Magyar Hírlap, 1970. február (3. évfolyam, 32-59. szám)
1970-02-01 / 32. szám
2 1970. FEBRUÁR 1. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL nál szomszédos afrikai országok, úgymond, majdhogynem „békét hirdettek”, és lemondtak a hazafiak fegyveres harcának támogatásáról. A találkozó részvevői nemcsak azt jelentették ki, hogy a portugál gyarmatok, valamint Rhodesia, és a Dél-afrikai Köztársaságg népei egyetlen módon, a fegyveres felszabadító harc útján érhetik el függetlenségüket, hanem megvizsgálták a harc támogatásának konkrét feladatait. A khartoumi konferencia munkájában tevékenyen részt vett az Afrikai Egységszervezet, amely mind nagyobb szerepet játszik a kontinensen folyó felszabadító harc koordinálásában és összefogásában. Diallo Telli, az AESZ főtitkára, a khartoumi találkozót értékelve kijelentette, hogy az újabb fontos lépés volt az afrikai országok egységének megerősítése útján — fejeződik be a Pravda cikke. A Novoje Vremja ML#E3LIC legújabb száma els•IgPgOB JL jeyesen elítéli az euróöstcmlrikai biztonsági értekezlet megtartása ellen akcióba lépett „atlantista” erőket. A szovjet hetilap különösen két manőverre irányítja rá a figyelmet: egyrészt rámutat arra, hogy az, „atlantista” körök az utóbbi időben mind gyakrabban szólítanak fel „óvatos lassúságra” a biztonsági konferencia összehívását illetően, másrészt kísérleteket tesznek arra, hogy a jövendő értekezlet napirendjét a jelen szakaszban megoldásra még nem nem érett kérdésekkel terheljék. A NATO vezetői — elsősorban Washington — meg szeretnék változtatni a javasolt biztonsági konferencia jellegét. Az európai semleges országok kirekesztésével szeretnék a tanácskozást a NATO és a Varsói Szerződés szervezete valamiféle „tömbközi” találkozójává avatni. A Novoje Vremja rámutat arra, hogy a NATO-t vezérlő „atlantizmus” az egyik legfőbb akadály az európai béke és biztonság kialakításának útjában. Ugyanakkor a szocialista országoknak a tanácskozás összehívására tett javaslata véleménykülönbségeket idézett elő a NATO-tömb tagjai között. A javaslatokat visszautasító és a katonai erőfeszítéseket konokul fokozni akaró „héjákat” az Egyesült Államok vezeti, ami egyúttal azt is megmagyarázza, hogy miért lép fel Rogers amerikai külügyminiszter nyíltan az összeurópai konferencia ellen. Ezzel szemben a szovjet hetilap pozitív tényként könyveli el, hogy a szocialista országok és a NATO- országok képviselőinek 1969 második felében és az év elején létrejött kétoldalú találkozóin sok nyugat-európai állam részéről nyilvánul meg olyan óhaj, hogy megtalálják az összeurópai együttműködés útját gazdasági, kulturális, s végül politikai térén is. « « Az °,ase Kora-Amascita , járt közel Douglas Bravónak, a venezuelai FATN (Nemzeti Felszabadítás Fegyveres Erői) nevű gerillacsoport vezetőjének legutóbbi nyilatkozatáról. Douglas Bravo legutóbbi, hevesen polemikus nyilatkozata Fidel Castro és a Kubai Szocialista Köztársaság ellen, a latin-amerikai forradalmi mozgalom mai gyötrelmes szakaszának jellemzője. Bravo dokumentuma azzal vádolja Castrót, hogy elhagyta a proletár internacionalizmust, elfogadva a Szovjetunió (és a Venezuelai KP) politikáját, és megszakítva a szubkontinens forradalmi erőivel és harcosaival vállalt szolidaritást, csupán azért, hogy erősítse Kuba gazdaságát. Anélkül, hogy föltételeznénk a legrosszabbat, adjunk hitelt a legjobb föltételezésnek: Douglas Bravo szava annak a tehetetlen embernek a kiáltása, aki kudarcának okát önmagán és az őt körülvevő valóságon kívül keresi. Kimúlt a gerillaharc Venezuelában? Ez Kuba bűne is — állítja. — így adódik, hogy a gerillaharc (és általánosabban a forradalmi harc) Douglas Bravo verziójában objektíve egybeesik azoknak a véleményével, akik szerint „ötödik hadoszlop”-ról van szó; olyan áruról, amelyet kívülről exportálnak, ha tetszik, a Szovjetunióból, ha tetszik, Kínából vagy Kubából; így lehet arra gyanakodni, hogy a folyamat megszakadása egy Moszkvában, Pekingben, Havannában hozott döntés eredménye. Távol áll tőlünk, hogy alábecsüljük a nemzetközi és az internacionalista szolidaritás szerepét, vagy hogy félreismerjük a szemben álló csoportosulások közti erőviszonyok súlyát kontinentális és világméretekben. De az bizonyos, hogy a venezuelai gerillaharc sikertelenségének (és más országokban elért győzelmének) magyarázatát mindenekfölött lefolyása reális feltételeiben kell keresni. Az az igazság, hogy Douglas Bravo csoportja elkülönült, és szembehelyezkedett a VKP-val, amikor a gerillaharc már erősen visszaesett a városi és falusi tömegekkel való kapcsolat híján. Douglas Bravo vállalkozása kezdettől fogva elszigetelt volt. A gerillacsoport igazi gyengesége nem anynyira mennyiségi, mint inkább minőségi volt (a platform, a stratégiai és taktikai program hiánya, amit az helyettesített, hogy a „fegyveres harc” a politika eszközéből ténylegesen annak céljává lett). _ A Pravda szombatoan U/K* BfH fdti számában a ke- WWI Iraban let- és közép-afrikai országok állam- és kormányfői nemrég zárult khartoumi konferenciájának eredményeit elemzi. Az afrikai népek győzelmének záloga az egység azokkal az erőkkel, amelyek harcot folytatnak a kontinensen működő imperialistákkal, valamint a fajüldözés és elnyomás erőivel. A khartoumi konferencia eloszlatta az imperialista propaganda arról szóló állításait, hogy a fajülöző és gyarmati rezsimekkel közvetle PONTYKA IVI/ i_l III V/ 3mény-kutatásként Nyugat-Németországgal foglalkozó két kérdést tett föl olvasóinak: 1. Fölvegye-e Lengyelország a diplomáciai kapcsolatokat a Német Szövetségi Köztársasággal? A válaszok százalékos arányban: nem 0,6; igen, feltétel nélkül 17,2. Azzal a feltétellel, hogy Bonn elismeri az Odera—Neisse-határt 80,6; az Odera—Neisse-határ mellett elismeri az NDK-t és lemond az atomfegyverekről is 49,9. 2. Mi a véleménye a Nyugat-Németországban tapasztalható neonácizmusról? Válaszok: nem veszélyes 4,8; veszélyes: a) magukra a németekre 33,8; b) Lengyelországra 46,8; c) az európai békére 82,6. F'w—| T A A *■ | Az elnökválasz- M |__| tási küzdelemben / a | Richard Nixon M—' azt ígérte, átfogó harcot indít az utcák biztonságáért. A bűncselekmények számának gyors növekedéséért bűnbakot is talált. Ramsey Clark akkori igazságügy-minisztert „Ha rendet akarunk csinálni az országban — mondotta Nixon 1988-ban —, egy helyen kezdhetjük csak. Új igazságügy-miniszterre van szükségünk.” Nixon és John Mitchell,, «az új igazságügy-miniszter több mint egy éve van hivatalban. Bár tettek intézkedéseket a szervezett bűnözés és a kábítószer-fogyasztás leküzdésére, az utcai biztonság problémája súlyosabb, mint valaha. Az erőszakos bűncselekmények száma Nixon első kilenc hónapja alatt 12 százalékkal nőtt , gyorsabban, mint a demokrata kormányzat idején. A nemi erőszak aránya 17, a rablásoké 15, a gyilkosságoké 9 százalékkal emelkedett. Különösen a fővárosban rosszabbodott a helyzet: Washingtonban tavaly az előző évinél 29 százalékkal több bűncselekményt követtek el . ------------------------1 „Igazán Itt az ideje, hogy megismerjük tejtestvéreinket, akikkel egy sors száraz emlőjét szoptuk.” Újl Németh László e sorokat jó negyed- traszada írta le. Igazságáról maga az élet szól. Sok-sok történelmi kataklizmát előzhettünk volna meg, ha szomszédainkkal ismerjük egymást, ha ősidőktől közös érdekű népeink összetartanak. Ne tévedjünk: ez az igazság mindig és kizárólag a nép igazsága volt. Pontosabban: a népeké — a lengyel, a cseh, a szlovák, a magyar, a román és a többi népé —, amelyeknek sorsa az idők sötét lapjain éppúgy közös volt, mint az utóbbi negyedszázad virradatában. Az utas, az ellesett kis epizódokat felvillantva, természetesen nem is próbálja az évszázados mulasztást pótolni. Csupán igazolni szeretné, hogy mennyire megérett a testvéri népek szellemi és anyagi összefogása... *" Az első élmény — a határélmény. A közeledés tekintetében ,ez — közös állami intézkedésről lévén szó —, biztató. Jó dolog látni a bizalmat. Az utast nem vizsgálják kétfelől. A két ország — Magyarország és Csehszlovákia — megbízik egymásban. A közös határépületben a magyar kiutazók okmányait csak a magyar, a cseh és a szlovák turistákét csak a csehszlovák határőr ellenőrzi. Hanem a következő pillanatkép, a magyar határtól alig háromszáz méterre, már mottónkat igazolja. Ott, ahonnan még látszik a komárom—komarnói híd, fényesen magasodik a szlovákiai Prior cég négy-öt emeletes, csupa üveg áruháza. Az utas, tízperces pihenőre, betér az áruházba. Fejében a sok otthoni szóbeszéd motoszkál a csehszlovákiai gazdasági bajokról, a fantasztikus árakról, ésmég sok másról. S jön az első meglepetés. A pompás áruház — kétnyelvű felirataikkal ás kiszolgálással — zsúfolva van áruival. Az Testvéreink fölél árult Kölcsönös bizalom utas persze nem tud pontos összehasonlítást tenni a korábbi viszonyokkal, és nem is ítélhet egyetlen áruházban látottak alapján. Hall panaszokat és lát sorbanállást. Az életszínvonalat így, futtában, nem mérheti fel, de tény, hogy — magyar szemmel — az üzletekben látható áru többsége kifejezetten nívós, igaz, az árak emelkedtek. A csehszlovák gazdasági élet vezetői — bármekkora távlati, színvonalbeli, szervezési, beruházási és modernizálási gondokkal küzdenek —, mindent elkövetnek a hanyatlás megállítására. Pozsonyban a szlovák kormány magyar tagja, Dobos László, a nemzetiségi ügyek vitelével megbízott, tárca nélküli miniszter, néhány szóval jellemezte a helyzetet. Elmondta, hogy a katasztrofális évek után, tavaly április körül sikerült megállítani az inflációt. Igaz, kemény intézkedéseket kellett tenniük. Nem kerülhették el a részleges áremelést és a részleges pénzügyi befagyasztást, mert az 50 milliárdos vásárlóerőre mindössze 25—30 milliárdos árufedezet volt. A gazdasági élet pillanatnyilag stagnál, s a jelentős javulás — miután széltében-hosszában rendkívül iparosított országról van szó — évek kérdése lehet. De északnyugati szomszédaink hagyományos szorgalma, kitartása — a politikai feltételek megteremtésével együtt —, biztató záloga a felemelkedésnek. S ezenkívül mind gyakrabban kerül szóba Szlovákiában is, Csehországban is, hogy ki kellene aknázni valamilyen igazi, integrált kooperációval a szomszédokkal való intenzív együttműködésben rejlő lehetőségeket, amelyek új lendületet adhatnának a gazdasági életnek. Az utas elé táruló kép különben nem mindenütt egyforma. A közállapotok vallalozóak, aszerint, hogy a helyi vezetés hogyan tartja kézben a dolgokat. Észrevehető ez a köztisztaságtól, a közlekedéstől, az emberek általános hangulatán keresztül az üzletekig mindenütt. És különösen észrevehető a különbség Szlovákia és Csehország között. Érdekes, szembetűnő, és bizonyos értelemben figyelmeztető élmény az országúton, túl a Kárpátokon, a Morva-mezőn, két szomszéd helység, Kúty és Lanzhoz látványa. Az előbbit még szlovákok, az utóbbit csehek, morvák lakják. Egészen más az építészet, más stílusú a templom, mások a házak, és másféle a gazdasági udvar. Kis emlékeztető, hogy két nép él itt, s baráti kapcsolataink építése közben ennek is mindig tudatában kell lennünk. A cseh és a szlovák nép együttélése — a megvalósított föderáció — természetesen időszerű érdekes kérdéseket vet fel A két nép szövetségi államformája eszmei, társadalmi, kulturális és szubjektív szempontból aligha vett valaha is problematikus. A súrlódásokat, a nehézségeket főleg a gazdasági jelenségek okozták. A föderáció ma minden téren jó irányban halad. A gazdasági szervek, a vállalatok föderációs átszervezése viszont nem egy új gonddal tetézte a gazdasági élet amúgy is halmozódó gondjait. Át- és keresztbe szervezés, párhuzamos intézmények, hatásköri viták kerültek felszínre, és fékezték az operatív munkát, olykor az effektív termelést. Kölcsönös jóakaratban azonban nincs hiány. Ezért joggal várható, hogy most, amikor mind Prágában, mind Pozsonyban napirendre tűzték a föderáció bizonyos vadhajtásainak, túlburjánzásának lenyesegetését i■, végül a szövetségi államrendszer politikailag és gazdaságilag megerősödve kerül ki a meg-megújuló átszervezésekből. Firon András (Következik: TÖRTÉNELEM ÉS JELENKOR. Nyugatnémet szociáldemokrata képviselő nyilatkozata Az ellenzék nem veszi tudomásul a tényeket (MTI) Hans Apel nyugatnémet szociáldemokrata képviselő, a párt parlamenti frakciójának helyettes elnöke, szombaton egy televízióadásban az NDK de jure elismerésének lehetőségeiről kijelentette: „Abba kell hagynunk ennek a dolognak a dogmatikus szemlélését. Ha az NDK- val egyezményeket kötnénk, amelyek a két állam közötti kérdéseket megfelelően rendezik, ezek természetesen nemzetközi jogi érvényességgel bírnának. Ha az NDK ennek alapján kijelentené, hogy ezzel de jure is elismertük, én személyesen ugyan nem helyeselném ezt az értelmezést, de nem is mondanék ellent.” Hans Apel hozzáfűzte: „Természetesen az NDK-nak joga lesz széleskörűen interpretálni a dolgokat, s ennek az ügy érdekében nem szabad ellentmondanunk.” A szociáldemokrata politikus foglalkozott Barzel CDU—CSU parlamenti frakcióelnöknek azzal az állításával is, hogy a kormány a keleti politikában felmondta az együttműködést az ellenzékkel. Barzel kifogásolta ugyanis Herbert Wehner nyilatkozatát, miszerint az NSZK—NDK tárgyalásoknak nem szabad meghiúsulniuk az NDK elismerésén. Apel kijelentette: „Az ellenzék körében ellentétes vélemények vannak, s az ellenzék nem hajlandó tudomásul venni a tényeket és a rendelkezésünkre álló szűk játékteret. Ennélfogva az általunk helyesnek tartott utat, ha kell, az ellenzék nélkül is végig kell járnunk. Egy konvoj sebességét mindig a leglassúbb hajó szabja meg. Választhatnánk egy, a viszonyokhoz gyorsan alkalmazkodó keleti politika és egy nehézkes, a múlt béklyóiba vert politika között. A lassú, nehézkes, a múlt maradványai által megterhelt politika ellen vagyunk” — mondotta. Véres incidensek Manilában (UPI, Reuter, AP) Ellenzéki érzelmű mondás diákok pénteken este tüntetést rendeztek az elnöki palota előtt. A tüntetés előzménye, hogy hétfőn, amikor a törvényhozás megnyílt, az ellenzéki lakosság kövekkel dobálta meg Marcos elnök gépkocsiját, mire a rendőrség olyan brutálisan avatkozott be, hogy sok tüntetőt kórházba, kellett szállítani. Az incidens miatt pénteken először békés felvonulás volt a Fülöp-szigetek fővárosában, de ez elmérgesedett. A végén 400 egyetemi hallgató valóságos utcai harcot vívott az elnöki palotát védelmező rendőrséggel, miután az első sorokban állók benyomták a palota, a Malacanang főkapuját. A rendőrök tüzet nyitottak. Négy ember a helyszínen meghalt, és körülbelül 200 sebesültet a kórházakba szállítottak. A rend reggelre állt helyre. Marcos elnök szombaton elhangzott rádióbeszédében azt állította, hogy nem diáktüntetésről volt szó, hanem „előre megfontolt kormányellenes támadásról, lázadásról és felforgatásról”. Marcos „bizonyítékokra” hivatkozva kijelentette, hogy a tüntetők mögöt „maoista összeesküvők” álltak. Brandt elutazott Párizsból (Reuter, AFP) Willy Brandt kancellár és Georges Pompidou köztársasági elnök szombaton, a''• francia—nyugatnémet csúcstalálkozó második napján, általános nemzetközi kérdésekről, az európai biztonság problémáiról, és a két ország ipari, gazdasági, valamint műszaki együttműködéséről tanácskozott. A nyugatnémet kancellár a szombati megbeszélések után hangoztatta: „A tanácskozások őszinték, hasznosak voltak, és Európa érdekeit szolgálták.” A tanácskozások befejeztével Brandt szombaton délután visszautazott Kohnba. NDK—ISSZEC postai tárgyalások (ADN) Szombaton Berlinben a nyugatnémet delegáció megakadályozta, hogy a két német állam postai és távközlési költségeinek kölcsönös elszámolásáról szóló megállapodást aláírják. Az NSZK és az NDK megbízottai között folyó tárgyalások második napján ugyanis nyugatnémet részről — annak ellenére, hogy a megállapodás tartalmát illetően széles körű egyetértés állott felnn — nem voltak hajlandók jogellenes álláspontjukat feladni, s az egyezmény aláírásával egyidejűleg az NDK-val szemben fennálló tartozások kiegyenlítését vállalni. Az NSZK megbízottai megkísérlik ezenkívül, hogy a megállapodást kiterjesszék az NDK és Nyugat-Berlin közötti postai és távközlési forgalomra. Az NDK részéről ezt határozottan elutasították. Tömegtüntetés Milánóban (MTI) Milánóban szombaton a késő délutáni órákban 30 000-nél több munkás és diák tüntetett a város központjában az utóbbi napokban a kormány részéről foganatosított megtorló intézkedések és főképpen a múlt hét szerdáján — egy hasonló tüntetés feloszlatása során történt rendőri túlkapások ellen. A szombati tüntetést támogatta az összes szakszervezet, az újságírók demokratikus mozgalma, számos diákszervezet, az Olasz Kommunista Párt, a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja, sok katolikus szervezet, sőt a Kereszténydemokrata Párt sok vezető személyisége is.