Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)
1969-09-01 / 241. szám
2 1969. SZEPTEMBER 1. HÉTFŐ NEMZETKÖZI POLITIKA 1 ^ ) ^abrn» Htrnir N K Ü L F Ö L D I L A P O KB Ó L JtsA&Lmm an H « A laP vasárnapi (ScjMlOfKg I/O Kf fS «31 számának vezér- WW 11 H ad 14»* «“‘ke A béke védelme — minden nép kötelessége címmel megemlékezik a II világháború kitörésének 30. évfordulójáról. A háború közvetlen kirobbantója ugyan a hitleri Németország volt, de a felelősség az egész imperialista rendszert terheli érte. A lap emlékeztet rá, hogy az imperialisták közötti ellentmondások következtében a háború a nyugati monopolista csoportok között kezdődött, de a világuralomra törő fasizmus politikájának fő célja a kommunizmus elleni harc volt. „A szovjet népnek a fasizmus felett aratott világtörténelmi győzelme mindenekelőtt a szocialista rendszer életerejét bizonyítja. A szocialista társadalmi rendszer, gazdasági és szervezési lehetőségei, a szovjet társadalom eszmei és politikai egysége, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus, a Szovjetunió népeinek barátsága és tömörülése az SZKP körül, a hadsereg és a nép példátlan hősiessége — ezek a győzelem fő tényezői.” „Ezekben a napokban, amikor a háborúra emlékezünk, az emberiség újra végiggondolja a háború tanulságait, nehogy az imperializmus és a reakció erői még szörnyűbb tragédiába sodorják a világot. Bárhogy próbálkoznak is az imperialista agresszorok ideológusai meghamisítani a háború okait, bárhogy próbálják mentegetni a német militarizmust és a nyugati monopoltőkét, a hitleristákat és mai revansista-militarista epigonjaikat, a rajnai újnácikat — mégsem tudják kiforgatni a történelmi valóságot, nem tudják elaltatni a népek éberségét az imperialista reakció mesterkedéseivel szemben. A béke fenntartására és megszilárdítására világszerte kibontakozott mozgalom szakadatlanul erősödik, s ez azt bizonyítja, hogy a népek tudatában meggyökerezett a felismerés: nem szabad megbékélni a bujtogatókkal, le kell leplezni és meg kell hiúsítani terveiket.” „Európa és a többi kontinens népei nem azért hoztak annyi véráldozatot a hitlerista Németország, a militarista Japán és szövetségeseik elleni harcban, hogy most megengedjék a világuralom újsütetű trónkövetelőinek, hogy pusztulást és erőszakot vigyenek a földkerekség bármely részére, hogy a népek szabadságát és függetlenségét, az emberiség jövőjét fenyegessék. A mindennapi élet azt mutatja, hogy a béke és a haladás erőinek korunkban reális lehetőségei vannak a háború meghiúsítására.” * Alekszej Jepisev hadseregtábornok, a szovjet hadsereg és hadiflotta politikai főcsoportfőnöke ugyancsak a lap vasárnapi számának hasábjain számol be csehszlovákiai látogatásának tapasztalatairól. A csehszlovák és a szovjet nép ellenfeleinek sohasem sikerül megbontani barátságunkat, mivel gyökerei mélyek és tartósak, és megfelel népeink létfontosságú érdekeinek — írja Jepisev. — A szocializmus ellenségei az utóbbi években számtalan erőfeszítést tettek azért, hogy megbontsák a szovjet—csehszlovák barátságot, hogy a csehek és a szlovákok tudatát nacionalizmussal és szovjetellenességgel mérgezzék meg, hogy szétzilálják a csehszlovák néphadsereget. Csehszlovákiát hazug jelszavakkal, magukat a „humanista” és a „demokratikus” szocializmus híveinek álcázva próbálták kiszakítani a szocialista közösség népeinek testvéri családjából, hogy restaurálják a dolgozóktól idegen burzsoá rendet — mutat rá Jepisev, majd végezetül megállapítja: noha az ellenfeleknek egy s más sikerült, sötét terveik mégis kudarcot vallottak. Morning STAR A brit kommunisták lapja szerint az észak-írországi bajok nem szűnnek meg, mert nem került sor valódi reformokra. Ha nem oszlatják fel a segédcsendőrök úgynevezett B osztagait és az ulsteri protestáns „önkéntesek” alakulatait, a feszültség fennmarad. A belfasti parlament, a Stormont összetétele és eddigi „eredményeinek” listája nem sok reményt nyújt a gyors fejlődésre. Most különösen szükséges, hogy a brit parlamentet összehívják. Az alsóháznak sürgősen törvényt kell hoznia az észak-írországiak jogairól, meg kell adni a tartomány minden polgárának a teljes állampolgári jogokat. „A haladás most gyors cselekvést követel” — írja. ~ _ . A Szovjetunió- Süddeuischc7cHungóó.hraTMe, a nyugat-németországi szociáldemokrata párt alelnöke, Franz-Josef Strauss pénzügyminiszter és Kurt-Georg Kiesinger kancellár szerepel a müncheni lapban E. M. Lang rajzán. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok javítását ellenző CDU-CSU-vezetők szájába a karikaturista a következő szöveget adta: — Túl savanyú az orosz szőlő! --------------- ----------- f -----------------------r— Ötven nap a Távol-Keleten 9. ^ ^ 1 A hadsereg és a nép Egy országról, amely ma is háborús körülmények között él (mert a rendszeres amerikai bombázások beszüntetése után is folytatódnak a VDK elleni légi provokációk, s Délen tovább dörögnek a fegyverek) még csak megközelítően teljes képet sem alkothatunk, ha nem ismerjük hadseregét és annak a társadalomban betöltött szerepét. Ez a meggondolás vezetett Hanoiban a Néphadsereg Múzeumába. Az udvaron a Dien Bien Phu-i csatában zsákmányolt francia mozsárágyú, különböző típusú amerikai repülőgépek roncsai és bombáik acélköpenyei fogadják a látogatót. Minden kiállított tárgy megannyi dokumentuma egy évezredes szabadságharcos hagyományokkal rendelkező nép hősies küzdelmének. Az itt látottak és hallottak alapján, hadd vázoljam röviden a három hónap múlva fennállásának 25. évfordulóját ünneplő vietnami néphadsereg életútját. Negyed évszázados diadalát 1944 decemberében, a japán megszállás idején kelt életre a kommunista párt és már akkor is legendás hírű vezetője, Ho Si Minh hívó szavára. Az ország északkeleti részén levő dzsungelekben alakult új hadsereg magvát a Vo Nguyen Giap (a kiváló hadvezér, a jelenlegi honvédelmi miniszter) vezette partizáncsoport alkotta. Tagjai közt olyan hivatásos forradalmárok és egyszerű hazafiak voltak, akik már jó néhány éve szervezett fegyveres harcot vívtak a francia gyarmatosítók, majd a japán fasiszták ellen. Az alakulat fegyverzete több mint szerény volt: egy könnyű géppuska, 17 rendes és 14 kovaköves puska, valamint két pisztoly... Alig nyolc hónap alatt azonban a kis csapat — a parasztok és munkások tömeges csatlakozása nyomán — ütőképes erővé szerveződött. Az 1945 augusztusában bekövetkezett japán kapituláció után ez a sereg hirtelen 50 ezer főre duzzad s képesnek bizonyul a hatalom gyors átvételére. Ezt követően csaknem tíz éven át sikerrel küzd a gyarmati rend visszaállítására törekvő francia kolonialisták hadseregével. Olyan modern haditechnikával felszerelt elit csapatokkal szemben, mint a hírhedt idegenlégiósok, ejtőernyősök és más hivatásos embervadászok, a fiatal Vietnami Néphadsereg mindvégig kezében tartja a kezdeményezést s ragyogó győzelmeinek sorozatára a Dien Bien Phu-i döntő csata megnyerésével teszi rá a koronát. (A múzeumban egy 20x12 méteres alapterületű terem padlóján óriási makett ábrázolja a csata színhelyét: a magas hegyek övezte tágas völgykatlanban a francia tábor erődítményeinek, a repülőtérnek és más objektumoknak, valamint az őketostromló vietnami harcosok állásainak pontos, kicsinyített mása látható. Az ezekbe épített különböző színű villanylámpák és nyilak villogtatásával, valamint magyarázó szövegével a teremőr szemléltető módon ismerteti a csata lefolyását. Giap tábornok mesteri tervének a megértése így nem követel meg hadtudományi ismereteket a látogatóktól. ""Életének második évtizedében a harcokban megedződött hadsereg lélegzetvételhez jutott ugyan, de nem pihenhetett a győzelem babérjain. Hamarosan világossá vált, hogy az 1954-es genfi egyezményeket szabotáló USA a franciák örökébe akar lépni Vietnamban, s a neokolonialista érdekeit szolgáló saigoni rezsim fenntartása érdekében a nyílt fegyveres intervenciótól sem riad vissza. Ezért a VDK hadseregének — a szocialista építőmunka kellős közepén — fel kellett készülnie a világ vezető kapitalista hatalmával való konfrontációra. Tudjuk, hogy ezt a feladatát milyen sikerrel oldotta meg, hatékonyságáról pedig többek között a mintegy 3300 lelőtt amerikai repülőgép és a terrorbombázások feltétel nélküli beszüntetésével Washington részéről közvetve beismert vereség tanúskodik. A levegő védői résen állnak A bombázások beszüntetése óta (1960 november) a néphadsereg egyes alakulatainál fokozatosan „pihenj”-t lehetett vezényelni. A légvédelmi erőknél azonban nem. Mint már említettem, a 4. zónában mindennaposak az amerikai felderítőgépek berepülései (napi átlagban 18), s nem ritkák a bombázások sem. (A legdélibb tartományt több mint 300-szor támadták tavaly november óta...!) Amikor július végén Hanoiban egy alkalommal a kísérőim által szemrebbenéssel sem nyugtázott két ágyúlövés oka iránt érdeklődtem, azt a választ kaptam, hogy bizonyára amerikai felderítőgépre lőttek. Az ekkor előadott kérésemet, hogy felkereshessem a fővárost védő egyik légvédelmi alakulatot, már másnap teljesítették. A várostól nem messze, rizsmezők övezte banán- és bambusznád liget volt a meglátogatott légvédelmi üteg szállása. Olyan gondosan álcázták, hogy húsz lépésnyi távolságból is inkább tanyának látszott. A parancsnok — egy 30 év körüli hadnagyi és a főhadnagyi rangjellzést viselő politikai biztos fogadott bennünket. Amikor megtudta, magyar újságíró a vendége, a parancsnok megjegyzi, hogy korábban olyan alakulatnál szolgált, amelynek magyar gyártmányú ágyúi vannak. — Meg volt velük elégedve? — Teljes mértékben. A kontaktust teremtő bevezető után szállásán (félig földbe süllyesztett bambuszkunyhóban) az elmaradhatatlan tea mellett katonás rövidséggel számolt be alakulata múltjáról és jelenéről. Az üteg 1962-ben alakult meg, 100 milliméteres kaliberű szovjet gyártmányú ágyúkkal látták el. A katonák többsége paraszt, illetve munkás. A műveltségi szint egyenlőtlensége kezdetben gondokat okozott. A harcosok azonban nagyon szorgalmasan tanultak s most már urai a technikának. Az utóbbi négy év alatt az üteg 28-szor változtatta pozícióját, s az ország különböző pontjain több fontos objektum védelmében vett részt. A harci szellem mindig jó volt, erről négy kollektív és két egyéni kitüntetés is tanúskodik. Hanoi város védelmi vándorzászlaját is elnyerték. Túlteljesítették a Ho Si Minh elnök által felállított normát (húsz lövedékenként egy lelőtt ellenséges repülőgép), mert átlagosan minden 12. lövésük célba talált. Eddig tíz különböző típusú amerikai repülőgépet (hatot Hanoi mellett) semmisítettek meg s egy pilótaszázadost foglyul ejtettek. Több súlyos összecsapásuk volt, 1966 tavaszán például, egy alkalommal 8 ellenséges gép külön az üteget támadta. Három harcos esett el ekkor, s megrongálódott az egyik ágyú is. Egy bombarepesz eltalálta az akkumulátor csővezetékét s ez veszélyeztette az ágyú további működését, a tüzelés folytatását. Az akkumulátor kezelője, Nguyen Ba Le harcos azonban puszta kézzel fogta össze a csőrepedést s nem törődve azzal, hogy a sav összemarja, mindaddig tartotta, amíg le nem fújták a támadást. Ho Si Minh elnök kitüntette a harcost. A támadó gépek közül egy nem tért vissza támaszpontjára. A beszámoló után tett séta során feltűnt, hogy az üreg körletének végében terjedelmes kert és egy sertésól van. Kérdésemre a parancsnok elmondta, hogy „a néphadsereg bevett szokásnak megfelelően” ők is részben önellátóak. Kertészettel, gyümölcstermeléssel és sertéshizlalással foglalkoznak szabad idejükben. — Jut azért időnk kulturális tevékenységre is — teszi hozzá. — Mióta ütegparancsnok? — kérdem. — Három éve. — Katonai akadémiát végzett? — Erre nem volt idő. Pár hetes elméleti tanfolyam után a gyakorlatban tanultam ki a szakmát. Hat évvel ezelőtt kezdtem, közkatonaként. •ft Az atomklub Ötö-Hifi PreSSG dik tagja, Kína, " * * w nem kíméli a költséget, hogy erősítse nukleáris hatalmát. Mintegy 50 kutatási központban majdnem ötezer magas képzettséggel rendelkező atomfizikus dolgozik a kínai nukleáris fegyvereken. Köztük van a Kaliforniai Technológiai Intézet egykori munkatársa, aki részt vett a második világháború végén az első amerikai atombomba létrehozásában. Legalább nyolc nagy atomreaktor üzemel, így például Pekingben, Pastauban, Lop Norban, Csungkingban és más helyeken. 1964-ban végezte Kína az első atombomba-kísérletet, majd 1967 júniusában felrobbantották az első hidrogénbombát, 1968 decemberének végén pedig Mao 75. születésnapján a másodikat. Az időpontok kiválasztása mindkét esetben propagandisztikus célokat szolgált. Jelenleg középhatósugarú, a nukleáris bombákat 3200 kilométer távolságra eljuttató rakétákkal kísérleteznek. Becslések szerint Kínának legalább 100 atombombája van, egy neves amerikai szakember becslése szerint 1970-re legkevesebb tíz interkontinentális rakétája lehet, 197,4-re ezek száma elérheti a százat, 1980-ra pedig az ezret is. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának évfordulója A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte az Egyesült Államok Kommunista Pártját megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából. * Az imperializmus elleni harc élvonalban küzd fél évszázada az Egyesült Államok Kommunista Pártja. Ma, amikor a világ vezető imperialista hatalma a politikai és gazdasági nyomás eszközeivel igyekszik függőségben tartani a latin-amerikai országokat, blokáddal sújtja a nyugati féltekén elsőként a szocializmus útjára lépett Kubát, tovább folytatja bűnös háborúját a vietnami nép ellen és nem szünteti be a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni provokációkat, az Egyesült Államok Kommunista Pártja az amerikai nép lelkiismeretére appellálva mond nemet az USA világcsendőr-szerepére. Az amerikai imperializmus külpolitikájának reakciós vonásaival a belpolitikában a fajüldözés felháborító rendszere és a nyomortól sújtottak problémáinak elhanyagolása párosul. Az USA nehéz körülmények között küzdő kommunistái ez ellen is lankadatlanul folytatják harcukat, egységben a nemzetközi munkásmozgalommal, amelynek legutóbbi moszkvai nemzetközi tanácskozásán is tevékenyen kivették részüket a munkából. Ötvenéves fennállása alkalmából Amerika és a világ népei érdekében egyaránt további sikereket kívánunk az Egyesült Államok Kommunista Pártjának. ♦ (TASZSZ) Helmut Greulich nyugat- német szakszervezeti vezető egy Braunschweigben megtartott gyűlésen állást foglalt amellett, hogy a nyugatnémet szakszervezetek bővítsék a szocialista országok szakszervezeteivel fenntartott kapcsolataikat. ♦ (TASZSZ) Gopal Szvarup Batha& India új alelnöke Giri elnök és Indira Gandhi miniszterelnök, valamint a miniszterek, parlamenti képviselők és más hivatalos személyek jelenlétében vasárnap letette a hivatali esküt Kölcsönös ragaszkodás Számos példáját láttam annak, mekkora tiszteletnek és szeretetnek örvend a hadsereg a lakosság körében. Mégis, a Néphadsereg Múzeumában látott két dokumentummal tudnám ezt legjobban illusztrálni. Az első egy XVIII. századbeli fametszet, amely történelmileg hiteles eseményt ábrázol. Parasztemberek tömege gyaloghintókon ülő fegyvereseket cipel.. Magyarázata: a kínai hódítók elleni egyik fontos csata előestéjén a lakosság — önkéntes vállalással — a 20 ezres vietnami sereg harcosait ilyen módon szállította, mintegy 50 kilométeren keresztül, a csata színhelyére. Azért, hogy pihenten vehessék fel a küzdelmet... A másik egy 1945-ös fénykép, amelyen a néphadsereg két fiatal katonáját látni, amint egy idős paraszt ekéjét húzza a rizsmező térdig érő iszapjában. (Az akkori nagy éhínség enyhítésére leölték a bivalyokat ...) A fametszet és a fénykép nem egymás mellett látható, de úgy érzem, hogy egybe tartoznak, az őket időben elválasztó másfél évszázadot áthidalva „felelnek egymásnak”. A mai példák ugyancsak igazolják, hogy ez a vonal töretlen, a vietnami nép és hadserege viszonyát változatlanul ez az összeforrottság, a kölcsönös ragaszkodás jellemzi. Pálfi Viktor (Következik: Az életszínvonal, az újjáépítés és az elszántság)