Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)
1970-08-01 / 212. szám
4 1970. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT__________________________________NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap A korabeli sajtó Potsdamról Németország: eke és repülőgép „A szövetséges hadseregek megszállva tartják egész Németországot, és a német nép megkezdte bűnhődését azokért a szörnyű bűnökért, amelyeket azok vezetése alatt követett el, akiket sikereik idején nyíltan helyesléséről biztosított, és akiknek vakon engedelmeskedett”. Ezekkel a szavakkal kezdődött a potsdami konferencia hosszú hivatalos közleményének „Németországról” címet viselő, harmadik fejezete. Néhány mondattal később mindamellett világosan leszögezi a dokumentum: „A szövetségesek nem szándékoznak megsemmisíteni a német népet. A szövetségesek célja, lehetővé tenni a német népnek, hogy a továbbiakban megvalósíthassa életének demokratikus és békés alapokon való átszervezését.” A potsdami megállapodások, a Németország nácítlanítására és a német militarizmus veszélyének elhárítására hozott intézkedések a konferencia után még nagyon sokáig szolgáltak a napi kommentárok témájául. „A Három Nagy döntése: Németországnak bűnhődnie kell” — ilyen cím alatt foglalta össze a potsdami megállapodásokat az amerikai Newsweek. A magazin képet közölt egy lerombolt drótakadályok mögött földjét szántó német parasztról, akinek feje fölött nehézbombázó húz el. A képaláírás így hangzik: „A szövetségesek úgy határoztak, hogy a gépnek távoznia kell, csak az eke maradhat”. A potsdami határozatokat méltató kommentárok között mindjárt az első napokban feltűntek olyanok is, amelyek a hangsúlyt a megvalósítás nehézségeire helyezték, vagy egyszerűen kétségbe vonták a döntések helyességét. „A gazdasági ellenőrzés rendszere a potsdami nyilatkozatban előirányzott méretekben alighanem megvalósíthatatlan, bármilyenek legyenek is a körülmények” — írta a londoni Economist. A Pravda augusztus 12-i Nemzetközi Szemléjében éles hangon szállt vitába e brit lapnak azzal a megállapításával, hogy a Németországgal való bánásmód gazdasági elvei „hitleri módszerekre emlékeztetnek”. Elsősorban a brit sajtó vitte azt a vonalat, hogy a szövetségesek Potsdambans elbántak Németországgal, „egyetlen krumplifölddé akarják változtatni az országot”. A Manchester Guardian kétségét fejezte ki az iránt, hogy a potsdami határozatok megvalósulásával Németország valaha is egyenjogú tagja lehet a nemzetek közösségének. „Gazdasági tekintetben kizártnak tűnik ez a lehetőség” — véli a lap. A nyugati szövetségesek későbbi nyugat-németországi politikájának körvonalait sejteti a londoni Financial News egyik kommentárja: „Ha a szövetségesek teljes határozottsággal kijelentik, hogy a német gazdaság felett gyakorolt felügyeletünknek egy egész emberöltőn át folytatódnia kell, vajmi kevés veszély származhat abból, ha bármilyen német iparágat érintetlenül hagyunk, akár polgári, akár katonai termeléssel foglalkozzék is az...” Az amerikai lapokban Potsdam jelentőségének reális értékelése („a szövetségesek megsemmisítették Németország hadviselési lehetőségeit”) váltakozik a Németország jövőjének kilátástalanságát indokolatlanul komor színekkel ecsetelő fejtegetésekkel.) „A szövetségesek puszta életben maradásnál alig többet ígértek a németeknek, ha jól viselik magukat” — olvsható a Newsweekben.) A New York Herald Tribune pedig hangot ad Taft szenátor véleményének, aki szerint az Odera—Neisse-határra vonatkozó potsdami döntés „elhintette egy új háború magvait”. Mégis, az ilyen kommentárok ellenére a nemzetközi sajtó imponálónak találta a „Három Nagy” egységét. Charles Christian Westenbaker, a Time tudósítója például „a legjobban tájékozott amerikai források” alapján azt jelentette, hogy „az oroszok igazi katonákként viselkedtek Berlinben”, és mind több tanújelét adták „annak a szándékuknak, hogy Berlint és Németországot a szövetségesekkel kötött megállapodások szellemében kormányozzák”. Minden szellemessége mellett inkább afféle bon mot-nak, mint a realitások talaján nyugvó megállapításnak tarthatjuk tehát a párizsi szatirikus lap, a Le Canard Enchainé megállapítását a konferenciával kapcsolatban, amelyen Franciaország nem vett részt. „A németek Potsdamban négy övezetre osztották fel a szövetségeseket”. Néhány hónap múlva, a konferencián létesített külügyminiszteri tanács londoni ülésszaka után azonban már világosan mutatkoztak a nézeteltérések a nagyhatalmak Németországgal kapcsolatos politikájában. A nyugati hatalmak hivatalos politikája lett az, amit a már idézett Financial News közvetlenül Potsdam után tanácsolt nekik, amikor arra hívta fel őket, hogy „határolják el magukat attól, ami az orosz övezetben történik”. Magyarán, a potsdami határozatok szellemének és betűjének megvalósításától. Szászi József Kémek, összeesküvők a néphatalom ellen (11.) A Wellington-induló Debreczeni Károly budapesti mérnök, az egyik tervezővállalat műszaki ügyintézője hivatalos megbízatással 1956. május 31-én hosszabb időre Törökországba utazott, hogy ott más magyar mérnökökkel és műszaki szakemberekkel együtt a Trabzon—Rize—Skizdere közötti villamos távvezeték munkálataiban részt vegyen. Különös eset történt 1956 elején Debreczeni Károllyal. Trabzonban töltötte a szabadnapját és már éppen visszaindult volna Ankarába, amikor a szálló halljában átadták postáját. Az egyik levelet az építkezéseket finanszírozó ankarai bank küldte. Ebben német nyelven tájékoztatták, hogy csomag érkezett részére. Bár semmiféle csomagot sem várt, elment a megjelölt helyre, ahol két ismeretlen személy közölte, beszélgetni akarnak vele. A beszélgetés németül folyt. Gyorsan rátérve a lényegre, Debreczenitől a két ismeretlen megkérdezte: „Véleménye szerint a magyar kormány politikájával egyet nem értő személyek között létre lehetne-e hozni egy szervezkedést? ...” Debreczeni akkor még ezt válaszolta: „Nagy a lebukás veszélye ...” Később újabb meglepetés érte: 1956 végén ugyanis Budapestről levelet kapott, amelyben felesége közölte, hogy László fia — aki az ellenforradalom idején elkövetett tettei miatti felelősségre vonás elől Nyugat-Németországba szökött — már hoszszabb ideje nem ad magáról életjelt. Debreczeni ekkor ismerősei tanácsára a Vörös Félhold nevű segélyszervezethez fordult segítségért. 1957 januárjában Debreczenit fel is kereste a korábban már megismert török személy és egy német úr, aki Schneider néven mutatkozott be. Nagyon szívélyesek voltak és megígérték, hogy mindent megtesznek Debreczeni fiának felkutatására. Meg is tették. Schneider egy hónappal később közölte Debreczenivel, hogy fiát megtalálták, a Német Szövetségi Köztársaságban él. Majd így folytatta: „Komoly erkölcsi és anyagi segítséget nyújthatnának a fiúnak, persze megfelelő ellenszolgáltatás fejében.” „Csupán” azt kérte, hogy Debreczeni Magyarországra történő visszaérkezése után álljon rendelkezésükre. Debreczeni így válaszolt: „Elfogadom ajánlatukat, de gondolkodási időt kérek.” Nem sokáig gondolkodott. És igent mondott. Schneider most már közölte, hogy az amerikai hírszerzés megbízásából jár el, azonnal át is adott Debreczeninek egy ankarai fedőcímet. A magyar mérnökcsoport 1957 augusztusában hazakészülődött. Debreczeni virágnyelven feladott értesítésére az általa megjelölt időpontban Schneiderék egy Savcsun—Isztambul között közlekedő hajón felvették vele a kapcsolatot. És a két és fél napig tartó hajóúton alapos kémkiképzésben részesítették. Ez kiterjedt a rádiókapcsolat tartására, titkosírásos levelek készítésére, előhívására, rejtjelzésre és rejtjeles írások megfejtésére, személyes kapcsolat felvételének konspirációjára, valamint a kémfeladatok elvégzésének módjára. Kioktatták, hogy a rádión adott utasításokat egyszerű rádióvevő-készülékkel veheti rövidhullámhosszon. Az utasításokat minden hónapban előre meghatározott napon, a téli és nyári hónapok szerint változtatva, más-más időpontban és hullámhosszon sugározzák. Az adást mindig a Wellington-induló üzemei vezetik be. Schneider közölte, hogy egyelőre minden olyan adat érdekli őket, legyen az katonai, politikai vagy gazdasági, amit Debreczeni megítélése szerint a hírszerző szerv hasznosíthat. Nyomatékosan felhívta azonban a figyelmét arra, hogy az adatokat saját maga gyűjtse, megszerzésükbe másokat ne vonjon be, mert biztonságát — mely egyaránt fontos neki és megbízóinak is — csak így tudják garantálni. Mielőtt a hajó Isztambulba ért volna, átadtak Debreczeninek két rejtjelkulcsot. Egyiket a kémjelentések rejtjelezéséhez, a másikat az utasítások megfejtéséhez. De másvalamit is kapott. Egy ezüsttel díszített fekete faszipkát, azzal, hogyha különmegbízottat küldenek hozzá Magyarországra, az „Schneider” jelszóval fog jelentkezni és ugyanilyen szipkával. Debreczeni Károly 1957 szeptemberében érkezett vissza Magyarországra. Hazatérése után igyekezett bebizonyítani, hogy gazdái jól választottak. Egyéniségéből fakadó alapossággal minden erejével azon fáradozott, hogy a kapott feladatokat maradéktalanul végrehajtsa. Az ankarai fedőcímre tizenkét kémjelentést küldött. Rejtjeleznie, titkosírással készített és többnyire német nyelvű fedőszöveggel ellátott jelentéseiben beszervezésre alkalmasnak tartott személyekről, hadifontosságú katonai objektumokról, katonai és közforgalmú repülőterekről, a távvezetékes villamosenergia-kooperáció tervezetéről, az ajkai villamoserőműről, politikai és egyéb kérdésekről közölt adatokat. Debreczeni 1958 elején feleségét is bevonta a kémkedésbe. Egyik esti sétájukon részletesen elmondta addigi tevékenységének történetét. Felesége készségesen felajánlotta segítségét, és egyre aktívabban vett részt a kémkedésben. Debreczeni vérszemet kapott: úgy gondolta, hogy a megszerezhető adatok körét jelentősen bővítheti, ha kémtevékenységébe bevonja öccsét, Debreczeni Nándort is. És az öcs sem mondott ellent. Ezt követően Debreczeni Nándor is közreműködött a rádióüzenetek vételében, a sifrírozásban. Rövidesen azonban alkalma nyílott nagyobb aktivitásra is. Mint fordító 1959 májusában kezébe került egy nagyon fontos ülés zárójegyzőkönyve. Debreczeni Nándor az anyagot átadta bátyjának, aki megállapította, hogy az megbízói számára felettébb értékes. Mivel munkahelyén a fiatalabb Debreczeni volt a fotószakkör vezetője, a bizalmas jegyzőkönyvet a fotólaboratóriumban filmre vették, azzal a tervvel, hogy a kópiát kijuttatják külföldre. A Német Szövetségi Köztársaságból 1959 augusztusában Debreczeni Károly egy gyermekkori barátjának rokona érkezett Budapestre. Ezt a vendéget Debreczeni felkereste és anélkül, hogy bővebb részletekbe bocsátkozott volna, megkérdezte tőle, hajlandó-e egy kis csomagot kivinni magával? A vendég elvállalta ezt a kis szívességet. Debreczeniék a kiküldendő filmkockákat preparált gyufásdobozba helyezték, becsomagolták és azzal adták át a vendégnek, hogy azt Nyugat-Németországban adja postára. Megbízói 1959 decemberében rádióüzenetben nyugtázták a küldeményt: „A gyufa megérkezett, most értékeljük ...” Gazdái elégedettek voltak Debreczeni Károly kémtevékenységével és ezt megfelelően dotálták is. 1961 májusában budapesti feladással aláírás nélküli titkos üzenetben például arról értesítették, hogy részére az egyik budapesti temető közelében, meghatározott rejtekhelyen tízezer forintot helyeztek el. Debreczeniék ezután még aktívabban és lelkesebben igyekeztek megbízóikat kiszolgálni. Az állambiztonsági szervek azonban megfeszített munkával végül is leleplezték e veszedelmes kémcsoportot. Debreczeniék a vizsgálat során beismerték bűnös tevékenységüket, melyeket tanúvallomások, tárgyi bizonyítékok — a házkutatás alkalmával lefoglalt siffre-kulcs, kémjelentések másolatai és egyebek — is alátámasztottak. A bíróság Debreczeni Károlyt kötél általi halálra, öcscsét 15 évi, feleségét 6 évre ítélte. T. A. (Következik: DRIXLERÉK LÁTOGATÓBAN) KÜLFÖLDI LAPOKBÓL AAJTiMitAiuM Az SZK.P KB elméleti iJInM fffil'O folyóirata „KGST: Az */ ugJCfjgg) ti. együttműködés új sza............................1 kasza” címmel cikket közöl, amelyben elemzi a KGST-országoknak a szocialista integráció szakaszára való áttérését meghatározó objektív előfeltételeket. „A szocialista integráció, amely a korábbi évtizedek gazdasági együttműködésének vívmányaiból alakult ki, ugyanakkor számos ismérv tekintetében lényegesen különbözik az együttműködés korábbi formáitól. Az integrációban az új elemet az összes országok számára közös népgazdasági feladatok és problémák megoldásához való újszerű hozzáállás jelenti, amely több ország munkaerő-, anyag- és pénzügyi tartalékainak egyesítését követeli meg.” „A KGST-országok fejlődésének jelenlegi szakaszát nem csupán a megnövekedett potenciál jellemzi, hanem ezen országok gazdasági fejlettségi szintjének egymáshoz való lényeges közeledése is, amely végső soron meghatározza az érdekeltség növekedését a nemzeti gazdaságok együttműködésének kiszélesítésében” — írják a cikk szerzői. „Az integráció a sokoldalú tevékenység területe, ezért a KGST országainak nem szükséges feltétlenül részt venni az öszszes olyan intézkedésekben, amelyek ennek a folyamatnak a meggyorsításával kapcsolatosak. Minden ország belső lehetőségeiből kiindulva önállóan dönti el az anyagi tartalékok felhasználásának célszerűségével kapcsolatos kérdéseket, és ugyanakkor meghatározza a külgazdasági együttműködés azon formáit és területeit, amelyek az adott szakaszban legteljesebben megfelelnek gazdasági érdekeinek.” _____ , _ _ A tekintélyes lon-amelyeknek érdekeik fűződnek a közelkeleti válság megoldásához. Ezek az országok nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a válságból ne legyen robbanás■ írja a lap. Az SZKP lapja be- E513 K? n /O számol azokról a fiMWVjS/i 8 f fi MMn szembetűnő izraeli W W F,,‘ erőfeszítésekről, amelyek célja Tel Aviv befolyásának növelése az afrikai kontinens országaiban. Golda Meir — követve a korábbi izraeli vezetők példáját — öt ízben tett huzamosabb körutazást Afrikában. Az elmúlt 15 év alatt a különböző afrikai országokba küldött izraeli „szakértők” száma 16- szorosára nőtt. A Tel Aviv-i politikusok, katonai vezetők és bankárok fennhangon reklámozzák részvételüket az afrikai országok kórház- és útépítési programjaiban. Kevesebb szót ejtenek — érthető módon — arról a befolyásról, amellyel ezen országok hadseregeiben rendelkeznek. Ebben a vonatkozásban figyelemre méltó, hogy az Izraelben tanuló afrikai fiatalok többségét katonai pályára képezik. A tények arra utalnak, hogy Izrael Afrikában is — a Közel-Kelet térségéhez hasonlóan — az imperialista expanzió eszköze — állapítja meg a lap. Pénteken fűzött a TI"fF TITv/f Fedoni laP a Pel" A Józsa-öböl-beli Maszkat és Omán állam szultánjának detronizálását kommentálja, így ír: „A fejlemények két fő tényezőnek tulajdoníthatók. Az egyik az, hogy az arab forradalom immár nyugati irányban is kiterjed. A másik, hogy Ománban olajra bukkantak. Igaz ugyan, hogy a szultánság területén az élet nem tartott lépést a korral Alig változott itt valami a Próféta ideje óta. A szultán a legszigorúbban betartatta alattvalóival a Korán törvényeit. Az egykori európai feudalizmusvalósággalhaladó, szociális rendszernek tűnt a szultán despotizmusához képest.” *1 i-A 6 Ad.11 Pénteki számában 5 I a kairói Al Ahram megállapítja: Ceylon kormányának döntése, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, példaként állhat számos el nem kötelezett ország kormánya előtt. 2YCIE WAKfflWY "2 gyes—nyugatnémet politikai véleménycsere Varsóban lezajlott ötödik fordulójához. „Immáron a tárgyalásokon részt vevő diplomaták és jogászok dolga, hogy megtalálják azokat a formulákat a megállapodás szövegéhez, amelyek — az NSZK kancellárjának szavaival élve — kizárnák a jövendő konfliktusok lehetőségét. Olyan megállapodás aláírásáról van tehát szó, amely nemcsak a lengyel—német határ Bonn által történő végleges elismerését jelentené, hanem egyben lehetetlenné tenné bárki számára is, hogy a jövőben kérdésessé tegye ezt a határt.” „Amint már a tárgyalások gyakorlatából tudjuk, amikor a felek között a megtárgyalt formulák pontosabbá tételéről van szó, a megbeszélések folyamatában bizonyos nehézségek mutatkoznak. Ez különben áll akkor, ha olyan nagy fontosságú szerződés aláírásáról van szó, mint amilyet Lengyelország és az NSZK szándékozik aláírni. Minden szót mérlegelni kell, méghozzá a legnagyobb precizitással, nehogy az általa kifejezett gondolat a szerződés szellemével és betűjével ellentétes értelmezéshez adjon tápot.” A cikkben végül arról esik szó, hogy Lengyelország az NSZK-hoz fűződő kapcsolatainak normalizálását tágan értelmezi.