Magyar Hírlap, 1969. december (2. évfolyam, 331-359. szám)

1969-12-14 / 344. szám

Megjelenik a hét minden nap­ján, hétköznap 12, vasárnap 16 oldalon. Kiadja: a Lap­kiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bpest, VII., Lenin körút 9-11. A szerkesz­tőség és a kiadóhivatal tele­fonszámai: 221-285, 221-293, 222-403, 429-350. Terjeszti a Magyar Posta.Magyar Hírlap ÁRA: 1 FORINT Előfizetési díj egy hónapra 25,­ forint. Előfizethető a lap- kézbesítőknél, bármely posta­­hivatalban és a posta hírlap­üzleteiben. Külföldön a Kul­túra Könyv és Hírlap Külke­reskedelmi Vállalat kirendelt­ségei és bizományosai ter­jesztik. 2. ÉVFOLYAM, 344. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1969. DECEMBER 14. VASÁRNAP a Fehér Házban Az utód ebéden látta vendégül előd­jét. Nixon elnök fogadta a Fehér Ház­ban Johnson exelnököt. Talált-e valami változást az előd? Lehetséges, hogy a bútorokat kicserélték, s természetesen új First Lady mosolygott vendégszeretően az ajtóban, de a lényeg nem változott. Amerikában úgy szokás, hogy az első száz nap eltelte után mérik le először egy elnök teljesítményét. Nixon már há­romszor száz napot is letöltött, a mér­legkészítés tehát háromszorosan jogo­sult, a megállapítás hiteles. Egy amerikai elnök magatartásának és politikai minősítésének mércéje ma: Vietnam. És ebben a kérdésben nem tapasztalható lényeges változás a john­­soni időkhöz mérve. Egyre kevesebben támogatják még az Egyesült Államok­ban is ezt a háborút, maga a kongresz­­szus is fanyalog, s egyre többen tün­tetnek ellene, vesznek részt tevékenyen Amerikában is a vietnami háború meg­szüntetését követelő mozgalomban. Ki­nek a háborúja tehát? Az International Herald Tribune „az elnök háborújá­nak" nevezi. Fulbright szenátor pedig — akinek személye és fellépése azt mutat­ja, hogy a hatalmon belül levőknek egy része is szeretne megszabadulni ettől a súlyos tehertől — nyilvánosan megbélye­gezte Nixon programját, mert az „a vég­telenségig meghosszabbítja a vietnami nép számára a terror és a halál ural­mát”. A párizsi Vietnam-értekezlet legutób­bi ülésén nem jelent meg Xuan Thuy, a Vietnami­­ Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője. Válasz volt ez arra, hogy Nixon nem nevezett ki új ve­zetőt a francia fővárosban tárgyaló ame­rikai küldöttség élére. Nixon le akarja szállítani a Vietnam-konferencia szint­jét, kevésre becsüli a béketárgyalásokat. Csökkenti a béketárgyalások szintjét, de nem akarja csökkenteni a katonai erő­feszítések szintjét. Igaz, az amerikai elnök közölte, hogy fokozatosan, néhány év leforgása alatt kivonja csapatait Dél-Vietnamból. De helyette felfejleszti a bábrezsim katonai erejét, fegyverszállításokkal, pénzzel, ki­képzőkkel, hadtáppal olyan szinten sze­retné tartani a saigoni erőket, hogy azok ne érezzék meg a harcoló ameri­kai alakulatok esetleges távozását. Ezt nevezik a vietnami háború „vietnamizá­­lásának". S erre mondta a már idézett Fulbright, hogy ez a vietnamizálás ,,a holtpontra jutott népirtó háború folyta­tása”. A világsajtóban lemérhető a világ­közvélemény kívánsága: az amerikai el­nök kezelje fordítva a szinteket. Párizsban emelje a tárgyalások szintjét és Dél- Vietnamban csökkentse — valóban csök­kentse­­ a katonai szintet. Az igazi és a teljes kivonulással. A párizsi szintcsök­kenéssel az Egyesült Államok tekinté­lyének szintje is csökken, az „elnöki há­ború” egyre nagyobb teherként nyomja az Egyesült Államok vállát és hatalmas erkölcsi frontot alakít ki vele szemben, amely az amerikai közvéleménytől a Tá­vol-Keletig terjed. Nixon és Johnson azon a bizonyos fehér házi ebéden áttekintették a vi­lághelyzetet. S az előd, ha akarta, ez alkalommal kijelenthette, amit egy haj­dani, lemondatott osztrák császár jegy­zett meg, amikor utódja nagy csatát vesztett: „így én is meg tudtam volna csinálni." Hatékonyabb gazdálkodás, javuló egyensúly Megtárgyalta és jóváhagyta a kormány az 1970. évi népgazdasági tervet A kormány Tájékoztatási Hivatala köz­li: A Minisztertanács megtárgyalta és jó­váhagyta az 1970. évi népgazdasági ter­vet. A gazdasági fejlődés üteme 1969-ben — az előzetes adatok szerint — az előző évihez hasonló lesz és némileg megha­ladja a tervezettet. A társadalmi termék 5, a nemzeti jövedelem 6 százalékkal emelkedik. A fogyasztás a tervezettel egyező mértékben, mintegy 6 százalékkal nő; a felhalmozás — a forgóalapok mér­sékeltebb növekedése következtében — kisebb a tervben számítottnál. Az ipari termelés mintegy 4 százalék­kal haladja meg a tavalyit. A kőolaj- és földgáztermelés, a vegyipar, a villamos­­energia-ipar és a gépipar termelése az átlagosnál gyorsabban emelkedik. A ko­hászat termelése kismértékben nő, az építőanyag-ipari és a könnyűipari terme­lés viszont alacsonyabb a tavalyinál. A közgazdasági ösztönzők hatására kedvezően változott a termelés és az ér­tékesítés aránya. Az értékesítés a terme­lést meghaladó ütemben nőtt és mérsék­lődött a készletek emelkedése. Javult a termelés szerkezete és gazdaságossága. Az ipari termelői árszínvonal várhatóan 1—1,5 százalékkal emelkedik. Az iparban a foglalkoztatottak száma magasabb a tervezettnél. A munkaerő­­gazdálkodás, a munkaszervezés kevéssé javult, még mindig indokolatlanul nagy a munkaerő-kereslet és nem kielégítő a termelékenység alakulása. Az építőipar termelése a tervezettnél gyorsabban, körülbelül 7—8 százalékkal növekszik. Az építőipar teljesítőképessé­gét korlátozza helyenként a munkaerő és néhány fontosabb építőanyag és szerel­vény hiánya. A mezőgazdaság 5,6 százalékkal ter­mel többet a múlt évinél. A fontosabb növényi termékek csaknem mindegyiké­ből az utóbbi évek legmagasabb átlag­termését értük el. Az állattenyésztés fej­lődése nem érte el a tervezettet, mind a szarvasmarha-, mind a sertésállomány alacsonyabb a számítottnál. Beruházásokra a népgazdaság a terve­zettnél valamivel nagyobb összeget for­dít. Elkészült, illetve az év végéig átadás­ra kerül több jelentős új létesítmény; a tervezett 22 egyedi nagyberuházásból 17— 18 befejeződik. A külkereskedelmi áruforgalom erőtel­jesen — mind az 1968. évinél, mind a tervezettnél nagyobb mértékben — nö­vekszik. A lakosság pénzbevételei — a számí­tottat meghaladó mértékben — több mint 9 százalékkal nőnek. A többletet főleg munkabér és nyereségrészesedés formájában fizetik ki. A lakosság megta­karításai is nagyobb mértékűek a terve­zettnél, megközelítik a 7 milliárd forin­tot. A munkások és alkalmazottak reál­bére körülbelül 4 százalékkal több az 1968. évinél. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme mintegy 5,5 százalékkal nő. A kiskereskedelmi forgalom hozzáve­tőleg 9,5 százalékkal emelkedik. A fo­gyasztói árszínvonal körülbelül 1,5 száza­lékkal — a számítottal megegyező mér­tékben — nő. Indokolatlan azonban a ruházati cikkek átlagosan 3 százalékos áremelkedése. Egyes fontos árucsoportok­ban a kínálat nem követte a megnöve­kedett keresletet és a választék sem meg­felelő. Főleg ruházati termékekben és több tartós fogyasztási cikkben nem volt kielégítő az ellátás. Élelmiszerekből — a sertéshús kivételével — és élvezeti cik­(Folytatás a 2. oldalról) KUZNYECOV ELUTAZIK PEKINGBŐL (TASZSZ) Illetékes helyen arról tájékoztatták a TASZSZ tudósítóját, hogy Kuznyecov és Matroszov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának két képvise­lője a kínai fővárosból Moszk­vába utazik, hogy részt vegyen a Legfelső Tanács 7. üléssza­kán, amely december 16-án ül össze Moszkvában. Vaszilij Kuznyecov külügyminiszter­helyettes a szovjet—kínai meg­beszéléseken a szovj£tküldött­­ség vezetője.­­ ; ^ A PÁPA A BÉKÉRŐL''J/ } ^ j (Reuter) A Vatikánban pén­tek este nyilvánosságra hozták VI. Pál pápának a világ né­peihez intézett békeszólamát. A pápai szózat hangoztatja, hogy a békéért erőfeszítéseket kell tenni, hiszen a béke nem egy állandó szint, amelyet már sikerült elérni. A béke valójá­ban a tettek filozófiája, amely minden becsületes embert ar­ra kötelez, hogy erőfeszítése­ket tegyen a közös ügyért — az emberiség boldogulásáért.­­ A világ lelkiismerete nem tűri többé az olyan szörnyű bűntényeket, mint a foglyok megkínzása, az ártatlan polgá­ri lakosok ellen irányuló meg­torló intézkedések, a polgári lakosság koncentrációs tábo­rokba zárása, vagy túszok le­­gyilkolása A világ lelkiisme­rete elborzadva fordul el azok­tól, akik ily bűnökkel becste­­lenítik meg magukat — hang­súlyozta békeszózatában VI Pál pápa. BEFEJEZŐDÖTT A VARSÓI PUGWASH-ÉRTEKEZLET (MTI) A Varsó meletti Rad­­ziejowicében véget ért a fegy­verzetellenőrzés és a leszerelés témájáról rendezett négynapos nemzetközi Pugwash-értekez­­let. A Lengyel Tudományos Akadémia rendezte szimpo­zionon nyolc európai ország tudósküldöttsége vett részt. J. Bukowski professzor, a len­gyel Pugwash-bizottság vezető­je közölte, hogy a találkozón elsősorban a leszerelés euró­pai politikai vonatkozásait, va­lamint az összeurópai értekez­lettel összefüggő kérdéseket vitatták meg. CERNÍK HAZAUTAZOTT MOSZKVÁBÓL (TASZSZ) Oldrich Cerník, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnöksé­gének tagja, a csehszlovák kormány elnöke szombaton Moszkvából hazautazott Prá­gába. Cerník részt vett a hét szocialista ország párt- és ál­lami vezetőinek találkozóján, majd Alekszej Koszigin szov­jet miniszterelnök meghívásá­ra néhány napig a Szovjet­unióban üdült BOMBAMERÉNYLETEK NYUGAT-BERLINBEN (DPA, AFP) Pénteken, ke­véssel éjfél előtt, bomba rob­bant Nyugat-Berlinben, az amerikai hadsereg egyik klub­ja előtt. Emberéletben nem esett kár, csupán egy gépkocsi rongálódott meg. Később egy éjjeliőr az Európa-center ne­vű épület nyolcadik emeletén, a város központjában gyanús, ketyegő csomagra lett figyel­mes, amely az El Al izraeli lé­gitársaság irodájának ajtaja elé volt téve. Néhány órával korábban hasonló időzített bombát fedeztek fel az Ame­­rika-házban is. Mindkét bom­bát ártalmatlanná tették. JAPÁN: BÜNTETÉS A SZTRÁJKOLÓ VASUTASOKNAK (Kyodo) A japán vasúttársa­ság szombaton bejelentette, hogy 5479 alkalmazottját ré­szesítette büntetésben, mert a közelmúltban sztrájkmozgal­makban vettek részt. Olaszországban betiltották a mára tervezett nyilvános megmozdulásokat­­ ^­­­­ A baloldal elítéli a merényleteket (Reuter, AFP, TASZSZ) Franco Restivo olasz belügyminiszter szombaton a képvi­selőházban bejelentette, hogy elrendelte valamennyi vasárnapra tervezett nyilvá­nos megmozdulás betiltását. Nyugati hír­­ügynökségek megjegyzik, hogy a tilalom mindenekelőtt az Olasz Szociális Mozga­lom nevű neofasiszta pártot érinti, amely vasárnapra nagy tüntetést tervezett a fő­városban. Restivo azt is közölte, hogy Rómában és Milánóban a rendőrség összesen 100 személyt állított elő és hallgatott ki. A belügyminiszter leleplezés számba menő bejelentést is tett: még egy milánói bank­ban találtak­ bombát, s ha ez az ötödik szerkezet is felrobban, a jelenleginél sok­kal magasabb lett volna az áldozatok szá­ma. A belügyminiszter bejelentette, hogy a pénteki milánói és római bombamerény­letnek 14 halálos áldozatuk és 107 sebe­­sü­ltjük van. A miniszter nyomatékosan hangoztatta, hogy a kormány mindenáron megvédelmezi a demokratikus rendet. A belügyminiszter a bombamerényleteket rendkívül súlyos bűntettnek minősítette. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy az ország politikai erői, a szakszervezetek és az állampolgárok „támogatják az állam tekintélyét”, és mindent megtesznek a bűntettek elkövetőinek elszigetelésére és a törvény szigorának érvényesítésére. A képviselőház ülésén a többi között felszólalt Pietro Ingrao, az Olasz Kom­munista Párt Politikai Bizottságának tag­ja, a kommunista képviselőcsoport elnö­ke. Kifejtette, hogy a demokratikus rend­szer elleni orvtámadásról van szó. Han­goztatta, a kommunisták követelik a fe­lelősök — bárkik legyenek is azok — szi­gorú megbüntetését, majd emlékeztetett arra, hogy Milánóban az idén a kommu­nista párt székháza és kommunista, va­lamint más baloldali személyek ellen nem kevesebb, mint tizenkilenc merényletet követtek el. Elítélte a fasisztákat, akik pénteken este — a már ismert bomba­­merényleteken kívül — támadást intéztek fiatal diákok és demokratikus érzelmű személyek ellen, megtámadták a kommu­nista párt Sesto San Giovanni-i székhá­zát, továbbá Maris kommunista képvise­lőt. Az olasz kormány pénteken a Milánó­ban és Rómában történt bombamerény­letek miatt rendkívüli ülést tartott. Az ülés után kiadott közlemény hangoztatja „a kormány szilárd eltökéltségét, hogy biztosítja és szavatolja a békés és de­mokratikus együttélést azokkal az egyé­nekkel vagy csoportokkal szemben, akik, vagy amelyek az olasz nép szabadsága és biztonsága ellen akarnának támadni”. Terracini szenátor, az Olasz Kommu­nista Párt szenátusi csoportjának elnöke a pénteki bombamerényletekkel kapcso­latban mélységes felháborodásának adott kifejezést. Ugyancsak elítélte a terror­­cselekményeket a Proletáregység Olasz Szocialista Pártjának parlamenti cso­portja. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége a Rómában és Milánóban történt bomba­merényletekkel kapcsolatban kiadott nyi­latkozatában követeli a bűnösök mielőbbi leleplezését és szigorú megbüntetését. A nyilatkozat rámutat arra, hogy az ilyen terrorakciók célja politikai nyugtalanság, zűrzavar és feszültség keltése az ország­ban, ami elősegíti a reakciósok és kalan­dorok törekvéseinek megvalósítását, és csapást mér a dolgozók által kiharcolt vívmányokra. A három nagy olasz szakszervezeti szö­vetség közös közleményben követeli, hogy derítsenek teljes fényt az ügyre és szol­gáltassanak igazságot. A szakszervezetek felszólítják az olasz dolgozókat, hogy fo­kozzák éberségüket a demokratikus sza­badságjogok védelme érdekében. Milánóban, Torinóban és más városok­ban szombaton tiltakozó sztrájkokat ren­deztek a gyárakban, a szombatra virradó éjszaka pedig sok városi tanács hozott olyan határozatot, amely azonnali rend­szabályok foganatosítását követeli a fa­siszta merényőkkel szemben. A­ pénteki fasiszta bombamerényletek halálos áldozatait hétfőn délelőtt temetik.

Next