Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1971-01-01 / 1. szám

) Megjelenik a hét minden nap­ján, szombaton és vasárnap 16 oldalon, más napokon 12 oldalon. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és ki­­adóhivatal: Bpest, VII., Lenin körút 9—11. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszá­mai: 221-285, 221-293, 222- 408, 429-350. Terjeszti a Ma­gyar Posta.Magyar Hírlap 4. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM POLITIKAI NAPILAP ÁRA: 1 FORINT Előfizetési díj egy hónapra 25,5 forint. Előfizethető a lap­kézbesítőknél, bármely posta­­hivatalban és a posta hírlap­üzleteiben. Külföldön a Kul­túra Könyv és Hírlap Külke­reskedelmi Vállalat kirendelt­ségei és bizományosai ter­jesztik. 1­971. JANUÁR 1. PÉNTEK ­ Reálpolitika ÍRTÁL DARVASI ISTVÁN Az új esztendő első napja az­ egyet­­len ünnep, amely nem a naptárév va­lamely hónapjába ékelődik, hanem zár és nyit, határvonalat húz. Utána teljes esztendőnyi munka és pihenés, öröm és gond következik. Ezért szokás újévkor leltárt készíteni. A gazdaságban és a politikában egyaránt. A párt és a kormány politikáját eb­ben az esztendőben is a jelennel-jövő­­vel egyként számoló előrelátás, a rea­lizmus jellemezte, így van ez immár másfél évtizede. A politika fogalmát több definíció is magyarázza, így a lenini, amely úgy szól, hogy a politika sűrített gazdaság. E mögött az a cáfolhatatlan igazság rejlik, hogy a politikában - bármi le­gyen is a megfogalmazás - gazdasági érdekek, osztályérdekek jelentkeznek, ütköznek össze, harcolnak egymással. Van egy másik, szintén közismert, de az előbbinél könnyedebb, eleganciájá­val hivalkodó meghatározás is, amely úgy hangzik, hogy a politika a lehető­ségek művészete. E megállapítás azon­ban semmit sem árul el a politika tar­talmáról, céljáról, a mögötte rejlő ér­dekekről, ezért elvont, üres, helyzettől, időtől, tértől független. Mégsem állít­ható, hogy nincs benne igazság. Sem­miféle gyakorlati politika nem hagyhat­ja ugyanis figyelmen kívül a valóságot, azokat a körülményeket, amelyek segí­tik vagy akadályozzák megvalósítását Egyszóval a politikában is csak azt le­het megtenni, amihez megvannak az előfeltételek. Lehetetlenre a politika sem vállalkozhat. Valóban a lehetőségek művészének lenni viszont annyi, mint figyelembe venni a­ program, a feladat megvaló­sításának minden feltételét és akadá­lyát, mindent, ami ellene vagy mellette szól, és e szerint cselekedni. Jól kell is­merni az ellenfelet, a küzdő erőket, nagyságukat, felismerni a helyzetet, és úgy közelíteni meg a célt, ahogyan le­hetséges. Ez a reálpolitika. A Magyar Szocialista Munkáspárt immár majdnem másfél évtizeddel ez­előtt nehéz körlmények között látott a megtámadott szocialista társadalmi rend helyreállításához. A korábban el­követett hibáknak és az ellenforradal­mi propagandának a társadalom jelen­tős részét sikerült befolyásolnia. Ennek ellenére a konszolidáció gyors és sike­res volt, mert a párt marxista-leninista politikát, reálpolitikát folytatott, így van ez azóta is. A párt béremeléssel javította a bér­ből és fizetésből élők életszínvonalát, a mezőgazdaságban pedig megszüntette a kötelező beszolgáltatást. Kellő időben tűzte újból napirendre a mezőgazdaság szocialista átszervezését, és kidolgozta azokat a módszereket, amelyek rokon­szenvessé tették a parasztság számára a szövetkezeti utat. Az átszervezés sike­res volt, noha a dogmatikus politika, majd a revizionista bomlasztás sokat ártott a szövetkezés gondolatának. Helyreállította a munkásosztály szövet­ségét azokkal a politikai erőkkel, ame­lyeket a korábbi politika indokolatlanul elhanyagolt, sőt eltaszított. A párt politikáját azóta is a valóság mélységes tisztelete, azaz a minden il­lúziótól és önáltatástól mentes józan realizmus jellemzi. Ha az elmúlt másfél évtized sikereiről beszélünk, akkor ma­gyarázatukat mindenekelőtt ebben ta­láljuk. A politikai realizmus diktálta a Szo­cialista nemzeti egység politikájának meghirdetését, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejeztével és a szocializmus alapjainak lerakásá­val véglegesen eltűnt, elmosódott a társadalom régi osztálystruktúrája, ki­alakult az a társadalom, amelyben nin­csenek többé egymással kibékíthetetle­nül szemben álló osztályok. Iskolapéldái a politikai realizmusnak a párt X. kongresszusának határozatai. Jogos elégültséggel sorolják fel az elért eredményeket és kimondják, hogy a fel­adat most a szocialista társadalom to­vábbi építése, de az eddiginél maga­sabb szinten. Egyebek között az a rea­lizmus ebben, hogy az irányelvekben nincs szó már felépített szocializmusról. Nem lenne helyes erről beszélni mind­addig, amíg iparunk szerkezete, az ipa­ri munka műszaki színvonala és terme­lékenysége nem áll a szocializmus meg­követelte magas színvonalon, amíg van­nak nehezen élő rétegek, fehér foltok a közművelődésben, és amíg a szocia­lizmus építésével nem kívánatos kísérő jelenségek is együtt járnak. Politikai realizmus az is, hogy a határozat nem festi rózsaszínre, nem lakkozza állapo­tainkat, hanem őszintén beszél a hi­bákról és nehézségekről is, legyenek azok gazdaságiak vagy erkölcsiek. Az őszinteség és a realizmus kedvező vissz­hangja a közvéleménynek az a hatá­rozott kívánsága, hogy a párt- és az állami vezetés a dolgozó tömegekre támaszkodva, minden területen szerez­zen érvényt a X. kongresszus határoza­tainak. Nemrégen emelte törvényerőre az országgyűlés a népgazdaság IV. ötéves tervét. Az előkészületek vitái közepette sokan tették szóvá az előirányzatok százalékait, nemegyszer azért, mert ke­vesellték a termelés tervezett emelke­dését vagy valamely más terület ter­vezett fejlődését. Könnyen megérthető, hogy e számokat is a valóság, a lehe­tőségek felismerése, a realizmus dik­tálta. Ha a számok kisebbek lennének, kihasználhatatlanul maradnának a le­hetőségek és ez kártékonyan hatna az ipar, a mezőgazdaság fejlődésére és az életszínvonalra is. Ha nagyobbak lennének, ismét feszültség keletkezhet­ne a népgazdaságban, ennek hátrá­nyait azonban már több év tapasztala­taiból túlontúl is ismerjük. A szocialista fejlődés reális követel­ményeinek felismerése indokolja az ál­­lam­élet és a szocialista demokrácia fejlesztésére, a népköztársasági alkot­mány módosítására vonatkozó határo­zatokat. Van tehát tennivaló 1971-re és a rá­következő évekre. Reális és lelkesítő, pontosabban: lelkesítő, mert reális. A marxista-leninista politika mindig reálpolitika, ha sem dogmatizmus, sem revizionizmus nem szólhat bele. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt politikája figyelembe veszi, hogy vannak szocia­lista szövetségeseink és velük együtt őrizzük az emberiség békéjét, tehát a nemzetközi körülmények kedvezőek. Szá­mol gazdasági és társadalmi adottsá­gainkkal, a népben, a fejlődő szocia­lista nemzeti egységben rejlő alkotó erőkkel. Ezért marxista-leninista politi­ka, ezért reálpolitika. A Minisztertanács ülése Jelentés az árvízi újjáépítésről — Napirenden a magyar—szovjet kulturális együttműködés Új cementmű épül Hejőcsabán A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács tegnap ülést tar­tott. Apró Antal, a Minisztertanács elnök­­helyettese beszámolt a KGST végrehajtó bizottsága 50. ülésének munkájáról. A tanácskozás részvevői elsősorban az in­tegráció programjával kapcsolatos okmá­nyok kidolgozásával foglalkoztak. A kor­mány a jelentést jóváhagyólag tudomá­sul vette. Az építésügyi és városfejlesztési mi­niszter tájékoztató jelentést adott az idei árvíz okozta épületkárok helyreállításá­nak és újjáépítésének helyzetéről. Köz­vetlenül az árvízvédelmi munkálatok befejezése után olyan határozat szüle­tett, hogy mindazok, akiknek lakóházát az árvíz lerombolta, még a tél beállta előtt tető alá kerüljenek, az új épületek­ben pedig legalább két helyiséget lak­ható állapotban át kell adni. A július elején megkezdődött építkezések a fele­lős állami és társadalmi szervek mun­kája és a széles körű társadalmi össze­fogás eredményeként a vártnál is jobb eredményre vezettek: Szabolcs-Szatmár megyében november 10-ig az előirány­zatot túlteljesítve 4171, december 20-ig pedig 4673 lakás készült el. Csongrád, Békés és Szolnok megyében 1970 végéig 898 lakás épült újjá, és befejeződött 1312 lakás helyreállítása. A kivitelezési mun­kákat 29 minisztériumi, 7 tanácsi válla­lat, , számos kisz és kisiparos végezte. Részt vettek az újjáépítésben a magyar néphadsereg, a Belügyminisztérium és a munkásőrség alakulatai, a KISZ által szervezett ifjúsági építőtáborok lelkes fiataljai és az érintett területek lakói. Az újjáépítési munkában elismerésre méltó eredményeket értek el a Szabolcs- Szatmár megyei párt-, tanácsi és társa­dalmi szervek, továbbá a tervező és épí­tőipari vállalatok, a MÁV és a közúti autóközlekedés dolgozói. A TÜZÉP, az OTP, valamint az építő­anyag-ipari vállalatok jelentős munkát végeztek az újjáépítés feltételeinek biz­tosításában, a néphadsereg és a belügyi szervek tagjai nagy tömegű anyag kira­kását segítették elő. Ugyancsak jelentős volt az a segítség, amit a Szovjetunió és több más baráti ország nyújtott a hely­reállítási munkákhoz. A kormány az építésügyi és városfejlesztési miniszter­nek, mint helyreállítási kormánybiztos­nak zárójelentését jóváhagyólag tudomá­sul vette, egyben köszönetét és elisme­rését fejezte ki a helyreállítási munkák valamennyi résztvevőjének. Az építésügyi és városfejlesztési mi­niszter javaslata alapján a kormány hoz­zájárult, hogy Hejőcsabán új cementmű épüljön. A mintegy 3,5 milliárd forintos beruházást 1971-ben kezdik el, s az elő­reláthatólag négy évig tartó építkezések befejeztével a cementellátás legfontosabb problémái megoldódnak. A művelődésügyi miniszter a magyar— szovjet kormányközi kulturális együtt­működési bizottság VII. üléséről tett je­lentést. A Moszkvában folytatott őszinte, baráti légkörű tanácskozásokon a követ­kező napirendi pontok szerepeltek: együttműködés a társadalomtudományok területén az egyetemi oktatásban; tapasz­talatcsere a nemzetközi versenyeken, fesztiválokon és képzőművészeti kiállítá­sokon történő részvételről; a­ bizottság eddig hozott határozatai végrehajtásá­nak elemzése a színház-, zene- és film­művészet te­vib­­en, vaalamint az 1971—72. évi munkaterv jóváhagyása. A kormány a jelentést elfogadta.­­ A Minisztertanács titkárságának veze­tője jelentést terjesztett a kormány elé az országgyűlés decemberi ülésszakán el­hangzott képviselői javaslatokról. A Mi­nisztertanács felhívta a miniszterek fi­gyelmét a javaslatok megvizsgálására és megfelelő intézkedések megtételére, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Fokozzuk erőfeszítéseinket a békéért! Államférfiak újévi jókívánságai (MTI) A Moscow News angol nyelvű szovjet hetilap legújabb száma megkezdte az államférfiak újévi jókívánságainak közlését. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az új esz­tendő, amelynek során összeül az SZKP XXIV. kongresszusa, újabb sikereket hoz a Szovjetuniónak az építés és a haladás útján. Podgornij hangsúlyozza: az építő­munkát végző szovjet emberek alapvető érdeküknek tartják a békét és a nemzet­közi enyhülést. A testvéri szocialista or­szágokkal, szövetségeseivel és barátaival együtt a Szovjetunió, csakúgy mint a múltban, mindent megtesz, hogy megszi­lárdítsa az európai biztonságot, segítse a betolakodókkal hősies harcot vívó indo­kínai népeket, s hatékonyan hozzájárul­jon a Közel-Keleten az igazságos és tar­tós rendezéshez. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a szovjet heti­lapnak adott nyilatkozatában a többi kö­zött rámutat: Hazánk egész társadalmi és politikai tevékenységét áthatja a nép és az egész világ sorsa iránti felelsőségérzet. Szocialista társadalmat építünk, erősítve baráti kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Szolidárisak va­gyunk az imperialista agresszió ellen har­coló népekkel, egyengetjük az európai és a nemzetközi biztonság útját, küzdünk a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttéléséért, mivel mélységes meggyőződésünk, hogy az emberiség ra­­­'vágó és biztos jövő’­e a szocializmus és a béke. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök azt a gondolatot emeli ki, hogy az új esz­tendőben minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy létrejöjje­nek a kölcsönösen elfogadható és szüksé­ges feltételek az európai biztonsági kon­ferencia megtartására. Olof Palme svéd miniszterelnök, mél­tatva a Szovjetunió és az NSZK, valamint a Lengyelország és az NSZK közötti szer­ződés jelentőségét, kiemeli, hogy ezek je­lentősen előmozdították az enyhülési fo­lyamatot földrészünkön. Ebben az enyhü­lésre kedvező légkörben új lendületet ka­pott az európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet összehívásának eszméje. U Thant ENSZ-főtitkár azt a rém»’—" fejezi ki, hogy az új esztem** * a nemzetek és népes­dés és összhang kor­közi közösség együtt tágszervezet révén el­éiséget nagy céljai: a­ság és a haladás felé. Salvador Allende eh. . ..sztársasági el­nök újévi nyilatkozata a Novoje Vremja című hetilapban jelent meg. Allende hangsúlyozza, hogy a chileiek sohasem fogják elfelejteni 1970-et, amikor az or­szág történelmében a nép először kapott valóban politikai hatalmat s láthatott hoz­zá a szocialista társadalom építéséhez. A Chilében zajló társadalmi folyamat mély figyelmet és nagy érdeklődést keltett az egész világon, mindenekelőtt a fejlődő or­szágok népeinek körében, jóllehet mi — emeli ki a chilei elnök — nem igényeljük azt, hogy a társadalmi haladás bármiféle receptjét adjuk más országok társadalmi mozgalmainak, amelyek népeik szabad­­ságáért küzdenek. A chilei nép saját út­ján jár, amelyet nem valamiféle más, Chile határain kívüli minta hatására vá­lasztott. Utunkat saját társadalmi-gazda­sági realitásaink szabták meg. Napról (folyatása a 7. oldalon)

Next