Magyar Hírlap, 1969. augusztus (2. évfolyam, 210-240. szám)
1969-08-01 / 210. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKÁIVÁ "A 3 mui ikcM 1969. AUGUSZTUS 1, PÉNTEK 3 A CSKP KB elnökségének ülése (MTI) A CSKP KB elnökségének csütörtöki ülésén Gustav Husák, a CSKP KB első titkára beszámolt bulgáriai látogatásáról és Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával Budapesten folytatott megbeszéléséről. Az elnökség megelégedéssel állapította meg, hogy ezek a megbeszélések jelentősen hozzájárultak a két baráti országgal és párttal fennálló kapcsolatok megerősítéséhez. Az elnökség elítélte a szocialistaellenes, jobboldali és szovjetellenes erők kísérleteit, amelyek feszültséget próbálnak a társadalomban előidézni és hátráltatják a politikai konszolidáció folyamatát. Felhívás a csehszlovákiai röplapterjesztők ellen (CTK) Az usti-nod-labemi területi ügyészség azzal a kéréssel fordult a CTK helyi szerkesztőségéhez, hogy hozza nyilvánosságra az alábbi közleményt: " Az utóbbi időben Csehszlovákia északi területein többször előfordult, hogy illegális röplapokat terjesztettek és sokszorosítottak. E röplapok durván támadták az állam és a párt vezető képviselőit, pártellenes és szocialistaellenes kampányokban való részvételre szólították fel az állampolgárokat. Miként a közlemény hangoztatja, az állampolgárok túlnyomó többsége elítéli e törvénytelen akciókat. Ennek ellenére szükséges, hogy maguk az állampolgárok vegyék elejét az effajta tevékenységnek. Az arab csúcsértekezlet terve az EAK-iraki tárgyalások napirendjén Rudnyánszky István, az MTI kairói tudósítója jelenti. A Kairóban tartózkodó iraki katonai delegáció az Izraellel szemben alkalmazandó katonai intézkedések összehangolásáról tárgyal. A megbeszélések célja a keleti front megerősítése és a katonai frontok együttműködésének fokozása. Az iraki delegációt, amelyet Takriti repülőtábornok, miniszterelnök-helyettes és hadügyminiszter vezet, Favzi egyiptomi hadügyminiszter fogadta. Takriti kijelentette a repülőtéren: „A keleti fronton éppúgy megerősödtek az arabok pozíciói, mint a nyugati fronton az egyiptomiaké. A katonai parancsnokságok együttműködésében is nagy eredményeket értünk el.” A kairói lapok vezető helyen adnak hírt a Bagdadban aláírt iraki—szíriai katonai védelmi egyezményről. Irak és Szíria a keleti front tagja, de eddig Szíriának csak az EAK-kal volt közös védelmi egyezménye. Várható, hogy a mostani iraki—szíriai egyezmény után Damaszkusz hajladó Jordániával is katonai egyezményt kötni. Mint ismeretes, Szíria területén iraki csapatok állomásoznak és a keleti front főparancsnokát Irak nevezi ki. Érdeklődéssel várták Kairóban az iraki állásfoglalást a tervezett csúcsértekezlet ügyében. Az iraki külügyminiszter nyilatkozatát idézve a kairói lapok megállapítják: Irak is a csúcstalálkozó mellé álll. Az iraki nyilatkozat szerint a jelenlegi helyzet megkívánja az arabok erőfeszítéseinek fokozását, mert szembe kell szállniuk az imperialisták és cionisták nyomásával, s támogatniuk kell a Palesztinai népet, amely törvényes jogainak biztosításáért küzd. A kairói sajtó szerint Fejszál szaúdi király, aki korábban ellenezte a csúcstalálkozót, az új helyzetben feltehetően a csúcsértekezlet mellett foglal majd állást. A VDK-küldöttség vezetőjének felszólalása a Vietnam-értekezleten Az amerikai elnök saigoni útja fokozta a vietnami nép elszántságát (AFP, DPA) Csütörtök délelőtt a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezlet 28. ülésén Xuan Thuy, a VDK küldöttségének, vezetője bírálta Nixon amerikai elnök ázsiai körútján Vietnammal kapcsolatosan tett megjegyzéseit és az elnök saigoni látogatását. „Nyilvánvaló, hogy Nixon saigoni villámlátogatása nem segíti elő a dél-vietnami probléma rendezését. Nixon csupán azt bizonyította be, hogy az Egyesült Államok vonakodik visszavonulni Dél-Vietnamból, és mindent elkövet a diktatórikus, korrupt, háborúbarát dél-vietnami kormányzat fenntartásáért” — mondotta. Nixon saigoni útja csak fokozta azt az elszántságot, amellyel a dél-vietnami nép harcol az amerikai támadók és ügynökeik ellen — fűzte Xuan Thuy. — Az amerikai elnök csúfot űz a világból és az amerikai közvéleményből, amikor délkelet-ázsiai útján a háború utáni problémákat taglalja, s ezzel azt próbálja elhitetni, hogy a béke küszöbön áll. Ugyanakkor azonban Nixon Bangkokban azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok „minden veszély esetén kiáll Thaiföld mellett”. E kijelentés azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó lemondani Ázsia nemzetközi csendőrének szerepéről. Pham Dang Lam dél-vietnami küldött felszólalásában ismét visszatért Thieu úgynevezett békejavaslataira. A saigoni küldöttség vezetője azt bizonygatta, hogy Thieu elképzelései „logikus és ésszerű” megoldást jelenthetnének. Henry Cabot Lodge amerikai küldött azzal vádolta a VDK küldöttségét, hogy követelései „nem tükrözik a közeli és tárgyalások útján elérhető rendezés óhaját”. Ütközet a demilitarizált övezettől délre (Reuter) Szerdán Dél-Vietnam egész területén szokatlanul lanyha volt a harci tevékenység. Mindössze egy nagyobb ütközet volt a demilitarizált övezettől dél re, Quang Tun tartományban — közölte csütörtökön reggel egy amerikai katonai szóvivő. ♦ (WNA) Vo Nguyen Giao tábornok, a VDK miniszterelnök-helyettese, nemzetvédelmi miniszter, csütörtökön táviratban köszöntötte a kínai népi felszabadító hadsereg megalakításának 42. évfordulója alkalmából Lin Piaót, a kínai államtanács elnökhelyettesét, honvédelmi minisztert. Szíriai repülőgépek támadása izraeli állások ellen A szíriai légierő vadászgépei és vadászbombázói csütörtökön délelőtt támadást intéztek a Hermom-hegyen levő izraeli katonai állások ellen. Damaszkuszban egy katonai szóvivő kijelentette: „Az akció válasz volt az ellenséges repülőgépek szerdai támadására, amelynek során sok szíriai katona megsebesült.” A szóvivő hozzáfűzte, hogy a légitámadással egyidejűleg a szíriai tüzérség Kuneitira térségében levő ellenséges állásokat támadott és rombolt le, súlyos veszteségeket okozva emberben és katonai berendezésekben. A szíriai légvédelmi ütegek csütörtökön lelőttek három izraeli repülőgépet, amelyek megkíséreltek behatolni az ország légiterébe. Tel Aviv-i katonai forrásokból szerzett értesülések szerint csütörtökre virradó éjjel a megszállt gázai övezetben az ellenállók két alkalommal támadtak izraeli katonai járműveket, kézigránátokkal. Az izraeli hatóságok hajszát indítottak az ellenállók ellen, mindeddig eredménytelenül A Thant jelentése a BT-nek A Thant ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanácsnak küldött különjelentésében, amelyet csütörtökön hoztak nyilvánosságra, hangsúlyozta, hogy a tanács által elrendelt közel-keleti tűzszünet meghiúsulása a békét veszélyeztető súlyos fejleménynek tekinthető. Az ENSZ főtitkára felkérte a Biztonsági Tanácsot, teremtsen megfelelő feltételeket a térségben feladatukat teljesítő ENSZ-megfigyelők száméra. Az ázsiai körút ötödik országa |~j 3^ ^ ^ ^ Nixon Új-Delhibe érkezett Megkezdődtek az amerikai—indiai tárgyalások (Reuter, AP) Nixon elnök csütörtökön, magyar idő szerint röviddel 8 óra után megérkezett Új-Delhibe. Az indiai főváros repülőterén az amerikai államfőt 21 díszlövés köszöntötte. Hivatalosan Mohammad Hidajatvallah ügyvivő államelnök, a legfelső bíróság elnöke, majd Indira Gandhi miniszterelnök-asszony üdvözölte Nixont. A rekkenő hőség ellenére ezrek sorakoztak fel a repülőtéren, a világsajtó képviselőinek eddigi legnépesebb tábora fogadta az ázsiai körútjának ötödik állomására érkező amerikai elnököt. Nixon az üdvözlő szavakra válaszolva méltatta Dzsavaharlal Nehru, az elhunyt nagy indiai államférfi emlékét és kijelentette, hogy az ő szellemében kell munkálkodni világszerte annak érdekében, hogy korunk nemzedéke „a béke nemzedéke” legyen. A repülőtérről az elnöki palota felé vezető úton több száz főnyi csoport tüntetett Nixon elnök és az amerikaiak vietnami háborúja ellen. Az amerikai államfő nem messze a tüntetőktől megállíttatta gépkocsiját, majd a biztonsági szolgálat embereitől körülvéve kiszállt, hogy kezet rázzon néhány ellentüntetővel, akik „Hindi—Amerika bhai-bhai” (India és Amerika testvérek) kiáltásokkal üdvözölték. Később Nixonra csaknem ráomlott egy betonkerítés, amely a kíváncsian előrenyomuló tömeg súlya alatt megdőlt. Az elnököt az utolsó pillanatban a biztonsági szolgálat egyik tisztje rántotta félre. Nixon és Indira Gandhi csütörtökön 90 perces tanácskozást tartott az elnöki palotában. A megbeszélés napirendjén a vietnami háború rendezésének lehetőséségei, ázsiai biztonsági problémák, valamint a Pakisztánba irányuló amerikai fegyverszállítás esetleges folytatásával összefüggő indiai aggodalmak szerepeltek. Indira Gandhi a Nixonnal folytatott megbeszélés után sajtóértekezleten kifejtette, hogy véleménye szerint „az Egyesült Államok sokban közeledett India álláspontjához a vietnami kérdésben”. A miniszterelnök-asszony ismételten kijelentette: Indiának az a véleménye, hogy a vietnamiaknak maguknak kell sorsukról dönteniük, minden külső beavatkozás nélkül, a külföldi csapatokat ki kell vonni az országból. Indira Gandhi elmondotta, hogy a csütörtöki megbeszélésen általánosságban érintették Ázsia regionális biztonságának problémáját. Mint mondotta, kormánya nem számít arra, hogy az angol és az amerikai csapatok kivonása után politikai, illetőleg katonai „vákuum” keletkezik Ázsiában. Ennek ellenére helyesnek tartaná, ha átmeneti időszakra „bizonyos nagyhatalmak garantálni tudnák az ázsiai országok biztonságát”. A tárgyalásokkal egy időben tüntetések voltak Kalkuttában, s két bomba robbant az amerikai tájékoztató szolgálat épülete közelében, sebesülés nem történt. A kalkuttai közép- és főiskolákat bezárták, mert a diákok egynapos sztrájkkal tiltakoztak Nixon indiai látogatása ellen. ♦ (TASZSZ) Hazautazott Berlinből Beregovoj vezérőrnagy, szovjet űrhajós, a Szovjetunió kétszeres hőse. A szovjet űrhajóst Berlinben és az NDK számos más városában tett látogatása során mindenütt nagy szeretettel és szívélyességgel fogadták. Sikertelen merénylet Rogers ellen Az amerikai külügyminiszter Szöulban (Reuter, AFP) Szato japán miniszterelnök szerdán reggel egyórás megbeszélést folytatott Rogers amerikai külügyminiszterrel az okinawai kérdésről. A miniszterelnök kijelentette: Okinawának Japánhoz való visszacsatolása után nem fogják megengedni, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyvereket állomásoztasson a szigeten. Kínos közjáték zavarta meg a japánamerikai gazdasági bizottság hetedik ülésszakán részt vett amerikai vendégek, közöttük Rogers külügyminiszter, csütörtöki repülőtéri búcsúztatását. Egy rádióriporternek álcázott japán fiatalember merényletet akart elkövetni az amerikai külügyminiszter ellen, de Rogerset összetévesztette Armin Meyerrel, az Egyesült Államok tokiói nagykövetével, s tőrével Meyerre rohant. Az amerikai nagykövet azonban, bár a földre zuhant, sértetlen maradt, mert merénylője a támadás pillanatában megbotlott, s tőrt szorongató keze célt tévesztett. Az amerikai külügyminiszter csütörtökön Tokióból Szöulba érkezett. Megérkezése után újságíróknak kijelentette, hogy az Egyesült Államok továbbra is kész katonai támogatásban részesíteni a dél-koreai rendszert. Nukleáris vita szinte attól a naptól kezdve, hogy 1963 ** januárjában megszakadtak a Közös Piac és Anglia tárgyalásai a britek csatlakozásának lehetőségeiről, a nyugateurópai politikai élet szemlélőiben kialakult egy sematikus képlet: öten mellette megy ellene. Franciaország lett az Európai Gazdasági Közösség „fekete báránya”: degaulle-i vétó oszlatta el a Csatornán túl táplált reményeket, és degaulle-i vétó állta útját a Hatok közös kereskedelmi és nukleáris politikájának, a politikai integráció felé mutató gazdasági unió létrejöttének. A nyugat-európai integráció kérdése, és az egésznek összeurópai szempontok alapján történő megítélése sokkal bonyolultabb, semhogy egyetlen képletbe zsúfolhatnánk. A mai napig is létezik és aktívan tevékenykedik annak a francia politikusnak, Jean Monnet-nak, az úgynevezett Európai Egyesült Államok Akcióbizottsága, aki az ötvenes évek közepén az integráció gondolatának első számú ihletője volt. (Az elnevezés: Európai Egyesült Államok egyébként Winston Churchill szótárában is szerepelt, de ő lazább szövetséget képzelt el, mint Monnet.) Ez a bizottság legutóbb július közepén ülésezett és a részt vevő államférfiak — akik semmiyen hivatalos szervet sem képviselnek e fórumon — közös nyilatkozatukban kijelentették: „Országaink nem elég nagyok ahhoz, hogy a nemzetállam akcióival megelőzzük a gazdasági, szociális és politikai érdekeinket fenyegető veszélyeket — egyesülve azonban képesek rá, és meg is kell tenniük.” Érthető, ha az érintett országok egyikemásika — a legtöbb esetben az önálló nemzeti külpolitikát mindennél többre becsülő Franciaország — húzódozik a megkívántnál nagyobb „összefonódástól”, a nemzetekfelettiség ódiumától. A Nagy- Britannia közös piaci tagságát tisztán gazdasági megfontolásokból támogató brit tőkés körök is óva intik a Wilsonkormányt a politikai „főhajtástól”, azaz attól, hogy a romjaiban megmaradt brit nagyhatalmi politikát valamiféle „európai kormányzatnak” rendelje alá. Ez az angolokra és franciákra egyaránt jellemző magatartás — ha más-más tőről is fakad, és eltérő intenzitással jelentkezik — különösen egy, a nyugatnémetek által — nem ok nélkül — szívesen hangoztatott kérdésben következetes, és ez a nyugateurópai nukleáris együttműködés. Május közepén járt Londonban Franz- Josef Strauss, a CDU—CSU „erős embere”, a Kiesinger-kormány pénzügyminisztere. A közismerten jobboldali politikus egyik előadásában a közös és egy „európai elnök” felügyelete alá vont nukleáris erők megteremtését sürgette, mondván, hogy ez megszüntethetné az amerikai uralmat, és a NATO-n belüli „társasviszonyhoz” vezetne. A kiindulópont világos: a Német Szövetségi Köztársaságnak — két fő riválisával ellentétben — nincsen atomfegyvere, és azt — politikai okokból — önállóan elő sem állíthatja. Addig viszont nem pályázhatja meg az egyszer-majdcsak-megvalósuló „európai föderáció” vezető hatalmának posztját, amíg nem áll minden tekintetben partnereivel legalábbis azonos szinten. Emlékezünk még, hogyan kapták fel Bonnban az MLF, a NATO keretében létesítendő többoldalú atomütőerő tervét, amelyet aztán — csakúgy, mint a nemrégiben életre hívott „nukleáris tervező bizottságot” — Franciaország kiválása az észak-atlanti tömb katonai szervezetéből, megcsonkított és jó időre fiktívvé lett. Strauss most az Óvilágban — éppen az „Egyesült Államok tekintélyuralmának kivédése” jelszóval — próbálkozott, de úgy látszik, nem járt eredménnyel. Számára pozitív reagálást sehonnan sem kapott, és hiába írták alá még márciusban a brit—holland—nyugatnémet közös vállalkozás tervét egy új technikai eljáráson alapuló urándúsító építésére, az angol kormány addig nem hajlandó hozzálátni a kivitelezéshez, amíg a szövetségi köztársaság le nem mond arról, hogy e célból nyugatnémet területen is épüljenek üzemek. Lényegében Strauss londoni kijelentéseire adott válaszként értékelhetők Pompidounak a választási kampány során elhangzott szavai, miszerint „a közös európai védelmi politika alapja a nukleáris területen csakis egy angol—francia megegyezés lehet”. Franciaország számára — a múlt évi frankválságot követően — gazdasági szükségszerűség lett a „force de frappe”-ra fordított kiadások radikális csökkentése, és Párizs e téren is rákényszerült az együttműködésre, de a gesztust még így sem a gazdaságilag erősebb, hanem a történelmileg kevésbé veszélyes partner felé tette. Erre kényszerítette Pompidou-t a közvélemény nyomása is, de ettől függetlenül az egész ügy bebizonyította, hogy Nyugat-Európában létrejöhet olyan szituáció is, amikor kettő van ellene és senki sincs mellette. Lsipovecz Iván