Magyar Hírlap, 1969. június (2. évfolyam, 149-178. szám)

1969-06-25 / 173. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP 1969. JÚNIUS 25. SZERDA 5 Alacsony színvonalú községpolitika helyett: 1-3­01 kis községek közös tanácsban Érdekes Vita színhelye volt a Baranya megyei Harkányfürdő. Nyolc megye ve­zetői, járási és községi tanácselnökök, tanácstitkárok vizsgálták a községpoli­tika és urbanizáció problémáit a közös tanácsú községekben. Mint ismeretes, a közös tanácsok szervezése az elmúlt években föllendült és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez a szervezési forma bevált. A jó tapasztalatokban Baranya megye, az első. Megelőzve a többi kisközséges megyét, 1962 óta tervszerűen és ered­ményesen, az érdekelt lakosság teljes egyetértésével alakították ki a megye új tanácsi hálózatát. E hét év leforgása alatt Baranyában a községi tanácsok száma 272-ről 109-re csökkent. A szá­mok önmagukért beszélnek és egyben példát mutatnak a­­ hasonló gondokkal küzdő megyéknek. A harkányfürdői vita Az elmúlt évek tapasztalatairól Palkó Sándor, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke adott alapos, elemző értékelést. Dr. Kovács Tibor, a Miniszter­tanács Tanácsszervek Osztályának helyet­tes vezetője pedig a községi település- és tanácshálózat helyzetét, fejlődésének irányát, korszerűsítésének szükségességét és lehetőségeit világította meg. A vitában több olyan fontos megálla­pítás hangzott el, amelyeket nemcsak a résztvevők, de — megfelelő publikálás alapján — az érdekelt községek vezetői, tanácstagjai is hasznosíthatnak. A kis községekben általában nem ala­kulhatott ki megfelelő színvonalú község­­politika. A kis községek tanácsi szervei nem feleltek meg a mezőgazdaság kollek­tivizálása után jelentkező új feladatok­nak. A gazdasági egységek és a tanácsi körzetek között hiányzott az összhang. A választott testületek tevékenysége he­lyenként formálissá vált, az igazgatási munka nem tartott lépést a követelmé­nyekkel. E kis községekre a vezetés ala­csony színvonala és a magas igazgatási költség volt a jellemző. A Baranya megyei tapasztalatok alap­ján került napirendre a községi tanács­hálózat strukturális átszervezése. Hozzáértő vezetők A számok tanúsága szerint 3167 közsé­günkből ma 2054-ben működik önállóan községi tanács, 1113 község már egye­sítette erőit, 410 tanácsba tömörülve kép­viselik a lakosság érdekeit. A közös tanácsú községekben a munka színvonalasabb lett. A választott szervek­ben csökkent a tanácstagok száma, hozzá­értőbb, megbízatásukat felelősségtelje­sebben végző emberek kerültek a felelős posztokra. Mind több az olyan vezető, aki a köz­ség érdekében előretekintve, ötletdúsan munkálkodik a közösség életének javítá­sán, együttműködik a termelő- és egyéb szövetkezetekkel, a helyben dolgozó vál­lalatokkal. Együttesen közös létesítmé­nyeket hoznak létre a községben, s ez a közös tanácsba vont valamennyi telepü­lésnek fontos érdeke. Az anyagi erők összevonása több lehe­tőséget biztosít a fejlődéshez. Termé­szetes, hogy nagyobb összeggel jobban lehet gazdálkodni, és több rejtett tarta­lékra, újabb forrásokra lehet lelni. Az egyesített szellemi erők is új tervekkel, elgondolásokkal állnak elő, új, reális el­képzelések megvalósítására mozgósítják a lakosságot u­natkozásban (például közös orvosi ren­delő építése) is. A problémák is nyíltan terítékre ke­rültek. Az­ állandó és ideiglenes bizott­ságok még korántsem élnek a lehetősé­geikkel, nem építenek a bizottságokban működő tanácstagok képességeire, segítő szándékára. Szóvá tették, hogy sokszor még gyenge színvonalú jelentések kerül­nek a közös tanács testülete elé, ami nem ad alapot a jó vitára, nem teremt lehetőséget a további teendők meghatá­rozásához. Sokszor van baj a határoza­tok színvonalával és a végrehajtásával is. Régi kérdést tettek szóvá azok, akik a közös tanácsba tömörült úgynevezett társközségek helyzetét boncolgatták. A kérdés itt úgy merült fel, hogy a szék­helyközség és a társközségek képviselete arányos-e, megfelelően biztosították-e a társközségek lakosságának érdekeit. Oly­kor bizony érdekellentétek alakulnak ki és ilyenkor a vita élessé válik. A társközségek többségében közigaz­gatási kirendeltséget hoztak létre, hogy a lakosság mindennapos ügyeit helyileg elintézhesse. A kirendeltség azonban csak igazgatási szerv, s mind sürgetőbben je­lentkezik az igény, hogy a társközségek kirendeltsége, a tanácstagokból álló bi­zottság jobban képviselje a lakosság ér­dekeit, fogja össze a falu népét és a Hazafias Népfront helyi bizottságával együttműködve erősítse a tömegkapcso­latokat. Az érdekeltektől függ Azzal a vita valamennyi résztvevője egyetértett, hogy a kis községek közös tanácsba szervezése mind politikai, gaz­dasági, mind igazgatási szempontból hasznosnak mutatkozik, de csak ott, ahol az előfeltételek erre megértek, ahol az azonos gazdálkodási terület, az érintett községek közelsége, a jó közlekedés erre módot ad, s mindenekelőtt, ahol az ér­dekelt lakosság egyetért az új szervezési formával. A helyes tendenciát támasztja alá a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a kö­zelmúltban hozott határozata (erről la­punk külön beszámolt), amelynek értel­mében július 1-től újabb közös tanácsok alakulnak. A határozat mintegy 450 köz­séget érint, ezek a jövőben 160 közös tanácsban egyesítik erejüket. A határozat következtében az önálló tanácsok száma 1600-ra csökken, a közös tanácsok száma 568-ra emelkedik, a 3167 község tehát 2000-nél kevesebb tanács keretében he­lyezkedik­ el. Több megye nagy lépésekkel igyekszik behozni Baranya megye „előnyét”. Zala megye 95 községe 29, Somogy megye 87 községe 27, Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye 63 községe 24 közös tanácsot alakít. Az Elnöki Tanács határozata újabb le­hetőségeket ad e községek továbbfejlődé­séhez, gazdasági önállóságuk kibonta­koztatásához, az igazgatás egyszerűsítésé­hez, a lakosság ügyeinek jobb, színvona­lasabb intézéséhez, a kulturáltabb élet­módhoz. • K. Gy. Nem kifizetődő A baranyai vitában felszólalók kifeje­zésre juttatták azt a véleményüket is, hogy a közös tanácsokba tömörült köz­ségek többsége jobban fejlődött, mint az­előtt, s ezt adatokkal, a községfejlesztés eredményeivel, a községek ellátottsági színvonalának emelésével bizonyították. Baranya megyében például 1962-ben az egy lakosra eső társadalmi munka átlag­értéke 30 forint volt, jelenleg pedig 80 forint. Másik a jellemző adat: e megyében 1962 előtt mindössze 9 törpevízmű műkö­dött, jelenleg már 40. Magától értetődik az is, hogy egy ala­csony lélekszámú, kis faluban nincsenek meg az anyagi lehetőségek művelődési ház építésére. Nem is lenne kifizetődő. Közösen azonban megvan hozzá az anyagi erő. Ugyanez a helyzet az iskola, a mozi, a könyvtár esetében is. De jól tudják egyesített erejüket hasznosítani a lakosság szolgáltatási, helyi ipari igé­nyeinek kielégítésében, egészségügyi vo­a Tbiliszi küldöttség Budapesten Sarlós Istvánnak, a fővárosi tanács vb­­elnökének meghívására kedden többna­pos látogatásra Budapestre érkezett Grú­zia fővárosának küldöttsége. Psota Efri­­movics Bhurasvili, a tbiliszi városi ta­nács elnöke, a küldöttség vezetője, továb­bá Hadari Davidovics Beridze, a tbiliszi metró osztályvezetője, és Guram Georgi­­jevics Szagaradze érdemes művész, a tbi­liszi Psota Rusztaveli Színház művésze. A vendégeket a repülőtéren Sarlós István, valamint a budapesti szovjet nagykövet­ség képviselői fogadták. Gondoskodás az emberről Az egyik hírt Tatabányáról, a másikat Szegedről kaptuk tegnap. Az egyik bányászokról szól, a másik a fábiánse­bestyéni Kinizsi Termelőszövetkezet tag­jairól. A véletlen azonban úgy hozta, hogy a távirati iroda napi híranyagának végtelen sorában e két kis tudósítás egy­más mellé került: a 18-as, illetve a 19-es sorszámot kapta. De korántsem csak ez a szakmai belső számjelrendszer fűzi egymáshoz őket. Sokkal inkább illeszkednek a dolgozó em­berről való sokoldalú gondoskodás har­monikus rendjében Tatabányán saját erőből — a nyereség­­részesedés fejlesztési alapjából — újabb 6—8 millió forintot fordít a szénbányák igazgatósága a múlt évben megnyitott fizikoterápiás gyógyintézet bővítésére. Ezzel lehetővé válik, hogy a környék bá­nyászai — a mozgásszervi betegségek ha­tásosabb gyógyítása végett — a kezelések után még néhány napot az intézetben töltsenek. Örvendetes, hogy a termelési hírek, a munkasikerek, a hétköznapi hősi helyt­állások mellett egyre gyakoribbak az ilyen jellegű tudósítások is. Már nem elég az, ha a föld mélyéből feljövő bányász meleg fürdőt vesz az üzem korszerű für­dőjében, majd átöltözik és kényemes autóbuszba száll. Az üzem egyre többet vállal munkásainak állandó egészségügyi ellenőrzéséből. Vállalja az ehhez szüksé­ges feltételek megteremtését. Tekintélyes anyagi áldozatot hoz érte. Ami tulajdon­képpen nem is áldozat — egyre termé­szetesebb kötelesség. A gondoskodás, a törődés, a szocialista társadalom humani­tásának belső parancsszava alapján. S mit mond a másik hír? A fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz 3,5 mil­lió forintért— ugyancsak a saját pénzéből — Csongrád megye legszebb szociális épü­letét emelte. Konyháján 600 személyre főznek, tágas, szépen kialakított ,ebédlő­jében egyszerre­­ háromszázan ülhetnek asztalhoz; van az épületben férfi és női fürdő, zuhanyozó, barátságos klubszoba televízióval, rádióval, olvasnivalóval. Aki az elmúlt évtizedek paraszti élet­formáját ismerte — s ki ne tudna róla legalább egy keveset —, ennyiből is ér­zékeli, hogy mit jelent e hír. Mit ígér az általános változás a falu fejlődési fo­lyamatának biztató útján. Nem, ma még nem tart itt valamennyi közös gazdaság. De a legjobbak, a legtehetősebbek — ab­ban a pillanatban, hogy megvan az ere­jük hozzá — hirtelenében megnyitják ön­maguknak a korábban nem is álmodott új lehetőségek egész sorát. Mint most a fábiánsebestyéniek, akik 9000 katasztrá­­lis holdon fogtak össze, s lám nemcsak termelési és tenyésztési eredményeikkel ■ tudnak ma már egy-egy újsághírbe be­kerülni. Hanem azzal is, ahogyan délutánon­ként bevégzik a napi munkát. S a für­dőjükből felfrissülve, átöltözve távozva, benépesítik saját klubjukat. Az egri példa • Lakásépítési akciót kezdeményezett az egri Finomszerelvény gyár. Négy tur­nusban 48 lakást épít a fiataloknak. Ed­­dig nincs benne semmi rendhagyó, hisz szerte az országban számos üzem, intéz­mény fogott már hasonló vállalkozásba, segíti a fiatalok boldogulását. Az egri példának azonban van néhány figyelemre méltó, sajátos jegye. Minde­nekelőtt az, hogy a gyár nem tekint el a jelentkezők szociális körülményei mel­lett a munkában való helytállástól. A je­lentős összegű gyári támogatás fejében a fiatalok tíz évre munkaszerződést írnak alá, s amennyiben egy évtized múltán is a munkahelyükön maradnak, az üzem nem tart igényt a lakásépítési kölcsön visszafizetésére. Nem tudhatjuk, hogy mennyi fejtörés, tűnődés, esetleg vita előzte meg az ifjú­sági lakásépítkezésnek ezt a formáját Egerben. S azt sem, hogy másutt hogyan fogadják? Mindenesetre a Finomszerel­­vénygyárban nagy érdeklődés mutatko­zik iránta. Az első lakásokat tavasszal már átadják. Az akció világos, egyértelmű és hatá­rozott szándéka érdemel szót. Az az őszinte gyári beismerés, amely a hír első olvasására is nyilvánvaló, olyanoknak se­gít az üzem, akikre hosszú távon számít. Mert csak azért, hogy akció legyen — s hogy nálunk is legyen! —, aligha len­ne érdemes fáradozni. Sőt, vándormada­raknak sem építenek lakásokat az egriek. A munkapad melletti helytállás és a gyá­ri hűség lesz a garanciája az akció sike­rének. Ennél biztosabb alapokra nem is he­lyezhetnék az új lakások falait az egriek. K. Gy. J. KÖZ­É­LET­I DI­PLOMÁC­IA Az Izlandi Köztársaság elnökének köszönő távirata Dr. Kristjan Eldjarn, az Izlandi Köz­társaság elnökeee táviratban mondott kö­szönetet Losonczi Pálnak, az Elnöki Ta­nács elnökének az izlandi nemzeti ünnep alkalmából küldött jókívánságokért. Bolgár földművelésügyi és élelmiszeripari miniszterhelyettes hazánkban kedden hazánkba érkezett A. Ivanov, bolgár földművelésügyi és élelmiszeripari miniszterhelyettes. A vendéget a Feri­hegyi repülőtéren dr. Soós Gábor mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes fogadta. A látogatás alkalmával egyeztetik a két szakminisztérium 1971— 1975 közötti gazdasági, műszaki és tudo­mányos együttműködési tervét. Román pénzügyi delegáció Budapesten Dr. Urdea Decebalnak, a román pénz­ügyminisztérium igazgatójának vezetésé­vel négytagú küldöttség érkezett Buda­pestre. A delegáció a magyar pénzügy­minisztérium vendégeként tanulmányoz­za a számviteli és a pénzügyi információs rendszert, a bevételi főigazgatóság mun­káját és szervezetét. A román szakembe­rek megismerkednek több vállalat és me­zőgazdasági nagyüzem pénzügyi és szám­viteli rendszerével is. Szolidaritási távirat Az amerikai csapatok Dél-Koreából való­ kivonásáért küzdő hónap alkalmá­ból a SZOT táviratban fejezte ki szolida­ritását a Koreai Szakszervezeti Szövetség Központi Bizottságának. Szovjet takarékpénztári küldöttség érkezett Az Országos Takarékpénztár meghívá­sára P. Csetverikovval, a Szovjetunió ta­karékpénztári f­őigazgatóság-vezetőj­ével az élen szovjet takarékpénztári küldött­ség érkezett hazánkba. A szovjet delegá­ció az OTP szervezetét, munkáját tanul­­­­mányozza. Elutazott a brüsszeli egyetem rektora André Jaumette, a brüsszeli egyetem rektora — a magyar—belga kulturális munkaterv alapján — két hetet töltött hazánkban. A magyar felsőoktatási intéz­mények oktató-nevelő munkáját tanul­mányozta. Felkereste a Budapesti­ Mű­szaki Egyetemet, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemet, a Budapesti Orvostudo­mányi és a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet. A belga vendég kedden eluta­zott hazánkból. A svéd exportszövetség tagja, Budapesten Jonas Nordensonnak, a svéd export­szövetség vezérigazgatójának vezetésével június 23-án és 24-én öttagú gazdasági delegáció tartózkodott Budapesten a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara meghívására. A küldöttséggel ellátogatott Budapestre Ake Brunsson, a svéd—magyar kereske­delemfejlesztési bizottság elnöke is. Gazdaságpolitika a tudomány mérlegén Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes doktori disszertációja Dr. Tímár Mátyás, a kormány elnök­­helyettese, Gazdasági fejlődés és irányí­tási módszerek Magyarországon című könyvét, mint a közgazdasági tudomá­nyok doktora cím elnyerésére benyújtott disszertációt tette le­ a Tudományos Mi­nősítő Bizottság asztalára. A bíráló bizottság előtt Tímár Mátyás kedden védte meg disszertációját, amely összefoglaló elemzést ad az utolsó húsz év gazdaságpolitikájáról, eredményeiről és problémáiról. A könyv gerince az új gazdaságirányítási rendszer elemzését és további fejlesztés lehetőségeit, útjait tárgyaló utolsó két fejezet. Ennek előz­ményeként összefoglalja a felszabadulás­tól az ellenforradalomig terjedő időszak gazdaságpolitikai törekvéseit is. Az opponensek: Friss István, Bognár József és Kovács Géza professzorok — nagy felkészültséggel alapos bírálat alá vették Tímár Mátyás művét. Véleményük és a vita végső kicsengése azonban egy­öntetűen az volt, hogy a gazdaságpoliti­kus értékes, időszerű és maradandó mű­vel gazdagította a közgazdasági irodal­mat.

Next