Magyar Hírlap, 1970. július (3. évfolyam, 181-211. szám)

1970-07-01 / 181. szám

y Megjelenik a hét minden nap- ■I am mm jm ára: so filler ä hsi \ Jj h uv ■ n U in vnn ssätsä&s HffifZ vlllf eraswl llu säää és a kiadóhivatal telefonsa- ff II H 10 llf Sill IPSsT fii lIl Ilj R W­ Ifi 1*^ tura Könyv és HiHap Kulka­ tnai: 221-285, 221-293, 222- figl Ipf ill -Vi ü fii W> flUI‘ 11! |Ü Ifi Ili ff m M ' AM li reskedelmi Vallalat kuendclt-1 M 1VIHV I Nil IHIIlLlil 3. ÉVFOLYAM, 18­­. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 197­0. JÚLIUS 1. SZERDA ­ Búcsúsító kormánybiztosság Tegnap befejezte működését az ár­vízvédelmi kormánybiztosság. Tulajdon­képpen egyszerű államigazgatási aktus lenne az ilyesmi, ha ennek a kormány­biztosságnak az életéhez nem tapadna egyéb is. Szomorú szükség hívta életre. Május 13-án, éjjel tört a Szamoshátra a gyilkos ár, s másnap már működött a kormánybiztosság. Neve azóta egybe­forrott a fenyegető árvíz elleni küzde­lemmel. A kormánybiztosság megszűnt. Az 1970-es árvíz, az évszázad nagy Tisza­­völgyi árvize is megszűnt volna ezzel? Aligha akadna szakember, aki ilyet ma , még ki merne mondani. Mindenesetre az a tény, hogy már nem szükséges ez a rendkívüli állapotot jelképező — szé­les körű államhatalmi hatáskörrel ren­delkező — szervezet, megnyugvást je­lent. Megnyugvást az immár hetedik hete feszült idegeknek, főképpen a veszélyez­tetett területeken lakó embereknek, de nem utolsósorban maguknak a kor­mánybiztosságon dolgozóknak. Tudják ők is — mint mi, valamennyien —, hogy a gátakon még mindig ezrek helytállá­sára van szükség, még mindig ostromol­ja a magas vízállás a megviselt tölté­seket De mi ez már ahhoz képest, ami akár csak egy héttel ezelőtt volt? A pusztító veszélyekkel fenyegető több mint hat hét alatt a kormánybiz­tosság dolgozói — szinte kivétel nélkül — legalább kétszer annyit dolgoztak, mint amennyit a törvényes munkaidő elő­ír. S nemcsak sokat dolgoztak, hanem elmondhatatlan idegfeszültségben vé­gezték munkájukat. Most a vízügyi szolgálat emberei új­ból „csak” az Országos Vízügyi Hivatal dolgozói. Formailag ez úgy néz ki, hogy mindenki visszaköltözik szépen a saját irodájába, a minisztériumok összekötői ismét a minisztériumokba járnak regge­lente dolgozni, s nem az Alkotmány ut­cába. Megszűnik az éjszakázás, a sza­bad időt sem kell többé a hivatali szo­bában, olykor tábori ágyon eltölteni, ta­lán jut most már idő a pihenésre is. A kormánybiztosság­­ mind a 47 na­pon keresztül tartó működése alatt — figyelemre méltó példáját tanúsította az országos méretű szervezettség felmérhe­tetlen hasznának. Katonatiszteknek, víz­ügyi mérnököknek, rendőröknek, építé­szeknek, az államigazgatás szakembe­reinek, kereskedőknek - s lehetne még sorolni — egyaránt az volt a gondjuk, hogy saját érdekeiket félretéve egymás munkáját segítsék. Pedig valamennyiü­­ket sürgették a saját „békés" felada­taik. Az építőipar annyi teherjárművet, földmunkagépet adott, amennyit a víz­ügyesek kértek. Az építkezésekről kel­lett elvonni az amúgy is szűkösen ren­delkezésre álló gépeket, az ott maradók munkája sokszorozódott meg. A közle­kedési szakemberek a védekezéshez el­engedhetetlenül szükséges hírláncokat építették ki rekordsebességgel. A ta­nácsszervek a közerőket mozgósították a gátakra. A honvédség embert adott, különleges műszaki alakulatokat, és ad még ma is. Katonák fogják utolsóként elhagyni a gátakat. Azt kívánjuk, hogy a „leszerelés” után az építőmunkában ugyanilyen szerve­zettséggel, ugyanilyen összhangban folytatódjék ez az együttműködés .... Kiküldött munkatársunk telefonjelentése: Magyar—mongol tárgyalások­ a legteljesebb egyetértésben Kedden második napját töltötte a mon­gol fővárosban Losonczi Pál és kísérete. A nap legkiemelkedőbb eseménye a dél­előtt 10 órakor megkezdődött hivatalos tárgyalás volt a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének épüle­tében. A tárgyalásokon mongol részről jelen voltak: Zs. Szambu, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke, J. Cedenbal mi­niszterelnök, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, Sz. Luvszan, a mi­nisztertanács elnökének első helyettese, N. Luvszam­avdan, a Nagy Népi Hurál Elnökségének helyettes elnöke, D. Gom­­bozsav, a minisztertanács elnökhelyette­se, J. Ocsir külkereskedelmi miniszter, B. Zsargalszajhan, a külügyminiszter el­ső helyettese és Zs. Bolod, a Mongol Nép­­köztársaság budapesti nagykövete. Magyar részről a megbeszélésen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, Gyenes András külügyminisz­ter-helyettes és Krajcsik Mihály, hazánk ulánbátori nagykövete. A megbeszéléseket szívélyes elvtársi légkör és valamennyi érintett kérdésben a legteljesebb nézetazonosság jellemezte. szág internacionalista kötelességének tartja, hogy segítse a mongol nép építő­munkáját. Sikerrel zárultak a következő tervidőszak egyeztető tárgyalásai, s ez a biztosítéka annak, hogy gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolataink tovább bővül­jenek. A megbeszélések napi programja után Losonczi Pál rövid sétát tett Ulánbátor utcáin, majd koszorút helyezett a Lenin­­emlékmű talapzatára. Losonczi Pálné a délelőttöt az Ulánbá­tor melletti nemzetközi úttörőtábor vi­dám gyermekseregének körében töltötte, ahová elkísérte őt Zs. Szambó felesége is. A megkapóan szép környezetben ma­gyar pajtások is köszöntötték a vendé­get, aki szívélyesen elbeszélgetett a ha­zájuktól távol, de nagyon kellemesen, vi­dáman vakációzó gyerekekkel. Munkások között Losonczi Pál és kísérete délután 15 órakor érkezett meg a tiszteletére ünne­pi külsőt öltött ulánbátori autójavító üzembe. Hazai fogalmak szerint egy autó­javító üzem talán kevésbé tartozik a ki­emelkedő ipari objektumok közé — a messziről indult és egyre nagyobb tem­pójú fejlődést mutató mongol főváros azonban mindenkor szívesen kalauzolja ide vendégeit. S teljes joggal teszi. Mint az üzem igazgatója elmondta, az alig (Folytatása az 5. oldalon) Kölcsönös tájékoztatás Az üdvözlő beszéd után Ceden,bar át­tekintette a nemzetközi helyzet főbb kéép­déseit, ismertette a Mongol Népköztársa­ság belső helyzetét és értékelte a mon­gol—magyar kapcsolatokat. Mindkét fél hangsúlyozta, hogy csak a Szovjetunióval szoros szövetségben, a szocialista országok egységének erősítésé­vel és minden haladó erő összefogásával lehet sikeresen folytatni a harcot az im­perializmus háborús törekvéseivel szem­ben. A Mongol Népköztársaság — hason­lóan a Magyar Népköztársasághoz — minden szükséges támogatást megad a vietnami népnek, támogatja a haladó arab országokat az izraeli agresszió fel­számolásáért vívott küzdelemben. Mind­két kormánynak azonos a véleménye az európai biztonságról. A magyar—mongol kapcsolatokat ille­tően mindkét félnek az a véleménye, hogy a két ország viszonya példája le­het a szocialista országok közötti testvé­ri, kölcsönös előnyös együttműködésnek, amelynek szilárd alapját az a baráti és együttműködési szerződés képezi, amelyet 1965-ben Kádár János mongóliai látoga­tása alkalmával írtak alá. Losonczi Pál hangoztatta: Magyaror­ NÉGYHATALMI TANÁCSKOZÁS NYUGAT-BERLINRŐL (AFP, AP) Nyugat-Berlin­ben, a négyhatalmi szövetsé­ges ellenőrző tanács egykori épületében, kedden délelőtt 11 órakor újabb megbeszélésre ült össze Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagyköve­te, valamint Anglia, Francia­­ország és az Egyesült Államok bonni nagykövetei: Sir Roger Jackling, Jean Sauvagnargues és Kenneth Rush. Ez volt a március 26-án kezdett értekez­letsorozat ötödik fordulója. A megbeszélések témája Nyugat- Berlin helyzete. AZ OROSZORSZÁGI FÖDERÁCIÓ ÜLÉSSZAKA (TASZSZ) Kedden délelőtt a Kremlben megnyílt az Orosz­­országi Föderáció Legfelső Ta­nácsának ülésszaka. A képvi­selők megvizsgálják a föderá­ció különböző körzetei helyi iparának fejlődését, megvitat­ják továbbá a föderáció föld­kerettörvényének tervezetét. Az ülésszak munkájában részt vesz Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, valamint több más szovjet vezető. Az Oroszországi Föderáció a tizenöt szovjet köztársaság leg­nagyobbika, a Szovjetunió te­rületének háromnegyed részét öleli fel, s 130 millió lakosa van. A föderáció szolgáltatja a szovjet ipari termelés két­harmadát. NIXON FOGADTA MANESCUT (Reuter, AFP) Nixon ameri­kai elnök a californiai San Clemente-ben hétfőn Corneliu Manescu román külügymi­niszterrel tárgyalt. Manescu részt vett az ENSZ jubileuma alkalmából rendezett San Franciscó-i ünnepségeken. A megbeszélésről Nixon tá­jékoztatta a sajtó képviselőit. Kijelentette, hogy szóba kerül­tek a kelet-nyugati kapcsola­tok, az európai biztonsági problémák és ezzel összefüg­gésben az európai biztonsági értekezlet kérdése. Nixon nyolc és fél millió dol­lár értékű újabb segélyt aján­lott fel a román árvízkárosul­tak számára. ÜNNEPSÉG A MAGYAR SAJTÓ HÁZÁBAN Az illegális KMP heti folyó­irata, a Proletár megjelenésé­nek 50. évfordulója alkalmá­ból a Fiatal Újságírók Klubja és a MÚOSZ Sajtó­ Tudományi Bizottsága rendezésében ben­sőséges ünnepséget tartottak a Magyar Sajtó Házában. Megje­lentek a lap egykori szerkesz­tői és terjesztői közül: Baga­­méri Ferenc, Bezák Ferenc, Csurgó Béla, Demény Pál, Diósi Kálmán, Ék Sándor, Kálmán István, Klemens Bé­la, Lukács György, Markos György, Mihala Gyula, Nagy Rudolf, Radics Árpád, dr. Po­­lacsek László, Szántó Zoltán és Weisinger Mihály. Máté Györgynek, a Népszabadság főmunkatársának bevezetője után a részvevők elmondották emlékeiket a lap alapításáról terjesztéséről. SALT-TALÁLKOZÓ (MTI) Bécsben kedden meg­tartották a stratégiai fegyver­kezési verseny megfékezésé­nek kérdéseiről tárgyaló szov­jet és amerikai küldöttség so­ron levő találkozóját. A keddi SALT-találkozót a szovjet nagykövetségen rendezték meg. AZ AMERIKAI SZENÁTUS DÖNTÉSE (Reuter, AFP) Az amerikai szenátus megtagadta az anya­gi fedezetet az Okinawán tá­rolt idegölő gázok Egyesült Államokba való átszállítására. Ehelyett a szenátorok olyan javaslatot fogadtak el, hogy az elszállításra szánt pénzössze­get e mérges gázok megsem­misítésére, illetve vegyi úton való semlegesítésére kell fel­használni. Parázs vita után visszautasították a görög kato­nai junta kérését is, hogy az Egyesült Államok nyújtson ka­­­tonai segítséget a rezsimnek. A nap híreiből 17 Szovjet—egyiptomi tárgyalások (TASZSZ) A moszkvai Kremlben ked­den megkezdődtek a tárgyalások Brezs­­nyev, az SZKP főtitkára, Podgornij szov­jet államfő, Koszigin miniszterelnök, va­lamint Nasszer egyiptomi elnök között A kölcsönös egyetértés légkörében folyt szívélyes hangú tárgyalásokon megvitat­ták a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság sokoldalú együttműködése további fejlesztésének kérdéseit A tárgyaló felek eszmecserét folytattak­ a közel-keleti helyzetről és megállapítot­ták, hogy Izrael folytatja agresszív cse­lekményeit és továbbra sem hajlandó végrehajtani a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatát. A szovjet és az egyiptomi fél megvi­tatta a jelenlegi nemzetközi helyzet több más fontos problémáját is. Este a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége és a szovjet kormány va­csorát adott Nasszer tiszteletére. Podgornij és Nasszer beszéde A vacsorán Podgornij beszédet mon­dott. Kijelentette, hogy a Szovjetunió to­vábbra is segíti az arab országokat az izraeli agresszió következményeinek fel­számolásáért, valamint az igazságos és tartós béke eléréséért folytatott harcban. — A Szovjetunió — barátaival együtt — határozottan és következetesen sürgeti a közel-keleti konfliktus rendezését — mondotta a szovjet államfő, majd rámu­tatott, hogy az imperialisták bizalmat­lanságot keltenek az arab népekben az igazságos rendezés lehetőségét illetően, gyanakvóvá teszik az arabokat egymással és barátaikkal szemben, mindenáron (Folytatása az 5. oldalon) Bondor József miniszter tájékoztatója Több építőanyag, szervezettebb munka A társadalom eredményei a leglátvá­nyosabban mindenkor az építkezéseken, az építményeken mérhetők le. Az új la­kások száma és felszereltsége, a gyárak, a szociális és kulturális létesítmények sora egyaránt előrehaladásunkról, az életszín­vonalról is vall. Ez a tény — és a vala­mennyiünket foglalkoztató aktualitások a lakásgazdálkodás közelgő új rendszere, a kiemelt nagyberuházások helyzete, a negyedik ötéves terv előkészítésének befe­jező szakasza — indokolta azt a megkü­lönböztetett figyelmet, amellyel Bondor József építésügyi és városfejlesztési mi­nisztert hallgatták kedden az újságírók. A sajtókonferencián megjelent Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Az országgyűlés múlt heti ülésszakán is kitűnt: a lakosságot élénken foglalkoz­tatja, hogy az elkövetkező években lesz-e elegendő építőipari kapacitás, realizál­­hatók-e az országos, a vállalati és az egyéni elképzelések. A negyedik ötéves terv végére csökken az igények és a ka­pacitás közötti ellentmondás — hangsú­lyozta sajtótájékoztatóján a miniszter —, de a kínálat még jó ideig nem lesz na­gyobb a keresletnél. Példaként megemlí­tette: az idén mintegy tízmilliárd forint értékű munkát utasított vissza az építő­ipar kapacitáshiány miatt. Jóllehet, az építőipar termelése a jelen­legi ötéves tervben lényegesen meghalad­(Folytatása a 4. oldalon)

Next