Magyar Hírlap, 1969. augusztus (2. évfolyam, 210-240. szám)

1969-08-01 / 210. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKÁIVÁ "A­ 3 mui ikcM 1969. AUGUSZTUS 1, PÉNTEK 3 A CSKP KB elnökségének ülése (MTI) A CSKP KB elnökségének csü­törtöki ülésén Gustav Husák, a CSKP KB első titkára beszámolt bulgáriai látoga­tásáról és Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával Budapesten folytatott meg­beszéléséről. Az elnökség megelégedés­sel állapította meg, hogy ezek a megbe­szélések jelentősen hozzájárultak a két baráti országgal és párttal fennálló kap­csolatok megerősítéséhez. Az elnökség elítélte a szocial­istaellenes, jobboldali és szovjetellenes erők kísérle­teit, amelyek feszültséget próbálnak a társadalomban előidézni és hátráltatják a politikai konszolidáció folyamatát. Felhívás a csehszlovákiai röplapterjesztők ellen (CTK) Az usti-nod-labemi területi ügyészség azzal a kéréssel fordult a CTK helyi szerkesztőségéhez, hogy hozza nyilvánosságra az alábbi közleményt: " Az utóbbi időben Csehszlovákia északi területein többször előfordult, hogy illegális röplapokat terjesztettek és sokszorosítottak. E röplapok durván tá­madták az állam és a párt vezető kép­viselőit, pártellenes és szocialistaellenes kampányokban való részvételre szólítot­ták fel az állampolgárokat. Miként a közlemény hangoztatja, az állampolgárok túlnyomó többsége elítéli e törvénytelen akciókat. Ennek ellenére szükséges, hogy maguk az állampolgárok vegyék elejét az effajta tevékenységnek. Az arab csúcsértekezlet terve az EAK-iraki tárgyalások napirendjén Rudnyánszky István, az MTI kairói tudósítója jelenti. A Kairóban tartózkodó iraki katonai delegáció az Izraellel szemben alkalma­zandó katonai intézkedések összehango­lásáról tárgyal. A megbeszélések célja a keleti front megerősítése és a katonai frontok együttműködésének fokozása. Az iraki delegációt, amelyet Takriti repülőtábornok, miniszterelnök-helyettes és hadügyminiszter vezet, Favzi egyipto­mi hadügyminiszter fogadta. Takriti ki­jelentette a repülőtéren: „A keleti fron­ton éppúgy megerősödtek az arabok po­zíciói, mint a nyugati fronton az egyip­tomiaké. A katonai parancsnokságok együttműködésében is nagy eredménye­ket értünk el.” A kairói lapok vezető helyen adnak hírt a Bagdadban aláírt iraki—szíriai ka­tonai védelmi egyezményről. Irak és Szí­ria a keleti front tagja, de eddig Szíriá­nak csak az EAK-kal volt közös védelmi egyezménye. Várható, hogy a mostani iraki—szíriai egyezmény után Damasz­kusz hajladó Jordániával is katonai egyezményt kötni. Mint ismeretes, Szíria területén iraki csapatok állomásoznak és a keleti front főparancsnokát Irak ne­vezi ki. Érdeklődéssel várták Kairóban az iraki állásfoglalást a tervezett csúcsértekezlet ügyében. Az iraki külügyminiszter nyi­latkozatát idézve a kairói lapok megálla­pítják: Irak is a csúcstalálkozó mellé álll. Az iraki nyilatkozat szerint a jelen­legi helyzet megkívánja az arabok erőfe­szítéseinek fokozását, mert szembe kell szállniuk az imperialisták és cionisták nyomásával, s támogatniuk kell a Palesz­tinai népet, amely törvényes jogainak biz­tosításáért küzd. A kairói sajtó szerint Fejszál szaúdi király, aki korábban ellenezte a csúcs­­találkozót, az új helyzetben feltehetően a csúcsértekezlet mellett foglal majd állást. A VDK-küldöttség vezetőjének felszólalása a Vietnam-értekezleten Az amerikai elnök saigoni útja fokozta a vietnami nép elszántságát (AFP, DPA) Csütörtök délelőtt a Viet­nammal foglalkozó párizsi értekezlet 28. ülésén Xuan Thuy, a VDK küldöttségé­nek, vezetője bírálta Nixon amerikai el­nök ázsiai körútján Vietnammal kapcso­latosan tett megjegyzéseit és az elnök saigoni látogatását. „Nyilvánvaló, hogy Nixon saigoni villámlátogatása nem segí­ti elő a dél-vietnami probléma rendezé­sét. Nixon csupán azt bizonyította be, hogy az Egyesült Államok vonakodik visszavonulni Dél-Vietnamból, és min­dent elkövet a diktatórikus, korrupt, há­borúbarát dél-vietnami kormányzat fenn­tartásáért” — mondotta. Nixon saigoni útja csak fokozta azt az elszántságot, amellyel a dél-vietnami nép harcol az amerikai támadók és ügynö­keik ellen — fűzte Xuan Thuy. — Az amerikai elnök csúfot űz a világból és az amerikai közvéleményből, amikor délke­let-ázsiai útján a háború utáni problémá­kat taglalja, s ezzel azt próbálja elhitet­ni, hogy a béke küszöbön áll. Ugyanak­kor azonban Nixon Bangkokban azt bi­zonygatta, hogy az Egyesült Államok „minden veszély esetén kiáll Thaiföld mellett”. E kijelentés azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó le­mondani Ázsia nemzetközi csendőrének szerepéről. Pham Dang Lam dél-vietnami küldött felszólalásában ismét visszatért Thieu úgynevezett békejavaslataira. A saigoni küldöttség vezetője azt bizonygatta, hogy Thieu elképzelései „logikus és ésszerű” megoldást jelenthetnének. Henry Cabot Lodge amerikai küldött azzal vádolta a VDK küldöttségét, hogy követelései „nem tükrözik a közeli és tárgyalások útján elérhető rendezés óha­ját”. Ütközet a demilitarizált övezettől délre (Reuter) Szerdán Dél-Vietnam egész területén szokatlanul lanyha volt a harci tevékenység. Mindössze egy nagyobb üt­közet volt a demilitarizált övezettől dél­ re, Quang Tun tartományban — közölte csütörtökön reggel egy amerikai katonai szóvivő. ♦ (WNA) Vo Nguyen Giao tábornok, a VDK miniszterelnök-helyettese, nemzet­­védelmi miniszter, csütörtökön táviratban köszöntötte a kínai népi felszabadító had­sereg megalakításának 42. évfordulója al­kalmából Lin Piaót, a kínai államtanács elnökhelyettesét, honvédelmi minisztert. Szíriai repülőgépek támadása izraeli állások ellen A szíriai légierő vadászgépei és vadász­bombázói csütörtökön délelőtt támadást intéztek a Hermom-hegyen levő izraeli katonai állások ellen. Damaszkuszban egy katonai szóvivő kijelentette: „Az ak­ció válasz volt az ellenséges repülőgépek szerdai támadására, amelynek során sok szíriai katona megsebesült.” A szóvivő hozzáfűzte, hogy a légi­támadással egyidejűleg a szíriai tüzérség Kuneitira térségében levő ellenséges állá­sokat támadott és rombolt le, súlyos vesz­teségeket okozva emberben és katonai berendezésekben. A szíriai légvédelmi ütegek csütörtö­kön lelőttek három izraeli repülőgépet, amelyek megkíséreltek behatolni az or­szág légiterébe. Tel Aviv-i katonai forrá­sokból szerzett értesülések szerint csü­törtökre virradó éjjel a megszállt gázai övezetben az ellenállók két alkalommal támadtak izraeli katonai járműveket, kézigránátokkal. Az izraeli hatóságok hajszát indítottak az ellenállók ellen, mindeddig eredménytelenül A Thant jelentése a BT-nek A Thant ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanácsnak küldött különjelentésében, amelyet csütörtökön hoztak nyilvános­ságra, hangsúlyozta, hogy a tanács által elrendelt közel-keleti tűzszünet meg­hiúsulása a békét veszélyeztető súlyos fejleménynek tekinthető. Az ENSZ főtitkára felkérte a Bizton­sági Tanácsot, teremtsen megfelelő fel­tételeket a térségben feladatukat teljesítő ENSZ-megfigyelők száméra. Az ázsiai körút ötödik országa |~j 3^ ^ ^ ^ Nixon Új-Delhibe érkezett Megkezdődtek az amerikai—indiai tárgyalások (Reuter, AP) Nixon elnök csütörtökön, magyar idő szerint röviddel 8 óra után megérkezett Új-Delhibe. Az indiai főváros repülőterén az amerikai államfőt 21 dísz­lövés köszöntötte. Hivatalosan Mohammad Hidajatvallah ügyvivő államelnök, a leg­felső bíróság elnöke, majd Indira Gandhi miniszterelnök-asszony üdvözölte Nixont. A rekkenő hőség ellenére ezrek sora­koztak fel a repülőtéren, a világsajtó kép­viselőinek eddigi legnépesebb tábora fo­gadta az ázsiai körútjának ötödik állo­mására érkező amerikai elnököt. Nixon az üdvözlő szavakra válaszolva méltatta Dzsavaharlal Nehru, az elhunyt nagy indiai államférfi emlékét és kije­lentette, hogy az ő szellemében kell mun­kálkodni világszerte annak érdekében, hogy korunk nemzedéke „a béke nemze­déke” legyen. A repülőtérről az elnöki palota felé ve­zető úton több száz főnyi csoport tüntetett Nixon elnök és az amerik­aiak vietnami háborúja ellen. Az amerikai államfő nem messze a tün­tetőktől megállíttatta gépkocsiját, majd a biztonsági szolgálat embereitől körül­véve kiszállt, hogy kezet rázzon néhány ellentüntetővel, akik „Hindi—Amerika bhai-bhai” (India és Amerika testvérek) kiáltásokkal üdvözölték. Később Nixonra csaknem ráomlott egy betonkerítés, amely a kíváncsian előrenyomuló tömeg súlya alatt megdőlt. Az elnököt az utolsó pil­lanatban a biztonsági szolgálat egyik tisztje rántotta félre. Nixon és Indira Gandhi csütörtökön 90 perces tanácskozást tartott az elnöki pa­lotában. A megbeszélés napirendjén a vietnami háború rendezésének lehetősé­­ségei, ázsiai biztonsági problémák, vala­mint a Pakisztánba irányuló amerikai fegyverszállítás esetleges folytatásával összefüggő indiai aggodalmak szerepeltek. Indira Gandhi a Nixonnal folytatott megbeszélés után sajtóértekezleten kifej­tette, hogy véleménye szerint „az Egye­sült Államok sokban közeledett India ál­láspontjához a vietnami kérdésben”. A miniszterelnök-asszony ismételten kijelentette: Indiának az a véleménye, hogy a vietnamiaknak maguknak kell sorsukról dönteniük, minden külső be­avatkozás nélkül, a külföldi csapatokat ki kell vonni az országból. Indira Gandhi elmondotta, hogy a csü­törtöki megbeszélésen általánosságban érintették Ázsia regionális biztonságának problémáját. Mint mondotta, kormánya nem számít arra, hogy az angol és az amerikai csapatok kivonása után politi­kai, illetőleg katonai „vákuum” keletke­zik Ázsiában. Ennek ellenére helyesnek tartaná, ha átmeneti időszakra „bizonyos nagyhatalmak garantálni tudnák az ázsiai országok biztonságát”. A tárgyalásokkal egy időben tüntetések voltak Kalkuttában, s két bomba robbant az amerikai tájékoztató szolgálat épülete közelében, sebesülés nem történt. A kal­kuttai közép- és főiskolákat bezárták, mert a diákok egynapos sztrájkkal tilta­koztak Nixon indiai látogatása ellen. ♦ (TASZSZ) Hazautazott Berlinből Be­­regovoj vezérőrnagy, szovjet űrhajós, a Szovjetunió kétszeres hőse. A szovjet űr­hajóst Berlinben és az NDK számos más városában tett látogatása során minde­nütt nagy szeretettel és szívélyességgel fogadták. Sikertelen merénylet Rogers ellen Az amerikai külügyminiszter Szöulban (Reuter, AFP) Szato japán miniszterel­nök szerdán reggel egyórás megbeszélést folytatott Rogers amerikai külügyminisz­terrel az okinawai kérdésről. A minisz­terelnök kijelentette: Okinawának Japán­hoz való visszacsatolása után nem fogják megengedni, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyvereket állomásoztasson a szigeten. Kínos közjáték zavarta meg a japán­­amerikai gazdasági bizottság hetedik ülés­szakán részt vett amerikai vendégek, kö­zöttük Rogers külügyminiszter, csütörtöki repülőtéri búcsúztatását. Egy rádióripor­ternek álcázott japán fiatalember me­rényletet akart elkövetni az amerikai kül­ügyminiszter ellen, de Rogerset összeté­vesztette Armin Meyerrel, az Egyesült Államok tokiói nagykövetével, s tőrével Meyerre rohant. Az amerikai nagykövet azonban, bár a földre zuhant, sértetlen maradt, mert merénylője a támadás pilla­natában megbotlott, s tőrt szorongató ke­ze célt tévesztett. Az amerikai külügyminiszter csütörtö­kön Tokióból Szöulba érkezett. Megérke­zése után újságíróknak kijelentette, hogy az Egyesült Államok továbbra is kész ka­tonai támogatásban részesíteni a dél-ko­reai rendszert. Nukleáris vita szinte attól a naptól kezdve, hogy 1963 ** januárjában megszakadtak a Közös Piac és Anglia tárgyalásai a britek csat­lakozásának lehetőségeiről, a nyugat­európai politikai élet szemlélőiben kiala­kult egy sematikus képlet: öten mellette m­egy ellene. Franciaország lett az Euró­pai Gazdasági Közösség „fekete bárá­nya”: degaulle-i vétó oszlatta el a Csa­tornán túl táplált reményeket, és de­gaulle-i vétó állta útját a Hatok közös kereskedelmi és nukleáris politikájának, a politikai integráció felé mutató gazda­sági unió létrejöttének. A nyugat-európai integráció kérdése, és az egésznek összeurópai szempontok alapján történő megítélése sokkal bonyo­lultabb, semhogy egyetlen képletbe zsú­folhatnánk. A mai napig is létezik és ak­tívan tevékenykedik annak a francia po­litikusnak, Jean Monnet-nak, az úgyne­vezett Európai Egyesült Államok Akció­bizottsága, aki az ötvenes évek közepén az integráció gondolatának első számú ihletője volt. (Az elnevezés: Európai Egyesült Államok egyébként Winston Churchill szótárában is szerepelt, de ő lazább szövetséget képzelt el, mint Mon­net.) Ez a bizottság legutóbb július kö­zepén ülésezett és a részt vevő állam­férfiak — akik semmiyen hivatalos szer­vet sem képviselnek e fórumon — közös nyilatkozatukban kijelentették: „Orszá­gaink nem elég nagyok ahhoz, hogy a nemzetállam akcióival megelőzzük a gaz­dasági, szociális és politikai érdekeinket fenyegető veszélyeket — egyesülve azon­ban képesek rá, és meg is kell tenniük.” Érthető, ha az érintett országok egyike­­másika — a legtöbb esetben az önál­ló nemzeti külpolitikát mindennél több­re becsülő Franciaország — húzódozik a megkívántnál nagyobb „összefonódástól”, a nemzetekfelettiség ódiumától. A Nagy- Britannia közös piaci tagságát tisztán gazdasági megfontolásokból támogató brit tőkés körök is óva intik a Wilson­­kormányt a politikai „főhajtástól”, azaz attól, hogy a romjaiban megmaradt brit nagyhatalmi politikát valamiféle „euró­pai kormányzatnak” rendelje alá. Ez az angolokra és franciákra egyaránt jellem­ző magatartás — ha más-más tőről is fa­kad, és eltérő intenzitással jelentkezik — különösen egy, a nyugatnémetek által — nem ok nélkül — szívesen hangoztatott kérdésben következetes, és ez­ a nyugat­európai nukleáris együttműködés. Május közepén járt Londonban Franz- Josef Strauss, a CDU—CSU „erős embe­re”, a Kiesinger-kormány pénzügymi­nisztere. A közismerten jobboldali poli­tikus egyik előadásában a közös és egy „európai elnök” felügyelete alá vont nuk­leáris erők megteremtését sürgette, mondván, hogy ez megszüntethetné az amerikai uralmat, és a NATO-n belüli „társasviszonyhoz” vezetne. A kiinduló­pont világos: a Német Szövetségi Köztár­saságnak — két fő riválisával ellentétben — nincsen atomfegyvere, és azt — politi­kai okokból — önállóan elő sem állíthat­ja. Addig viszont nem pályázhatja meg az egyszer-majdcsak-megvalósuló „euró­pai föderáció” vezető hatalmának poszt­ját, amíg nem áll minden tekintetben partnereivel legalábbis azonos szinten. Emlékezünk még, hogyan kapták fel Bonnban az MLF, a NATO keretében lé­tesítendő többoldalú atomütőerő tervét, amelyet aztán — csakúgy, mint a nem­régiben életre hívott „nukleáris tervező bizottságot” — Franciaország kiválása az észak-atlanti tömb katonai szervezetéből, megcsonkított és jó időre fiktívvé lett. Strauss most az Óvilágban — éppen az „Egyesült Államok tekintélyuralmának kivédése” jelszóval — próbálkozott, de úgy látszik, nem járt eredménnyel. Szá­mára pozitív reagálást sehonnan sem ka­pott, és hiába írták alá még márciusban a brit—holland—nyugatnémet közös vál­lalkozás tervét egy új technikai eljáráson alapuló urándúsító építésére, az angol kormány addig nem hajlandó hozzálátni a kivitelezéshez, amíg a szövetségi köztár­saság le nem mond arról, hogy e célból nyugatnémet területen is épüljenek üze­mek. L­ényegében Strauss londoni kijelenté­seire adott válaszként értékelhetők Pompidounak a választási kampány so­rán elhangzott szavai, miszerint „a közös európai védelmi politika alapja a nuk­leáris területen csakis egy angol—francia megegyezés lehet”. Franciaország számá­ra — a múlt évi frankválságot követően — gazdasági szükségszerűség lett a „force de frappe”-ra fordított kiadások radikális csökkentése, és Párizs e téren is rákényszerült az együttműködésre, de a gesztust még így sem a gazdaságilag erő­sebb, hanem a történelmileg kevésbé ve­szélyes partner felé tette. Erre kényszerí­tette Pompidou-t a közvélemény nyomá­sa is, de ettől függetlenül az egész ügy bebizonyította, hogy Nyugat-Európában létrejöhet olyan szituáció is, amikor kettő van ellene és senki sincs mellette. Lsipovecz Iván

Next