Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)

1969-09-01 / 241. szám

2 1969. SZEPTEMBER 1. HÉTFŐ NEMZETKÖZI POLITIKA 1 ^ ) ^abrn» Htrnir N K Ü L F Ö L D I L A P O KB Ó L JtsA&Lmm an H « A laP vasárnapi (ScjMlOfKg I/O Kf fS «31 számának vezér- WW 11 H ad 14»* «“‘ke A béke vé­­­­­­delme — minden nép kötelessége címmel megemlékezik a II világháború kitörésének 30. évfordulójáról. A háború közvetlen kirobbantója ugyan a hitleri Németország volt, de a felelős­ség az egész imperialista rendszert terheli érte. A lap emlékeztet rá, hogy az impe­rialisták közötti ellentmondások követ­keztében a háború a nyugati monopolista csoportok között kezdődött, de a világ­uralomra törő fasizmus politikájának fő célja a kommunizmus elleni harc volt. „A szovjet népnek a fasizmus felett aratott világtörténelmi győzelme minde­nekelőtt a szocialista rendszer életerejét bizonyítja. A szocialista társadalmi rend­szer, gazdasági és szervezési lehetőségei, a szovjet társadalom eszmei és politikai egysége, a szocialista hazafiság és a pro­letár internacionalizmus, a Szovjetunió né­peinek barátsága és tömörülése az SZKP körül, a hadsereg és a nép példátlan hő­siessége — ezek a győzelem fő tényezői.” „Ezekben a napokban, amikor a hábo­rúra emlékezünk, az emberiség újra vé­giggondolja a háború tanulságait, nehogy az imperializmus és a reakció erői még szörnyűbb tragédiába sodorják a világot. Bárhogy próbálkoznak is az imperialista agresszorok ideológusai meghamisítani a háború okait, bárhogy próbálják mente­getni a német militarizmust és a nyugati monopoltőkét, a hitleristákat és mai re­­vansista-militarista epigonjaikat, a rajnai újnácikat — mégsem tudják kiforgatni a történelmi valóságot, nem tudják elaltat­ni a népek éberségét az imperialista reak­ció mesterkedéseivel szemben. A béke fenntartására és megszilárdítására világ­szerte kibontakozott mozgalom szakadat­lanul erősödik, s ez azt bizonyítja, hogy a népek tudatában meggyökerezett a felismerés: nem szabad megbékélni a buj­­togatókkal, le kell leplezni és meg kell hiúsítani terveiket.” „Európa és a többi kontinens népei nem azért hoztak annyi véráldozatot a hitlerista Németország, a militarista Ja­pán és szövetségeseik elleni harcban, hogy most megengedjék a világuralom újsütetű trónkövetelőinek, hogy pusztulást és erő­szakot vigyenek a földkerekség bármely részére, hogy a népek szabadságát és füg­getlenségét, az emberiség jövőjét fenye­gessék. A mindennapi élet azt mutatja, hogy a béke és a haladás erőinek korunk­ban reális lehetőségei vannak a háború meghiúsítására.” * Alekszej Jepisev hadseregtábornok, a szovjet hadsereg és hadiflotta politikai főcsoportfőnöke ugyancsak a lap vasárna­pi számának hasábjain számol be cseh­szlovákiai látogatásának tapasztalatairól. A csehszlovák és a szovjet nép ellenfe­leinek sohasem sikerül megbontani barát­ságunkat, mivel gyökerei mélyek és tar­tósak, és megfelel népeink létfontosságú érdekeinek — írja Jepisev. — A szocia­lizmus ellenségei az utóbbi években szám­talan erőfeszítést tettek azért, hogy meg­bontsák a szovjet—csehszlovák barátsá­got, hogy a csehek és a szlovákok tudatát nacionalizmussal és szovjetellenességgel mérgezzék meg, hogy szétzilálják a cseh­szlovák néphadsereget. Csehszlovákiát ha­zug jelszavakkal, magukat a „humanista” és a „demokratikus” szocializmus hívei­nek álcázva próbálták kiszakítani a szo­cialista közösség népeinek testvéri család­jából, hogy restaurálják a dolgozóktól idegen burzsoá rendet — mutat rá Jepi­sev, majd végezetül megállapítja: noha az ellenfeleknek egy s más sikerült, sötét terveik mégis kudarcot vallottak. Morning STAR A brit kommu­nisták lapja sze­rint az észak-ír­országi bajok nem szűnnek meg, mert nem került sor valódi reformokra. Ha nem oszlatják fel a segédcsendőrök úgyneve­zett B osztagait és az ulsteri protestáns „önkéntesek” alakulatait, a feszültség fennmarad. A belfasti parlament, a Stor­mont összetétele és eddigi „eredményei­nek” listája nem sok reményt nyújt a gyors fejlődésre. Most különösen szüksé­ges, hogy a brit parlamentet összehív­ják. Az alsóháznak sürgősen törvényt kell hoznia az észak-írországiak jogairól, meg kell adni a tartomány minden polgá­rának a teljes állampolgári jogokat. „A haladás most gyors cselekvést követel” — írja. ~ _ . A Szovjetunió- Süddeuischc7cHungóó.hraTMe,­ a nyugat-németországi szociáldemokrata párt alelnöke, Franz-Josef Strauss pénzügyminisz­ter és Kurt-Georg Kiesinger kancellár szere­pel a müncheni lapban E. M. Lang rajzán. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok javítását el­lenző CDU-CSU-vezetők szájába a karikaturista a következő szöveget adta: — Túl savanyú az orosz szőlő! --------------- ----------- f -----------------------r— Ötven nap a Távol-Keleten 9. ^ ^ 1 A hadsereg és a nép Egy országról, amely ma is háborús körülmények között él (mert a rendsze­res amerikai bombázások beszüntetése után is folytatódnak a VDK elleni légi provokációk, s Délen tovább dörögnek a fegyverek) még csak megközelítően teljes képet sem alkothatunk, ha nem ismerjük hadseregét és annak a társadalomban be­töltött szerepét. Ez a meggondolás veze­tett Hanoiban a Néphadsereg Múzeumá­ba. Az udvaron a Dien Bien Phu-i csatá­ban zsákmányolt francia mozsárágyú, különböző típusú amerikai repülőgépek roncsai és bombáik acélköpenyei fogad­ják a látogatót. Minden kiállított tárgy megannyi dokumentuma egy évezredes szabadságharcos hagyományokkal rendel­kező nép hősies küzdelmének. Az itt lá­tottak és hallottak alapján, hadd vázol­jam röviden a három hónap múlva fenn­állásának 25. évfordulóját ünneplő viet­nami néphadsereg életútját. Negyed évszázados diadalát 1944 decemberében, a japán megszál­lás idején kelt életre a kommunista párt és már akkor is legendás hírű vezetője, Ho Si Minh hívó szavára. Az ország északkeleti részén levő dzsungelekben alakult új hadsereg magvát a Vo Nguyen Giap (a kiváló hadvezér, a jelenlegi hon­védelmi miniszter) vezette partizáncso­port alkotta. Tagjai közt olyan hivatásos forradalmárok és egyszerű hazafiak vol­tak, akik már jó néhány éve szervezett fegyveres harcot vívtak a francia gyar­matosítók, majd a japán fasiszták ellen. Az alakulat fegyverzete több mint sze­rény volt: egy könnyű géppuska, 17 ren­des és 14 kovaköves puska, valamint két pisztoly... Alig nyolc hónap alatt azonban a kis csapat — a parasztok és munkások töme­ges csatlakozása nyomán — ütőképes erővé szerveződött. Az 1945 augusztusá­ban bekövetkezett japán kapituláció után ez a sereg hirtelen 50 ezer főre duzzad s képesnek bizonyul a hatalom gyors átvé­telére. Ezt követően csaknem tíz éven át sikerrel küzd a gyarmati rend visszaállí­tására törekvő francia kolonialisták had­seregével. Olyan modern haditechnikával felszerelt elit csapatokkal szemben, mint a hírhedt idegenlégiósok, ejtőernyősök és más hivatásos embervadászok, a fiatal Vietnami Néphadsereg mindvégig kezé­ben tartja a kezdeményezést s ragyogó győzelmeinek sorozatára a Dien Bien Phu-i döntő csata megnyerésével teszi rá a koronát. (A múzeumban egy 20x12 mé­teres alapterületű terem padlóján óriási makett ábrázolja a csata színhelyét: a magas hegyek övezte tágas völgykatlan­ban a francia tábor erődítményeinek, a repülőtérnek és más objektumoknak, va­lamint az őket­­ostromló vietnami har­cosok állásainak pontos, kicsinyített mása látható. Az ezekbe épített különböző szí­nű villanylámpák és nyilak villogtatásá­­val, valamint magyarázó szövegével a teremőr szemléltető módon ismerteti a csata lefolyását. Giap tábornok mesteri tervének a megértése így nem követel meg hadtudományi ismereteket a látoga­tóktól.­ ""Életének második évtizedében a har­cokban megedződött hadsereg lélegzetvé­telhez jutott ugyan, de nem pihenhetett a győzelem babérjain. Hamarosan vilá­gossá vált, hogy az 1954-es genfi egyez­ményeket szabotáló USA a franciák örö­kébe akar lépni Vietnamban, s a neo­­kolonialista érdekeit szolgáló saigoni re­zsim fenntartása érdekében a nyílt fegy­veres intervenciótól sem riad vissza. Ezért a VDK hadseregének — a szocia­lista építőmunka kellős közepén — fel kellett készülnie a világ vezető kapitalista hatalmával való konfrontációra. Tudjuk, hogy ezt a feladatát milyen sikerrel ol­dotta meg, hatékonyságáról pedig töb­bek között a mintegy 3300 lelőtt ameri­kai repülőgép és a terrorbombázások fel­tétel nélküli beszüntetésével Washington részéről közvetve beismert vereség tanús­kodik. A levegő védői résen állnak A bombázások beszüntetése óta (1960 november) a néphadsereg egyes alakula­tainál fokozatosan „pihenj”-t lehetett ve­zényelni. A légvédelmi erőknél azonban nem. Mint már említettem, a 4. zónában mindennaposak az amerikai felderítő­gépek berepülései (napi átlagban 18), s nem ritkák a bombázások sem. (A leg­délibb tartományt több mint 300-szor tá­madták tavaly november óta...!) Amikor július végén Hanoiban egy alkalommal a kísérőim által szemrebbenéssel sem nyugtázott két ágyúlövés oka iránt ér­deklődtem, azt a választ kaptam, hogy bizonyára amerikai felderítőgépre lőttek. Az ekkor előadott kérésemet, hogy felke­reshessem a fővárost védő egyik légvé­delmi alakulatot, már másnap teljesítet­ték. A várostól nem messze, rizsmezők övezte banán- és bambusznád liget volt a meglátogatott légvédelmi üteg szállása. Olyan gondosan álcázták, hogy húsz lé­pésnyi távolságból is inkább tanyának látszott. A parancsnok — egy 30 év kö­rüli hadnagy­i és a főhadnagyi rangjel­l­zést viselő politikai biztos fogadott ben­nünket. Amikor megtudta, magyar új­ságíró a vendége, a parancsnok meg­jegyzi, hogy korábban olyan alakulatnál szolgált, amelynek magyar gyártmányú ágyúi vannak. — Meg volt velük elégedve? — Teljes mértékben. A kontaktust teremtő bevezető után szállásán (félig földbe süllyesztett bam­buszkunyhóban) az elmaradhatatlan tea mellett katonás rövidséggel számolt be alakulata múltjáról és jelenéről. Az üteg 1962-ben alakult meg, 100 millimé­teres kaliberű szovjet gyártmányú ágyúk­kal látták el. A katonák többsége pa­raszt, illetve munkás. A műveltségi szint egyenlőtlensége kezdetben gondokat oko­zott. A harcosok azonban nagyon szor­galmasan tanultak s most már urai a technikának. Az utóbbi négy év alatt az üteg 28-szor változtatta pozícióját, s az ország különböző pontjain több fontos objektum védelmében vett részt. A harci szellem mindig jó volt, erről négy kol­lektív és két egyéni kitüntetés is tanús­kodik. Hanoi város védelmi vándorzász­laját is elnyerték. Túlteljesítették a Ho Si Minh elnök által felállított normát (húsz lövedéken­ként egy lelőtt ellenséges repülőgép), mert átlagosan minden 12. lövésük célba talált. Eddig tíz különböző típusú ame­rikai repülőgépet (hatot Hanoi mellett) semmisítettek meg s egy pilótaszázadost foglyul ejtettek. Több súlyos összecsapá­suk volt, 1966 tavaszán például, egy al­kalommal 8 ellenséges gép külön az üte­get támadta. Három harcos esett el ek­kor, s megrongálódott az egyik ágyú is. Egy bombarepesz eltalálta az akkumulá­tor csővezetékét s ez veszélyeztette az ágyú további működését, a tüzelés foly­tatását. Az akkumulátor kezelője, Nguyen Ba Le harcos azonban puszta kézzel fog­ta össze a csőrepedést s nem törődve az­zal, hogy a sav összemarja, mindaddig tartotta, amíg le nem fújták a támadást. Ho Si Minh elnök kitüntette a harcost. A támadó gépek közül egy nem tért vissza támaszpontjára. A beszámoló után tett séta során fel­tűnt, hogy az üreg körletének végében terjedelmes kert és egy sertésól van. Kér­désemre a parancsnok elmondta, hogy „a néphadsereg bevett szokásnak megfele­lően” ők is részben önellátóak. Kerté­szettel, gyümölcstermeléssel és sertéshiz­lalással foglalkoznak szabad idejükben. — Jut azért időnk kulturális tevékeny­ségre is — teszi hozzá. — Mióta ütegparancsnok? — kérdem. — Három éve. — Katonai akadémiát végzett? — Erre nem volt idő. Pár hetes elmé­leti tanfolyam után a gyakorlatban tanul­tam ki a szakmát. Hat évvel ezelőtt kezd­tem, közkatonaként. •­ft Az atomklub Ötö-Hifi PreSSG dik tagja, Kína, " * * w nem kíméli a költséget, hogy erősítse nukleáris hatal­mát. Mintegy 50 kutatási központban majdnem ötezer magas képzettséggel ren­delkező atomfizikus dolgozik a kínai nuk­leáris fegyvereken. Köztük van a Kalifor­niai Technológiai Intézet egykori munka­társa, aki részt vett a második világhá­ború végén az első amerikai atombomba létrehozásában. Legalább nyolc nagy atomreaktor üzemel, így például Peking­­ben, Pastauban, Lop Norban, Csungking­­ban és más helyeken. 1964-ban végezte Kína az­ első atom­bomba-kísérletet, majd 1967 júniusában felrobbantották az első hidrogénbombát, 1968 decemberének végén pedig Mao 75. születésnapján a másodikat. Az időpon­tok kiválasztása mindkét esetben propa­­gandisztikus célokat szolgált. Jelenleg kö­zéphatósugarú, a nukleáris bombákat 3200 kilométer távolságra eljuttató rakétákkal kísérleteznek. Becslések szerint Kínának legalább 100 atombombája van, egy neves amerikai szakember becslése szerint 1970-re legkevesebb tíz interkontinentális rakétája lehet, 197,4-re ezek száma elér­heti a százat, 1980-ra pedig az ezret is. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának évfordulója A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága táviratban üdvözölte az Egyesült Államok Kommunista Pártját megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából. * A­z imperializmus elleni harc élvonal­­­­­ban küzd fél évszázada az Egyesült Államok Kommunista Pártja. Ma, amikor a világ vezető imperialista hatalma a politikai és gazdasági nyomás eszközeivel igyekszik függőségben tartani a latin-amerikai országokat, blokáddal sújtja a nyugati féltekén elsőként a szo­cializmus útjára lépett Kubát, tovább folytatja bűnös háborúját a vietnami nép ellen és nem szünteti be a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni provokációkat, az Egyesült Államok Kom­munista Pártja az amerikai nép lelkiis­­meretére appellálva mond nemet az USA világcsendőr-szerepére. Az amerikai im­perializmus külpolitikájának reakciós vo­násaival a belpolitikában a fajüldözés felháborító rendszere és a nyomortól súj­tottak problémáinak elhanyagolása páro­sul. Az USA nehéz körülmények között küzdő kommunistái ez ellen is lankadat­lanul folytatják harcukat, egységben a nemzetközi munkásmozgalommal, amely­nek legutóbbi moszkvai nemzetközi ta­nácskozásán is tevékenyen kivették részü­ket a munkából. Ötvenéves fennállása alkalmából Ame­rika és a világ népei érdekében egyaránt további sikereket kívánunk az Egyesült Államok Kommunista Pártjának. ♦ (TASZSZ) Helmut Greulich nyugat-­ német szakszervezeti vezető egy Braun­­schweigben megtartott gyűlésen állást foglalt amellett, hogy a nyugatnémet szakszervezetek bővítsék a szocialista or­szágok szakszervezeteivel fenntartott kap­csolataikat. ♦ (TASZSZ) Gopal Szvarup Batha&­ India új alelnöke Giri elnök és Indira Gandhi miniszterelnök, valamint a mi­niszterek, parlamenti képviselők és más hivatalos személyek jelenlétében vasárnap letette a hivatali esküt Kölcsönös ragaszkodás Számos példáját láttam annak, mekkora tiszteletnek és szeretetnek örvend a had­sereg a lakosság körében. Mégis, a Nép­hadsereg Múzeumában látott két doku­mentummal tudnám ezt legjobban illuszt­rálni. Az első egy XVIII. századbeli fa­metszet, amely történelmileg hiteles ese­ményt ábrázol. Parasztemberek tömege gyaloghintókon ülő fegyvereseket cipel.. Magyarázata: a kínai hódítók elleni egyik fontos csata előestéjén a lakosság — ön­kéntes vállalással — a 20 ezres vietnami sereg harcosait ilyen módon szállította, mintegy 50 kilométeren keresztül, a csata színhelyére. Azért, hogy pihenten vehes­sék fel a küzdelmet... A másik egy 1945-ös fénykép, amelyen a néphadsereg két fiatal katonáját látni, amint egy idős paraszt ekéjét húzza a rizsmező térdig érő iszapjában. (Az akkori nagy éhínség enyhítésére leölték a bivalyo­kat ...) A fametszet és a fénykép nem egymás mellett látható, de úgy érzem, hogy egy­be tartoznak, az őket időben elválasztó másfél évszázadot áthidalva­­ „felelnek egymásnak”. A mai példák ugyancsak igazolják, hogy ez a vonal töretlen, a vietnami nép és hadserege viszonyát vál­tozatlanul ez az összeforrottság, a kölcsö­nös ragaszkodás jellemzi. Pálfi Viktor (Következik: Az életszínvonal, az újjá­építés és az elszántság)

Next