Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)

1969-09-01 / 241. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1969. SZEPTEMBER 1. HÉTFŐ 3 Nemzetközi bizottság megerősíti: a hitleristák gyújtották fel a Reichstagot (UPI) Jacques Delarue, a második vi­lágháború kialakulásának és következ­ményeinek tudományos kutatásával fog­lalkozó európai bizottság elnöke, vasár­nap Párizsban tartott sajtóértekezletén bejelentette: a bizottság megállapította, hogy 1933-ban a Reichstag felgyújtását valóban Hitler szervezte meg, hogy félre­vezesse a német és a világközvéleményt. A bizottság kiderítette azoknak a szemé­lyeknek a kilétét, akik közvetlenül felelő­sek voltak az 1933. február 27-én megren­dezett provokációért, és nevüket október 10-én Párizsban közzéteszik. A bizottság ez év áprilisában alakult Luxembourgban történészekből, krimina­lisztikai és műszaki szakértőkből. Delarue bejelentette, hogy a szemtanúk kellő bi­zonyítékot tártak a bizottság elé, ame­lyek alapján megállapították a provoká­ció valamennyi vonatkozását. Eszerint a Hitler hatalomra jutása után egy hónap­pal bekövetkezett Reichstag-tüzet a náci titkosrendőrség szervezte meg és kivitele­zésével Rudolf Diels porosz belügyminisz­tert bízták meg. Ő állított csapdát a hol­land van der Lubbénak, akit a nácik ké­sőbb kivégeztek. Elhagyta Damaszkuszt az eltérített TWA-gép A Folytatás az 1. oldalról­ (AFPI­ Reuter) Megérkezett, a görög fő­városba annak az amerikai TWA-gépnek a 88 utasa és 11 főnyi legénysége, ame­lyet pénteken az esti órákban egy Pa­lesztinai kommandó térített el Damasz­kusz felé. Az Alitalia olasz légitársaság DC 8. mintájú gépén nem volt ott a Da­­maszkuszban fogva tartott hat izraeli nemzetiségű utas, valamint a gép egyik nőutasa és négy gyermeke. Mrs. Donald Shaller, akinek nemzetiségéről nem kö­zöltek adatokat, megsérült, amikor a gépből a robbanás pillanatait megelő­zően menekült és ezért gyermekeivel együtt a szíriai fővárosban maradt. Az olasz repülőgép néhány órával ké­sőbb tovább indult Róma felé, fedélzetén a TWA-gép személyzetével, míg a 88 utast Athénba szállították, ahonnan va­sárnap folytatják útjukat, ki-ki eredeti úticélja felé. Az éjszakai órákban az amerikai kül­ügyminisztérium erélyes hangú nyilatko­zatban elítélte a szíriai kormányt a gép izraeli utasainak fogva tartásáért. Az amerikai külügyminisztérium kifejezte reményét, hogy a szíriai kormány mér­legelni fogja az esetleges következmé­nyek súlyát és intézkedik a fogva tartott, utasok szabadon bocsátásáról. A TWA légitársaság szóvivője Rómában bejelentette, hogy Szíriában marad a gép főpilótája mindaddig, amíg a szíriai ha­tóságok által fogva tartott hat izraeli utast nem engedik szabadon. A szóvivő szerint Dean Carter kapitány a társaság képviselőjeként „azért marad a helyszí­nen, hogy nyomást gyakoroljon a szíriai kormányra az izraeliek szabadon bocsá­tása érdekében”. Jeruzsálemben közleményt adtak ki az izraeli kormány vasárnapi üléséről, ame­lyen a Szíriába térített gép ügye volt a fő téma. A közlemény a szíriai kormányt teszi felelőssé a fogva tartott hat izraeli állampolgár sorsáért és hangoztatja, hogy ezzel az akcióval megsértették a nemzet­közi jogokat és megállapodásokat. Az iz­raeli kormány felhívással fordult vala­mennyi nemzetközi testülethez, tegyen meg mindent az izraeli utasok szabadon bocsátása előmozdítására. A szíriai kormány bejelentése (AP) A szíriai kormány vasárnap este közleményben jelentette be, hogy lehe­tővé teszik a Damaszkuszba térített ame­rikai gép hat fogva tartott izraeli utasa közül a négy nő kiutazását az országból. A közlemény nem tesz említést a másik két izraeli utas sorsáról. Görögország ^ ^ „A király bátorította az összeesküvőket.. (AFP) A görög katonai rendőrség szom­bat este Szalonikiben — mint jól tájéko­zott forrásból jelentik — sok nyugdíjas katonatisztet letartóztatott. E tömegesnek minősített letartóztatások hír szerint ösz­­szefüggésben állnak az úgynevezett sza­bad görögök összeesküvésével. Másrészt polgári személyek, különösen diákok körében néhány „megelőző” le­tartóztatást hajtottak végre abból a cél­ból, hogy a szeptember 6-án megnyíló szaloniki nemzetközi vásárral kapcsolat­ban — amelyet Papadopulosz miniszter­­elnök nyit meg — megakadályozzanak mindennemű zavargást. A vasárnapi görög sajtó szenzációs tá­lalásban ad hírt az „összeesküvés leleple­zéséről”. Egyes lapok közvetlenül a ki­rályt vádolják az összeesküvés megszer­vezésével. Így például a kormányhoz kö­zelálló Nea Politia azt írja, hogy „a ki­rály bátorította az összeesküvőket’’. Közös érdekünk az együttműködés szélesítése­ ­(Folytatás az 1. oldalról) Tímár Mátyás jugoszláviai látogatásá­­nak végén nyilatkozatot adott Kocsis Tamásnak, az MTI belgrádi tudósítójá­nak és a Tanjug jugoszláv hírügynök­ségnek. A miniszterelnök-helyettes elmondotta, hogy Alekszandar Grlicskovval egyebek között megbeszélést folytatott a magyar és a jugoszláv gazdasági rendszer ta­pasztalatairól. — Tájékoztattuk egymást az utóbbi időszak gazdasági eseményeiről és be­széltünk azokról a kérdésekről, amelyek tekintetében feltehető, hogy egymás tapasztalataiból is tanulni tudunk. Tá­jékoztatást adtam nagyobb fejlesztési el­képzeléseinkről az ipar területén. Be­széltünk a kétoldalú kapcsolatokról, arról, hogy milyen területeken van lehe­tőség az eddigiek kiszélesítésére. Szó volt a nemzetközi gazdasági szerveze­tekkel fennálló kapcsolatainkról is. Ezek­ről a kérdésekről Kiró Gligorov elvtárs­sal, a JKSZ elnöksége végrehajtó iro­dájának tagjával is megbeszélést foly­tattam. Tanácskozásaink a barátság és a kölcsönös megértés légkörében folytak — mondotta. Tímár Mátyás pozitívan értékelte jugo­szláviai látogatását. — Ezek a megbeszélések eddig is, a múltban is előnyösen hatottak a köl­csönös gazdasági együttműködésre és hasznos gondolatokat adtak a gazdaság­­irányítási rendszer fejlesztésével kapcso­latban. Úgy vélem, hogy az ilyen tár­gyalásoknak a gazdasági kapcsolatokon is túlmenő jelentőségük van. A magyar—jugoszláv gazdasági kap­csolatok egyes részleteiről szólva a mi­niszterelnök-helyettes rámutatott, hogy a két ország gazdasági együttműködése ta­­valy is tovább szélesedett.­­ A kereskedelmi áruforgalom 1968- ban mintegy 12 százalékkal emelkedett, s a kétirányú árucsere volumene nem hosszú időn belül eléri a 100 millió dol­lárt. A jelenleginél is nagyobb lehetősé­get látok a gépipari kooperációra, például a magyar autóbuszprogrammal kapcso­latban. Úgy gondolom, egyes nagyobb jugoszláv beruházásoknál szélesíteni le­hetne magyar vállalatok részvételét. Az együttműködés bővítésére lehetőséget lá­tok egyes alapanyagok termelésében és a fogyasztási cikkek forgalmában. Az áruforgalommal kapcsolatban fejleszteni kell a pénzügyi tevékenység módszereit. Ehhez az szükséges, hogy a két ország szakértői kidolgozzák ennek megfelelő rendszerét.­­ Szükségesnek tartom, hogy a ma­gyar és a jugoszláv vállalatok között már kialakult közvetlen kapcsolatok to­vább fejlődjenek. Úgy vélem, hogy mind­két szomszédos szocialista országnak ér­deke, hogy a gazdasági élet minden te­rületén keresse az együttműködés széle­sítésének lehetőségeit — jelentette ki Tí­már Mátyás miniszterelnök-helyettes. Tímár Mátyás hazaérkezett Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnök­­helyettese vasárnap visszaérkezett Buda­pestre. Társaságában volt Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Vas János, a Külkereskedelmi Miniszté­rium főosztályvezetője és Takács Béla, a magyar—jugoszláv gazdasági együttmű­ködési bizottság titkára. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vangi Péter pénzügyminiszter, Szita János, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizott­ságának titkára, ott voltak a budapesti jugoszláv nagykövetség képviselői. De te fabula narratur... Egy harminc év előtti nap tanulsága 1939. szeptember 1., az újkori történelem legvéresebb dátuma. Az általános iskolás tankönyv ezt írja róla: „Németország, Olaszország és Japán össze­fogott, hogy világháborúval valósítsa meg im­perialista törekvéseit, a világ újabb felosztá­sát ... Terveik kivitelezése során az első tűz­fészek a Távol-Keleten alakult ki . .. Német­ország fegyverkezését a nyugati hatalmak el­nézték, sőt kölcsönökkel támogatták. Európá­ban létrejött a második háborús tűzfészek. Az etiópiai és a spanyolországi fasiszta agresszió következtében a Földközi-tenger medencéjében kialakult a harmadik tűzfészek. A fasizmus támadásai ugyan sértették a nyugati nagyha­talmak érdekeit, azok mégsem tettek semmit e támadások elhárítására. A nyugatiak enge­dékenysége és be nem avatkozása megnövelte a fasiszta államok támadókedvét. A megfélem­lítés, a katonai nyomás és fenyegetés eszkö­zeinek alkalmazása után Németország bekebe­lezte Ausztriát. Münchenben aláírták a Cseh­szlovákia megcsonkítását jelentő egyezményt. A be nem avatkozási politika a kis népek el­árulása volt és előkészítette a Szovjetunió el­leni háborút... A fasiszta államok hódító po­litikája ellen csak a Szovjetunió tiltakozott erélyesen. Felajánlotta erejét egy antifasiszta koalíció felállítására ... A német fasiszták vé­gül Lengyelország lerohanása mellett döntöt­tek. A támadásra az szolgált ürügyül, hogy 1939. augusztus 31-én lengyel katonaruhába öl­töztetett németek színlelt támadást intéztek a gleiwitzi német rádióadó ellen... Másnap, szeptember 1-én, Németország hadüzenet nél­kül megtámadta­ Lengyelországot. Ezzel meg­kezdődött a második világháború.’* A háború első napjáról, s egyáltalán a kezdetéről a mai negyven éven aluliak­nak nincsen közvetlen élményeik. A ké­sőbbi háborús kínokból is csupán annyi­ra emlékezhetnek — mint e sorok írója is —, hogy azokban az években mindig éhes volt az ember. Ama végzetes szeptember elseje az idősebbeknek még politikai él­mény, a negyven éven aluliaknak már csak­ leszűrt történelem, tananyag. Már­pedig a statisztikai adatok szerint Ma­gyarország lakosságának mintegy 60 szá­zaléka — negyven éven aluli... A történelmi távlatnak természetesen vannak előnyei. Higgadtan, okosan, „sine ira et studio” lehet az eseményeket la­tolgatni. S nemcsak lehet, kell is. A mai nap gyötrő kérdése így hangzik: vajon meg lehetett volna-e akadályozni 1938— 1939-ben a vérfürdőt, 52 millió férfi és nő vágóhídra hurcolását és lemészárlását? Vegyük a tényeket. Tavaly volt a gyá­szos emlékezetű müncheni egyezmény 30. évfordulója. Akkor, 1938-ban nagyjából egy évvel a háború kirobbantása előtt, a magát jó diplomatának képzelő Chamber­lain angol miniszterelnök Münchenből jö­vet ezzel a mondattal lépett le a londoni repülőtér betonjára: „Uraim! Megmentet­tük a békét!” Nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy éppen ajtót nyitottak a fasiszta fe­nevad előtt, s rászabadították Európára? — ma már mindegy. Ami ennél sokkal fontosabb: Európa legjobb koponyái — köztük Barbusse, Thomas Mann, Romain Rolland — már évekkel 1938 előtt intet­tek a vadállat megfékezésére. Mindhiába. Csupán egyetlen hatalom volt, amelynek kormánya világosan felismerte a világot fenyegető borzalmas veszedelmet, s amely a nagy elmék szellemében európai kollek­tív biztonságot javasolt. A Szovjetunió volt ez az ország. Nem hallgattak szavára. Sőt, sanda szándékkal, szinte cinkosként kacsingattak a hitlerista fenevadra, hogy szabad az út előtte, Keletre szabad ... Ha az ember ma az akkori lapokat la­pozgatja, elképed ama begubózó, ostoba közöny láttán, amelyet a torkukra emelt karmok láttán Nyugat-Európa felelős ál­­lamférfiai tanúsítottak. Az angol—francia kettős akkor még aligha gondolt arra, hogy a borzalmas csapás először rájuk­ sújt majd le. Erejük, vélt biztonságuk tu­datában megszállott póker játékosként re­ménykedtek a több partner közti játsz­mában, vagy egészen egyszerűen a­­ jó­szerencsében. Az imperialista boszorkány­­konyha régi és aljas, a XX. században mind gyorsabban avuló receptje szerint abban bíztak, hogy „van az asztalnál más ellenfél is, jó lesz az villámhárítónak”. Persze, a Szovjetunióra gondoltak. Nem így fordult a kocka. Hogy miért? — az okokat itt talán nem érdemes bon­colgatni. De annyi bizonyos, hogy ahol ilyen kockázást folytatnak a népek, mil­liók sorsával, ott az eseményeknek nem lehet jó végük. A nyugati hatalmak 1938—39-es elvtelen megalkuvása tör­vényszerűen vezetett el a világháborúhoz. S ebből már adódik a válasz a bevezető­ben feltett kérdésre: igen, a világháborút és annak minden, generációkat sújtó és nyomorító borzalmát meg lehetett volna előzni. Csupán a hamiskártyázás helyett a népek hangjára, a becsületre, a józan észre kellett volna hallgatni... És ma? A polarizált világban mekkorák ma a béke esélyei ? Nem fenyeget-e máris mindennél pokolibb, harmadik világhá­ború? A harminc év előttihez viszonyítva a mai helyzetet, sajnos csak ezt mondhat­juk: azok­ az erők, amelyek 1938—39-ben levizsgáztak, nemigen adják jelét, hogy tanultak volna. Azok pedig, akik akkor égő fáklyával a kezükben gyújtották fel Európát, ma ismét gyufával és gyújtózsi­nórral játszadoznak. A helyzet jellemzé­sére talán jól tesszük, ha idézzük a tekin­télyes moszkvai hetilap, a Lityeraturnaja Gazeta minapi cikkét, amely nyíltan fel­teszi a kérdést: „Megismétlődik-e?”. A kérdésre hasonlóan nyíltan válaszol: „A harmadik világháború lehetőségét, sajnos, nem zárhatjuk ki. .. A müncheni front újra felállt, s ez megkettőzi a háborús veszélyt. Ma az európai NATO-seregeket Amerika vezényli, holnapra azonban a vezetés gyakorlatilag vég­érvényesen átkerülhet a Bundeswehr táborno­kainak kezébe. Akkor majd a német revansiz­­mus megkísérli, hogy diktálni kezdjen Nyugat- Európának. Mostani egész politikájuk erre irá­nyul ... S agressziójuk első célpontja az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország. De ez már a harmadik világháború ... A washingtoni héják — Rajna-parti ösztönzésre — egy gyászos na­pon elveszíthetik a fejüket és nekiindulhatnak a­­ szakadéknak ... s az agresszió erőihez egy újabb erő kezd felzárkózni: Mao Ce-tung Kí­nája. Azt, hogy mi fog történni Kínában a leg­közelebbi években, meddig maradnak a maois­ták hatalmon, senki nem tudja megmondani. De kétségtelen tény, hogy a maoisták részéről veszély fenyegeti a szocialista közösség szárny­oldalát ... A pekingi politikusok készek part­nernek felajánlkozni a Szovjetunió, a szocia­lista közösség bekerítéséhez. Ez vitathatatlanul új és nagyon veszélyes. Jelenleg talán a leg­veszélyesebb háborús tűzfészket jelenti. Nincs kizárva, hogy a legközelebbi években össze­hozzák a Bonn—Peking tengelyt. Ha a fejle­mények idáig fajulnak, s a szocialista közös­séget újból gyűrűbe zárják, akkor a harmin­cas évek vége — természetesen más formában — valóban megismétlődhet...” A tűzfészkek — a­ Közel- és a Távol-Ke­leten — mind komorabb füsttel figyel­meztetnek, ez minden újságolvasó ember előtt világos. A héják az imperialista or­szágokban mind hangosabban üvöltöznek. Manőverezési terük egyre szűkebb, s ezért mind vakmerőbb akciókba kezdenek. Ve­lük szemben a béke barátainak derék­hada, a szocialista közösség, e veszélyek­kel terhes helyzetben ismét meghirdette az európai biztonság programját. Kiadta a tárgyalóasztalhoz szólító budapesti fel­hívást, s a helsinki csatlakozással reményt keltően kibővült diplomáciai akció halad a maga útján, előre. A békére kinyújtott kéz elfogadása a másik oldal dolga. Mi, a magunk részéről állítjuk, hogy az égető európai problémák — kölcsönös jóakarat­tal — megoldhatók vagy csillapíthatók. A szocialista országok — híven alapel­veikhez és fokozott lendületet kapva az idei, moszkvai nagy tanácskozás dönté­sétől — minden erejükkel a béke pártján állnak. Szent meggyőződésünk továbbá, hogy az európai biztonság garantált meg­erősítése a világbéke számára is üdvös lenne, s fordítva: a huszadik század egy és oszthatatlan világában a Távol-Kele­ten is kipattanhat a földgolyót lángba borító tűzvész szikrája. Békeakaratunk több mint óhajtás — aktív igyekezet elő­re lépésre a kölcsönös biztonság útján. Mi lehetne az első lépés? Talán éppen a mai nap alkalmas arra, hogy leszögez­zük: a harminc évvel ezelőtti hibák meg­­szívlelése. Mert a régi, római mondás ma minden tekintetben érvényes: „de te fa­bula narratur.. Firon András Letartóztatás Ostravában A nemzetbiztonsági szervek letartóz­tatták az ostravai Profil kiadó egyik szer­kesztőjét — jelentette be az észak-morva területi állambiztonsági szervek vezető­sége —, mivel olyan anyagokat tartott magánál, illetve terjesztett, amelyek sér­tik a szocialista rendszert és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság elnökét. Az ügy kivizsgálása folyik. ♦ (AP) Willy Brandt nyugatnémet kül­ügyminiszter vasárnap 24 órás „munka­látogatásra” Rómába érkezett. A Közös Piac és az európai biztonság problémáit, továbbá a nemzetközi pénzügyi helyzetet vitatja meg. Ötvenöt ország kiállítói a Lipcsei Őszi Vásáron (ADN) Walter Ulbricht, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke vasárnap Willi Stoph miniszterelnök és más politikusok társaságában felkereste a Lipcsei Őszi Vásárt.­­ Az idei Lipcsei Őszi Vásáron 55 or­szágból 6500 kiállító vesz részt. A vásár területe 211000 négyzetméter. A legna­gyobb kiállító a házigazda, sorrendben utána következik a Szovjetunió, Lengyel­­ország és Csehszlovákia. Gazdag válasz­tékkal képviseltetik magukat a nyugat­európai országok vezető vállalatai, bő­­vült a legtöbb fejlődő ország — külö­­nősen az EAK és India — kiállítási terü­lete is.

Next