Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)
1970-09-07 / 249. szám
e 1970. SZEPTEMBER 7. HÉTFŐ KULTÚRA - MŰVÉSZET Magyar Hírlap Mi lesz veled, Petőfi ház? Vészhír nyomán indulta riv Fl Szalkszentmártonba. E hír szerint bűnös~«tulas»tér" miatt pusztul egyik legértékesebb irodalmi emlékünk, a ház, amelyben Petőfi egyik legnagyobb egybefüggő költői korszakát töltötte, ahol annak idején csalódott és keserű versei termettek. Pestről menekült 1845-ben ide, Nádaskay, Sujánszky, Hiador, a Honderű költőcskéinek hada űzi, kergeti ide — vissza a szülői házba — a fővárosból. De akkor, Szalkszentmártonban érik talán igazán forradalmi költővé is. Az őrült, a Tigris és hiéna, a Tündérálom, a Szilaj Pista keletkezett itt. Aztán a Fekete kenyér, a Fa leszek, ha..„ A jó öreg kocsmáros, a Felhök-ciklus sok darabja. Száztizenkét vers. Irodalmi Múzeum, a műemlék-felügyelőség, valamint a megyei tanács részvételével bizottság alakult, tervek készültek, hogy helyreállítsák ezt a meglehetősen ütött-kopott műemléket. A számítások szerint ehhez másfél millió kell. De mikor két éve nekiláttak a munkához, csak 200 ezer forint állt rendelkezésre. Ez az összeg időközben 700 ezer forintra emelkedett. Ebből csak a legfontosabbakat lehet elvégezni. A múzeumhoz összegyűjtött értékes műtárgyak, az oly érdekes és nagy érdeklődésre számottartó relikviák, továbbra sem kerülhetnek a látogatók szeme elé. A Petőfi-ház sokáig, tudj’ isten, meddig befejezetlen, és csak a kívülről megszemlélhető épület marad. Pedig mi minden halmozódott fel itt, s kívánkozik a jövendő múzeumlátogatók szeme elé! Majsai Károly tanár, a helyi Petőfi-kutatás lelkes irányítója (maga is egy nagyszabású Petőfi-tanulmányon dolgozik, a költő, szalkszentmártoni tartózkodásáról számol be), az iskola szűk fotókamrájába, a tanácsháza rideg pincéjébe kalauzol, hogy megmutassa a Petőfi család tárgyaiból összegyűjtött kincset. Veszélyben a műemlék? Nos, erről a jelentős nemzeti értéket képviselő házról jött a hír, hogy tető nélkül pusztul. Szétázik a népi freskó, a „jó öreg kocsmáros” egykori cégérének sokáig épen maradt rajzolatja, amelyről azt hallani: a népi ipar művészetnek felbecsülhetetlen értékű, az országban egyedülálló kincse. Egy kicsit dramatizált volt a híradás. A károkról már inkább illő múlt időben szólni. Amikor érkezem, talán a községi tanács vb intézkedése nyomán, talán a sajtóközlés hatására, javában dolgoznak a Szabadszállási Vegyes Kisz ácsai, kőművesei. Ha határidő után jóval, ha csakugyan mulasztások és hanyagságok után is, úgy látszik, még a rossz idő beállta előtt helyére kerül a tető, elkészülnek az ajtók, ablakok. — Csak ha ezekkel a munkákkal kellő időben végeznek, akkor menekülhet meg a pusztulástól az értékes műkincs — mondja Lombár Pál, a Várostervező Intézet mérnöke. Felese ge mégsincs minden rendjén a szalkszentmártoni Petőfi-ház körül. Ha ugyanis még az „életmentést” el is végzi a ktsz, ismét hamarosan kénytelen lesz félbehagyni a munkát. De most már törvényesen, a szerződésnek megfelelően. Ahhoz ugyanis mégsem áll elegendő pénz rendelkezésre, hogy teljes egészében helyreállítsák a házat, s az eredeti terveknek megfelelően berendezzék a múzeumot. A Petőfi-ház, a költő apjának egykori mészárszéke és fogadója még sokáig szálló és magánlakás maradt. A felszabadulás után terményraktárt rendeztek be itt, meg földművesszövetkezeti begyűjtőhelyet — ismerteti Bácsi János tanácselnök az épület viszontagságos történetét. — Aztán az úttörőcsapat költözött be. Az ötvenes évek végén derekas helytörténeti gyűjtőmunka indult, a fő részvevői maguk az úttörők voltak. 1968-ban a Petőfi ...Ha volna hol bemutatni... íme, egy futó és kivonatos leltárszerű felsorolás ezekről, a — kutató szerint — hitelesen a család tulajdonát képező darabokról. Itt van Petrovicsék sok-sok apró használati tárgya: a lakat, amellyel Petőfi apja a pincét zárta, a mángorló, a gyalogszék, a lámpás, amelynek fényénél a költő dolgozott, a sublót, amelyből az édesanyja elővette fiának a neki oly kedves fekete kenyeret; a láda, amelyben Petőfi az írásait tartotta. A porzó, amelyből beszórta a Búcsú Kunszentmiklóstól című versét, hogy felitassa a tintát. Azután sok évvel ezelőtt egy nevezetes Petőfi-rajongó, Verebes Károly nótaköltő és műasztalos sziszifuszi munkával megalkotta a Petrovics család bútorainak hiteles mását. Ezek ugyan a háború idején elpusztultak, de a felvételek megvannak róluk. Rekonstruálni lehetne őket. Itt lehetne kiállítani a Petőfi Múzeum által készített másolatokat Petőfi itt készült verseinek kézirataiból. — Még így is, hogy nem tudunk mutatni semmit, idezarándokoltak az idén háromezren. Jönnek a kegyeletes látogatók. Pedig tulajdonképpen szégyenkeznünk kell, mert nincs mit megnézni, legfeljebb mesélni tudok — panaszolja Majsai Károly. — Ha helyreállíthatnánk teljesen a házat, megnyitva a múzeumot, talán tízezrek jönnének évente, akár egy Kiskőrös—Kiskunfélegyháza—Szabadszállás—Szalkszentmárton útirányú kirándulást téve. Ha volna hol bemutatni a történelmi emlékeket. N. Sándor László Az idei Amerika irodalmi díjat a zsűri az idén Jorge Luis Luíi argentin írónak ítélte oda. A huszonkét ország íróit magasköré gyűjtő észak- és dél-amerikai irodalomról szóló tanácskozás végén adták át a kitüntetettnek. Borges elbeszéléseinek, verseinek és esszéinek témáit őseinek, harcosoknak és forradalmároknak az életéből merítette, akik vérüket hullatták az Argentína függetlenségéért vívott, majd a diktatúra elleni harcban. Amikor Peron diktatúrája idején Borges aláírta egy csoport értelmiségi nyilatkozatát, amelyben elítélik a rendszert, leváltották a nemzeti könyvtár igazgatójának tisztségéből és a csirkepiac felügyelőjévé nevezték ki. Borges emiatt emigrált, de most vissza akar térni Buenos Airesbe, hogy ott ünnepelje meg hetvenegyeik születésnapját. CJVILÁG Eggerth Mártáról, a New Yorkban élő, magyar származású színésznőről — Jan Kiepura özvegyéről — a Bajor Televízió portréfilmet készített. Míg az 1965-ös helsinki fesztivált teljes egészében Sibelius zenéjének szentelték, az idei fesztivál sokoldalúságával és magas művészi színvonalával vívott ki elismerést az egész világból érkezett látogatók körében. Ojsztrah, Rubinstein, Gilels, Gulda hangversenyei vagy a Shakespeare-, Pirandello- és Beckett-bemutatók egyaránt felkeltették a nemzetközi kritika érdeklődését. Külön kiemelik a világlapok az új helsinki Mozart- és Haydnbemutatók színvonalát. A párizsi Seghers kiadónál megjelent az 1969-ben elhunyt orosz származású Léon Barsacq A filmdíszlet című, 440 oldalas, gazdagon illusztrált munkája, amely a maga nemében első a világon. Barsacq könyve az első részletes és alapos történelmi, kritikai és műszaki dolgozat, amely feldolgozza a filmdíszlet egész problémáját. A francia könyvkiadásban példátlan esemény játszódott le: miután a kormány betiltotta Carlos Marighela brazil író Brazília szabadságáért című könyvét (Marighelát 1969 novemberében lelőtték Sao Paulóban), huszonhárom nagy francia kiadó közösen újra kinyomtatta és forgalomba hozta a brazil Che Guevara munkáját. A legkülönbözőbb pártállású, illetve világnézetű kiadók, amelyek közt olyan világhírű cégek szerepelnek, mint a Gallimard, a Denoel, a Flammarion, a Seghers stb. így akarnak tiltakozni a belügyminiszter rendelete ellen, aki eleddig nem mert eljárást indítani a huszonhárom könyvkiadó ellen. Mihail Romm Első oldalak című új dokumentumfilmje sok, a húszas években készült filmszalagot hoz nyilvánosságra. Ezek a szalagok híradórészletekből és filminterjúkból valók. Egy részüket John Reed a Tíz nap, amely megrengette a világot szerzője fényképezte. A film egyik fejezete Lenin és Gorkij barátságát örökíti meg, más filmkockák Majakovszkijt hozzák a mai néző elé. A párizsi Éditeurs Frangais Réunis nevű haladó könyvkiadó kiadta — a közelgő centenárium alkalmából — Jules Vallés kiadatlan drámáját. Az ötfelvonásos mű címe: A párizsi Kommün. A moszkvai nemzetközi történészkongresszuson a következő öt évre Alekszandr Guber szovjet történészt választották a történettudományok nemzetközi bizottságának elnökévé. A következő, 14. nemzetközi történészkongresszust öt év múlva tartják az Egyesült Államokban. Marcel Marceau, a hírneves pantomimművész, akit világszerte így emlegetnek: „az az ember, aki sohasem nevetett”, úgy látszik, „nem fertőzte meg” fiát, Michael Marceau-t. A fiú ugyanis most debütál Hollywoodban a Louisiana című filmben, amelynek cselekménye a polgárháború idején zajlik. Jacques Lanzmann francia író és riporter (Viva Castro című könyve magyarul is megjelent) bejárta Abesszíniát Rimbaud nyomdokain, és elhatározta, hogy filmet ír a nagy költő afrikai kalandjairól. A császári kormánytól megkapta azoknak a leveleknek a fénymásolatát, amelyeket Rimbaud Menelikhez írt. Filmtervével az amerikaiakhoz fordult, de nekik nem kellett. Közben az olaszok elkezdték egy Rimbaud-film forgatását, Alain Delonnal a főszerepben. Lahrmann azonban nem mond le tervéről, ő is meg akarja filmesíteni Rimbaud életét. Az Hachette kiadónál megjelenő a Zene klasszikusai című francia sorozatban Pierrette Marie monográfiát publikált Bartók Béláról. A szerző Kicsoda Bartók? címmel ismerteti a nagy zeneszerző életét és műveit. Arsene Lupint, a XIX. századbeli gáláns párizsi tolvajt Alain Delon alakítja a hasonló című filmben. A produkció rendezője Jean-Pierre Melville. A szatmári Északi Színház magyar tagozata országos körútra indult Szakonyi Károly Életem, Zsóka című színművével. Szeptemberi vendégjátékuk útiránya: Nagyvárad, Szalonta, Arad, Temesvár, Radnót, Dicsőszentmárton, Szováta, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Brassó és Csíkszereda. A színház október 15-én nyitja új évadját Az arany emberrel. A moszkvai Állami Egyetem hallgatóinak amatőr filmezőcsoportja tizenöt év alatt több mint harminc különféle filmet forgatott. Böbétől a rackajuhig Tanítási óra — Ki ne hallott volna Böbéről, a veszprémi csimpánzhölgyről? A vele folytatott kísérletekre határainkon túl is felfigyeltek, s milliók látták a tévéfilmet „hazaruccanásáról” az afrikai őserdőbe, amikor is a dzsungel és a falabeliek helyett az embert, a civilizációt választotta. Nem véletlen, hogy ez a nevezetesség egyik vidéki állatkertünkhöz fűződik. A több mint százéves Fővárosi Állat- és Növénykert után — annak hatékony módszerbeli és tárgyi segítségével — vidéki állatkertjeink csupán az elmúlt évtized során létesültek ugyan, de máris mindinkább a zoológiai-botanikai kutatómunka műhelyeivé, ennek megfelelően pedig a biológiai ismeretterjesztés otthonaivá fejlődnek. Ritka trófeák Ez a véleménye dr. Anghi Csaba professzornak, a budapesti Állatkert nyugalmazott főigazgatójának is, aki most a Művelődésügyi Minisztérium megbízásából a vidéki állatkertek szakfelügyelője. Vele beszélgettünk ezeknek az intézményeknek jellegéről, arról a szerepükről, hogy a látvány nyújtásán, a szórakoztatáson kívül a művelődést is elősegítik. — Hol vannak vidéken állatkertjeink, és mi a sajátosságuk? — Veszprémmel kezdem, talán az ottani, Kittenberger Kálmánról elnevezett állatkertnél mutatkozik meg leginkább a szakszerű vezetés eredménye. Sajátos profilja: az emberszabású majmok és a kihalófélben levő ősi hazai állatfajták megőrzése, bemutatása. Közülük a szürke szarvasmarha, az őstulok leszármazottja kiválóan alkalmas manapság tenyésztett, de lassanként „elpuhuló” szarvasmarhafajtáink felfrissítésére. Honfoglaló őseink háziállata volt a pödrött szarvú rackajuh is, amellyel most Veszprém érdekes kísérleteket végez: de domesztikálják, a szabadban, vadként próbálják elhelyezni. Ilyen trófea ugyanis legközelebb csak Indiában akad. Veszprém „reszortja” még a bivalyok és a különféle ősi magyar pásztorkutyák tartása. Szó van egy ún. magyar állatrezervátum létesítéséről, amelynek céljára a városi tanács 30 holdat adott. (Vtajcs: az állatkertben u jai, vaddisznók madarai a Hanság és a Szigetc közsségy világát képviselik. Sokoldalúak a győri fejlesztési tervek: az újonnan kapott területen hatalmas dróthálóval egész parkrészt fognak át, hogy a madarakat a fákon, természetes életkörülményeik között mutathassák be. A hazai édesvízi halak, s tengeri- és díszhalrokonságuk számára pedig külön akvárium létesítését határozták el. — Hogyan állítják ezeket a gazdag gyűjteményeket a biológiai ismeretterjesztés szolgálatába? — Egyrészt az egyes állat- és növényfajok eredetéről, sajátosságairól készült, részletesen tájékoztató táblákkal, Veszprém emellett még külön népszerű kiadványokkal is. Másrészt mindinkább fejlődik a tájékoztató szolgálat, a hozzáértő szakvezetés. Általában véve vidéki állatkertjeink kapcsolata szoros a helyi TIT-tel, törődnek a hazai és a külföldi turistacsoportok szervezett kalauzolásával. Pécsett ifjúsági állatrajzokból nyitottak kiállítást, s a helyszínen ifjúsági biológiai vetélkedőket rendeznek, akárcsak Veszprémben. Segítik állatkertjeink az iskolai oktató-nevelő munkát is; a helyi iskolák sok biológiai tanítási órájukat az állatkertben tartják meg, élő szemléltetéssel. Elmondta végül a professzor: a vidéki állatkertek szakemberei tudományos kutatómunkájuk összehangolására, az ismeretterjesztésben szerzett tapasztalataik kicserélésére évenként tanácskozásra jönnek össze. A legközelebbit novemberben Győrött tartják, témája főként a természetvédelem kulturális jelentősége lesz. Jövőre nemzetközi állatkerti szimpoziont rendeznek Veszprémben a magyarországi vadászati világkiállításhoz kapcsolódva. G. Szabó László Győr is felzárkózik Megtudjuk továbbá: a Misina-tető lejtőjén létesült pécsi állatkert sajátosságai — többek között — az ugyancsak kiveszőlésben levő hazai kisragadozók. Vidrájuk olyan játékos, hogy a szakmában „pécsi fókának” nevezik. Debrecen elsőrendű tiszte a Hortobágy faunájának, különösen ritka fajtákban gazdag madárvilágának — bíbic, gulipán, kanalasgém stb. — bemutatása. A Xantus Jánosról elnevezett győri állatkertet az utóbbi években a gyakori árvíz vetette vissza fejlődésében. Dámvad- M Folyóiratszemle Renoam Búzás Andor, Eörsi Ia Izja István, Fodor András, Gutai Magda, Nemes Nagy Ágnes, Simonyi Imre, Tordai Ferenc, Veress Miklós költeményeit, valamint Váci Mihály három kiadatlan versét olvashatjuk a szeptemberi számban, valamint Szakonyi Károly Adáshiba című komédiáját, Csurka István Óvári és Sóvári című novelláját, és Goda Gábor Egy napiapó naplójából című elbeszélését. A Hagyomány rovat közli Juhász Ferenc Imák, apokrif mámorok és Erdélyi Zsuzsanna „Hegyet hágék, sőtét lépek” című archaikus népi imákról beszámoló írását. — A Körkép rovatban Tandori Dezső Vas István legújabb kötetéről írt, Vitányi Iván tanulmányának pedig A „rövidfilm” művészete a címe. , Bartók Béla emlékezete összefoglaló cím alatt a folyóirat szeptemberi száma közli Borsos Miklós, Dénes Zsófia, Fodor Ilona, Kárpáti János, Kántor Lajos, Lükő Gábor, Ortutay Gyula, Mihai Radulescu írásait, valamint Magyari Lajos versét. Apáti Miklós, Borbély Tibor, Erdélyi József, Pákolitz István, Simonyi Imre, Sípos Gyula, Sumonyi Zoltán, Zászlós Levente, Vidor Miklós és Utassy József költeményeit a folyóirat versrovatában olvashatjuk, a prózai művek között Kurucz Gyula, Somlay Szabó József egy novelláját és Somogyi Tóth Sándor kisregényét találhatjuk. A Napló rovat közli Illyés Gyula Hunok Párizsban című utószavát, Jánossy István Protest és confessional című írásának első részét, valamint Vikár László Utószó a Röpülj pávához című írását. A Magyar valóság rovatban Fordulat éve az egyetemeken címmel Szalai Béla tanulmánya jelent meg, Tisztelet Komlónak címmel pedig Moldova György írása. a Ács Jenő, Aczél Géza, Ágh István, Bé- rini Fires Attila, Darázs Endre, Füzesy Mariann, Gulyás Imre, Izes Mihály, Kalász Márton, Kiss Benedek, Ryanai Gábor, Udvaros Péter verseit közli a folyóirat, valamint Baráth Lajos, Lajta Kálmán és Temesi Ferenc szépprózai írásait. Pártrendszer és demokrácia címmel Molnár Tivadar írt tanulmányt, Németh László Utolsó kísérlete címmel Bata Imre, Bizonyosság vagy bizonytalanság? címmel pedig Kis Pintér Imre. A közművelődés intézményhálózatairól Elek Sándorné számol be. A Művészet rovatban Tóth Endrétől, Ablonczy Lászlótól, Haits Gézától és ifj. Tóth Bélától olvashatunk cikket. A magyar vers Finnországban címmel Nyirkos István, Művészeti együttesek múltja és jelene címmel Magyari Vilmos, Egy székely világjáró regényes életrajza címmel Csorba Csaba, Tévészemle címmel pedig Pálfy G. István közöl cikket a folyóirat szeptemberi számában.