Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)

1970-06-01 / 151. szám

2 1970. JÚNIUSI, HÉTFŐ HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Soha nem látott erők a szegedi gátakon (Folytatás az 1. oldalról) pék fölé hajol, tájékoztatást kér a ki­alakult helyzetről. Azután új jelek ke­rülnek a térképekre. A legvastagabb vörös vonal Szeged fölött, Algyő község határában jelzi a gátat. A védekezés egyik szupercentruma ez, a gát védett oldalán, a néhány holdnyi területen milliárdos nemzeti vagyon halmozódik fel, az algyői olajkutak folyékony ará­nya. — Jelenleg mintegy 15 ezer ember védekezik a szakaszon, de szükségesnek látszik további tízezret mozgósítani — mondja Dégen Imre, majd az egész „ha­ditanács” úgy, ahogy van, gumicsizmát húz és máris megyünk ki a gátra. Az út rövid — majdnem úgy mondhatnám, intően, vésztjóslóan rövid. Alig 50 lépés a Stefánia-kert menti homokzsákgát. Szemlénk következő állomása Tápé fölött a vesszősi gátszakasz. Hideg szél fúj, az eső is csöpörög. Semmi kedvem sem lenne Lengyel László búvárcso­portjának példáját követni és aláme­rülni az örvénylő Tiszába. Az Országos Vízügyi Hivatal és az MHSZ könnyű­búvárai ugyanis hősies munkát végez­nek az algyői olajmező szomszédságában, három és fél kilométer hosszúságban műanyag fóliával borítják be a tiszai gátat, méghozzá négyméteres mélység­ben, a vízszint alatt is. A kormánybiztos rendelkezik: még 30 búvárt kell irányítani erre a szakaszra, minden gázkilométerre 1500 homokzsák­­tartalékot, s URH-rádiós járőröket a gát talpához. A vesszősi gátőrház egyik szo­bájában rögzítik Dégen Imre utasítá­sait. A kis szobában hat ágyat zsúfoltak össze. Három megviselt, borostás férfi ruhában alszik. Ketten olyan fáradtak lehetnek, hogy jöttünk­re sem riadnak fel. Reflektorfény a parton Este még mindig emelkedő vízállásról kapunk jelentéseket. A Maroson is ki­sebb árhullám vonul le éppen. Bánatos hajókürt búg fel. Kővel megrakott uszályhaj­ókat vontatnak felfelé a Tiszán az algyői és a rossz emlékű, az 1879-es katasztrófát okozó tercsovai gáthoz. A Tisza két partján, innen a vízügyi igaz­gatóság ablakából kinézve, valóságos tű­zijátékot láthatunk: ezer meg ezer te­herautó, motoros földgép reflektorát. Ide kívánkozik a hatalmas erőösszevo­nás, a segítség és a szervezett védelem e képeinek láttán még egy idézet a sze­gedi árvízről szóló tanulmányból: „A kormány tétlensége és közönyössége mély elkeseredést és felháborodást vál­tott ki Szeged küzdelemben kimerült la­kosságából. A város ismételt sürgetésére is a Tisza-kormány mindössze 50 ezer forint hitelt biztosított az árvízvédelem­hez ... Ezen felháborodva, két szegedi polgár saját erejéből adott másik 50 ezer forint hitelt a városnak. 1879. március 5-én, a fenyegető katasztrófa hírére még a kormánypárti Pesti Napló is így ír: — Szeged népe most éjjel-nappal a töl­téseken dolgozik és a magyar állam ölbe tett kezekkel nézi, e derék nép mint vívja élet-halál harcát.” Most, 1970 májusában látjuk: a kor­mány, a társadalom s az ország egésze Szeged oltalmára valóban semmilyen áldozattól és erőfeszítéstől nem riad vissza. Szász István 34 ezer ember, 2700 jármű, 540 munkagép Az OVH tájékoztatója az árvízvédelmi helyzetről Az elmúlt 24 órában a Tisza vízgyűjtő­jén esősre fordult az időjárás, de vasár­nap délutánig csak jelentéktelen csapa­dékot észleltek. A Tiszántúlon megélén­kült a szél. A folyó szombat óta Szolnoknál 909 centiméter vízállással, 15 centiméterrel az eddigi maximum felett tetőzik. Szolnok felett, Tiszaroffnál 48 óra alatt mindösz­­sze 6 centiméterrel csökkent a vízállás és a vízszint még mindig a maximum felett van. A Tisza Szolnok alatt Csongrádig lassan, Mindszent és Szeged között gyor­sabban árad. A Maros Makónál 540 cen­timéter körüli vízállással tetőzik, a Tisza többi mellékfolyója apad. Vasárnap 34 000 ember vett részt a vé­dekezésben, közülük 12 000 vízügyi dol­gozó és 10 600 a fegyveres testületek tag­ja. Munkájukat 540 földmunkagép, több mint 2700 közúti, vízi jármű és több mint 1000 egyéb gép (szivattyú, áramfejlesz­tő stb.) segíti. A védekezéshez eddig 4,3 millió zsrk­ot, 43 ezer­­ tonna terméskövet és egymillió négyzetméter műanyag fó­liát használtak fel. A Tisza Szolnok alatti jobb- és balparti védővonalainak egyes szakaszain — Tószeg, Tiszavárkony, Ve­­zseny, Tiszajenő, Martfű és Tiszakécske térségében — nagy erővel folytatják a védmű nélküli településeket és a magas­parti területeket védő gátak építését. A Szamos mentén elöntött területről másodpercenként jelenleg 150 köbméter vizet távolítanak el. Vasárnapig több mint 340 millió köbméter vizet vezettek vissza a Tiszába. Az elöntött terület 10 400 hold­ra csökkent. Már építik a sátortáborokat a víztől megszabadított Szamos menti falvakban A Tisza—Szamos közén most az egyik legfontosabb feladat a lakosság vissza­­költöztetéséhez szükséges feltételek meg­teremtése. A víz visszavonulása utáni közegészségügyi, fertőtlenítési munkákat már elvégezték, az erőket most a romok eltakarítására kell mozgósítani. Negyven községet mosott el itt a víz, Magyar és Kisar kivételével már felszaba­dultak a falvak a víz fogságából. Csegöl­­dön, Komlódtótfaluban, Szamosbecsen, Nagygécen és Csengersimán már minde­nütt eltakarították a lakóházak, középü­letek romjait, megmentették a még rész­ben vagy egészben használható tárgyakat. Bár az eső órákon át késleltette a helyre­­állítást, tizenkét községben nagyjából helyreállt a rend. A többiben most is dol­goznak, s 50—60 százalékban már ezek­ben a helységekben is eltakarították a megsérült épületek romjait. Szombat-vasárnap 300 nyíregyházi kö­zépiskolás is részt vett Fehérgyarmat körzetében a műszakiak és a lakosság munkájában. Ezen a héten mindenütt be­fejezik a bontást, s megkezdődhet min­denütt az építkezés, amelyhez már 40 va­gon anyag érkezett Mátészalkára. Ezek ugyan csak a szükségépületekhez elegen­dők, de remélhető, hogy gyors ütemben újabb szállítmányok érkeznek. Kedden újabb műszaki alakulatok ér­keznek a Felső-Tisza vidékére, hogy fel­építsék a sátorvárost, ide költöznek azok a családok, amelyek eddig a védett fal­vakban — rokonoknál, idegenben — kap­tak ideiglenes otthont. Csengersimán, az árvíztől legjobban sújtott községek egyi­kében, már megkezdték az ezer személy befogadására alkalmas sátortábor felállí­tását Az árvíztől megkímélt Szolnok megyei termelőszövetkezetek Nagyar és Kisar két termelőszövetkezete felett vállaltak véd­nökséget. A két gazdaság egész földterü­letét elöntötte ugyanis az ár és nagy vesz­teségeket okozott az állatállományban, az épületekben. Szolnok megyéből szakemberek indul­tak a károk felmérésére, s rendkívüli gyűlést hívtak össze, miként adjanak ha­ladéktalan segítséget a bajba jutott közös­ségeknek. Már szombaton elindult egy autókaraván, amely 300 mázsa szénát, szalmát, négy vagon burgonyát és hetven mázsa árpát szállított. Vasárnap reggel pedig ötszáz mázsa abraktakarmányt in­dítottak útnak. Ma hajnalban negyven gépkocsiból álló karaván több mint ezer­egyszáz mázsa takarmányt, terményt és élelmiszert visz a segítségre szorulóknak. Belkereskedelmi miniszteri küldöttség utazott Bulgáriába Szurdi István belkereskedelmi minisz­ter két helyettesével — Keserű János­­néval és dr. Juhár Zoltánnal — vasár­nap délután Bulgáriába utazott. Búcsúz­tatásukra a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent dr. Sághy Vilmos, a belkereske­delmi miniszter első helyettese és Vaszil Bogdanov, Bulgária budapesti nagykö­vete. A miniszteri küldöttség június 2­6 kö­zött Várnában részt vesz a KGST belke­reskedelmi miniszteri tanácskozó testüle­tének második ülésén. A belkereskedelmi miniszter elutazása előtt egyebek között elmondotta: A ma­gyar küldöttség foglalkozik a választék­csere fejlesztésének kérdéseivel is. Az eddigi megbeszélések alapján megállapít­ható, hogy a szocialista országok belke­reskedelme nem használta ki eléggé a közvetlen árucserében rejlő lehetősége­ket. A választékcsere fejlesztése a jövő­ben is kívánatos. — Úgy vélem — s ezt a tanácskozáson is elmondom majd —, hogy a belkeres­kedelmi választékcsere továbbfejleszté­séhez nagyban hozzájárulnának az egyes országokban megrendezett nemzetközi jellegű fogyasztásicikk-vásárok, vagy az érdekelt országok részvételével szerve­zett szakosított kiállítások, például a ház­tartási cikkek, a vas- és a műszaki áruk, felszerelések nemzetközi bemutatója — fejezte be nyilatkozatát Szurdi István. Hazaérkezett dél-amerikai útjáról Vályi Péter pénzügyminiszter Vályi Péter pénzügyminiszter tegnap délután hazaérkezett háromhetes dél­amerikai útjáról. Járt Bolíviában, Peru­ban, Venezuelában, majd’ hazafelé jövet, nem hivatalosan, rövid időt Angliában töltött. Hazaérkezése után a következő nyilat­kozatot adta: — Azokat a dél-amerikai országokat kerestem fel, amelyekkel hazánknak nin­csenek ugyan tradicionális kereskedelmi kapcsolatai, de mód van arra, hogy az áruforgalmat kiépítsük, kibővítsük, sőt ipari kooperációt is létrehozzunk. Tár­gyalásaink eredményei arra utalnak, hogy igen nagyok a lehetőségek az ilyen együtt­működés kibontakoztatására. Mindenek­előtt a perui kapcsolatokat említeném, amelyeknek kiépítéséről már korábban hasznos eszmecserét folytattunk. A perui gazdasági és pénzügyminiszter tavaly no­vemberben hazánkban járt, s az itt meg­kezdett tárgyalásokat most folytattuk, ami jelentős egyezményekhez vezetett. Megállapodást írtunk alá magyar—perui állandó vegyes bizottság megalakításáról, amelynek feladata, hogy folyamatosan elősegítse a két ország gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműködését.­­- Bolíviában kereskedelmi és fizetési, ezenkívül gazdasági, műszaki, valamint kulturális és tudományos együttműködési egyezményt írtunk alá. Küldöttségünk kifejezte a magyar kormánynak azt a készségét, hogy magyar beruházási javak bolíviai szállítására bizonyos hiteleket nyújt. A megállapodások realizálására folytatódnak a tárgyalások. — Venezuelával lényegében mostani látogatásunk alkalmával vettük fel ma­gasabb szinten a gazdasági kapcsolatot. A két ország eddig évente körülbelül 400 ezer dolláros forgalmat bonyolított le. Kifejtettük meggyőződésünket, hogy en­nél jelentősebb forgalomra is lehetőség van. Ezzel a venezuelai vezető személyi­ségek is egyetértettek, s reméljük, hogy együttműködésünk fokozatosan fellen­dül.­­ Nem hivatalos londoni látogatásom alkalmából Roy Mason kereskedelemügyi miniszterrel, Evan Luarddal, a külügy- és nemzetközösségi minisztérium parlamen­ti államtitkárával és több más személyi­séggel találkoztam. Az angol kereskede­lemügyi miniszter éppen ott-tartózkodá­­som idején érkezett vissza a Budapesti Nemzetközi Vásárról, s nagy elismeréssel nyilatkozott róla, kiemelve, hogy a Bu­dapesten látottak alapján a gazdasági együttműködés további fejlődésére szá­mít. E kapcsolatok további kiépítését mi is hasznosnak tartanánk — fejezte be nyilatkozatát Vályi Péter pénzügymi­niszter. Költözik-e a BNV? — Nyolcezer külföldi látogató Szeptember 11: nyit az őszi vásár A BNV ma este becsukja kapuit. Drap­pa Gusztáv, a HUNGEXPO vezérigazga­tója vasárnap délután így foglalta össze a vásár tapasztalatait: — Az idei BNV eleget tett kereske­delmi feladatainak. Végleges számadatok még nem állnak rendelkezésünkre, de már most kijelenthetem: ennyi üzletkö­tésre még soha nem került sor. — Hányan érkeztek külföldről a BNV-re? — Már a megnyitás előtt, az építkezé­si, berendezési munkálatoknál is 2000 külföldi dolgozott. Üzleti szándékkal pe­dig öt és fél ezren érkeztek. Becslésünk szerint hozzávetőlegesen 8—9 ezer kül­földi látogatója volt ebben az esztendő­ben a vásárnak. — Mostanában sokat beszélnek arról, hogy a BNV elköltözik a Városligetből. Mi ebből az igazság? — A BNV a Városligetben marad. 1972-től évente két vásárt akarunk ren­dezni. A tavaszin — amely májusban nyit majd — felvonul a hazai gépiparon kívül a külföldi is. ősszel fogyasztási cik­kekből rendezünk vásárt hazai és külföldi kiállítók részvételével. A következő esz­tendő tavaszi vására május 21-től május 31-ig tart nyitva. Erre már eddig több mint kilenc ország jelentette be részvé­telét. A hangosbemondónál óriási forgalom volt a vásár utolsó napján is. (Egyébként szombaton született itt a csúcseredmény, harmincnégy gyerek vesztette el szüleit.) Vasárnap a legnagyobb riadalmat a 83 éves Kaposi Sanyi bácsi okozta. Elvesz­tette 70 éves unokaöccsét. Az öccs azt kérte hangosbemondón, hogy ott találkoz­zanak, ahol ebédeltek. Sanyi bácsi azon­ban nem ismerte ki magát a nagy forga­tagban, s így a rendőrségnek kellett „elő­állítania” az unokaöccsöt. Vasárnap dél­utánig több mint 370 külföldi is igénybe vette a kereső szolgálatot. „Szép ez a konyhaberendezés — de mi­nek?’’ Több ezerszer hangzott el az el­múlt napokban ez a kérdés a bútoripari pavilonban, a tulipános díszítésű magyar konyhaberendezés láttán. Egyesek szerint ugyanis, még a régebben épült házak nagy, négyszer-négy méteres konyháiba sem fér be ... * A brazil kávé és a szovjet italkóstoló osztatlan sikert aratott. A szovjet pezsgő­kön és borokon kívül a szakértők megis­merkedhettek 9 féle konyakkal, amelyek közül 3 grúz, 3 örmény, 3 moldvai. Meg­ízlelhettek négyféle vodkát és — Buda­­­­pesten először — megjelent a száraz Ci­­nandeli, aminek fő jellemzője, hogy 3 évig „vár” a hordóban, mielőtt palackoz­ni kezdik. Az italkóstolónak nagy sikere volt, de értesüléseink szerint arra senki sem vál­lalkozott, hogy mindegyiket végigkóstol­ja ... * A városligeti vásárváros ebben az év­ben még sok látogatót vár. Hiszen itt ke­rül majd sor az „Otthon 1971” lakberen­dezési kiállításra, az őszi vásárra szep­tember 11 és 21 között, majd a „Csináld magad!” barkácsolási kiállításra és a Magyar Autóklub patronálásában a „Kor­szerű autóápolás” című kiállításra. Fahidy József Megünnepelték az építők napját Tegnap számos helyen megünnepelték az országban az építők napját. Szombat­helyen, a Nyugat-magyarországi Fűré­szeknél, az ország egyik legnagyobb fa­ipari vállalatánál új panelüzemet avat­tak. Az építők szocialista brigádjainak képviselői az ünnep alkalmából megko­szorúzták a szovjet hősi emlékművet és a szakszervezetek megyei tanácsának székházában a mártírok emléktábláját. Zala megyében 14 építőipari szervezet 8000 dolgozóját köszöntötték az ünnepen. Zalaegerszegen megkoszorúzták az 1944- ben elhurcolt munkások emlékművét. Székesfehérvárott, a Köztársaság film­színházban tartottak ünnepséget. Szalon­tai Lajos, az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszervezetének titkára köszöntötte a Fejér megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozóit. Komáromban az ünnep alkalmából ad­ták át rendeltetésének a megye legna­gyobb építőipari vállalatának, a KOMÉP- nek új munkásszállóját. A Viharsarokban több helyen is meg­rendezték a hagyományos ünnepségeket. Csupán a békéscsabai Sebes György if­júsági táborban és az orosházi Ságvári­­ligetben csaknem kétezren ünnepeltek. Az országban több helyen emlékplaket­teket nyújtottak át azoknak, akik húsz éve dolgoznak az építőiparban.

Next