Magyar Hírlap, 1969. április (2. évfolyam, 90-117. szám)
1969-04-01 / 90. szám
7. 1969.ApRuzst,KEDD NEMZETKÖZI POLITIKA MIJGYIJR HÍRLAP Lapunk vasárnapi számában ismertették a Kínai Népköztársaság kormányához március 29-én eljuttatott szovjet kormánynyilatkozatot, hétfői számunkban pedig beszámoltunk nemzetközi visszhangjáról. Az alábbiakban közüljük a nagy fontosságú nyilatkozat teljes szövegét. „Az utóbbi időben az Usszuri folyó mentén, Damanszkij sziget térségében fegyveres határincidensek történtek, amelyeket a kínai fél provokált. A kínai hatóságoknak nem volt és nem lehet semmiféle igazolásuk hasonló incidensek, összetűzések és vérontás megszervezésére. Az ilyen események csak azoknak okozhatnak örömet, akik mindenképpen szakadékot szeretnének támasztani, ellenségeskedést szeretnének szítani a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között. Az ilyen eseményeknek semmi közük a szovjet és a kínai nép alapvető érdekeihez. I. Az asszári folyónál a szovjet határőrök ellen elkövetett fegyveres támadások körülményei jól ismeretesek. Ezek megfontolt szándékkal, előzetes tervek alapján végrehajtott akciók voltak. Folyó év március 2-án délelőtt egy megfigyelőállás észrevette, hogy körülbelül harminc kínai katona megsértette a szovjet határt Damanszkij szigeténél. Egy szovjet határőrcsoport egy tiszt vezetésével a határsértők felé indult azzal a szándékkal, hogy — miként korábban is történt — tiltakozást jelentsen be és követelje, hogy azok hagyják el a szovjet területet. A kínai katonák a szovjet határőröket néhány méteres közelségbe engedték magukhoz, azután váratlanul, minden figyelmeztetés nélkül, közvetlen, közelről tüzet nyitottak rájuk. Ugyanakkor a Damanszkij sziget egyik rejtekhelyéről, ahová a kínai katonák a sötétség leple alatt titkon előrehatoltak, és a kínai partról ágyúkból, aknavetőkből és, automata fegyverekből tüzet nyitottak a szovjet part mentén levő másik szovjet határőrcsoportra. Ennek tagjai felvették a tüzet és a szomszédos határőrség támogatásával kiűzték szovjet területről a határsértőket. E hitszegő támadás következtében mindkét félnek halottai és sebesültjei voltak. A szovjet kormány figyelmeztetése, valamint ama felhívása ellenére, hogy tartózkodjanak a hasonló provokációktól, a kínai fél március 14. 15-én ugyanebben a térségben újabb kísérleteket tett a fegyveres behatolásra a Szovjetunió területére. A reguláris kínai hadsereg alegységei tüzérségi és aknavető tűzzel támogatva megtámadták a szovjet határőrcsapatokat, amelyek Damanszkij szigetet védelmezték. A szovjet határőrök határozottan visszaverték a támadást és a határsértőket kivetették a szovjet területről. A kínai félnek ez a provokációja újabb áldozatokat követelt. A kínai kormány semmibe veszi az érvényes szerződéseket A kínai hatóságok most nyilatkozataikban igyekeznek elhárítani magukról a felelősséget a fegyveres összetűzésekért. Azt állítják, hogy nem a kínai, hanem a szovjet határőrök sértették meg az államhatárt és a szóban forgó sziget nem tartozik a Szovjetunióhoz. A kínai fél nem vonja kétségbe, hogy katonái előkészített terv szerint jártak el, de hazugsághoz folyamodva „kényszerintézkedésnek” próbálja beállítani a kínai határsértők fegyverhasználatát A kínai nyilatkozatokból kitűnik, hogy a Damanszkij sziget kérdése csupán egy része a múltból állítólag fennmaradt s még megoldásra váró területi problémának, amely az államhatárok újra megvonását teszi szükségessé. Amikor ezt állítja, a kínai kormány nem hajlandó figyelembe venni a Kína és a Szovjetunió között érvényes szerződéseket, semmibe veszi a szovjet—kínai államközi kapcsolatok során éveken át kialakult gyakorlatot, a történelmet saját területi igényeinek megfelelően meghamisítja. Mindez szemlátomást annak következménye, hogy az utóbbi években gyökeres változás történt a Kínai Népköztársaság kormányának a Szovjetunióval, a szovjet néppel kapcsolatos politikájában. A kínai hivatalos propaganda, mint ismeretes, általában kétségbe vonja a Kínával szomszédos államok jelenlegi határait, amelyeken belül pedig már régóta kialakult az illető országokban élő népek történelmi közössége. A szomszédos területekre emelt igényeket azzal az ürüggyel támasztják, hogy e területek körül valamikor vita folyt egyes kínai feudális urak és az orosz cárok között, vagy pedig kínai hódítók, illetve kereskedők jutottak el a területekre. A történelem gazdag az olyan példákban, hogy azok, akik idegen területekre támasztottak igényt, egyes feudális hódí A szovjet kormány nyilatkozata a kínai fegyveres provokációkról, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti határvonalról takat „igazságosnak”, másokat pedig „igazságtalannak” nyilvánítottak. A lenini politika nem ismer ilyen felfogást a hódítókra, a népek leigázóira vonatkozólag. II. A távol-keleti szovjet—kínai határ, ahogyan jelenleg fennáll, nemzedékeken keresztül alakult ki és a két ország területét elválasztó természetes határokat követi. Ezt a határt jogi formába öntötte az aighouni (1858), a tiencsini (1858) és a pekingi (1860) szerződés. 1861-ben a felek aláírtak és állami pecsétekkel megerősítettek egy térképet, amely feltünteti a határvonalat az Usszuri területen. A Damanszkij sziget térségében ez a vonal közvetlenül az Usszuri folyó kínai partját követi. Az említett dokumentumok eredeti példányai a szovjet és a kínai állam birtokában vannak. Az említett szerződésekben, továbbá a jegyzőkönyvekben, térképeken és leírásokban a területi kérdéseket illetően rögzített rendelkezések jelenleg is teljes mértékben érvényben vannak. A szovjet kormány álláspontja szerint a feleknek szigorúan és eltérés nélkül be kell tartaniuk e rendelkezéseket. Ha a Kínai Népköztársaság kormánya e kérdésben hasonló álláspontra helyezkedik, akkor nincs talaja a súrlódásoknak és konfliktusoknak a szovjet—kínai határon. A szovjet állam az egyenjogúságra építette kapcsolatait A Nagy Októberi Szocialista Forradalom oroszországi győzelme után a Szovjet Köztársaság ünnepélyesen lemondott a Kínával fennállott nem egyenjogú és titkos szerződésekről, a cári Oroszország kínai befolyási szféráiról, a területenkívüliség és a konzuli jogszolgáltatás jogáról. A kínai közoktatásügy szükségleteinek fedezésére engedte át annak a hadisarcnak orosz részesedését, amelyet az imperialista hatalmak az úgynevezett bokszerlázadás elfojtása után kényszerítettek Kínára, felszámolta Kínában a volt orosz koncessziókat, visszaadta Kínának a Kvantung vasút korábban elvett szakaszát. A fent említett szerződések hatálytalanítását jogi formába öntötte a Szovjetunió és Kína között 1924. május 31-én kötött egyezmény a két ország közötti kérdések rendezésének általános elveiről. Ez az egyezmény az államhatárokat megjelölő orosz—kínai szerződéseket nem sorolta a nem egyenjogú vagy titkos szerződések közé. Szó sem volt azok hatálytalanításáról vagy felülvizsgálatáról. Szun Jat-szen, a nagy kínai forradalmár-demokrata nemegyszer hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány önként hatálytalanította az összes nem egyenjogú szerződéseket, lemondott a cári kormány igazságtalan kínai igényeiről és jogairól. 1925 március 12-i politikai hagyatékában Szun Jat-szen a szovjet és a kínai néphez fordulva kifejezte azt a reményét, hogy a Szovjetunió és a szabad Kína hatalmas szövetségben egyesül és a világ elnyomott népeinek felszabadításáért vívott nagy küzdelemben karöltve jut el a győzelemhez. Nem felesleges emlékeztetni arra, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői, később pedig a Kínai Népköztársaság kormánya is többször hangsúlyozták, hogy az októberi forradalom után a szovjet állam Kínához fűződő kapcsolatait az egyenjogúságra és a kínai nép szuverén jogainak tiszteletben tartására építette. Mao Cetung 1945-ben, a Kínai Kommunista Párt VII. kongresszusán kijelentette, hogy „a Szovjetunió elsőnek mondott le a nem egyenjogú szerződésekről és új, egyenjogú szerződéseket kötött Kínával.” Ugyanerről beszélt Mao Ce-tung Moszkvában is 1949. december 16-án. Ilyen formán elejétől végig koholmány, hogy a szovjet—kínai kapcsolatokban valamiféle nem egyenjogú szerződések volnának, amiről a kínai propaganda manapság megátalkodottan beszél. A pekingi propaganda célja, hogy ellenségeskedést szítson a kínai népben országunkkal, a szovjet néppel szemben. Nem lenne teljes a történelmi kép, ha nem beszélnénk arról a hősies küzdelemről, amelyet a szovjet nép vívott az SZKP-nak és magának Leninnek a vezetésével, hogy megszabadítsa a szovjet Távol-Keletet a külföldi beavatkozóktól 1918—1922-ben, amikor azok el akarták urtoltani a fiatal szovjet köztársaságtól Primorjét (tengerparti terület), a habarovszki határterületet és Kelet-Szibériát. A szovjet emberek hatalmas erőfeszítések és áldozatok árán megvédték távol-keleti területeiket. A távol-keleti szovjet határok szilárdságát többször kipróbálták a későbbi években a japán militaristák és cinkosaik is. Mandzsúria megszállása után megpróbálták elfoglalni az Amur és az Uszszuri folyó Szovjetunióhoz tartozó szigeteit. Ezeken a szigeteken időnként komoly fegyveres összecsapások zajlottak le, amelyek során a japán agresszorok megsemmisítő visszavágásban részesültek. Természetesen a kérdés lényege nem a szigetek körül forgott, hanem arról volt szó, hogy a japán imperialisták komoly igényeket támasztottak a Szovjetunió és a vele szövetséges Mongol Népköztársaság szent és sérthetetlen területeire. Ismeretes, mivel végződött a dolog: előbb Haszannál, majd Halhin-Golnál szétzúzták és visszaverték az agresszorokat. Miután a szovjet hadsereg 1945-ben szétverte a militarista Japánt, az Usszuri és az Amur folyónál először vált évekre nyugodttá a helyzet. A kínai forradalom győzelme és a Kínai Népköztársaság megalakulása megteremtette az előfeltételeket ahhoz, hogy a szovjet—kínai határokon kibontakozzék a jószomszédság, biztosítva legyen a tartós béke. Az 1950-ben megkötött szovjet—kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés értelmében mindkét fél az „állami szuverenitás és a területi integritás kölcsönös tiszteletben tartásának” elveiből kiindulva építette kapcsolatait. A kínai fél kérésére a Szovjetunió az 50-es évek elején egész köteg domborzati térképet adott át a Kínai Népköztársaságnak, amely térképeken meg volt jelölve a határvonal. Akkor a kínai hatóságok nem tettek semmiféle megjegyzést a térképeken feltüntetett határvonalra vonatkozólag és gyakorlatilag betartották ezt a vonalat A Szovjetunió nagyarányú segítséget nyújtott a kínai népnek A két ország gazdasági szükségleteit tekintetbe véve, 1951-ben szovjet—kínai megállapodást írtak alá, amelyben meghatározták a hajózás rendjét az Amúr, Usszuri, Arguny, Szunguri határmenti folyókon és a Hanka-tavon, s intézkedtek a hajózási feltételek biztosításáról ezeken a vízi utakon. Ez a gazdasági részkérdéssel kapcsolatos megállapodás is azokból a fentebb említett szerződésekből indul ki, amelyek megállapítják a két ország közötti határt. Ennek az együttműködés szellemében létrejött megállapodásnak az alapján normális hajózást biztosítottak a szóban forgó vízi utakon. A határ két oldalán élő lakosság baráti kapcsolatokat tartott fenn egymás között, fejlesztette a határmenti kereskedelmet, a kulturális és egyéb kapcsolatokat. A szovjet és a kínai határőrök operatívan megoldották a felmerülő kérdéseket, semmiféle olyan félreértés nem merült fel, amely a központi szervek beavatkozását tette volna szükségessé. A kínai hatóságok kifejezésre juttatták, hogy az Usszuri és az Amur-folyók néhány szovjet szigetét szeretnék felhasználni gazdasági és termelési célokra (széna-, fa- stb. gyűjtés) és szeretnék, ha a kínai halászoknak lehetőséget biztosítanának a halászatra e folyók szovjet vízterületén. A kínai hatóságok az illetékes szovjet hatóságokhoz fordultak a megfelelő engedély megszerzéséért. A szovjet fél ezeket a kérelmeket jóindulatúan megvizsgálta és kielégítette minden esetben. A szovjet szigeteknek és a folyók szovjet vízterületének engedélyező használati rendje, amelyet a kínai hatóságok éveken át betartottak, egyik bizonyítéka annak, hogy a kínai fél nem vonta kétségbe azt a tényt, hogy ezek a szigetek, köztük a Damanszkij-sziget is, a Szovjetunióhoz tartoznak. A szovjet kormány Lenin végrendeletéhez híven minden tőle telhetőt megtett a szovjet—kínai barátság és együttműködés megerősítéséért. E barátság alapját még azokban az években vetették meg, amikor a Szovjetunió nagyarányú és minden oldalú segítséget nyújtott a kínai népnek a nemzeti és társadalmi felszabadulásért folytatott harcában. Arany betűkkel íródott be a szovjet—kínai kapcsolatok, az országaink dolgozói közötti testvéri kapcsolatok történetébe az a segítség, amelyet a szovjetek köztársasága 1923—1927 között Kína forradalmi erőinek nyújtott, az a politikai, gazdasági és katonai támogatás, amelyet a Szovjetunió 1937—1945 között a japán imperializmus agressziójának visszaverésében nyújtott Kínának A szovjet hadsereg volt az, amely megsemmisítő vereséget mért a japán militaristák válogatott Kvantung-csoportjára és ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Kína felszabaduljon a japán megszállás alól A proletár internacionalizmus ragyogó megnyilvánulása volt az a nagy és sokoldalú segítség, amelyet a Szovjetunió Kína népének, a kínai kommunistáknak nyújtott a népi forradalom győzelmének kivívásában, amely győzelem a Kínai Népköztársaság megalakulásához vezetett Mao Ce-tung 1949 decemberében kijelentette: „Majdnem 30 esztendőn át a szovjet nép és a szovjet kormány nem egy ízben nyújtott segítséget a kínai nép felszabadításának ügyéhez. Ezt a szovjet nép és a szovjet kormány részéről megnyilvánult testvéri barátságot, amelyet a kínai nép a nehéz megpróbáltatások napjaiban élvezett, sohasem felejtjük el.” Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Szovjetunió — hitelei, az általa szállított legmodernebb ipari berendezések és az az óriási tudományos és műszaki tapasztalat, amelyet a kínai kormány kérésére ellenszolgáltatás nélkül átadott — segítette Kínát ahhoz, hogy megteremtse a korszerű ipari bázist, lerakja a szocializmus gazdasági alapjait. A szovjet szakemberek ezrei munkálkodtak, a kínai munkásokkal és mérnökökkel vállvetve, a Kína számára teljesen új iparágak — a repülőgép-, az autó-, a rádiótechnikai és egyéb iparágak — megteremtésén. A kínai polgárok ezrei kaptak szakmai kiképzést a Szovjetunió tanintézeteiben, a szovjet gyárakban és laboratóriumokban. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának orgánuma, a Renmin Ribao 1959 februárjában, amikor még az igazságot írta hazánkról, hangsúlyozta, hogy a Kínának nyújtott szovjet segítség „méreteit tekintve példa nélkül álló a történelemben. A kínai nép mindig úgy véli, hogy a szovjet segítség a gyors előrehaladás egyik legfontosabb tényezője országunkban.” Abban az időszakban hallatlan mértékben fejlődött a szovjet—kínai kereskedelem, 1959-ben a két ország közötti árucsere-forgalom értéke majdnem kétmilliárd rubelt tett ki. Ez egyenlő jogokon alapuló és kölcsönösen ,hasznos együttműködés volt. Ha a kínai fél más álláspontot foglalna el, az országaink közötti kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés kétségtelenül sikeresen fejlődhetett volna. Ez jelen pillanatban is igaz. Nemzetközi téren a Szovjetunió és Kína harcolt az imperializmus ellen, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért. Valahányszor, amikor a Kínai Népköztársaság biztonságát veszély fenyegette, a Szovjetunió, híven a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben vállalt kötelezettségeihez, síkraszállt a népi Kína támogatásáért és vele együtt meghiúsította az imperialista körök agresszív mesterkedéseit Ez a jószomszédi együttműködés, amely megtestesítette a szocialista internacionalizmus elveit, a 60-as évek elején megszakadt, mivel a kínai kormány megváltoztatta bel- és külpolitikáját Az első kínai határsértések Akkor bonyolódni kezdett a helyzet a határokon. Kezdetben a fennálló határállapotok jelentéktelen megsértései voltak ezek, amelyeket rendszerint a polgári lakosság vagy legfeljebb az emberek követtek el, akik nem öltöttek magukra katonaruhát. A határ egyes szakaszain a kínai katonák tüntetően megkísérelték megsérteni a Szovjetunió államhatárát. Ezzel egyidőben a Szovjetunióval határos körzetekben repülőterek, bekötőutak, kaszárnyák és katonai raktárak nagyarányú építésébe kezdtek. A hivatalos kínai propaganda nyíltan dicsőíteni kezdte azokat a területrabló hadjáratokat, amelyeket a „kínai császárrá” kikiáltott Dzsingisz khán, a mandzsúriai Bogdi khán és a hódító politikát folytató kínai császárok és feudális urak vezettek Ázsia és Európa népei ellen. Ugyanilyen szellemben átírták a kínai tankönyveket és egyéb kiadványokat, olyan térképeket adtak ki, amelyek a Szovjetunió óriási területeit kínai területekként tüntették fel. Néhány térképen, amely Kínát „a legnagyobb birodalom időszakában” ábrázolta, a határt úgy vonták meg, hogy Kína fennhatósága alá estek azok a területeik is, amelyeken jelei.