Magyar Hírlap, 1970. december (3. évfolyam, 334-362. szám)

1970-12-01 / 334. szám

2 1970. DECEMBERI, KEDD A televízió Fóruma­­F­J Nyugdíjkérdések, válaszok A TV Fórum a közelmúltban gazdaság­­politikai kérdéseket tárgyalt. Az érde­kelt miniszterek és vezető gazdasági szakemberek idő hiányában nem felel­hettek valamennyi telefonálónak, így jó néhány, sokakat érdeklő kérdés válasz nélkül maradt. Számos kérdésre már vá­laszoltunk lapunkban, ezúttal a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának illetékesei válaszolnak a Fórumhoz érke­zett nyugdíjügyi kérdéseikre. Tervek — elgondolások Szóba kerül-e a IV. ötéves tervben a nyug­díjkorhatár leszállítása? (Zalán Péter.) A IV. ötéves terv keretében, a munka­­viszonyban álló dolgozók nyugdíjrend­szerének továbbfejlesztésénél nincs és nem is lehet szó a nyugdíjkorhatár le­szállításáról. A statisztikai adatok szerint az átlagos élettartam örvendetesen meg­hosszabbodott, a népgazdaság munka­erőhelyzete is olyan, hogy minden mun­kát végezni tudó és akaró dolgozóra szükség van. Így gazdasági és emberi szempontokból egyaránt helytelen lenne a még teljes értékű munkát végző dol­gozókat a termelésből idő előtt kiemelni és megélhetésüket nyugdíjból biztosítani. Várható-e az özvegy kettős ellátásánál meg­levő korlátozás enyhítése? (222—990.) A nyugdíjtörvény általános elve: aki több nyugdíjra jogosult, a számára leg­kedvezőbbet választhatja. Tehát általá­ban egy személy részére csak egy jog­címen folyósítható nyugellátás. Egyik ki­vétel az az eset, amikor a saját jogán öregségi vagy rokkantsági nyugdíjjal rendelkező özvegy, özvegyi nyugdíjra is jogosult. Ebben az esetben a kétféle nyug­ellátásra jogosult özvegy a két ellátás közül a kedvezőbbet választhatja és amennyiben a választott nyugellátás a havi 800 forintot nem éri el, ez a másik nyugellátásból legfeljebb 800 forintra ki­egészíthető. E korlátozó rendelkezésnek anyagi okai vannak. Ahogy a nyugdíjak fedeze­tére felhasználható összeg bővül, az ösz­­szeghatár is emelkedik. Ez hosszabb és le nem zárt folyamat: korábban az ösz­­szeghatár havi 500 forintról 700, majd a jelenlegi 800 forintra emelkedett fel. Igaz-e, hogy a járulék nem fedezi a kifize­tett nyugdíjakat? (Szabó Jánosné.) A dolgozók által fizetett nyugdíjjáru­­lék a bértől függően progresszíven emel­kedik: havi 1800 Ft keresetig 3 százalék, 1801—2300 Ft-ig terjedő keresetnél 4 szá­zalék, stb. A következő példával mutat­juk be, hogy a dolgozó által fizetett nyugdíj­járulék mire nyújt fedezetet. _ ( Tételezzük fel, hogy a dolgozó havi ke­resete 2000 Ft. Nyugdíjjárulék címén fi­zet havonta 80 Ft-ot, ez évi viszonylat­ban 960 Ft. Tegyük fel, hogy ezt 40 éven át fizeti. A 40 év alatt befizetett összeg összesen 38 400 Ft. 40 év után kéri nyug­díjának a megállapítását, amely esetben nyugdíjának a havi összege 1400 Ft, ez egy évben 16 800 Ft. Ha a két összeget szembeállítjuk, könnyen levonható a kö­vetkeztetés, hogy a befizetett nyugdíjjá­rulék a nyugdíj folyósítására meddig nyújt fedezetet. Mikor kaphat a nyugdíjas felesége jutányos bérletet? (Zátonyi Pálné, 345—899.) A kérdés feltevője nyilván a nyugdíja­sokat megillető kedvezményes villamos- és autóbuszbérletre gondol. E kedvezmé­nyes bérlet a nyugdíjasokat személyük­ben illeti meg. Tudomásunk szerint nem tervezik, hogy ezt a kedvezményt a nem nyugdíjas családtagokra is kiterjesszék, származó munkabért csak olyan mérték­ben lehet figyelembe venni, amilyen mértékben a mellékfoglalkozás a dolgozó főfoglalkozás szerinti munkaidejét a tel­jes munkaidőre kiegészíti. Az elmondottakon kívül a mellékfog­lalkozásból származó bért csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a mel­lékfoglalkozás a munkabér kiszámításá­nál irányadó időszak egész tartama alatt fennállott, illetőleg az alatt az idő alatt, amikor a dolgozónak nem volt mellék­­foglalkozása, teljes munkaidővel foglal­koztatták. Várható-e változás az 1962 előtt nyugdíjba ment gépkocsivezetők nyugdíjának számításá­nál? (490—330.) A munka bérezésére vonatkozó szabá­lyok — és ennek megfelelően a nyugdíj szempontjából figyelembe vehető bér­­részek is — időnként változnak. Ilyen változás következett be a gépkocsiveze­tők nyugdíjba beszámítható munkabér­átlagának számításánál is. A megválto­zott rendelkezéseket azonban csak azok­nál lehet alkalmazni, akik a jogszabá­lyok hatályba lépése után mennek nyug­díjba. Ez általános szabály, a gépkocsi­­vezetők esetében sem lehet kivételt tenni. Nyugdíj-kiegészítés Milyen elvi alapokon történt a legutóbbi nyugdíjrendezés? (Berzsenyi György, 411—989, és Varga Béla, Dunaújváros.) A kérdés feltevői nyilván az 1970. már­cius 1-i nyugdíj-kiegészítésre gondoltak. A nyugellátások 1970. március 1-i ki­egészítése kettős célt szolgált. Az egyik cél az volt, hogy ellensúlyozza a már be­következett áremelkedések hatását, a má­sik pedig az, hogy tovább csökkenjen a régi és az új nyugdíjak közötti különb­ség. Ezért az átlagosnál magasabb kiegé­szítést kaptak az 1954 és 1958 között, illetve az 1954. évet megelőzően nyugdí­jazottak, mint azok, akik később váltak nyugdíjassá. Akiknél a nyugdíj megálla­pítására 1968. december 31-e után került sor, nyugdíjuk összegében már éreztette hatását a bérek emelkedése, amely az ár­emelkedés kiegyenlítésére is szolgált. Ezért nem került sor az 1968. december 31-e után megállapított nyugdíjak álta­lános emelésére. Meg kell azonban je­gyezni, hogy az 1968. december 31-e után megállapított nyugdíjaknál is az 550 forintos legkisebb összeg 610 forintra emelkedett. - A nyugdíj mértéke Hány nyugdíjév kell a 75 százalékos nyug­díjhoz? (Kiss Lászlóné.) Az öregségi nyugdíj két részből áll: a törzsnyugdíjból és a nyugdíj-kiegészí­tésből. A törzsnyugdíj, ha a dolgozónak legalább 25 szolgálati éve van, a mun­kabérátlag 50 százaléka. A nyugdíj­­kiegészítés minden szolgálati évért a törzsnyugdíj 1­ 1 százaléka. A jelenlegi rendelkezések szerint tehát a munkabérátlag 75 százalékát öregségi nyugdíjként az a dolgozó kaphatná meg, akinek 50 év szolgálati ideje lenne. Több mint 10 évi mellékfoglalkozás után miért nem jár nyugdíj? (Heigl Géza, 143—580.) A nyugdíjtörvény abból a tényleges helyzetből indul ki, hogy a dolgozók többségének sem másodállása, sem mel­lékfoglalkozása nincs és így a dolgozó megélhetését az egy munkaviszonyból származó bér alapozza meg. A nyugdíj megállapítása is az egy munkaviszonyból származó munkabér alapján történik. A mellékfoglalkozásban kapott munka­bért csak abban az esetben lehet figye­lembe venni, ha a dolgozó a főfoglalko­zásában a munkakörére előírt teljes munkaidőnek csak egy részére nyert alkalmaztatást. A mellékfoglalkozásból s Székesfehérvár­a. A város és az üzemek­­ a régi és az új „Ami a franciáknak Rheims, a néme­teknek Aachen, az olaszoknak Nápoly, a lengyeleknek Krakkó, a magyarok ilyen ősi városa, Székesfehérvár, a magyar tör­ténelmi múlt legrégibb városa, amelyet még I. István király emelt városi rangra” — írja az ezredik születésnapjára készülő városról egy Fejér megye nevezetességeit ismertető kiadvány. Vitathatatlan érdeme Székesfehérvárnak, hogy bár az eltelt húsz év alatt modern vidéki iparközpont­tá fejlődött, féltő szeretettel óvja a rég­múlt­ századok hírmondóit a pusztulástól. A modern kor igényei szerinti fejlődés és hagyományápolás: ez a kettős törekvés jellemzi a hajdani középkori magyar ál­lam fővárosát. S hogy ez a két szempont kitűnően megfér egymás mellett, jól bi­zonyítják a gazdasági, kulturális és más vonatkozású eredmények. Forgalmi csomópont és ipari központ Székesfehérvár. Budapest közlekedésének tehermentesítésében már most — távlat­ban pedig különösen — jelentős szerepet tölt be; itt fut össze nyolc fő közlekedési út és nyolc országos fontosságú vasútvo­nal. Az ipar mint vonzerő A város ipara az elmúlt húsz év alatt fejlődött rohamos ütemben mai színvona­lára. A hajdani, inkább mezőgazdasági jellegű város újonnan telepített ipara az 1951. évi 940 millió forintról az idén nyolcmilliárdra emelte termelési produk­tumát, megszerezvén ezzel az ötödik he­lyet a magyar városok hasonló sorrendjé­ben. A megyeszékhelyek közül Székesfehér­vár fejlődött az elmúlt húsz év alatt a legdinamikusabban. Lakóinak száma az 1949-i 41 ezerről 72 ezerre emelkedett. Az átlagos munkáslétszám megháromszorozó­dott, a bérből és fizetésből élők száma 44 ezer. Fejlett ipara több mint 12 ezer in­gázót vonz. S nemcsak saját lakóiról gondoskodik Fejér megye székhelye. Kétszázhúszezer lakos él 30—40 kilométeres körzeten be­lül a város közelében; az ő kommunális, egészségügyi, szociális, művelődésügyi, kereskedelmi ellátásukat is Székesfehér­vár vállalja magára. Jelentős várospolitikai felismerés volt az a tény, hogy ha Székesfehérvár fej­lesztésével nem tehermentesítik Buda­pestet, a környező népesség feltartóztat­hatatlanul tovább áramlik a fővárosba, tetézve ezzel a már amúgy is aggasztó túl­zsúfoltságot. Ez a szempont is alapja volt a további fejlesztésnek, miszerint a vá­ros vezetői alapvetően a népgazdasági és a helyi érdekek összehangolására törek­szenek. Hód János emlékérem Székesfehérvár minden lakója szívén viseli a város sorsát. Talán ez az egész­séges lokálpatriotizmus a magyarázat az állami szervek és az üzemek sokoldalú kapcsolataira. Számos építő megállapodás vall arról, hogy a munkaközösségek is részt kívánnak vállalni a város fejleszté­séből. A VIDEOTON gyár például három éve tízmillió forintos költséggel rendbe hozta a város egyik sporttelepét. A Köny­­nyűfémmű könyvjóváírással átadott a ta­nácsnak egy 3000 négyzetméteres üzleti és szolgáltató központot; az értékesítéséből befolyt összegből eddig öt külterületi pe­remboltot építettek. Nagy szükség van a jövőben is az üze­mek és a városvezetők együttműködésé­re, hiszen számos, közösen megvalósítan­dó feladat előtt állnak. Mivel Székesfe­hérvárnak jelenleg egyetlen vásárló ut­cája van, a városi és regionális igények kielégítésére — a többi között — egy új üzleti központot kell létrehozni. Ebben az évben — Salgótarján és Sop­ron után — Székesfehérvár nyerte el a Magyar Urbanisztikai Társaság által ado­mányozott Hild János emlékérmet, a vá­rosfejlesztésben elért kimagasló eredmé­nyekért. A lendületes iparfejlesztésen kí­vül ugyanis a város vezetői nem feledkez­tek meg Székesfehérvár műemlékeinek, hagyományainak ápolásáról sem. Ennek az összehangolt várospolitikának köszön­hető, hogy a mai Székesfehérvárott lép­­ten-nyomon az ősi Alba Regia hangula­tát érezzük. A középkor évszázadaiból mindössze a XV. században épült gótikus Szent Anna kápolna maradt fenn; a romok fölé egy barokk város emelkedett. Székesfehérvár belvárosában még ma is állnak a XVIII. század barokk, copf, klasszicista és ro­mantikus stílusú műemlék épületei. Sok házat a város nagy építészfia, Ybl Miklós tervezett. A modern élet kerete Mintha egy történelmi levegőt árasztó szabadtéri múzeumban járna itt az em­ber. És mégsem múzeum ez, mert — ha­sonlóan a budai Várnegyedhez — a mo­dern élet keretéül szolgálnak a hajdani lakóépületek. S ahogy a régi házak ott­hont adnak az új kor emberének, a XX. század is alkalmazkodott a múlt sajátos­ságaihoz: a kirakatokat, a cégfeliratokat, a városi élet fontos tartozékait a környe­zetbe illesztette, tiszteletben tartva ezzel az épen maradt régi városrész összképét, stílusát. Remek összhangban van környe­zetével például az ország legszebb mű­ködő, rokokó faragványokkal ékesített műemlék gyógyszertára, a Fekete Sashoz címzett patika. Nagy gondot fordít a város a múlt, im­már „felhasználhatatlan”, inkább törté­nelmi érdekességet jelentő emlékeinek ápolására is. Sok időt és nagy energiát igénylő szer­vező, irányító, koordináló munkára volt szükség, hogy ilyen legyen a város. Hild János emlékérmet kapott tehát dr. Tilin­­ger István, a Székesfehérvári Városi Ta­nács vb-elnöke is, mert az ő tanácselnök­ségének 14 esztendeje alatt alakult ki a város fejlesztésének mai, eredményes koncepciója: a történelmi városmag meg­őrzése, a körülötte fekvő elavult városré­szek korszerű átépítése és a város nagy arányú ipari fejlesztése. S talán az elismerő emlékérem is biz­tosíték arra, hogy­­ Székesfehérvár eb­ben a szellemben fejlődik tovább. H. Valachi Anna HAZAI KORKÉP Magtér Hírlap Felelőtlen minőségmegállapítás i­s­­refo * Kétezer panasz — súlyos tanulságokkal A Kereskedelmi Minőségellenőrző Inté­zet fontos megállapításokat tett a forga­lomban levő ruházati termékekkel kap­csolatban. A közelmúltban befejezett vizsgálat szerint a textilruházati cikkek és a lábbelik jelentős része továbbra is az indokoltnál magasabb osztályba sorolva kerül forgalomba. A kereskedelem és a vásárlók kifogásai, valamint a hatósági minőségellenőrzők adatai szerint a ruhá­zati ipar vállalatainak többségénél fele­lőtlenül állapítják meg a minőséget. (Pél­dául gyakran első osztályú áruként hoz­nak forgalomba olyan gyártmányokat, amelyek a megmunkálás vagy az anyag súlyos hibái miatt csak osztályon kívüli minősítést kaphatnának.) A KERMI 2030 vásárlói kifogást vizs­gált meg a harmadik negyedévben. A reklamáció 55 százaléka lábbelikre, 41 százaléka textilruházati cikkekre, 4 szá­zaléka bőr és műbőr ruházati gyártmá­nyokra vonatkozott. A legtöbben a szövetek nem kielégítő színtartóságát kifogásolták. Fébtűen sok kifogás volt a Specia elnevezésű műse­lyem kelméből készült női ruhákkal és blúzokkal, valamint a Pamutnyomóipari Vállalat másik két termékével, a Jojo és Joice szövetekkel kapcsolatban is. A sza­porodó panaszok miatt a BÉTEX Keres­kedelmi Vállalat megszigorította a színes mosóáruk kereskedelmi átvételét, s erről értesítette valamennyi ipari szállítóját. Közölte a gyártókkal, hogy a próbamo­sáskor nem megfelelő minőségű szövetek átvételét megtagadja. Mindezek ellenére — úgy tűnik — az iparban nem mindenütt törődnek az osz­tályba sorolás ellenőrzésével. Erre enged következtetni az a tény, hogy a KERMI által legújabban megvizsgált minták 37 százalékánál vitatható a­­termékek osz­tályba sorolása. (Sajnos, nagyon ritkán fordult elő, hogy jobb minőségű szö­vetet alacsonyabb osztályba soroltak vol­na, csak fordítva.) A forgalomban levő szöveteknél gyakran részben vagy telje­sen hiányzik a hibajelölés. Nincs vagy nem megfelelő az áruhoz tartozó kezelési utasítás. A KERMI megtiltotta például a „Karakas” elnevezésű kétrészes női ru­hák további értékesítését, mivel a nyak­részbe bedolgozott szegőszalag a mosásnál elszínezte a fehér színű ruhákat. Változatlanul sok a panasz a cipőipar termékeire. A harmadik negyedévben ezernél több lábbelit vizsgáltak meg. A legtöbb kifogás ezúttal is a talpleválások miatt volt. A KERMI megvizsgálta a tartós fo­gyasztási cikkek minőségét is. Az Ideál, az Elektrosvft és a Szaratov hűtőszekrények megfelelnek a követelményeknek. A Le­hel hűtőgépek minősége jó, de az ellen­őrzött darabok egy részénél az ajtógu­mik kifordulása ismétlődő hiba. A HIM 301 mosógépnél változatlanul meglevő hiányosság a tárcsasúrlódás és a zajosság. Az elmúlt hónapokban sok panasz volt a zománcedényekre. A lábasok, fazekak minőségének javulását eredményezte a dobozos csomagolás bevezetése. Egyenet­len vastagság, vetemedés és mázhibák miatt nem feleltek meg az első osztályú követelményeknek az Alföldi Porcelán­­gyár tányérjai. A bútorok egy részénél a szakemberek megállapítása szerint még mindig kifo­gásolható az oldalak, a tetőrész, a fiókok pontatlan illesztése, az ajaz hibás szere­lése. Szaporodnak a vásárlói reklamációk a bőr- és műbőr ruházati cikkek minőségé­vel kapcsolatban is. A vásárlók elsősor­ban a varrásoknál található szakadás, az éleknél és a gomboknál jelentkező gyors kopást kifogásolták a joggal. Bosszantó, hogy a gyerekholmik még mindig sok hibával kerülnek a vásárlók­hoz. A babytakarók egyes szállítmányai szennyezettek, méret- és szövethibásak voltak. Változatlanul kifogásolható az is­kolafüzetek vonalazása. A vizsgálatok tanulságai a — enyhén szólva — rosszul minősítő vállalatoknak figyelmeztetésül szolgálnak, de felhívják az illetékes szervek figyelmét arra, hogy a jövőbe is idejében és a kellő szigorral intézkedjenek a közszükségleti cikkek jó minősége érdekében. Fahidy József ­ Nevelőtestületi értekezletek Befejeződtek a novemberi nevelőtestü­leti értekezletek, amelyeken a párt Köz­ponti Bizottságának ifjúságpolitikai ha­tározatából adódó tennivalókról tanács­koztak az alsó és középfokú oktatási in­tézmények pedagógusai. A középiskolákban a nevelői közössé­gek tanácskozásának napirendjén szere­pelt a forradalmiság helyes értelmezése, a szocialista demokratizmus, a szocialista hazafiság, az iskolavezetés demokratiz­musa, a diákönkormányzat, a korszerű tanár—diák viszony kérdése, továbbá an­nak a vizsgálata, hogyan lehet pedagó­giailag jobban megalapozni az ifjúsági mozgalom iskolán belüli tevékenységét.

Next