Magyar Hírlap, 1969. augusztus (2. évfolyam, 210-240. szám)

1969-08-01 / 210. szám

2 1969. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap ­ KÜLFÖLDI L­A­P­OKBÓL Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségi tagja és titkára interjút adott a pozsonyi Pravdá­nak, amelyet a CSKP központi lapja, a Budé Právo is egyidejűleg átvett. Bilak, elutasítva a neki feltett egyik kérdésnek azt a megállapítását, hogy „ő januári férfiú”, kijelenti: ami januárban történt,­ azt a központi bizottság valósí­totta meg a párttagok többségére támasz­kodva, és az nemcsak „néhány januári férfiú” műve volt. Bilak interjújában újólag hangoztatja: teljes mértékben egyetértett és ma is egyetért azzal, hogy „január” elkerülhetetlen volt. A hazai és a külföldi propaganda azt bizonygatta — mutatott rá Bilak —, hogy Csehszlovákiában valami csodálatos dol­got művelnek. De minél inkább eltávo­lodtak országunkban a szocialista építés elveitől, a burzsoá propaganda annál el­­ismerőbben nyilatkozott. Részletesen foglalkozik nyilatkozatában azzal, hogy a szocialistaellenes erőknek és a párton belüli opportunistáknak nap­ról napra jobban sikerült a népet beolta­ni a szovjetellenesség mérgével. Kihasz­nálták a szabadabb légkört arra, hogy a kispolgári, kommunistaellenes és anar­chista elképzelésekkel és illúziókkal has­sanak a tömegekre. A CSKP egészének kispolgári, opportunista párttá kellett volna átváltoznia. Bár külsőleg kommu­nista maradt volna, de tartalmában szo­ciáldemokratává változott volna. A szlovákiai politikai helyzettel foglal­kozva Bilak megjegyzi: bár egyesek kri­tizálták, hogy Szlovákia állítólag elma­radt a „megújhodási folyamatban”, a fej­lődés bebizonyította, hogy ez a kritika jogtalan volt és rossz szándékú. Annak, hogy a Szlovák Kommunista Párt kedvező szerepet játszhatott, több oka van. A párt vezetésében már régeb­ben megtörténtek a lényeges változások, és nem keletkezett akkora lehetőség a szocialistaellenes és szovjetellenes erők számára, mint az ország nyugati részé­ben. Bilak a továbbiakban megállapítja, hogy a CSKP kikerült bizonyos fokú nemzetközi izoláltságából s megerősítette nemzetközi tekintélyét, egyenrangú part­nere a többi testvérpártnak. ■MiiiiiilAT A belgrádi lap Nixon kör- KURHib­elKT útját kommentálva úgy N­YITIvM­­ el vén, hogy az Egyesült Ál­lamok ázsiai politikája változások előtt áll. „Az amerikai elnök mindenesetre ezt a látszatot igyekszik kelteni. Hivatalosan ugyanis azért utazott Ázsiába, hogy meg­vitassa az államférfiakkal a vietnami há­ború befejezése után előálló helyzetet. Egyelőre azonban csak egy biztos jel utal arra, hogy az Egyesült Államok változ­tatni akar ázsiai politikáján. Nixon elnök első ázsiai körútján nemcsak a szövetsé­ges országokba látogat el, hanem néhány semleges országba is. Mindaddig azon­ban, amíg a vietnami háború nem feje­ződik be, amíg határozott jelek nem utal­nak arra, hogy amerikai kormány nem akar intervenciós politikát folytatni Ázsiában, az új amerikai politika csak találgatások tárgya lehet” — írja a JKSZ hetilapja. L'AURORE A lap szerint a párizsi amerikai nagykövetsé­gen azt híresztelik, hogy Georges Pom­pidou francia köztársasági elnök ameri­kai utazásáról is szó lesz a Kissingerrel, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági fő­tanácsadójával hétfőn tartandó megbe­szélésen. Kissinger hivatalosan azért ér­kezik Párizsba, hogy Nixon ázsiai és európai útjáról tájékoztassa a francia ve­zetőket. A lap szerint Sargent Shriver amerikai nagykövet környezetében rend­kívül elégedetten állapítják meg, hogy a francia köztársasági elnök több ízben is jelezte: szeretne ellátogatni az Egyesült Államokba. Vas Zoltán: @q/q j­ y fq Horth­y Miklós ellenforradalma Megmenteni a Friedrich-kormányt! Ezerkilencszáztizenkilenc október harmadikén Horthy Friedrichnek küldött válaszlevelében elismeri a polgári vezető körök aggodalmát, amennyiben a nemzeti hadse­reg nyíltan tovább folytatja propagandatevékenységét, ez a küszöbön álló választások tisztaságát illetően ked­vezőtlenül befolyásolhatja a külföld véleményét. Esetleg az újonnan összeülő parlament összetételét nem ismerik el tisztán népakaraton alapulónak. Ezt valóban el kell kerülni. Nem azzal azonban, hogy az ügy lényegén esz­közöljön változtatásokat. A hadseregnek tovább kell folytatnia propagandatevékenységét. Hajlandó azonban megváltoztatni a katonai propagandaszervezet jellegét úgy, hogy az a választások tisztasága tekintetében ne pro­vokálja a külföld esetleges helytelenítő véleményét. Ennek érdekében a propagandára vonatkozó parancsait lényegileg érvényben hagyja, de a katonai propaganda­osztályokat megszünteti. Ezek feladatát a régi működési körrel, a réginél jobb elnevezésű nemzetvédelmi osztály­nak adja át. A propagandatiszt neve ezentúl nemzetvé­delmi tiszt, a propagandaj­árőr nemzetvédelmi járőr. Egyszóval csak a propaganda szó tűnik el Horthy válasza kihívás valamennyi párttal és a kor­mánnyal szemben, de ő a Dunántúl ura, a hadsereg is az övé. Kifejeződik ez parancsában is, amely az eddigi pro­pagandacsoportokat átalakítja nemzetvédelmi és vörös­védelmi hálózattá. — A járási nemzetvédelmi és vörösvédelmi tiszt fel­adata: minden egyes községben a pap, a jegyző és egyéb falusi intelligencia és a parasztság tekintélyes és mérték­adó elemeiből létrehozni a nemzet- és vörösvédelmi bi­zottságot. Megfigyelni a vezető állásban levő tisztvise­lőket, hivatalok működését (bíróság, csendőrség, rend­őrség, pap, jegyző, tanító, bankok), hogy tisztüket tökéle­tesen töltik-e be? Minden erővel támogatni kell a hely­beli és pesti keresztény sajtót. Lázító tartalmú sajtóter­mékeket elkobozni. Megbízottai útján terjeszti a keresz­tény sajtótermékeket, az Új Nemzedéket, az Új Baráz­dát, a Szózatot, a Virradatot, a Képes Krónikát. Nyomoz, nyomoztat kommunista ügyekben a még szabadon levő bűnösök letartóztatása érdekében. Intézkedik a kommu­nistákról, valamint a politikai megbízhatatlanokról, ezek­ről nyilvántartást vezet. Megszervezi a MOVE-t, segéd­kezet nyújt minden keresztény és nemzeti irányú egye­sület megalakításához. Különös figyelemmel kísérje a jegyzők működését. Ő érintkezik a legtöbbet a paraszt­sággal, szavát a nép mindenhol megfogadja és egy oda nem való ember mérhetetlen károkat okozhat A pap, tanító szerepének fontosságáról nem kell bővebben be­szélni. Figyelni kell a csendőrséget is. A nemzetvédelmi és vörösvédelmi szervezet vezetője Horthy egyik mostani siófoki bizalmasa, a szegedi dzsentri­­katonatiszti-főszolgabírói szárny neves tagja, Kozma Miklós huszárszázados. Ő a fővezérség hírszerző osztá­lyának a vezetője is. Nála futnak össze a még a romá­noktól megszállt területeken működő titkos szervezetek szálai. Mint naplójában írja: ő pénzeli Gömöröséket is nehéz százezrekkel. A nemzetvédelmi és vörösvédelmi hálózattal Horthy széles körű politikai és kémhálózatot szervez, tanítók, jegyzők, tartalékos tisztek, nyugdíjas csendőrök és rend­őrök, kulákok, papok és más megbízhatónak tekintett elemek közreműködésével. Ez a politikai és kémhálózat figyeli a lakosságnak minden, még a legmegbízhatóbb rétegét is. A szervezetek tagjainak heti jelentésekben kell beszámolniuk tapasztalataikról. Erre a fokozatosan országossá szervezett politikai és kémhálózatra a „vörösvédelmi” terror fokozása mellett Horthynak azért van szüksége, hogy a közigazgatási szer­vek és a politikai pártok tevékenységét a hadsereg el­lenőrzése alá helyezze. S nemcsak a Dunántúlon, ahol máris kialakult a hatalma, hanem országosan. E hálózat segítségével készül fel a terrorválasztásra, és arra hogy utána katonai puccsal vagy megegyezéssel a választások eredményeként összeülő nemzetgyűléssel magához ra­gadja a hatalmat, hogy nádorrá vagy kormányzóvá vá­lasztassa magát. Nádorrá — ha simán megegyezik a legi­timistákkal, kormányzóvá — ha ez Gömbösék és a kü­lönítmények terrorjával történne a megválasztandó nem­zetgyűlés ellenére. Ha Friedrich engedne is a koalíció kérdésében, a föld­birtokosság, a gazdag parasztság képviselői, valamint Horthy és vele a szélsőjobboldali Gömbösék a legéleseb­ben ellenzik a liberálisok, de különösen a szociáldemok­raták bevonását a kormányba. Akárcsak az Osztrák— Magyar Monarchia idején, az állami erőszakszervezetek­ben és az egyházban látják uralmuk biztosítékát a kom­munista veszedelemmel szemben. A nyílt ellenforradal­mi diktatúra megteremtését akarják, s a kiutat egyre inkább Horthyban látják. A legfőbb cél egyelőre mégis a koalciós kormány le­hetőségétől veszélyeztetett Friedrich-kormány és rend­szere megmentése. Ebben azok a politikusok is segítsé­gére sietnek, akik a Tanácsköztársaság idején és annak bukása után a polgári kormány létrehozatalát támogat­ták. Bethlen vezetésével ezek most nyíltan átállnak a ke­resztény ellenforradalmi erők oldalára. Nevükben Beth­len 1919 szeptember huszonhetedikén levelet intéz Cle­­menceau-höz Párizsba. Kifejti, hogy korábban a szocia­listák részvételével alakítandó koalíciós kormány létre­hozatalán működött. Az események azonban megváltoz­tatták álláspontját. Véleménye szerint a szociáldemok­raták túl közel állnak a kommunistákhoz, a kormányba való belépésük nem indokolt. Kéri, hogy az antant leg­felsőbb párizsi tanácsa ismerje el a Friedrich-kormányt, tartson választásokat nemzetközi ellenőrzés alatt, meg­előzően azonban a román csapatok hagyják el Magyar­­országot. Az ipari és banktőke óvatosabb és reálisabb, mint a nagybirtok. Tudják, hogy sem az ellenforradalmi Fried­­rich-kormánnyal, sem a nyílt vérengzéssel önmagát le­leplező katonatiszti táborral, élén Horthyval, nem tudnak szervezett tömegbázist teremteni, amelyre támaszkodva lemondhatnak a jobboldali vezetésű szociáldemokrata pártvezetés szolgálatairól. Nem nélkülözhetik őket a tő­kés diktatúra és a fehérterror elleni felháborodás lesze­relésében sem. Támogatják koalíciós igénybevételüket, hogy segítségükkel megalapozzák az 1918 októberi Káro­lyi-forradalommal, majd a Tanácsköztársasággal alapve­tően megingott tőkés osztályuralmukat és hatalmukat. Ennek megfelelően igyekeznek befolyásolni a keresztény és a liberális mérsékelt pártok politikáját. A pártok azonban továbbra sem tudnak cseppfolyós állapotukból kijutni; a politikai erők nem tudnak az egyensúly állapotába jutni. Ilyen helyzetben érkezik a hír, hogy Sir George Clerk neves angol diplomata sze­mély­ében az antant teljhatalmú főmegbízottat készül küldeni Budapestre. Feladata: tárgyaljon a pártokkal és segítse elő olyan koalíciós kormány alakítását, amelyet az antant elismer és meghív a béketárgyalásokra. Az új kor­mány megalakulása együtt járna a románok teljes ki­vonulásával az országból. Clerk szeptember utolsó napjaiban Bukarestbe utazik, ahol a románok magyarországi elvonulásáról tárgyal. Visszafelé október elsején egy napra megszáll Buda­pesten. Mindenekelőtt Friedrichhel és a Szociáldemokrata Párt vezetőivel tárgyal a koalíciós kormány megalakítá­sáról. Friedrich ellenzi ennek létrehozatalát, ragaszkodik ah­hoz, hogy az antant ismerje el törvényesnek az ő jelen­legi kormányát. Elismeri, hogy ő és pártja Budapesten nem rendelkezik széles bázissal, de a vidék — mondja — mellette áll. A parasztok — Friedrich szerint — a koalí­ciós kormányt zsidó manővernek fognák fel. Ha az an­tant mégsem akarná elismerni az ő kormányát, járul­jon hozzá a választások megtartásához. Bizonyosan meg­szerzi a többséget. Clerk arról tárgyal a szociáldemokrata Garamival, hogy a szociáldemokraták egyezzenek meg Friedrichhel, sőt Horthyval a koalíciós kormány alakításáról, a romá­nok magyarországi elvonulása előfeltételéről. Garamiék ellenzik velük a tárgyalást. Joggal attól tar­tanak, hogy a Horthy-hadsereg Budapestre bevonulása nyomán könyörtelen katonai diktatúra következne, a fe­hérterrorral szemben az antantnál keresnek védelmet. E felfogásukban kifejeződik, hogy a Szociáldemokrata Párt még mindig abban az illúzióban él: a nyugati hatalmak célja Magyarországon a polgári demokratikus rend meg­teremtése. (Következik: Szociális maszlag, nemzetiszínű kötél) _ _ _ A lap csütörtöki W RtfeN­ De K­f­­O számában Prima­­ír fi Uor Nagy-Britan­■ wa­nia dél-arábiai gyarmatosítás! terveihez fűz kommentárt. A kommentátor rámutat: az arab or­szágok nemzeti felszabadító harca és a brit közvélemény arra kényszerítette az angol kormányt, hogy bejelentse: 1972-ig véglegesen kivonja csapatait a Szueztől keletre eső térségből. De mint máskor, és annyiszor, most is azért jelentette be tá­vozását, hogy maradjon. Az arab emirátusok szövetsége létreho­zásának terve mindenekelőtt katonai képződmény lenne azzal a feladattal, hogy betöltse a brit csapatok kivonása után keletkező űrt. A londoni Times rész­leteket ismertet a tervből. Közös törzzsel rendelkező állandó védelmi bizottság tar­taná az összeköttetést a brit csapatokkal, a különböző fegyvernemeknél külföldiek­nek — értsd az angoloknak — továbbra is kulcspozícióban kell maradniuk. Az AÁSZ határozata szerint kivonják a salvadori csapatokat Hondurasból (UPI, AFP) Szerdán, a késő esti órák­ban az AÁSZ külügyminiszterei egyhan­gúlag elfogadták azt a határozatot, amely a több mint két hete tartó hondurass— sa­lvadori konfliktus békés rendezésének menetrendjét kívánja rögzíteni. A hatá­rozat első pontja követeli a salvadori csa­patok azonnali kivonását Honduras terü­letéről, mégpedig az AÁSZ ellenőrzése alatt. A határozat ugyanakkor felhívja a szemben álló feleket, hogy szavatolják az országuk területén élő szomszéd ország állampolgárainak biztonságát. Az AÁSZ megfelelő bizottsága rendszeresen ellen­őrizni fogja, milyen körülmények között élnek Hondurasban a salvadori és Salva­dorban a hondurasi állampolgárok. Röviddel a határozat elfogadása után Fidel Sanchez Harnandes salvadori elnök televízióbeszédben jelentette be az or­szág lakosságának, hogy Salvador elfo­gadja az AÁSZ határozatát. Az elnök megelégedését fejezte ki az AÁSZ kül­ügyminisztereinek döntése miatt és kije­­jelentette: a konfliktusból Salvador ke­rült ki győztesen. Diplomáciai források szerint Salvador már szerda éjjel megkezdte csapatainak kivonását Hondurasból. A csapatok visz­­szavonását az AÁSZ katonai megfigyelői ellenőrzik. Csütörtöki jelentések szerint a csapatvisszavonulás rendben zajlik. Edward Kennedy jövőre újra jelölteti magát szenátornak (MTI) Edward Kennedy szenátor iro­dája hivatalosan bejelentette, hogy a szenátor nem mond le tisztségéről s 1970-ben újra jelölteti magát. A közlés szerint Kennedy újraválasztása esetén „ki akarja tölteni a teljes hat évet” — vagyis nem kíván pályázni 1972-ben az elnök­jelöltségre. A szenátor azzal indokolta döntését, hogy Massachusetts állam lakossága — amelyet a törvényhozásban képvisel — túlnyomó többségében szenátusi tagságá­nak fenntartása mellett foglalt állást. Edward Kennedy csütörtökön délelőtt visszatért Washingtonba, és nyomban részt is vett a szenátus ülésén. A tragikus végű autóbalesetről ezúttal sem volt hajlandó nyilatkozni. A szená­tor rögtönzött sajtóértekezletén újság­íróknak tagadó választ adott arra a kér­désre, hogy fontolóra veszi-e az elnökje­löltség megszerzését 1972-ben. ♦ (AP) Az amerikai szenátus csütörtö­kön szavazott a 10 százalékos jövedelmi pótadó hatályának meghosszabításáróL Nixon elnök és a Köztársasági Párt azt szerette volna, ha a pótadót még egy évig kivetik, míg a demokrata párti többség az eredetileg megszabott december 31-i dá­tumhoz kötötte magát. A szavazásból 51:48 arányban a demokraták kerültek ki győz­tesen. Egy K­iesinger-nyilatkozat nyomán Politikai vihar Bonnban (AP) Bonnban politikai vihart kevert az 5-Uhr Blatt című ludwigshafeni dél­utáni lap szerdai száma. Kiesinger kancellár a lapna­k adott exkluzív inter­jújában kijelentette, hogy véleménye sze­rint a Nemzeti Demokrata Párt nem új­náci párt. A lap szerint Kieslinger azt mondotta, hogy újnáci erők kétségtelenül vannak az NPD vezetőségében, azonban a párt egészében „természetesen nem új­náci”. Bonnban Günter Diehl kormányszóvivő kijelentette, hogy a kancellár nem adott publikálásra engedélyezett exkluzív inter­jút a ludwigshafeni újságnak, azonban nem cáfolta a Kiesingernek tulajdonított kijelentést. Kiesinger a lapban idézett interjú so­rán hangoztatta, attól tart, hogy az NPD bejuthat a parlamentbe a szeptember 28-i választásokon. Ehhez a nyugatnémet tör­vények értelmében a szavazatoknak leg­alább öt százalékát kell megszereznie. A szociáldemokrata, párt szerdán este sajtónyilatkozatban szólította fel a kancellárt, határolja el magát az interjútól.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék