság szent és sérthetetlen területeire. Ismere­tes, mivel végződött a dolog: előbb Ha­­szannál, majd Halhin-Golnál szétzúzták és visszaverték az agresszorokat. Miután a szovjet hadsereg 1945-ben szétverte a militarista Japánt, az Usszuri és az Amur folyónál először vált évekre nyugodttá a helyzet. A kínai forradalom győzelme és a Kí­nai Népköztársaság megalakulása meg­teremtette az előfeltételeket ahhoz, hogy a szovjet—kínai határokon kibontakoz­zék a jószomszédság, biztosítva legyen a tartós béke. Az 1950-ben megkötött szov­jet—kínai barátsági, szövetségi és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés értelmében mindkét fél az „állami szuverenitás és a területi integritás kölcsönös tiszteletben tartásának” elveiből kiindulva építette kapcsolatait. A kínai fél kérésére a Szov­jetunió az 50-es évek elején egész köteg domborzati térképet adott át a Kínai Népköztársaságnak, amely térképeken meg volt jelölve a határvonal. Akkor a kínai hatóságok nem tettek semmiféle megjegyzést a térképeken feltüntetett határvonalra vonatkozólag és gyakorlati­lag betartották ezt a vonalat A Szovjetunió nagyarányú segítséget nyújtott a kínai népnek A két ország gazdasági szükségleteit tekintetbe véve, 1951-ben szovjet—kínai megállapodást írtak alá, amelyben meg­határozták a hajózás rendjét az Amúr, Usszuri, Arguny, Szunguri határmenti fo­lyókon és a Hanka-tavon, s intézkedtek a hajózási feltételek biztosításáról ezeken a vízi utakon. Ez a gazdasági részkérdés­sel kapcsolatos megállapodás is azokból a fentebb említett szerződésekből indul ki, amelyek megállapítják a két ország közötti határt. Ennek az együttműködés szellemében létrejött megállapodásnak az alapján normális hajózást biztosítottak a szóban forgó vízi utakon. A határ két oldalán élő lakosság baráti kapcsolatokat tartott fenn egymás között, fejlesztette a határmenti kereskedelmet, a kulturális és egyéb kapcsolatokat. A szov­jet és a kínai határőrök operatívan meg­oldották a felmerülő kérdéseket, semmi­féle olyan félreértés nem merült fel, amely a központi szervek beavatkozását tette volna szükségessé. A kínai hatóságok kifejezésre juttatták, hogy az Usszuri és az Amur-folyók né­hány szovjet szigetét szeretnék felhasz­nálni gazdasági és termelési célokra (szé­na-, fa- stb. gyűjtés) és szeretnék, ha a kínai halászoknak lehetőséget biztosíta­nának a halászatra e folyók szovjet víz­­területén. A kínai hatóságok az illetékes szovjet hatóságokhoz fordultak a megfelelő en­gedély megszerzéséért. A szovjet fél eze­ket a kérelmeket jóindulatúan megvizs­gálta és kielégítette minden esetben. A szovjet szigeteknek és a folyók szovjet vízterületének engedélyező használati rendje, amelyet a kínai hatóságok éve­ken át betartottak, egyik bizonyítéka an­nak, hogy a kínai fél nem vonta kétség­be azt a tényt, hogy ezek a szigetek, köz­tük a Damanszkij-sziget is, a Szovjetunió­hoz tartoznak. A szovjet kormány Lenin végrendeleté­hez híven minden tőle telhetőt megtett a szovjet—kínai barátság és együttmű­ködés megerősítéséért. E barátság alapját még azokban az években vetették meg, amikor a Szov­jetunió nagyarányú és minden oldalú se­gítséget nyújtott a kínai népnek a nem­zeti és társadalmi felszabadulásért foly­tatott harcában. Arany betűkkel íródott be a szovjet—kínai kapcsolatok, az orszá­gaink dolgozói közötti testvéri kapcsola­tok történetébe az a segítség, amelyet a szovjetek köztársasága 1923—1927 között Kína forradalmi erőinek nyújtott, az a politikai, gazdasági és katonai támogatás, amelyet a Szovjetunió 1937—1945 között a japán imperializmus agressziójának visszaverésében nyújtott Kínának A szovjet hadsereg volt az, amely megsem­misítő vereséget mért a japán militaristák válogatott Kvantung-csoportjára és ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Kína felszabaduljon a japán megszállás alól A proletár internacionalizmus ragyogó megnyilvánulása volt az a nagy és sok­oldalú segítség, amelyet a Szovjetunió Kína népének, a kínai kommunistáknak nyújtott a népi forradalom győzelmének kivívásában, amely győzelem a Kínai Népköztársaság megalakulásához vezetett Mao Ce-tung 1949 decemberében kijelen­tette: „Majdnem 30 esztendőn át a szov­jet nép és a szovjet kormány nem egy ízben nyújtott segítséget a kínai nép fel­szabadításának ügyéhez. Ezt a szovjet nép és a szovjet kormány részéről meg­nyilvánult testvéri barátságot, amelyet a kínai nép a nehéz megpróbáltatások nap­jaiban élvezett, sohasem felejtjük el.” Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Szov­jetunió — hitelei, az általa szállított leg­modernebb ipari berendezések és az az óriási tudományos és műszaki tapasztalat, amelyet a kínai kormány kérésére ellen­szolgáltatás nélkül átadott — segítette Kí­nát ahhoz, hogy megteremtse a korszerű ipari bázist, lerakja a szocializmus gazda­sági alapjait. A szovjet szakemberek ez­rei munkálkodtak, a kínai munkásokkal és mérnökökkel vállvetve, a Kína számá­ra teljesen új iparágak — a repülőgép-, az autó-, a rádiótechnikai és egyéb ipar­ágak — megteremtésén. A kínai polgárok ezrei kaptak szakmai kiképzést a Szov­jetunió tanintézeteiben, a szovjet gyá­rakban és laboratóriumokban. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának orgánuma, a Renmin Ribao 1959 februárjában, amikor még az igaz­ságot írta hazánkról, hangsúlyozta, hogy a Kínának nyújtott szovjet segítség „mé­reteit tekintve példa nélkül álló a történe­lemben. A kínai nép mindig úgy véli, hogy a szovjet segítség a gyors előrehala­dás egyik legfontosabb tényezője orszá­gunkban.” Abban az időszakban hallatlan mérték­ben­ fejlődött a szovjet—kínai kereskede­lem, 1959-ben a két ország közötti áru­csere-forgalom értéke majdnem kétmil­liárd rubelt tett ki. Ez egyenlő jogokon alapuló és kölcsönösen ,hasznos együttmű­ködés volt. Ha a kínai fél más álláspon­tot foglalna el, az országaink közötti ke­reskedelmi, gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés kétségtelenül si­keresen fejlődhetett volna. Ez jelen pil­lanatban is igaz. Nemzetközi téren a Szovjetunió és Kí­na harcolt az imperializmus ellen, a nem­zetközi biztonság megszilárdításáért. Vala­hányszor, amikor a Kínai Népköztársaság biztonságát veszély fenyegette, a Szovjet­unió, híven a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben vállalt kötelezettségeihez, síkraszállt a népi Kína támogatásáért és vele együtt meghiúsította az imperialista körök ag­resszív mesterkedéseit Ez a jószomszédi együttműködés, amely megtestesítette a szocialista internacio­nalizmus elveit, a 60-as évek elején meg­szakadt, mivel a kínai kormány megvál­toztatta bel- és külpolitikáját Az első kínai határsértések Akkor bonyolódni kezdett a helyzet a határokon. Kezdetben a fennálló határ­állapotok jelentéktelen megsértései vol­tak ezek, amelyeket rendszerint a polgári lakosság vagy legfeljebb az emberek kö­vettek el, akik nem öltöttek magukra katonaruhát. A határ egyes szakaszain a kínai katonák tüntetően megkísérelték megsérteni a Szovjetunió államhatárát. Ezzel egyidőben a Szovjetunióval határos körzetekben repülőterek, bekötőutak, ka­szárnyák és katonai raktárak nagyarányú építésébe kezdtek. A hivatalos kínai propaganda nyíltan dicsőíteni kezdte azokat a területrabló hadjáratokat, amelyeket a „kínai csá­szárrá” kikiáltott Dzsingisz khán, a mandzsúriai Bogdi khán és a hódító po­litikát folytató kínai császárok és feudális urak vezettek Ázsia és Európa népei el­len. Ugyanilyen szellemben átírták a kínai tankönyveket és egyéb kiadványokat, olyan térképeket adtak ki, amelyek a Szovjetunió óriási területeit kínai terü­letekként tüntették fel. Néhány térképen, amely Kínát „a legnagyobb birodalom időszakában” ábrázolta, a határt úgy von­ták meg, hogy Kína fennhatósága alá es­tek azok a területeik is, amelyeken jelei­.

Next